Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-22 / 93. szám

Holdanként közel 1 mázsa hús Versenyzőnk Kocsordda! A jól működő termelőszö­vetkezetek közé tartozik a nyíregyházi járásban a gávai Dózsa Termelőszövetkezet. A tsz vezetősége és tagsága igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy » ter­melőszövetkezet közös vagyo­na állandóan gyarapodjon, a termelőszövetkezeti tagok jö­vedelme évről évre növeked­jen, 1962-ben még 37 forintot ért egy munkaegység, 1963- ban az aszályos idő ellenére 40 forintot. Erre az évre pe­dig már 44 forintra tervezték * munkaegységet. A kocsordiak joggal tették szóvá, hogy termelőszövetke­zetük és az ököritőfülpösi Szamos menti Tsz több éve folyó hagyományos versenye az idén későn bontakozott ki. Termelőszövetkezetünk vezető­sége a tagokkal egyetértve a napokban elhatározta, hogy tovább folytatjuk a versenyt a kocsordi Üj Elet Termelő- szövetkezettel. A két tsz vezetősége közö­sen megállapodott a verseny feltételeiben és hisszük, hogy az a korábbi évekhez hason­lóan mindjét termelőszövetke­zet valamennyi tagja részére eredményes lesz. Pécsért Ernő tsz-elnök Oláh József párttitkár Ököritófülpös A lap megírta — az illetékes válaszol Már 5 napja folyt a harc a mindent elsöprő, zúgva höm­pölygő áradattal a Tiszadada— Tiszadob közötti gálszakaszon. Emberek százai — a két falu lakói és a Gyermekváros tanu­lói — éjjel-nappal hordták a földet, ezrével a homokzsáko­kat a veszélyeztetett gátszaka- szokra. Kilencedikére a helyzet Ti- szadob alatt kritikussá vált. Gépi erő hiányában a szüksé­ges földmennyiséget biztosítani már nem lehetett. A víz utat talált magának a megerősített gát alatt, a zsilipnél vastag sugárban megindult ömleni. A hír hallatára a falu és a Gyermekváros lakói együtt ro­hantak a gátra, hogy megkísé­reljék a viz megfékezését. Több ezer homokzsákkal sike­rült a további áttörést meggá­tolni, de ezzel még nem múlt cl a veszély. Este érkezett meg a segítség Debrecenből az ÁKSZ 20 teherautóval, gépi erővel és 60 emberrel. Modern *felszerelésükkel nagy lendület- . tel kezdtek a kritikus gátsza­kasz megerősítéséhez. Acélle­mezzel igyekeztek elzárni * viz útját, ez azonban sikerte­len kísérlet volt. Ezt látva az ÁKSZ vezetői úgy döntöttek, levonulnak a gátról, hogy az értékes gépeket és felszerelé­seket megmentsék. Ha lehet még valamit tenni, azt itt már csak emberi kézzel lehet. Így látták a helyi gát- védők vezetői: Csikós János, a járási tanács elnöke, Jiling elvtárs, a Debreceni Vízügyi Igazgatóság mérnöke, valamint Balogh István és Hegyi Zoltán technikusok. Hegyi elvtárs állt az elkese­redett gátvédők elé. „Emberek! Csak egy százalék a lehetősé­ge annak, hogy megakadályoz­zuk a gátszakadást. A feladat végrehajtása nem jár veszély nélkül. Csak az vállalja, aki számol ezzel.” Senki nem hát­Senki sem hátrált meg u akikben eddig nem csalódtunk Bízunk abban, hogy megfele­lő segítséggel, szakmai kép­zettségük fejlesztésével a jö­vőben is megállják helyüket Fiatal alkalmazottaink érett­ségizettek, ugyanakkor több szakmai továbbképző tanfo­lyamot indítottunk elsősorban az ő számukra, hogy felzár­kózzanak arra a színvonalra melyet vendégeink elvárnak vállalatunktól. Szendrei István igazgató Nyíregyházi Vendéglátóipari Vállalat Nemzetközi vetélkedő itthon Mosott magyaróvár után Becsben Országos száiitóversenyre késziiíoek a traktorosok 553 vezetékes rádió sorsa Kondor Sándor Tíszadob Baktalórántházán 533 ház­ban működik vezetékes rá­dió. így több száz családot — különösen a község pe­remén lakókat — érint ked­vezőtlenül a Közlekedési és EGT SZABOLCSI KÖZSÉGBEN — A toronyórájuk nem m*dera, a lánc nem arany, nem megyek magukhoz körorvosnak! Endrődi István rajza Postaügyi Minisztériumnak az az utasítása, amelyet nem régen adott ki a postának, hogy a vezetékes rádiókát szerelje le. Állítólag már csak nagyobb felújítással biztosítható a vezetékes rá­dió hálózat tóvábbi üzemel­tetése. Napjaink egyik fontos, szép feladata az emberek tudatának formálása, amely­ben tevékenyen vesz részt a rádió is. Az érintett csa­ládok többségének a vezeté­kes rádió nyújtja a tájéko­zódási, művelődési és szóra­kozási lehetőséget. Igaza van a KPM-nek abban, hogy községünkben felújításra szorul a vezetékes rálSiók hálózata. De érdemes mér­legelni a fentiek figyelembe vételével, hogy a leszerelés­sel járó költséget nem vol­na-e érdemes kikerekíteni felújítási költséggé. így még pár évig üzemeltetni lehet a rádiókat. Ha e beruházás célját, eredményét tekint­jük igen gyümölcsöző be­fektetés lenne. Kricsfalussy Béla tudósító Az ország legjobb traktoro­sai ismét összemérik tudásu­kat a Mosonmagyaróvár ha­tárában június 11—12-én meg­rendezésre kerülő III. Orszá­gos szántóverseny keretében. Megkérdeztük Földesi János elvtársat, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának oktatási előadóját: milyen lesz az idei országos szántó­verseny, kik képviselik azon megyénket? — Tavaly, a baktalóránthá- zi Úttörő Tsz földjén megyei vetélkedéssel dőlt el. kik ve­hetnek részt az országos ver­senyben. 35 induló köziül végű] is Lipták János, a ti* szalöki Szabadság Tsz trakto­rosa ért el legjobb eredményt és szerezte meg az első di­jat. Második Körösi József, a Nyírmadaj Állami Gazda­ság traktorosa lett. Megjegy­zendő, hogy Lipták János a megye legjobb ifjú raktorosa címet is megszerezte. Ketten készülnek tehát a mosonma­gyaróvári „nagy mérkőzésre”. Addig is, természetesen min­den alkalmas időt ki kell használniuk, hogy magas fokú minőségi színvonal elérésére 'egyenek képesek. — Újdonság az idei gos versenyen, hogy most el­ső ízben forgató ekével alá szántás is szerette! a követel­mények közt. Külön érdekes­ség, hogy ezúttal szovjet, cseh, román, jugoszláv, angol, nyugatnémet traktoros is raj­tol — vendégként, Versenyen kívül — az országos verse­nyen. Június 11-én kerül sor a» egyes, kijelölt táblák sorsolá­sára, s ugyanezen a napon országos talaj művelési ankét lesz, neves szakemberek rész­vételével. 12-én hirdetik MI az eredményt. — A két legjobb helyezést elérő versenyző képviseli majd hazánkat az 1964. szep­temberében, Ausztriában meg­rendezésre kerülő 12. Szánté világversenyen. Nagyon sze­retnénk, ha legalább az egyik a mi megyénk fia lenne! — fejezte be tájékoztatását Föl­desi elvtárs. A. B. Rendeletmagyarázaf A dolgozók baleseti kártalanításáról Az ÉLETÜNK című felszabadulási pályázatunkra érkezett írás Akkor és most A címben szereplő szavak között az „akkor” a felszaba­dulás előtti, a „most” pedig a felszabadulás utáni kort je­löli. Úgy gondolom, hogy mai életünket akkor tudjuk iga­zán értékelni, ha egyúttal egy kicsit a felszabadulás előtti időre is emlékezünk. 40 éves vagyok, tehát ugyanannyit él­tem a felszabadulás előtt, mint után, s összehasonlítást tudok tenni. Egyik évfolyamtársam egy­szer azt írta, hogy bizony ne­künk nem is volt ifjúságunk. Nekem akkor különösen nem. 5 éves voltam, amikor édes­anyám meghalt tüdővészben, 27 éves korában. Mi tősgyöke­res kőbányaiak voltunk, régi pesti munkáscsalád. Pesten pedig volt orvos, kórház, sőt a Jánoshegyi szanatórium is ott volt s közelben. Édes­apám oda is vitte édesanyá­mat, nem sajnált semmi áldo­zatot. rá is ment minden ke­resete. De ha legalább ered­ménye lett volna. Az orvosok a busás honorárium ellenére sem voltak kéznél, amikor se­gíteni kellett volna. Talán még többet vártak volna? Képtelenség! Vagy több pro­tekció kellett volna? Nem is tudunk mire gondolni. Azt azonban tudjuk, hogy akkor a kisemberekkel, a köznéppel nem sokat törődtek. Ma pedig nemhogy a fővá­rosban, hanem távoli vidé­ken, itt Szabolcsban is nein is egy szanatórium, hanem szanatóriumok, gyönyörű épü­letek, hatalmas parkokkal, or­vosi és minden tekintetben jó ellátással állnak ingyen min­den tüdőbeteg rendelkezésére Nyíregyházán, Baktalóránthá­zán, Kccsordon, Gacsályban és külön gyerekek számára Mándokon. Édesapám ötvösművész, de akkor az ő tehetségét, művé­szi munkáit bem méltányol­ták. Ö azért küzdött. Nem akart volna filléres órabérért gyári rabszolga lenni, mindig csak sablonmunkákat, stanca­vésést végezni. De én kértem, könyörögtem, menjen mégis gyárba, hogy így legalább OTI-ja legyen, betegségi biz- tosítása. A felszabadulás után édes­apám az Iparművészeti Főis­kolán lett szakelőadó és a pesti, belvárosi, Kossuth ut­cai iparművészeti bolt kira­katában minden héten megje­lent egy-egy új alkotása, szép darabja. Azelőtt hiába volt kitűnő bizonyítványom, a főváros egyetlen gimnáziumába se juthattam be, végül is csak csodával határos módon vet­tek fel szeptemberben gim­náziumba. És mennyi tandíjat kellett értem fizetni az első évben! S aztán hiába érettsé­giztem kitüntetéssel, az Or­szágos Középiskolai Tanulmá­nyi Verseny győztese is lettem történelemből 1942-ben. A debreceni egyetemen mégsem kaptam mindjárt tandíjmen­tességet, 64 pengőt kellett fi­zetnem beiratkozáskor. Ma nem is kell sokat szól­nom a megváltozott iskoláz­tatási viszonyokról. Nem a fővárosban, de nálunk, a mi kis falunkban Jándon szinte nincs olyan család, ahol érett­ségizett, képesítőzött család­tag ne lenne, de van sok csa­lád, ahol a tsz-tag, földműves szülők minden gyermeke ta­nult ember. A kis Jándról csak pedagógus került ki 52! Amikor egy nagy nyírségi községbe kerültem segédlel­késznek, főnököm a harango­zó gyereket küldte elém az állomásra. Azelőtt is sokat jártam tanyára is prédikálni, tudtam, hogy a legtöbbnek nincs cipője, ruhája, ennek a harangozó fiúnak azonban nem rongyos ruhája volt, csak rongyai. Azt ruhának egyáltalán nem lehetett ne­vezni. Alig telik el azonban pár esztendő, Nyíregyházán ismerős arcot látok. Valami vezető tisztviselőnek néztem, jólszabott, elegáns ruhájáról, öltönyéről ítélve, de ő már meg is szólított: Nem tetszik megismerni? Én vagyok a ha­rangozó fiú! De hisz, tudjuk, ez nem kivétel ma már és sa­ját tapasztalatom után is állí­tom, hogy akik akár Jándon, akár Vaján, akármelyik köz­ségben felszállnak a buszra, Régebben nem volt egyértelműen szabályozva, hogy ha a dolgozót baleset: éri, a vállalat milyen kárté­rítési felelősséggel tartozik. Ezért gyakran sok keserves huzavona és körülményes bírósági eljárás kellet ahhoz, hogy a dolgozó va­lamilyen kártalanítást kaphasson. Ezt a kérdést rendezte most a munkaügyi miniszter 2/1964 (IV. 3.) Mü. M sz. (Megjelent a Magyar Közlöny 21. számában) rendeleté, amelyet az Igazságügyminisztéri- urhfnal és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsával egyetértésben hozott. A rendelet kimondja: a vállalat a balesetet szenve­dett dolgozó, vagy balála ese­tén a hozzátartozóik kárát megtéríteni tartozik. Kár alatt az elmaradt jövedelmet és a ruházatban, használati tár­gyakban ért rongálódások ellenér­tékét, valamint a felmerült költsé­geket s kiadásokat kell érteni. El­maradt jövedelem általában az az összeg, amely betegség esetén a táppénz és a korábbi kereset, vég­leges munkaképtelenség, vagy munkaképesség csökkenés esetén a rokkantsági járadék és a baleset előtti jövedelem között mutatko­zik. Kiszámításánál az elmaradt munkabért és a baleset előtt ka­pott egyéb rendszeres Juttatásokat veszik agyelembe. Amennyiben vagy a vonatra, éppen ilyen jól öltözöttek. A jándiak hamarosan meg­hívtak lelkészüknek. Mielőtt még elfoglaltam volna szolgá­lati helyemet, látom ám me­gyei lapunkban a címet: „Mi újság Jándon?” Az egyik — Tarpa felé gyalogló írónk kér­dezte ezt egy jándi bácsitól, aki felvette a szekerére: „Mi újság Jándon?” Mire a bácsi: „Az, hogy Jándon nincs sze­gény ember”. És valóban: bu­dai villáknak beillő házak, épületek, pompás beton- és vaskerítések, az utca mindkét oldalán betonjárda, hatalmas kultúrház, két iskola, óvoda, nagyszerű fúrott kutak, este kivilágított utcák... Sok ke­rékpár, motorkerékpár, sőt személyautó is látható Ján­don. Senkinek sem kell azon­ban már gyalogolni, se Tarpa, se másfelé. Jó a buszközleke­dés, Jándnak 2 autóbuszmegál­lója is ván. Nemcsak én me­hettem el Csehszlovákiába, Romániába, az NDK-ba, ha­nem a falu családjának egy- harmada is járt már Cseh­szlovákiában. János bácsi Len­gyelországban, Pista bácsiék a Szovjetunióban, a szobafes­tőnk felesége Svédországban, Emma néni pedig nem is olyan rég Amerikában repü­lőgéppel. Harsai Edr ref. lelkész Jánd, Rákóczi u. 26-28. azonban a dolgozónak a munka­béren kívül egyéb rendszeres jö­vedelme is volt, a vállalatnak ett is meg kell térítenie. Tehát számításba vesznek a béralap­ból kapott minden juttatást, valamint a nyereségrészesedést, továbbá a munkabéren felül adott minden rendszeres nem vagy egyéb természetbeni szol­gáltatást. Viszont nem kell megtéríteni azo­kat a juttatásokat, amelyek csak munkavégzés esetén járnak, mint például munkaruha, védóétel éa ital. A munkabér összegének meg­állapításánál számításba jön az esetleg időközben bekövetkezett alapbérváltozás, sót a jövőbeli ilyen változás is, amellyel telj«« bizonyossággal számolni lehet. A kártérítési összegből többek közt levonják a társadalombiztosí­tási szolgáltatást és azt a jövedel­met, amelyet a dolgozó megma­radt munkaerejével elérhet. Amennyiben a dolgozó egy hó­napnál rövidebb időt töltött a vál­lalatnál, az átlagkereset kiszámítá­sánál a vele aíonos munkakörit, szakképzettségű és gyakorlatú, ha ilyen nincs, a hasonló beosztású dolgozó átlagkeresetét veszik ala­pul. A vállalat a dolgozó minden olyan indokolt költségeit is kö­teles megtéríteni, amelyek a baleset következményeinek el­hárításához szükségesek, mint pl. a feljavított élelmezést költség, az otthoni ápolással járó kiadási többlet, betegszállítás, a vele közös háztartásban élők be­teglátogatást költsége slb. A balesetet szenvedett dolgozó halála esetén hozzátartozói igény­nyel az léphet fel, akinek eltartá­sáról az elhunyt gondoskodott'. A vállalat a hozzátartozóknak az el­vesztett tartás erejéig kártérítést köteles fizetni, ezenkívül minden egyéb jogos kiadást, mint pl. te­metkezési költség, megtéríteni. Természetesen a kártérítés összege a Hozzá­tartozók ráutaltságának mér­tékétől függ, s havi járadék­ban is megállapítható. A vállalat a balesetet szenvedet­tet köteles felhívni, hogy kárigé­nyét jelentse be és ettől számított harminc napon belül a kártérítési összeget kifizetni. Ugyanez, az eset áll fenn halálos baleset esetén a hozzátartozókkal szemben. Amehy- nviben a vállalat a dolgozó kár­igényével nem ért egyet, harminc napon belül tudomására kell hoz­nia. Ha a kárösszegben megegyez­ni nem tudnak, a dolgozó, illetva halála esetén hozzátartozója, panaszával a munkaügyi viták intézésére vonatkozó szabályok szerint járhat el (Vállalati Egyeztető Bizottság, Te­rületi Egyeztető Bizottság, Bíróság). A rendeletet visszamenőleg az 1961 április elseje után bekövetke­zett esetekre is alkalmazni kell, kivéve, ha a bíróság időközben jogerős határozatot hozott. Dr. Hajdú Endre 1964. április 22, Vállalatunkat érintő cikk je­lent meg a Kelet-Magyaror- szágban „Jót tenne” címmel. Köszönettel vesszük a cikk­ben foglalt elismerést, mely hozzájárul ahhoz, hogy mun­kánkat tovább javítsuk. A :ikk írója felvetette azt is, hogy több elismert szakem­ber vált meg mostanában vál- .alatunktól. Mi egyetlen jó izakembert sem küldtünk el. Az azonban igaz, hogy né­hány jó szakmai képességgel rendelkező szakemberünk — Különböző okokból — távozott vállalatunktól. Helyettük fia­tal szakembereket vettünk fel, rált meg. Emberek százai be­bizonyították ismét, hogy a fa­lu, a bevetett föld, a közös vagyon védelmének érdekében mindent elkövetnek. A közsé­gi tanács elnöke, a három ter­melőszövetkezet elnökei intéz. kedtek, hogy minél több fogat és erőgép álljon a gátvédők rendelkezésére. Igénybevették a Néphadsereg műszaki alaku­latát is. Felzúgtak a gépek, ismét megkezdődött a harc a vízzel és nem hiába. Csónakkal hordták a homokzsákokat, sze­kérrel és lapáttal a földet. A víz itömlése csökkent, majd mindjobban szükebbre szorult a vízsugár, végül erejét veszít­ve vékonyan csörgedezett. Elmúlt a veszély. S, hogy a 44 forintot eJ tudják érni, annak egyik biz­tosítéka, hogy a termelőszö­vetkezet istállóiban ötven bi­kát állítottál! hízóba. Ezen­kívül 370 darab sertés hiz­lalása szerepel tervükben. A tsz területe nem éri el a 900 holdat. így megközelítően minden 2 holdra 1 hízott ser­tés jut a tsz-ben. A 370 hízott sertésből 150-et már május­ban, a további 220-at pedig a második fél évben folyama­tosan adják át. Hollósi Árpád tudósító

Next

/
Thumbnails
Contents