Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-05 / 103. szám

A jogszabályokon túl A gyerek harminckilenc foknál magasabb lázban feküdt, a körzeti orvos az egyik szomszédos intéz­ményben rendelt. A beteg gyerek anyja átszólt az orvosnak, hogy munkája végeztével jöjjön el a kis beteghez. Az orvos nem jött; azt üzente, hogy be­tegbejelentés reggel nyolc és tíz között van, adjon lázcsillapítót a beteg gye­reknek, s vigye ki rende­lésre az SZTK-ba. Végül is magánorvos jött ki a gyerekhez, aki azóta túl van a veszélyen. Nem kötelessége — ez volt az üzenet lényege. Nem keressük, hogy a jogszabályok mit írnak elő. a védekezés azonban isme­rős. Sokszor elhangzik ez napjainkban is .még, — így kell írnunk: még, — mert így is van.. írott jogszabá­lyok mögé való menekülés tökéletesen elfogadott volt ezelőtt harminc évvel, amikor az emberek sorsát rideg közönnyel intézték. Még ma is előfordul ez a fajta menekülés a mások iránti együttérzés, cselek­vés helyett. Láttam építke­zést, ahol a kőműves azért üldögélt az építendő fal mellett, mert nem volt se­gédmunkása, aki a téglát kézre adta volna. A tégla azonban ott állott csomó­ban. kézügyben, csak épp nyúlni kellett volna utána. Amikor megkérdeztem, miért nem nyúl, miért ci­garettázik, így felelt: „nem kötelességem." , Sajnos, el<> fordul, de még mennyiszer! — hogy termelőszövetkeze­tekben így vonnak vállat a tsz-tagok, ha mások rossz, gyenge munkáját látják „nem kötelességem, mi kö­zöm hozzá?” Beszélgettem egy ilyen tsz-taggal. Szé­pen elmondta, milyen hi­bákat lát a szövetkezet munkájában. De miért nem teszi szóvá? Hogy a mun­kacsapat hanyag munkát végez, hogy a vetőgép so­rokat hagy ki. hogy a bri­gádvezető elnézi a lopást jó fiú igyekszik lenni, és a többi... A válasz ugyan­az: nem az én dolgom. Kinek a dolga? A ross2 brigádvezető rossz munka­vezetése révén gyengébb a szövetkezet eredménye, kevesebb a kukorica, ke­vesebb a jövedelem, keve­sebb a munkaegység része­sedés. Kevesebb az ország kenyere, kevesebbet ad vissza a tsz-nek. A las­sú, szervezetlen építkezés: ráfizetés, kevesebb lakás, későbbi gyár, megint csak tömegek fizetnek rá, s nem utolsó sorban maga a ha­nyag építő. Könnyű meg­érteni: ma bárki legyen az, aki rosszul, hanyagul dol­gozik, mindenkinek kárt csinál. Nincs tehát olyan ember, akinek ne lenne ér­deke ezt megakadályozni. Nem kötelessége, — bár ez vitatható —, de mégis kö­telessége, egyíaja okból. És ez az ok: magunk épít­jük, alakítjuk a jövőt. S. B. Tízmilliós beruházás két év alatt — Gépesített technológia — Megduplázódik a niunkáslétssám a naményi ládagyárban A ládaüzem máris sok női munkaerőt foglalkoztat, akik elsősorban a ládák összeszere lését végzik. A képen Keresz­tesi Fereucné. Megyénk sokezernyi vagon almatermésének betakarítá­sához, tárolásához és szál­lításához minden eddigit felülmúló mennyiségű ládá­ra van szükség. Leggazda­ságosabbnak ígérkezett ha a ládákat itt, a megyében készítik el, hiszen 1970-ben a termés betakarításához már mintegy százezer köb­méter ládaelemre lesz szük­ség. Az igények kielégítésére a volt vásárosnaményi tég­lagyárban berendeztek eg. ládaüzemet, amely az elmúl Övben már 160 dolgozóvá mintegy nyolc és fél mil'i forint értékű munkát vég' zett. . Az új gyárban nagyobb volumenű beruházások vál tak szükségessé Ezért vett át az üzemet ez év elején a Országos Erdészeti Főigazga tóság Ládaipari Vállalata. A fejlesztési terv végre­hajtása megkezdődött. Kü­lönös gondot fordítanak az úgynevezett járulékos be­ruházások — a fürdő, öltöző, iroda, kút — megvalósítá- -ára, a gépesítésre, korsze­rűsítésre. Két év alatt — 1964-ben és 65-ben — erre a célra mintegy tízmillió forintot költenek. vagy másfél liter vért. így maradtam életben. Akkor fogadtam meg. ha egyszer véradásra kerül a sor, nem maradok ki. Ősz András, bácsi érkezik A fiatalok észreveszik. — Hát Bandi bácsi mit ke­res itt? — kérdi tőle valaki. A főművezető feljebb tolja fején az olajszagú svájcit. „/Vem vagyok én még üregi'* — Mit gondolsz öcsém, nem vagyok még én öreg. Most vagyok a másodvirág- zásban — válaszolja .vidá­man. Pedig 58 esztendős. — Fazekas János és Pac2 József következnek szól ki a függöny mögül Dévényi Jó- zsefné, a véradó állomás ve­zetőasszisztense.. A két fiú belép. — Ezt az emléklapot és jelvényt tessenek megőrizni, erre pedig a tízórait kapják meg — nyújtja át a jegye­ket, amelyek ellenében máj­konzervet, sört kapnak. Már délután 4 óra van. — Guszti te zárod be a sort? — kérdi az egyik mun­kásembertől a párttitkár. — Utolsónak is kell lenni Lacikám — válaszolja, s leül a székbe Jakab Gusztáv.. .A nővér rámosolyog, néhány ügyes mozdulat, s már fo­lyik is a vér. Ezen az egyetlen napon 2f liter. Ki tudja, hány embei életét mentik meg vele? Nem különös az esemény Nyíregyháza város történeté­ben eddig viszont még egye­dülálló és első. S ebben t példamutatók a Gépjavító Vállalat munkáziai voltak ök adtak itt először önkén’ és ellenszolgáltatás _ nélkü életet adó vért. 1964. április 28-án. Farkas Kalmár Nemsokára üzembe helye» zik a két nagy teljesítmé­nyű rönkhasító gépet és nyolc kis szalagiűrész* ..Be­vetésre” vár két új típusú szabászgép is. A beruházási program keretében kapnak még egy rönkhasító szalag­gépet és egy 1100-as szalag- fűrészt. A ládagyár termelési érté­ke 2 év múlva elérj az évi 45 millió forintot. Növekszik az üzem mun­káslétszáma is. A jelenlegi 190 fős üzemben két év múlva 350—400 munkás dol­gozik majd. T. A. Szűcs Pál hamar megtanulta az NDK gyártmányú fűrész­élező automata kezelését. Foto: Hammel Mesterséges csőztelés a Tiszáról Szabolcs-Szatmár megye termelőszövetkezetei m; nden eddiginél nagyobb gondot fordítanak a természetes ta­vak, patakok, csatornák, fo­lyók vizének kihasználására, és a mezőgazdasági növé­nyek öntözésére. A tavalyi hatezer holddal szemben az idén már csaknem 15 000 hold földet öntöz száznégy szabolcsi nagyüzem. A Tisza partján többnyire vizet ked­velő növényeket termeszte­nek. A folyó „hálára” úszó pontonra szerelt szivattyúte­lepeket fektetnek, hogy szükség esetén vándoroltat- hassák is. A kisebb pata­kok, csatornák medrébe duz­zasztókat építenek, hogy bő vízzel üzemeltethessék az esőztető berendezéseket Szabolcs megyében összesen nyolcvanhét szövetkezet kezdi meg az idén a mester­séges esőztetést. Egymillió 720 ezer tonna terhet szállít az idén az 5-ös A KÖN A kultúrterem pillanatok alatt Téradóállomássá alakult át. Egymás után. rendben ér­keznek a szocialista brigá­dok. lakatosok, festők, he­gesztők, szerelők. De a mun­ka sem áll. Távolról ide hallatszik a hegesztő piszto­lyok sercegő hangja, a ko­vácsok ütemes kalapácsütései. Itt benn fehér köpenyt, fityu- lál adnak az asszisztensnők a kormos, olajos ruháju em­berekre. Jóízűen kacag ezen egyik-* másik. Egyik asztalnál be­szélgetnek velük, megvizs­gálják az önkéntes véradó­kat, a másiknál néhány perc múlva már folyik is a vér. melyre valahol emberek vár­nak. Odébb, egy hosszú asz- tálnál jóízűen falatoznak, akik már túl vannak. Isszák a sort. Az elsők között Alig múlt reggel nyolc óra. Az elsők között jelentkezeti Bejczi Ferenc, a Szabolcs megyei Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat igazgatója, 8 párftütkár Hekmann László, a művezetők. a szocialista brigádok irányítói. Őket kö­vették a többiek. Dr. Csató Endre, a megyei véradó állo­más főorvosa tizenhat segí­tőtársával érkezett, s nincs pillanatnyi szünet sem. Bejczi elvtárs örömmel új­ságolja: — A nők között ők voltak a legbátrabbak — mutatja be Kéri Andrásnét, Porkoláb Miklósnét és Lakatos Júliát Mosolyognak. — Először drukkoltam — mondja Kériné — de aztán megnyugodtam Bármikor szükséges lesz, én adok szíve­sen. Jön az esztergályos gárda. Harmincöt emberből harminc- kettő. — Két vékonypénzű legényt mi beszéltünk le — jegyzi meg a vezetőjük, s leülnek sorjába a lócára.. Kerekes József megmenekült A Lumumba lakatos bri­gádnál a szószóló a vezető jük, a szőke, göndörhajú, víg- kedéiyü Kerekes József volt A fiatalok őt állják körül a leprvdővel eltakart véradó helyiség előtt, ahová csak szólításra lehet belépni. — Elmondtam a fiúknak — komolyodik el Kerekes — én is a vérnek köszönhetem, hogy életben maradtam. — Hogy történt? — ér- ieklődik valaki. — Rakamazon éltem, 1957* ben történt, soha nem felej­tem el, július 7-ón. Igyekez­tem haza a menyasszonyo- méktól, amikor észrevettem, hogy a Cseh Béláék házában tűz ütött ki. Vizel telt vödör­rel futottam a lakásba. Benn, mint megtudtam egy gépko­csivezető ült. Korábban nem ismertem. Be volt rúgva. A kezéből kiejtett cigaretta okozta a tüzet. Nagyon meg­ijedt, s hirtelen ki is józa- nodott. ő kért meg arra, mutassam meg, hol vannak a tűzoltók. Beültünk a vip- ponba. A rakamazi tűzoltó­kat nem leltük. Át akartunk menni Tokajba, hogy onnan hozunk segítséget. Ekkor tör­tént a baleset. Az aranyos­árok hídnál lezuhantunk. Eszméletlenül találtak rám. Kerekesre az unokabátyja talált rá. Bevitték a nyíregy­házi kórház Il-es sebészeté­re. — Már el is temettek, ahogy mondják. Az orrom kétfelé nyílt, megsérült a lábam és a hátam — sorolja. Kaptam Előnyben: az építőanyag, a primőr — Vasárnap is úton 8,5 millió utas az autóbuszokon — Volga-taxi a városban Az 5-ös számú AKÖV-nél Hekman György igazgatóval folytattunk beszélgetést az 1984. évi szállítási feladatok­ról, a megnövekedett igények kielégítéséről. — 1962-ben gépkocsipar­kunk egymillió 368 ezer ton­na, mig 1963-ban egymillió 631 ezer tonna terhet szállí­tott. 1964-ben már egymillió 720 ezer tonna terhet kell szállítanunk. Feladatunkat különösen meg­növelte az építőipari szállítás. Tehergépkocsink egy részét ezekhez a vállalatokhoz irá­nyítottuk. Előnyben részesít­jük a MÉK-et is, az élelmiszer és a primőráruk gyors szállí­tása érdekében. Az utóbbinál lehetne olyan ésszerű megol­dást is találni, hogy a göngyölegeket már most, folyamatosan szál­lítsák nyáron és ősszel ne legyen torlódás. — Ez évben a jelentőser megnövekedett szállítási ter­vünket lényegében a tavalyi kapacitással kell megoldanunk. Ezt csak a kapacitás növe­lésével, a vasárnapi és éjsza­kai műszakok bevezetésével oldhatjuk meg. Az első negyedévben vagon­hiány és a rossz időjárás miatt a beütemezett . áruk alig negyven százaléka érke­zett meg. Ennek ellenére a 298 ezer tonna tervünket 333 ezer tonnára teljesítettük, mégis lemaradás van a szállí­tásban. A közeli hónapokban még nagyobb energiával kell tehát dolgoznunk. — Megnövekedett az utazó- közönség is. Jelenleg 81 autóbuszunk 482 helyközi járatot bo­nyolít le. A járatok kihasználási foka változó. Például 1963 decem­berében 60,2 százalék, míg a helyi járatoké 77,5 százalék volt. 1962-ben hatmillió 502 ezer utast, 1963-ban hétmillió 827 ezer utast szállítottunk. 1964-ben már nyolcmillió 500 ezer utast kell autóbuszainknak szál­lítaniuk, pedig autóbusz parkunk is csak minimálisan nö. Ezért a helykihasználás növelésével és az ésszerűbb járatok megszer­vezésével teszünk eleget a kde vetelményeknek. — A közeljövőben nagyobb igény várható a különjáratok, valamint a külföldi utazások­hoz szükséges autóbuszok iránt. Erre a célra reprezentatív 55-ös Ika- ruszok állnak rendelkezés­re amelyekből a napokban várjuk a harmadik érke­zését. — Taxiparkunk már eddig is növekedett, lényegesen lob­ban ki tudjuk elégítem az utazóközönség igényeit, mini az elmúlt évben. Ezt segített« elő taxiparkunk felfrissítése több gépkocsi beállítása. Rövi, desen megjelennek a parkol! helyeken az új Volg ; taxik is B. 1/ CÉLt évente 198 ezer kiüniter ládaelem Életmentő munkások Legbátrabbak az asszonyok között — „En is a vérnek köszönhetem“ — A gépjavító itt is példát mutat

Next

/
Thumbnails
Contents