Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-08 / 32. szám
Mwbai jegyzék U Thantfltoz Castro sajtóértekezleten, Johnson egy csütörtöki vacsorán nyilatkozott a kubai halászok ügyéről A kubai forradalmi kormány jegyzéket küldött U Thant ENSZ főtitkárnak, amelyben felkéri, követelje az Egyesült Államok kormányától a kubai halászok szabadon bocsátását és az elkobozott halászhálók visszaszolgáltatását. A kubai halászhajó lefoglalása és legénységük fog- lyulejtése, elhurcolásuk a Key West-i tengerészeti támaszpontra — nyílt megsértése az ENSZ alapokmány betűjének és szellemének, türhetet'en provokáció az Egyesült Államok kormánya részéről, amely kiélezi a helyzetet a Karib-tenger térségében és veszélyezteti az általános békét és biztonságot — állapítja meg a jegyzék. Kuba forradalmi kormánya az ENSZ alapokmányában biztosított jogokkal élve, a nemzeti szuverénítását védelmezve arra kéri U Than- tot, követelje az Egyesült ÁlKeating köztársaságpárti szenátor „határozott ellenakciót” követelt a követkézé formákban: vagy vegyék birtokukba a támaszpont vízellátási szolgálatát, vagy rendeljenek el tengeri blokádot Kuba ellen, vagy adjanak szabad kezet a kubai ellenforradalmároknak, hogy fokozzák Castro-ellenes tevékenységüket. A legélesebb kirohanást Goldwater arizonai köztársaságpárti szenátor intézte, aki hangoztatta, amennyiben a támaszpont vízellátását nem állítják helyre, „tengerészgyalogosok egy osztagával elindulunk és mi magunk fogjuk biztosítani a vizet.” Fidel Castro említett sajtóértekezletén ez utóbbi kijelentésre már reagált is, amikor azt mondotta, „ha az Egyesült Államok megkísérli, hogy rátegye kezét a forrásokra, az utolsó emberig fogunk harcolni és ezt tudatjuk Barry Goldwaterrel is.” Az amerikai külügyminisztériumban csütörtök este kijelentették, hogy folytatják a bírói eljárást az elfogott 36 kubai halász ellen. Fidel Castro kubai miniszterelnök csütörtökön sajtóértekezleten megerősítette, hogy a Guantanamo-i amegikai támaszpont normális vízellátását nem állítják addig vissza, amíg az Egyesült Államok által jogtalanul fogvatartott kubai halászokat szabadon nem engedik. Hozzátette azonban, „a vizet nem tagadjuk meg ellenségeinktől sem és tekintettel arra, hogy a támaszponton asz- szonyok és gyermekek Is vannak, úgy döntöttünk,, hogy naponta egy órán át biztosítjuk a vízellátást.” Hangsúlyozta, Kuba békés politikát folytat az Egyesült Államokkal szemben, de erre agresz- sziós cselekedetekkel válaszoltak. Walter Ulbricht a leszerelésről, a két német állam, valamint az NDK és Franciaország viszonyáról tárnokitól a kubai . á’lamnolgórok azonnali szabadon bocsátását és a nemzetközi vizeken lefoglalt kubai hajók visszaszolgáltatását. A kubai hajók lefoglalása és legénységük letartóztatása az amerikai kormány Kubáéi lenes agresszív politikájának része és egri-ben azon szándékának alkotóeleme, hogy fenntartsa a kubai nép ellen folytatott hadüzenet nélküli háború szellemét. Mindez az ENSZ alapokmány céljainak és elveinek megcsúfolása. Johnson elnök csütörtökön este New Yorkban az izraeli Weizmann Intézet tiszteletére rendezett vacsorán beszédet mondott. Eltért a beszéd előre elkészített szövegétől és említést tett a guantanamói támaszpont ellen hozott kubai intézkedésről. Hangsúlyozta, hogy a támaszpontnak legalább 12 napra gendó víztartaléka van, s ha az elfogy, hajókkal száll ithatBerlin, (MTI): Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke Berlinben megbeszélést folytatott francia parlamenti képviselőkkel. Mint az ADN hírügynöksége megbeszélésekről csütörtökön kiadott közleményre hivatkozva jelenti, Watler Ulbricht sík- raszállt a teljes leszerelésért és egy katonailag semleges Németország megteremtéséért. — Németországnak, csak mint békeszerető államnak van jövője. Az újraegyesítéshez vezető utat csak abban az esetben Walter Ulbricht a továbbiakban ismételten szót emelt a két német állam közötti kapcsolatok normalizálása mellett. Az NDK államtanácsa elnökének véleménye szerint további hozzájárulás volna az enyhüléshez mindkét német államnak az ENSZ-be való felvétele. Az NDK azt kívánja, hogy végleg felszámolják a második világháború maradványait és kivonják Nyugat-Németországból és Nyugat-Berlinből a megszálló csapatokat. Franciaországnak az NDK- val szemben tanúsított magának ivóvizet Floridából. T5bb amerikai szenátor csütörtöki nyilatkozataiban kijelentette, hogy teljes mértékben támogatták Jobn'-onnak m!nd»n olyan Intézkedését, amellyel ellenakciót szándékszik Indítani Kuba ellen. lehet sikeresen végigjárni, ha Németország teljesen leszerel és katonailag semlegessé válik — mondotta Ulbricht, majd hozzáfűzte, Európa szívében bármilyen fegyveres konfliktus nukleáris háborúvá fajulna, és a német nép öngyilkosságát jelentené. tartásáról szólva Ulbricht rámutatott: „ az NDK és a Francia Köztársaság között nincsenek és nem is voltak semmiféle nézeteltérések. Ulbricht állást foglalt a Franciaországgal való jó gazdasági kapcsolatok kialakítása mellett. A déF»iieínami partizánok sikersorozata Ma jelentik be az új kormány névsorát — Francia lap DébVietnam semlegesítéséről Saigon, (Reuter): A saigoni katonai kormány- aat csütörtökön kénytelen volt hivatalosan közleményben elismerni a dél-vietnami partizánok sikeres hadműveleteit A közlemény szerint egy partizán zászlóalj a fővárostól 145 kilométerre délre megtámadott egy erődítményt, súlyos veszteségeket okozva a helyőrségnek. A szabadságharcosok ezután * visszavonultak, majd négy órá- < val később előretörtek rejtek- , helyükről és rajtaütöttek a , korábban megtámadott helyőr- . ség segítségére siető egysége- j ken. j A Reuter szerint az akció- . ban i a kormánycsapatok 32 ha- ■ lottat és húsz sebesültet 1964. február 8. vesztettek. Harmincnyolc katonájuk eltűnt. A partizánok 104 kézifegyvert zsákmányoltak. • A jelentés szerint az új kormány névsorát ma, szombaton fogják közzétenni. Általában megbízható források szerint Nguyen Khann Tbo tábornok, a január 30-1 államcsínnyel hatalomra jutott rendszer „erős embere” úgy döntött, hogy maga áll a megalakítandó kormány élére. A Reuter pénteki jelentése szerint a kormánycsapatok újabb súlyos vereséget szenvedtek. A partizán alakulatok akciójának színhelye ez alkalommal a kambodzsai határtól mintegy 24 kilométernyire fekvő Tay Ninh városa volt. A támadás mérlege: a kormánycsapatok 114 katonája elesett, 32 katonája pedig megsebesült. A Notre République című UNR-ista párizsi hetilap cikket közöl, amelyben az Egyesült Államok ázsiai politikáját bírálja. Megvilágítja a Vietnammal kapcsolatos francia elképzelést, amely a lap szerint az egyedüli megoldást jelentheti. Ma senki sem gondolhat arra — írja a lap —> bogy az észak-vietnami Ho Si Minh- kormány le fog mondani. A béke csak akkor állhat helyre Dél-Vietnamban, ha a gerillák abbahagyják a harcot és az amerikaiak elmennek az országból. Ezt követően választást kell tartani, hogy Saigonban a lakosságot képviselő kormány kerüljön uralomra, csak ezután kezdődhetnek meg a tárgyalások egész Vietnam egyesítéséről és nemzetközileg biztosított semlegességéről. Vietnam semlegesítésének terve azon alapszik, hogy Dél- Vietnamban még mindig jelentős a francia kultúra hatása. és az amerikaiaktól meg- csömörlött lakosság egyes rétegei rokonszenveznek Franciaországgal. Párizsban arra számítanak, hogy egy esetleges választás a franciabarát elemeket juttatná hatalomra Saigonban. Hruscsov fogadta Prostest Mrs. Oswald beismerte... Washington, (Reuter, UPI) Sajtóértekezletet tartott csütörtökön este Eart Warren amerikai főbíró, annak a bizottságnak az elnöke, amelyet Johnson elnök alakított a Kennedy-merénylet tisztázására. Előre elkészített nyilatkozatában ismertette Marina Os- waldnak, a Kennedy-me- rénylettel gyanúsított Lee Harvey Oswald feleségének vallomásrészletét. Mrs. Os- wa'd, aki a merénvlet óta az FBI ellenőrzése alatt rejtekhelyen tartózkodik, a közlemény szerint ismét „rendkívüli együttműködőnek” bizonyult, aa elé terjesztett állítólagos bizonyítékok közül 145-öt fölismert, s amikor megmutatták neki azt 6,5 milliméteres kaliberű olasz gyártmányú carcano puskát, amelyet az orvlövész dallasi rejtekhelyén találtak, azt mondotta: ez az a karabé y, amelyet Oswald a gyilkosság előtt egy áruházból postán rendelt. Oswald anyja egy régebbi nyilatkozatában kijelentette: be tudja bizonyítani, hogy ea nem felel meg a valóságnak. Az elnöki bizottság közölte, hogy kihallgatásra Oswald anyját is megidézik. Marina Oswald ismételten kijelentette: a „bizonyítékok” meggyőzték őt férjének bűnösségéről. Az elnöki bizottsághoz közelálló körök siettek megállapítani, hogy az asszony kihallgatásának eredménye megegyezik az FBI-nak azzal az állításával, amely szerint Oswald egyedül, segítőtársak nélkül tervelte ki és hajtotta végre az elnök meggyilkolását. Moszkva, (MTI): Mint a TASZSZ jelenti, Nyi- kita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, pénteken fogadta a jelenleg a Szovjetunióban tartózkodó Luis Carlos Prestest, a Brazil Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát. Hruscsov és Prestes elvtársi eszmecserét folytatott a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint a világhelyzet mindkét pártot érdeklő problémáiról. Az eszmecsere ismét megmuLéderer Frigyes, az MTI párizsi tudósítója jelenti: Saint Nazaireben és Nantes- ban csütörtökön több mint 30 000 dolgozó sztrájkkal tiltakozott a Saint Nazaire-i hajógyárban és a környék vasműveiben történt tömeges elbocsátások ellen. Saint Nazaireből a délutáni órákban 500 elbocsátott hajógyári munkás indult Nantesba, a megye székhelyére. A munkások mellükön piros szalagot viseltek: „Munkanélküli a kormány és nagytőke áldozata” felírással. A Nantesba vezető 60 kilométeres utat autóbuszokon, teherautókon tették meg a Saint Nazaire-iek. Sokan közülük gyermekeiket, feleségüket is magukkal vitték. Az út mentén a falvak lakossága üdvözölte és szolidaritásáról biztosította az elbocsátott munkásokat. Nantesben tízezer főnyi tömeg fogadta a tüntetőket. A város főterén rendezett nagygyűlésen részt vettek a tatta, hogy az SZKP és a BKP között teljes a nézetazonosság a nemzetközi kommunista mozgalomban megnyilvánuló frak- ciós, szakadár tevékenység ellen vívott harc kérdéseit illetően. Hruscsov a brazil kommunistának sok sikert kívánt a békéért és hazájuk társadalmi haladásáért vívott küzdelmükhöz. A fogadás után Hruscsov díszvacsorán látta vendégül a brazil kommunista vezetőt, a vacsorán jelen volt Hruscsov, Brezsnyev, Mikojan, valamint több más szovjet vezető személyiség. CGT, a szocialista és a keresztény szakszervezetek megyei vezetői, a kommunista és a szocialista párt képviselői. A gyűlés szónokai kifejtették a munkások követeléseit: A nagygyűlés után a tömeg az Internacionálé hangjai mellett „munkát akarunk!” „felmondólevelet De Gaulle-nak” kiáltásokkal vonult végig Nantes utcáin. A Francia Kommunista Párt politikai bizottsága felhívást adott ki, amelyben támogatásáról biztosítja az elbocsátott munkásokat. A kormány le* akarja nyomni a béreket, egyebek között azzal, hogy munka- nélküliséget idéz elő. A nagytőkét teszi az ipar korszerűsítésének egyedüli haszonélvezőjévé, hogy helyt tudjon állni a Közös Piacon kiéleződött versenyben — hangoztatja a nyilatkozat. A francia szocialista párt vezetősége is a kormányt teszi felelőssé a tömeges munkáselbocsátásokért. Hatalmas tüntetés Nantesben a munkanélküliség ellen NEOKOLONIALISMUS A GYAKORLATBAN Béiieladleslek futószalagon Márciusra eléri a tízezret, szeptemberre a tizenháromr ezrrt az amerikai békenad- test („Peace Corps”) létszáma. Washingtonban, a külügyminisztériumban ezért szenteltek nemrég egy hosz- szabb lélegzetű, belső értekezletet érmék a témának: hogyan hasznosíthatnák még jobban a békehadtest tevékenységét az amerikai külpolitika szolgálatában? Voltak javaslatok, hogy a mozgalmat kösség össze a külföldi segélyprogrammal, mások az USIA-hoz, a tájékoztatási szolgálathoz akarták, kapcsolni. Szólásra emelkedett azonban Rusk külügyminiszter, s így kezdte beszédét: „A békehadtest nem a külpolitika eszköze, mert ha az lenne nem volna képes arra, hogy a külpolitikát támogassa...” Vagyis a bákehadtestben éppen az az értékes Washington számára, hogy finomabb, közvetettebb módszerekkel szolgálja a neokolonialista, új gyarmatosító behatolást. Soraiba ugyanis olyan, általában nyelveket tudó, sokoldalú szakembereket toboroznak, akik vállalják!, hogy egy-két esztendőn át „bennszülött módon” élnek, lemondanak a kiváltságokról, s ily módon rokonszenvessé teszik magukat Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában Az exporínégerek A békehadtest vezetője, Sargent Shriver nemrég terjedelmes cikkben foglalta össze a szervezet tevékenységét, amelyből néhány adat különösen feltűnő volt. Kifejtette, hogy előszeretettel válogatnak a „kisebbségi csoportok” tagjai közül. Fz gyakorlatilag annyit jelent, hogy mig az amerikai kormány- hivatalokban mindössze 5,5 százalék a négerek száma, a békehadtestben 24 százalék, de tovább akarják emelni. S mig az Egyesült Államokban a vezető állásban levő négerek aránya az egy százalék alatt van. a békehnd- testben már a nyolc százalék kprül mozog. Ezeknek az „exportnégereknek”, amint az amerikai lapok elnevezték őket, nyilván azt a feládatot szánták, hogy ellensúlyozzák a fajüldöző akciók rossz hatását. „Több neves publicista javasolta, hogy a békehadtestek az amerikai nagyvárosok iszonyúan elhanyagolt Slum- jeiben, nyomornegyedeiben kezdjék el működésüket, valamint, hogy az amerikai közéletben biztosítsanak legalább annyi lehetőséget a négereknek, mint a békehadtestben...* Párbeszéd a faeke mellett A békehadtest több mint tucatnyi országban működik. Latin-Amerikában elsősorban Ecuador, Kolumbia és Honduras a fő területe, Ázsiában és Afrikában pedig különös súlyt helyeznek azokra az országokra, amelyele egyébként fenntartásokkal viseltetnek az amerikai politika iránt. (így Indiában, Indonéziában, Ghánában és másutt is igyekeznek meggyökereztetni csoportjaikat.) Sokan a részt vevők közül természetesen valóban őszinte segíteni akarást éreznek, vannak, akiket eszményi célok hevítenek. A békehadtest azonban a maga egészében az amerikai imperializmus politikáját szolgálja, s ezen semmilyen egyéni jószándék sem változtathat. Mennyire így van ez, arra akaratlanul is rávilágított a Frankfurter Rundschau riportere. aki a békehadtest munkáját tanulmányozta több országban. Eljutott Ecuadorba, szegény, elmaradt, faekével szántó indiók közé is. Itt hallotta, amikor a színes ponchot viselő, de komor tekintetű indiánok kijelentették: „Gyűlöljük az amerikaiakat...” Egy fiatal lány, Linda Smith, aki a békehadtest keretében segített a faluban, s valóban igyekezett egyet mást tenni, megjegyezte: „Én is amerikai vagyok...” Mire az indiók: „Magát szeretjük, az amerikaiakat gyűlöljük...” Ez a párbeszéd rávilágíthat arra, hogy próbálja a békehadtest mégiscsak alátámasztani az amerikai politikát, ami viszont nem is olyan könnyű. A példa úgy látszik ragadós, mert egyre másra érkeznek a hírek az atlanti országokból, hogy több NATO hatalom saját „ békehadteste tT kíván felállítani. Elsősorban Nyugat-Németországban van ilyen törekvés, ahol nem kisebb személyiség, mint tübke köztársasági elnök vállalt védnökséget a y,Deutsche Entwicklungdienst GmbH” felett, amely egyelőre ezer ember küldését tervezi Afrikába és Ázsiába. „Békc*zolgá!atM ? Jellemző módon a bonni „békeszolgálat” elsősorban azokra az országokra akar összpontosítani, amelyek már kaptak 38 millió dollár értékben katonai segélyt Nyu- gat-Németországtól, illetve folynak az ez irányú tárgyalások. Olyan elképzelés is felvetődött, hogy azok a fiatalemberek, akik Bonn újsütetű misszionáriusainak sorába jelentkeznek, felmentést kapnak a Bundeswehr kötelező szo’gálata alól, pedig erre vonatkozóan ritka az ilyen mentesség. Ennél jellemzőbb dokumentuma nem is lehetne, mennyire katonai érdeknek tekinti Nyugat-Németor- szág az afrikai és ázsiai „békeszolgálatot.” Az angol békehadtest terve decemberben született meg, s elsősorban oktatókra akar koncentrálni, kihasználva, hogy sok felszabadult gyarmaton még mindig angol nyelven folyik az iskolai oktatás. Latolgatják egy holland, sőt egy közös dán—norvég békehadtest felállítását is. Az egész NATO kacérkodik tehát a „békehadtastek* gondolatával. Egyedül Portugáliát hagyták teljesén hidegen a nagyreményű tervek. Lisszabon megmarad az eddigi receptnél: továbbra !* expsdiciós, gyarmati hadosztályokat meneszt Angolába és Mocambique-ba..
