Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-25 / 96. szám
Rányászsztráfkok Spanyolországban • Az AFP jelentése szerint tek szabad müküdéséért sztráj- Spanyolországban a hét elején kóló bányászok ellen a Franco- újabb sztrájkmozgalom indult hatóságok megtorló intézkedé- meg. Puertollanóban április seket hoznak». Így — mint az 21-e óta 2100 bányász sztrájkol. AFP jelenti — Puertollanban A sztrájk sok spanyol bányára négy bányászt tartóztattak le. átterjedt, elsősorban Asturiára. A helyzet igen feszült és poli- A tartományban 8000 bányász tikai megfigyelők nem tartják szüntette be a munkát. lehetetlennek, hogy a közeljöA munkabérek emeléséért, vőben tömeges munkabeszün- a sztrájkjogért, a szakszerveze- tetésekre kerül sor. Megalakult az FLN Politikai Bizottsága Hruscsov üdvözlete Ben Bellához Világpolitika sorokban A dél-rhodesiai hatóságok állítólagos felforgató jellegű kijelentéséért börtönbe vetették Francis Newa tit, a dél- rhodésiai afrikai szakszervezeti kongresszus elnökét. Janet Kagon brit guayanai belügyminiszter és J. Hubbard kereskedelmi- és iparügyi miniszter Londonba érkezett. A két miniszter a brit guayanai alkotmány visszaállítását és az ország függetlenségének megadását akarja követelni az angol kormánytól. Washingtonban véget ért a CENTO katonai bizottságának ülésszaka. Az ülésszakon Anglia, Törökország, Irán, Pakisztán és az Egyesült Államok vezérkari képviselői vettek részt. Megvizsgálták a CENTO térségének védelmi helyzetét. Uruguay bejelentette, hogy elismeri Brazília új kormányát. Nasszer, az EAK elnöke Jemenbe látogatott. Látogatása alkalmából nagygyűlést rendeztek a fővárosban. Az Algériai Nemzeti Felsza- badítási Front Központi Bizottsága Algírban Ben Bella elnökletével ülést tartott és rheg- választotta az FLN 17 tagú Politikai Bizottságát. A Politikai Bizottság tagjai közt van Ben Bella, Mohamdi Szaifhal elnök, Bumedien hadügyminiszter, Hadzsben Alla, a nemzetgyűlés elnöke, Ahmed Hmedeghri belügyminiszter, Ali Makszasz földművelésügyi miniszter, Butef Zika külügyminiszter és Nekkas pénzügy- miniszter. Nyikita Hruscsov az SZKP Központi Bizottsága és a maga nevében táviratot intézett Ben Bellához abból az alkalomból, hogy az FLN főtitkárává választották. Az üdvözlő táviratban Hruscsov rámutat: „Az ön megválasztása kifejezi azt a nagy bizalmat, amellyel az algériai nép követi az FLN politikáját, egyszersmind elismeri az ön kimagasló érdemeit a nemzeti függetlenségért, az összes hazafias és demokratikus erők összefogásáért vívott harcban. A nép bizalmát fejezte ki Önnek a szocializmus építése programjának megvalósításával kapcsolatban.” Nasszer a nagygyűlésen mondott beszédében hangsúlyozta: „Nagy-Británniának, amely gyűlölettel tekint a ti forradalmatokra, össze kell szednie cókmókját és ki kell vonulnia Adenből, valamint az arab félsziget déli részéből”. Megfogadjuk, hogy Nagy-Bri- tanniát kiűzzük az arab föld minden részéből. Ba kell vérünket ontjuk a győzelemért, hogy azt Egyiptomban és Jemenben tettük. A laoszi jobboldali puccsisták hosszas tanácskozás után feljegyzést terjesztettek Souvan- na Phouma miniszterelnök elé. Ennek homályos szövegét a lázadó vezérek sajtóértekezleten újságírókkal is közölték. Kouprasith Abhay dandártábornok és társai először is kiEgységes szuverén állammá egyesül Tanganyika és Zanzibár Pénteken nyilvánosságra hozták azt a törvényjavaslatot, amely Tanganyika és Zanaibár egységes szuverén állammá alakításáról szól. A törvényjavaslat értelmében a2 új állam élére Nyerere tan- ganyikai elnök kerül. Karúmé zanzibári köztársasági elnök az államszövetség első elnöke, Kevava tanganyikai el- alelnök pedig második alel- nöke lesz. A törvény hatályba lép, mihelyt a tanganyikai nemzetgyűlés és a zanzibári forradalmi tanács ratifikálja. As eseményről Köves Tibor, az MTI londoni tudósihogy Zamzibárt katonai intervenció fenyegeti. Hangsúlyozzák, hogy Karúmé elnök legfőbb támasza az a 300 tanganyikai rendőr, akiket a zanzibári forradalom győzelme után Nyerere elnök küldött a szigetre, hogy „segítsenek megszilárdítani a közrendet...” Nyerere és Karúmé puccs-szerű megállapodása és a tanganyikai fegyveres alakulatok jelenléte egyarán! ürügyet szolgáltat arra, hogy Ulkérós esetén” Nagy-5*rc- tannia is az újszülött Unió „védelmére siessen.” nyilvánították, hogy a nemzeti egységkormány nem szűnt meg létezni. (Mint ismeretes, a puccs bejelentése után a lázadók Souvanna Phoumát le- mondottnak nyilvánították.) A kormány működésének előfeltételéül azonban a jobboldali katonatisztek azt követelik, hogy a miniszterelnök „a jelen helyzetnek megfelelően módosítsa, bővítse ki kormányát, s vegye bele azokat az „alkalmas személyiségeket’, akiket a puccsista úgynevezett forradalmi bizottság a kormányfőnek javasol. Egy pillanatig sem kétséges, hogy e feltételek teljesítésének kicsikarásával a zendülő tábornokok vezetői helyet akarnak kapni a kormányban, cinkosaiknak pedig büntetlenséget ákarnak biztosítani. A javaslatokat továbbították Souvanna Phouma miniszterelnökhöz, aki nyomban minisztertanácsi ülést hívott össze. Ezután — az AP jelentése szerint — közölték, hogy a kormányfő a „forradalmi bizottság” feltételeinek „különböző pontjait” elfogadta. Harmat Endre: * Jemen tegnap és ma 3. Legnagyobb kincs: az ivóvíz Szánétól, a fővárostól Jemen legfontosabb kikötőjéig, Ho- deidáig az út mindössze 270 kilométer. Ez még autón is, persze terepjáró autón legalább két nap, a „sivatag hajóiból”, az igénytelen tevékből álló karavánok számára pedig több mint egy hét. De a karavánok tagjai — ha csak nem fenyegette őket rablótámadás, vihar vagy más természeti csapás — nem siettek. Jemenben megállt az idő és ezért semmi jelentősége nem volt az imá- mok alatt. Álmos tunyaság lengte körül az országot. Bandukoltak libasorban a tevék Hodeida felé és a legritkábban hangzott cl akár egy ösztökélő szó is. Minek sietni? Odaérünk Insallah, vagyis ha Allah úgy akarja. Akár a hegyek közül, akár a tenger felől közelíti meg valaki ezt a régi kikötővárost, messziről impozáns fehér palotákat lát. Tudatosan építkeztek-e így az egykori uralkodók, vagy pedig egyszerűen a tenger és a hegyek felőli rész volt évezredek óta az előkelők építkezési helye, ma már nem tudni. De az biztos, hogy ez a messziről* gyönyörködtető palotasor — afféle kulissza. Mögötte nyomorúságosán, s szinte állandóan 40—50 fok körül vibráló hőségben szenvedő, tengődő, általában viskókban lakó emberek élnek. Skorpiók, kígyók Mintegy negyvenezren, de ezt sem lehet pontosan tudni. Hodeida Jemen legborzalmasabb klímájú tartományának, Tahamanak a székhelye. Az egész térség élet-halál harcot vív a páradús szörnyű hőség gyilkos következményei ellen.' A víztárolókat fegyveres katonák őrizték, különben megrohanták volna a folyton szomjas nyomorultak tömegei. Az ivóvíz Hodeida egyik legfontosabb kereskedelmi cikke volt. Meg kellett fizetni. A város egyik legnagyobb része a néger negyed. Nem véletlen; A mohó, kegyetlen arab rabszolgakereskedők évszázadokon át szállították fürge hajóikon a Vörös-tenger túlsó partján levő Afrikából a „fekete elefántcsontot”, a rabszolgát. Az elsősorban Abesszínia (ma Etiópia) térségéből származó négerek végezték az ötvenfo- kos perzselő melegben, a gépeket teljesen nélkülöző kikötőben az embertelenül nehéz munkát, afféle félrabszolgasorban. Majdnem mindig vállig érő vízben kellett partra gá- zolniok a fejükre helyezett teherrel: a hajók a kotrás teljes hiánya, no meg az imámok gyanakvó bizalmaflansága miatt nem közelíthették meg magát a partot. Az öblöt ősrégi mólók védik a hullámveréstől, a vámház felett ott lengett a jellegzetes jemeni zászló: piros mezőben fekvő fehér kard és öt fehér csillag. A lobogó mozdulatlan. Ernyedten, ájultan csüng alá, szinte soha sem lebben meg. Megváltás lenne a legkisebb szellő is. de nincs. Fürödni a Vörös-tengerben nem érdemes, nem frissít. A városban nem volt egyetlen hotel, mozi vagy étterem sem. A ritkán odavetődő külföldi — ha az imám partra engedte — csak az uralkodó tulajdonában levő Dar el Jaífában, a minden nagyobb városban fellelhető királyi vendégházban szállhatott meg. Ha Allah úgy akarja Hodeidára is jellemző, ami a legtöbb jemeni városra: a legpezsgőbb élet a ki tudja hányezer éves kereskedelmi központban, a bazárban folyik. Itt még fellelhető az egykor ezen a vidéken pezsgő kereskedelem nyoma. Huszonnégy órán keresztül alkudoznak egymással a marcona humuszos férfiak és a sűrűn lefátyolozott nők gyöngyök, gyümölcsök, olcsó ékszerek és valóban értékes drágakövek, primitív, elsősorban Adenből ideszármazott bútorok és vasáruk, piszkos kősótömbök, saruszerű szandálok és a vizestömlők felett. Csaknem meztelen, kék ágyékkötős gyerekek szaladgálnak a tarka tömegben. A repülőtér méltó volt a városhoz: hiányzott a legelemibb biztonsági berendezés is. A személyzet számára a radar ismeretlen fogalom volt. Ha Allah úgy akarja, a repülőgép úgyis épségben leszáll... Ahmed imám székhelye Ta- izz, a déli hegyvidéken 1500 méter magasságban terül el. Jemen történelmének egy szakaszán keresztül már volt afféle rész-főyáros Taizz: Szana volt a világi, ez a város pedig a szellemi-vallási élet centruma. Mintegy negyvenezer lakosa van, népszámlálás persze itt sem volt. Taizztól északkeletre van a, tizenkétezer lakosú Ibb. A pusztuló helyek közé tartozik, lélekszóma csökken. Ahmed imárrt ideje jó részét Sukhne helységben töltötte, amely ősidők óta gyógyfürdőhelyéről volt nevezetes. A kis Bajil városka volt — rendkívül túlzó, nagyképű szóval — Jemen egyetlen „iparvidéke”: egy francia-libanoni társaság textilgyár építésére kapott itt engedélyt. Ha pontosak akarunk lenni, inkább afféle közepes nagyságú manufaktúrának titulálhatnánk ezt a létesítményt, mint igazi üzemnek. Az ország „egyetemi városa Dhamar. Talán mondanunk sem kell, hogy az oktatás szinte kizárólag vallásfilozófiai térre, a Korán magasabb fokú ismertetésére és kommentálására szorítkozott. Következik: Mint Hammurabi idején... RIVÁUSOK J)Í i \flETHA M Johnson: — Ez az öreg legény nagyon sokat sürgöt-forgoK mostanában a lányok körül! Endrődi István rajza tója ezt jelenti: Angol kormánykörök azt állítják, hogy a „legnagyobb meglepetésként” érte őket a váratlan bejelentés Tanganyika és Zanzibár egyesüléséről, azonban minden jel arra mutat, hogy ennek pontosan az ellenkezője az igaz. A konzervatív újságok közül csupán a vezető körök kis példányszámú déli lapjai, a Times és a Financial Times utal arra, hogy az angol kormányt távolról sem érte derült égből villámcsapásként „az angol nevelésű mérsékelt” Nyerere elnök bejelentése. Nyilvánvaló — írja a Financial Times —, hogy Tanganyika és Zanzibár Uniója a brit kormány legkényesebb afrikai problémáját oldaná meg. A munkáspárti Daily Herald helyszíni tudósítója szerint angol és amerikai hivatalos helyen „lélekzetvissza- fojtva figyelik, sikerül-e működésbe léptetni az Uniót.” „Nagy-Britannia már korábban figyelmeztette Tanganvi- kát, Ugandát és Kányát, hogy Zanzibar partjai közelében kommunista forradalom veszélye fenyeget. Nyerere szerdai villámlátogatása betetőzése volt az olyan útnak amelynek során Karúmé elnök több alkalommal is találkozott a zanzibári brit főbiztossal” — írja a Daily Héráid. Az angol sajtó utalásai egyébként arra mutatnak, Gerő János: AMIRE NINCS TÖRVÉNY 35. Bujdosó persze nem jár a városba, se haza. ö a legkényelmesebb megoldást választotta. Csak a vak nem látja, milyen viszonyban vannak Piroskával. Csoda ezek után, ha a főkönyvelő vakon támogatja? Sütősről meg nem érdemes beszélni se. Már keresztkomák. Lassan rokonságba kerül az egész vezetőséggel. Még Vékony Béla feleségét kellene megkörnyékeznie. azzal kész is lenne. Várnagyoknál lakik, C®eke-Ková- csot beválasztotta a vezetőségbe, mindenütt ott vannak az emberei. Titokban azért fájt, hogy ő két év alatt nem bírt ösz- szemelegedni az emberekkel. A nézősereg még mindig nem akart fogyatkozni. Itt- ott belebotlottak a paradi- csombckrokba, a csövek lerakásakor is letörtek néhány hosszúra nőtt szárat, ezért Vékony Béla már nem nézte jó szemmel a lábatlankodást. — Az útról is lehet bámulni! — förmedt rá néhány gyerekre, de úgy, hogy a felnőttek is értsenek belőle. Sütős kinevette: ! — Ne morogj, te vadember! Üjság ez most, két nap múlva már senkit sem érdekel. Különben ezen a táblán mindjárt végzünk és kezdődik a hurcolkodás. Az nem lesz érdekes. Pontosan úgy lett: ahogy megjósolta. Amint leállította a motort, elnököstül, mindenestől elszivárog tak a tagok. A telepítésnél már csak néhány kertész segédkezett. Amikor Sütős újra megnyomta az önindító gombját, az agronómus hangja rájuk csattant; — Gazemberek, nekem nem üzentetek, kihagytatok az első örömből! Ezért még számolunk, ezt nem úeszátok meg szárazon! — Sokat beszélj, aládugunk az esőnek! — kapta el a karját Sütős, őszintén hitte, amit mondott. De Bujdosó kesernyésen mosolygott nekibuzdulásán. — Tudod, hány hold várja a csapadékot? — tette a vállára a kezét. — Nyolcszáz hold csupán a kapás, aminek nem adhatunk esőt, csak várjuk a mennyből. A kertészetet esetleg ellátjuk vízzel. De mi lesz a terméssel a többi földön, ha nem jön meg az égi áldás? ÉRi megmondom neked. Még a vetőmagot sem adja visza a föld. — Es ha öntöznénk? — Mivel? A csatornában már alig van víz. — Fürünk kutakat. Mondd meg, hogy hol kell, mi akár a földet is keresztülfúrjuk. — Ugyan, ne gyerekeskedj! — legyintett Bujdosó. — A háromezer holdat nem rakhatjuk teli kutakkal. — Arról nem is álmodozom — szakította félbe Sütős idegesen. — De a legfontosabb pontokon magunk erejéből fúrhatunk kutat, ezt nekem elhiheted. Ha én a fiúkkal nekikezdek... — Bujdosó elvtárs — szólt közbe Vazul — megfigyeltük mi, hogyan kell kutat fúrni. — És a hordással, meg a csépléssel mi lesz? — Majd éjjel is dolgozunk — rántotta meg Vazul a vállát. Sütős diadalmasan nézett rá: — Na, ehhez mit szólsz? Bujdosó érezte, hogy valami nagyszerűt kellene mondani ezeknek az embereknek, vagy legalább a kezüket megszorítani. De csak egy félszeg mondat szakadt fel belőle: — Együtt... talán együtt sikerül... Már visszafelé jöttek Sütőssel, még mindig a traktorosokról gondolkodott. — Álmodni se mertem, hogy ilyesmi lakik ezekben a gyerekekben — dörmőgte elégedetten... — Ki hitte ezt?... Te gondoltad? Sütős nem felelt a kérdésre. A hunyorgó csillagokat nézte, és att vette észre, hogy a szívét melegség járja át, talán megcsuklana a hangja is, ha most meg kellene szólalnia. ★ A lakodalom nagy eseménynek számított a tanya- világban. Mindenki várta, hogy Veres Mihály kitegyen magáért, Íriszen nem akármilyen menyet kapott: az aranyos kis „tanítónénit.” Marika nem tudta, mitől van, de a feszültség és nyugtalanság amelyet mostanában mindig érzett lelkében, mintha eltűnt volna a lakodalom napjára. Olyasmi járt a fejében, hogy mégis jó tartozni valakihez, nem tengődni egyedül a viliágban. Eddig csak magáért lett mindent, ha örült, egyedül örült. De most már egy ember tőle várja a boldogságot.. Ez a nap és a rákövetkező örökre megmaradt emlékezetében. Heggel korán keltek. Jóska ott volt már nyolc órakor ünneplőbe öltözve. Arca mondhatni túl komoly volt, türelmetlenül sürgette, hogy ö is öltözködjön, és attól félt, valami szerencsétlenség miatt nem jön értük a taxi. Az izgalom persze felesleges volt, megjött a kocsi idejében. Egyik oldalon Erzsik* karolta, másik oldalon Jóska szorította a kezét. Elől pedig, a gépkocsivezető mellett. Hegedűs Imre, a másik tanú ült. Aki meglátta ókét, mosolygó arccal integetett, amíg a porfelhő el nem takarta előlük. Ezt az utat Magyat- telekre megtette már sokszor, most mégis úgy nézte az elmaradozó fákat, mintha soha többé nem találkozna velük. Butaság volt, jól tudta, mégis az motoszkált benne, visszafelé már néffl ilyennek látja az ismerős tanyákat, bokrokat. Az esketés hamar megtörtént. Mindketten elrebegték az igent, megcsókolták egymást, azután a tanuk is őkét. Erzsiké el pityeredéit, erre nála is eltört a mécses... A tanácshózától a fényképészhez siettek. Öreg, hófehér hajú bácsi jött k-i elibük, látásból ismerte. A „műteremben” előbb a tanukkaf együtt, majd külön is lefény képezte őket. Jóska megbe szélte vele az időpontot, ami* kor bejöhet a képekért, éj azt is, melyik felvételből há nyat készítsen. iFoiytatjtitf* Zendülő tébmnokQk követelés® A laoszi helyzet újabb fejleményei
