Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-15 / 38. szám

Hruscsov elvtárs beszéde az SZKP plénumán (Folytatás az 1. oldalról.) Hruscsov ezután kifejtette javaslatait a kolhoz-tagok nyugdíjának biztosítására vo­natkozólag. Véleménye sze­rint „országos, központi szociális alapot kell létrehoz­ni, s ebből kell folyósítani a kolhoz-tagok nyugdíját.” A kolhozok jövedelmük meg­határozott százalékát fizetnék be erre az alapra. Az ipar és a népgazdasági tervezés problémájáról szól­va Hruscsov megemlékezett a hétéves terv feladatainak si­keres teljesítéséről. „A kaptalista világ, mm Egyesült Államok — mon­dotta — már a szó szo­ros értelmében maga mö­gött érzi lélegzetvételün­ket. A szovjet ipar szá­mos ága utoléri, sőt túl­szárnyalja . az amerikai szintet a termelés szoci­alista rendszerének fölé­nye, az ipari fejlődés szovjet üteme olyan reali­tásokká váltak, amelye­ket lehetetlen nem észre­venni”. Szétfosziik a tőkések álma A szovjet kormányfő fog­lalkozott az Amerikai Köz­ponti Hírszerző Hivatal, a CIA nemrég közzétett félre­sikerült „dokumentumaival”. Ezek szerint a szovjet gazda­ság fejlődési üteme állítólag lassúbb, mint az Egyesült Államoké és az utóbbi rét évben az évi 2,5 százalékot sem éri el. „Nos, imperialista urak — mondatta Hruscsov — ha úgy tetszik, ringassák magukat illúziókban. A mi szempon­tunkból ez se nem oszt, se nem szoroz. Tudjuk, hogv nem éppen szórakozásból vállalkoznak ilyen félreveze­tésre. Azt akarják elhitetni or­szágaik népével, hogy a szocializmus nem olyan jó, mint amilyennek mondják. Az emberek azonban — s szerte a vi- lágon_ egyre többen van­nak ilyenek — egyre in­kább meggyőződnek ar­ról. hogy mit nyújt a szo­cializmus, milyen magas­latokat ér el a termelő­erők fejlődése a szocializ­musban. Az amerikai hír­szerzők durva hibát kö­vettek el. Selejtes mun­kájukat még a burzsoá saj­tó is nevetség tárgyává tette”. A szovjet és amerikai gaz­daság fejlődésének valódi ütemét összehasonlítva Nyi- kita Hruscsov rámutatott, hogy az utolsó két évben a Szovjetunió ipari termelése 19 százalékkal, a társadalmi össztermék pedig az 1963 évi rossz termés ellenére 11 szá­zalékkal nőtt. A Szovjetunió ipari terme­lése 10 év alatt 171 százalék­kal emelkedett, az Egyesült Államoké pedig 36 százalék­kal. Az anyagi termelés vala­mennyi ágának összter­méke (társadalmi összter­mék) a Szovjetunióban 127 százalékkal, az Egye­sült Államokban pedig 33 százalékkal növekedett eb­ben az időszakban. 1963- ban a Szovjetunió ter­melése már 65 százaléka volt az Egyesült Államo­kénak, míg 10 évvel ez­előtt a szovjet ipari ter­melés az amerikainak csu­pán egyharmadát tette ki. Nyikita Hruscsov adatokat sorolt fel annak illusztrálá­sára, hogy a Szovjetunióban ab­szolút számokat tekintve is magasabb az acél, a kőolaj és cement termelés, s néhány más termék termelése, mint az Egyesült Államokban. A múlt év kedvezőtlen idő­járási viszonyaival foglalkoz­va Hruscsov rámutatott: „a variak most arról kárognak, hogy a Szovjetunió úgymond vereséget szenved a mezőgaz­daság terén. Uraim, kímél­jék a torkukat, hamarosan visszavonulót kell fújniuk. A párt Központi Bizottsága és a kormány most olyan intéz­kedéseket fogad el, amelyek lehetővé teszik, hogy kizár­juk az 1963 évihez hasonló esetek lehetőségét.* A vegyipar a nehézipar szerves része ▲ hadsereg felfegyverzési ás fenntartási költségeire azonban szükség van, mert az imperialisták nem akar­ják a megállapodást, nem hajlandók megegyezni a le­szerelésben. „A Szovjetunió nem gaz­dasági nehézségek miatt csökkenti a hadikiadáso­kat és a fegyveres erők létszámát, hanem a népek közötti béke őszinte tö­rekvésétől vezérelve a jó­zan ész elképzeléseiből indul ki”. Nyikita Hruscsov beszédé­nek befejező részében meg­jegyezte, hogy az SZKP a kommunista építés terveinek megvalósításában nem csu­pán belső, hanem nemzetközi feladatokat is lát. „Pártunk, a szovjet nép, országunkban a kommuniz­mus anyagi és műszaki bá­zisának megteremtésével, nemzetközi vonatkozásban pedig a testvéri szocialista országokkal való együttmű­ködéssel erősíti a kommunis­ta- és munkásmozgalom, va­lamint a nemzeti felszí bad-'tó mozgalom bázisát. Pártiunk, a szovjet nép ezzel inter­nacionalista kötelességét tel­jesíti." Az SZKP inter­nacionalista kötelessége A szocialista országok gazda­sági építésének elsőrendű fon­tosságát tagadó próbálkozáso­kat visszautasítva, Hruscsov Lenin szavait idézte. Rámuta­tott, hogy a szocialista országok szá­mára a fő politika a gaz­daságpolitika, amely a gyakorlatban Igazolja, hagy a szocialista gazdaság a társadalmi termelőerők fejlesztésével felülkereke­dik a tőkés gazdaságon. Végső soron ez a fő ütköző­pont az új és a régi világ harcában. Ebben lehet megfogalmazni azt a ver­senyt, amely az egész em­beriséget a szocializmus­hoz vezeti. Nyikita Hruscsov rámuta­tott: a Szovjetuniónak most lehetősége van arra, hogy újabb jelentős eszközöket fordítson az agrokémia fej­lesztésére és reális távlato: teremtsen a terméshozamok növelésére. Lehetőség nyílt arra is, „hogy elérjük e tc- jdntetben a fejlett nyugat­európai országok színvonalát. A szónok cáfolta a szovjet állam ellenségeinek állítá­sait, amelyek szerint a Szov­jetunió „lemond az iparosí­tásról”. Sohasem mondtunk le a termelőeszközök gyártá­sának fejlesztéséről. Ez az állítás a szovjet állam ter­mészetének és a Kommunis­ta Párt politikájának meg nem értéséről tanúskodik. A vegyipar mindig a nehézipar­hoz tartozott. Pontosabban fogalmazva: » vegypar egyaránt ter­mel fogyasztási cikkeket és termelőeszközöket. A népgazdaság kemizálásá- nak programja, amelyet az SZKP Központi Bi­zottságának decemberi plé­numa fogadott el, egy­aránt magában foglalja a termelés és a fogyasztás szféráit — hangsúlyozta Hruscsov. „A párt továbbra is gon­doskodni fog a nehézipar fejlesztéséről, de sohasem te­kintette öncélúnak ezt a fel­adatot. A kommunista _ párt azért törekedett a nehézipar fejlesztésére, hogy megte­remtse az ország ha’almns gazdasági potenciálját, s en­nek a’-apián magas életszín­vonalat biztosítson a nép­nek.” Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára szót emelt egy olyan szerv létre­hozása érdekében, «mely nagyszabású tudományos gaz­dasági feladatokkal foglal­kozna. Ennek a szervnek fi­gyelemmel kellene kísérnie a tudományos ismeretek leg­fontosabb területeinek áram­latait és irányzatait, a meg­adnia az egyes tudományos irányzatok megfelelően alá­támasztott értékelését. A továbbiakban Hruscsov foglalkozott a szovjet költség- vetés védelmi előirányzatai csökkentésének kérdésével. Valótlanoknak nevezte az imperializmus ideológusainak azt az állítását, hogy a Szov­jetunió gazdasági nehézségei miatt kénytelen csökkenteni fegyverzetét és fegyveres erőit, s cáfolta azt a teóriát, hogy a Szovjetunió nem ké­pes egyidejűleg fejleszteni gazdaságát és szilárdítani vé­delmét, vagyis nem képes sikerrel versengeni a kapi­talizmussal. „Mindez csak koholmány — mondotta. — Arról tanúskodik, hogy a szocializmus el­lenfeleit nyugtalanítja a Szovjetunió és a szocialis­ta országok viharos fejlő­dése, s az a tény, hogy a szocialista országok fegyveres ereje — amint azt az imperialista hatal­mak egyes személyiségei elismerik — egyen’ ő a ka­pitalista világ erejével. Mi viszont úgy véljük, hogy fegyveres erőink hatalmasab­bak. A mi oldalunkon van minden erő, amely * Déke, a demokrácia, a szocializmus és a haladás mellett száll síkra.* Hruscsov hangsúlyozta, hogy a hadikiadások bizonyos csökkentése nem befolyásol­ja a szovjet hadsereg erejét Hruscsov a továbbiakban rá­tért az amerikai imperializmus politikájának jellemzésére. Ez a nép elnyomásának, a csendő­rt zsarnokságnak, az új forra­dalmak elleni harcnak a polit tikája, amely elkerülhetetlen bukásra van kárhoztatva — mondotta a szónok. „Lenini pártunk a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom, a népek nemzeti felszaba­dító mozgalma, a békeszerető erők összeforrottságára és egy­ségére törekszik. Az SZKP a jövőben is síkraszáll ennek az egységnek a fenntartása és erő­sítése mellett Pártunk és népünk interna­cionalista kötelességet a világ­béke védelmezésében látja. A kommunizmus anyagi és mű­szaki bázisának megteremtésé­vel biztosítjuk hazánk védel­mi képességét, amely az egész szocialista közösség megbízható támasza. Nyikita Hruscsov újbő! le­szögezte, hogy a béke biztosításának egyetlen reális lehetősé­ge a különböző társadal­mi rendszerű államok bé­kés együttélésének politi­kája, s hozzáfűzte, hogy a Szovjetunió hű ehhez a le­nini politikához. Végezetül az SZKP Központi Bizottságának első titkára han­goztatta: „A kommunista párt biztos abban, hogy a szovjet nép jól tudja, milyen nagy történelmi feladat áll országunk előtt és mindent elkövet annak érdeké­ben, hogy a kommunista épí­tés programja valóra váljon!” „Ha élni akarna’!, kereskednünk keli“ Home sajtóértekezlete Az angolok időnként nem­csak Londonban, a Wembley stadionban lőnek gólokat és öngólokat, hanem — Kelet-Af­rikában is. Ezt a tényt bizo­nyítja ez a Kenyában készült felvétel. Eszerint szabályos an­gol és fehér katonák nagy ügybúzgalommal fogdossák ösz- sze a nem angol és nem fehér kenyai „lázadók"-at. Az angol és fehér katonák sportszerete­tét és ügybúzgalmát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a nem angol és nem fehér „lá­zadókat egy futballlcapu háló­jában gyűjtögetik. A kép za- matát a következő tények szol­gáltatják: A hálóba „lőtt” né­gerek a saját hazájukban van­nak, az angolok nem. Egy ka­pu — öt „lázadó” — komoly ez? Hány kapura lenne szük­ségük az angoloknak, ha vala­mennyi „lázadót” a hálóba akarnák lőni? És: mennyit ér mindezek után ama angol poli­tikusok szavalása, akik „tiszte­letben” tartják a népek szabad­ságát? Bizony, a mellékelt kép ékes bizonyítéka annak, hogy az angol politika ezúttal, megint szabályos — öngólt lőtt. Vajon meddig tűri ezt a brit gentle­manlike? És a kenyai nép tü­relme? Külpolitikai széljegyzetr Douglas—Home Johnson amerikai elnökkel folytatott tárgyalásainak befejeztével saj­tóértekezleten válaszolt az új­ságírók kérdéseire. A miniszterelnök részletesen megvilágította kormányának az amerikaiaktól eltérő álláspont­ját a kelet-nyugati kereskede­lemmel kapcsolatban. „Ha élni akarunk, kereskednünk kell. Mi nem hiszünk a bojkottok­ban” — mondotta. Home hang­súlyozta, hogy kormánya meg­érti az Egyesült Államok aggo­dalmait „azzal a veszéllyel kapcsolatban, melyet Kuba je­lent az amerikai kontinensre”. Anglia magatartása azonban más szempontokon alapul. Anglia mindig folytatott ke­reskedelmet Kubával, azonban nem szándékozik fegyvert szál­lítani a szigetországnak, továb­bá nem nyúj't számára gazda­sági segélyt és hitelt. Ugyan­akkor a kormány biztosítékot ad üzletembereinek a Kubá­val folytatott kereskede­lemben. Anglia — mon­dotta a miniszterelnök — nem alkalmaz megkülön­böztetéseket a kereske­delemben az országokban fenálló társadalmi rend­től függően. Egy tudósító megkérdezte, miért nem hajlandó Anglia le­mondani saját „nukleáris po­tenciáljáról”. Véleménye sze­rint Anglia lemondása a saját atomerőről nem indítana a példa követésére más hatalma­kat A sajtóértekezlet során az angol miniszterelnök kijelen­tette, hogy a nyugati hatalmak­nak a legközelebbi néhány nap során minden erőfeszítést meg kell tenniök, hogy nemzetközi erőt küldjenek Ciprusra. Figyelmeztetett arra a ve­szélyre, hogy ha polgár- háború tör ki a görög és » török ciprusiak közHH, abba elkerülhetetlenül be­kapcsolódik Görögország és Törökország is. „Fej kell ismernünk, mi forog kockán a NATO egésze számára” — mondotta. Párizsban némi meglepetés* keltett, —jelenti az MTI — hogy Home egyetértését fejezte ki az Egyesült Államok dél­vietnami politikájával, holott Butler külügyminiszter néhány nappal előbb Délkelet-Azsia semlegesítése mellett foglalt ál­lást. Nagy-Britannia „alkalmaz­kodásának” okát francia poli­tikai körökben abban látják, hogy Washington viszont tá­mogatásáról biztosította Ang­liát Malaysia kérdésében. Erhard Pásissban Ludwig Erhard nyugatnémet Gaulle elnökkel az Elysée-paío* kancellár pénteken kétnapos tában. Ezen a beszélgetésen, látogatásra Párizsba érkezett, amely közel két óra hosszat hogy tárgyaljon De Gaulle el- tartott, a két államférfi tanács- nőkkel. A kancellárt útjára el- adói nem vettek részt, kíséri öt minisztere közöttük Délben Pompidou, francia Schröder külügy, és Von Has- miniszterelnök ebédet adott a sei hadügyminiszter. nyugatnémet küldöttség tiszte­Erhard pénteken délelőtt rö- létére. Ez alkalommal Erhard viddel Párizsba érkezése után különmegbeszélést folytatott megkezdte tanácskozását De Pompidou-vak Becs latrán: « Ébredő Gulliver Braziljai úfijegyzetek A Brazil Egyesült Államok (Stados Unidos do Brasil) huszonnégy tagállamból és négy autonom területből áll. A hatalmas országon belül, az egyes köztársaságokban más és más politikai irányvonal uralkodik. Az egyiket lojáli­sabb politikusok, a másikat jobboldali beállítottságúak irányítják. Ettől függően sze- methunynak, vagy üldözik a kommunistákat. Brazília modem inkvizitora kétségtelenül Carlos Lacerda Guanabara állam kormány­zója. (Székhelye: Rio de Jar- neiro, 3 millió lakossal.) Az amerikai nagykövetség egyéb dotációk céljára fenntartott költségkeretből 1960-ban négymilliárd dollár vándorolt Guanabarába, főleg a Lacer­da melletti propaganda cél­jára. így lett kormányzó és ma már olyannyira megnö­vekedett az étvágya, nyilván jenki sugallatra, hogy készü­lődik az 1965-ös öszpzövetsé- gi elnökválasztásra. Szerelne Goulart helyébe ' lépni. Lacer­da nyíltan USA barát és megrögzött üldözője minden haladó mozgalomnak. Rend­őrségének kegyetlenségeiről borzalmas történetek keringe­nek nemcsak az országbem, de az egész világon. Amikor ott jártam éppen akkor folytatott vizsgálatot a szövetségi parlament La­cerda rendőrsége ellen. íme, a megdöbbentő história, ami miatt a szövetségi kormány kénytelen volt vizsgálatot el­rendelni. 1962. december 12- én Gelia Lima nevű lány, Clodomir dós Santos Morais ügyvéd és Jósé Francisco da Silva gépkocsivezető éppen fehér autójuk kerekét javí­tották, amikor a rendőrség mindhármukat letartóztatta. A rendőrlaktanyába kísérték őket, ott a lányt elkülönítet­ték a férfiaktól. Rendőrök vették körül és reggel négyig kérdezgették. Ekkor az egyik detektív felajánlotta, töltsön vele néhány napot és akkor megszökteti. Nem állt kötél­nek. Ekkor jött át a másik szobából a főnök, ahonnan az ügyvéd és a gépkocsivezető jajgatása hallatszott. — Hagyjuk az ügyvédeket pihenni, most te kerülsz sorra — mondta fenyegetően. Újabb kérdések peregtek. Arra akarták kényszeríteni, vallja be, hogy kommunista és fegyvercsempészéssel fog­lalkozik. A lány egy szót sem szólt. — Majd megtanulod, hogv a rabok itt beszólnak, vagy halottként hagyják el az épü­letet. Vedd le a ruhádat — parancsolta a főnök. Tiltakozott, de a tizenöt rendőr, aki körbevette, ének­szó és nevetés kíséretében még a legintimebb ruhadarabo­kat is letépte róla. S elkezd­ték ütni, verni. Fülébe elekt­romosságot vezettek. Négy­órai kínzás, többszöri ájulás után aláírta a nyilatkozatot, n vallomásáról előre elkészített jegyzőkönyvet. Csak ezután szállították át a főkapitány­ságra. Később kínzója, a rendőrfőnök is elmondotta vallomásában, hogy a lány beismerte bűnösségét, de — mivel nagyon vallásos ember a „Nossa Senhora de Penha” katolikus egylet tagja — es­küvel nem erősítette meg vallomását. S ez már gvanus volt és őt is kérdezgették. (Folytatjuk) Gól!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents