Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-07 / 56. szám
Események sorokban Hivatalos indiai közlés szerint változatlanul sok menekült érkezik Indiába Pakisztánból. Ez ideig több mint százezer hindu és keresztény menekült a fanatikus mohamedánok üldöző hadjárata elől. Az Assamba és Nyugat- Bengáliába naponta érkező pakisztáni menekültek számát kereken háromezerre becsülik. Bohlen, az Egyesült Államok franciaországi nagykövete szombaton tanácskozások céljából Washingtonba érkezik, ahol körülbelül egy hetet tölt. Az amerikai szenátus és képviselőház együttes bizottsága kompromisszumos törvényjavaslatot hagyott jóvá, amely új repülőgépek, rakéták, tengeralattjárók vásárlására és a katonai kutatások céljára az új költségvetési évben 17 milliárd dollárt irányoz elő felső határként. A jemeni kormány a sanaai amerikai nagykövetségen keresztül jegyzéket intézett Angliához, s ebben tiltakozott az ellen, hogy egy brit repülőgép február 28-án megsértette Jemen légiterét. A Guinea! Köztársaság kormányának és a Guineái Demokrata Pártnak a meghívására jugoszláv párt- és kormányküldöttség érkezett Co- nakry-ba. A „NVJk, harcoljatok a békéért” amerikai mozgalom tagjai tüntetést rendeztek a Fehér H*z előtt, A különböző államokból összesereglett mintegy 400 nő az amerikai nők ezrei nevében a militarista politikáról való lemondást a békét követelte. Kekkonen finn köztársasági elnök Aleksander Zawadzki, a lengyel államtanács elnöke kíséretében Felső-Sziléziában tartózkodik. Katowice népe nasy szeretettel üdvözölte a finn vendéget. Alekszej Koszigin, a szovjet Minisztertanács első elnökhelyettese pénteken amerikai hajózási szakemberekből álló küldöttséget fogadott A francia postaügyi minisztérium közölte, hogy megkezdték a munkát a Párizs és Peking közötti közvetlen rád’ó- és telefon-összeköttetés megteremtésére. Nagy lehetőségek a szovjet-francia kereskedelemben PODGORNIJ NYILATKOZATA A LE MONDE-NAK — A SZOVJET KÜLDÖTTSÉG ELUTAZOTT PÁRIZSBÓL Párizs, (MTI): A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége pénteken délelőtt Párizsból visszautazott Moszkvába. Nyikolaj Podgomij, az SZKP Központi Bizottságának titkára, a küldöttség vezetője elutazása előtt nyilatkozott a Le Monde-nak. Podgomij kiemelte, hogy az utóbbi időben a Szovjetunió és Franciország között létrejött személyi kapcsolatok a kölcsönös megértés jelei. Az ilyen személyes találkozásoknak — mondotta — nagy jelentőségük van a szovjet— francia kapcsolatok megjavítása szempontjából. Podgomij a továbbiakban kijelentette, a Szovjetunió ipari berendezéseket és egész üzemeket kész vásárolni külföldön és e téren nagy lehetőségek nyílnak a szov^ jet—francia kereskedelmi kapcsolatok kibővítésére. Hozzáfűzte, a kereskedelemnek az érdekek kölcsönösségén kell alapulnia. Akik azt hiszik, hogy a kereskedelemmel politikai nyomást lehet gyakorolni a Szovjetunióra, vagy hogy meggazdagodhatnak az „előnyös konjunktúra” révén, csalódnak. Franciaország és a Szovjetunió között azonban megvannak a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének feltételei — mondotta Podgomij. Bizonyos mértékben a politikai helyzet is kedvez a kapcsolatok javításának és Francia- országot a Szovjetunióhoz való közeledésre készteti. 'Természetesen — fűzte hozzá Podgomij — vannak még megoldatlan politikai problémák. Abusch NDK miniszterelnök-helyettes nyilatkozata a két német állam viszonyáról Rio de Janeiro (TASZSZ): Luis Carlos Prestes, a Brazil Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára a Novos Bonn (MTI): A Neue Rehhein-Zeitung pénteken közölte annak az interjúnak második részét, amelyet Alexander Abusch, az NDK miniszterelnök-helyettese adott a lap főszerkesztőjének. Abusch miniszterelnök-helyettes a két német állam közötti személyforgalom kérdésével kapcsolatban rámutat, hogy már eddig is évről évre többen látogattak el Nyugat-Né- metországból az NDK-ba, a látogatók száma 1962-ben meghaladta a 600 000-t, 1963-ban pedig az egymilliót. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a NATO-országok — Bonn kezdeményezésére — továbbra is megnehezítik, sőt megakadályozzák NDK-polgároknak a nyugati országokba való utazását. Arra a kérdésre, vajon le- hetséges-e Németország újraegyesítése, Abusch hangsúlyozta, hogy az újraegyesítés ügye csak lépésről lépésre haladhat előre. „A két különböző társadalmi berendezkedésű német állam léte azonban nem akadálya annak, — mondotta —, hogy olyan értelmes és jóakarattal eltöltött megegyezést kössenek, amelynek értelmében az együttműködés során eljutnának majd mindenekelőtt a két német állam és Nyu- gat-Berlin konföderációjához.” A bonni kormánynak azonban tanúságot kellene tennie legalább is minimális jóakaratró' és megegyezési készségről mert enélkül nem képzelhető el semmiféle új koncepció a németországi politikában. Rumos című lap hasábjain támogatja azt a tervet, hogy Brazíliában széles politikai egységfrontot teremtsenek. Prestes rámutat, konkrét programot kell kidogozni, | amely körébe a legkülönbözőbb . erők tömörühetnek, és létre kell hozni az új kormány alapját. j Luis Carlos Prestes a többi ; között a következőkben jelöli meg a széles alapokra támaszkodó új kormány feladatát: állami valuta-monopólium létesítése: monopólium a kávé exportja fölött; a földreform kihirdetése; az írástudatlanok és katonák választási jogának biztosítása; a Brazil Kommunista Párt legális működésének lehetővé tétele. Újabb tűzharc Etiópia és Szomália hatáián Addisz Abeba (DPA, MEN, AFP): Csütörtök este óta újból folyik a harc a szomáli-etiópiai határon — jelentik egybehangzóan a nyugati hírügynökségek. Etiópia tájékoztatásügyi minisztere pénteken délelőtt sajtóértekezletet hívott egybe. A miniszter megerősítette a harcokról szóló hírt. Beszámolója szerint a szomáli csapatok gépfegyver és ágyutűzzel csütörtök este indították meg támadásukat a két ország határán fekvő Dabo Goriale-nál az etiópiai katonai állások ellen. A harcok pénteken reggel még fokozódtak — mondotta. A miniszter visszautasította a szomáli köztársasági elnöknek az ENSZ-hez és az afrikai államfőkhöz intézett üzenetében foglalt állításait, amelyek szerint Etiópia fenyegeti szomszédját. Etiópia — -hangsúlyozta — nem kíván mást, minthogy békében éljen szomszédaival, semmi oka, hogy bárkivel szemben fenyegető politikát. folytasson. A lengyel kormány emlékiratának élénk visszhangja Varsó (MTI:) A péntek reggeli lengyel lapokban a főhelyet Adam Rapacki külügyminiszter csütörtöki sajtókonferenciája és a lengyel kormány most nyilvánosságra hozott emlékirata foglalja el. A Trybuna Ludu cikke rámutat, hogy mi az az új, ami e tervet az 1957 óta Rapacki- terv néven ismert lengyel közép-európai atommentes övezet tervétől megkülönbözteti. E terv nem érinti a meglévő erőviszonyokat. A világon máris bizonyos megértés és érdeklődés kíséri a közép-európai atomfegyver befagyasztási tervet, mely reális és konstruktív módon járul hozzá a világ békéjének megerősítéséhez, — írja a lap. A Zolneirz Wol nősei cikke kiemeli, hogy a lengyel kormány emlékiratában foglaltak megvalósítása új lépést jelentene azon az úton melyet a moszkvai atomcsend- szerződés nyitott meg a világ előtt A francia lapok nagy figyelmet szentelnek a középeurópai atomfegyverkészley- tek „beftagyasztására” tett lengyel javaslatnak. A Combat rámutat, hogy a Gomulka-terv kidolgozásánál figyelembe vették a nyugati álláspontot. A javaslatot tulajdonképpen mindenki elfogadhatónak tartja — Bonn kivételével. A Gomulka-terv ugyanis azt jelenti, hogy Nyugat-Német- országnak véglegesen le kellene mondania az atomfegyverkezésről. Bonn azonban valójában sohasem mondott le erről, legfeljebb szóban — hangoztatja a lap. A bonni kormány szóvivője pénteki sajtóértekezletén elutasított minden állásfoglalást a lengyel kormány legutóbbi memorandumában előterjesztett tervvel kapcsolatban. A szóvivő arra hivatkozott, hogy Bonn mindennemű állásfoglalás előtt, behatóan tanácskozni akar szövetségeseivel is erről a kérdésről. A Welt kommentárjában azonban máris éles kirohanást intéz a lengyel terv ellen és azt hangoztatja, hogy az nyilvánvalóan a sokoldalú atomhaderő ellen irányul s éppen ezért nem érdemes „komolyan megvitatni.” A Stuttgarter Zeitung vezércikkében azt hangoztatja: a nyugati szövetség egységét veszélyeztetné az, ha Bonn partnerei elfogadhatónak Tekintenék a lengyel javaslatot. „Ha Washington közelebb lépne a Varsóból és Moszkvából származó eszmékhez — írja a lap — akkor Francia- ország atombombázói növekvő vonzóerőt gyakorolnának és a szakadék a szövetségen belül még mélyebbé válna.” A lengyel emlékirat első olasz visszhangja általában kedvező. A római Messagge- ro így ír: az elgondolás érdekes, mert az európai atomfegyverek elterjedésének megakadályozására hivatott, de nem érinti közvetlenül a NATO sokoldalú atomerejének megteremtéséről szóló tervet, amellyel szemben Lengyelország továbbra is ellenséges magatartást tanúsít, mert az véleménye szerint sok békereményt földelne el.” Az Unitá, a kommunista párt lapja megállapítja: „A lengyel javaslat elsőrendű hozzájárulást jelent ahhoz a kísérlethez, hogy elmozdítsák a holtpontról a leszerelési tárgyalásokat. A javaslat fő érdeme abban a tényben van, hogy végrehajtása esetén az erőviszonyok nem változnának, viszont hozzájárulna a feszültség csökkentéséhez és előkészítené a terepet nagyobb leszerelési megegyezésekhez. Gerő János: AMIRE NINCS TÖRVÉNY 6. Ebbe én sem nyugodhatok bele! — vágta rá gorombán. — Akkor mit tegyünk? Akasszuk íel magunkat? — Azt nem! De a lovakat közös istállóba kell behoz» nunk, hogy bármikor munkába állíthassuk őket. Szilasi a sokat tapasztalt ember fölényével próbálta leszerelni a heveskedő agronó- rnust — Mondok valamit! Szabad kezet adok ebben a dologban. Próbáld meg, szedd ősz- sze a lovakat. A könyvelő a váratlan és veszélyes feladat hallatán önkéntelenül is Bujdosó pártjára állt: — Ugyan. Szilasi elvtárs! Két évig közösen sem értünk el eredményt... Ne vállalja el. Árpád! Ha ekkor gondolkozni tud, hallgat a könyvelőnőre és kereken visszautasítja az ajánlatot. De a düh elvette az eszét. — Jó, majd én intézkedem — kiáltott mérgesen, azzal otthagyta őket. Már kint volt a szabadban, amikor rádöbbent, milyen butaságot cselekedett. Hosz- Szas töprengés után elhatá1964. március 1. rozta, megkeresi Sütőst. Hátha ő segíteni tudna... A főgépészt kint találta a szántásnál. Amikor elmondta neki a históriát, Sülős akkorát csapott a vállára, hogy azt hitte, leszakad. — Jól beugratott, mondhatom. Mossa kezeit, de ha te belebuksz, mindig az orrod alá dörgöli majd. Nem baj...! Most az egyszer nem cselekedett rosszul. Azok a bárcás lovak nagyon a begyemben vannak nekem Is. Mi szán tűnk, a másik Zetor hordja a trágyát, a fogatok meg itt kocognak el mellettünk a piacra. Viszik a lopott fát az erdőből. Terved van-e már. — Legegészségesebb lenne egyhelyen összpontosítani a fogatokat. De ha ez nem megy, három felé is szét lehetne osztani. Négy-négy pár Pusztaliget távoli részein. Kétszáz hold szántót kiosztanánk rájuk, így nyolcszáz hold megművelése már biztosított lenne. A felesleges állatokat pedig eladnánk a vállalatnak, hogy ne pusztítsák itt a takarmányt. — Zseniális agronómus vagy! — kiáltott fel Sütős őszinte elragadtatással. — A pofonnál is egyszerűbb, mégse jutott eszünkbe. Egész fellelkesedett az ötlettől, mindjárt sorolni Is kezdte *a tanyákat. Nem telt bele tíz perc, megállapodtak a leghelyesebb elosztásban. Napok óta most volt először jókedve Bujdosónak. Fütyörószve indult hazafelé, már derűs szívvel nézte a határt Az járt eszében, hogy bármi történjen is, neki itt ki kell tartani. Ilyen gondolatokba temetkezve haladt a lakása felé, amikor a tanya fűszerüzletéből kilépett a tanítónő. Nem kerülhették el egymást, keskeny gyalogút vezetett csupán a tüskés bozótok között., azon kellett mindkettőjüknek elhaladniok. Le se tagadhatta volna, hogy jobban zavarba jött, mint a kislány. Eszébe jutott bemutatkozási kísérlete és idegesen dadogta magában: — Ezt is jókor hozta utamba a balszerencse. Ami azt illeti, nem volt valami leányálom ebben a pillanatban. Bakancsa csupa száradt sár, arcán háromnapos szakáll éktelenkedett. A tanítónő kedvesen mosolygott. mint aki régi ismerőst üdvözöl. Ettől egy kicsit nekibátorodott. Testét kihúzta, s maga is meglepődött, milyen nagyot köszönt. A lány megállt, kezet, nyújtott. — Arató Mária vagyok, mint tudja, az egyik pedagógus. — Igen, már az első nap láttam — nyögte ki nagyne- hezen. A tanítónő elnevette magát. De nem volt ebben a nevetésben semmi bántó. Egészséges fehér fogai a fiúra ’/illantak, aztán komolyságot parancsolt magára és mintha meg lenne bántva, durcásan kérdezte: — Mondja csak, miért kerül. el bennünket? Itt van már két hete, de még nem látogatta meg az iskolát Mielőtt válaszolt volna, ő is alaposabban megnézte a lányt. így közelről is nagyon csinosnak találta. Fekete szemöldöke alól meleg, barna szem nézett rá vissza. Állta a tekintetét, mintha csak azt mondaná: látod, én vagyok az, akit eddig elkerültél. — Az iskolásokat, vagy a tanítókat sértettem meg? — kérdezte tréfásan, lassan magához térve. — Nem a gyerekekre értettem, ezt gondolhatja. Bár azok is szívesen meghallgatnák egyszer. Lássa be, na- . gyón udvariatlanul viselkedett. Ha egyedül restellt jönni, Piroska szívesen átkísérte volna. Ezzel sakkmattot kapott. Most igazán zavarba jött. Nem tudta miért, hazudni kezdett: — Kétszer elindultam már, de egyszer sem értem el ma-, gukig. Megértheti, új ember vagyok, szeretnék mindent megismerni. Egész nap járom a határt és tanulmányozom a terveket. — Szóval csak minket nem akar megismerni? A „két kis tanítónőt” — durcás- kodott a lány még mindig. — Dehogyis! — tiltakozott kényszeredett mosollyal. — Igazán kerestem már magukat, de ugyebár óvatosnak kell lenni, ha nem akarja az ember, hogy letörjék a derekát. A tréfa rosszai! sült el. A lány elkomorodott, megbántva emelte rá tekintetét. Fázósan összefogta magán a télikabátját és így szólt: — Azért életveszély nem fenyegette volna... Sőt, ezután sem fenyegeti. Ha néiva beszélgetni akar, szívesen látjuk. Még egy pillantást vetett rá, majd kikerült egy hatalmas szamártövist és gyors léptekkel, szinte futva megindult hazafelé. — Hát ezt mivel bántottam meg? — bámult utána buta képpel. Igazán nem akartam megsérteni. — Szégyell te magát, amiért már másodszor ilyen idétlenül szerepelt a lány előtt. Zavarában még azt is elf eleji ette, hogy ebédelni indult. Vámagyékhoz úgy állított be, mintha semmi dolga r«*m lenne. Az öregasszony székkel kínálta, tányért rakott elé —, ő még mindig a lányra gondolt. — Várnagy néni! — szólalt meg maga elé meredve, — miféle lány ez a Marika tanítónéni? Az öregasszony rácsodálkozott ráncos arcával. — Jaj, kedveském, az már menyasszony. Veres Mihály fia a vőlegénye. Júniusban lesz a lakodalmuk. Én leszek a szakácsné. — Menyasszony...? Nem is csodálkozom rajta. Szép kislány — mondta furcsa grimaszt vágva, és most már értette, miért hagyta faképnél. — Bizony, onnan maga már lecsúsaott! — közölte Várnagy péni. — Egy esztendővel ezelőtt kellett volna idejönni, akkor még szabad volt. A beszélgetést Várnagy bácsi szakította meg. Az öreg maga körül friss levegőt lobbantva lépett a szobába, — Az irodában már kerestem. Abban állapodtunk meg, hogy megnézzük a csatornán túl a szétszórt vetéseket Bujdosó hallgatott, mint akinek a lelkiismeretét bűn terheli, majd hosszú szünet után megkérdezte: — Várnagy bácsi ebédeli már? — Hogyne ebédeltem volna, amikor az agronómus kartárs megmondta: egykor indulunk. — Eludvaroltam az időt. Ezt igazán megértheti Vár’ nagy bácsi, maga is volt fiatal. Az öreg nem tudta, tréfál, vagy komolyan beszél az ag- rorómus. Negyedóra múlva kiértek Lászlómajor és Pusztaiigei határához. A két üzemegységet mély csatorna válasz tóttá el. A kanális két oldalán, a laposban is víz húzódott kilométer hosszan. — Agronómus karfás! — mutatott Várnagy bácsi a ha talmas tóra, — ez Nyírzsa- dány átka. Ilyenkor a csatorna van a vízben, nem * víz a csatornában. Aztán júniusban eltűnik minden csapadék. Még a talajvizet » elviszi ez az átok csatorna. Kételkedve hallgatta a bi* gádvezetöt. (Folytatják) Brazíliában politikai egységfrontra van szükség A Brazil KP főtitkárának nyilatkozata
