Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-22 / 93. szám

Világpolitika sorokban Az imperialista zsoldosok fölött aratott Playa Giron-i győ­zelem harmadik évfordulója alkalmából a Havanna Chap­lin színházban ünnepi estet rendeztek, amelyen Fidel Cast­ro kubai miniszterelnök mon­dott beszédet. Kedden Romában megnyílt az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottsá­gának egyesített plénuma. Kedden Moszkvában meg­nyílt a KGST Végrehajtó Bi­zottságának 12. ülésszaka. Az ülésszakon Mihail Le- szecsko a szovjet Miniszter­tanács elnökhelyettese, a szovjet küldöttség vezetője elnököl. Az amerikai hadügyminisz­ter és az atomenergia bizott­ság elnöke bejelentette, hogy a moszkvai atomcsendszerző- dés megkötése óta az Egye­sült . Államok nevadai kísér­leti telepén eddig több mint húsz föld alatti atomrombban- tást hajtottak végre. Hruscsov szovjet miniszter­elnök De Gaullehoz küldött táviratában mielőbbi gyógyu­lást kíván a francia államfő­nek. Az NDK államtanácsa hét­főn Walter Ulbricht elnökle­tével tartott ülésén elfogadta azt a törvénytervezetet, amely az ifjúságnak a szocializmus építésében betöltött szerepé­vel foglalkozik. Az államta­nács a törvényjavaslatot' az NDK népi kamarája elé bo­csátotta. A válság még nem oldódott meg Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője hétfő esti sajtóértekezletén kitérő vá­laszt adott arra a kérdésre: tudomása szerint összeomlott- e a laoszi jobboldali képvise­lők által megkísérelt katonai államcsíny, vagy sem. Vála­sza mindössze arra szorítko­zott, hogy „minisztériuma gon­dosan szemmel tartja a la­oszi fejleményeket”. Ennél jóval több hangzott el ugyanaznap este Washing­tonban, az amerikai sajtó és rádió vezető képviselőinek ren­dezett külügyi tájékoztatón. Az amerikai külügymi­nisztérium vezetői sze­rint nem. ismeretes, tovább­ra is ellátja-e majd tiszt­ségét a hárompárti nem­zeti egységkormány, de mondják az amerikai kor­mány ezt óhajtja. A magúkat megnevezni nem hajlandó külügyi tisztviselők azt mond­ják, hogy a jobboldali állam­csíny láthatólag megbukott, a válság azonban még mindig nem oldódott meg. Amikor a szerkesztők ar­ról érdeklődtek, vajon miért nem támogat az Egyesült Ál­lamok egy puccsista jobbol­dali laoszi kormányt, a kül- iigyminisztériumi tisztviselők azt mondták: az ország földrajzi hely­zete és politikai erőviszo­nyai semmiképpen „nem teszik lehet Ívé e hagyomá­nyos amerikai külpolitika alkalmazását”. Magából Laosziból egyéb­ként csak igen kevés hír ér­kezik. Souvanna Phouma ál­lítólag Luertg Prébeng váro­sába a kormányalakításról tárgyalt a királlyal, majd visszatért Vientianeba. Külpolitikai hírmagyarázónk írja: Délkelet-Ázsiában újra fel­izzott a nyugtalanság pará- zsa. Akármilyen árnyalatot ölt­sön is a legközelebbi napok­ban a laoszi események arcu­lata — az újabb puccsból le lehet vonni bizonyos alap­vető következtetéseket a délkelet-ázsiai politikai hely­zetet illetően. E helyzet megértéséhez voltaképpen az 1954-es genfi értekezlethez kell visszanyúlni. Ez a tanács­kozás azzal a fő eredmény-* nyel járt, hogy megszüntette a franciák vietnami háború­ját, kettéosztotta Vietnamot. E döntés azonban • "idejü- leg az amerikai halüómpcli- tika erőteljes megjelenését jelentette: Washington ugyan­is a kettéosztott. vietnami ál­lam déli részében elfoglalta a franciák helyét, s ezt az országot gyakorlatilag ameri­kai támadó támaszponttá építette ki. A genfi döntések másik része a Vietnammal szomszédos államokra, közöt­tük Laoszra vonatkozott. A döntés lényege itt az volt, hogy ezeknek az országoknak semlegeselvnek kell marad- nlok: nem lehet őket bevon­ni semmiféle katonai szövet­ségbe. A genfi értekezlet ha­tározatainak ez a része már kezdettől fogva az amerikai politika ellenzésébe ütkö­zött. Mégjobban élezte az amerikai ellenállást, hogy a genfi konferencia volt az el­ső nemzetközi értekezlet, amelyen az amerikai képvise­lők a realitások nyomása alatt kénytelenek voltak tár­gyalóasztalhoz ülni a Kínai Népköztársaság megbízottai- val. Amint az értekezlet elő­rehaladt és az eredmények kibontakoztak — Amerika ki­A UPI ameriikai hír­ügynökségtől kaptuk a ké­pet, amely ugyan eredeti­leg egy protokoll-íátogatás- rói készült, mégis beülik — helyzetképnek is. A UPI szövege egyszerű. Röviden és velősen közli a tényt, hogy Dean Rusk amerikai külügyminiszter szombaton látogatást tett Saigon kül­városában a Cogido papír­gyárban. A felvétel abban a pillanatban készült, amikor Mr Rusk elvonul a dísaőr- ség előtt. Eddig a szöveg. És most nézzünk a képre. A rádió- telefoto az éter gyakran nyugtalan hullámain érke­zett, a felvétel ezért nem a legélesebb. Mégis jól lát­ható. hogy a díszőrség —1 golyószórókkal tiszteleg az amerikai külügyminiszter­nek. Talán félreértettük a UPI-t? Nem, az eredeti szö­veg félreérthetetlenül disz- őrségről beszél: „honor guards” — hagzik az an­golnyelvű képaláírás. Pedig a vak is látja, hogy itt inkább őrségről, mint díszről van szó. Űgylátszik, a dél-vietnami amerikai il­letékesek a kellemest igye­keznek összekötni a hasznos­sal. Mert, hogy hasznos kez­deményezés az ilyen golyó­szórós diszörség Dél-Viet­namban. ahhoz nem férhet kétség. Hiszen nem sokkal azelőtt, hogy Dean Rusk a Cogido papírgyárba érke­zett, még a saigoni külügy­minisztérium felé haladtá­ban, alig néhány épület­tömbnyire tőle bomba rob­bant az utcán. Igaz, nem Mr. Rusknak szánták a bom­bát, hanem egy am éri jvai csapatszállító gépkocsinak. Dehát ez a kínos epizód azért jól szemléltette, ho­gyan érez a lakosság a dél­vietnami diktatúrát fenntar­tó amerikaiak iránt. És Dean Rusk külügymi­niszter — szintén amerikai. vonult az értekezletről. így egyebek között a Laosz sem­legesítéséről szóló döntéseket sem írta alá — csupán „tu­domásul vette.” Azóta bonyolult sakkhúzá- sok egész sora kavarta Laasz- ban a helyzetet. Az „alap­állás” azonban lényegében változatlan: a laoszi kormány három irányzat rendkívül ér­zékeny és ingatag koalíciója. Az egyik: a lényegében ame­rikai befolyás alatt álló jobb­szárny Noszavan tábornok vezetése alatt. A másik: a felfegyverzett forradalmi bal­oldal Szufanuvong vezetésé­vel. A harmadik: az ugyan­csak külön fegyveres erők­kel rendelkező és lényegében a genfi értekezlet politikai vonalát követő centrum, amelynek vezetője a semle­gesség» irányzatot képviselő Souvanna Phouma miniszter- ielnök. Bál-milyen bonyolultak és zavarosak legyenek is az események, a lényeg viszony­lag egyszerű: e három cso­port küzdelme. E küzdelem­ben a frontok rendkívül mozgékonyak. Az események alakulása az egyes szaka­szokban mindig attól függött, hogy az amerikaiak mennyi­re hevesen és nyíltan támo­gatják Noszavan jobboldali csoportját. A legújabb puccs­kísérlettel kapcsolatban úgy látszik ez a támogatás nem feltétlen: az amerikaiak hi­vatalos nyilatkozatban ítél­ték el a puccsot. Anglia és a Szovjetunió pedig, amelyek a genfi értekezlet határozatai­nak végrehajtásával vannak megbízva, tanácskozásokat, kezdtek a megsértett egyen­súly helyreállítására. Mindez mutatja, hogy e pillanatban van még remény az újabb kitörés elfojtására. De azért egyáltalában nem világos: a hivatalos elítélés, vagy a puccskísérlet ténye fémjelzi-e az igazi amerikai politikát? Ha az egyensúly helyreállítása kudarcot val- lana — akkor válik kétség­telenné, hogy nem helyi je­lentőségű akcióval állunk szemben. Ez pedig az egész délkelet-ázsiai válságot kié­lezheti. Gerő János: AMIRE NINCS TÖRVÉNY 32. Pár perc múlva ahányan voltak, annyifelé szaladtak. Kint a tanyák közt jókedvűen lépegetett Piroska. Jóleső ér­méssel felelgetett a szembejö­vők kérdéseire. Igen, még itt van, lehet, hogy haza se megy. Váratlanul jött az aratás, neki segíteni kell, hiszen a jövő évi kenyér meg a vetőmag min- Idennél fontosabb. Ahogy nézte az akácfák alatt megbúvó tanyákat, úgy érezte, tiszta szívből megsze­rette munkáját. Otthon. ha ez véletlenül szóba kerül, nem akarják elhinni. — Pi­roskánkból már egészen pa­raszt lett — szokta mondogat­ni a mama és ezen nevetnek. Nem képesek felfogni, van ab­ban valami csodálatosan fel­iemelő, hogy itt mindenki na­gyon fontosnak tartja a mim­ikáját. A papa barátai — régi banktisztviselők — biztosan nevetségesnek tartanák, ha egyszer elmondaná, hogy az emberek szemében ő ennek a tanyavilágnak a pénzügymi­nisztere. Vékpny Béla az első fej salátát valami udvarias morgás kíséretében neki ajándékozta a kertészetből. A juhászok meg egy báránnyal lepték meg a születése nap­ján. Ha nem szeretnék, mi­nek kedveskednének? Többet úgyse fizethet, mint amennyi jár, ezt nagyon jól tudják. Az éjjeli aratás miatt mo­rogtak két helyen is. De azért rögtön készülődtek. Kovács Mihályékhoz szólt be utoljára, azután bekanya­rodott a csatorna melletti cu­korrépa földre. Jólesett ez a csavargás, semmittevés. A tábla végében a csatorna áll­ta útját. Ott hívogatott egy kis nyárfás, abban telepedett le. Vízizsályát tépett, az illatát ízlelgette és nézte a lustán úszó vizet. Még soha nem járt ebben a nyárfásban, mégis ismerősnek tűnt minden. A fák hamuszí- nü kérge, a térdeplő bodzák, a rikító zsályák. Emlékezteti valamire... Igen, arra a másik erdőre. Milyen régen történt, már alig fáj. Érettségi után volt egy udvarlója, Gyula. Kettes­ben gyakran elsétáltak az álomzugba, a magyartelki kis­erdőbe... Aztán a fiú elment katonának. Előbb még küldött néhány levelet, később válasz­ra se méltatta az ő kétségbe­esett sorait. Osztálytársai kö­zül többen férjhezmentek azon az őszön. Lassan tízéves lesz lányuk, kisfiúk. Neki nem születhetett meg... Minek is, hogy mindig az apjára em­lékeztesse és tűrje a gúnyoló­dásokat? A csatornába zöld gyékény úszott. Gyerekek fürödtek va­lahol, ők bocsájtották útjára. Távolról vedrek csörömpölé­se hallatszott, és ahogy arra­felé fordult, már látta a pis­lákoló lámpafényeket is. Szin­te vezényszóra világosodtak ki az ablakok egymás után. Elszívott egy cigarettát, majd kényelmesen megindult vissza a kocsiúton. Sütősék ajtaján megvillant a fény. — Jóeslét! — biccentette meg futtában Bujdosó a fe­jét, azzal tova akart illanni. De néhány méterrel odébb hirte­len megállt, s majdnem ijed­ten kérdezte: — Piroska, ma­Odaítélték a Lenin-díjakat Ünnepségek Lenin születésének évfordulóján resszusi palotájában szerdán Kedden nyilvánosságra hoz­ták a Lenin-díj bizottság dön­tését az 1964. évi tudományos­műszaki, irodalmi és műszaki 1 Lenin-dijak odaítéléséről. A kulturális díjakat Alek- szandr Goncsar, az ismert uk­rán író, Vaszilij Peszkov újság­író, Alekszandr Dejneka festő­művész, Maja Pliszeckaja ba­lerina, Msztyiszlav Roszlropo- vics gordonkaművész és Nyiko- laj Cserkaszov színész kapta. Huszonkét Lenin-díjat tudó­soknak, mérnököknek, ipari szakembereknek, munkásújí­tóknak ítélték oda. A kitünte­tetted között van Vlagyimir Kotyelnyikov, az ismert rádió- technikus és rádóelektro- nikus, Viktor Gluskov kiberne­tikus, Jan Pej ve lett biológus és közéleti személyiség, Ippolit Davidovszkij orvostudós, Ben- clon Vul fizikus, Fjodor Prijme nyelvész és több más tudós. Moszkva Moszkvában és szer le a Szovjetunióban, a lenini taní­táshoz való hűség szellemét* m ünnepük meg Vlagyimir Iljics születésének 94. évfordulóját. A pártélet lenini normáinak helyreállítása, a békés együtt­élés lenini elveinek tettekkel való megerősítése a legméltóbb áldozás a nagy forradalmár emlékének. Ezek a gondolatok jutnak kifejezésre mindenütt a városi, a kerületi, az üzemi nagygyűléseken, a különböző intézmények dolgozóinak ben­sőséges hangulatú emlékünnep- ségein, amelyek már hétfőn megkezdődtek. A moszkvai Lenin-ünnepsé- gek középpontja a Kreml kong­este megrendezendő nagysza­bású emlékest lesz. Moszkván kívül máris emlékgyűlésekről érkeznek jelentések Lenin- grádból, a szövetségi köztársa­ságok fővárosaiból, az egykori Szimbirszkből, amelyet ma Ul- janovszknak neveznek. Prága Csehszlovákia vállalatainál és Intézményeinél, szövetkeze­teiben és állami gazdaságaiban ünnepi üléseket, estéket tartot­tak V. I. Lenin születésének 94. évfordulója alkalmából. A gyű­léseken a csehszlovák kommu­nista mozgalom veteránjai mondtak beszedet. Varsó Lenin születésének 94. év­fordulója alkalmából a Varsói Lenin Múzeum „Lenin Len­gyelországban” címmel nagy­szabású kiállítást rendezett. Kiállítást rendeztek még Krak­kóban és a Poroninban, ahol Lenin hosszabb ideig tartózko­dott. Bukarest Romániában konferenciákon és irodalmi esteken emlékeznek meg a proletariátus nagy ve­zére születésének évfordulójá­ról. Bukarestben „Lenin alakja a világ népeinek művészetében és irodalmában” címmel tudo­mányos értekezletet tartottak. Ulan Bator Mongóliában országszerte az üzemekben, a gyárakban, áz állami gazdaságokban és a me­zőgazdasági szövetkezetekben előadások és beszélgetések for­májában emlékeznek meg a proletáriátus vezérének életé­ről és tevékenységéről. Ben Bellát választották az FLN főtitkárává Algír. (MTI): Ben Bella, az FLN fötitká­Az Algériai Nemzeti FelsZa- ra, a köztársaság elnöke han- badítási Front (FLN) kong- goztatta, hogy a most véget- resszusa befejező napjának ért kongresszus eredményes éjszakai ülése hétfőiül kedd- volt, s ez nem csupán a re virradóan egyhangúlag kongresszus tagjainak, haneijj Ben Bellát választotta az az egész algériai népnek a |FLN főtitkárává. Ugyancsak sikere. Beszólt arról, hogy a megválasztották a Központi kongresszus minden egyes Bizottság 80 tagját és 25 pót- tágja a legszabadabb légkör* tagját. ben fejtette ki nézeteit. Szófia, (BT A): A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a bol­gár nemzetgyűlés elnöksége és a Bolgár Népköztársasáig Mi- ! nisztertanácsa mély gyásszal | jelenti a pártnak és a nép­nek, hogy hosszas betegség lután április 20-án 21,25 óra­9 ga mit keres itt ilyenkor? — Lekéstem az autóbuszt. Nem volt kedvem most haza­menni. * — Látja, én még ilyenkor is futok — hadarta Bujdosó. — Van itt baj egész nap, a tűz égetné meg. — És most hová fut? j — Odaadom a kocsisoknak az egyik bélyegzőt. Sertéstá­pért mennek holnap hajnal­ban, és bélyegző nélkül nem adják ki az árut. Ha bezár­tam az irodát, utána meg ki­szaladok az aratókhoz. — Én magával tarthatok? Bujdosó rövid gondolkodás után válaszolt. — Ha álmatlanságban szen­ved. Egyébként felhívom a fi* gyeimét, semmi romantikus nincs benne. Mindjárt feljön a Hold, ott lesz vagy tizenöt ember, és néhány órai izza- dással lenyisszantják az egé­szet. Nem volt valami udvarias meghívás, de Piroska nem vet­te rossznéven. Megszokta már a nyersességét, a sokszor go­rombaság határát súroló mo­dorát. De azért érezte, volt ebben valami számítás, hogy így mcllészegődött és egy kicsit szégyenkezett, amiért ennyire kiszolgáltatta magát. Hiszen észrevehette, Bujdosó az utób­bi időben kerülte. Hamarosan visszajött, s most is morgott. kor elhunyt Dimitr Gartev, a Bolgár Kommunista Párt ki­váló személyisége. e Köz­ponti Bizottság Politikai Bi­zottságának tagja, a bolgár nemzetgyűlés elnökségének elnöke. D. Ganev halála mi­att az egész országban há­romnapos gyászt tartanak. — Kerékpárral kellene men­ni, de azok a büdös kutyák es­te leszaggatják az emberről a ruhát... — Lertgyintett egyet, aztán megenyhülten hozzátet­te: — Gyerünk, sétáljunk a holdvilágon, legyünk roman­tikusak. Valóban nem volt semmi szépség az esti gyaloglásban. A keskeny gyalogúlon is akadt kisebb-nagyobb mélye­dés, göröngy, g ezekben sűrűn megbotlottak. — Piroska, nem fél, hogy megszólják? — kérdezte Buj­dosó váratlanul. — Ismeri a tanyasiakat, sejti, mire gondo­lok? — Nem félek én se a ta­nyasiaktól, se magától — fe­lelte könnyedén. De azért nem értette, miért kérdezi így? Mintha neki kellemetlen lenne, ha meglátnák őket a sötétből előbukkanni valahol. Kiismerhetetlen természete van, az ember sose tudja, ho­vá akar kilyukadni. Nem is csoda, hiszen egéáz nap nem lehet vele két értelmes szót váltani. Nincs ennek ideje semmire, különösen magával törődni egy kicsit. Ha sike­rülne ez áz esztendő, akkor talán megnyugodna. Ha nem mondja, akkor is látni rajta, hogy állandóan ez jár a fe­jében. (Folytatja« Megbukott a laoszi államcsíny Tisztelgés — golyószóróval Meghal! Dimitr Ganev

Next

/
Thumbnails
Contents