Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-25 / 71. szám
lobb munkaszervezéssel! Szabolcs megyében, a többszáz éves múltú dohánytermesztés a második ötéves terv utolsó éveiben igen jelentős mértékben fejlődik. A területi növekedés már az elmúlt évben meghaladta az 1926—35 között eltelt tíz év átlagát. A termő terület növekedésével egy- időben, az egész megyében nagy összegű beruházásokat végeznek. Dohánypajtákat, c3omózókat építenek, nagyobb arányban erő- és munkagépeket biztosítanak. Több mint 15 millió Ft-os beruházással 400, egyenként 10 holdas pajta épül, nagyobbrészt a hagyományos dohánytermelő körzetekben. A 400 pajtából eddig csak mintegy 50—60 darabnak az építését kezdték meg. Az anyagellátás az építkezést eddig még nem akadályozta. Az erdőgazdaság a szükséges és igényelt 40 ezer köbméter faanyagnak 35 százalékát, — ami 130 pajtához elegendő, — márciusig leszállította. A teljes meny- nyiséget ugyan április 30 helyett, május 30-ig kapják meg a kivitelező vállalatok, de ez nem jelent komoly akadályt az építkezésben. Az első számú problémát inkább a tervdokumentációk kései kiadása okozta. Statikai szakvélemények alapján négyszer változott a terv, így a kivitelezés végső formáját csak erősen megkésve tudhatták meg az építő vállalatok. Ez az erdőgazdaság anyagszállítását is nagyban befolyásolta. A dohánypajták építésében három kivitelező vesz részt. Háromszáz pajtát a tsz-közi építkezési vállalkozások, 50—50 pajtát az Építő- és Szerelő Vállalat és a ktsz végzi. Mindhárom vállalatnál jellemzően ugyanaz a probléma; egyrészt a munkáshiány, másrészt a felkészülés fogyatékossága. Ahhoz, hogy a négyszáz pajta határidőre, július 15-re elkészüljön, legkevesebb négyezer dolgozó^ lenne szükség! Jelenleg ehhez a munkához a vállalatok csak kilencszáz dolgozóval rendelkeznék. A felkészülés fogyatékossága az építkezés gépesítésénél található. A nyolc és félméter magas pajta földön összeszerelt elemeit, a súlyos gerendákat kézierővel kell beemelni. A kézi állítás nehézkes, több munkaerőt igényel és balesetveszélyes. Darukra lenne szükség! A dohánypajták építésénél a szak- és segédmunkáshiány részben megoldható lenne úgy, hogy az építtető termelőszövetkezetek saját szakembereikkel, segédmunkásokkal kisegítik a kivitelező vállalatokat. Természetesen ez a megállapított munkabér ellenében történne. A gépesítés, a daruk beszerzése a vállalkozók feladata. Eltérően a tavalyi gyakorlattól dicséretes, hogy idén a dohánypajtákkal egyidőben ötven csomózó helyiséget, és ötven-hatvan víztároló építését is tervezték. A szakmunkáshiány azonban ezeknél az építkezéseknél is probléma. A négyszáz dohánypajta, valamint a járulékos beruházásokkal kapcsolatban jelenleg túlzás lenne kijelenteni, hogy a problémák miatt nagy a veszély. Egy dolog azonban aggasztó. Az idő rövid és a dohánytörési idényre a termelőszövetkezeteknek mindenképpen szükségük van a pajtákra. A tervdokumentáció késését és ezzel együtt az időjárás miatti kiesést is a szükséges munkaerő Bármi módon történő biztosításával, a jő munkaszervezéssel kell pótolni. Ez mindenképpen népgazdasági érdek! Seres Ernő Űjabb kétmillió a város közvilágítására Az elmúlt években egyre- másra gyultak ki Nyíregyházán a fénycsövék, szinte rohamléptekkel korszerűsödött a város közvilágítási hálózata. A gyors fejlődés ellenére sem kielégítő még-az utcák esti kivilágítása. Ebben az évben a város újabb kétmillió forint értékű munka elvégzésével bizta meg az üzemvezetőséget. A TITÁSZ ez évi tervében szerepel — többekkel együtt — az Arany János utca köz- világítása, Itt a Jósa András utcától a Szamuely térig kétkarú, ostornyeles, higanygőzös lámpatesteket szerelnek fel. Ugyancsak korszerű, vasbeton oszlopos kandeláberes közvilágítás lesz a Toldi utcán, valamint az Arany János utcától a Madách utcáig féloldalt, illetve a Vécsei utcától a Madách utcáig mindkét oldalon. Felszerelik a közvilágítási lámpatesteket az — Ostornyelek az Arany János utcán — Világosság lesz a gumigyár és a dohánygyár környékén — Villamosítják a külterületeket A Lenin tér közvilágítását is most tervezik. Idén előreláthatóan a tér nyugati oldalát szerelik fel ostornyeles lámpatestekkel. Tovább folyik a külterületek közvilágításának korszerűsítése, bővítése. A napokban helyezik áram alá a mindegy 4 kilométer hosszú, az Örökös- föíd 3-as és 4-es szakaszt, a Szántó—Szüret—Szerén—Palánta—Korong utcákat, továbbá a FelsőpázKitot. a Kagylt és a Sirály utcákat, valamin a sóstóhegyi új települést el látó villanyhálózatott. / TITÁSZ nyíregyházi üzemvezetőségének dolgozói vállaltak hogy ezeken a szakaszokon április 4-re befejezik a laká sok villanyáram-bekötését is. cigánylakosság problémáinak megoldására Távlati tervet készítettek Fehérgyarmaton Jelenleg 324 család rendelkezik önálló telekkel, 254 család megfelelő lakással. 1964-ben—65-ben 78 család akar házat építeni, s az építkezéshez szükséges feltételek néhány kivételével biztosítottak. Egyes községekben — Kölese, Szatmárcseke, Sonkád — már megszűnt a cigánylakta terület te^ lepjellege. Ahol megváltozott a telep jellege, ott ugrásszerűen megjavultak az egészségügyi viszonyok. A teljes megoldás érdekében a fehérgyarmati járásban társadalmi üggyé teszik a cigánylakosság problémáját. Bogár Ferenc Rászúrja a számcédulát a felöltőre, aztán a kalapra is. Szemüvege fölött kipillant. Köszönöm — mondja a pulton pengő egy forintosért, Hisz ez Jónás néni. A Halászcsárda szakácsa — ismerem fel. — Hogy került a ruhatárba?... Most megfordul. Nyújtózkodik, hogy elérje az akasztót. A zene szól, valaki énekel. Midőn .Havannában hajóra szálltam én..-. Nézem Jónás Andrásnét, Etus nénit. Sajnálkozom. Nyílik az ajtó. Üjabb vendégek érkeznek. Ö ott áll a pult mögött. Köszön, iesegítl a kabátokat. Kissé esetlenül. Nem szokta. Jobban áll kezében a főzőkanál. De mosolyog. Kedves. Mindenkihez van egy-két szava. Aztán leül. Vigyáz a kabátokra. „Csak a szívem...“ Illatozik a fűszeres' halászlé, a rántott ponty az asztalokon. Hordják a fehórkabá- tos pincérek. Jóízűen falatoznak a vendégek. Jónás Andrásné figyeli. Jól esik neki még nézni is. — Ha már az én főztöm nem láthattam, milyen étvággyal fogyasztották, legalább gyönyörködöm azoké- ban, akikkel együtt dolgoztam a konyhán — jegyzi meg kissé melankolikusan. A Fehérgyarmati Járási Ta- ács Végrehajtó Bizottsága vlatl tervet dolgozott ki a gánylakosság problémájának legoldására. Legfontosabb te- rdőként az állandó helyhez- ítést, munkaviszonyt, okta- :si és népművelési munkát, lakásviszonyok megváltozta- isát, az egészségügyi és' szo- ális problémák megoldását dőlték meg. A járásban jelenleg 545 fő van állandó munkaviszonyban, s ez a munkaképes cigánydolgozóknak mintegy felét teszi ki. .Italában minden cigánycsa- idnál van olyan családtag, ki állandó keresettel rendel- ezik. Különösen szép eredmény született Kölesén, ahol zinte minden család a termelőszövetkezetben dolgozik, árási szinten egy tsz-tagra 38 munkaegység jut. De Zsa- olyánban például 338 mun- aegységet teljesített átlagban gy cigány tsz-tag. A terv megállapítja: hiba, ogy a járás egyetlen terme- Sszövetkezetében a vezetőégbe, bizottságokba a brigád, agy munkacsapat vezetői [munkakörbe cigányt nem vá- asztottak be. A távlati tervben jelentős zerepet kapott az oktató, ne- -elő munka. Ennek első lé- >ése a gyermekek iskolázta- ása. Viszont a cigánygyermek skolábajárásának legnagyobb [kadálya a szülők alacsony nüveltsége, primitív életkö- 'ülnménye. Tehát szinte egy- ,zerre jelentkezik feladatként i felnőtt cigánylakosság tu- latfcrmálása és gyermekeik iktatása. Helyes lenne, ha a községekben cigányosztályt szerveznének tanulószobával mgyütt. A cigánytelepülések megszüntetésének végső határidejét 1972 december 31-ében jelölte meg a járási tanács. A z ember leiül a balato- ** ni vonat kényelmes, párnás ülésére, elhelyezi csomagjait és máris elkezd pihenni. Korán reggel van, a fülke ragyog a tisztaságtól, a kocsi megtelik emberekkel. Szeretem a gyerekeket is, de most mégis örülök, hogy gyermektelen kocsit „fogtam ki”, tehát csendben fogok megérkezni a Balatonra. Csak a vonat kerekei fognak zakatolni, és az szép, megnyugtató zene. A mozdov.y megindul. Úgy érzem, megszállt az ihlet, előveszem noteszomat, és elhatározom, hogy útinaplót írok. Már írom is a címet: Budapest—Balaton, oda-vissza. De még a címet is alig írtam le, amikor az utolsónak felszállt utas (nincsenek véletlenek, aki utolsó, az utolsó) előveszi a zsebrádióját, és bömböltetni kezdi. Az emberek összenéznek. Reggel hét óra van. De Kurcsák István népi zenekara üvölti, hogy „Részeg vagyok, rózsám, mint a csap!” Elég korán kezdhet-. Salamon Béla: Zsebrádió külön örömöt az, ha mi mér gelődünk. A zsebrádiós még hangosabban bömbölteti a rádióját, és diadalmasan néz körül Épp egy állomásra érül: Ekkor feláll egy fiatal fér fi. Két méter magas, széles vállú, medve külsejű, szelíd tekintetű. Csak az összegyűrt fülén látom, hogy vagy birkózó lehet, vagy bokszoló. O nem szól semmit, csak kiveszi a rádiót a zsebes kezéből, leszól a kupé ablakán egy lent állónak: — Legyen szíves, tartsa ezt addig, amíg a tulajdonos leszáll a kocsiból. — Erélyesen odázzál a „zsebesnek!” Ha akar, utánamehet, és ott böm- böltetheti. A rádiós ijedten felugrott, és rohant le a még mindig bömbölő masinája után. Azután a birkózó külsejű, csendes, jótevő útitársunk hozzánk fordulva így szólt: — Na látják, kérem, nem rossz fiú ez, csak tudni kell beszélni a nyelvén... A népszerű színművész mosi megjelent vidám könyvéből Civódás helyett Tanulságos ügynek voltunk tanúi, a napokban a kisvár- dal járási pártbizottságon. Balogh József, a komorói tsz-elnöke egy sérelmes ügyben kereste meg Jakab Miklóst, a pártbizottság titkárát. ,Nem lehet tűrni, hogy a tanácselnök felelőtlenül nyilatkozzék az újságban és lejárassa a tsz-vezetőit...” — mondta a járási titkárnak. De mi is van a sérelem mögött? Kovács Gyuláné, a községi tanács elnöke — aki egyben a község sportköri elnöke is — nyilatkozott a Népsport munkatársának. A riport február 17-én megjelent. Ami a tsz-elnököt „sértette” így hangzik: „Tudja mire költi a tsz az egész kulturális alapot? Hangszerre! Egy fillért sem ad a sport céljaira, pedig övé a sportkör...” Ez bizony nem hangzik di- csérőleg a tsz-vezetőire. Ezért jött hát a tsz-elnök, hogy tisztázza” az ügyet a járási titkárral, mert a cikkben foglaltakat személyes .sérelemnek tartja. Többek között ezeket hangoztatta: ., A tanácselnök azért nyilatkozott így, mert jobban érzi magát, ha le tud járatni..." Csakhát a dolognak két oldala van... Amikor tisztázásra került a sór, bizony a tsz-elnök a sarokba szorult, mert bebizonyosodott: 1960 óta — ekkor vették a felszerelést — csak 200 forinttal, meg néha Zetor-fuvarral segítették a sportkört. A költségek nagyobb részét a községi tanács fedezte. Ezt a tsz-elnök kényszeredetten ugyan, de beismerte. Akkor jogo j g kérdezhetjük: miért a felíi- borodás? Sajnos az ügy nem oi/ttn egyszerű. A két vezető mar évek óta nem érti meg egymást. Hogy mikor és miből indult ki keftőjük között az ellentét? A tanácselnök véleménye szerint kezdetben jól megértették egymást, de később ío. kozatosan romlott közöttük a kapcsolat. Nem tudja pontosan: azért mert nő, vagy benne van a hiba? Tény, hogy a tsz-elnök sokszor nem akarja megérteni a törvényes rendelkezéseket. Amikor erre a felsőbb szervek is figyelmeztetik, úgy gondolja, hogy már megint a tanácselnök „piszkálja” őt. A tsz-elnök sokszor mindent egyedül akar megoldani, a tanács segítségére nem tart igényt. Ha valaki őszinte véleményt mond munkájáról. magatartásáról, bizony néha kemény, durva szavakat használ, személyes sérelemnek veszi. Emiatt a tanácselnök figyelmeztette. Ezért volt olyan időszak, hogy pattanásig feszült volt közöttük a viszony. A tsz-elnök a kettőjük között kialakult viszonyért a tanácselnököt hibáztatja. A községi tanácsot afféle bürokrata apparátusnak tartja. Mint mondotta, a tanácsnak nincs szándékában a tsz-t segíteni. bár erre nem egyszer szükség lett ■•volna. Ez pedig kettőjük rossz kapcsolatán múlott. Például legutóbb a tanács a tsz tudta és beleegyezése nélkül emelt le a tsz számlájáról 30 ezer forintot községfejlesztési alakra. A tsz-elnök ezt nem tartotta helyesnek és visszautaltatta a pénzt. A kettőjük közötti ellentét így mérgesedett tovább, amit az újságcikk csak fokozott Ha az egyik, vagy másik tanácsot, javaslatot mondott, kölcsönösein egymás ellen irányúiénak vélték. Pedig a két vezető a maga munkaterületén nem dolgozik rosszul! A község szépen fejlődik, a tsz is jól zárta az évet. Munkájukat azonban sokszor keresztezi a meg nem értés, a kölcsönös bizalmatlanság. Miközben a maguk igazát bizonygatják, nem veszik észre: egy község életéről jövőjéről, hangulatáról van szó. Hisz olyan funkciót töltenek be. akiktől bizonyos fokig az emberek sorsa, holnapja ti függ. Az emberek ma szelj' ben, jobban akarnak éln| Komorón is. Teljes jogé el követelik a két vezetőtől, hogy tudásukat és energiájú; kát inkább a munkára fordítsák a civodás helyett. m Bálint Lajof Árpád utcán épült hat pont- láz környékén is. A nagy munkák legjelentősebb része lesz ebben az évben a Dugonics utcán és a Derkovics utcán. A Dugonics utcát a TIBA féle új, falikaros higany- ■ gőz világítótestekkel szerelik fel, a Derkovics utca egy része is korszerű közvilágítást kap. Korszerűsítik az Északi temető előtti Marx-téret, lecserélik a 4-es számú főközlekedési út elavult közvilágítási lámpatesteit, a temetőtől egészen a Család utcáig. A Bocskai utcán sűrítik a higanygőzös világítótesteket. A Rákócsi utcán a záhonyi vasútvonalig oszlopkaros higany gőzlámpákat szerelnék fe. —■ Ott rádiózom, ahol akarok! Én is belekapcsolódom a vitába, gondolom, talán a koromra való tekintettel abbahagyja ezt a borzalmas lármát: «. , — Nézze, jó ember, mi csendpártiak vagyunk többségben, ne rontsa el a többi utas utazását, vonatra váltottunk jegyet, nem zenés lokálba. Zárja el azt a rádiót. 1 Ö mind undokabb lesz: i — Ez ellen nincs rendelet! [ — ordítja. ■— De van kettő is — mondom olyan csendesen, ameny- nyire halkan lehet beszélni ! ebben a lármában —, egyik 1 a csendrendelqt, a másik pedig a jóízlés, meg a tapintat. ! ami azt parancsolja, hogy a I többséget ne zavarjuk pihenésében a magunk öröméért, hacsak magának nem tíkoi te az ivást. De mi közöm nekem ehhez? Az utasok, akik szintén pihenni akarnak, mind idegesebbek. Nem lehet nem odafigyelni a lármára. A mellettem ülő, szimpatikus, ötvenes, kopasz férfi aki valami tudományos könyvet kezdett olvasni, átszól: — Lenne olyan kedves elzárni a rádióját? A zsebwurlitzeres kihívóét felelt: i — Eszem ágában sincs Mindenkinek joga van rá diózni! m —■ Nem is vonom kétségbi a jogát. Rádiózzék, amennyi csak akar, de ne nekem! — Otthon bömböltesse ez a vackot! — szólt bele eg] másik utas. De nem hagyja magát: sen a volt szakácsnő. — Szükséges hozzá harcsa, ponty, márna, kecsege. Sok hagymát kevés zsírban dinsztelünk, teszünk bele piros csemege paprikát, s nem sajnáljuk belőle a paradicsomos lecsót sem. Ne felejtsen ki belőle 1 2 cikknyí fokhagymát sem. Ezután kerülhet bele a hal... — De a halat felengedni csali hideg vízzel szabad. S egy jó óra hosszáig erősen, főzzük. Csak így lesz jó. Aztán leszűrjük, s lehet tálalni — mosolyog hozzá, mint aki már meg is főzte. A fiatal asszony megköszöni, s távozik. Legalább beszélni róla — Sokszor kérnek tőlem tanácsot — mondja hozzám fordulva. — Nem tudom megtagadni. S ha már nem főzök, jól esik legalább beszélni róla. Egy ideig hallgat, gondolkozik. Aztán hirtelen így folytatja: — Evett már rácosan pontyot, vagy tejfölös kecsegét? — Vagy töltött halat. S a kecsege húsleves — csapja ösz- sze a kezét. — Nohát, hogy az milyen finom... S főz, süt, finomabbnál ■ finomabbakat, most már csak gondolatban itt, a ruhatárban. Farkas Kálmán Nyugdíjba ment a szakácsnő „Evett már rácosan pontyot?“ — Néha őzért kihívtak a konyhából — Főzés a ruhatárban Ö az éjszakákat zárórákig a konyha gőzös, zsíros szagú, forró levegőjében töltötte. Pucolta a halakat, főzte sütötte a jobbnál jobb falatokat. Ritkán jutott el hozzá a dicsérő szó. — Néha azért kihívtak a konyhából — mondja. —- Jól esett, ha megdicsértek. — Hét esztendeig voltam a Halászcsárda szakácsnője. így kerültem nyugdíjba is. S. hogy keressek valamit az 500 forint mellé, idetettek. Jó itt is. de az *más volt... Én főztem Kádár elvtársnak is halászlét, mikor itt tartózkodott Nyíregyházán. Ügy vitték ki Sóstóra, s Hlavati Laci bácsi, az öreg pincérünk szolgálta fel. ízlett Kádár elvtársnak is — büszkélkedik. Ismerik sokan Jónás Andrásnét. — Meglepődtek, mikor itt a ruhatári pultnál találkoztak velem. No de ez már így van, ha az ember megöregszik. Bírnám én még mindig, csak a szívem. Nyugdijbí küldtek az orvosok. Hogv készül a jó halászlé? Fiatal nő áll fel az egyili asztaltól. Jánosnéhoz megy. — Árulja már el nekem — hajol közel a ruhatároshoz — hogyan készül a jó halászlé? — Mindenkor csak vegyes halból — magyarázza készsége
