Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-19 / 91. szám

rdifdtdii icmivd» a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemre A Magyar Szocialista Mun­káspárt Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottsága az 1964— 1965-ös tanévre felvételi pá­lyázatot hirdet a Marxizmus —Leninizmus Esti Egyetem hároméves általános tagoza­tára, kétéves szakosított ta­gozatára, valamint kétéves speciális tagozatára. HÁROMÉVES ÁLTALÁNOS TAGOZAT: A hallgatók az első tanév­ben filozófiát, a másodikban politikai gazdaságtant, a har­madikbán magyar- és, nem­zetközi munkásmozgalom tör­ténetét tanulják. Félévenként vizsgáznak és a tagozat el­végzéséről az 1088/1957. korm, sz. rendelet értelmében végbizonyítványt kapnak. A tagozatra való jelentke­zés feltétele: egyetemi, főis­kolai vagy középiskolai, mar­xizmus—leninizmus esti kö­zépiskolai végzettség. Az Es­ti Egyetemnek Mátészalkán, Kisvárdán és Tiszalökön ki­helyezett, Nyírbátorban félig kihelyezett tagozata műkö­dik (Előadásokat Nyíregyhá­zán hallgatják.) KÉTÉVES SZAKOSÍTOTT TAGOZAT: A tagozat elméleti tovább­képzést és felsőfokú isme­reteket nyújt. Az 1934—65-ös tanévben magyar munkás- mozgalom története szakosí­tott tanfolyam indul. A tagozatra azok jelent­kezhetnek, akik egyetemi, fő­iskolai végzettséggel rendel­keznek, vagy a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetem há­roméves általános tagozatát sikeresen elvégezték, illetve azzal egyenértékű elöképzett- vséggel rendelkeznek. A tago­zat hallgatói eredményes osztályvizsgák után a mar­xizmus mindhárom ágából államvizsgát tehetnek és a 17/1963. 7. 2. sz. korm. rendelet érteimében főiskolai oklevelet nyernek. A szakosí­tott tagozat Nyíregyházán működik. KÉTÉVES SPECIALIS TAGOZAT: Az 1964—1965-ös tanévben mezőgazdasági üzemgazdaság­tan speciális tanfolyam in­dul. E tagozatra agrónómu- sok és a mezőgazdaság szak- irányitásában dolgozók jelent­kezhetnek. Altalanos tudnivalók-. A jelentkezők mindhárom tagozaton felvételi vizsgát tesznek. A tanév minden tagozaton szeptember 1-től június 30-ig tart Mindhárom tagozaton hetenként egyszer — megha­tározott napokon — délután fél 5-től fél nyolcig kötele­ző előadás, illetve osztályfog­lalkozás van. A tandíj egy tanévre 170,— Ft mely két részletben fi­zethető. A felvételi vizsgák 1964. június 1—25 között lesz­nek megtartva. Aki a felvé­teli vizsgán nem felel meg, vagy egyidejűleg más egye­temre, tanfolyamra jelentke­zett, az Esti Egyetemre nem nyerhet felvételt. Valamennyi tagozatra pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. A jelentkezéshez szükséges kérdőíveket, valamint a fel­vételi vizsga irodalomjegyzé­két Nyíregyházán az Esti Egyetemen, a MSZMP Városi és Járási Bizottságán, vidé­ken a MSZMP Járási Bizott­ság Agitációs- és Propaganda Osztályain lehet átvenni, s ugyancsak ide kell a kitöl­tött kérdőíveket visszakülde­ni, 1964 május 15-ig. A pá­lyázathoz orvosi igazolást kell csatolni. MSZMP SZABOLCS­SZATMÁR MEGYEI BIZOTTSÁGA Elérhető célokért „TÚLÉRTÉKELNEK SZÜLEIM“ — AMIKOR DÖNT A CSALÁDI TANÁCS — RÖPDOLGOZAT A IV/C-BEN Édesapám egyszer nyíl­tan kifejtette, sohasem fog megnyugodni, ha nem végzek el valamilyen mérnöki egye­temet. Már a középiskolába is erőszakra jöttem, nem va­gyok jó tanuló.” „...Úgy érzem, engemet a szüleim túlértékelnek. Azt akarják, hogy tanár legyek, de nekem a termelő munká­hoz, a technikussághoz van kedvem.” „...Csak három év után tudtam kiharcolni szüleimnél, hogy ne tanító, hanem agto- nómus legyek. Két testvérem már pedagógus, de én válla­lom a szentségtörést.” „Anyám mindig dicsekszik velem • •• Szűkszavú, őszinte vála­szok. összesen harmincöt, a Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium IV-c osztályábóL így hangzott a szokványkér­dés: „Hogyan értékelnek en­gemet a szüleim, s mi a vé­leményem önmagámról?” Amennyiben levonható álta­lános érvényű tapasztalat egy osztályfőnöki órán írott, név­telen villámvallomásból, kí­sérletet tettünk a családokat mostanában foglalkoztató kér­dések megválaszolására. Ho­vá, merre a középiskola után? — várják a tanácsot i szülök, a gyermekek. Meg­történik, hogy gyorsan dönt u „családi tanács”, mondván: a mi gyermekünk, jól ismer­jük, tudjuk mire képes. De vajon minden esetben tud­ják-e ezt a szülők? Harmincöt válasz közül 15 esetben teljes csupán az egyetértés. Húsz fiúnál tél­nek el a vélemények, ennyien elégedetlenek a róluk alkotott értékeléssel. Vallomásaik ol­vasása közben kibontakozik sokszor hangoztatott, vagy eltitkolt sérelmük, sajátos gátlásuk, a szüleikével ellen­tétes vágyuk, álmuk, tervük. — Anyám mindig dicsek­szik velem az ismerősök előtt, mert a családban én vagyok a legjobb tanuló. Sok­szor már túlzásba is viszi és ez idegessé tesz. Egyébként magamra hagy, nem beszéljük meg a jövőmet. Ehhez hasonló problémák másoknál is ismétlődnek. Egyik: „Édesanyám azt sze­rette volna, ha mérnök, vagy orvos leszek, mert csak így válhatok igazi úriemberré Másik: „Szüléimben egy vi­lág dőlt össze, hogy nem a pedagógusi, az értelmiségi pá­lyát választottam...” Ha ugyanezt a vallomást a szülőiktől kérnénk, gondolom egymást követnék az ilyen kijelentések: „ö még fiatal nem képes dönteni... Én va­gyok a felelős a gyermeke­mért. jogom van megmutatni neki a jó utat... Ha nem szo­rítanánk, huligán lenne belő­le.” És mit mondanak erre a fiúk? — Másutt talán jobb tar nuló lettem volna. Az itte­ni tanuláshoz nincs kedvem, majdnem elalszom a könyv mellett. Tudom nincs elég akaraterőm, de a munkához lett volna és lesz is... Jónéhányan bevallják: ké­pességeik alapján jobb ered­ményt is elérhettek volna, de hiányzott a kedv. Valahol ez áll: „Szeretnék már pénzt ke­resni, ne kellene mindig azt a 10—20 forintot ki könyörög­ni, meg hallgatni a nyagga- tást, mire kell, hova teszed... Másutt meg ez: „Van aki a tudományokban akar dicsősé­get szerezni... én a sportban. De letiltottak a fociról, pe­dig érettségi után úgyis foly­tatom.” Aki a sorok között Is ol­vas, könnyen észreveszi, hogy ezekkel a fiúkkal kevés­szer beszélhettek őszintén, komolyan. A szülői gonosko- dás a legtöbb esetben csak a külsőségekre szorítkozott. Van megdöbbentő példa is: Túl az álmodozáson „Elgondoltam, hogy orvos leszek, de már az elsőben kö­zepes lett a bizonyítványom — a családi bonyodalmak miatt. Anyám otthagyott ben­nünket, pedig korábban nem volt veszekedés nálunk. így élünk mi édesapámmal. Ha ő késő este dolgozik, nekem kell főznöm, takarítanom. Hogy lehetnek ilyen anyák, akik csak a maguk boldog­ságát nézik...?” Ez a fiú már tudja, hogy nem lehet orvos, de nagy akaratereje és reális célja van: közeli felsőfokú techni­kumba — mezőgazdaságiba — pályázik. De nemcsak 6 az egyedüli, aki a körülmények, a gyermekkori elképzelések kedvezőtlen alakulása ellené­re sem torpan meg. A mt-.g- kérdezettek többsége túlju­tott az irreális álmodozások korán és valóságos elérhető célt követ. „Nyolcadikos koromban szerepeltem a Csipkerózsika című darabban, bíztattak: le­gyek színész, hadd lássanak majd a televízióban, hadd hallják a hangomat a rádió­ban. Én később mégis ve­gyész szerettem volna lenni, de csúnya az írásom és nem szeretem a humán tárgyakat, csak a kémiát. Ezért jelent­keztem felsőfokú élelmiszer- ipari technikumba.” Apám, a példakép Egy másik fiú az apját te­kinti példaképének, aki meg­becsült tsz-tag. „Kijárom a főiskolát és visszamegyek a falumba. Apám nagyon vár, anyám ellenzi, azzal ijeszt, hogy én is csak a földet fo­gom túrni, mint ők, egész életükben. Majd meglátja, hogy másképp csinálom...” Találomra kérdezitek meg a negyedik c-t, de a vélet­len a kezünkre játszott: fél­évkor ez az osztály lett az első a nagy múltú iskola ta­nulmányi versenyében. S ha előállunk a kérdéssel: hová, merre érettségi után, nyomban kirajzolódik a kis kollektíva láthatatlan arcké­pe is. Érdemes megismerkedni ve­le. Angyal Sándor! Él egy hivatásának élő orvosházaspár Baktalóránthá- zán, pontosabban az 1840—55 között épült szép vonalú, ké­sőklasszicista stílúsú egykori Degenfeld kastélyban. Az impozáns főúri kúriában dol­goznak, amely most tbc in­tézet százhúsz beteg gyógy­helye. ötven holdas park öleli körül. Benne évszáza­dos fákkal, platánokkal, fe­nyőkkel, illatozó magnóliák­kal, melyeket orgonabokrok szegélyeznek. Közöttük kes­keny erdei utalt kígyóznak. Itt ott padok. A levegő friss, szinte harapni lehet. A park közepén tiszta vizű tó. A tisztások zsenge füvén be­szélgető, pihenő betegek. Míg Livia asszony, a főor­vos felesége, s egyben helyet­tese vizitet tart, sétálunk. Dr. Nagy Géza igazgató fő­orvosnak van ideje. O is be­teg. — A Maros-partra emlékez­tet ez a rész — mutatja, ami­kor a tóhoz érünk. — Mi ormán jöttünk. — Hét esz­tendővel ezelőtt hirdetési íel- 1 hívásra és egy kedves orvos- j barátom inspirálására kerül- j tem Makóról ide főorvosnak. A felesége akkor még ta- jnult. Aztán ő is követte. Az iLSzienaoK lanuisaga Tornyospálcán Aezn a bérrendszeren múlott — „Banda munka“ és az elveszett miiliók — Ma: nem jut munka mindenkinek Két pár • szám. Rideg és könyörtelen: a tornyospálcai Rákóczi Tsz két esztendei gazdálkodásának az adatai. 1962: a termelés összes ho­zama nyolcmillió 894 ezer. a termelés összes költsége hatmillió 299 ezer forint. 1963: a termelés összes hoza­ma kilencmillió 96 ezer, a termelés összes költsége ti­zenegymillió 759 ezer forint. Vagyis: a hozam lényegében nem gyarapodott, a költség pedig közel kétszeresére nőtt a korábbi évhez viszo­nyítva. Lehet-e számokból tükröző­dő ellentmondást számok se­gítségével elemezni? Lehet. Kell is, mert mögöttük hú­zódnak meg jórészt az em­beri, a közösségi gondok. Tartalmi feltételek A tornyospálcai Rákóczi Tsz a gyenge szövetkezetek közé tartozik. Ennek egyik lényeges oka, hogy éveken át gond volt a tagok fegyel­mével. Az elmúlt tavaszon gondoltak arra a tsz vezetői, hogy gyökeres változtatást eszközöljenek a jövedelem- elosztásban, jobban felkeltsék a tagok érdeklődését a közös munka iránt. 1963 májusában tértek rá a pénzbeni javadal­mazás rendsi'/cróre; a vég­zett munka után, bérjellegű havi fizetést kaptak a tagok. Ez idő szerint a tsz-ekben ez a jövedelemelosztás legfej- letteb formája. Azonban eh­hez a formáhaz még nem értek meg azok a tartalmi feltételek, amelyek a tagokon múltak. Sokat írnak az időjárás számlájára. Esetenként jogo­san, mert területük a megye egyik legaseályosabb öveze­tében volt. A tények azon­ban megtiltják az általánosí­tást. Burgonyából például holdanként termett 45—50 mázsa is és termelt 15—20 mázsa is. Mindenből ott volt nagyobb termés, ahol a tá­gok a részükre kiosztott te­rületen dolgoztak, s ott a kevesebb, ahol „bandában” végezték a munkát. És az utóbbi szerint dolgozott a ta­gok nagyobb része. mése lett volna a tsz átlaga, akkor néhány millióvá) ja- \ ült volna a hozamok érté­ke A munkához való viszonyra tavaly jellemző volt: az egy­ségre átszámított alapon a nyilvántartott 468 dolgozó tag között 141 volt olyan, akinek az évi munkaegység teljesítménye nulla és száz közé esik. Az elvégzett mun­kák minőségének az ellenőr­zése — elsősorban a csopor­tos tevékenységnél — szinte lehetetlennek bizonyult, amit az ottani eredmények mutat­nak is. A terméseredmények nem megfelelő volta eredményezte aztán a költségek további duzzadását. Többek között meghaladta a félmillió forin­tot a tervezett fölötti takar­mányvásárlás. A nem meg­alapozott saját gépi munka végzése miatt a gépállomás­nak másik félmillió forintot fizettek ki a tervezetten fe­lül. Az alacsonyabb szintű jövedelemelosztási forma is igényli ma már az önköltség- számítást. Mind a vezetők, mind a tagok sok tapasztalatot sze­reztek a múlt évi tevékeny­ségből. Első és legnagyobb tanulságuk: tarthatatlan az, hogy egy dolgozó tagra évi öt és fél ezer forint közösből származó jövedelem jusson. A többség belátta a kevesek példáján, hogy csakis az egyéni felelősségen alapuló családi művelés segítheti elő a fejlődést. A közgyűlésen egyhangú volt a vélemény a terület elosztására. Ariiig tavaly több esetben eredi» ménytelen volt a munkára ttv borzas, most már az fordul elő, hogy nem tudnak min» dig mindenkinek munkát biztosítani. A vállalások alap­ján kevés lett a megműve­lendő terület. Az igyekezet­ben sokat segít a megyei premizálási javaslat alkalma­zása. Legfontosabb a termelékenység Nagy figyelmet fordítanak a munka utalványozására, a végzett munkák minőségének ellenőrzésére. Ez utóbbinál azért is javulhatott sokat a helyzet, mert a tagok, saját területeiken — önmagukat is ellenőrzik, a több termés* a magasabb prémium érde­kében. A mezei munkák végzést jól halad. Az egyik legfonto­sabb feladat most szakembe­rekre a könyvelőkre hárul. Javítaniuk kell a bérfegyel­met, takarékosan bánni az anyaggal és pénzzel, az év­közi gazdasági mérlegek se­gítségével irányítaniuk az ön­költségek csökkentesét. a munka termelékenységé:. A tornyospálcai Rákóczi Tsz természeti adottságai nem rosszabbak a környező községekétől. A jelek azt mutatják, hogy a tagok is mind komolyabban veszik a közös gazdaság ügyét. Ennek alapján bizakodnak a szövet­kezet vezetői. Samu András A költséget nem n követte a hozam A probléma végeredmény­ben nem kizárólag az, hogy megkétszereződött tavaly a költség, hanem a hozamo« hozzávetőleg sem gyarapod­tak ilyen arányban. Egészen nyers számítással is bizonyí­tani lehet, hogy ha a csalá­dokra bontott területek ter­A Nyíregyházi As.talos Ktsz-bcn Nagy Miklós brigádvezető Demeter András és Busák Ferenc segítségével ötletes gépet szerkesztett. Az állítható párhuzamvágó évi 69 000 forint megtakarítást eredményez. első években eléggé magá­nyosan éltek. Dr. Nagy Gé­zának és feleségének minden idejét és energiáját igénybe vette az intézet, a betegek gyógyítása. Rangja megvolt, de éppen úgy tartott ügyele­ti.«, mint orvos felesége, vagy más. Dolgoztak az intézetben és gyógyítottak a faluban. Es­ténként konzultáltak, bújták a szakirodalmat, terveket szőttek az intézet továbbfej­lődéséről, hogy életeket ment­senek, s kellemesebbé tegyék a gyógyulni vágyók napjait. És a sok-sok fáradozás nem volt hiába. Régen, ha a bak- tai intézetről szó esett a tü­dő szakorvosok Itörében, le­gyintés volt a véleményük. Amikor dr. Nagy Géza ide került, még sok volt a hiba. Kajdi Györgyné a főnővér, aki az első pillanattól 1947 óta dolgozik itt, még jól em­lékezik, hogy néhány eszten­dővel ezelőtt ugyancsak gyenge volt a betegek ellátá­sa, alig volt felszerelés, s az épület mind belsőleg, mind külsőleg nem keltette egy tbc intézet benyomását. Nemrégiben elismeréssel nyilatkozott az intézet tevé­kenységéről az egészségügyi miniszter helyettese és a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályának a vezetője. — Géza tervezte a kapu­bejáratot, a kandelábereket, a térvilágítást is — újságolja felesége, amint letelepedünk a szobában. Feketével kínál. — No és része van abban is, hogy a kastélyt műemlék jellegű épületté nyilvánították — néz férjére. — A műem­lékvédelmi bizottság 300 000 forintot fordított a tatarozá­sára. Egy esztendeje még több a munkája az orvosházas- pámak. — Baktálórántháza volt az utolsó járás az országban, ahol még nem volt tbc gon­dozó. Ezt 1961 őszén meg­nyitották — veszi át a szót a főorvos. — Itt adtunk ne­ki helyet az intézei. szom­szédságában. Egyik orvos ment, a másik jött. Jelenleg sincs. Egy év óta ezt is mi látjuk el. S így 40 000 ember tarto­zik hozzájuk. Hét esztendő alatt több mint 1000 beteget gyógyítottak meg a baktaló- ránthúzi intézetben. Dr. Nagy Géza gyógyított, s közben megfeledkezett ma­gáról. — Köhögtem, de nem gon­doltam semmi rosszra — mondja. 1964 januárjában be.egállo- mányba került a. gyógyító orvos. — Gyönyörűen javul — nyugtázza felesége. — ö kezel — mosolyog vissza a főorvos. Dr. Nagy Géza dossziékat rak az asztalra. Kinyitja. Filmek. — Tudja — fordul felém — Géza ismer minden be­teget. Nem lehetünk meg nélküle... És mint mindig, dr. Nagy Géza betegen is készségesen segít. Farkas Kalmás Betegállományban a gyógyító orvos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents