Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-18 / 90. szám

Másfél milliárd forinttal nőtt négy év alatt a tsz-ek vagynna Kinek lesz igaza?! KÉSIK A NYÍREGYHÁZI TBC KÓRHÁZ ÁTADÁSA KÉT ELLENTÉTES BEFEJEZÉSI HATÁRIDŐ Ülést tartott a Szabolcs megyei képviselőcsoport Az országgyűlési képviselők Szabolcsr-Szatmar megyei cso­portja — Barczi Gyula el­nökletével — pénteken ülést tartott Mándokon. Az ülésen részt vett: Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első tit­kára, Jakab Miklós, a kis- várdai járási pártbizottság titkára, dr. Rozgonyi József, a járási tanács vb elnöke, az Egészségügyi Minisztérium képviseletében dr. Szentgyör- gyi Kálmán. A képviselők — dr. Alos- hov'its Károlyiak, a megyei tanács vb egészségügyi osz­tálya vezetőjének tájékoztató­ja alapján — megvizsgálták a megye egészségügyi hely­zetét. Dr. P. Szabó Gyula, a me­gyei tanács vb. elnökhelyet­tes jelentése alapján ezután a termelőszövetkezetek és tszcs-k politikai, gazdasági megszilárdításáról és az ezzel kapcsolatos további felada­tokról tárgyaltak a képvise­lők. Megállapították: a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése óta a megye terme­lőszövetkezetei jelentősen megerősödtek. Az utóbbi 4 év alatt — H ideit is beleértve — csupán állami buruházás- ból egy és fél millárd forinttal nőtt a közös va­gyonunk. Többek között 1300 saját traktorral rendelkeznek majd, 8300 hold dohány terméséhez elegendő pajtát építenek, az. öntözéses gazdálkodást az 1961 évi 4000 holdról. 23 000 holdra terjesztik • ki, több mint 15 000 holdon telepí te­nek új gyümölcsöst, mintegy 20 000 holdon végeznek ké­miai talajjavítást. A gyümölcs- és dohány- termő terület növelésé­vel a nagyarányú beru­házásokkal megteremtik a termelőszövetkezetek jö­vedelmének szilárdabb alapjait. A termelőszövetkezetek ve. zetését több mint S00 gya­korlott szakemberrel erősítet­ték. Az intenzív búzafajták területét 4600-ról 53 000 holdra, a hibrid kukoricáét 40 000-ről 80 000 holdra nö­velték. Jól használják fel a legújabb agro- és zootecbni- kai módszereket, s csaknem valamennyi tsz-ben alkalmaz­zák a premizálás ösztönzőbb formáit. A megye termelő- szövetkezetei évről évre több árut adnak a népgazdaság­nak, s nagyobb a bevételük. Emelkedik a jól gazdálkodó tsz-ek száma. A sikereket jól tükrözi, hogy az aszályos időjárás ellenére az egy dol­gozó tagra jutó jövedelem 1961-től 3200 forinttal nőtt megyei átlagban. Tavaly már 12 közös gaz­daságban térhettek át a pénzbem munkadíjazásra. A termelőszövetkezeti cso­portokban is emelkedett a fel nem osztható szövetkezeti alap. Részben saját erőből, részben állami hitelből több ezer hold gyümölcsöst telepí­tettek, dohánypajtákat építet­tek, erőgépeket vásároltak. Az eredmény azonban nem kielégítő, s az áruértékesítés­ben sem érték el a kívánt mértéket. A vitában felszólaltak dr. Kovács Magdolna, Czigler Elek, Maczkó Gábor, Borbély Jánosné, Kovács Károlyié, Hornung Mátyás, Csorvási Sándor, Esze Gábor ország- gyűlési képviselők, dr. Nagy István, a kisvárdai járás tisz­tiorvosa és Menydörgös Já­nos, mándoki párttitkár. H. L. Megvalósított A takarítónő bekopog — Bőr mellény, vattakobát? Hétköznapok a mátészalkai fatelepen Lapunk április 1-i számá­ban fényképet közöltünk a befejezés előtt álló nyíregy­házi tbc gyógyintézetről. A helyszínen szerzett iníormá- ció alapján azt is megírtuk, hogy az új egészségügyi in­tézmény avatása május 20-án lesz. A fénykép megjelenése után levelet kaptunk dr. Ke­mény Lajostól, a megyei tbc gondozó intézet igazgató fő­orvosától. Idézünk a levél­ből: Súlyos nehézségek s az ok..? „Meglátásom szerint lehe­tetlen a május 20-i avatás. Az épület átadásának határ­ideje a vállalat részéről má­jus 26. Ezután is néhány hét kell a szükséges javításokra, egy hónap a berendezésre, s csak azután lehet megnyit­ni. A legoptimálisabb számí­tások szerint is július lesz belőle. Tájékoztatásul még azt is közlöm, hogy a város részére a tervhivatal által leadott 11 lakás ez év eleje-' I re négyre csökkent. Nem hi­szem, hogy az ide kinevezen­dő emberek családjukkal együtt szívesen mennének albérletbe. Három megyében, ahol az építőipar jóvoltából az intézetek beindulhattak, ilyen probléma fel sem me­rült." Négy pártcsoport, nyolc­tankét párttag és több, mint ezer ember, így foglalja össze az ÉRDÉRT Vállalat 13-as számú, mátészalkai te­lepének pártalapszervi felépí­tését az üzem párttitkára. Ta­láló ez a megállapítás, hiszen gyakori eset, hogy a taggyű­lésen felszólaló párttag éppen a pártonkívüliek kérését, ész­revételét tolmácsolja. , „Intézkedtünk..." Jakab Ottó, az egyik fara­gógép kezelője taggyűlésen hívta fel a vezetőség figyel­mét arra, hogy a srin előtt lejtős a pálya, a dolgozók csak nehezen tudják odatolni a rönkökkel megrakott csillé­ket. — Javaslom, emeljék fel­jebb a vágányokat, mindjárt könnyebben megy a munka. — A2óta intézkedtünk — mondja a párttitkár. — A szükséges munkát a telep ve­zetősége elvégeztette. Még a télen megtartott pértcsoport értekezleten ve­tették fel a munkások; a tel­jesen nyitott gépszín olda­lait em belmagasságban be kellene desakázni, hogy védve legyenek a hidegtől. A javaslatot továbbították a telepvezetőnek és teljesí­tették a dolgozók kérését Az igazi segítség Eél évvél ezelőtt két heve-1 sen vitatkozó ember kereste fel a párttitkárt. Budai Fe­renc rakodómunkás és Nyíri József. a részleg vezetője. —- Nem vagyok ittas, ne küldjön engem hazia — így Budai Ferenc, de hangján is érződött, hogy munkakez­dés előtt felkereste az ital­boltot. — Nem vállalhatok érte fe­lelősséget — így a részleg- vezető. A vita vége az lett, hogy Budai Ferenc mégis haza­ment. Barátságosan vált el a részlegvezetőtől, búcsúzóul még kezet is ráztak. — Ez egy fél évvel ezelőtt történt, s azóta sincsen probléma vele. De akadnak üzemen kívüli gondok is, mint Gergely Lász- lóné takarítónő esete. Férje súlyos beteg volt. a lakásuk beázott, szinte leszakadt már a mennyezet. A megjavításá­hoz faanyag kell, de azt a telep csak úgy adhatott, ha szerez egy igazolást a tanács- *61. A tanácsnál a sorrendre hi­vatkoztak és egyre késett a kiszállás. A pártszervezet in- T&ikedett, a tanácstól sorom kívül mentek kivizsgálni a helyzetet és kiadták a szüksé­ges igazolást. Az anyagkiu­talási kérelmet is a párttit­kár fogalmazta meg. A Gergely családban kettős az öröm. Kendbe tettek a ház tetőzetét és köziben megérke­zett a harmadig gyerek is. Újra a szakmában Az apró-cseprő problémák szinte mindennaposak a te­lepen. Papp Gyulát például a háncsoláshoz vették fel, de a szakmája ács. Kérte, hogy a szakmájában hadd dolgoz­hasson. Most megüresedett egy hely a karbantartó mű­helyben és a pártvezetőség javaslatára ő került oda. Zajti Bálint kerékgyártó jó munkájával, szorgalmával hívta 'fel magára a pártszer­vezet figyelmét. Két hete 6 is a szakmájában dolgozhat. Most kérte felvételét a párt- szervezet tagjai sorába. Vagy: a dolgozók kérték, hogy a bőrmellény helyett vattakabátot adjanak védőru­haként, mert az melegebb. A pártvezetőség közölte ezt a kérést, továbbították a válla­Először azt hitte, hogy rossz az ítélőképessége. De csak iz­gatta a dolog. így aztán na­ponta bekukkantott az üzem­be, ahol az alkatrészeket rak­tározzák. Üjra és újra szem­ügyre vette a mennyiséget. Nézte jobbról, vizsgálta élői­ről, hátulról, s megállapítot­ta az egyik nap, hogy egyre fogy. Ha nem tesz semmit, egy szép napon hült helyét találja valamennyinek. Gondolkozott. „Vajon ki le­het? Kinek van szüksége ezekre” — mormolta maga elé és visszaindult az irodába. Leült és cigarettára gyúj­tott. Néhány pillanat múlva a telefon után nyúlt. Aztán meggondolta magát és vissza­tette a kagylót a helyére. „Nem. Ezt nem teszik meg az üzemmel, a mi dolgozóink.” Évek óta egy szög sem hiányzott az üzemből. S tes­sék. . Határozottan nyúlt a kagyló után. — Józsi bácsi? — Igen. Tessék igazgató elvtárs. lat központjához. Engedélyez­ték, hogy a ki hordási idő le­teltével pufajkával lássák el a szabadban dolgozó munká­sokat. Sok olyan ügyet Intéz a pártszervezet, amely végső soron a gazdasági vezetésre tartozik, — de nem utasít­ják el a dolgozókat. Az el­múlt évben például sokan húzódoztak a gépesítéstől, fél­tek, hogy csökkenni fog a keresetük. A pártszervezet széles körű agitációjának kö­szönhető, hogy már elmúl­tak a kételyék és a dolgozók megszerették a gépeket. Kez­detben csak három vagonbe­rakó gép volt üzemben, ma már tizenhárom. Ez is hoz­zájárult ahhoz, hogy a téli rendkívüli időjárás ellenére is túlteljesítették a negyed­éves tervet A telep kommunistái azt tartják, egy baráti beszélge­tései többet lehet elérni, mint száz jegyzőkönyvvel. Ha nem helytálló a javaslat, ak­kor meg kell magyarázni, hogy miért nem. Apróléklos munka ez, de végső soron ezer ember hasznára válik. Tóth Árpád — Figyeljen jól... Ha a mai műszaknak vége, tessék ala­posabb ellenőrzést végezni. De nehogy valaki megsértődjön. Tudja azt maga. Ért hozzá. A táskákat alaposan nézze meg. Kivétel nincs. S ha va­lamit észlel, azonnal jelentse. A portás meglepődött. Ilyes­mire őt még soha nem kel­lett figyelmeztetni. Valami baj lehet, ha külön is felhív­ják a figyelmét. Csengettek. Vége a műszak­nak. Egymás után indultak kifelé az üzemből az embe­rek. Józsi bécsi restellkedve állt a portásfülke ajtajában. — Szabad a táskát, szaki­kéin? — mondta kelletlenül. — Tessék. — Köszönöm. Semmi és sokáig semmi eredmény. Jöttek és búcsúztak az emberek. Megérkezett köz­ben az igazgató is. Oldalról figyelte az öreget. Közben ma­ga is bele-bele kukkantott egyik másik munkás elemó- zsiás, kenyérszagú táskájába... Miklós, a csoportvezető A panaszos levelet ismer­tettük Tóth Károllyal, az Építőipari Vállalat főmérnö­kével. Tőle a következő vá­laszt kaptuk: — A tbc gyógyintézet át­adását erősen hátráltatja a konzervgyár építése, amelyet a • tervek szerint december­ben be kell fejezni. Menet közben határidőmódositáso- kat is végeztünk. így a szo­ciális helyiségek átadását szeptemberről májusra hoz­tuk előre. A KÖJÁL ugyanis addig nem járul hozzá a munka beindításához, amíg a dolgozóknak megfelelő szoci­ális helyiség nem áll a ren­delkezésükre. Éppen ezért a gumipadlózókat és festőket szinte teljes létszámmal a konzervgyárhoz irányítottuk. Szerencsés - helyzet..? A tbc gyógyintézetnél pe­dig elsősorban ezekre a munkásokra lenne a legna­gyobb szükség. Mi perspektí­vában számoltunk is erre, s az Építésügyi Minisztérium főigazgatóságától kértük, egyedül indult a kijárat fe­lé. Hóna alatt táska. Nyugodt volt. A jó öreg Jóska, a por­tás, akivel még valamikor együtt ütötték a vasat az egyik üzemben, még soha nem pislogott bele a táskájába. Meg különben is itt ő a cso­portvezető... Hirtelen megtor­pant amikor észrevette, hogy az öreg ugyancsak alaposan szemügyre veszi mindenki tás­káját. Régi emlékek kavarog­tak a fejében. Az az afférja Jóska bácsival ott, abban a másik üzemben. Pontosan már nem emlékezett a részle­tekre, de úgy érezte nem volt igaza, s ezért megsértődött Jóska bácsi. Sokszor gondolt arra, egyszer szól majd érte az öreg cimbora. De hallga­tott. Vagy elfelejtette?... Ta­lán most? Pillanatok alatt kellett dön­tenie. Visszaforduljon? Talán még nem késő. De mi lesz. ha észreveszik? Hiszen látják... Határozott léptekkel indult a fülke irányába. Szive kala­pált, de megpróbál határozott lenni. — Most ért az öreg elé. Egy tdskdnyi becsület hogy . a tbc gyógyintézet át­adását 1964. június 30-ban ál­lapítsa meg. Ehhez hozzá­járultak. s tudtommal közöl­ték is az építtetővel. Néhány nappal később ugyanez a főigazgatóság újabb átadási határidőt tűzött ki: május 26-át. Az egyik nem semmi­sítette meg a másikat. Most tehát abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy két átadási határidő is van a zsebünkben. Május 26 és jú­nius 30. Reálisan értékelve a lehetőségeket az a vélemé­nyem, hogy június elején át­adjuk a gyógyintézetet. A rendelkezések szerint 30 na­pon belül kötelesek vagyunk elvégezni a szükséges hiány­pótlásokat, de ez a munka tartósan nem tagja zavarni a berendezés folyamatosságát. Ellátogattunk az építkezés színhelyére is. Vajda Bálint építésvezető kalauzolt ben­nünket. — A külső munkálatokkal már nagyjából végeztünk: A munkások a belső helyiségek­ben dolgoznak. Szerelik a fűtőtesteket, rakják le n, kö­vezetei, parkettát. A ibc gyógyintézet nagyon lantos egészségügyi intézménye lesz a megyének Május 26-ára át kell adni. -s akkorra ké­szen is lesz. A két válasz nem egyér­telmű. Vajon, kinek iesz iga­za?! Bogár Ferenc * Nem ériünk egyet az Épí­tőipari Vállalat főmérnö­kével. hogy az Átad Árt a konzervgyár építkezése tát­rait at,ia. A kivitelezői kije­lölést ugyanis a vállalat ka­pacitásának figyelembe vé­telével végezték él az ille­tékes minisztériumok A vállalat rendelkezett és ma is rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek alap­ján jobb munkaszervezéssel már legkésőbb 1964 elején befejezhették volna a me- gyeiieg kiemelt jelentőségű egészségügyi intézmény épí­tését. — (A szeri;.) Madár Sándor traktoros váltótársával Dénes Gyulával, éjjel nappal üzemelteti gépét. Eddig 54 hold napraforgó, 32 hold burgonya, 45 hold dohány és kender vetéséhez ké­szítették elő a talajt. Foto: Hammel J, Halkan köszönt, s bizonytala­nul nyúlt a táskához. Lassan, óvatosan nyitotta szét, s köz­ben a portás arcát figyelte. Verítékcseppek gyöngyöztek homlokán. Józsi bácsi mélyen nézett a táska fenekére, aztán Miklós szeme közé. Megvetően, saj­nálkozva. Tudta, hogy most tőle függ ennek t az embernek a becsülete. Szemvillanásnyi idő alatt kellett döntenie. — Ezt már szeretem... Rend­ben van — mondta inkább ironikus gúnnyal, s még a fe­jét is megbiccentette, hogy Miklós érezze a nyomatékét lelki bosszújának. A csoportvezető hirtelen csapta össze a táskát, hóna alá vágta. Lehajtotta a fejét. — Mehet — mondta kimér­ten, szigorúan a portás.. A csoportvezető elviharzot^. Táskájában ott lapultak a lo­pott dugók, amelyek most marták, égették lelkiismeretét, becsületét kockáztatták. — Rendben van minden? — fordult az igazgató Jóska bá­csihoz, mikor az utolsó ember is elhagyta az üzemet. dolkozott. „Mégis csak jelen­teni kellett volna. így minden­kit gyanúsítanak, s a többiek nem is sejtik.” Rossz kedvvél indult reggel szolgálatba. Amikor a portásfülke ajta­ját kinyitotta, meglepődött. Egykori barátja várt rá. Hosz- szú ideig egy szót sem szólt. Már nyomasztó volt ez a né­maság, mikor Miklós akado­zó hangon megszólalt. — Tudod, azt hittem..., hogy tegnap vége mindennek. Le­buktatsz, szégyenbehozol... Ott süllyedtem volna el... Az öreg vasas csak hallgat­ta. Miklóst ez még jobban bántotta. Csak szólna, monda­na bármit. — Itt van... Nézd, vissza­hoztam — nyúlt a táska után. Az öreg nem figyelt, a nap­lók között matatott. Azután kisvártatva mégis a táska után nyúlt, betette a portásasztal alá. — Majd a helyére teszem, — szólt, de nem nézett a cso­portvezetőre. Nem is nyújtotta a kezét! Csak. intett, hogy me­het. Farkas Kálmán — Igen — mondta nem va­lami nagy magabiztossággal a portás, s beballagott fülkébe. Felöltötte a kabátját, s maga is hazá felé indult... Lefekvés előtt sokáig gon­3 1964. április 18.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents