Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-19 / 91. szám
A CSALÁD OLDALA Hogyan lett a tehén Nagyapó a térdére ültette Jancsit, kezebe fogta a meleg tejjel teli bögrét, s megkérdezte: — Kisunokám szereted-e a tejet? — Szeretem, Nagyapó. — Hát azt tudod-e, honnan van a tej? — Persze, hogy tudom! A tehén adja a tejet! — No, — mondta erre Nagyapó, — hát akkor talán még azt is tudod, hogyan lett a tehén? — Hogyan lett a tehén-..? — nézeti nagyot Jancsi, mert hát ez a kérdés valami rettentő furcsán hangzott. . — Ügye, nem tudod — bó- lirUott Nagyapó. — Hát akkor itt van ez a bögre tej, idd meg, én pedig közben elmesélem neked, hogyan lett a tehén. Figyelj csak jól. Az én nagyapám nagyapójának a nagyapója, meg annak is a hetvenhetedik nagyapója még ősember volt. Akkoriban nem volt üzlet, ahol ennivalót lehetett vásárolni, de még gépek sem voltak, meg villany sem, meg házak sem. Az emberek barlangokban laktak, s abból éltek, amit találtak a földön, vagy a vízben. Megették a fák gyümölcsét, a bök rok bogyóját, a bogarakat, d< a legjobban az állatok húsá szerették. Ha megláttak egy egy állatot, addig hajszolták amíg az holtra nem fáradt akkor aztán vastag Jut kői Lapozgatás a szakácskönyvben Édességek mirelit gyümölcsökből CSERESZNYEFELFÜJT Tíz deka vajat vagy margarint habosra keverünk, majd egyenként hozzáadunk 3 tojás sárgáját és 15 deka porcukrot, ezzel is jól elkeverjük. Egy citrom lereszelt héját és levét, fél sütőport, egy csésze tejet teszünk bele. Végül a 3 tojás keményre vert habját és 30 deka grizes lisztet habverővel könnyedén hozzávegyítünk. Zsírral kikent tepsibe öntjük, tetejét teleszórjuk félig megolvadt cseresznyével. Előmelegített sütőben lassú tűznél szép világosra sütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk. ALMAHAB Egy doboz almakrémet tűzön felolvasztunk, belecsepegtetjük fél citrom levét, hozzákeverünk 10 deka lehéjazott és apróra összevágott mandulát. Három tojás fehérjét kemény habbá verünk. Tizenöt deka porcukorral még tovább verjük, majd az olvadt almakrémhez könnyedén hozzávegyítjük. Lehűtve piskótával és aprósüteménnyel tálaljuk. EPER- VAGY SZAMÓCADESSZERT Desszertnek adhatunk gyorsfagyasztott epret vagy szamócát tejszínhabbal. Egy doboz eperhez 2 deci tejszínből kemény habot verünk, kevés cukorral ösz- szevegyítjük. Üvegtálra halmozzuk, majd a fagyott eperrel vagy szamócával a tálat, illetve a tejszínhabot sűrűn körülrakjuk, és a tetejére is szórunk néhányat. Azonnal tálaljuk. ŐSZIBARACKDESSZERT A levében felolvasztott őszibarackot a léből kiemeljük, és sűrű, forró vaníliásodéval leöntve tálaljuk. Vigyázzunk, hogy a léből csak akkor emeljük ki, amikor már a sodóval leöntjük, mert az őszibarack rendkívül kényes gyümölcs, s ha szárazon marad a levegőn, megbámul. Válasz a „Válság“ jeligés levél írójának GYERMEKREJTVÉNY Vízszintes: 1. Tetejét az aljára teszi. 4. Beszolgáltat. 5. Cukros. 6. Saját kezével (rövidítve). 8. Szovjet repülőgép típusjele (Iljusin). 10. Előd. 11. Feltételező szócska. 12. Lakat. 14. Vizisport. 17. Etelt hordanak fel benne. 18. UtaK szélén húzódik végig. 20. Heg. 21. Virágot raknak bele. 22. Kicsi Zoltán. 24. A fejfedő. 26. Mangán, urán, lítium vegyjele. 28. Halál betűi keverve. 29. ÉONO. 30. Bátorkodik. 31. Galóca közepe. 32. Teremsport. 34. Házőrző. 36. E napon. 37. Alumínium vegyjele. 39. Esztendő. 40. öltözéke. 43. Szófaj. 44. Késnek van. Függőleges: 8. Névelővel, egyik kedvelt sportágunk, Csermák ért el benne egykor komoly sikereket. 3. Futó- sportág (névelővel). 7. Ilyen a varjú. 9. Izabella beceneve. 11. Házról-házra járó. 13. Személyünkről. 15. Vas betűi keverve. 16. Kereskedelmi, forgalmi értéke. 17. Ebédlő. 19. Súlyegység. 21. Volt, régiesen. 23. Kérdőnévmás. 25. KH. 27. Sivatagi teherhordó. 30. Római 1001. 32. István király pogány neve volt. 33. Vissza: ...fa (erre akasztják ki faluhelyen a köcsögöket). 35. Bánatos. 36. Ami keverve. 38. Labdarúgó kifejezés (kapu előtti térben). 39. Bélés közepe! 41. Éhes mássalhangzói. 42. Fordítva: növény. 43. IT. 44. Kötőszó. Megfejtendő: Vízszintes 14, 32, függőleges 2, 3. Múlt heti megfejtés: Csodafurulya — Fehérló fia —Babszem Jankó. Könyvjutalom: Pák Edit Szatmárcseke, Földi Edit Sé- nyő, Farkas Éva Vitka, Fehér Margit Nyíregyháza. A levélke írója tiszteletre méltó bizaimat tanúsított a Kelet-Magyarország szerkesztősége iránt, amikor legbensőbb gondolatainak és problémáinak megválaszolását kérte. Tulajdonképpen két kérdésről van sző, bár a kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz. „Lehet-e egy 14 éves leány szerelmes?’’ — kérdezi s bizonyára úgy érti, hogy „helyes-e” vagy „szabad-e” egy 14 éves leánynak szerelmesnek lennie. Azért fogalmazom át a választ, mert a „lehet-e” kérdésre a levélíró tulajdonképpen megfelelt már. Hiszen a sorok közül kitűnik, hogy a lehetőség immáron valósággá változott, ö is — mint any- nyi más fiatal — részese lett az egyik legszebb és legerősebb emberi őrzésinek, ami annyi szépség és sugaras öröm forrása az életben. A jelzett életkorban néha előbb, gyakran később olyan törvényszerűen következik be ez. mint ahogyan a gravitáció törvénye érvényesül a természeti világban. Ez az élet rendje. A mi társadalmunk erkölcse azt, ami természetes és különösen azt, ami éke és szépségé az emberi életnek, helyesnek is ítéli, megengedettnek is tartja. Tehát egy 14 éves kislány „lehet is” szerelmes és „szabad is", hogy az legyen Mindehhez két lényeges megjegyzést kell még hozzáfűzni. Az egyik az, hogy nehéz sokszor valóban helyesen megítélni azt, hogy egy serdülőkorú fiatal „igazán” és „őszintén” szeretne valaikit vagy sem. Ebben az életkorban gyakran a „szerelmes vagyok” megfogalmazás arra épül, hogy mások ügye válik vonzóvá számára s úgy érzi, hogy már ő is kinőtt a gyer- meksorbol. Ebben az életkorban fizikai-(fiziológiai és pszichológiai értelemben egyaránt kezdetét veszi a bonyolult átformálódás. A tegnap még gyermek, ma szinte új arccal és gondolatokkal áll előttünk és nagyos vonások jelentkeznek, szinte megmagyarázhatatlanul. Megkezdődik a kifelé fordulás, a másik iránti érdeklődés, csak úgy, mint ahogyan a virág ég felé bontogatja szirmait. S ezt a másikat- kereső érzelmet nem egyszei arra ruházza, aki esetleg csak éppen viszonylag a legmeg- nyerőbb a többi között, anélkül, hogy biztos lehetne az „igaza” és „őszinte” szerelmében. De tételezzük most fel azit, hogy a „Válság” jeligés levélíró tényleg őszintén szeret valakit. Induljon ki ebből a második megjegyzés. A szerelem értelme az igazi társ megtalálásában teljesedik be. Az élet örömeiben, küzdelmekkel és gondokkal is tarkított hosz- szú életben is társ megtalálása teszi igazán széppé es nemessé a szerelmet. De enneb a megtalálásnak — Kedves Levélírónk! — az ideje még messze van. Akkor majd olyan sokféle dologban kell eligazodni, amire 14 éves korban még nem vagyunk alkalmasak. Dehát mit lehet akikor kezdeni ebben az életkorban? — kérdezheti valaki! Erre azt válaszolhatjuk, hogy addig ezt az érzést meg kell őrizni a maga tisztaságában. Ez nem mond ellent annak, hogy lehet „azzal a fiúval” beszélgetni s az általános iskolás korúakhoz illő szórakozásokban részt venni. Az iskola, az úttörőmozgalom sok alkalmat. kedves lehetőséget teremt ehhez. Kiemelkedően kell teljesíteni a kötelességeket és műveltnek kell lenni. Mert ha igazán megérdemli az a bizonyos fiú a vonzalmat, akkor mindez szemében értéket fog jelenteni. Aztán persze, ahogyan telik az idő, ez az első érzelem-fuvalom lehet, hogy elenyészik, de az is lehet, hogy éppen erősödik. Ezt ebben az esetben most nem lehet megmondani. Arról azonban soha lemondani nem lehet, hogy ezekben a drága, fiatal években jól fel keil készülni az életre: tanulással, otthoni és társadalmi munkával, kulturált viselkedéssel, olvasással, testedzéssel, szakköri munkával stb. Ezek fontos dolgok az életben ma is és a holnap szép világában még inkább! Ezek az alapjai a tényleg igazi, életre szóló vonzalom beteljesedésének, a majdani családalapításnak. Mindebben tulajdonképpen már megtalálható a levél második részére is a válasz. Vagyis arra, hogy „miért tiltják a sziülök” a szerelmet, „miért baj az ha elbeszélget néha azzal a fiúval?” Természetesen most nem tudjuk azt, hogy ez a „néha” mit jelent? Hogy nem jelenti-e az esti elmaradásokat, nem jár-e együtt a gyakori kötelesség- mulasztással? Azt meg kell érteni mindenkinek, hogy a szülő aggódik gyermekéért, mert mindenképpen becsületes embert kíván faragni belőle. Ugyanakkor az a helyes vélemény, hogy amennyiben a fiatal otthon és az iskolában példásan viselkedik, elvégzi feladatait, segít a szülők — bizony nem mindig egyszerű — gondjaiban, munkájában, akkor illő formában és időben „az a fiú” megfordulhat még a család körében is, vagy sétálhatnak akár mindnyájan is a szép tavaszi verőfényben. Igen, de vajon így van-e Kedves „Válság” jeligés levélírónk? Tényleg, hát miijén a ma. gatanúsod otthon, az Íszólalna n? Talán úttörő is vagy, a akkor a rajban, őrsben? Értékes tagja vagy-e a közösségnek? Mert, ha sok hiba vaa körülötted és benned, akkor nehéz helyzetben vannak a szüleid! Ekkor első dolgod nem lehet az, hogy bírálod, esetleg vádolod a szüléidét, mert nem értik meg szerelmi érzéseidet. Ekkor az a dolgod, hogy komoly érzelmeidhez méltóan változtass a hibákon. Légy szófogadó, teljesítsd a kötelességeidet s így közeledj őszinte, gyermeki szívvel szüléidhez. Hozzájuk, akiknek talán nem volt olyan könnyű gyermeksorsuk, mint Neked. Talán éheztek is annak idején s most talán kicsit fáradtak is. Tudni kell azt, hogy a hanyagság emberről nem szokták elhinni, hogy komoly gondolataik és érzelmeik vannak! Ez úgy van, mint a hazug pásztorfiúról szóló mesében. Amikor ugyanis tényleg jött a farkas — a sok hitegetés után — már senki- sem sietett segítségére, mert nem volt, aki higyjen Szavának. De ügye, nem sértődsz meg, Kedves Levélírónk? Hiszen nem tudjuk, hogy miképpen is állsz ezekkel a dolgokkal. Válaszd ki ezekből, hogy melyik jellemzés illik Reád! Azt gondolom, hogy fontos dolog még az is, hogy a szülők részesítsék megfelelő fi- g elembe serd "'lő gyermekeik változásait. Mi is kérjük, hogy segítsenek a néha felbillenő egyensúly helyreigazításában. Végül azt kívánjuk, hogy múljon el a válság, és derült kék ég foglalja el a felhők helyét. Azonban nem lehet ölhetett kezekkel üldögélni. Tenni kell valamit! Vagyis dolgozni és tanulni, s emellett örülni az élet szépségeinek. De csak így együtt: a munka és ébredő érzelmek himnuszában! Ez ellen senkinek sem lehet kifogása. Dr. Kálmán György, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola tanára. fó tanács háziasszonyoknak: A terítésről A terítésnek is vannak bizonyos szabályai. A szépen és szakszerűen terített asztal már az étkezés előtt kellemes hatást vált ki. Kétféle terítést különböztetünk meg. Van egyszerű napi terítés és ünnepi alkalomra szánt díszterítés. Első teendőnk az asztalok rendszeres elhelyezése. Az asztalok között megfelelő távolságot hagyunk. A tiszta asztalokra terítjük az abroszokat. Az abrosz vasalásának az asztal közepére kell esnie, a széleinek körös-körül egyforma magasságban kell lenniök a padlótót A tányérokat mindig 1 cm-rel az asztal szélétől befelé és monogrammal, vagy dísszel a vendégekkel szemben helyezzük el. Az evőeszközöket sohasem szabad kézből teríteni, mert a kéz meleg, homályos foltot hagy, ezért helyes, ha ruhával leterített tálcára rakjuk. Az evőszereket 1 cm-re az asztal szélétől befelé helyezzük et Jobb oldalra, közvetlenül a tányér mellé helyezzük a nagy kést, élével a tányér felé, a tányér baloldalára a nagy villát olyképpen, hogy a kés éle és a villa belső vonala érintse a tányér szélét. Délben szorosan a nagykés mellé helyezzük a leveskanalat. A kis kést a tányér előtt nyelével jobbra, élével a tányér felé úgy helyezzük el, hogy érintse a tányér szélét. Szorosan eléje nyelével balra helyezzük a kis villát és az elé jobbra a kis kanalat. Az asztalkendő különböző formában való alakítása ma már nem divat. Sokkal higié- nikusabb és szebb a hófehér, kétrét hajtott, simán a terítő baloldalára helyezett asztalkendő, a vendég felé fordított hímzett monogrammal. Általában kb 2,5 deciliter űrtartalmú ballon poharat és mellé rendszeresen talpas borospoharat használjunk. A felszolgálás fontos segítőeszköze a tálalóasztal. Ide kell előkészíteni mindazokat az eszközöket, felszereléseket, amelyekre munka közben szükségünk lehet. A felszolgálásnak is vannak bizonyos szabályai, amelyeket be kell tartani, mert ezek is, mint a terítés, szorosan összefüggnek az étkezessel. Rajzolás üvegen keresztül Semmi sem könnyebb, mint rajzot másolni még akkor is, ha semmit sem értünk a rajzoláshoz. Vegyünk egy körülbelül 20 centi széles és 30 centi hosszú ablaküveget. Helyezzük a rajzot magunk elé az asztalra és oldalt tegyünk egy ív fehér papírt. A rajz és a papír közé állítsuk be merőlegesen az üveglapot, amely így válaszfelként szerepel. Vegyünk jobb kezünkbe ceruzát, bal kezünkkel tartsuk az üveglapot. Tartsuk fejünket a rajz felett és nézzünk a fehér lapra az üvegen keresztül. A papírlapon a rajz pontos képét látni. Nem kell mást tenni, mint megrajzolni a ceruzával valamennyi vonalat. A bal kézzel való tartás helyett sokkal egyszerűbb és pontosabb, ha az üveglapot valamibe befogjuk. Ezzel nemcsak az állandó merőlegességet oldottuk meg, hanem a bal kéz Is felszabadul. Hát az a nagyapó egy darabig törte a fejét a hallottakon, aztán bizony belátta, hogy a borjúnak igaza van. Meg is mondta neki: — Jól beszéltél, Okos Borjú, elviszlek haza. Ügy is tett. Okos Borjúrxik nagyapó unokái sok finom füvet adtak enni, így hát hamarosan hatalmas, felnőtt jószág lett belőle. Jöt is nagyapó, hogy most már aztán megeszi vacsorára a zsákmányt. Hanem Okos Borjú megint csak megszólalt: — Ne bánts engem, ember, s nem bánod meg. Nézd csak a tőgyemet, teli van finom tejjel. Ha minden nap adsz nekem enni. én minden nap tejet adok érte cserébe. No, reges-régi nagyapó nem sokat töprengett, hanem mindjárt megfejte a jószágot, s nagyon ízlett neki a friss tej. Meg is tartotta még sokáig Okos Borjút, meg annak a borjait is, mind a mai napig. — Látod Jancsi — fejezte be Nagyapó, miközben elvette kisunokájától az üres tejesbögrét, — igy lett hát a tehén. Gál Pál amikor a régi nagyapó már éppen agyon akarta ütni, hogy megegye a húsát, lihegve megszólalt az okos kis állat: — Ne bánts engem, ember.„ Hasznodra lesz, ha meghallgatsz ... A régi nagyapó elámult, hogy a borjú meg merte szólítani őt, leengedte hát a fur- kós botot, s így szólt: — Nocsak... halljam — Ha most agyonütsz engem, akkor 10—20 társaddal együtt jót ebédelsz belőlem. Ez igaz. De ha elvezetsz a barlangodhoz, odakötsz egy fa mellé, s adsz nekem enni. akkor nemsokára annyira meghízom. hogy akár száz társad is jóllakhat a húsomból. Ne bánts hát ember, s nem fogod megbánni... bottal, meg kövekkel agyonverték. s megették. Történt egyszer, hogy az a bizonyos nagyapó fiatal borjút hajszolt a réten. Szegény borjú el is fáradt a sok futásban, s összeesett. Hanem,
