Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-27 / 98. szám
SIPKAY BARNA RIPORTJA KISPALÁD—BOTPALÁD ÉLETÉRÖL FOTOK: HAMMEL JÖZSEF Veti a gép a kukoricát a Votpaládi határban. A kölesei vásárról hazafelé tart a botpaládé kispaládi nép is, ki gyalog, ki kerékpárral, ki kocsin. Két kerékpáros hangosan kacag a gép munkáján. — Ezt a máiét is el kell még egyszer vetni! — kiabál az egyik. — Aztán miért? — Jön még a hideg! Nagy a sietség... Dupla munka! Odabent a tsz üzemegység irodáján Incze József normás azzal magyarázza, hogy kispaládi lehetett ez a két kerékpáros, és csak azért kötekedett, hogy ellentmondjon a botpalá- diaknak. (Ez a két község egy tsz-be egyesült.) De szégyenlené az ellentétekről beszélni, ahogy ő mondja: „Rég volt az már. Nincs itt semmi ellentét.” Később aztán mégiscsak kiderül valami, A RIZSKÁSA MEG AZ IPAR Érdekes ember Incze József. Ahogy ő mondja, a legidősebb itt a papírforgatók között, valamikor kisbíró volt. A gazdája, a főjegyző vele együtt lépett a termelőszövetkezetbe. A kisbíróból normás, a főjegyzőből adminisztrátor lett. Fél éve, hogy meghalt szegény, most fekete fejkendőben özvegy felesége ül az íróasztal mellett, s végzi a munkát, hogy „abba hiba nincs”. — Az a baj itt — mondja Incze József, — hogy a kispaládi emberek takarékosabbak. Nem azért mondom, én is bot- paládi vagyok, valamikor én is megittam a magamét, egy liter pálinka... de ma már, ha egy féldeci bennem van, nem jövök be az irodába. Itt meg sokan szeretik. Túri Jenő az agronómus jelesen végezte az iskolát Zsám- békon. Ű is tősgyökeres bot- paládi, kemény, határozott ember, akit nem könnyen ragadnak el indulatai, — Az itt a legnagyobb baj, hogy nincsenek fiatalok, csak öregek. Kispaládról valahogy nem mennek el a fiatalok, innen még kutyaságból is elmegy néhány. Hatnak adta ki az engedélyt nemrég a tsz. — Hány nyugdíjasunk is van, Piroska? — fordul a normás az adminisztrátorhoz. — Hatvanöt — az özvegy szelíden lapoz a papírok között —azaz, hogy hatvannégy, mert Rózsika néni meghalt. — Nohát ez az, — folytatja az agronómus —, a legutóbbi számítgatásunkkor itt Botpaládon húszéves forma csak egy volt és hatvannégy nyugdíjas. Ha fiú, ha lány, megy tovább tanulni. Ez még nem volna baj, ha vissza is jönnének a tsz-be. Aztán itt van a rizskása, idényben százan is elmennek rizskásázni Tiszasülyre, Karcagra, amerre a nagy rizstelepek vannak. Itt meg aztán fuldokiunk a munkába. Tavaly őszön a trágya egyharmada megmaradt, mert nem volt fogat, ami kivigye. ’— És ha Kispaládon van munkaerő, miért nem segítenek a szezonmunkában, hiszen egy a termelőszövetkezet? Azt feleli erre Incze József: — Azt se ott, se Itt nem veszik szívesen az emberek. Jöttek ide például gyümölcsszedéskor, akkor nagyón kellett, ahogy kellene. Mintha nem is egy tsz lenne Botpalád és Kispalád. NYOLC MÁZSA EGYENLŐ HÁROM MÁZSÁVAL? — Tessék nézni — mutat az agronómus az üzemegység majorjában a befogatlan szekerekre. — Volna itt fogat, igaz, hogy ma a kölesei vásáron sokan oda voltak vásárolni. Én magam is. Néhány fogatos ül sorban az istálló előtti kispadon. Szeles József köztük a legfiatalabb. — Miért mentek el a fiatalok a tsz-ből? — kérdezem kertelés nélkül. — Kevés a forint — válaszol tömören. A fogatosok barnára égett, erős mozgású emberek. — Nem megy a munka? — Épp ez az, hogy a munka megy, forint mégsincs! Jenő. — De a maga tehenénél az a igazság, hogy túlságosan szépen tartotta, ami takarmányt felétetett vele» az két tehénnek is elég lett volna. — Könnyen beszéi az agronómus — legyint Fórizs István — hiszen megkapja a fizetését, azért vehet takarmányt. — Fizetésemet?! — Az agronómus most veszíti el először türelmes nyugalmát. — Hisz épp olyan munkaegységet kapok, mint bárki ebben a tsz-ben! De itt meg kell még tanulni valamit: a takarékosságot! NEHEZ EGYMILLIÓT LEFARAGNI i Incze József a volt kisbíró mondja az idős kor bölcsességével: — Én az életben ennyit nem termeltem, mint a tsz-ben. öt holdam volt egy kis tehénnel, alig hogy megéltem. Most olyan területen, ahol egyéni korunkban egy cső se termett volna, jó kukorica termést érünk el. Napraforgóból az egész országban nem volt jobb átlag, mint Botpaládon. 180 mázsa káposzta megterem íme: a fogatok! Kérdezem a válaszoló nevét. Forint —, ahogy ők mondják — ugyan nincs, de humoruk van: — Kövér Gergely vagyok, ellenben sovány. Hamarosan parázs vita keletkezik Fórizs István tehene körül, aki ma reggel behozta a tsz-be, mivel elfogyott a takarmánya. Azt vitatja, hogy munkaegységre zabosbükkönyt kaszáltak, de olyan szerencsétholdanként, ez a nép pedig igen csak dolgos, szorgalmas, ha egy kis forintot lát. Az idén huszonnégy forint érték volt egy-egy tag munkaegységre eső jövedelme, ebben mindén benne van, de csak nyolc forint volt benne a készpénz. Az az igazság, hogy egymillió forintos deficitünk volt 1960-ban: nem könnyű egymilliót lefaragni, de már sikerült. Jó munka, türelem és nemsokára Az agronómus: ...meg kell még tanulni valamit! nak, de hogy másutt is baj van, az kiderül az eddigiekből. Nem nehéz kitalálni, hogy ugyancsak van még ellentét a két község között, s ez az ellentét megvan a vezetőségben is. Mert mit mondott az idős takarmányfelelős? — Hiába mondja az ember, hogy mi a baj, nem hallgat ránk 3enki a vezetőségből. É* mit mondott az agronómus? — Mit törődnek azzal Kispaládon, hogy kevés a fiatal nálunk Botpaládon. Én hiába erfískcdöm, hogy ne engedjük el őket, a tsz-elnök kispaládi ember, az beleegyezik, hogy csak menjenek. AMI A DEFICITNÉL IS SÚLYOSABB És gondoljunk a zabosbükköny kaszálására, ami a kis- paládiaknak sikerült jobban, meg arra, amit nagy pártatlansággal az agronómus mondott el, hogy a botpaládiak nem nagyon akartak takarmányt adni a sertésállománynak, mivel a sertéseket Kispaládon tenyésztik. És sorolhatnánk még tovább a példákat, amit a fogatosok is elmondtak ott kint a napos majorság udvarán. Botpalád és Kispalád nemcsak két üzemegysége az Üj Barázda Termelőszövetkezetnek, hanem még ma is két külön világ. Nemcsak a két falu, de a két vezetőség is. És arra senki sem gondol, hogy a munkaegység értéke Botpaládon ugyanannyi, mint Kispaládon, hogy a Botpalád! gyümölcs— ha jól terem — a kis- paládiakat is gazdagítja, s a kevés a forint” Ha együtt lenne a két falu Egyetértés és takarékosság — ezt keli megtanulni Botpaládon dehát az olyan munka, ami* mindenki szívesen végez — ki. csínt sokatmondóan. — Meg van osztva a munka, — magyarázza az agronómus — nálunk a zöldség-gyümölcs, Kispaládon pedig az állattenyésztés. Alighanem eltalálta az igazat: úgy tűnik, hogy egy tsz-en belül nagyon is megvan osztva « munka, csakhogy nem úgy, önül jutott a terület, hogy Kispaládon egy ugyanolyan területről nyolc mázsát vettek le, amíg a botpaládiaknak három mázsa jutott. Ez csak viszony- szám, nem a valóság, de hogy igaz, azt az agronómus is bizonyítja. — Az ilyen kis hibákból jön aztán az elrontott hangulat/ — szűri le a következtetést Túri senki se panaszkodik Botpaládon. — Forint meg lesz — teszi hozzá vidámabban a türelmes, nagynyugalmú agronómus —, a közeli napokban kiosztja a tsz az előleget. Erre minden fogatos elhallgat. Jó emberek ezek, dolgos emberek. Kell a takarékosság is, igaza van az agronómusKispaládon nevelt sertések a botpaládiaknak is megadják a zsírozót. Kár, hogy egyetlen ember sem mondta azok közül, akikkel itt csak beszéltem, hogy egy dolgot kellene még megtanulniuk: az egyetértést. Mert a meg nem értés súlyosabb teher, mint volt az egymilliós deficit, Értékelték az 1963. évi anyarezstermelésl versenyt Április 11-én Székesfehérváron a Megyei Tanácsnál a „HERBARIA” Országos Gyógynövény- és Selyemgubóforgalmi Szövetkezeti központ, a Kőbányai Gyógyszerárugyár és a Magyar Agrártudományi Egyesület rendezésében országos anyarozstermelési tanácskozást tartottak. Ä tanácskozáson 8 megye több mint 50 termelőszövetkezetének vezetője vett részt. A legjobb eredményt elérő tsz-ek vezetői ismertették, hogy mikor és hogyan végezték a rozs fertőzését és az anyarozs begyűjtését. A részt vevők dr. Békésy Miklós „Kossuth”-díjasnak — a mesterséges anyarozs feltalálója — előadása után megvitatták, hogy milyen feltételek biztosítják a legjobb terméseredményeket. Az értekezlet részt vevői egyetértettek abban, hogy a fertőzésre egyenletes, jófejlődésű, sűrű állományú rozsok a legalkalmasabbak. Fontos feltétel az, hogy a rozs fertőzését kalászhányás kezdetén elkezdjük, a kalászokat megszúrjuk és a szúrással egyidejűleg fertőző anyagot (spórát) juttassunk be a kalászokba. A tanácskozás alkalmával az 1963. évben meghirdetett anyarozstermelési versenyben legjobb eredményt elérő tsz-eknek összesen 54 000 Ft-ot, több tárgyjutalmat és oklevelet osztott ki a Földművelésügyi Minisztérium képviselője. Tárgyjutalmát kapott még 4 megyei, 1 járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője, illetve főagronómusa is, miután a verseny megszervezésében jó munkát végeztek. Legjobb terméseredményeket a Fejér megyei tsz-ek értek el. Az országos verseny I. díját 15 000 F-ot a szabadbattyáni „Magyar—Szovjet Barátság” Mgtsz, nyerte, mert 50 klv területnek kh-kénti anyarozs átlagtermése 96.1 kg volt. Jó eredményt ért még el a székesfehérvári „Szabad élet” Mgtsz. 24 kh-ról 112,5 kg, nagy- venyimi „Petőfi” Mgtsz. 40 kh-ról 81,2 kg. székesfehérvári „Kossuth” Mgtsz. 41 kh-ról 66.2 kg átlagterméssel. Még 5 tsz-nek volt 50—60 kg anyarozs átlagtermése. Hasonló eredményeket értek el még a Tolna megyei tsz-ek is. A „HERBARIA” igazgatója bejelentette, hogy 1964. évre újból meghirdetik az országos és megyei anyarozstermelési versenyt. A versenyben részt vehetnek a Szabolcs megyében anyarozsot termelő termelőszövetkezetek is. A sikeres termelés érdekében a fertőzést kellő időben és előírásszerűén végezzük el. (HK—X) Nagy tavaszi leértékelés &z Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ruházati boltjaiban ■'redeti ár: leértékelt ár: Lányka karton ruha Bakfis blúz Fiú rövidnadrágos öltöny Bakfis kulikabát Fiú öltöny Lányka nylon kombiné Női nylon blúz Válpánt nélküli nylon kombiné 60,30 Ft 40,— Ft 52,— Ft 35,— Ft 205,— Ft 123,— Ft 250,— Ft 160,— Ft 310,— Ft 190,— Ft 38,— Ft 30,— Ft 150,— Ft 100,— Ft 150,— Ft 90,— Ft Figyelje kirakatainkat Nyíregyházin, Mátészalkán és Kisvárdán. CF5Ö80Í
