Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-20 / 67. szám

Kállai Gyula ismertette a% országos tanács beszámolóját

{Folytatás az 1. oldalról.)

topé a népfront tevékenységének is. Tapasztalataink arra utalnak, hogy az osztályok összefogása a népfront keretében a párt vezetésével a legkedvezőbb feltételeket teremti a szocializmus, majd a kommunizmus felépítéséhez.

— A magyarországi népfrontmozgalom közel 30 éves tapasztalatai alapján levonhatunk néhány tanulságot, megállapíthatjuk a mai népfront néhány fontos jellemvonását:

— Először: a Hazafias

Népfront sajátos politikai tömegmozgalom, amely történelmi hagyományaihoz híven a nemzet előtt álló nagy feladatok megvalósítására hívja egységbe a magyar társadalom minden osztályát és rétegét, minden hazánk fiát. A Hazafias Népfront ma arra szólítja fel híveit, hogy

erejükkel, tehetségükkel, munkájukkal, hazafias lelkesedéssel vegyenek részt a virágzó szocialista Magyarország teljes felépítésében, mert ez az egyedüli magyar nemzeti politika, ez szabadságunk, függetlenségünk, szuveré- nitásunk, boldogságunk záloga— Másodszor: a Hazafias

Népfrontot a Magyar Szocialista Munkáspárt, nagy nemzeti céljaink legkövetkezetesebb harcosa vezeti. A népfront a párt politikája alapján fejti ki tevékenységiét.

A nemzet felemelkedéséért vívott hosszú küzdelem sikerei és balsikerei egyaránt azt tanúsítják, hogy a népfrontmozgalom mindig akkor volt a legeredményesebb, amikor a munkásosztály mellett más társadalmi erők is elfogadták és magukévá tették a munkásosztály pártjának politikáját- és vezetését. A Történelmi Emlékbizottság, a Magyar Front, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front tevékenységének alapja a munkásosztály forradalmi pártjának politikája volt. Párt nélkül, a kommunista pártnak a mozgalomban betöltött vezetőszerepe nélkül, nincs népfront — ez a közel 30 éves magyar népfrontmozgalom fontos tanulsága.

Harmadszor: a Hazafias

Népfront a szocialista nemzeti egység fejlődésének fontos letéteményese. Tevékenységének alapvető célja: társadalmunk

összeforrottságának erősítésé. Erre ma minden adottságunk megvan, mert hazánkban ma minden társadalmi osztály és alapvető réteg érdeke azonos és egybeesik a szocializmus teljes felépítésének igényével.

A népfront célja, hogy minden dolgozót egyesítsen, aki a békének, hazánk függetlenségének, országunk felvirágoztatásának, népünk jóléte további fokozásának ügyét magáénak vallja, s munkálkodik is érte. Ebben a széles körben megférnek a kommunisták és párton- kívüliek, materialisták és a vallásos emberek; társadalmi és gazdasági rendünknek áldozatra kész hívei, s azok is, akik lassabban ismerik fel, hogy az egyéni és családi gondokon túl a falu, az ország gondja is az övék, s a kettő szorosan ösz- szefügg egymással. Ezt a széles nemzeti összefogást abban a meggyőződésben hirdetjük és valósítjuk meg, hogy

„ szocializmus felépítése nem lehet csupán a párt, vagy csupán egy társadalmi osztály ügye, hanem kizárólag az egész nép műveként, mindannyiunk közös alkotásaként valósulhat meg.

— Ennek a széles körű nemzeti egységnek, — s ezzel együtt a népfrontmozgalomnak is az alapja is — a munkás— paraszt szövetség a munkás- osztály és a parasztság összefogása volt hazánkban az á társadalmi erő, amely biztosította a néphatalom kivívását és megvédését, lehetővé tette a szocializmus építését. Most ez a szövetség új tartalommal gazdagodott: lényegében azonos szocialista termelési viszonyok között dolgozó osztályok összefogásává vált; s ezzel elmélyült szocialista jellege.

Ez meghatározza a nemzeti egység politikai tartalmát is: ez harc a szocialista rendszer védelméért és fejlesztéséért, a szocializmus teljes felépítéséért, a békéért, a nemzeti függetlenség védelméért, küzdelem a nemzetközi imperializmus és a még meglevő belső ellenséges erők és tendenciák ellen.

— Az osztályharc hazánkban tovább folyik, bár tartalma, formái, módszerei megváltoztak. Az osztályharc célja: a

szocialista nemzeti egység megvalósítása, egész nemzetünk egységbekovácsolása a szocializmus politikai és világnézeti platformján. Nem harcolunk senki ellen múltja miatt; senkit sem tartunk ellenségünknek pusztán amiatt, mert azelőtt kizsákmányoló osztály tagja volt, vagy annak leszármazottja. Ma mindenkit végzett munkája és mai magatartása alapján ítélünk meg. ügy gondoljuk, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van és velünk lehet abban a munkában, amelyet a szocialista Magyarország teljes felépítéséért folytatunk. Ebben az értelemben

— rendszerünk megrögzött

ellenségeinek maroknyi csoportjától eltekintve — hazánkban mindenki „nép- frontos”, s most már azt mondhatjuk, hogy az egész magyar nép a Hazafias Népfrontba tömörült.

— Negyedszer: a Hazafias Népfront — a hasznos közéleti tevékenység kiemelkedő serkentője. Fórumot ad mindenkinek a politikai életben, aki tehetségét, jószándékát a nép, a közösség javára akarja fordítani,

— ötödször: szervezeti formáját tekintve, a Hazafias Népfront — mozgalom. A kötetlen, a legszélesebb tömegeket átfogó mozgalmi keretek bizonyultak a legalkalmasabbaknak arra, hogy mind több és több embert bevonjunk az aktív politikai tevékenységbe. A tapasztalat azt tanácsolja: ne

változtassunk ezen a formán, helyes, ha a Hazafias Népfront

továbbra is egyre szélesebb tömegeket, az egész népet átfogó politikai mozgalomként működik.

Kállai elvtárs a továbbiakban politikai életünkkel foglalkozva hangsúlyozta:

Belpolitikai életünket az jellemzi, hogy erőnket nem osztja meg a különböző politikai irányok harca, hanem egy akarattal küzdhetünk közös céljaink eléréséért. Ma belső életünk és munkánk legfontosabb teendője: népgazdasági terveink teljesítése,' a szocialista építés megfelelő ütemének biztosítása és ezzel együtt népünk szocialista tudatának fejlesztése és erősítése.

Legfőbb feladatunk most az, hogy országépítő terveink megvalósítására

mozgósítsuk a dolgozó milliókat. Olyan közszel- lcmet kell kialakítani,

amelyben mindenki megérti, hogy nagy nemzeti céljainkat csak lelkiismeretes, okos, szorgalmas

munkával érhetjük el.

amikor szorgalmasan, legjobb tudása szerint dolgozik a termelőszövetkezetekben, akkor magának, családjának dolgozik. Ebben a vonatkozásban is igen nagy fontossága van a termelőszövetkezeti demokrácia érvényesítésének. A szövetkezeti demokrácia alapvető

követelménye, hogy a tag?« olyan vezetőket válasszanak akikben megbíznak, akikrt ennélfogva hallgatnak. Sajnos a szövetkezetek egy részébei ma még gyakran találkozhatunk azzal, hogy a választod vezetők nem is nagyon kérik, lebecsülik a szövetkezeti tagos véleményét.

i tudomány és a termelés kapcsolata

Iparunk fejlődése új szakaszába lépett

— Népgazdaságunk alapja, fő ága a szocialista ipar. Pártunk nyolcadik kongresszusa meghatározta a magyar ipar továbbfejlődésének útjait. Úgy kell dolgoznunk, hogy az ipari termelés továbbra is gyorsan, évi 7—8 százalékkal növekedjék. Javítjuk iparunk szerkezetét, úgy, hogy növekedjék a korszerű műszaki kultúrát képviselő modern technikán alapuló hazánk adottságainak és a szocialista nemzetközi munka- megosztásnak megfelelő iparágak részaránya. Ebből a szempontból különös gondot fordítunk a vegyipar, a híradás- technika és a műszeripar, valamint a szerszámgépgyártás fejlesztésére. Tovább kell javítanunk iparunk területi elhelyezését is. Uj üzemeket csak vidéken építünk; fokozottabb mértékben érvényt szerzünk annak, hogy bizonyos üzemeket a fővárosból vidékre telepítünk. Iparunk továbbfejlesztésében — az anyag- és energiaellátás mellett, amelyet egyre nagyobb mértékben a szocialista nemzetközi munka- megosztás révén oldunk meg — sarkalatos kérdés a műszaki színvonal emelése, s ezzel együtt a termelékenység fokozása. Iparunk termelékenységével nem lehetünk megelégedve. Pártunk nyolcadik kongresszusa megfogalmazta azt a helyes követelményt, hogy a termelés növekedésének legalább 2/3-ad részét a termelékenység fokozásának útján fedezzük. Ezt általában még nem sikerült megvalósítani. » .

— Iparunk egésze teljesítette az ötéves tervben eddig előírt feladatokat, de néhány iparág, így a gépipar bizonyos területei, valamint az építőipar elmaradtak. Az idei tervévnek nagy jelentősége van a lemaradások bepótlásában. Erre, s ötéves tervünk pontos teljesítésére minden lehetőségünk megvan.

— Hazánk szocialista iparosítása most új, magasabb szakaszba lépett, amelynek jellemző vonása a szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyeinek fokozottabb hasznosítása a termelésben. Támogatjuk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában a szocialista országok gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésének bővítését, annak minden célszerű fónnáj át, beleértve a kétoldalú, a többoldalú és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa minden tagjára kiterjedő közös megegyezéseket is. Ennek keretében kötöttük meg a nagy fontosságú bauxit—alumínium megállapodást a Szovjetunióval, a csehszlovák elvtárselk- kal közösen erőművet építünk a Dunán, a vegyiparban, a gépiparban, a kohászatban termelési együttműködést valósítunk meg Csehszlovákiával és Lenigyelországgail, együttműködünk Lengyelországgal közút; és vasúti járművek gyártásában. A nemrésiben nálunk járt bolgár párt és kormányküldöttséggel szintén eredményes tárgyalásokat folytattunk a termelés és tudományos kutatás terén történő együttműködésről. Meggyőződésünk, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás fejlesztése ma már minden szocialista országban elengedhetetlen feltétele a szocialista iparosítás úiabb sikereinek. Népünk, a társadalmi haladás érdekeitől vezérelve, továbbra is ezen az úton akar járni.

Agrárpolitikánk: a korszerű nagyüzem fejlesztése

2 C7^ß|yarorsiag

1364. március 20.

— Tisztelt kongresszusi

— Fejlődésünk jelen szakaszában a mezőgazdasági termelés fellendítése kulcsfontosságú feladatunk.

— Az idén a mezőgazdasági termelést a tavalyihoz képest legalább 4—5 százalékkal kell növelni. Az ország kenyérgabona szükségletét teljes egészében hazai termésből akarjuk fedezni. Ennek eléréséért a múlt év őszén sokat tettek mezőgazdasági dolgozóink, közremű- ködteíí ebben a népfront aktivistái is. A jó őszi munkát kövesse most a vetések gondos ápolása, majd pedig a veszteségmentes betakarítás. A biztonságos takarmányalapok megteremtése szükségessé teszi, hogy nagy figyelmet lordítsunk legfontosabb tai- karmánynövényünk, a kukorica hozamáriak növelésére.

Fontos népgazdasági érdek fűződik ahhoz is, hogy nagyüzemeink, az idén az eredetileg előirányzódhoz képest nagyobb területen vessenek cukorrépát.

i Az utóbbi' éveikben leraktuk a nagyüzemi állattenyésztés alapjait. Most az a legfontosabb, hogy termelőszövetkezeteink gyorsabb ütemben növeljék tehén- és koca- állományukat, emeljék a hozamokat és csökkentsék az elhullási veszteségeket

— Agrárpolitikánk középpontjában » korszerű nagyüzem, a szövetkezeti közös gazdaság fejlesztése áll. De törődnünk kell a háztáji gazdaságok termelésének lehető legjobb hasznosításával is.

A háztáji gazdaságot, ha annak méretei nem haladják meg az alapszabályban és az állami határozatokban engedélyezett méreteket nem szabad a közös birtok ellenpólusának tekinteni és mielőbb meg kell szabadulni attól a sok helyen kísértő, káros nézettől, hogy „vagy a közös, vagy a háztáji.” A meghatározott keretekben működő háztáji gazdaság a közös gazdaság szükséges kiegészítője, amely mind az egyénnek, mind a közösségnek hasznos.

— A mezőgazdaság előtt álló feladatok és mozgalmunknak e téren szerzett pozitív tapasztalatai indokolják azt a nézetünket, hogy — bár tevékenységünket fokoznunk és javítanunk kell a városokban az értelmiség, a kispolgárság soraiban is — a népfront legfontosabb munkaterülete még hosszú ideig a falvakban lesz és a m°ző- gazdaság, a termelőszöve^ce- zetek, a parasztság segítésében nyilvánul meg.

— Mire összpontosítsák figyelmüket a népfront aktívái a falusi munkában?

— A termelőszövetkezeti mozgalom győzelmével agrárpolitikánkban a gazdasági kérdések, a nagyüzemi termelés fejlesztésének problémái kerültek előtérbe — mondotta.

— Jónéhány termelőszövetkezetben még sok gondot okoznak a korábbi osztályrétege- ződéssel és vagyoni különbségekkel, illetve azok maradványaival összefüggő nézeteltérések, belső ellentmondások. Ezek megszüntetésének fő útja a közös gazdaság erőteljes fejlesztése. A gazdálkodás színvonala és a politikai helyzet közötti szoros összefüggést szemléltetően mutatja, hogy azokban a jól gazdálkodó szövetkezetekben, ahol a vezetés megszilárdult és a tagok jövedelme kielégítő, nincsenek jelentősebb nézeteltérések a tagok között. Ebből következik, hogy mindenekelőtt a közös gazdaság fejlesztésével kell törődnünk, de ezzel égyidő- ben széles körű politikai és kulturális nevelőmunkát Is kell végeznünk a termelőszövetkezeti parasztság egységének megteremtéséért

— Ennek alapja, hogy a

termelőszövetkezeti tagokat nem a korábbi osz- tályhovatarozás, hanem a szövetkezetben végzett munka, a közös szövetkezeti gazdálkodáshoz való viszonyuk alapján ítéljék meg minden faluban. A termelőszövetkezetekben az emberek értékelésének fő mércéje: ki hogyan

dolgozik a közösben, ki mit tesz a közösért. Ez falusi politikánk lényege.

A népfront aktivistáinak — a pártszervezetek ez irányú fáradozásait támogatva — abban a szellemben kell dolgozniuk, hogy e hibák megszűnjenek, s az emberek megítélésének alapja mindenütt a szövetkezet javára végzett munka legyen.

— Fontos feladatunk az is, hogy megerősítsük a szövetkezeti parasztságnak a társadalmi tulajdonhoz való szocialista viszonyát.

— A szövetkezeti tagság egy része ma is a kisárutermelő módján gondolkodik és nem látja meg világosan, hogy

— Kulturális életünk központi kérdésének a közoktatást, ezenbelül széles látókörű, haladó világszemléletű, a néppel azonosuló, a népért dolgozni kész szakemberek képzését tekintjük. Iskola- rendszerünk továbbfejlesztésének alapelvei helyesen tükrözik aa élet követelményeit, amikor kimondják, hogy az iskola adjon a felnövekvő nemzedéknek korszerű, általános és szakmai műveltséget, kommunista világnézetet és a termelésben, a munkában való jártasságot.

— Az alapfokú oktatásban a nyolcosztályos, politechnikai képzést is nyújtó általános iskola kiállta az idők próbá- lyát, ez az iskolatípus megfelel a szocializmus teljes felépítése követelményeinek. A középiskolai oktatás nem sok idő múlva általánossá válik, már ma az a helyzet, hogy az általános iskolát elvégzett fiataloknak csaknem a fele középiskolában továbbtanul, s terveink szerint 10 éven belül elérjük, hogy mindenki középiskolát végezzen. De sem a társadalom, sem az egyén szempontjából nem engedhetünk meg olyan luxust, hogy 12 évig üljön a fiatal az iskolapadban anélkül, hogy egyéb tanulmányainak végz*á- sén kívül a termelőmunkában való részvételhez szükséges szakképzettséget is ne szerezne, ezért

szakképzettséget, a ezzel együtt a továbbtanulásra jogosító általános műveltséget nyújtó iskolák kialakítására a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. mert ez lehet a jövő általánossá váló középiskolájának alapvető, fő típusa.

*— Az iskolai felvételeknél a közép- és főiskolákon egyaránt eltöröltünk a származásból eredő minden megkülönböztetést. Erí a léoérí aa élet minden vonatkozásban

igazolta. Segítse a népfront a munkás- és paraszt származású fiatalok továbbtanulását, általános és saakmai műveltségük gyarapításával.

Kállai elvtárs a továbbiakban a tudomány szerepéről beszélt, hangsúlyozta, hogy a tudomány fejlesztése, eredményeinek alkalmazása ma már nem képzelhető el a kutatások fő irányainak megtervezése és állami irányítás nélkül. Majd ezután aa elért eredményekről beszélt, felhívta a figyelmet, hogy a biztató és értékes előrehaladás ellenére is azt kell megállapítanunk, hogy tudományos kutatási lehetőségeinket még mindig nem koncentráljuk a legfontosabb feladatokra. — Tudományos szervezeteink és intézményeink szétszórtan, gyakran egymástól is függetlenül, túl sok irányító főhatóság felügyelete alatt működnek. Ezért

további lépésekre van szükség annak érdekében, hogy a tudomány teljes tevékenységével a népgazdaság felé forduljon, s a tudományos kutatás a gyakorlatot segítse, s tudományi« erőinket fogjuk, össze a legfontosabb feladatok végzésére.

Vannak természetesen olyast elméleti tudományágak és olyan alapjellegű kutatások, amelyeknek eredményei máról holnapra nem alkalmazhatók aa iparban, a mezőgazdaságban, vagy a népgazdaság valamely más területén. Ezektől, tehát ilyen értelmű konkrét feladatok teljesítését nem várhatjuk, viszont tőlük Is megkívánhatjuk, hogy munkájukat olyan tudományos lánc szemeiként végezzék, amely lánc végül is' a termeléssel, a gyakorlati alkalmazással kapcsolja össze az elméleti jellegű alapkutatásokat is. A tudomány szerepének ez a modem, korszerű felfogása méginkább növeli a tudomány társadalmi súlyát és szerepét.

A művészek társadalmi felelőssége

— Népünk életében növekvő szerepet tölt be a színház, a mozi, az irodalom és a művészetek többi ága. Ahogyan előrehaladunk a szocializmus teljes felépítésében, úgy növekedik a szabad idő, amelyet önmagunk és a kultúra művelésére, fejlesztésére fordíthatunk. A közönség érdeklődése az irodalom és a művészetek iránt rendkívüli mértékben megnőtt, de növekedtek az igényei is: egyre színvonalasabb, művészibb, szilárd eszmeiséget sugárzó, mai életünk sokszor bonyolult kérdéseire eligazító választ vár az irodalmi, és művészi alkotásoktól. Ezért a művésznek korunkban igen nagy a társadalmi felelőssége, hiszen alkotásai milliókhoz jutnak el. Fel kell azonban az írók és művészek figyelmét hívnunk annak rendkívüli fontosságára, hogy műveik népünk igényeit csak akkor elégíthetik ki, ha napjaink problémáihoz helyes szemlélettel közelednek. A mai téma nemcsak az egész társadalomnak, vagy az alapvető társadalmi osztályoknak az újért, a szocializmusért vívott heroikus küzdelmét jelenti, hanem az egyes ember mindennapi életét, munkáját, gondját, baját, örömét és bánatát is, az újért folytatott küzdelem sodrában.

Az egyes ember sorsában felvillantani az egész társadalom gondját — mindig is ez volt a nyi veszet, az irodalom egyik fontos feladata, mozgósító fegyvere.

— Az irodalomban és a művészetben azért is fellépünk, hogy az alkotások a nép legszélesebb tömegei számára közérthetők legyenek. Aki a

nép számára alkot — márpedig ez a művész hivatása — az nem ringathatja magát hiú ábrándokban arról, hogy a „közönség még nem elég érett” műveinek felfogására. A mi közönségünk zöme fejlett művészi érzékkel rendelkezik, s amikor azt kívánja, hogy a forma legyen számára érthető, egyáltalán nem múlt századbeli ízlést, vagy éppenséggel giccset követel, hanem attól igyekszik óvni az alkotókat, hogy az üres formalizmus és a polgári dekadencia zsákutcájába tévedjenek.

— Köztudott, hogy mi a szocialista realizmus hívei vagyunk, s ugyanakkor teret és biztosítást adunk minden, a társadalmi rendet tisztelő, hazáját szerető, munkásságával a béke, a haza, a nép előrehaladását szolgálni kívánó művésznek. Ennyiben érvényesül a népfrontpolitika az irodalom és művészet terén is. De, ami a műveket illeti; ott más a helyzet:

a művek eszméket közvetítenek, már pedig a* egymással. kibékíthetetlen ellentétben álló eszmék nem lépnek és nem is léphetnek szövetségre egymással. Ezért az irodalomban és művészetben sem térhetünk kí az eszmei harc, a vita előL

Ez a vita azonban nein fogja gyengíteni, hanem éppen erősíti a néphez, a társadalmi rendhez hű értelmiség összefogását.

— Ebből a helyzetből adódnak a népfrontmozgalom feladatai is a kulturális alkotó értelmiség körében: segítse

(Folytatás a 3. oldalosj