Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-29 / 124. szám

Előtérben az elemző munka Interjú Katona Lajos elvtárssal, a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökével Hazánkban hat évvel ezelőtt alakították meg a Népi Ellen­őrzési Bizottságokat. A bizott­ságok munkájukkal nagy segít­séget nyújtottak a párt- és kormányhatározatok megvaló­sításához, fokozottabban be­vonták a dolgozókat a 1 Víz­ügyek intézésébe. A népi el­lenőrzési bizottságok szabolcsi munkájáról, feladatairól be­szélgettünk Katona Lajos elv­társsal, a Megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság elnökével. — Hogyan értékeli Ka­tona elvtárs a múlt évi ■munkát? — Pozití • vonás mindenek­előtt, hogy a megyei és járási NEB-ek. munkakapcsolata, a párt- és tanácsi szervekkel to­vább fejlődött. Ez a fejlődés többek között abban is meg­mutatkozik, hogy az elmúlt év­ben a pártbizottságok kérésére hat terv szerinti és hat terven felüli vizsgálatot végeztünk. A tanácsok felkérésére a NEB-ek öt vizsgálatot tartottak. Az eredményeket úgy értékelték, hogy azok nagy segítséget nyújtottak problémák meg­ismeréséhez, és a feltárt hiá­nyosságok megszüntetéséhez, örvendetes, hogy a NEB-vizs- r ■i-'t anyagát három járásban is tárgyalták vb üléseken. Munkánk során jó kapcsolat alakult ki az egyes társadalmi és tömeg szervezetekkel. — Elsősorban milyen vizsgálatokat végeztek? — Az elmúlt évben 187 köz­érdekű bejelentés érkezett, ami 34,8 százalékkal kevesebb, mint 1962-ben volt. Ebből azt a kö­vetkeztetést vonhatjuk le, hogv javult a gazdálkodó szervek munkája. Megyénk sajátossá­gából adódik, hogy a lefolyta­tott vizsgálatok 43 százaléka mezőgazdasági jellegű volt, 22 százalékot tett ki a szociális­kulturális vizsgálat, a többi megoszlik kereskedelmi, ipari, közlekedés- és szállítási ügyek között. Mielőtt a fontosabb vizsgálatok eredményei-a me­gyei NEB-ülés napirendjére ke­rültek volna, előzőleg megbe­széltük a vizsgált szerv fe­lettesével. A módszer helyes­nek bizonyult, tovább kell szé­lesíteni. Mintegy ötven eset­ben javasoltuk, hogy a vizsgá­lat eredményeit széles körben ismertessék a dolgozókkal. Jel­lemző, hogy a vizsgált szer­vek, vagy azok felettesei a ja­vaslatokat elfogadták és meg­valósították. Azonban előfor­dul, hogy amikor a NEB fele­lősségre vonásra, vagy kártérí­tésre tesz javaslatot, a végre­hajtás gvakran elhúzódik, vagy éppen elmarad, — különösen ha vezető állású dolgozóról van szó. Az elmúlt évben veze­tő állású dolgozó felelősségre vonására 35 esetben tettünk ja­vaslatot, a végrehajtás csak 22 esetben történt meg. Kártérí­tésre 12 dolgozóval szemben tettünk javaslatot, 9 esetben hajtották végre. Hogy ezeket a visszásságokat megszüntessük, megfelelő kapcsolatot hoztunk létre az ügyészségekkel. — Melyek a mostani leg­fontosabb tennivalók7 — Munkánknak egyik fő gyengesége, hogy gyakran nem- elemezzük eléggé a hibák okait. A személyi felelősséget! még altkor sem vetjük fel, ha arra alapos indok van. A mun-, ltaprog. ,im összeállításánál na­gyobb figyelmet kell fordítani, az olyan vizsgálatokra, ame­lyek több népgazdasági ág,! iparág, vagy vállalat együtt-! működését igénylik. Szélesebb teret kell biztosítani a köz­szükségleti cikkek, a bürokrá­ciamentes munkák vizsgálatai­nak. A NEB-eknek gyakrab­ban kellene tájékoztatni a köz­véleményt a vizsgálat tapasz-" talatairól. Ennek fő formája az üzemi gyűlések, ankétok, sajtó és rádió. Fontos, hogy jobb kapcsolat alakuljon ki elsősor­ban a szakszervezetekkel, kü­lönösen a lakosság életkörül-' menyeit meghatározó kérdések vizsgálatánál. Munkánk során nagyobb súlyt kell helyezni az általánosítható közgazdasági és gyakorlati tapasztalatokra, a többször visszatérő jelenségek rendszerezésére — fejezte be nvilatkozatát Katona Lajos elv- társ. Bogár Ferenc, „Verhetetlenek vagyunk“ Újra a Gagarin brigádnál „Sok sikert a Gagarin szocia­lista brigád tagjainak. Nyíregyháza, 1963. május 28. Kádár Janos”. < Sokat fejlődött és szép ered­ményeket ért el Kádár elvtál s tavalyi látogatása óta a Gaga­rin brigád. Elsősorban az em­berek változtak. Sándor János, a brigádveze­tő mondja: — Húszán vagyunk, jól is­merjük egymást, hisz évek óta együtt dolgozunk. Valamikor együtt voltunk tanulók, s a se­gédlevelet is csaknem egyszer­re kaptuk meg. Akik hozzánk kerültek, azok pedig tanultak, hogy szakmunkásokká válja­nak. Azt mondhatom, hogy szinte mindenkinél van válto­zás. Emlékszem egy évvel eze­lőtt még mennyit bajlódtunk Praviczki barátunkkal, mert ivott. Miatta néhányszor ve­szélyben volt a terv teljesíté­se is. De addig beszéltünk a fe­jére, segítségül hívtuk a felesé­gét is, hogy ma már megvál­tozott, Vigyázunk a becsületre Előveszi a kék fedelű bri­gádnaplót. Lapozgatja, Arról nem szól, hogy ő is elnyerte a kiváló dolgozó kitüntetést. A hallgatag Gégényt dicséri. — Aranyat ér a keze — mondja — s nézi a mellette ülő Gégényt. — Ö 1958 óta dolgozik ve­lünk — szólal meg a szőke Ka­rakó István. — A vállalat egyik legkiválóbb szakmunkása. Na­gyon segítőkész. Ha valami fo- gósabb munka van, csak nek’ szólunk. Mindenhez ért. — S ilyen naponta előfordul i_ fűzi tovább és dicséri Gé­gényt Kocsis Sándor, a brigád Egyik legfiatalabb tagja. — Eze­ket a darálókat és az Unifruct 5-as almaosztályozókat külföl- jii megrendelésre készítjük. Na­gyon vigyázni kell velük. Ha Ígyetlen hibát észlelnek rajta, kiár nem veszik át. De ilyen még nem fordult elő egy esztendő alatt a Gaga­rin brigáddal. Tanul itt mindenki — Nagyon vigyázunk a be­csületre — jegyzi meg Sándor. Jelenthetnék a kormányfő­nek, hogy az 1963. évi tervet határidő előtt, december 24-re teljesítették. Most is a 120—125 százaléknál tartanak. S ez el­sősorban annak tudható be, hogy a Gagarin brigád minden tagja becsülettel helyt áll. Gondjuk van egymás fejlődésé­re is. Segítették Karakót, hogy egy év alatt megszerezze a se­gédlevelet. Kocsis Sanyi ta­valy ilyenkor még szintén se­gédmunkás volt, most meg a technikum első osztályába jár. — S mennyit agitáltuk a két Vargát, Tibort és Lajost — em­lékezik a brigádvezető. — De nem eredménytelenül. Mind­ketten elvégezték a VII. álta­lánost, s beiratkoztak a VIÍÍ.- ba. Lassan én maradok el mö­Nemrégiben panaszlevél ér­kezett hozzánk, majd a levél után belátogatott szerkesztősé­günkbe a panaszos is, hogy részletesen előadja körülmé­nyeit. Nem volt valami nagy hordereje sérelmének, rövid időn belül elintézést is nyert. El is felejtettük volna, ha más vonatkozásban fel nem ve­tődik a panaszos neve. De meg­tudtuk, hogy nemcsak hozzánk látogatott el, hanem r/ nte va­lamennyi fórumhoz, ahol te­hettek valamit érdekében. Ta­nácstól pártbizottságon át a szerkesztőségig. Persze valamennyi szerv megmozdult. Iktattak, kiszáll­tak, vizsgálatot tartottak, in. tézkedtek,. utasítottak, s az is­ten tudja, mi mindent csinál­tak. göttük — jegyzi meg. — A sok gond és munka miatt kimarad­tam, de folytatom. Ha szorít a cipő, a Gagarin brigád mindig segít. Egyetlen gondjuk van csupán. Szűk a hely a műhelyben, s emiatt há­rom helyen dolgozik a húsz em­ber. De ezen addig, míg meg nem épül az új üzemrész, nem tudnak segíteni. — Munkában nem kell fél­teni bennünket — jegyzi meg Sándor. — Verhetetlenek vagyunk — büszkélkedik Karakó István. 100 százalék felett Talán túlzás egy kicsit. Tény azonban, hogy a Gagarin bri­gádot nehezen lehet megszorí­tani a Mezőgazdasági Gépjaví­tóban. Igen, mert ők még 100 százalékon alul soha nem tel­jesítettek. — És nem is akarunk — je­lenti ki Sándor János. — Erre kötelez Kádár elvtárs bejegy­zése is. Farkas Kálmán És orvosolták a sérelmet. De miért kellett ehhez több szervet megmozgatni? \ ógső soron mindegyik szervnek kötelessége, hogy ha az állampolgárok sérelmeik or­voslását kérik, intézkedjenek. S ezek az intézkedések — aho­gyan haladunk az idővel, tanu­lással és gyakorlattal, — egy­re hathatósabbak, gyorsabbak, segítőbbek lesznek. S a bizalmatlanságot ez a fej­lődés is indokolatlanná teszi. És a panaszok intézése szer­venként legalább félnapi mun­ka. Addig a hozzájuk érkezett többi beadvány elintézetlenül hever. Olyanoké is, akiknek esetleg sürgősebb, égetőbb szükségük lett volna a segít­ségre. K. I. CIKKÜNK NYOMÁN: Intézkedtek a csesnpeizeisi EnunfitakörliSméiiveiiask pofására A Nyíregyházi Építőanyag­ipari Vállalat csempeüzemé­vel foglalkozó írásokkal kap­csolatosan az alábbiakat kö­zölte Sándor József, a me­gyei tanács vb. ipari osztály- vehetője: A vállalat azonnali intéz­kedése folytén az anyagszál­lítást (nyers csempék szárító polcokra való rakása) eddi gi gyakorlattól eltérően csak férfiak végzik. A sajtoló üzemben a válla­lat megkezdte az előírás sze­rinti szellőzés megoldását, (mennyezeti ventillátor m előírás szerinti szellőzés megoldását) mennyezeti ven­tillátor beépítése, természe­tes szellőzés biztosítása. Utasítottam a vállalatot, hogy a formázó teret ajtó beépítésével zárja el az ége­tő tértől. A levegő szennyezettségé­vel kapcsolatosan felvet­tem a kapcsolatot a Köz­egészségügyi és Járványügyi Állomás egészségügyi ellen­őrével. Megállapodásunk ér­telmében közösen feltérké­pezzük az egyes üzemek, il­letve üzemrészek szennye- zettségi fokát és a pontosan megállapított szennyezettség! foktól függően a dolgozók egészségének védelme érde­kében a szükséges intézkedé­sek megtételére utasítom a vállalatot. Az öntöde Vállalat kis- várdai üzemében készül az líj, Tisza típusú radiátor. Ez a régiektől négyzetmé­terenként mintegy 4—5 ki­lóval könnyebb súlyú, ami azt jelenti, hogy évenként mintegy 8 ezer mázsa önt­vényanyagot takarítanak meg. A kisvárdaiak hagyo­mányos terméke a satu, amely három méretben ké­szül, e termékeket megis­merhették az egész ország­ban, mert bemutatták szo­kat a Budapesti Nemzetkö­zi Vásáron is. Felvételünk az öntödében készült. Foto: Hammel J. Bízni az emberekben Feljegyzés egy szb-titkár kétközuapjairól — Amikor megválasztottak, magam sem gondoltam, hogy a megbízatás ennyi munkával jár. Örültem, hogy bíznak bennem az emberek, és ha már elvállaltam, nem marad­hattam adósuk. Pollák Lajos mondja ezt, a Budapesti Betonútépítő Válla­lat kisvárdai főépítésvezetősé­gének szb-titkára. A környékről és az ország minden részéből összeverbu­vált embereknek csak 15 szá­zaléka volt szakszervezeti tag. Pollák Lajos és a szakszerve­zeti bizottság aktívái végig­járták a nagy építkezés mun­kahelyeit. Száz ember közül ma már közel kilencven tagja a szakszervezetnek. Pálya János családja — Sokan hitetlenkedtek amikor megkezdtük a szoci­alista címért versenyző bri­gádok szervezését. Két év lelt el azóta. A munkahelyeken már egy tucat brigádban kö­zel háromszáz ember verse­nyez a megtisztelő címért. Az összefogás szép példája a nagyvarsányi Pálya János esete is. A háromgyerekes családapa sokáig dolgozott az egyik brigádban. Több kere­set reményében munkahelyet változtatott. Egy vihar alkal­mával Budapesten halálos baleset érte. A brigád, amely­ben dolgozott, gyűjtést indí­tott. A többiek is csatlakoz­tak. Pár nap alatt több, mint háromezer forintot küldtek el az özvegynek. Társadalmi munkában építették fel a házukat is. Sokáig gondot okcoott a vasárnap érkező vagonok ki­rakása. Egyik alkalommal is alig akadt jelentkező. Pollák Lajos beszélt az emberekkel, de nem erőltette a dolgot.. Az emberek hallgattak és hazamentek. De másnap még azok is munkába álltak, akik előzőleg kijelentették, hogy vasárnap pihenni akarnak. Bejegyzések a gyűjtőíven Pollák Lajos maga is az egyik felépítményes brigád tagja. Tiszabercelen lakik, csak hetenként jár haza. Nap­pal a munkahelyen, este a munkásszálláson van együtt az emberekkel. S néha mégis úgy érzi, nem ismeri őket eléggé. Itt van például a leg­utóbbi eset. Gyűjtést indítot­tak a spanyol nép harcának támogatására. Amikor sorra vette az embereket, úgy gon­dolta, hogy az újonnan fel­vett és cigányokból álló bri­gádoknak talán felesleges is kiküldeni a gyűjtőíveket. Kel­lemesen csalódott. A szervezett formába éppen csak belecsep­pent emberek egységesen öt— öt forintot adtak. — Ebből is megtanultam, hogy nem szabad senkit sem lebecsülni. Bízni kell az embe­rekben. Ha ezeknek az embe­reknek nem küldök ki gyűj­tőívet, alaptalanul megsértet­tem volna őket. A több községre is kiterje­dő munkahely központja a Tiszabezdéd közvetlen közelé­ben meghúzódó település. Az emberek csak betonte] epnek nevezik, pedig van kövezett utcája, önálló vízműve. Üzemi étkezde, betonjárda. A házso­rok előtt virágágyások, az utcát naponta kétszer is vé­gigjárja a locsolókocsi. Való­ságos kis kertváros... A vállalat dolgozói méitán büszkék a telepre. Százhúsz ember lakik itt; gépészek, ku­bikosok, földmunkások. Két évvel ezelőtt még alig ismer­ték egymást. Ma gyümölcsöző közösségben élnek. Ha lejárt a munkaidő, tanulnak, előadáso­kat hallgatnak, tv-t néznek, vagy éppen a virágokat gon­dozzák. A munkahelyek között itt nyílnak a legszebb, legjob­ban gondozott virágok. Változás a lihalegelőn Már kevés a könyv a szak­szervezeti könyvtárban. Letéti könyvtárat hoznak létre, hogy bővebb legyén a választék. Az idén már tizenhatan vég­zik az általános iskola hete­dik-nyolcadik osztályát, de egyre többen jelentkeznek. Ha­tan gimnáziumba, hárman pe­dig technikumba járnak. A szakszervezet tanulmányi se­gélyt ad a tanulóknak. A telep helyén két évvel ezelőtt libalegelő voit. Ma a szocialista cím elnyeréséért versenyeznek, könyvet köl­csönöznek és több mint százan hallgatják érdeklődéssel a szakszervezeti politikai iskola előadásait. Pollák Lajos nem csinált csodákat, lelkiismeretesen dol­gozott. Ezért jogosult a Szak- szervezeti Munkáért jelvény arany fokozatának viselésére. Tóth Árpád MEGJEGYZÉS: Felesleges kilincselés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents