Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-12 / 60. szám
I műszaki fejlesztés szerepe gazdaságpolitikánkban Nyers Rezső elvtárs előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján Ä Magyar Szocialista lunkáspárt Központi izottságának Politikai kadémiáján, szerdán 5 Építők Rózsa Ferenc lűvelődési házában yers Rezső, az MSZMP olitikai Bizottságának íttagja, a Központi Bi- »ttság titkára előadást rtott A műszaki fej- sztés szerepe gazdagpolitikánkban címei. Az előadáson meg- lent Biszku Béla, Ró- ii Sándor, Somogyi iklós, az MSZMP Polkái Bizottságának gjai, a párt Központi izottságának, az Elnöki mácsnak és a Minisz- rtanácsnak több tag- , politikai, gazdasági társadalmi életünk ámos ismert képvise- je. Nyers Rezső bevezetőben a Iszaki-technikai haladás entőségéről szólott. Majd ."ól beszélt, hogy a műszála lődés hajtóereje a tókés •sadalomban az éles piaci rseny, a konkurrenda os- ~3l. A szocialista társada- nban a sajátos, szocialista jtóerők lépnek előtérbe. ; egyik fő hajtóerő a tár- ialmi síkom szegezett tu- mányos kutatás, a másik dig a folyamatosan növek- társadalmi szükséglet. A ici konkurrenda már csak íkebben, a tőkés országok- .1 folytatott külkereskede- n révén- érvényesül és hat, ott aztán nagy erővel. lapjainkban egy új hajóerő is felbukkan, mégpedig a két társadalmi endszer közötti gazdasá- fi versengés, ami a szocia- izmusban is, a kapitalizmusban is bat. lazánk műszaki színvona- összehasonlítva, a .fejlett pitalista országok színvo- lával, azt látjuk, hogy a p ital isin vállalatok egész a magasabb műszaki szi#i- í van még, mint a halló magyar vállalatok. Köz- iott persze, hogy elmara- suftk a kapitalista múlt- n keletkezett. De miért m szűnt még meg a szírivo- lkülönbség? \ legkézenfekvőbb ok a írnokok, a technikusok, lamint a szakmunkások átlós képzettsége és tapasz- tsága közötti — számunk- még hátrányos — kü- ibség. De mélyebb okok ín kutatva, úgy tűnik, hoz- vehetjük azt. hogy szólista vállalatainknál „állítólag” hatott a múltban, etenként még jelenleg is, biztos belső piac, és a min- nt átvevő külkereskedelem iata, vagy vélt tudata. Objektíve lassította a mű- iki fejlődést az is, hogy a zdeti években a gazdaság xűalizálása volt a közpon- feladat, át kellett szervez- a gazdaságot, létre kellett zni a tervgazdálkodás ász mechanizmusát, s eköz- n majdnem kizárólag a •melés napi gondjai foglal- i le a vezetést és az appa- tust. . h szocialista társadalom lényegéből folyóan, az iparosítás első szakaszában i lakosság teljes foglalkoztatása került előtérbe. Ezek az objektív körülmények. s korántsem magyaráznak eg mindent az objektív kö- lmények. A lassú tempóin nagyon nagy szerepe volt inak, hogy 1956. előtt az DP gazdaságpolitikai kon- pciójában sok volt az ír- alítás és a szükségesnél _ ke- isebb a tudatos előrelátás. A közgazdasági dogmatiz- usnak is erősen negatív^ hasa volt a műszaki fejlődés- — állapította meg az előadó, majd rámutatott: érdekes tünet, hogy 13—12 évvel ezelőtt, amikor elhanyagoltuk a műszaki fejlesztést, aránylag kevés olyan fajta hátrányos következményt tapasztalhattunk, mint egyes termékek eladhatatlansága, készletek túlzott növekedése, minőségi kifogások. Mostanában viszont, amikor egyik fő jelszavunk a műszaki fejlesztés, elég gyakoriak az ilyesmik. Mi az oka ennek? Az egyik fő oka az, hogy a műszaki fejlesztés és a gazdasági következmény között — legalábbis országos méretekben — jelentős fáziskülönbség van. A múltbeli fejlesztés hatását nagyrészt ma érzékeljük, a mai fejlesztés hatását pedig a jövJben. Vannak persze, a műszaki fejlesztésnek gyors, sőt azonnal kiaknázható eredményei is. Ha sok a negatív tünet, ez arra is mutat, hogy az utóbbi 5—6 évben sem volt még kellően hatékony a műszaki fejlesztés. Nem lehetünk megelégedve, gyorsítani kell a haladást. Nyers Rezső ezután a fejlesztés népgazdasági és vállalati síkon jelentkező feladataira utalt, majd a műszaki fejlesztés kockázatairól szólott. — A műszaki fejlődés — mondotta — szocialista tervgazdálkodásunkban állandó és folyamatos, de itt sem kockázatmentes a folyamat. A mi viszonyaink között a kockázat persze, lényegesen kisebb, mim a kapitalizmusban, éppen azért, mert terv- gaítíálkodást folytatunk.' A kockázat fennállását azonban el kell ismernünk, már csak azért is, hogy jogot adjunk a bátor, néha még a merész kezdeményezésre is, ha a társadalom érdeke azt kívánja. A másik oldalról persze, elejét kell venni annak is. hogy valaki „az állam zsebére” irreális, vakmerő kockázatokat vállaljon. Különösen sürgetővé teszi Magyarországon a műszaki színvonal gyorsabb emelését: Viszonylagos szegénységünk energiahordozókban és természetes nyersanyagokban; a mun- Raerőtartalckok nagyfokú csökkenése; a külföldi vevők műszaki igényességének növekedése, a hazai piac — a beruházók, a fogyasztók — műszaki igényessége. Az eddigieíkből már nyilvánvaló, hogy a műszaki fejlesztés hazánkban olyan sajátos gazdasági csomópontot képez, amelyben gazdaságpolitikai törekvéseink nagy része összefut. Ezeitből következik, hogy ha elérjük _ a műszaki színvonal általánosabb és gyorsabb emelését, jelenlegi gazdasági proolé- máink jó részének megöl iása felé közelíthetünk. Nyers Rezső ezután műszaki fejlettségünk mai színvo- nálát elemezte. Először a villamos energiával kapcsolatos kérdésekről beszélt. Hazánk villamosenergla- termelése nemcsak lépést tart a fejlődéssel, hanem világviszonylatban is erőteljesen növekszik — mondotta —, 1963-ban hétszer any- nyit termeltünk, mint 1933- ban, csaknem négyszer amy- nyit, mint 1949-ben. A fel- használás még nagyobb ütemben növekedett, mint a termelés, mert az utóbbi években importálunk is villamos energiát a Szovjetunióból és más környező államokból. Az egy lakosra jutó villamosenergia-fogvasztás hazánkban 167 százaléka a iugoszláviainak, de csak 73 százaléka az olasznak és mindössze 36 százaléka a Német Demokratikus Köztársaságénak. A fogyasztói háztartások villamósenergia-fogyasiztá- sának gyors növekedését tükrözik, hogy 1950-ben az ország minden lakosára még csak 15 kilowattóra fogyasztás jutott évente. 1962-ben pedig már több mint négyszerese, évi 68 kilowattóra. Az ipari termelés villamosítása gyorsan fejlődik és a mai színvonal nem lebecsülendő. Hazánkban 1950-ben egy ipari dolgozóra 3043 kilowattóra felhasználás jutott, 1962-ben pedig már 5032 kilowattóra. Az ipar villamosítási fokában közelebb állunk a fejlett ipari országokhoz, mint az egész ország villomosításában. Csehszlovákiában ez a mutató jelenleg 7000, Hollandiában 6503 és Angliában 6000 kilowattórás szintet ért el. A mezőgazdaság összener- gia-fogyasztásának 1962-ben 13,3 százalékát tette ki a villamosított energia. A műszaki fejlődés gyorsításának fontos feladata, hogy eayre több villamos energiát állítsunk a gazdaság szolgálatába. Ezután a gépesítésről szólt. A gépesítés fogalmában, mint gyűjtőfogalomban három egyidejű folyamat fonódik össze. Az első az állati vonóerőnek a felváltása gépekkel. Ez nálunk már meglehetősen előrehaladott. A második az emberi munka he- lyettésátóse gépi munkával. E folyamatnak lehet mondani, a kellős közepén vagyunk. A harmadik a gépek helyettesítése nagyobb teljesítményű, korszerűbb gépekkel. Ez a folyamat nálunk még lassúbb a kelleténél, pedig ez a jövő útja. Ezután Nyers Rezső példákkal illusztrálta adatait. Rámutatott például: az ipar gépesítésének fokozódását mutatja, hogy 1938 és 1962 között az iparban dolgozók száma mintegy kétszeresére, az iparban felhasznált villamos motorok száma pedig hatszorosára emelkedett. Az állami építőiparban a gépek teljesítőképessége 1960 és 1963 között 470 002 lóerőről 615 003 lóerőre, tehát 31 százalékkal növekedett. A gépek kihasználtsága azonban nagyon alacsony fokú részben a munkaszervezés hiányosságai. részben pedig az alkalmazott technológia és az adott géppark közötti összhang hiánya miatt. A korszerű előregyártott falazatok aránya fokozatosan növekszik, azonban 1963-ban az összépít.mények még" csak 14 százalékában alkalmazták ezeket. A mezőgazdaság gépesítésében hatalmas léptekkel haladunk előre. A mezőgazdaság energetikai kapacitása négy év alatt, 1958 és 1962 között 50 százalékkal nőtt és meghaladta a 3 millió lóerőt, gépesítésének foka pedig 68 százalékról 91 százalékra emelkedett. Megjegyzendő, hogy ezerbeiül a traktorok és igáséua- tok együttes vonóerő-kapacitása csak kisebb mértékben, 11 százalékkal növedett. Az 500 000 lóerőnek megfelelő traktomövekedéssel párhuzamosan ugyanis a lóállomány mintegy 383 000 lóerővel csökkent. A növénytermelésben a munkagépek állománya gyors ütemben növekszik de még kissé egyoldalúan. Általában csak a fő munka- folyamatok gépesítése halad gyorsan előre, míg a kiegészítő és járulékos munkák gépesítési foto nagyon alacsony. Az előadó a továbbiakban a meglevő gépállomány korszerűsítéséről beszélt. Megállapította, hogy a beruházásokat és a felújításokat az ipar jelentékeny területein nem jól használják még fel a gépállomány összetételének korszerűsítésére, a nagvobb teljesítményű gépek aranyának a növelésére. A jövő fejlődése csakis arra irányulhat, hogy meglevő gépparkunk teljesítőképességét, korszerűségét gyorsabban növeljük, s rendszeresen kiselejtezzék az elavult technikát képviselő gépeket. Tehát: zöldlámpát a korszerű tech”ikáuak, seprűt az elavultnak, a gazdaságtalannak! Nyers Rezső ezután a köz-. lekedés és hírközlés gépesítésének színvonaláról szólott. A vasúti vontatás modernizálásában messze elmaradtunk a nyugat-európai színvonaltól, de ugyanúgy a szocialista országok egy részétől is. Javítani kell a vasúti pályák műszaki állapotán, növelni kell a kétvágányú pályák számát és hosszát, valamint a villamosított' . vonalakat. A továbbiakban a kemizá- lás jelentőségéről beszélt. A műszaki fejlődés nemzetközileg is együtt jár a vegyipar előrenyomulásával. Nem véletlen, hogy a világ vegyipari termelése az utolsó két évtizedben gyorsabban növekszik mint az egész világ ösz- szes ipari termelése. A vegyipar fejlődésének középpontjában a kőolaj és földgázból kiinduló petro- kémiai ipar áll. A petrokémiai eljárással előállított termékek aránya hazánkban 1 ma még csak 14 százalékát teszi ki a vegyipar teljes termelési értékének, de számítások szerint 1980-ban mintegy 70 százalékra emelkedik. Műtrágyatermelésünk a hazai ipar által termelt két műtrágyafajtából — nitrogén- és foszforműtrágyából — 1938 és 1S63 között 14-szeresére nőtt, az utolsó három év alatt pedig több mint másfélszeresére. Műtrágyafelhasználásunk — felerészben importból — jelenleg egy hektárra számítva egységes hatóanyag alapján, 54 kg, s ez magasabb mint Románia, Bulgária és Jugoszlávia szintje, Olaszországgal és Lengyelországgal egy színvonalon áll, viszont Csehszlovákiától, az NDK-tól, Ausztriától lényegesen elmarad még. A Borsodi Vegyikombinátban 1962-ben megkezdődött a nitrogénműtrágyának. földgáznyersanyagból való gyártása. Ezzel lényegében a hazai szénhidrogén-kémiai ipar alapjait vetettük meg. Jelenleg nitrogénműtrágyagyártásunknak már 66 százaléka földgázbázison történik. Ennek következtében a műtrágya önköltsége két év alatt 25 százalékkal csökkent. A Tiszai Vegyikombinát műtrágyagyárát ugyancsak földgázfelhasználásra építjük. Ennél a tervezésnél sikerült a műtrágya- és a műanyaggyártás komplex, valóban kombinátszerű üzemtípusát kialakítani. A növényvédőszerek termelése és felhasználása 1958—1963 között több, mint kétszeresére nőtt. A nagy növekedés ellenére ma még a mezőgazdaság nem használja fel azt a mennyiséget, amelyre termelési kapacitásunk van. A műanyagok termelése — ei. ásórban a meglevő kapacitás jobb kihasználásával — 1958—1963 között két és félszeresére nőtt, egy főre számítva pedig 1,6 kg-ra. A műanyag-felhasználásban Magyarországon jobban állunk, mint a termelésben, mert egy lakosra 1962-ben 3,1 kg felhasználás jutott. A termelés mennyiségében mintegy tízéves a lemaradásunk, a felhasználásban pedig 4—5 éves a fejlett országokhoz viszonyítva. A vegyiszál-termelés évi át- galos növekedési üteme hazánkban nem kedvezőtlen, az egy főre jutó műszáltermeiés azonban még mindig csak kb. 1/9-e a fejlett vegyiparral bíró országok mennyiségének. A műszálfelhasználásban nemzetközileg már most sem vagyunk elmaradva, mert az összfel- használásnak 28 százaléka műszál és szintetikus szál, ami jó arány. Vegyiparunkon belül a gyógyszeripar műszaki és gazdasági színvonala magas. Nemcsak az egy főre jutó gyógyszertermeíésben, hanem az egy főre jutó gyógyszerexportban is az elsők között vagyunk a világon. A vegyipar fejlesztése előnyös Magyarországon és kedvező feltételei vannak. Nyersanyagszegénységünk közepette nagyon fontos, hogy nagyrészt hazai nyersanyagok felhasználását igényli. A népgazdaság fejlesztésére vonatkozóan, az MSZMP VIII. kongresszusának határozata, húszéves időszakra, a következőket mondja ki: „Az 1960—80-as időszakban a nemzeti jövedelmet négyszeresére emeljük. Népgazdaságunk szerkezetét — benne az ipari és mezőgazdasági termelés ösz- szetételét — úgy alakítjuk, hogy a termelés növekedési üteme gyors legyen... az ipari termelést legalább ötszörösére emeljük.... a mezőgazdasági termelést országunk kedvező adottságainak maximális kihasználásával 20 év alatt két- két és félszeresére növeljük., az egy főre jutó fogyasztás 1980- ban magasabb lesz, mint a fejlett tőkésországokban”. E feladatok megvalósítása minden ágazatban és minden iparágban az eddiginél gyorsabb műszaki fejlődést igényel. Túlzás és irreális lenne célul kitűzni azt, hogy minden területen rövid időn belül érjük el a világszínvonalat. • Anyagi és szellemi erőinket koncetrálni kelt az egész ország szempontjából legdöntőbb területekre, s ezekben részint a világ- színvonalat kell elérnünk, részint, ahol már ott vagyunk, ott keli maradnunk. * Az előadó részletesen szólott a legfőbb műszaki fejlesztési célokról. Az egy főre jutó villamos energia mennyiségét például a jelenlegi évi 800 kilowattóráról 1980-ig célszerű mintegy 4600 kilowattórára előirányozni, emelve az energetikai hatásfokot. A vaskohászatnak az eddiginél magasabb színvonalon kell kielégítenie a gépipar és az építőipar igényeit. A vegyiparnak továbbra is kétszer gyorsabban kell növekednie, mint az egész iparnak. A gépipar műszaki fejlesztésén belül egyaránt nagy hangsúlyt kell helyezni a gyártmányfejlesztésre és a gyártásié] lesztésre is. Csökkenteni kell a gyártmányok számát, s a kevesebb gyártmányban gyorsítani a konstrukció fejlesztését. A könnyűipar termelését a hazai szükségletek és a külföldi igények alapján, 1980-ig az 1960. évinek mintegy 3—3,5 szeresére látszik helyesnek előirányozni. áj új gyártmányok fejlesztésének itt is nagyobb súlyt kell kapnia a műszaki fejlesztésben. Törekedni kell a műanyagok szélesebb körű alkalmazására. A cél, hogy húsz éven belül a textilipar felerészben hazai eredetű mesterséges szálakat dolgozzon fel, s a bútoripar pedig természtes faanyagok helyett zömében farostot és farostlemezt használjon. A mezőgazdasági termelés növelését 1980-ig a jelenleginek 2—2,5 szeresére lehet előirányozni, ugyanakkor nagymértékben fokozni kell a termelés gazdaságosságát és jövedelmezőségét. Javítani kell a gyenge termőképességű szikes és savanyú talajokat. A növénytermelésben erőteljesen fokozni kell a műtrágya és növényvédőszer felhasználását, az istáílótrágyázást, a nemesített, bőhozamú fajtákat, a talajok mélyművelését és az öntözést. Az állattenyésztés fejlesztését főként a tenyészanyag fajtabéli és minőségi összetételének javításával, a korszerűbb takarmányozással, az ipari eredetű keveréktakarmányok széles körű felhasználásával és korszerű hatékony állategészségügyi szolgálat révén érhetjük el.-Vz eddiginél nagyobb ütemben kell fejleszteni a mezőgazdasági termékek korszerű tárolását, szállí- tóapparátusát és az élelmiszeripar feldolgozó-, csomagolókapacitását. Az állami építőiparban a fő irány a gyáripari rendszerre való fokozatos áttérés, az építőipar korszerű iparosítása. Jelentős mértékben kell műszakilag tovább fejleszteni a közlekedést és a hírközlést. Erőteljesebben szükséges növelni a korszerű villamos- és Diesel-vontatást. Korszerűbb biztosító berendezésekkel keli felszerelni a vonalat és állomásokat. A közúti közlekedés műszaki bázisának erősítése feltételezi az úthálózat, a gépjármű- állomány és az üzemanyagszolgáltatás, valamint a gépjármű- javítás erőteljes fejlesztését. A távbeszélő-hálózat teljesítőképességét számottevően fokozni kell. A műszaki fejlesztés e /közeiről szólva, az előadó elsőként a tudományok erőteljes fejlesztését, a tervszerűbb és szélesebb körű műszaki kutatómunkát említette, majd az ezzel kapcsolatos feladatokat ismertette. Nyers Rezső szólott az országos távlati tudományos kutatási terv megalkotásáról, majd a fejlesztés másik alapvető eszközével, a beruházásokkal foglalkozott. Főként három dolgot látszik fontosnak előtérbe állítani a beruházások műszaki színvonalának és gazdaságosságának emelése céljából. Az egyik a beruházások koncentrációja, á másik a beruházások jobb tervezése és elosztása, a harmadik pedig a beruházási programokban reálisabb költségvetési összegek megtervezése. Műszaki fejlesztési erőforrásaink között egyre növekvő fontosságú és egyre időszerűbb a nemzetközi műszaki és termelési kooperáció fejlesztése. Elsősorban a KGST országokkal, de a többi szocialista országgal is nagyon ésszerű lenne megvalósítani a műszaki-tudományos ismereteknek az eddiginél jóval nagyobb mértékű áramlását. Az együttműködés jelenlegi formái nagyon pozitívnak és eredményesnek bizonyultak az eddigiekben, több területen továbbra is megfelelőek* de olyan területeken, ahol a" technika fejlődése különösen gyors, már nem kielégi lőek. Ezért egyes iparágakban helyesnek látszik az államok közötti kapcsolatot az azonos, vagy kapcsolódó kutatási-fejlesztési témákkal foglalkozó vállalatok és kutatóintézetek közötti közvetlen kapcsolattal felváltani. Elsősorban kétoldalú vállalati kapcsolatról lehetne szó, da esetenként a többoldalú kapcsolatok is lehetségesek és kölcsönös előnyöket kínálnak. A nemzetközi kooperáció e téren is elkezdődött már. Jelenleg a KGST országok 700 tudományos kutatója 3500 tudományos feladat megvalósításán egyeztetett terv alapján munkálkodik. Ez azonban még kevés, ez még csak a* egyszerű kooperáció. Tovább kell fejleszteni ezt. A műszaki fejlődés másik feltételeként Nyers Rezső a szakmai, az általános és a politikai műveltség fokozását jelölte meg. Előadása végén befejezésül hangsúlyozta: mi, marxisták, Lenin követői a műszaki technikai haladás hívei vagyunk és nem félünk a technikai haladástól. Nem hisszük — mint egyes idealista polgári filozófusok, — hogy a technika meghátrálásra kényszeríti az embert, hogy kiöli az egyéniséget. Az ember számára a gép, a technika csak embertelen társadalomban válhat ellenséggé. Az igazi veszedelem azonban ott is, a társadalmi rend, az önmagát túlélt monopolkapita- llzmus, mely a gépet, a technikát ellenséggé teszi a kisember számára. A termelőerők fejlődésének az a szerepe az emberi történelemben, hogy gondolkodásra és cselekvésre készteti az embereket, kiköveteli a legmegfelelőbb társadalmi viszonyokat. A mai technika inár a kommunista társadalom felé mutat. Innen, a szocializmus alapjáról is, de tőlünk nyugatra a mai kapitalizmus társadalmából is. A technika, a műszalq fejlődés már mutatja és előbb* utóbb kiköveteli, hogy inneí is, onnan is, minden út a kom* munizmus, az anyagi bőség, a megtisztult emberi kapcsol* tok társadalma felé vezessen.
