Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-08 / 32. szám

te igazi tudás: előrelátás J. D. Mengyelejev — szü- etése 130. évfordulójáról na, február 3-án emlékezik neg a világ — a legnagyobb lz előrelátó tudósok közé artozik; periódusos rend- aerében azoknak az ele- neknek a helyét is kijelöl- e, amelyeket csak sokkal jésobb fedeztek fel. A tobolszki iskolaigazga­tó fia 23 éves korában ma- íán tanárként tartott élő­id ásókat a pétervári egye- emen. Külföldi tanú má- íyai után ugyanitt katedrát capott. Akadémiai tagságát .‘lgáncsolták, az egyetemről s távozni kellett, mert vál­lalkozott arra, hogy az (330-es diákforrongások idején az ifjúság kérvényét átadja Gyeljanov gróf köz- jktatásügyi miniszternek. Hazájában maradt, annak félvirágzásáért küzdött a természetében gyökerező szenvedélyes hűséggel, az emberiség történetében szinte páratlan sokoldalú érdeklődéssel és tudással. Vitatták: fizikus- volt vagy kémikus? De mi mindennel foglalkozott még emellett! Mechanikával^ csillagászat­tal, állat- és növénytannal, agronómiával, meteoroló­giával, hajózási és tüzérsé­gi technikával, festészettel, pedagógiával. Soha nem máradt a felszínen, hanem saját szavai szerint mindig „a szem elől rejtett lénye­get” kereste. A természetet egységes egészként igyekezett megis­merni, kutatta a jelenségek összefüggését, s ahol tör­vényszerűséget észlelt, rög­tön azt vizsgálta: hogyan lehetne azt az ember javára hasznosítani. így jutott legnagyobb, a tudomány történetében írökre maradandó felfede­zéséhez, az elemek oeriódu- sos rendszeréhez. Sszrevet- te, hogy az atomsúly nö­vekvő sorrendjébe rakott elemek tulajdonságai meg­szabott rend — periódus — szerint ismétlődnek. Akkor még csak mintegy hatvan elemről tudtak, ma már száznál többet ismerünk. Mengyelejevnok nemcsak ahhoz voit bátorsága, hogy rendszere alapján helyes­bítse a tévesen ismert atom­súlyokat, hanem a még fel­fedezésre váró elemek he­lyét is merészen kijelölte. ' Nem riadt vissza a ma­ga korábban túlságosan merésznek látszó elképzelé­sektől. A cári Oroszország elmaradott ipari viszonyai között hirdette, hogy a sze­net a föld alatt kell eléget­ni, így hőenergiáját csőve­zetékeken át, célszerűbben hasznosítjuk. Mert „fűteni részvényekkel is lehet’’ — mondotta, megvető oldal­pillantással a tőkés mohó­ságra. Fél évszázad múltán napjainkban érkezett el az ideje, hogy a tudósok fog­lalkozni kezdenek a szén elgázosításának nehéz, de nagyszerű távlatú problé­májával. Nagy személyes bátorság kellett ahhoz. ami Men­gyelejev 1887-ben vállalko­zott. Minden előképzés, tré­ning nélkül, egy léggömb zárt kosarában felszállt a magas levegőrétegekbe és értékes megfigyelésekkel gazdagította a meteoroló­giát. Beszámolójában azt írta, hogy „az oroszok fog­ják meghódítani a légi­óceánt.” Az igazi tudás — előrelá­tás. Az első szputnyik és az első űrhajós szovjet földről indult a világűr meghódítására. „Űrhajós44 Túristvándi színjátszók Túrricsén Nyírcsaholyban Az elmúlt napokban a nyírcsaholyi általános iskola úttörői „Ki mit tudj’-dal egy­bekötött farsenni bált. ren­deztek. A gyerekek önállóan állították össze az est műso­rát: szavalatokkal, monológ­gal, tréfás jelenetekkel népi táncokkal, kamara énekkar­ral és hangszerszólókkal tar­kított előadással szórakoz­tatták egymást. Műsor után következett a három órás farsangi jelmez­bál. Szebbnél szebb, ötletes, magukkészítette jelmezekben jelentek meg. Nagy sikert aratott a „Jancsi és Juliska” pár, a „Fatia Negra”, az „Űrhajós”, és „Boriska” jel­meze. A nyírcsaholyi úttörők ez­zel a vidám esttel zárták az idei tanév első félévét. Elha­tározták, hogy a nagy sikerre való tekintettel, megismétlik a farsangi mulatságot. Tóth Miklós nevelő Nagy várakozás előzte meg a túristvándiak szereplését községünkben. Az előadásra zsúfolásig megtelt a kultúr- ház. A műkedvelő vendég színjátszók nem okoztak csa­lódást. Nagyszerű előadásban mutatták be Jókai: Arany­ember színművét. A szerep­lők közül külön ki kell emel­ni a Tímár szerepét alakító Balogh Lőrinc pedagógust, a Tímeát játszó Osán Máriát, valamint Kovács Katalint szép alakításáért. László István Zárszámadás a tiszateleki Béke Tsz-ben Február 6-án tartotta zár­számadó közgyűlését a tisza­teleki Béke Termelőszövetke­zet. Ez alkalomból a községi kultúrház zsúfolásig megtelt. Ignácz József — a terme­lőszövetkezet elnöke — tar­totta meg a vezetőség beszá­molóját. Elmondotta, hogy 1963. évben nagymértékben szilárdult a munkafegyelem, a közös megbecsülése. Tanyai véradók Pisák lstvánné32 éves Nyir- es tanyai két gyermekes sz-tag eddig harmic alka­tommal több mint 9 liter vért idoát az emberi ■élet meg- nentéséhez. Nagy tisztelettel időzöm az áldozatkész, Ön­kéntes véradóknak és ez in­dított arra, hogy megkérdez- :em, mi késztette e nemes ;?határozásra, a rendszeres lérádásra. Elmondta, hogy 13 évvel «előtt nővérét, Szabó And­iimét — első gyermeke szű­zisénél — Példást Erzsébet rtagyszállási lány mentette neg az életnek azzal, hogy vérét adta a szülő anyának. Akkor határozta el, hogy je­lentkezik véradásra és addig ad vért, míg az orvosok elfo­gadják. Nővérével együtt jár­nak vért adni, mert a meg­mentett asszony így akarja leróni háláját visszakapott életéért. Amikor megkérdeztem, hogy kapott-e már jutalmat, elismerést, esetleg kitüntetést áldozatkészségéért, csak annyit válaszolt — Nagyon sekan vannak azok, akik arra érde­mesebbek. Vannak közöttünk olyanok, akik már hatvanszor, sőt annál is többször adtak vért. Számunkra az a juta­lom, hogy tudjuk; embertár saink életét menthetjük meg leadott vérünkkel. Albert Antal igazgató tanár. SPORTOLÖ NEMZET VAGYUNK A kollektív munka, az összefogás meghozta a várt eredményt. A szövetkezetnél egy munkaegység 43,— forin­tot ér. A termelőszövetkezet kö­zös vagyona 1963 évben egy­millió 650 ezer forinttal emelkedett, ezzel a közös va­gyon négymillió 526 ezer fo­rintot tesz ki. Egy-egy tsz-tag évi jöve­delme a közösből 22 ezer fo­rint. 1903-ban aszályos idő­járás sújtotta a termelőszö­vetkezetet. Emiatt nagy volt a terméskiesés. 1964-ben — adottságaik megvannak — nagy területen öntözéses gaz­dálkodást fognak végezni. A termelőszövetkezet tag­jai gondoltak a holnapra is, mert a kifizetett egymillió- kilencszázhetvenezer forint­ból nem kevesebb, mint 400 ezer forint betétet helyeztek el a postahivatalnál és egyéb betétgyűjtő helyeken. Bojtos István Választói gyűlés Csengersimán A napokban (ártották meg Csengersimán a községi Ha­zafias Népírontbizottság új­raválasztó gyűlését. Megelő­zően széles körű politikai munkát végeztek a község vezetői, a pártszervezet, a tanács és a Hazafias Nép­front elnöksége. Kisgyűléseken tájékoztat­ták a dolgozókat arról, miért szükséges olyan bizottsági ta­gok megválasztása, akik a község lakóinak egyetértésé­vel, segítségével igyekeznek szebbé, kulturáltabbá tenni a község életét. A szervező munkának nem maradt el az eredménye, -a gyűlésen sokan vettek részt és hallgatták meg a Haza­fias Népfront elnökségének beszámolóját az elmúlt 4 évben végzett munkáról, a jövő célkitűzéseiről. 1960-ban mélyfúrású kút, 1 kilométeres járda épült a községben. A végzett társa­dalmi munka értéke megha­ladta az 53 ezer forintot. 1961- be-i csak járdaépítésnél 27 ezer forint értékű munkát végeztek a község lakói. 1962— 63-ban óvoda épült, 12 ezer forintos társadalnü munka és 4 ezer forint érté-- kű saját anyag hozzájárulás­sal. A beszámolóhoz többén szól­tak hozzá. Elmondták, hogy a jövőben is a legmesszebo- menően segítik majd a Ha­zafias Népírontbizottság munkáját. Varga Bern át tudósító Válaszol az illetékes Miért nem kap taxit Baktalórántháza? Beküldte: Szilágyi Sándor Nagyar. Több ízben fordultak már szerkesztőségünkhöz a baktaló- rántháziak azzal a panasszal, hogy az 5. sz. AKÖV kivonta forgalomból a községben közle­kedő egyetlen taxit. Segítsé­günket kérték, hogy visszakap­hassák. A kérésnek korábban már helyt adtunk lapunkban is, és most egy újabb levél kap­csán kértünk választ az AKÖV illetékeseitől. „Baktalórántháza járási székhelyen már több esetben kísérleteztünk taxi foglalkoz­tatásával. Ez azonban nem volt gazdaságos, mert a gép kocsi forgalmának bevételt nem fedezte a gépkocsive zeíö munkabérét, üzemanya gát és az egyéb rezsi költse geket. Ezenkívül a taxi-le lephely megszüntetését az i indokolta, hogy vállalatuni 4 gépkocsit leadott, de mind eddig újakat nem kaptunk. Tájékoztatásul közöljüí hogy nemcsak Baktalóránt házán, hanem Csengerben é Tiszalökön is megszüntettü, a taxitelephelyeket a feni okok miatt.” ft. 1 ­Temp ómba mesztelenül be- íépr(i. Vagy ki tudja: talán csak bogaras az öreg. Már ugratják a fiatalembert: hány gombot áldozott Lon- desznók? És a büdös szivar­jai. És mindig csak Marlowe, akit angolból fordított meg a S ábrámé — Firdusm így, Firduszí úgy — megtanult perzsául is. A fiatalember megtanulta t61e: ő is mindenre ezt mond­ja: — Hát jó! A fiatalember javában ír­ja riportját, akkor meg: — Tudod, ez az Omar Khajjam, vagy a Dzselabe- dia Rumi... Hát nem jót Bogaras, na. A napokban ezt találta ki: — Fogadjuk meg: ha én halok még előbb, te írsz ró­lam, ha te halnál meg, én írom meg a te nekrológodat. Most ezen lovagol, heteken át Nekrológ, Firduszi, nek­rológ — nem kel ez a Lon- dese bácsi. A többiek már hecceket sem találnak ki el­lene, unják. A nyakán ma­radt. Szobatárs és nyűg. Nyűg, igen! Birivel baj van. Esett ked­vű, sokszor sír, veszekszik. A Géber nem parancsolja meg, hogy jókedvű legyen. Pedig milyen szép mellei vannak. A fiatalember rajzolgat a kéziratpapírra. Két félkör, a félkörök közepén egy-egy pont. Biri... Tegnap... Londesz bácsi az asztalához lép: — Hát kezdi —, megegyez­tünk, ugye? Most következik: ha 6 előbb, vagy ha én előbb — ezerszer már. — Megegyeztünk! — vág közbe. Hiába. Elviselhetet­len. A fiatalember kirohan a folyosóra. ,— Londesz? — kérdezi tő­le Turesányi. — Londesz! — felel elkese­redetten. Birinél aznap jő ötlet jut eszébe. Csak ki kell főzni alaposan, nagyszerű ötlet. Jobb, mint a virág, a kölni. Biri is híres lesz. Alaposan kifőzni. A lánvnak még nem szól. előbb a biztosítóvá’ kell a dolgot megbeszélni. Vala­melyik kisebb biztosítóval. A biztosítónak is reklám, s Bi­ri majd milyen boldog! Ké­rem, uraim, Amerikában most divatos dolog ez. Hiszen film­színészek, színésznők, sztárok biztosítják magukat. Ó, nem életbizitosátás, uraim! Alak­jukat, szépségüket, a nők a lábukat, a keblüket! Csunyu- lás ellen, például... Vagyis is­merek egy táncosnőt, a leg­szebb háta van Pesten. A lappal már megbeszéltem: én írom a riportot... Az első amerikai sztárbiztosítás Bu­dapestem! Biri White táncos­nő tízezer pengőre biztosítja önöknél csodálatos hátát. A cikk fényképpel jelenik meg. Persze uraim, a művésznő­nek nincs pénze. Csak úgy kiállítjuk a kötvényt, hogy lefényképezzük... — Hát mit szól hozzá Biri? Jól ment minden, az öt­let bevá’t. Itt a mai tap, ben­ne Biri, háta meztelen. A legszebb pesti hát, a legszebb pesti hát. A fiatalember ke­zében tartja az újságot, hát­ha Londesz bácsi megkérdezi, mi az a kép? És akkor vala­mit végre el lehet mondani Biriről. Legalább ennvit: ugye milyen jó öt’et vodt? — Hát — kezdi Londesz bácsi. — Mahmud sah hat­van ezer aranyat akar adni Fjrduszinak a Sáhmáméért. Ügy! A fiatalember dühös lett. Darált, kívülről tudta: — De a kincstárnok régi ellenségeskedésből csak ezüs­töt küldött a költőnek. — Ügy! — bólintott Lon­desz bácsi. Benyú't a fiókba, fűzött kötetet vesz elő. Mélyen ráhajol, ír bele. Aztán a fia­talemberhez, gombfogás: — Hál’ istennek!.. A fiatalember örömmel ve- veszi a könyvet. Mennyei kol­dusasszony, írta Londesz Elek. Spatz Henrik nyomása, Bu­dapest VII., Kertész utca 21. Az első oldalon tintával: Sze­retett, kedves kollégámnak, Londesz Elek. Két ajándék. Első dedikált könyv. De nem kell mér’e- gelmi: az újság, benne Biri fényképével, meztelen hátá­val, ea aztán igen. Biri talán éppen most olvassa a cik­ket. Ez nem szakseafon — nyammogás. Édes Biri. — Még egyszer köszönöm a könyvet, Elek bátyám. Mégis jó lenne egy másik szobába költözni. Telik az idő. A percük te- lis-te’e vannak Birivel. A lé­legzet tele van Birivel. Biri időnként lemondja a rande­vút, kénveskedik, affektál, esett kedvű. Telik az idő. Azért azt nem, amit Tur- csányi fundált ki. Vegyenek robbanó Jux-szivart — a Jó­zsef körúton, az ezermester­bazárban. Megijedne az öreg — miinek? A fiatalember most már régen nem ül vele egy szo­bában; a folyosón, ha talá,- koznak, elsiet mellette. Rob­banó szivar? Nem. Rettene­tesen megijedne. Biri. Néhány hét múlva a szer­kesztőség épületén fekete lo­bogó. — A Londesz úr — mond­ja az altiszít. — Szegényke az éjjel-. Londesz! Ö! A fiatalember még kalap­ban, kabátban; sietve nyit be a régi közös szobába. Íróasz­tal, ernyős lámpa, külföldi lapok, fcwniarabikum. ösz- szeragasztotta a flekkeket... Az altiszt mögötte. — Sajnálja? — kérdezi za­vartan a fiatalember. — Rendes ember vodt — felel az altiszt. Halkan becsukja a szoba ajtaját, nagyon halkan. A nekrológ. A nekrológ... A főcikket Kártápi Aurél írja. Színes riportot írhat a fiatalember. Rohan az Erzsébet körúton. Az udvar mélyén homályos, öregszagú, szoba-konyhás la­kás. A házmester — kék kocsmároakötényben >— ki­nyitja, a másodkulcs még ná­la van. — Kampec dolóresz — mondja a házmester. Bámul­ja a noteszt a fiatalember ke­zében. — Már reggel elvit­ték. A konyhában csöpög a víz­csap. A szobában kettős ágy. Az egyik falon nyers fapol­con könyvek. Az ablakon mállott, rövid függönyök. A szoba közepén tömött papír- zsacskók — akár egy fűszer­kereskedő raktárában. — Bab, borsó meg lencse. Még az ágyak alatt is talál­tunk — meséli a házmester. Nagy, kifent bajusza van, mint Vilmos császárnak. — Gyűjtötte. Hogy éhen ne haljon. — A házmester kirántja az éjjeliszekrény aj­taját: — Ni! Itt is... bab. A házmester bezárja a la­kást. Az ajtó e'őtt, a küszö­bön, egy nagy szürke kan­dúr. Miákol: Miau, miau, miau, miaru, miau. Valamit itt kellene talál­ni Birinek — gondolja a fia­talember. Valami olyant, mint akkor az a hátbiztosí­tás volt. Biri... Az utcán megfogalmaaza magában Londesz bácsiról szóló . cikke első mondatát: „Amidőn költőnktől igaz szo­morúsággal búcsúzunk...” Az is lehet, hogy az ami­dőn szót elhagyja. Vég* 1961. február 3. SODÓ BÉLA: Persze, Londesz bácsi...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents