Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-08 / 32. szám

Mwbai jegyzék U Thantfltoz Castro sajtóértekezleten, Johnson egy csütörtöki vacsorán nyilatkozott a kubai halászok ügyéről A kubai forradalmi kor­mány jegyzéket küldött U Thant ENSZ főtitkárnak, amelyben felkéri, követelje az Egyesült Államok kormá­nyától a kubai halászok sza­badon bocsátását és az elko­bozott halászhálók visszaszol­gáltatását. A kubai halászhajó lefog­lalása és legénységük fog- lyulejtése, elhurcolásuk a Key West-i tengerészeti támaszpontra — nyílt megsértése az ENSZ alap­okmány betűjének és szel­lemének, türhetet'en pro­vokáció az Egyesült Ál­lamok kormánya részéről, amely kiélezi a helyzetet a Karib-tenger térségében és veszélyezteti az álta­lános békét és biztonsá­got — állapítja meg a jegyzék. Kuba forradalmi kormánya az ENSZ alapokmányában biztosított jogokkal élve, a nemzeti szuverénítását vé­delmezve arra kéri U Than- tot, követelje az Egyesült Ál­Keating köztársaságpárti szenátor „határozott ellen­akciót” követelt a követkézé formákban: vagy vegyék bir­tokukba a támaszpont víz­ellátási szolgálatát, vagy ren­deljenek el tengeri blokádot Kuba ellen, vagy adjanak szabad kezet a kubai ellen­forradalmároknak, hogy fo­kozzák Castro-ellenes tevé­kenységüket. A legélesebb kirohanást Goldwater arizo­nai köztársaságpárti szenátor intézte, aki hangoztatta, amennyiben a támaszpont vízellátását nem állítják helyre, „tengerészgyalogosok egy osztagával elindulunk és mi magunk fogjuk biztosíta­ni a vizet.” Fidel Castro említett saj­tóértekezletén ez utóbbi kijelentésre már reagált is, amikor azt mondotta, „ha az Egyesült Államok megkísérli, hogy rátegye kezét a forrásokra, az utolsó emberig fogunk harcolni és ezt tudatjuk Barry Goldwaterrel is.” Az amerikai külügyminisz­tériumban csütörtök este ki­jelentették, hogy folytatják a bírói eljárást az elfogott 36 kubai halász ellen. Fidel Castro kubai minisz­terelnök csütörtökön sajtóér­tekezleten megerősítette, hogy a Guantanamo-i amegikai támaszpont normális víz­ellátását nem állítják ad­dig vissza, amíg az Egye­sült Államok által jogta­lanul fogvatartott kubai halászokat szabadon nem engedik. Hozzátette azonban, „a vizet nem tagadjuk meg ellensége­inktől sem és tekintettel ar­ra, hogy a támaszponton asz- szonyok és gyermekek Is vannak, úgy döntöttünk,, hogy naponta egy órán át biztosít­juk a vízellátást.” Hangsú­lyozta, Kuba békés politikát folytat az Egyesült Államok­kal szemben, de erre agresz- sziós cselekedetekkel vála­szoltak. Walter Ulbricht a leszerelésről, a két német állam, valamint az NDK és Franciaország viszonyáról tárnokitól a kubai . á’lamnolgó­rok azonnali szabadon bocsá­tását és a nemzetközi vize­ken lefoglalt kubai hajók visszaszolgáltatását. A kubai hajók lefoglalása és legénységük letartóztatása az amerikai kormány Kubá­éi lenes agresszív politikájá­nak része és egri-ben azon szándékának alkotóeleme, hogy fenntartsa a kubai nép ellen folytatott hadüzenet nélküli háború szellemét. Mindez az ENSZ alapokmány céljainak és elveinek meg­csúfolása. Johnson elnök csütörtökön este New Yorkban az izraeli Weizmann Intézet tiszteletére rendezett vacsorán beszédet mondott. Eltért a beszéd elő­re elkészített szövegétől és említést tett a guantanamói támaszpont ellen hozott ku­bai intézkedésről. Hangsú­lyozta, hogy a támaszpont­nak legalább 12 napra gendó víztartaléka van, s ha az elfogy, hajókkal száll ithat­Berlin, (MTI): Walter Ulbricht, az NDK ál­lamtanácsának elnöke Berlin­ben megbeszélést folytatott francia parlamenti képviselők­kel. Mint az ADN hírügynöksége megbeszélésekről csütörtökön kiadott közleményre hivatkoz­va jelenti, Watler Ulbricht sík- raszállt a teljes leszerelésért és egy katonailag semleges Né­metország megteremtéséért. — Németországnak, csak mint békeszerető államnak van jövője. Az újraegyesítéshez ve­zető utat csak abban az esetben Walter Ulbricht a továbbiak­ban ismételten szót emelt a két német állam közötti kap­csolatok normalizálása mellett. Az NDK államtanácsa elnöké­nek véleménye szerint további hozzájárulás volna az enyhü­léshez mindkét német állam­nak az ENSZ-be való felvétele. Az NDK azt kívánja, hogy vég­leg felszámolják a második vi­lágháború maradványait és ki­vonják Nyugat-Németországból és Nyugat-Berlinből a meg­szálló csapatokat. Franciaországnak az NDK- val szemben tanúsított magá­nak ivóvizet Floridából. T5bb amerikai szenátor csütörtöki nyilatkozatai­ban kijelentette, hogy tel­jes mértékben támogatták Jobn'-onnak m!nd»n olyan Intézkedését, amellyel el­lenakciót szándékszik Indítani Kuba ellen. lehet sikeresen végigjárni, ha Németország teljesen leszerel és katonailag semlegessé válik — mondotta Ulbricht, majd hozzáfűzte, Európa szívében bármilyen fegyveres konfliktus nukleáris háborúvá fajulna, és a német nép öngyilkosságát je­lentené. tartásáról szólva Ulbricht rá­mutatott: „ az NDK és a Fran­cia Köztársaság között nincse­nek és nem is voltak semmi­féle nézeteltérések. Ulbricht ál­lást foglalt a Franciaországgal való jó gazdasági kapcsolatok kialakítása mellett. A déF»iieínami partizánok sikersorozata Ma jelentik be az új kormány névsorát — Francia lap DébVietnam semlegesítéséről Saigon, (Reuter): A saigoni katonai kormány- aat csütörtökön kénytelen volt hivatalosan közleményben el­ismerni a dél-vietnami partizá­nok sikeres hadműveleteit A közlemény szerint egy partizán zászlóalj a fővá­rostól 145 kilométerre dél­re megtámadott egy erő­dítményt, súlyos vesztesé­geket okozva a helyőrség­nek. A szabadságharcosok ezután * visszavonultak, majd négy órá- < val később előretörtek rejtek- , helyükről és rajtaütöttek a , korábban megtámadott helyőr- . ség segítségére siető egysége- j ken. j A Reuter szerint az akció- . ban i a kormánycsapatok 32 ha- ■ lottat és húsz sebesültet 1964. február 8. vesztettek. Harmincnyolc katonájuk eltűnt. A parti­zánok 104 kézifegyvert zsákmányoltak. • A jelentés szerint az új kor­mány névsorát ma, szombaton fogják közzétenni. Általában megbízható források szerint Nguyen Khann Tbo tábornok, a január 30-1 államcsínnyel ha­talomra jutott rendszer „erős embere” úgy döntött, hogy maga áll a megalakítandó kor­mány élére. A Reuter pénteki jelentése szerint a kormánycsapatok újabb súlyos vereséget szen­vedtek. A partizán alakulatok akciójának színhelye ez alka­lommal a kambodzsai határtól mintegy 24 kilométernyire fek­vő Tay Ninh városa volt. A támadás mérlege: a kormány­csapatok 114 katonája elesett, 32 katonája pedig megsebesült. A Notre République című UNR-ista párizsi hetilap cik­ket közöl, amelyben az Egye­sült Államok ázsiai politikáját bírálja. Megvilágítja a Viet­nammal kapcsolatos francia elképzelést, amely a lap sze­rint az egyedüli megoldást je­lentheti. Ma senki sem gondolhat arra — írja a lap —> bogy az észak-vietnami Ho Si Minh- kormány le fog mondani. A béke csak akkor állhat helyre Dél-Vietnamban, ha a gerillák abbahagyják a harcot és az amerikaiak elmennek az országból. Ezt követően választást kell tartani, hogy Saigonban a la­kosságot képviselő kormány kerüljön uralomra, csak ez­után kezdődhetnek meg a tár­gyalások egész Vietnam egyesí­téséről és nemzetközileg biz­tosított semlegességéről. Vietnam semlegesítésének terve azon alapszik, hogy Dél- Vietnamban még mindig je­lentős a francia kultúra hatá­sa. és az amerikaiaktól meg- csömörlött lakosság egyes ré­tegei rokonszenveznek Fran­ciaországgal. Párizsban arra számítanak, hogy egy esetleges választás a franciabarát ele­meket juttatná hatalomra Sai­gonban. Hruscsov fogadta Prostest Mrs. Oswald beismerte... Washington, (Reuter, UPI) Sajtóértekezletet tartott csütörtökön este Eart Warren amerikai főbíró, annak a bi­zottságnak az elnöke, amelyet Johnson elnök alakított a Kennedy-merénylet tisztázásá­ra. Előre elkészített nyilatko­zatában ismertette Marina Os- waldnak, a Kennedy-me- rénylettel gyanúsított Lee Harvey Oswald feleségének vallomásrészletét. Mrs. Os- wa'd, aki a merénvlet óta az FBI ellenőrzése alatt rejtek­helyen tartózkodik, a közle­mény szerint ismét „rendkí­vüli együttműködőnek” bizo­nyult, aa elé terjesztett állí­tólagos bizonyítékok közül 145-öt fölismert, s amikor megmutatták neki azt 6,5 mil­liméteres kaliberű olasz gyárt­mányú carcano puskát, ame­lyet az orvlövész dallasi rej­tekhelyén találtak, azt mon­dotta: ez az a karabé y, ame­lyet Oswald a gyilkosság előtt egy áruházból postán rendelt. Oswald anyja egy régebbi nyilatkozatában ki­jelentette: be tudja bizonyíta­ni, hogy ea nem felel meg a valóságnak. Az elnöki bizottság közölte, hogy kihallgatásra Oswald anyját is megidézik. Marina Oswald ismételten kijelentette: a „bizonyítékok” meggyőzték őt férjének bűnös­ségéről. Az elnöki bizottság­hoz közelálló körök siettek megállapítani, hogy az asszony kihallgatásának eredménye megegyezik az FBI-nak azzal az állításával, amely szerint Oswald egyedül, segítőtársak nélkül tervelte ki és hajtotta végre az elnök meggyilkolását. Moszkva, (MTI): Mint a TASZSZ jelenti, Nyi- kita Hruscsov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, pénteken fogadta a jelen­leg a Szovjetunióban tartózko­dó Luis Carlos Prestest, a Bra­zil Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát. Hruscsov és Prestes elvtársi eszmecserét folytatott a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom, valamint a vi­lághelyzet mindkét pártot ér­deklő problémáiról. Az eszmecsere ismét megmu­Léderer Frigyes, az MTI pá­rizsi tudósítója jelenti: Saint Nazaireben és Nantes- ban csütörtökön több mint 30 000 dolgozó sztrájkkal tilta­kozott a Saint Nazaire-i hajó­gyárban és a környék vasmű­veiben történt tömeges elbocsá­tások ellen. Saint Nazaireből a délutáni órákban 500 elbocsá­tott hajógyári munkás indult Nantesba, a megye székhelyé­re. A munkások mellükön pi­ros szalagot viseltek: „Munka­nélküli a kormány és nagytőke áldozata” felírással. A Nantes­ba vezető 60 kilométeres utat autóbuszokon, teherautókon tették meg a Saint Nazaire-iek. Sokan közülük gyermekeiket, feleségüket is magukkal vitték. Az út mentén a falvak lakossá­ga üdvözölte és szolidaritásáról biztosította az elbocsátott mun­kásokat. Nantesben tízezer fő­nyi tömeg fogadta a tüntető­ket. A város főterén rendezett nagygyűlésen részt vettek a tatta, hogy az SZKP és a BKP között teljes a nézetazonosság a nemzetközi kommunista moz­galomban megnyilvánuló frak- ciós, szakadár tevékenység ellen vívott harc kérdéseit illetően. Hruscsov a brazil kommunis­tának sok sikert kívánt a bé­kéért és hazájuk társadalmi ha­ladásáért vívott küzdelmükhöz. A fogadás után Hruscsov díszvacsorán látta vendégül a brazil kommunista vezetőt, a vacsorán jelen volt Hruscsov, Brezsnyev, Mikojan, valamint több más szovjet vezető szemé­lyiség. CGT, a szocialista és a keresz­tény szakszervezetek megyei vezetői, a kommunista és a szocialista párt képviselői. A gyűlés szónokai kifejtették a munkások követeléseit: A nagygyűlés után a tömeg az Internacionálé hangjai mel­lett „munkát akarunk!” „fel­mondólevelet De Gaulle-nak” kiáltásokkal vonult végig Nan­tes utcáin. A Francia Kommunista Párt politikai bizottsága felhívást adott ki, amelyben támogatá­sáról biztosítja az elbocsátott munkásokat. A kormány le* akarja nyomni a béreket, egye­bek között azzal, hogy munka- nélküliséget idéz elő. A nagy­tőkét teszi az ipar korszerűsí­tésének egyedüli haszonélvező­jévé, hogy helyt tudjon állni a Közös Piacon kiéleződött ver­senyben — hangoztatja a nyi­latkozat. A francia szocialista párt vezetősége is a kormányt teszi felelőssé a tömeges mun­káselbocsátásokért. Hatalmas tüntetés Nantesben a munkanélküliség ellen NEOKOLONIALISMUS A GYAKORLATBAN Béiieladleslek futószalagon Márciusra eléri a tízezret, szeptemberre a tizenháromr ezrrt az amerikai békenad- test („Peace Corps”) létszá­ma. Washingtonban, a kül­ügyminisztériumban ezért szenteltek nemrég egy hosz- szabb lélegzetű, belső érte­kezletet érmék a témának: hogyan hasznosíthatnák még jobban a békehadtest tevé­kenységét az amerikai külpo­litika szolgálatában? Voltak javaslatok, hogy a mozgal­mat kösség össze a külföldi segélyprogrammal, mások az USIA-hoz, a tájékoztatási szolgálathoz akarták, kapcsol­ni. Szólásra emelkedett azon­ban Rusk külügyminiszter, s így kezdte beszédét: „A bé­kehadtest nem a külpolitika eszköze, mert ha az lenne nem volna képes arra, hogy a külpolitikát támogassa...” Vagyis a bákehadtestben éppen az az értékes Washing­ton számára, hogy finomabb, közvetettebb módszerekkel szolgálja a neokolonialista, új gyarmatosító behatolást. So­raiba ugyanis olyan, általá­ban nyelveket tudó, sokolda­lú szakembereket toboroz­nak, akik vállalják!, hogy egy-két esztendőn át „benn­szülött módon” élnek, lemon­danak a kiváltságokról, s ily módon rokonszenvessé teszik magukat Afrikában, Ázsiá­ban, Latin-Amerikában Az exporínégerek A békehadtest vezetője, Sargent Shriver nemrég ter­jedelmes cikkben foglalta össze a szervezet tevékeny­ségét, amelyből néhány adat különösen feltűnő volt. Ki­fejtette, hogy előszeretettel válogatnak a „kisebbségi cso­portok” tagjai közül. Fz gya­korlatilag annyit jelent, hogy mig az amerikai kormány- hivatalokban mindössze 5,5 százalék a négerek száma, a békehadtestben 24 százalék, de tovább akarják emelni. S mig az Egyesült Államok­ban a vezető állásban levő négerek aránya az egy szá­zalék alatt van. a békehnd- testben már a nyolc százalék kprül mozog. Ezeknek az „exportnégereknek”, amint az amerikai lapok elnevezték őket, nyilván azt a feládatot szánták, hogy ellensúlyozzák a fajüldöző akciók rossz ha­tását. „Több neves publicista javasolta, hogy a békehadtes­tek az amerikai nagyvárosok iszonyúan elhanyagolt Slum- jeiben, nyomornegyedeiben kezdjék el működésüket, va­lamint, hogy az amerikai közéletben biztosítsanak leg­alább annyi lehetőséget a négereknek, mint a békehad­testben...* Párbeszéd a faeke mellett A békehadtest több mint tucatnyi országban működik. Latin-Amerikában elsősorban Ecuador, Kolumbia és Hon­duras a fő területe, Ázsiá­ban és Afrikában pedig kü­lönös súlyt helyeznek azok­ra az országokra, amelyele egyébként fenntartásokkal vi­seltetnek az amerikai politi­ka iránt. (így Indiában, Indo­néziában, Ghánában és má­sutt is igyekeznek meggyö­kereztetni csoportjaikat.) So­kan a részt vevők közül ter­mészetesen valóban őszinte segíteni akarást éreznek, van­nak, akiket eszményi célok hevítenek. A békehadtest azonban a maga egészében az amerikai imperializmus poli­tikáját szolgálja, s ezen sem­milyen egyéni jószándék sem változtathat. Mennyire így van ez, arra akaratlanul is rávilágított a Frankfurter Rundschau ri­portere. aki a békehadtest munkáját tanulmányozta több országban. Eljutott Ecuador­ba, szegény, elmaradt, faeké­vel szántó indiók közé is. Itt hallotta, amikor a színes ponchot viselő, de komor te­kintetű indiánok kijelentet­ték: „Gyűlöljük az ameri­kaiakat...” Egy fiatal lány, Linda Smith, aki a béke­hadtest keretében segített a faluban, s valóban igyeke­zett egyet mást tenni, meg­jegyezte: „Én is amerikai va­gyok...” Mire az indiók: „Ma­gát szeretjük, az amerikaia­kat gyűlöljük...” Ez a párbe­széd rávilágíthat arra, hogy próbálja a békehadtest mé­giscsak alátámasztani az ame­rikai politikát, ami viszont nem is olyan könnyű. A példa úgy látszik raga­dós, mert egyre másra érkez­nek a hírek az atlanti orszá­gokból, hogy több NATO ha­talom saját „ békehadteste tT kíván felállítani. Elsősorban Nyugat-Németországban van ilyen törekvés, ahol nem ki­sebb személyiség, mint tübke köztársasági elnök vállalt védnökséget a y,Deutsche Entwicklungdienst GmbH” felett, amely egyelőre ezer ember küldését tervezi Afri­kába és Ázsiába. „Békc*zolgá!atM ? Jellemző módon a bonni „békeszolgálat” elsősorban azokra az országokra akar összpontosítani, amelyek már kaptak 38 millió dollár ér­tékben katonai segélyt Nyu- gat-Németországtól, illetve folynak az ez irányú tárgya­lások. Olyan elképzelés is felvetődött, hogy azok a fia­talemberek, akik Bonn újsü­tetű misszionáriusainak sorá­ba jelentkeznek, felmentést kapnak a Bundeswehr köte­lező szo’gálata alól, pedig er­re vonatkozóan ritka az ilyen mentesség. Ennél jellemzőbb dokumentuma nem is lehet­ne, mennyire katonai érdek­nek tekinti Nyugat-Németor- szág az afrikai és ázsiai „bé­keszolgálatot.” Az angol bé­kehadtest terve decemberben született meg, s elsősorban oktatókra akar koncentrálni, kihasználva, hogy sok felsza­badult gyarmaton még min­dig angol nyelven folyik az iskolai oktatás. Latolgatják egy holland, sőt egy közös dán—norvég békehadtest fel­állítását is. Az egész NATO kacérko­dik tehát a „békehadtastek* gondolatával. Egyedül Portu­gáliát hagyták teljesén hide­gen a nagyreményű tervek. Lisszabon megmarad az ed­digi receptnél: továbbra !* expsdiciós, gyarmati hadosz­tályokat meneszt Angolába és Mocambique-ba..

Next

/
Thumbnails
Contents