Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-08 / 57. szám

Pártmunkások között gazdsági vezetőknek és most újra azt teszem, remélem ered­ményes lesi Ami általánosan felvetődött a beszélgetésben: a tsz-ekben legtöbben asszonyok, lányok dolgoznak, ezeket a lányokat, asszonyokat a vezetőség tagjai között nem lehet megtalálni. ■— Nálunk — mondja E; nyi Mihály, a vállaji Rákóczi Tsz tagja — a tagság 75 száza'éka nő. A vezetőség között mégis elvétve, ha akad egy. Szerin­tem úgy lenne helyes, hogy az asszonyok közül többen le­gyenek ott, ahol meghatár iz- zák a feladatokat. Ha a nők nagyobb képviselete van a vezetőségben, nem adódhatnak olyan viták, hogy: „Minket asszonyokat erről, vagy arról miért nem kérdeztek meg?” Úgy gondolom, egyik fontos feladatom az lesz, hogy szor­galmazzam itt is a változást. A termelőszövetkezetekben — ez is általános probléma — kevés a párttag',- a nevelő-, a felvilágosító munka így le­szűkül, nincs aki elvégezze. De csakis ott történhet ilyen, ahol a pártszervezet a KISZ- tagokból, a nőbizottság tag­jaiból, a becsületesen és jól dolgozó emberekből nem épít ki maga köré aktívahálózá- tot. A beszélgetésben részt­vevő pártmunkások, kivétel nélkül hangoztatták: megkell osztani a feladatokat, többet kell foglalkoztatni a KISZ- fiatalokat úgy is, hogy párt­munkát végezzenek. A felada­tok megosztása kettős cél el­érését jelenti. Amit 5—6 kom­munista egy termelőszövet­kezetben képtelen elvégezni, azt az aktivistákkal együtt könnyen megoldhatják. A pártmunkások • a gyakor­lati életből vett tapasztala­tokkal bizonyították, hogy a párttagnak, a pártaktivistának döntő szerepe van abban, hogy milyen termelési ered­ményeket érhet el egy-egy termelőszövetkezet. A kom­munisták munkájukkal érik el, hogy a dolgozók bíznak bennük, támogatják őket az olyan ' fontos kérdésekben, mint a termelés erhelŐSe, ■ az önköltség csökkentése, a 1 kor­szerű eljárások és módszerek bevezetése, a közös vagyon gyarapítása és végeimé. Seres Eri»' Pártmunkások ülik körbe az asztalt, a háromhónapos pártiskola hallgatói. Arról be­szélnek, két hét múlva, ha vége az iskolának és ha haza­mennek, hogyan látnak újra munkához. Elgondolásuk az, hogy a jó munkaszervezés, a felvilágosító munka, a példa- mutatás a legfőbb mozgatója annak, hogy a már erős tsz-ek tovább fejlődjenek, a gyen­gébbek megerősödjenek. Bura István, a nyírtúrai Zöld Mező Tsz párttitkára, így lát­ja a feladatokat: — A mi termelőszövetke­zetünk nem tartozik -a leg­eredményesebben gazdálkodók közé és ennek oka a talaj­adottság, másrészt a laza munkafegyelem. A . rossz ta­lajadottságot úgy ellensúlyoz­zuk, hogy olyan növényeket termelünk, amelyek hamar ad­nak forintot. Felemeltük pél­dául a dohányterületet. Első- oszályú dohányt tudunk ter­meszteni, ehhez megvan min­den lehetőség. A munkafegye­lem megjavítására nemcsak a meggyőzés eszközét, de az ösz­tönző prémiumrendszert is felhasználjuk. Tavaly a premi­zálásnál olyan eltérések vol­tak, hogy míg az egyik ember 60 forintot, a másik csak 18 forintot tudott egy nap alatt megkeresni. Idén már nem lesz így, s ebben nagy szere­pe van pártszervezetünknek is. A helyes elgondolások és elhatározások, megvalósításá­hoz azonban hosszú az út. A pártmunkásoknak sok esetben nemcsak a termelőszövetke­zeti tagok, hanem a gazda­sági vezetők köreiben,,is szí­vós, meggyőző munkát kell végezni azért, hogy egy-egy jó kezdeményezés valósággá érjen. Ezzel kapcsolatban Hegedűs Dezső, a tiszaberceii Bessenyei Tsz pártmunkása mond példát. Termelőszövetkezetünk­nek a Tisza, a Lónyai csator­na a legjobb lehetőséget biz­tosítja ahhoz, hogy korszem. nagy jövedelmet biztosító konyhakertészetet teremtsünk. A lehetőség megvan, de még-, sem használjuk ki eléggé, mert nincs szakképzett ker­tészünk hozzá. Évék óta hangoztatom ezt a Kitüntetések a Parlamentben a nemzetközi nőnap alkalmából A nemzetközi nőnap al­kalmából szombaton ünnep­séget rendeztek a Parlament kupolatermében, ahol — a nőmozgalomban kifejtett eredményes munkásságuk el­ismeréséül — 60 nődolgozót tüntettek ki. Az ünnepségen megjelent Biszku Béla és jzirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának tit- cárai, Somogyi Mikós, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának elnöke, a Politikai Bizottság tagjai, ott volt Kiss Károly, az Elnöki Ta­nács titkára, dr. Orbán Lász­ló, az MSZMP Központi bi­zottságának tagja, a Közpon­ti Bizottság osztályvezet«''je, Erdei Lászlóné, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Bugár Jánosné, a SZOT titkára és Ortutay Zsuzsa, a Magyar Nők Országos Tanácsának titkára. Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke az Elnöki Tanács és a kormány nevében kö szöntötte a magyar nőmozga­lom legjobbjait. Négyen az arany-, harminchétén ezüst-, 19-en pedig a Munka Érdem­rend bronzfokozatát kapták, diszkerítés. Csak a Sós ló par­kosítására ké.t és. fél millitf forintot szán a terv. Utoljára maradt a jelciv tőséifben elsőrendű vá» rosi probléma. Hasonló nagyságú városokkal ősz- szehasonlítva Nyí egyház­zá eddig hátrányban volt a lakásépítkezés ütemét tekintve. Mi ennek a» oka? H'sz városunk leg­alább olyan mértékben küzd a lakáshelyzettel, mint mások. — Nyíregyháza a második ötéves tervben mintegy !40ó állami erőből épülő lakásr* kapott keretet. Jóval felül, múl ez a szám 'minden eddi­git- Soha ennyi lakás itt még nem épült ilyen rövid idő a.att és népgazdasági erő nyomán. A más városokhoz való viszonyítás, alapján csak­ugyan hátrányos azonban a mi helyzetünk. Ez viszont a más városok gyorsabb iparo­sításából fakadt. Most már nálunk is fokozott az iparosí­tás és ez több lakásban is jelentkezik. AZ országos szer­vek e'őzeíes tájékoztató adatai szerint a harmadik ö'éves terv­ben erőteljesen, megindul el­maradásunk behozása e terü­leten is. 1986-tól 1970-ig' csak Nyíregyházán és csak állami erőből több mint 3100 lakás épül, vagyis a második öt­éves terv alatt épültek két és félszerese. Az Országos Tervhivatal tehát kiemelten kezeli a nyíregyházi lakás* helyzet megoldását. Köp ka János gépészeti munkák anyaghiány miatt nem haladhattak a kívánt ütemben, gyorsítottuk az árkok ásását. Amikor a csövek megérkeznek, már csak le kell földelni azokat. A lényeg, hogy a jövő év nyarán már üzemel az egy­séges nyíregyházi vízműhá­lózat. A bekötésben első a konzervgyár, utána jöhetnék a közületek, intézmények, bérházak. Két év múlva kez­detét veszi a lakosság házai­nak bekapcsolása egyedileg is. Mintegy 8000 köbméter egészséges ivóvizet kap a vá­ros a vízműből, s akár nyug­díjba. mehetnek . a jelenlegi rossz vizű kutak. Tudjuk, hogy a megye ivóvizei zömmel nem meg­felelőek, egészségtelenek. Történtek-e lépések itt is a helyzet javítására? — A múlt esztendőben döntő fordulat következett be e területen. Elkészült a megye távlati vízügyi fejlesz­tési terve. Ennek alapján 1964-ben Tiszavasvári, Raka- maz, Gáva, Hermánszeg és Vásárcsnamény gyakorlatilag megkezdi a vízmű építését. Jövőre vízművet épít Nyír­bátor és Mátészalka, ezt kö­vetően évenként 4—5 köz­ség. Ezzel húsz év alatt a megye 103 községében lesz korszerű ivóvízellátás, vízmű és törpe vízmű rendszerrel. Ahol egyelőre ilyen nem lesz, a községi tanácsok köz­ségfejlesztési keretből új, egészséges ívóvizű kutakat furatnak. Lapunk is közölte, hogy Nyíregyházán, a Zrínyi gimnázium mögött régi hiányt pótolva megépül a városi gőz- és kádfürdő, s ha a próbafúrás sikerül, meleg termálvízzel mű­ködik majd a fürdő. A közvéleményt érdekli, mi történt azóta? — Csaknem 900 méterig fúrtak le és sikerült 47 fo­kos, percenként 570 liter ho­zamú vizet találni. A városi gőz- és kádfürdő tehát mészetes melegvízzel műkö­dik majd. A végleges tervek elkészítésére most már az elkészült kút adatai alapján bíztuk meg a tervező irodát. A tizenötmillió forintos költ­séggel épülő, igen korszerű tisztasági fürdő előrelátható­lag két év múlva készül el. Addig egyetlen lehetőség a fürdésre a Sóstó. Vár- ható-c ott jelentősebb vál­tozás a közeljövőben? — Jelentős beruházásnak számít a Sóstó fejlesztése. Az Országos Tervhivatal a múlt év őszén hagyta jóvá a tizenötmilliós Sóstó-fejleszté­si programot, amely 1966-ig szói. Ennek a keretében va­lósul meg az új kabinrend­szer, lelátó, téli öltöző - és hiúszó, , a legmodernebb strandberendezósek, techni­kai felszerelések program­ja. Készül addig egy új be­járati épület, lesz modern út és térvilágítás, hírközlés és Városban és falun sokat foglalkoznak manapság a kommunális helyzettel. Az emberek maguk is sok mil­liós értékkel segítik a léte­sítményeket, szívesen' vesznek részt az önkéntes társadalmi munkában. Érdekli őket a holnap, mi lesz, mi épül, mi­kor — s ezt számos alkalom­mal szóváteszik. Néhány ilyen közérdekű kérdésre Kér­tünk választ Nemes Imre elv- társtól, a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának elnök- helyettesétől. Elsősorban nyíregyházi, de részben megyei prob­léma is a közlekedés. A város fejlődésére rányom­ja a bélyegét a korsze­rűtlen villamos és a köz­ponton keresztülhaladó naoi 18—20 szerelvény. Mikor lehet megoldást találni e régen vajúdó problémára? — A jelenlegi helyzet va­lóban zavarja a város min­dennapi életét. A villamos ái amfejlesztő rendszere is elavult. A keskeny nyomtávú vasutak megszüntetése orszá­gos gond. öt éve folynak a 'tárgyalások a megye és a KPM között, a minisztérium is keresi a kiutat. A villamos és a kisvasút megszüntetése azonban nem egyszerű dolog, kapcsolt probléma. Előfelté­tel: a jelenlegi vonal mentén korszerűbb, szélesebb utak, harminc új csuklós autóbusz és mintegy hatvan tehergép­kocsi az eddigi forgalom le­bonyolítására. Aluljárót is kell építeni a Záhony—Nyír­egyháza vonal sóstói szaka­szán. Rendezni kell a nyír­egyházi központi autóbuszvá­' ró- és állomás helyzetét, az 5,: sz. AKÖV végleges telep­helyét és a községekben a; buszvárókat, kitérőket. Vagy­is a kisvasút és villamos megszűnteié-e mintegy hatvan­millió forintos beruházást, s még sok más feltételt igé­nyel. Az anyagiak előterem­tése a jelenlegi, közvetlen cél. A megye egymagában képtelen ilyen feladatot el­végezni, bár segíteni ebben is akar. Ezért e helyen is kérjük a minisztériumtól, hogy tanúsítson nagyobb megértést, intézkedjen gyor­sabban ebben az ügyben. Közkérdés már: miért nem lehet gyorsítani Nyíregyháza közművesíté­sét? Mi az oka, hogy ut- cahosszan és hosszú ideig csövek nélkül, nyitva áll­nak az árkok? — A vízműépítésben előbb­re vagyunk, min azt ler­' veztük. És éppen ez jár 2 sokszor bosszúsáegal. A 73 , milliós beruházási program- ■ bői eddig 53 milliót épitet- . tünk be. Mivel a szerelési. Műszak után A li^ges/tu el ment — Hajdú László miudig soros Jól jár a brigád is — Magot tessék... nagyszemű piritott- magot tessék.... Szatyorral a kezé­ben nyolc év körüli fiúcska ugrál a sé­tálók között. — Adj egy ibrik­kel öcskös — szól a inagárusnak egy bőr­kabátos. borostás arcú, s fizet egy fo­rintot, majd a mag­héjat köpködve to­vábbáll. Megállók a Gor­kij mozi korlátja előtt. A barna arcú. ma°zatos legényke mellém somf-v-HI. Megfogja a kabátom ujját: — Szaki bécsi... Teooék már ad-i ne­kem ötven fillért, ha^d mehessek be a moziba. _ A magból ki­£n,ihat*é'i vo’na eg" mozira valót. MAGÁRl'S — Abból nem le­het _ » — Lenne is ne­kem otthon. Tetszik tudni, azt apu méri a szütyőbe pohárral, s ha haza megyek, el kele vele számol­nom. Ahány pohár el­ment, annyi forintot kell odaadni. Meget­tem én egvszer ab­ból a pénzből egy fagylaltot. azf n • úgy megvert, hogy másnap szégvelP- n jönni árulni. No. tessék már adni... — De minek jössz te moziba, hát nem tudod elolvasni, hogy mi van a kép alá írva. — Dehogynem, bá­csikéin. Jobban ol­vasok én, mint apu­kám. Jártam én is­kolába. Mindig hár­masra tudtam olvas­ni, számolni meg kettesre. De apuék csak addig engedtek iskolába járni, amíg ellenőrizték őket. hogy járatnak-e...? Hát azt hiszi, nem jártam én oda szíve­sen? De hiába mondtam apámnak, csak megvert, ha az iskolát emlegettem — Vannak testvé­reid? Vannak hát. He­ten. Oda vannak a menhelyen. Csak en­gem hagytak itthon. Mennék oda én is. nincs rossz dolguk, csak engem apuék nem engednek el. —- Apukád dolgo­zik? — Hogyne, dolgo­zik ő. — Hol? Hát odahaza, a ház körül. — Mégis, mit csi­nál? — Hát azt nem tudom. Én eljövök reggel, aztán csak délbe, meg este me­gyek haza. Ha ugyan beengednek A múlt héten is so­kat ivott apu. az­tán leöntött, vízzel, s elzavart otthonról Tessék már bevinni a moziba... Csengetnek, kez­dődik az elő-dás. M; is bemegvü"k. A gvermek arcán boldogság; moziban ül. A gverek nanáia is bizonyára ül. Ott­hon. Máshol Is ülhet­ne... Román Dénes — Sokszor megtörténik . — nagyarázza Lippai — hogy ilyan munkadarabot készítünk, «mihez bizony erő kell. Itt meg lines darupálya, s három bri­gádnak, 30 embernek is meg tellett emelni a Hidasra ké- izült vasvázat. Emlékeztek — lordul két társához — amit a jrikettüzemhek készítettünk. Azok bólogatnak. Bajban a hegesztők Kevés a hegesztő dinamó, így aztán a hegesztők vannak bajba. — Én is csak köszönök a bri­gádomnak. Ök mennek haza, én meg jövök. S itt vagyok este tízig. De volt eset, amikor másnapig hegesztettem. A bri­gádvezetőmmel megbeszéltem, mit kell csinálnom, s magamra maradok — sorolja Hajdú László. — S nálunk meg nem lehet sorsolni, mikor kerülne a sor rám, hisz egyedül vagyok. És ez hetekig is eltart. S bi­zony elég unalmas. Ha csak más brigádból is nem maradnak benn, mint most is. De jó is, mert ha valami segítségre van Szükség, szólok az esztergályo­soknak, • jöjjenek tegyünk odébb egy nagyobb munkada­rabot. Később meg ők jönnek. Hegesszem meg ezt vagy azt. Segít egymáson az ember. És este tízre elkészül Hajdú László a hegesztenivaló mun­kadarabokkal. — Pedig van bőven —mond­ja és mutatja. —■ Jöjjön nézze meg. Most ezeket csinálom. Bi­lincsek. Nem kézrevalók — mo­solyog. Legalább 140 darab Kell, mert várja a konzerv­gyár. Sürgős. És nélkülünk őt sem indulha nak. Pontosan kel dolgozni. Ha, mondjuk hegesz­tésre kapok negyven órát, any- nyi idő alatt el kell végezni, kü­lönben odaadják a másik bri­gádnak. De ilyen még nem for­dult elő. Lényeges ez is — morzsolja össze ujjait. — A „dohány”. No meg a teljesítmény, a: ‘ptHóittes munkája sem közöm­bös. — Jól jar a brigád is. Nent igaz?! — néz rám. — Csak a feleségeink zsörtölődnek néha — néz Borsi Andrásra, s oda- kiá'.t Pásztor Tibornak, a fékét« hajú lakatosnak, hogy ne üsse- annyira a vasat, mert nem hal­lani egymás szavát. A nagyobb munkát szeretjük Pásztor Tibor is közelebb lép. Kezében kalapács. — Nekünk most szerencsénk van — szólal meg mosolygós arccal Borsi, — Ezért jöttünk most be — mutat egy állvány- szerű alkotmányra. — Régen be kellett volna fejezni, de úgy látszik megvártak vele ben­nünket — néz két társára. — Hiányolom, hogy ilyen munka­darabot kiadnak egy tíz fős brigádnak. S két-három embert nem tudunk foglalkoztatni. Ezeket aztán elküldjük sala- kolni, anyagot előkészíteni. A nagyobb munkát szeretjük, amin az egész brigád dolgoz­hat. Ök nem sokára végeznek. Mehetnek haza. — Én még maradok — mond­ja Hajdú. — Mostanában már meg sem kérdezi a feleségem, hová megyek. Tudja, hogy dél- utános vagyok. S éjszaka kerü­lök haza. De mit csináljunk? így kívánja a munka, a hely­zet. A szerszámokat okosan ki kell használni. Esteledik. Csend telepszik a szerelőcsarnokra. Pihennek a gépek, az emberek. Egy ember, Hajdú László, a svájci sapkái fiatal hegesztő van még talpon. Hegeszt. A pisztoly fénye meg­megcsillan a műhely ablakain. Tíz órára ő is végezni akar, mert várja a családja. Farkas Kálmán Vége a műszaknak. A nagv szerelőcsarnok szinte ásít unal­mában. Csak néhány pufaly- kás, . olajosnadrágú, . maszatos vasas, lakatosok, hegesztők bir­tokolják. — Kettő után már csak azok vannak itt, akiknek a délelőtti műszakban nem jutott szer­szám — mosolyog a szőke iVIi- kucza András lakatos, aki ép­pen hegeszt. — Amit megtu­dunk csinálni, miért ne segíte­nénk — néz fel. — Brigádunk hegesztője Beszteri Béla a kon­zervgyárba ment, mert ott sür­gős a munka. S oda vérbeli he­gesztőre van szükség. Villan a pisztoly sárgás, li- lás vakító fénye. A Lippai brigád — Én jöhetnék reggel hatra !, nyíregyházi vagyok —foly­atja Mikucza —, de hát ha lár velük vagyok egy brigád­én — bólint a többi felé. A Lippai brigádból öt ember, Jppai Pál brigádvezető, Hor- áth József és Kormány Barna két laktos, Jávorszki és Hol- ó István vidékről járnak be ó íAGÉP-héz. Csak a másik fele árosi munkás. — De azért jól megértjük :gymást — szólal meg a min­iig csendes Lippai. — Szo- lialista brigád volt ez. Tavaly, íz év első felében az üzem leg­jobb együttese. — De micsoda bonyolult mó­lon volt pontozva itt minden. \ társadalmi munkától kezdve íz újításig. Minden tevékeny- ,égünk beleszámított a ver­senybe — mondja a fiatal Hol- ó Pista. — Figyelmeztettem nindenkit, fiúk aztán nehogy Daleset legyen. Nem is volt. — Nekem tudnom kellett volna — jegyzi meg a minden­hez értő Mikucza. — Hisz én rágj’ok a balesetfelelős. Ha nincsenek zökkenők, a II- 3s lakatos műhelyben egyszer­re négy brigád dolgozik. Nagy a zsivaj, hangos a csarnok. — Jobb is úgy — jegyzi meg valamelyik. — Együtt mind­annyian. Segíteni is tudunk, ha szükséges. 1964. március 8. Gondjaink a megoldás — A villamos—kisvasút problémáiról, a vízműről, a várost ltsz<asági U m I U 11 fürdőről, Sóstó fejlesztéséről és a lakásépítkezés üteméről Válaszol: Nemes Imre, a megyei tanács vb elnökhelyettese

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents