Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-14 / 62. szám

annál is érdekesebb, mert a gyár termékeit több, mint ötven országban exportálja. Amikor ennek titkáról érdek­lődöm, csak ennyit mond.-r- Köaös a munka, közös az eredmény is. Ha csak egy tél százalékkal több mortift- mot tudunk kivonni a nyers­anyagból, már ezt is nagy si­kernek könyveljük el. HA VALAHOL BAJ VAN... — De vajon ugyan ilyen közösek-e az erőfeszítések és a résztvállalások a munká­ból is? — Igen— válaszolja gon­dolkodva. — Naponta tisztá­ban vagyunk a munkánk eredményével. A laboratórium ezrt pontosan közli. Ha vala­hol baj van, — mert néha előfordul — máris összedug­juk a féjünket, őszintén fel­tárjuk és megbeszéljük, mi okozta a hibát. A titok tehát egyszerű. Aa üzemrész munkásai naponta tudják, ki hogyan dolgozott és mit tett az üzemrész zsákjába. Tréfásan jegyzi meg, hogy mindenkinek a fejére „olvas­nak”. De a további beszélge­tésből az is kiderül, nemcsak tudnak róla, hanem ahol bajt fedeznek fel, ott a mérnökök segítségével közösen oldják meg a problémákat. Ha sikerül a megoldás, az A tél rideg-hideg időszaka Után törvényszerűen érkeznek a meleg, termés érlelő hóna­pok. A földművelő elégedetten szemléli az őszi vetés zöldjét. A tervező mérnök tízemeletes házakat álmodik. Az ipar mindenütt gyürkőzik. Az élet mozgás, szoktuk idézni minden­nek az összegezését De nem mindig tesszük hozzá: a moz­gás a nyugalom ellentéte, a mozgás feltételezi, magában iordozza a súrlódást, az ellen- illást is. S lám, az elemzések azt mutatják, hogy lassan halad íz ősá vetés fejtrágyázása, (ürgét a tavaszi munka. Ta- íácselnökök nyilatkoznak a ebontásra váró öreg; romos is korszerűtlen lakások ez- .'eiröl, amelyek meghúzódnak íz új vagy tervezett épület* irtások tövében. Egy korszerű gyárból jelentik: nem tudjuk lasznáhú a világszínvonalon illő permetezőgépet, mert jó ninöségű félkészárú kellene tozzá, de az még régi techni- ■jíval, elavult módon készül. imbertársaink az élet min­ién területén megfoghatják a nun ka nehezebbik végét, logy azt a bizonyos súrlódást négis csak az előrehaladás iyűrje le. A nyugalom és nyugtalan- ág szoros együttélését mcg- aláljuk az élet minden terű­dén. Nyugalom tölt el, ha árosi és falusi családok kö- ött már csak elvétve találunk lyat, ahol ne szólna a rádió, elégedetten állapítjuk meg, ogy például ugyanezen csa- ádok felénél már mosógép önnyíti a háziasszonyi mun- át. De elégedetlenek lehe- Link, mert háztartási gépek­éi a paraszti ellátottság a árosi kategória ellátottságá­nak felét sem éri el. Nem régen kaptunk hírt gy községből: a helyi nép- •ontbizottság kezdeményez- i, hogy a heirt felnőtt lakos­ig minden tagja végezze el VIII osztályos általános is- olát. Ez így szépen hangzik, rülhetünk is neki. A felsza- adulásíkor 603 ezer analíabé- ít örököltünk, s ma már az tkoiaköteles korú gyerekek 3,5 százaléka iskolába jár. ,z általános iskolát végzett anulók csaknem 90 százaléka A különböző alkoholok és vegyszerek furcsa, kellemet­len ízt adnak az üzem leve­gőjének. Aki nem szokta meg. bizony nem sokáig bírja, ön- kénytelenül is a szellőzőnyi- lást keresem. Gonda Sándor művezető, mentegetődző mosollyal mond­ja: — Már készül aa új üzem­rész — mutat kezével a szom­szédos épületre —s aa lesz majd a mi igazi birodal­munk... Az emeletre indulunk, köz­ben hol az egyik, hol a másik munkás kér tőle tanácsot. Az­tán egy asztalnál megáll. Az egyik svájcisapkás munkás számoltat jegyez a füzetbe. Gondosan ellenőrzi. HA EGY SZÁMOT ELTÉVESZTÜNK — Ezt pontosan kell vezetni — mutat a füzetre —, mert ha csak egy számot is elté­vesztünk, vége az egésa mun­kának. Miközben beszélgetünk, te­kintete az üzemet pásztázza. Hisz nem kis felelősség nyug­szik a vállán. Az üzemrész ' irányítása nemcsak nehéz ha- > nem veszélyes is. Gonda Sándor művezető, ti­zennyolc éve dolgozik a Ti- szavasvári Alkaloidában. Mint egyszerű munkás kezdte. No- 1 ha a sors úgy hozta, hogy . csak öt elemit végzett, érdek­lődési köre gyorsan szélese­dett. 1 Munka után sok estét áldó- i zott a tanulásra. Elvégezte a nyolc általánost, aztán be­iratkozott a technikumba. * Tervet készített az időbeosz­tásra, .mert néha a családdal is foglalkozni kellett. A ta­nuló?. a s orgos munka és a hosszú évek gyakorlata szin­te „vegyészmérnökké” avatta őt. A gyümölcs beérett, most huszonhét ember munkáját irányítja. PLUSZMUNKA — SZÓ NÉLKÜL A gondokba merült ember — ha az üzem érdeke úgy kívánja —, nem ismer mun­kaidőt. Most is két ember helyett dolgozik. Odahaza ta­nult, amikor váratlanul üzen­tek érte. Jöjjön be az üzem­be, mert az egyik művezető beteg lett. És 5 szó nélkül vállalta a műszakot. A mun­kások nem hiába vélekednék igy felelőle: „Aa üzemrész valósággal a szívéhez nőtt.. Ezt erősiti meg a gyár igaz- g 'hnának véleménye is. Hisz r ü mrész napra készen tel­jesíti a tervet, s a gyár leg­jobb részlegéhez tartozik. Ez Munkásszálló a Tiszán Javítják as uszályokat — Várja első lakóit a „Namény“ — Hamarosan megindul a Tokaj—Tissakóród közötti hajózás ARCOK, EMBEREK Asszon if a direktóriumban A titok nyitja Öt elemi és a vegyészet — Beérett a közös munka gyümölcse — Gouda Sándor 18 éve egy helyen Alkotó nyugtalanság eredményt az üzent min­den munkásának közkincsévé teszik. Ez aztán újabb ötle­tekre serkenti az embereket. Ez a légkör már eddig is több tízezer forint megtakarítási eredményezett aa üzemnek. Átmegyünk az új üzemcsap. nokba. Megnézzük a félig fel­szerelt gombüstöket és a ve­gyi berendezéseket, amelyek elkészülése után a legkorsze­rűbb technológiával dolgoz- hatnak. NEM EGYSZERŰ gEpek — Most ezeket tanulmányo­zom — mondja. — Nagyon erdekel minden részlet. Mert nemcsak egyszerűen gépeket látok bennük, hanem a jövőt is... Űj, igazi otthont a mun­kásoknak. Javaslatom alap­ján tettek néhány módosítást. Légkondicionáló gondoskodik majd a kellemes hőmérsék­letről, meg a csarnok tisz­tább és frissebb levegőjéről. Itt már el fog tűnni a só­savgőz... A régi kis, elavult üz<em helyét új, korszerű épületek és berendezések váltják fel. Gonda Sándor művezető, már feltételét látja annak. hogy a Kémia I. a gyár első szo­cialista üzemrésze legyen. A munkaszeretet iey teszi szép­pé az üzemet. Ezeket egészí­ti ki a korszerű fürdő, a mo­dern üzemikonyha, nyáron a lombos fák árnyéka, a rózsali- "etek. a oihenőhelyek, ame­lyek valóban otthonná rará- a megifjodott Alka­loidát. Bálint Lajos a munkások a 22 személye« „Namény” tanyahajót. Vízve>- zetékkel, központi fűtéssel el­látott lakószobák vannak ben­ne, amelyeket a vidékről be­járó munkások használnak majd. Ezenkívül még két ta­nyahajó biztosítja a dolgozók kulturális ellátását. A kijavított, felújított vízi­járművek a tavasz beköszönte után megkezdik a forgalmat Tokaj és Tiszakóród között. Követ, rozsét szállítanak a partépítési munkálatokhoz. Tiszaszentmártonnál hamaro­san megindul egy hatalmas partépítési munka, ahová már a saját tervezésű csúzdákon szállítják a követ. Még jégpáncél szorítja a téli kikötőbe vonult hajókat a Ti­szán, de a vásárosnaményi Kraszna-telepen serény mun­ka folyik. Dolgoznak két 80 tonnás uszály kijavításán. A két uszály megíeneklése mint­egy 300 000 forintba kerül. A hátsó részükre szépen beren­dezett lakószoba kerül. A tűz­helyek, beépített szekrények mellől nem hiányzik majd a (tranzisztoros rádió sem. ] Rendbehozzák a munkaesz­közöket, mentőcsónakokat is. Ha egy kicsit olvad a jég, megkezdik a moíoroshajók festését, csinosítását. Bár az ősszel megérkezett, csak idén tavasszal vehetik birtokukba gozó is érzi (ha nem is fogal­mazza meg mindig) az állam­hoz, a közösséghez fűződő megváltozott viszonyát. Amiért szót emel, termelési tanácskozáson, tsz-közgyűlé­san, az már az ő ügye, s mind­annyiunk ügye. Tízezrek élnek kisebb-nagyobb posztokon, na­ponta jelentkező, esetleg nyug­talanító problémák árnyéká­ban, de ezek a tízezrek tehet­nek is ellene valamit. Rendet teremteni iparban, mezőgazda­ságban, kultúrában és erköl­csi felfogásban a magunk te­rületén, beosztásra való te­kintet nélkül. Harcolni a pa­zarlók ellen a munkapad mel­lett, küzdeni a selejt ellen az ügyintézésben, a parancsnoki posztom is. Ez az állampolgári jogok mai, mondhatnánk kor­szerű normája. Fent is, lent is... Szervezni a nyugtalan em­bereket a nyugalom érdeké­ben? Talán nem hangzik meg­szokottan, de ezt kell tennünk. Kisujjunk se egyforma — tartja a népi mondás, az em­berek se egyformák. Egyik hallgatag és visszahúzódó, no­ha van véleménye. A másik beszédes és aktív. A hallgatag és visszahúzódó embereket ar­ra nevelni, hogy mondják el gondolataikat, továbbmenve az aktív embereket arra ösztö­kélni, hogy szaraikat tettek­kel tetézzék — egyfelé mutat. Napos időben se nyugodjunk meg a nyugalom árnyékában. Egy kétszeres szocialista cí­met elnyert „Béke” brigád ve­zetőjét megkérdezték: hogyan érték el eredményeiket? Azt felelte: „nem hagyjuk egy­mást sohasem békében...” Úgy gondolom, a brigádvezető fe­jén találta a szöget. Az ilyen „nyugtalan” emberek viszik előre a világot a szocializmus felé vezető úton. A határoza­tok csak iránytmutató szavak. Az állami és párszervek nyug­talansága, gazdagodva az. ál­lampolgárok — nevezzük így — alkotó békétlenségével, csak ez lehet a mindennapok sikereinek, az árnyak eltünte­tésének egyetlen biztosítéka. Jurmics László tovább tanulhat. Évről évr nő a termelő munkát végz felnőtt tanulók száma is, se regük több mint negyedmillió ra tehető. Ám az elégedettsé mozgalmas adatai közé betc lakszik egy szám. A szakim képzettséget kívánó csaknei 14 ezer termelőszövetkeze1 munkakörben alig 1400 vezí tőnek van felsőfokú végzetl sége, kétszer ennyien csak VIII általán« iskola befejt zéséig jutottak el. Menni tennivalónk van, hogy a ms gyár földművelő dolgozó ri tegek zömét irányító helj tisztségviselők a szüksége emberi és tudományos isme retek birtokában ügyködjem az ország boldogulásáért...! Ilyenek a társadalom gönc jai, ilyenek a törvényszerűé: surlódó nyugtalan felületei Régen így fogalmaztuk, eze a növekedés nehézségei. i nyugtalanság ilyen okainál felszámolását egész népi álla műnk hajtja végre. Gazdaság erőforrásaink tervszerű fel használásával évről évre é folyamatosan szüntetjük me; a városokban és falvakba: fellelhető fehér foltokat. Van nak azonban más ellenállás gócok, olyanok, amelyekbe: az új, a fejlődő szocialista tu dat küzd a régivel, a múló er kölccsel. összetalálkoztam régi ismerő sömmel, az állami gazdasá] párttitkárával. Azt kérdezte mondd, látjátok ti ote fen! hogy lent sokszor milyei nyugtalanok az emberek' Hogy haragszanak a pazarlók­ra, a tolvajokra, hogy kévés lik és lassúnak tartják a ilyen elemek elleni harcot' Hogy az állami és pártveze téstől azt várjálc, sújtson le < vétkesekre? Ezek a gondol már nem a növekedés nehéz­ségei. S noha vitatkozni kel a „lent” és „fent” elméletével azt el kell ismerni, hog) ezekből a kérdésekből az t megváltozott világ szól, amelj az utóbbi évékben körülöttünl és bennünk kialakult. A szocializmus alapjaina! lerakásával egész valóságon] társadalmi tulajdonná lett már nem csak az ipari mun kás, de a mezőgazdasági dől Tárlat a színházi folyosókon 11 ezer „látogató“ két hónap alatt — Színházi és képzőművészeti élmény — Festőállvány a nézőtéren művészetnek a színházi tár­lat, jó minta arra, hogyan le­het művészi módon társítani az egyes élményeket, amely­ből egyaránt nyer a színház, s közönsége. ­P. G. — Még hagyjuk egy ideig! — Magyarázza Pankotai Ist­ván. — Igen sokan érdeklőd­nek a képek iránt. Legutóbb egy idősebb bácsira lettem fi­gyelmes, aki hol közelebb, hol távolabb ment, úgy „ta­nulmányozta” a képeket és egy noteszbe jegyezgetett is valamit S közben sokat idő­zött a sóstói erdőrészt ábrá­zoló képnél... Soltész Albert tizenhat, leg­inkább a szívéhez nőtt képe valóban megkapja a nézőt „Borús táj” című képe olyan hangulatot varázsol a barna és szürke színele, s az ég kék­jét, a derengést felvillantó összhatásával, hogy a legtöbb békésen sétáló színházbaj árót is megállásra készteti. „Sóstói erdőrészlet”, „Benczúr téri fák", „Nagyecsedi házak” és más több kiállításon szere­pelt képeivel azok is megis­merkedhetnek, akik különben nem mindennaposak a kép- kiállításokon. Színházi élmények megfes­tése is foglalkoztatja a most kiállító művészt. — Azt a hangulatot szeret­ném visszaadni, amikor az előadás előtt a szemeik előre tekintenek a színpadra, ami­kor feszültség és várakozás tölti meg a színházat és az embereket... Szerencsés találkozása a két Néhány hónapja maradandó Iményben van része a Nyír- fyházi Móricz Zsigmond zínház közönségének. A szín- ázi élmények közepette a zünetben tizenhat vitrinben megye képzőművészeinek -gszebb alkotásait nézhetik ieg, mintegy állandó tárlatot — Örömmel adtunk helyet legyénk képzőművészeti al- otásainak. — mondja Panko- ti István igazgató. —- Ügy undokuk, ezzel is új művészi tményt nyújtunk aszínházba- Lró közönségnek, megismer- :tjük az emberek tízezreivel képzőművészeti alkotások jgjavát, melyek a megyénk­én születtek... Sok szó esett korábban ar­il, hogy jó lenne egy állandó iállítási helyiség, ahol a leg- kerültebb festmények, gráfi­ák kapnának helyet. Egyelő- >, a Móricz Zsigmond Színház illalta a „házigazda” szere­it. Az év első két hónap­iban 11 ezer látogatója volt színháznak, szinte vala- lennyi környező községből Stick nézők a bérletes elő- lásokra. 400 falusi bérletes aa — Olyan állandó tárlat ez, hol a legnagyobb a közönség — jegyzi me« Soltész Albert, kinek fes'ményei hűtek óta int vannak a vitrinekben.- őket a házból. A házigazda 5 azt mondta: kommunistákkal nem lakik egy fedél alatt. Az t utcára került. Nem kapott- munkát. Majd éhen pusztult L a család. i — 1927-ben kerültünk Nyír• . egyházára. Férjem a háború■> . ban kapott sebesüléséből nem l tudott felgyógyulni, s 1934-ben bele is halt. 1 Özvegyen maradt. Mégis to- • vább üldözték. Nyíregyházáról visszament Bujra. Újra klla* i koltatták. Visszajött. Nem ka- . poit munkát, s ezzel lelt el éveinek java. Csak öreg korára nyugod- . hatott meg. Őriz egy iratot. Kovács . György, Soltész Ferenc és , Horváth György itták alá. Ők ; a tanúi, hogy Krajnyák Bér- ; talannét velük együtt hurcol* . ták el a Tanácsköztársaság . leverése után, mert tagja volt . a buji direktóriumnak. i Farkas Kálmán megalakult Bujon is a direk­tórium, a nők akaratára ő is tagja lett. — Szerettünk volna sokat tenni akkor is, de nem tud­tunk. Kevés volt az idő. A jegyzőt elzavartuk, a direktó­rium vette kezébe a falu ügyeinek intézését — mond­ja. — Sós elvtárs volt az el­nök, én meg jártam szekérrel a környező falvakat, lisztet, krumplit, élelmet gyűjtöttem a szegények, az elhagya­tottak részére. És nemsokára következtek a nehéz napok, a fájdalmas esz­tendők. — Letartóztatás, meghurco- lás várt ránk. Behoztak ben­nünket Nyíregyházára, a bör­tönbe. Hárman voltunk asszo­nyok. Én. Kántor Jánosné, meg a tanító felesége, a Sós Marika. Végig lcellett néznünk az elvtársak szenvedését, hal­lani a sok jajt. Igaz bennün­ket nem bántottak, de épven elég volt az is. És utána, ahogy erősödött a Horthy rendszer mind nehezebb lett. Mi csak piszkos kommu-is ák vettunk. A csendőr szinte mindennapos volt nálunk. A kákastoll árnyéka, a meg­különböztetés végig kísérte a felszabadulásig. Kilakoltatták A hetvenkilenc esztendős ősz hajú asszonyt feldúlják a szomorú emlékképek. Szeme könnyfátyolos. Húga, Borbála, aki együtt lakik vele a Kéz utca nyolcban, orvosságot ad neki. Nehéz már neki emlékezni — fordul felém. — Csak nyu­godtan, sorjában mondd — kérleli nővérét. özvegy Krajnyákné, Erzsi néni, a kommunista mozgalom egyik legidősebb élő veterán­ja beszél. Halkan, akadozva. — Akkoriban fiam, a tizen- négyes háború idején falun még nagyon kevesen ismerték a betűt. Hozzám jártak az asszonyok levelet Íratni fér­jüknek a frontra. Sokszor annyian voltunk, hogy alig fértünk a házba. így kezdődött, s folytatódott azzal, hogy amikor 1919-ben Krajnyák Bertalannét a sor­sa, a háborúba elvitt férjéért való aggódás, a sok tok könny, a frontkatonákat visszaváró feleségek és édesanyák he­lyett írt levelek százai sodor­ták a mozgalomba. Irt, mert úgy érezte írnia kell, irt mert közös volt a sorsa a többi férj nélkül maradt asz- szonyéval. Rótta a zöld tábo­ri levelezőlapokat reggel és éjszaka, lámpavilág melleit asszonyoktól körülállva. S hulltak könnyei, mint a töb­binek. így gyűlt és sűrűsödött benne a gyűlölet évek alatt, a háborúval szemben. Át- érezte a férj, a családapa nél­kül maradottak sorsát, s együtt vágyódott a többi fia­talasszonnyal a béke után, az emberibb élet után. Nemcsak kívánta, hanem küzdött is ér­te.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents