Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-23 / 94. szám

Világpolitika sorokban Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök szerdán ismét Luang Prabangba utazott a ki­rályhoz. Vele együtt ment Phoumi-Nosavan, a jobboldali politikai irányzat vezetője, aki a koalíciós kormányban a mi­niszterelnök-helyettesi tisztsé­get tölti be. A Svájci Munkapárt Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára Alekszandr Seiepinnck, az SZKP Központi Bizottsága tit­kárának vezetésével szovjet párlküldöttség utazott Svájcba. Defterre, a francia szocia­listák elnökjclöitje rövid lá­togatásra londonba érkezett. A Gross-Roscn-i (Dél-Szilé­zia) egykori hitlerista koncent­rációs tábor területén tömeg­sírt találtak. Különleges bizott­ság létesült az áldozatok szá­llnának és haláluk okának meg­állapítására. A Qucbccből (a kubai Guantanamóba) haladó ifjúsági békemenet részvevői kedden el­érték Cape Kennedyt és a tün­tetők őrséget állítottak a raké­takilövő központ déli kapui­hoz. Az Argentin Általános Munkásszövetség titkárságának tagjai felkeresték Brazília ar­gentínai nagykövetét és át­nyújtották neki nyilatkozatu­kat, amelyben tiltakoznak a brazil dolgozók letartóztatása é$ üldözése ellen. Az etióp-szomáliai vegyes bizottság, amely a két ország déli határövezetében a csa­patok kivonását ellenőrizte, befejezte munkáját és jelenté­sében hangsúlyozta, hogy mindkét ország fegyveres erői eltávolodtak a határtól* Nehru indiai miniszterelnök bejelentette, hogy részt vesz a nemzetközösségi miniszter- elnökök soron következő lon­doni értekezletén. Ez lesz Neh­ru első külföldi útja azóta, hogy január 7-én megbetege­dett. Adoula kongói miniszterel­nök több miniszterének kísére­tében kedden este Párizsba érkezett. Pompidou francia miniszterelnök szerdán ebéden látta vendégül Adoulat. A leopoldvillei kormány gazda­sági segítséget kér Franciaor­szágtól. Uruguay kormányrendelettel biztosított politikai menedék­jogot az elűzött Joao Goulart brazil köztársasági elnöknek Ez az intézkedés azt jelenti, hogy folytathat olyan politi­kai tevékenységet, amellyel nem sérti a vendéglátó ország érdekeit* A New York-i világkiállí­tás megnyitásának napján tűn tetésekre került sor a négerek polgárjogaiért. A rendőrség húsz tüntetőt őrizetbe vett és nagy készültséggel vonult ki, hogy biztosítsa a világkiállítás megnyitó ünnepségének zavar­talan lebonyolítását. U Thant ENSZ főtitkár be­jelentette, hogy az ENSZ-köz. gyűlés rendes ülésszaka min­den valószínűség szerint no­vember 10-én nyílik meg szep­tember 15-e helyett, tekintettel arra, hogy a tagállamok állam­főinek ég kormányfőinek csak­nem fele részt vesz az el nem kötelezett országok októberben Kairóban tartandó értekezle­tén. Az AFP beiruti jelentése szerint változatlanul feszült a helyzet Szíria és Irak kö­zött. A babdadi rádió, a saj­tó és hivatalos iraki szemé­lyek a Szíriái vezetőket „az izlám ellenségének, a nép hó­hérainak” nevezik. A damasz­kuszi rádió viszonzásképpen Aref iraki elnökről azt mond­ja, hogy „valójában Muri gzaid egyenes követője, a reakció, és az imperializmus izövetségese.” Nyikita Hruscsov minisz­terelnök, a Központi Bizott­ság első titkára megnyitó be­szédében kijelentette: „Ha visszatekintünk a megtett útra, büszkén mondhatjuk, hogy a világ a Lenin géniusza által előre látott pályán ha­lad. Nincs olyan fontosabb társadalmi, gazdasági kérdés, amelynek megoldása közben ne kérnénk ki Lenin taná­csait.” Hruscsov megnyitója, indropov beszéde a moszkvai Lensn-ilnnepségen Hruscsov a továbbiakban kijelentette: . amikor a szo­cialista közösség, a kommu­nista világmozgalom egysé­géért, a maxizmus—leniniz- mus tisztaságáért folytatunk szívós harcot, mindig Lenin tanítása vezérel bennünket. A dí&zünnepségen ezután Jurij Andropov, az SZKP Központi Bizottságának tit­kára mondott ünnepi beszé­det. Kubai jegyzék az Kgyesillt Államokhoz Havanna, (TASZ3Z): Raul Roa, kubai külügy­miniszter április 20-án Svájc havannai nagykövete útján jegyzéket intézett az Egye­sült Államok kormányához, Az imperialista cinizmus jel­legzetes példájaként jellemzi azt a válaszjegyzéket, ame­lyet, az Egyesült Államok adott a guantanamói ameri­kai támaszpont katonái áltál ez év február 23-án elköve­tett provokációk elleni kubai tiltakozásra. A kubai kor­mány jegyzékében kiemeli azt az általánosan ismert tényt, hogy az Egyesült Ál­lamok a kubai kormány és nép ellen irányuló provoká­ciók, agresszió, ellenségeske­dés és aknamunka központjá­vá változtatta a guantanamói haditengerészeti támaszpon­tot. Ráadásul az Egyesült Ál­lamok a kubai kormányra akarja hárítani a felelősséget a provokációkért és az erő­szakos cselekményekért. Mindezekért a provokáció­kért — hangsúlyozza a kubai jegyzék — az Egyesült Álla­mok kormányát terheli a felelősség. Jemen tegnap és ma 1. Szólal tábornok körútja Az FLN Központi Bizottsága megkezdte tanácskozásait Ahmed Ben Bella főtitkár Ben Bella, a köztársaság el- elnökletével összeült a Nem- hőké Nasszer elnök meghí- zeti Felszabadulási Front vására részt vesz az asszuáni (FLN) országos kongresszu- g Ünnep*éSén’ má‘ sán megalakított Központi * Bizottság. A központi bizott­ság valószínűleg csütörtökön választj'a meg a politikai bi­zottság tagjait. Szerdán mohamedán vallá­si ünnep volt Algériában. Ebből az alkalomból a Peop­le vezércikke utal Ben Bella kijelentéseire. Az izlámot illetően, Ben Bella kongresszusi beszédé­ben ugyanis szeütibészállt mindazpfckal, akik az izlám védelmének ürügyével állan­dósítani akarják az elmara­dottságot és védelmezni a kizsákmányolok érdekeit. A lap vezércikke leszögezi az izlám nem lehet akadá­lya a szocialista fejlődésnek. Algírban egyébként hivata­losan bejelentették, hogy Ha nem is ordító címbetük- kel,‘ de az egész világsajtót be­járta az a hír, hogy Abdullah el Szalal tábornok, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke bará­ti látogató körúton van néhány európai szocialista országban. Az államfő először a Szovjet­uniót kereste fel. Megtekintet­te Moszkva nevezetességeit, üzemekkel, tudományos intéz­ményekkel, szovhozokkal, kol­hozokkal, egyszerű és hires szovjet emberekkel ismerke­dett, majd Gagrában, a Fekete- tenger festői partján lévő üdülőhelyen fogadta őt Hrus­csov miniszterelnök is. A szí­vélyes, bensőséges beszélgetés során Sjialal meghatott hangon mondott köszönetét azért a nagylelkű, sokoldalú támoga­tásért, amelyben a Szovjetunió az ő népét részesítette és ré­szesíti. A tábornok Bulgáriában tár­gyalt Todor ZsivkoV minisz­terelnökkel, Csehszlovákiában Antonin Novotny köztársasági elnökkel. Mindenütt őszinte ér. deklődéssel itta magába egy számára eddig ismeretlen és irigylésre méltóan fejlett szoci­alista világ benyomásait. Túlzás nélkül állíthatjuk-, hogy személyében korunk egyik legérdekesebb államférfi- egyénisége érkezett Kelet-Euró­pába. Hányatott élete kaland­regényben, hazafias önfeláldo­zása pedig höskölteményben megállná a helyét. Volt ösztöndíjas a bagdadi katonai akadémián, volt tiszt | a jemeni uralkodók hadsere­gében és volt lassú, kínos ha­lálra ítélt fogoly — hosszú éveken át napfény nélk-ül, megláncolva — ugyanezeknek az uralkodóknak a várbörtö­neiben. Bárhová is vetette sorsa, tehetsége, életcélja Ab­dullah el Szálait, markáns egyéniségének alapvető vonása az volt, hogy ezeréves börtön­cella kínlódó páriájaként is, a Nehezen jcsviil <s helyzet Ciprusén Gyani tábornok, a ciprusi ENSZ-erők parancsnoka foly­tatta erőfeszítéseit a szigeten levő erődítmények le oontá sá­ról szóló megállapodás elfo­gadtatására. Kétszer is tár­gyalt Makariosz elnökkel, aki a második megbeszélés után kijelentette, hogy hajlandó a javasolt intézkedéseket elren­delni abban az esetben, ha a ciprusi törökök is ugyanezt teszik. A tábornok ezután Kücsük alelnököt kereste fel. hogy rávegye eddigi negatív magatartásának megváltozta­tására. Azokból a ki­jelentésekből azonban, ame­lyeket Orék ciprusi török hadügyminiszter egy kedd délutáni sajtóértekezleten telt az tűnik ki, hogy Gyani fá­radozásai egyelőre nem jár­tak sikerrel. Orek a javasolt tervvel szemben több kifo­gást hangoztatott, köztük azt, hogy a terv az ENSZ véd­nöksége alatt áll és Maka­riosz „a nemzetközi erőt fel­használva igyekszik majd a törökök felé kerekedni ” királyi testőrség parancsnoka­ként is hazája megújhodásá­nak harcosa, forradalmár ma­radt. A megváltozott nemzetközi erőviszonyok, a szocialista és az afro-ázsiai országok segít­sége mellett Szalal elnök élet­műve döntő szerepet játszott abban a harcban, amelynek eredményeképpen a világ egyik legelmaradottabb orszá­ga végre kitörhetett a rezze­néstelen középkor sötétségéből és ráléphetett a .fejlődés .széles országútjára. Ahhoz, hogy felmérhessük Abdullah el Szalal tábornok személyének- és küzdelmének jelentőségét, meg kell ismer­kednünk hazájával. Csak a forradalom előtti Jemen kor­mányzatának bemutatásával válhat világossá: micsoda iszo­nyú pokoltól szabadította meg népét a Szalai-vezette forra­dalom. „Romokat otthon is lát­hatok. ..” .. .1960-ban történt. A repü­lőgép leereszkedett a római re. pülőlér betonjára és ajtajában betegesen kövér, fehér köntös­be burkolózott öregember je­lent meg. Amikor a lépcső al­ján kiürül akarták venni a film- és fotóriporterek, a jegy­zettömbjüket készen tarló új­ságírók, a furcsa jövevény in­tett és a gépből az Ezeregy­éjszaka fegyveresei ugrottak elő: marcona, humuszos ala­kok. Rázúdultak a riporterek­re és dzámbiákkal, görbe kard­jaikkal szétkergették őket Azok tiltakoztak, egyikük vér­ző arcát mutatta a sápadt olasz rendőrtisztnek, aki csak ennyit tudott mondani: „Kérem Önöket, távozzanak. Megtorlás­ról úgysem lehet szó. Nem sérthetjük meg Jemen királyát, Őfelségét, Ahmed Imámat.” Amikor pedig a külügyminisz­térium tisztviselője megmutat­ta a Colosseumot az uralkodó­nak, az unottan félrefordult és ezt mormogta: — Ne fárasszanak ilyesmi­vel. Sokezer éves romokat ott­hon is eleget láthatok. A jemeni hegyeket és . siva­tagokat valóban sok száz rom­város borítja: megannyi néma tanú. arra,, hogy valaha, hosszú időn át, lüktető élet volt erre, virágzó birodalmak öltek itt. Ősrégi feljegyzések szerint itt uralkodott a legendás Sába ki­rálynője is. Ez a vidék a világ egyik legrégibb kereskedelmi útvonala mentén feküdt, híd volt Európa és India között. Időszámításunk után 897 már­ciusában Szada város kapujá­nál, a mai Irak területéről idáig vonulva megjelent Jahja ibn el Husszein arab vezér, a Jemenben a forradalomig ural­kodott dinasztia megalapítója. Mussolini érdeklődik... A rabszolgatársadalom ele­meivel átszőtt középkórt Ison- zerváló Jemennek egyébként állandóan élet-halál harcot kellett fotytfttnia a független állami létért. Az arab kalifák birodalmát felváltotta a törö­kök Ozmán birodalma. ami születése pillanatától elnyelés­sel fenyegette Jement is. A tö­rökök bevonultak Szanába, Jemen fővárosába, de reális hatalmuk sosem terjedt túl fegyvereik lőtávolságán. A szomszédos Aden elfogla­lása óta London is mindent megtett, hogy befo.yását ki­terjessze Jemenre. Nem egy esetben felhasználta Anglia a maga hagyományos módszerét: egy-egy megvesztegetett vagy megfélemlített jemeni tartomá­nyi hercegecskóvel vagy föl­desúrral „védelmi egyezményt’’ kötött és ezt lengetve katonai erővel megvetette a lábát az egykor Jemen fennhatósága alatt álló Hadramaut partjain is. Ugyancsak egy emirroi való szerződésre hivatkozva brit csapatok szálltak partra Róde- ida kikötővároséban. Jahja, az akkori imám egy ideig várt, majd az emit* halálát és fiai­nak az utódlásért való harcát felhasználva, 1925-ben várat­lanul lecsapott, s vissza is fog­lalta Rodeidát. Az angolok például 1927-ben a földig bom­báztál* Kataba dél-jemeni ki­kötővárost. A romok alatt ár­tatlan áldozatok, férfiak, gyer­mekek, asszonyok tetemei he­vertek. A brutális akció kivál­totta a fiatal szovjet állam til­takozását. A szovjet kormány nem a zsarnok feudális imá- mokat védte, hanem Jemea függetlenségét, állami létét. A huszas évek végén a fasiszta Olaszország kacsinga­tott Jemenre. Mussolini mézes­madzaggal kezdte: látszólag előnyös feltételekkel, árucsere egyezményt kötött az imám­mal. Az Eritrea olasz gyar­matról érkezett hajókon azon­ban mind több voit a Jemen ka.onai helyzete iránt rendkí­vül intenzív kíváncsiságot ta­núsító személyiség és egyre kevesebb a megígért áru. Az olasz—jemeni kapcsolatok bot­rányosan felborultak, Jahja Imám pedig még bizalmatla­nabb lett minden külföldi érintkezéssel szemben. Következik: SzanábaiL Szabadrzblás Góró János» AMIRE NINCS TÖRVÉNY 33. Vadnyúl ugrott ki a háztáji kukoricásból, majdnem nekik futott. Piroska megijedt, fel­visított. Bujdosó meg elkez­dett kacagni, s tréfásan mon­dogatta: — Aki holdvilágnál sétál, ezzel is számoljon. — Maga olyan utálatos! Ki­nevet, ahelyett, hogy megvé­dene! — Mitől? Egy nyűitől véd­jem meg? — s még nagyob­bat kacagott. Kikerültek egy nagyobbacs­ka gödröt, amelyet valame­lyik rendetlen ember hagyott itt az üt tövében faásás után. Piroska most néhány lépést előrefutott, hogy ne kutyagol­jon pulikutya módjára a fér­fi nyomában. — Piroska, maga ugye azért késte le az autóbuszt, mert a virágsoron is végig kellett mennie? — kérdezte Bujdosó. Aztán ahogy a lány elmesél­te, micsoda pompás kis nyár­fásban tanyázott, élvezettel hallgatta a hangját. Nem a mondatokra figyelt, csak egy­szerűen jólesett, hogy van mellette valaki, és nem kell egyedül bandukolnia a sötét­ben. Már hónapok óta. Nyírzsa- i dányban éü, de most is csak véletlenek köszönheti, hogy egy nővel sétál. A lány elhallgatott. — Beszéljen még — szóit rá ön kénytelenül. — Magának kellene engem szórakoztatni — figyelmez­tette Piroska finoman. Ké­rette még egy keveset magát, aztán mégis nekikezdett. Ar­ról beszélt, hogyan került két évvel ezelőtt ide és mi­lyen sokára szokta meg a tanyát. Folyt belőle a szó, mert jólesett, hogy a férfi kedvében járhat. Úgy érezte, megérti szo­morúságának okát és ettől el- érzékenyült. Dehát ő is hi­bás abban, hogy így alakult az élete — gondolta két mon­dat között. Mindig morcos, tele van gondokkal, így nem lehet élni. Mintha haragban lenné az egész világgal és min­denki elől menekülne. Hogy futott el az irodából is & múltkor: előbb megcsókolta, majdnem falhoz szorította, azután megijedt és elszaladt. Azóta se mer á szemébe néz­ni, Az út a csatornához veze­tett. Egyetlen gerenda volt a viz felett keresztben, ezen kellett átkelni. — Jaj, én ebbe beleesek — torpant meg ijedten. — Ugyan, csekélység az egész — nevetett Bujdosó. — Itt jár át más is. Én előre megyek, nyújtsa a, kezét. A partról majd segítek. Imbolygóit a teste, minden lépésnél jobban félt, hogy be- lepottyan a vízbe. Mint ful­dokló a szalmaszáLat, úgy kapta el a kinyújtott kezet. S a következő pillanatban le­döntötte lábáról a férfit. Most már ő segített és a gátra kézen­fogva kapaszkodtak fel. Nern szóltak semmit, meg­álltak. Közelebb húzódtak egymáshoz, összeért a testük és már a' vérük parancsolt. Pár lépésnyire egy petrence széna hívogatott, illatát is érezni lehetett. Egjyakaraton mentek oda, és mint tikkadt vándor a hűsvizfl kútra, úgy borultak egymásra. Végre megérkezett az ön­tözőberendezés: egy szívómo­tor, nyolc szórófej és majd ezer méter cső. Szilasi volt érte;a városban, teherautóval hozták haze. Mindjárt a ker­tészetben rakodtak le, hogy minél hamarabb üzembe he­lyezhessék és legalább a ker­tészetben enyhítsék az aszály pusztítását. A nagyi esemény híre gyor­san szétfutott a szövetkezet­ben. Apraja-nagyja jött cso­dálni az esőcsináló gépet. Az emberek nagyrésze azt hitte, éppencsak be kell indítani a motort, aztán már hull az ál­dás, szer te a földeken. A drága gépet Sütős vette kezelésbe. Átvizsgálta alapo­san, majd az ismerkedés után Vazul meg Kovács Miska se­gítségével megpróbálta bein­dítani. A gép valóban be is ugrott, nagy hanggal dübör­gőit a kertesnél földjén. Ami- tor azonban a szívócsövet rászerelték a kútra, hiába tú­ráztatták a motort, nem kapta fel a vizet. Délelőtt kezdtek a munká­hoz, de mtír jó délutánra haj­lott az idő, még mindig; ered­ménytelennek bizonyult pró­bálkozásuk. A fene, aki megeszi — morogtak a bámészkodók, akik nem akartak fogyni — erre is csak ráköltjük a temérdek pénzt, nyögjük majd az adó- ságot, mégse lesz vizünk. Sütős, aki már csupa olaj volt, ilyenkor . rávillantotta szemét az okoskodóra, majd újra belebujt a gépbe és tör­te a fejét, mi lehet a hiba. Vazul is csak néha szólt, leg­inkább kérdezett. Kovács Miska azonban nem volt ilyen türelmes. Először csak a szerelőkulcsokat dobta vé­letlennek látszó mozdulattal a bámészkodók bokája mellé, majd amikor megeílégelte a szekálást, gúnyosan rámar- dult *,* ok veteti enkedőkre: — Gáspár bátyám, ez nem disznóölés, hízza ezt a gé­pészbrigádra! Egy másik sáránkozóhos meg így intézte mondófeáját: — Majd csak lesz valahogy, István bátyám, azért nem bu- vunk az ágy alá. Ahányszor megszólalt, min­dig felcsattant a nevetés és a cetba vett ember leforrázva hallgatott. Mert Kocsi Gáspár disznóöléséről még a kisgyer­mek is hallott. Részeg fővel úgy leszúrta a hízó helyett a ííalás előtt lévő kocáját, mint a pinty. Benedek Istvánnak pedig még ennéi is híresebb esete volt. ö az ágy alá bujt a tsz-szervezök elől, ahonnan majdnem félholtan húzták ki. Tudniilik az agitátorok sokan jöttek, ő meg hirtelenjében rosszul bujt be és félni lehe­tett, hogy meglátják a lábát az ágy alól kikandikálni. Fe­lesége beszélgetés közben ezért huppant le az ágy szélére. S mivel az asszony jó egy mázsát nyomott, egyből letört alatta az ágy, aminek deszká­ja kevés híjával kinyomta a lelket Benedek Istvánból. — A csapást még most vá­lasztották el a csecstől, mégis milyen pofája van — mor­góit sértődötten a telibetalált fél, amikor magához, tért. De a gorombaság kevésnek bizo­nyult a gúny ellenében, így- hát csakhamar jobbnak láttú az illető keroketóldani. — ValalRol levegőt kap a motor, azért nem szippant­ja fel a vizet — dörmögött Sütős bosszúsan és emlegette a szenteket válogatás nélkül. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents