Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-26 / 97. szám

EMBEREK

A

FÖLDEKÉIN

Zöld tenger a határ. Szinte „szemmel láthatóan” nő a fű, kipattannak a fák rügyei. Virágzik a sárgabarack, a szilvafa mindenütt.

Bécs Elek mezőőr öreg szívét, mi tagadás, már csak ez a tavaszi zsongás tudja igazán megdobogtatni. Több mint 500 hold az ö területe a kislétai határban és ezt az 500 holdat látni — gyönyörűség. Az 52 holdas búzatáblán vág keresztül, jön a kukorica, burgonya- földekről, ahol 200 ember szorgoskodik; három brigádban.

A búzatábla szép. Bokros, 20 centiméternél is magasabb már. Újfajta búza itt a BeSERES ERNŐ ÉS ASZTALOS BÁLINT ÍRÁSAI, FOTO: HAMMEL JÖZSEF

zosztája 1. és ilyet még csak most vetettek először ebben a határban.

Közel a bekötő úthoz traktor dübörög a zöld vetésben. A mögéje kapcsolt tartály „csápjai” két oldalt messze kinyúlnak, s a szórófejekből zuhanyozik a szürke permetlé.

— Mi minden újat lát az ember öreg korára— gondolja Bécs Elek. — Permetezik a búzát.

A tábla közepén enyhe mélyedésben apró tó vize csillog. Partján két ember a vegyszeres oldatot készíti, négyen pedig tanácskoznak. A mezőőr Orosz Mihály, Nagy Gyula agronómusokat, Fábián Mihályt a máriapócsi termelőszövetkezet agronómusát és egy járási embert lát ott. Megböki kalapját, megáll a beszélgetők mellett,

— Ilyen vetésünk sem voli még. Sok évet megértem, 33 évet ebben a határban, de ilyen búzát még egyszer sem láttam.

Az agronómusok bólintanak az idős ember szavára, majd folytatják a beszélgetést; ott ahol abbahagyták. A máriapócsi Zöld Mező és a kislétai Rákóczi Termelőszövetkezetnek egy az elnöke, Mikó János. Ez és a határ szomszédsága gyakA Tisza

és a Csaroda között

Lónyán a fogatok, traktorok egy része most a kertekben, a kertek alatt, a háztáji földeken dolgoznak. Közel 500 hold vár ott is szántásra, bevetésre, de egy-két napon belül azzal is készen lesznek. A Tisza és Csaroda közben negyedik vasárnapja, alig öltöttek ünneplő ruhát magukra az emberek. De nem is gondol ezzel senki, hiszen tudják, majd eljön annak is az ideje, ha rendben lesz az egész határ, ha minden mag a földbe kerül.

ran hozza össze a vezetőket, a két tsz tagjait. Segitik egymást és nemcsak tapasztalat átadással, gyakorlatilag is. A máriapócsiak segítettek a műtrágyázásban, a kislétaiak vetőmagot adtak.

Bécs Elek áll az agronómusok mellett, hallgatja mirpl beszélnek.

— Ezen a héten készen leszünk a 300 hold őszi vetéssel, és a 100 hold kukorica vegyszerezésével is — mondja Orosz Mihály.

— Holnap mi is megkezdjük. Gyertek majd át hozzánk, úgy számítjuk, hogy a búzát teljes egészében vegyszerez- zük.

Az öreg mezőőr megfontolt lassúsággal a zöldellő tábla közepébe ballag. Nézi a traktor taposta nyomokat, csóválja a fejét, majd visszamegy a kis csoporthoz és megkérdezi Nagy Gyulától:

— Nem árt a búzának, hogy így földig tiporja a kerék?

— Dehogy árt, hiszen a legjobb időben csináljuk, úgy kiegyenesedik az még, hogy öröm lesz nézni — mondja az ag- ronómus, s még hosszan magyaráz. Bécs Elek bólogat.

— És mi lesz a haszna a vegyszernek?

— Legalább 18 mázsás átlag.

Délután Bécs Elek a kövesút„ ról, nézi, hogy a traktor egyre beljebb és beljebb kering a búzatáblában. Jó ismerős áll meg mellette, nézi az is a traktort, majd rosszallóan mondja:

— összepocsékolja az a nagy gép a gyenge vetést.

Bécs Elek a beszélőre néz, hunyorít és kijelenti:

— Nem úgy van az! Nem árt az annak, most van itt az ideje, és ha végigpermetezzük, úgy megtermi majd a 18 mázsát, hogy no. Nem hisziT Higgye el nekem, én már csak tudom..,

Költögetik

a határt

Botpaládon vetik a kukoricát *

Nyírgyulaji tervek

1904. április 26.

Száznegyven holdon termelnek dohányt a vajai Béke Termelőszövetkezetben. Egymás me' lett sorakoznak a melegágyak, gondozzák, öntözik a palántákat. Kiss Ferenc a lányokkal, Vedres Ilonával, Illés Erzsébettel és Nagy Ferencnével a gyomlálást végzi.

akarjuk az ültetést. Akkorára vége a vetéseknek. Mind a 215 holdon trágyás földbe rakjuk a palántákat. Jó zsíros talajba. Hét mázsa a holdas terv, de úgy lenne jó, ha kilenc lenne.

ÉN ÁLLOK AZ ELSŐ SORBA

Az öreg ingatja a fejét.

— Lehet — mondja röviden. Többet is lehetne 300 holdon. Nagyon idevaló a dohány.

— Nincs hozzá pajtánk, Sándor bátyám.

— Pedig hazajött közénk . vagy negyven eljáró. Többet ■ bírnánk.

— Reméljük, jövőre megoldódik a tárolási problémánk... No, nekem menni kell.

• Csak... nagyon tessék ügyelni'' ’ ezután is.

* — Akkor... május elsején...

. — nyújtja jobbját Vajkó Sán- i dór — Én állok az első sorra!

tatelep fáradhatatlan kertészét.

— Jó. hogy jött, főagronó- mus elvtárs. Délelőtt itt volt Bodnár, a termelési felügyelő, s meghagyta, szerezzünk be Arvalint. ö nem mondta azt a szót, hogy azonnal, de én követelem.

— Óra múlva itt lesz a szer, Sándor bátyám

A HÍRES DOHÁNYOS

Egyvégtében kilométer hosz- szú lenne a 43, trágyával vastagon bélelt, magas ágyások sora. Bennük a palánták sár- gás-haragoszöld levélkéikkel „tülekednek” egymással. Közeledik az idő, hogy megszabadítsák őket egymástól.

— S a locsolások? Permetezések? — kérdezi a főgaz- dász.

— Engem tettek ide! —

emeli meg kevélyen fejét az idős kertész. — Az apám is híre- iohányos volt. Ó marad: példaképem... Ha a

mási,. át brigád palántája szebb, .'ént ez, nagyot merek mondani. Reggel, estére jön mindenki, akinek vállalása van, 'vedérrel, locsolóval. A permetezést magam csinálom Ügyis itt vagyok szüntelen.

— Május elsején kezdeni

Kovács János gyors léptekkel vág át a nyírgyulaji Petőfi Tsz irodaházának udvarán. Csizmája szárhegyig poros az iménti határjárástól.

Barátságosan köszönti Vajkó Sándort, a dohány-palánbörgéssel költögetjük a iia- i tárt, munkával üzengetünk jóidőért. A váltótársam, Nagy József, négy holdat forgatott 1 le az éjjel. Az utolsó baráz- j dákat. Harminc centire, búr- ! gonya alá. Hajnal hat órakor | meg azt mondta nekem: „Nyugodtan ülhet a kormányhoz, Laci bátyám. Nincs sem- ' mi hiba.” Ha nem így csinál- j juk, hetek óta, bizony vakarhatnánk a fejünket.

— Februárban súlyos betegség miatt operálták a feleségem. Sikerült!

Megvallotta még: szereti a futballmeccseket, a mozit, a színházat. És hetek óta nem volt sehol. Egyik héten nappal, másik héten éjjel szolgálta a közöst. Ünnepnapokkal sem törődött.

Gyakorlott mozdulattal ül vissza a gépre. Indít.

— Vasárnaphoz egy hétre megnézhetem a Spartacus- unkát! Lehet, este elmegyünk felségemmel a moziba is! — kiáltotta vissza a megerősödött dohogásból.

Szavatartásáról híres Szabói László. Tavaly ősszel Farkas Gyula elnök azt mondta neki: üljön át a gépálio- mási gépről a közösére.

— Azt feleltem az elnök elvtársnak: nekem az életem a gép. Eddig is tsz-eknek dolgoztam legtöbbet, tartozzam hát egyhez teljesen. S amit én egyszer ötvenhat év óta kimondok, nem taposom össze, így kerültem ide, a nyírbátori Vörös Csillagba.

Bőrmicisapkáját jobban a nap ellen igazítja, tekintete az állva lihegő vasparipán függ.

Szabó Károly és Turbucz Sándor a permetező pisztolyt tartva, a „Rapidtox” lajtjához dőlnek, hallgatják a traktorost.

— Pár nap múlva vége a szántásnak, vetésnek — szól Szabó Károly. — Földben lesz a kukorica is, május előtt két-három nappal — feltétlen. Elintézve a háztáji... Pedig azt hittük, idén elfelejt tavasz lenni.

— Mióta mód van rá, düA Tisza és a Csaroda vize közé ékelődve, Tarpa után a lónyai Béke Termelő- szövetkezetnek van a legnagyobb határa a vásárosna- ményi járásban. 5400 holdból 3180 szántó, a többi erdő, rét és legelő. Ilyen területen bőven akad munka az 520 tagnak, és nem is győznék szorgalom nélkül.

Szorgalom. Nem mondja ezt ki így Somogyi János főaronómus, csak embereket, jellemző példákat említ.

— A legjobb traktorosunk Egyed János. Ez az ember jóformán nem is alszik, éjfélig dolgozik, éjjel három órakor újra öltörik, és mire mások felébrednek, már dübörög a gépe. De ilyen ember Dudás István, Márkus Bertalan is. Amit meg R. Filep Zoltán a vetésnél csinál, az már a pontosság iskolája. Egyenesek a sorok, a csatlakozások beállításánál ennek az embernek nincs párja.

Dankó Balázs párttitkár is mond egy-két példát.

— Vasárnap szóltam a Szabó Sanyinak, megjött a műtrágya, Naményban van, érte kellene menni. Már megyünk is Balázs bátyám — mondta a fiú. Rohant haza, levetette az ünneplőjét és indultak Naményba. De itt van Krecz János bácsi is, 72 éves, de éjjel-nappal ott van a melegágyaknál, karóval sem lehetne elzavarni. De amilyenek a férfiak, olyanok az asszonyok is. Pető Lajosné, Albert Mihályné mesterei az ültetésnek.

Lónyán jó két héttel megkésve kezdhettek a tavaszi munkákhoz. Április 12-ig rá sem lehetett menni a csúszós, ragadós, kötött vályogtalajra.

— Idegesített bennünket a rossz idő. Naponta jártunk ti a határba, dehát a mi türelmetlenségünk nem szárította fel a sarat. Most- már egyenesbe jöttünk. Négy erőgépünk dolgozik, kettős, hat gép nyújtott műszakban. Naponta legalább félezer ember van kint a határban.

Afőagronómus elsorolja a legfrissebb eredményeket is:

_ Kilencszázhetvenhat

hold a tavaszi talajművelési tervünk, s eddig 700 holddal készültünk el. A cukorrépa, a borsó, borsólucema, len, mák, zab, zabosbükköny vetéstervünket már teljesítettük. Tíz holdon telepítettünk málnát, az őszi vetést kétszer fejtrágyáztuk közel 200 hold legelőn szórtunk péiisót. Csak< a burgo nyaültetéssel, a kukorica éi napraforgó vetéssel marad tunk le egy kicsit a tala; miatt.

Üj típusú, Lengyelországból érkezett műtrágya szórőgépelt dolgoznak a Nylrmaűai Állami Gazdaság földjein.