Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-15 / 38. szám

Amíg a dióíák termést hoznak Esti beszélgetés 7 árpán Csillagfényes, hűvös estén álldogáltam a tarpai Rákóczi Művelődési Ház előtt, várva a hétköznapi klubélet kezdetét. Az ismertetőn a klub nyitá­sa délután ötkor van, de még este fél hétkor sem érkezett meg az első klubtak. Embe­rek — idősebbek, fiatalok — jöttek, mentek az utcán, de a művelődési ház mellett sie­tősen haladtak el. A GRAFIKONOK — Azt hiszem, itt ma este nem lesz nagy forgalom — jegyzi meg Faggyas Jenő, a tarpai Győzelem Tsz. elnöke. — A tsz-nél havi fizetés, nye­reségrészesedés elszámolás van, az fmsz gyűlést tart, két osztályban a dolgozók isko­lája, mellette a kihelyezett mezőgazdasági technikum „üzemel”, mindezek tetejébe filmelőadás van a moziban. Javaslom, menjünk be a tsz- irodába. Nekem is jólesik egy kis meleg: kifújt a szél a töl­tésparton. Az irodában két fiatal szak­ember szorgoskodik; az utolsó simitásokat végzik egy cso­mó, keretre erősített grafiko­non. — Gyerekek, én megér­tem, hogy miről van szó — mondja az elnök, rámutatva az egyik grafikonra, amelyi­ken az utolsó oszlopok maga­san kiemelkedve mutatják a gazdálkodás idei eredményeit, összehasonlítva a korábbi évekkel. — De írjátok föléjük, hogy melyik milyen évet mu­tat. Hadd értse meg jól min­denki. A JÖVEDELEM — Ezeket a tsz. állandó ki­állítási helyiségében függeszt­jük ki. Miközben kiviszik a táblá­kat, futó pillantást vetek az egyikre, s csak a kerek szá­mokat sikerül megjegyeznem: egy tagra jutó jövedelem 5000, aztán 10 000 forint. Az első hatvankettes, a második tavalyi adat. A jóleső melegben csak úgy, különös célzat nélkül ej- tegetjük a szavakat. Az állan­dó kiállítás említése sem di­csekvésként hangzik, csupán megjegyzésként röppen el. Később is csak a kíváncsiság készteti bővebb magyarázat­ra az elnököt, vagy éppen No- vák Lászlót, az itt tartózkodó egyetemi tanársegédet Gödöl­lőről, aki a Szabolcsba ki­helyezett gyakornokait patro­nálja. Kiderül, hogy tavaly ősszel rendeztek a pártházban mezőgazdasági kiállítást, s ezzel alapozták meg a gazdál­kodás szemléltetésének állan­dó jellegét. A RÖPKE TÉMA Késő este van, de még min­dig szaporán nyílik az iroda ajtaja. Egyik brigádvezető ér­deklődik, hogy biztosítva van-e már a csibetáp? A csi­benevelés megint a röpke té­ma, s kiderül, hogy a tsz. hat darab, egyenként tízezres csi­bekeltetőgépével az idén 280 ezer naposcsibét keltetnek. Hetvenezret maguknak, a töb­bit a környező tsz-eknek, ház­táji gazdaságoknak. Persze, először sajátjukat biztosítják törzsállományuk tojásaiból. Az első keltetésből már van több mint négyezer háromhe­tes pihés jószág. Másodszor­ra ötezret, most nyolcezer da­rabot keltettek. Az elnök a kályha mellé áll: hadd süsse a meleg a dere­kát. — Irtjuk a „dzsungelt” az ártéren, ott fáztam meg egy kicsit. FÉNYKÉP A DZSUNGELRÓL Az a bizonyos dzsungel ko­moly tényező a tsz. gazdál­kodásában: 1500 hold volt, nyárral, fűzzel vegyes, rend- szertelen, almás, diós, szil­vás „gyümölcsös”. Tavaly 600 holdat irtottak ki. az idén 300-ra kerül sor. Utána nagy­üzemi telepítés következik al­mából, dióból, szilvából, mál­nából mintegy 500 holdon. — El ne feledd, Laci — emlékezteti az elnök Novák László tanársegédet —, hogy fényképezzük le a dzsungelt, mellette az új telepítvényt. Maradjon meg emléknek,,. Az ártéri vadgyümölcsös helyén háromszáz hold ipari célra való nyárfát telepítenek a mélyfekvésű részekre. Már az idén megkezdik, mert ta­valy egy 45 ezer darabos nyárfaiskolát létesítettek, s lesz még egy 300 ezres is. — Hétszáz holdon pedig jó kukoricát termelünk. Tavaly száraz műveléssel mégadta a 45—50 mázsát holdja. Jövő­re meg öntözni lehet, akkor pedig... Véglegesen megoldjuk a takarmánykérdést. A termelőszövetkezet tavaly közel négymilliós beruházás­sal 1360 holdra épített öntöző- berendezést. Részben már üzemelt is, így már az első évben közel hárommilió hitel­elengedést kaptak. — Tudjátok, mit szeretnék- megérni? — teszi fe! az elnök a kérdést. Kis gondolkodás után maga válaszol. — Azt, hogy az ottani diófák terem­jenek. 1120 DIÓFA Kicsit szokatlanul hat: dió­fák, öntözött területen. Kide­rül, hogy az öntözésre beren­dezett területet 12 ezer méter hosszú fő- és mellékcsatomák szövik át, s ezek két oldalán pontosan annyi diófát ültet­nek el, ahány tagja van a tarpai Győzelem Tsz-nek: 1120-at. Igen, amíg a diófák terem­nek-. — Jó tudni, érezni, hogy haladunk — hozza összefüg­gésbe a diófákkal egyéb gon­dolatait az elnök. — Zárszá­madás előtt tizenhárom kis- gyűlést tartottunk. Egyik-má­sik házban ölvenen-hetvenen összegyűltek. Több mint szá­zan mondták el a véleményü­ket az életünkről egyszerűen, kötetlenül, néha nyersen, de őszintén. Aztán itt volt a köz­gyűlés. Már szinte mindenki tudta, hogy miről, milyen eredményekről, gondokról in­gunk beszélni. S eljöttek, so­kan, hogy mégegyszer halljáÉ a vezetőség véleményét, a sa­ját véleményüket, hogy még hozzátehesség azt, amit a kisgyűléseken nem mond­tak el. — Ezért mondom, jó lenne ezzel a mi falunk népével együtt megérni, hogy minden tag diófája termést hozzon-. Samu András. Életképek Vásárlás Olvad. Az úton fröcsög a Sáros hóié, felcsapják a {o- vak, az autók. Aligha lesz már szánút az idén. Pedig tarthatta volna még magát a fagy, mert a kocsi az mégis csak zökken, rázkódik, s az út megviselheti a bútort. Igaz, hogy a tsz. a legjobb gumirádlis kocsiját adta köl­csön, s a kocsis tapasztalt, óvatos ember. De azért még egy kis hullámpapír nem ártana a szekrények közzé. Jaj. csak az asztallába fel ne sértse valamelyiket. És hová tesszük a hokedliket’ A két asszony csupa izga­lom. Pedig már kézben a lyukasztott blokk, s a búto­rokat már kihordfák az ut­cára. Szép darabok. Nézőjük is akad bőven. Egy vasutasko­pogtatja, simogatja a kony­haszekrény zománcos ajta­ját. (Csali nehogy összekar­colja.) — Mennyi volt? Az idősebb nő felel: — Öt­ezer nyolcvan. — A kettő? — Hát nem is az egyik. Csak társultunk a szomszé- dékkal, azért visszük együtt. — Az más. öt darabos ugye? —Az. Szekrény, asztal, két szék, meg egy láda. — Magyar? — Magyar. Egy parlamenti Interpelláció nyomában állami gazdaságokban próbálják ki az új épiileltípusokat maradnak érvényben. Ez lehetőséget nyújt a ter­vek gondosabb adaptálásá­ra, a kivitelezés jobb elő­készítésére, s a szövetkeze- j tek már ismert, jól bevált épülettípusok között vá­laszthatnak. Másik előnye ennek a „sta­bilizálásának”, hogy több idő j jut az újfajta épületeik alapos \ gyakorlati kipróbálására. A i parlamenti interpellációra adott válaszában a földművelésügyi mi­niszter közölte, hogy a mezőgazdasági üzemek­nek ezentúl csak olyan épületek terveit ajánlják kivitelezésre, amelyek kí­sérleti jelleggel már leg­alább egy évig kifogás­talanul üzemeltek. A Földművelésügyi Minisz­térium most kijelölte azt a négy állami gazdaságot, ahol , a „prototípusokat^ felépítik, j tállókat több évtizedes hasz­nálatra tervezik és építik, s ez nemcsak az építőanyagok tartósságát, a kivitelezés mű­szaki igényességét jelenti, ha­nem azt is, hogy az épületek belső berendelése könnyen átalakítható — és továbbfej­leszthető. A termelőszövetkezeti épít­kezésekhez a Földművelés- ügyi Minisztérium rendelke­zésre bocsátotta az ajánlott és típustervek katalógusát. Ez csaknem 100 tervet tartalmaz, csupa olyan épülettervet, amely a gyakorlatban már jól bevált. Az előző időszakban — a nagyüzemi termelés kiala­kulatlansága, a korlátozott anyagi lehetőségeik és más okok miatt — a terveket é ről évre változtatták. Most szakítanak a foly­tonos módosításokkal, s már eldöntötték, hogy a jövő évre is az idei tervek Az országgyűlés legutóbbi t ülésszakán Hensperger Péter r Szabolcs megyei képviselő a t mezőgaadasági beruházások t tervezésének é® kivitelezésé- s nek megjavítása érdekében i interpellált a földművelés- I ügyi miniszterhez. : Válaszában a miniszter 1 utalt az ezzel kapcsolatos in­tézkedésekre, amelynek kezdeti 1 eredményeit a termelőszövet- i kezetek ez évi beruházási : programja már tükrözi. ' A korábbi ideiglenes, egy- i szerű állaíféröhelyek he- < lyett az idén már csak . időtálló, korszerű, a nagy­üzemi technológiának meg­felelő épületeket létesíte­nek. A néhány évvel ezelőtt még széles körben alkalma­zott favázas szerkezeteket ki­zárólag juhhodály oknál, vala­mint góréknál és dohány- pajtáiknál használják. Az is­Kétezar iit — latolgatja egy aktatáskás. Megéri! — Tiszta lemez az égés** fitymálja egy nyugdíjas. Én kérem 35-ben csináltat­tam egy konyhagarníturát* tudja mennyi anyag van ab­ban? Hát persze manapság nagy úr a deszka. Én meg azt mondom, avatkozik be egy kucsmái, hogy olyan ez a lemez, mint a vas. Nem árt ennek, ned­vesség, semmi. — Fő, hogy végre megvan — mondja az idősebb vásár­ló. Nekünk éppen megfelel. Eddig nem volt csal? egy asz­tal, két szék, meg egy stelá- zsi. Na meg egy dikó. Ez mind lekerül a nyárikonyhá- ba. Csak siessünk szomszéd, az isten áldja meg, kell két óra amíg kiérünk. A kocsis csak int, hogy nem megy az olyan gyorsan, s bogozza a kötelet, lekötözi az oldalt, hogy ne libegjen, az‘án iga­zítja a szalmát, s mikor va­laki tanácsot ad, hogy a le­vett ajtó nem jó lesz a két szekrénv között, morog, hogy nem e'őször csinál ilyet, de aztán mégis csak máshová teszi az ajtót • Már csak a két láda hiánvzDc a kocsiról. A kocsis fenn igazítia a bútorokat, a két vásárló körüliária a rako­mányt. Mindegyik félti a maga garnitúráját. Tömik a papírt, a szalmát a búto­rok alá, milyen nehéz ezt egy kézzel, dehát a másik­ban ott szorongatják a szek­rényüveget, azt kézben tart­ják Felsősimáig, mert ha el­törik... — Maradjon csak fönn, mondja a nyugdíjas a kocsis­nak, feladja a ládákat, aztán segít a kötelet Is meghúzni, így ni. Jaj a papírok. Hozza ösz- szetekerve a hullámpapírt, jó lesz az még valamire. A kocsis lekanyarítja a pokrócokat a lovakról, az egyik asszony mellé a má­sok hátra üL Nem baj, úgy is fogni kell a bútorokat. — Naa! Az istrángok csak ki­csit feszülnek meg, nem olyan nehéz a rakomány. A lovak felcsapják a lucskos hólevet. A csoportból valaki oda­szól a szomszédjának: Hogy mit összevásárolnak ezek. Gyarmati Béla. UH. február 15. Bankhitel önköltségcsökkentés a többletnyereségből kell fe­dezni, amelyet éppen az új lé­tesítmény révén, rövid időn be­lül el kell érniök. A gazdasági vezetőket ez már eleve jobb munkára kötelezi, intenziveb­ben kell belekapcsolódniuk a termelés irányításába, a mun­kaszervezésbe. Ez is sok veze­tőt tart távol az önköltségcsök­kentési hitel igénybevételétől. Az ilyen nézet mindenképpen káros. Az állami gazdaságok az el­múlt évben már jelentős mér­tékben vettek igénybe rövidle­járatú bankhitelt. Főleg a ko­rábbi években elmaradt járulé­kos beruházások elkészítésére, mint például kutak, permetlé- tartályok, almatároló színek építésére, villamosításokra, víz­vezetékszerelésekre. Ezek nagy­mértékben csökkentették a gaz­daságok önköltségét, könnyí­tették a dolgozók munkáját. Ezen a téren még mindig nagy lehetőségek állnak az állami gazdaságok rendelkezésére. A hitelnek más formában is jelentkezik a haszna. A hitel- igénylők már kezdetben arra törekednek, hogy a beruházás összegét a lehető legkevesebbre szorítsák, minél kevesebbet kelljen visszafizetni. Jobban gazdálkodnak a kölcsön kapott pénzzel, mint a népgazdasági szinten rendelkezésükre bocsá­tott összeggel. Jó példa erre a VAGÉP ese­te is. A vállalat az elmúlt év­ben 900 ezer forint önköltség­csökkentő hitelt kapott egy újabb, nagyobb exportlehetősé­get biztosító, új szerelőcsarnok építésére. A kivitelezés során nemcsak a beruházásoknál többlet- és pótmunkákra bizto­sított tartalékot nem használ­ták fel, hanem további 30 ezer forintot takarítottak meg. Az új üzemrész így csak 870 ezer bankhitellel készült el. x A népgazdasági beruházáso­kat szigorú tervszámok hatá­rozzák meg. A rendelkezésünk­re álló milliók végesek. A rö­vidlejáratú önköltségcsökken­tési bankhitel hivatott arra, hogy a menet közben felmerülő, minden tekintetben hasznos, kifizetődő elgondolásokat va­lóra váltsuk. Olyan kezdemény ez, amellyel élni kell, hiszen végső soron a közösség, a tár­sadalom látja hasznát. Tóth Árpád. Megyénkben az elmúlt évben i tárcavallalatoknál állami gaz­daságoknál három és félszere­sére, a tanácsi üzemeknél pe­dig majdnem hatszorosára emelkedett a rövid idő alatt megtérülő, önköltségcsökken­tési bankhitel felhasználása. A korábbi ével? gyakorlatától el­térően egyre több azoknak a gazdasági vezetőknek a száma, adók élnek ezzel a kölcsönzési lehetőséggel. Felismerték e kedvezmény gyakorlati jelentő­ségét.-Egyre bátrabban fordít­ják az államtól kölcsön kapott pénzt exportnövelő, belföldi igényt kielégítő üzembővítések­re, belső szállítási, anyagmoz­gatási problémák megoldására, járulékos beruházások megva­lósítására . A rövidlejáratú önköltség- csökkentési hitel e széles ská­lájú felhasználási területe alap­jában véve közvetlenül, vagy közvetve már az igénybevétel második évében biztosítja a termelés növelését, a termelé­kenység emelkedését, a költsé­gek csökkentését. A Szabolcs-Szatmár megyei Építőanyag-ipari Vállalatnál' a ísempeégető kemencét hosszú időn át csak 80 százalékra tud­ták kihasználni. A termelés fo­kozását az akadályozta, hogy nem rendelkeztek elegendő aagyságú szárító-, illetve nyers- csempe előkészítő helyiséggel. S probléma megoldására 64 szer forint összegű, kapacitás­növelő önköltségcsökkentési hi­telt kaptak. Ebből a viszonylag kevés összegből olyan toldalék- épületet létesítettek, ahol nyolc *j dolgozót állíthattak munká­sa. Az eredmény nem maradt íL Éves viszonylatban 224 ezer darab nyers kályhacsempével túrinak többet előállítani és íz égető kemence kapacitását •0—95 százalékra használhatják ki. A népgazdaság, a vállalat, de íz egyén szempontjából sem megvetendő eredmény ez. A visszafizetendő bankhitel génybevételétől még sokan idegenkednek. Ezek a gazdasá­gi vezetők a kényelmesebb megoldást választják, népgaz­dasági beruházásokat szeretné­nek, amit nem kell visszafizet­ni, 5 a megvalósításra szánt pépzzel már nem kell annyira takarékoskodni. A hitelt természetesen abból Mire 30000000 lesz Jelentős őzemmé fejlődik a tiszaberceli téglagyár égetni, az elmúlt évben löbb mint háromszázezerrel több nyerstéglát gyártottak, mint amit előírtak. Mégis kevés a tégla, fo­kozni kell az iramot. Fel, egészen harminc millióig. S ehhez gépek és emberek kel­lenek. Nagyobb tudással, több szakértelemmel. Ezzel tart lépést Spisák Vilmos főgépész is. Mire el­készül az új gyár, 6 is meg­szerzi « technikusi okleve­let». <T. A.) ben nagyot lép előre ez a i gyár. Évi 30 millió darab tég- i la elkészítésével bízzák meg, : s az ország jelentős üzemévé j fejleszti!?. A gépesítésnek meg van az alapja. A gyár 1 környéké félszáz évre elegen- i dő anyagot biztosít. A bá- < nyában máris gépek váltot­ták fel az embereket, lova- 1 kát Hatalmas bagger terme­li ki az anyagot, két kuli • vontatja felszínre a tele csil- ] léket. Itt a felszínen még lo- < vak továbbítják, de nemsoká- ] ra ezt a munkahelyet is mo­torizálják. _ Az új gyár több, képzet- ” tobb szakembert igényel. A főgépész, másfél évtize­de jegyezte el magát a tég­lagyártással. Bércéi, Debre­cen, Fehérgyarmat, Váséros- namény, mind megannyi ál­lomása szakismerete bővíté­sének. Aztán újra Tiszaber- cel. Most 35 éves és főgé­pész, de elégedetlen. Tovább tanul. Tíz év múlva ! — Technikumba járok, a második osztályba. Őszülő üstökéro mutat, mosolyog.de aztán komolyra fordítja a szót: — Tudja, nem könnyű már ilyen korban. Itt a mun­ka, otthon a család, a há­rom gyerek. Csak este tu­dok tanulni, ha már nyugo­vóra térnek. Dehát jönnek az új gépek, meg az automa­ták. 'Lehet, hogy tíz év sem telik bele, már csak. techni­kus vezetheti itt a karban­tartást A gyár most csendes, csak a kémény pipál, és a karban­tartó műhelyben zúgnak a szerszámgépek. A kemence körül piros tégla- és cserép­rakósok. Vontatók, szekerek hordják az árut készülnek az építkezéshez. Még van mit Hatalmas ékszf jtárcsa, több mázsás főtengely és fogaske- ; rék, csavarok, csapok, alkat­részek mindenfelé. A ro­bosztus présgép szétszedve darabokra. Ember legyen a talpán, aki tudja; melyik : alkatrész hova való. Már csak rajtunk múlik Spisák Vilmos, a Hajdú— • Szabolcs megyei Tégla és ; Cserépipari Vállalat tisza­berceli téglagyárának főgé­pésze megnyugtat: — A ne- : kezén már túl vagyunk. ' Csak azért vagyunk így sza- na-szát, mert több alkatrész 1 hiányzott A jelentősebb al­katrészek megérkeztek, dől- gozhatnak az emberek. Most már csak rajtunk múlik... i Mintegy bizonyításképpen . maga is szerszámot vesz a kezébe és bekapcsolja a ko- , vácstűzhely ventillátorát. Acéldarab kerül az éledő tűzbe, s amig hévül az anyag, az üzemről beszélge­tünk. — Február végiére készen kell lennünk, mert- — lia az idő engedi — március ele­jén feltétlenül meg kell kez­denünk a nyersgyártást Az­tán megállás nélkül, amig újra be nem fagy- Szoros a határidő a javításnál is, a termelésnél is. Ilyen ko­rán még nem indultunk. Egymillióval többet A bér cell téglagyárnak az idén kilencmillió 200 ezer darab nyerstéglát kell gyár­tani. Majdnem egymillióval többet, mint tavaly. A gépek a régiek, teljesítményüket a kihasználási idő nyújtásával leéli fokozni. S ezt csak jól karbantartott berendezéssel lehet A húszéves távlati terv-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents