Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-07 / 31. szám

Önálló ktsz-t szerveznek Nagyecseden Modern iodrászfizlet nyílik Hodászott A tiszaszalkai Budakalász Termelőszövetkezetben megkezdték a tavaszi csibe nevelést. Az elmúlt évben mintegy 30 ezer darabot vettek, melyből kialakították törzsállományu­kat, valamint nagy mennyiségben pecsenyecsibét értékesítettek. Foto: Hammel József nács iparügyi előadójával. — Még tavaly októberben kérdőíveket küldtünk ki a járás községi tanácselnökei- íék, amelynek segítségéve] a szolgáltatói igényeket mértük (fel. Megállapítottuk: kerék­pár, motorkerékpár, rádió, televízió javítás, valamint fodrászat, női szabó ellátott­ság tekintetében van na­gyobb hiány. A kö1 csőn zések bővítése mellett cipész, kály­hás. elektromos háztartási gépek, óra, bútor és töltőtoll javító szakmák hiányát is jeleztek. Idei fejlesztési és szervezési tervünket ennek megfelelően állítottuk össze. Leglényegesebbnek mondha­tó, hogy ez évben tervbe vsn véve Nagyecseden egy öt részlegből álló önálló ktsz szervezése, mely cipész, nói- férfi fodrász, női-férfi sza­bó, asztalos és lakaitosrész- leggel működne. Életképes­nek látszik ennek a ktsz-nek a létrehozása annál inkább, mert négy-öt szomszédos község hasonló igényeinek kielégítését is elláthatja. Hód ászon férfi-, és női fod­rászat nyílik idén, a Máté­szalkai Szolgáltató KTSZ részlegeként. Mátészalkán 2. A földön van a zsebkendő­je, I/ondesz úr — szól a fia­talember. Már le is hajol, fel­veszi. Rokonszenves fiatalember. Elolvasná neki a versét, az ajánlást is. Több vers is ké­szen van már. egész kötet. Hát jó. Valamit ír ez a fiatalem­ber, noteszlapra. Arca ko­moly, füle vörös. — Hát — mondja Londesz bácsi. A verset ismét össze­tekercseli, be, a fiókba. Egy kis rés, nem csukja be egé­szen a fiókot. Látni kell a verset, ahogy együtt van, ajándék ez, nem mindig kap­hat ilyen ajándékot. A fiatal­emberrel beszélni kell, de mennyi dolga van még. B- listáról suttognak, elbocsátá­sokról. „Linzbő' írják, furcsa szélhámosság történt az ot­tani vasútnál...” Ordenáré szavakat nem sza­bad mondani előtte — erre is figyelmeztették a fiatalem­bert, még a legegyszerűbbet sem, legfeljebb így: excre­mentum. Mert ha durva szót hall a fo'yosón, elnémul, el­fordul, a mennyezetre néz, vagy tovább megy. És a fia­talkori paráználkodások? — gondolja a fiatalember. Nem érti. írógépre vár, mert dik­tálni szeretne, az írógépek foglaltak. Nehezen lehet e’- fcépzelni Londesz atyót len­ge kis nőkkel, vagy különö­sen olyan helyzetben, amikor éppen... A fiatalember érzi: ga’lérja szűk, neki holnap délután dolga lesz egy táncosnővel. Biri, a Rákóczi úti Tabarin- mulatóból, hát majd Turcsá- nyinak elmeséli a részeteket, Turcsányi hozta össze Biri- vel. Lent voltak a mulatóban, lapzárás után, borszag, pu- derszag. Azt mondta Turcsá- nyinak: ez a Biri, hm... Na várj! — Turcsányi eddig is pártfogolta. Magához intette Géber Ignácot, a mulató tu­lajdonosát. — Nézze, Náci úr, a szerkesztő úrnak nagyon tetszik a Biri. — Már ez is nagyszerű. Turcsányi szer­kesztő úrnak nevezte őt a tulajdonos előtt. A kezdőt. — Holnap felmegy Birihez — szólt 'Géber Náci. Kövér ember volt, az arca csupa háj, szeme gödrében monok­li. — Elintézem magának. Ha nem eresztené be, este, itt a szeparéban két olyan pofont kap ez a kis ribánc... A fiatalember elhúzta a száját. Majd beszólnak, ha felszabadul egy gépírónő. _ A Biri. Kényszerítik! De a ’ány kombinéjára gondolt, meztelen combjára, kis francia nadrág van rajta. Ránézett Londesz bácsira, az öreg olyan volt, mint egy civilruhás pao, pu­ritán, szigorú; szemüvege csil­logott. Kiszaladna a szobából, ha most azt mondaná, kom­biné? Kedve lett volna mon­dani. Azt is: nadrág, nadrá- gocska, csipkével tetszik tud­ni. Csipkés halóing... Mekkora bűz van itt, az öreg folyton szivarozik. Feláll, ni, megiga­zítja kalapját a fogason. A fiókba egyszer betett egy ru­hakefét. Hová lett a ruhake­fe? Kinyitja a fiókot, gyors matatás, tekercsek, egyik-má­sik benyomódott, rongyos a szélük a fiók mélyén, sehol a kefe. De a vers itt van, elő', kiveszi, kibontja, sorra végigkutat minden szakaszt, előtte az ajánlás, ez a kötet elejére jön. Az ilyen fiatal­emberek talán nem is olvas­nak verseket. Majd kap egy könyvet, ha isten segítségével kinyomtatják a kötetet. Kis rózsaszín nadrág — a fiatalember tűzforró. Londesz atyó fiókjába kel’ene bele­tenni egy női nadrágot, bele­csempészni. Az lenne az iga­zi hecc. Kiszínezi maisában: az atyó belenyúl a fiókba, ha- haha, ott a kis nadrág, fel­emeli, vörös lesz, eldobja. Né­zi aa öreget, elképzeli, meg­akad. Az öreg be'enyúl a fiók­ba, meg se látja a női nad­rágot. Még mindig nem le­het diktálni. — Borzasztó — a fiatalem­ber türelemetlen. ,— Hát — mondja Londesz bácsi. Nem kérdezi, mi a bor­zasztó. Hát — és kész. A te­kercsét olvassa, betűket javít — Egy nagy cikkem ké­szül — kezdi a fiatalember — és­— Cikk — szol Landes». To­vább olvas. — Haverda Máriáról — folytatja a fiatalember. Hang­súlyozva ejti a nevet, dicsek­vésből. Londesz bácsi lassan törli a szemüvegét. Ügy lát­szik, nem hallotta, — Haverda Máriánál vol­tam dé'előtt — a fiatalember hangja lelkes —, a gyilkos asszonynál. Nemrégen szaba­dult Márianosztráról, tizenöt év. És most tejcsamoka van Nagytétényben. A gyilkos te­jet árul!... Óriási, Londesz úr, ugye? — Tejet — ismétli Londesz bácsi. Csak ennyit. A tej jó. A kávé is jó. így törökösen. Egy új kávét kellene főzni. — Nem óriási? — kérdezt- te ismét a fiatalember már nem olyan nagy diadallal. — Maga riporter? — néz rá Londesz bácsi. A feleletre nem figyel. Tűnődik. Egyszer ő is volt riporter. A boncte­rem. — A boncteremben. Megnézte a morgueban Vaj­da Jánost, a költőt. Erről írta egyik versét, Vajda János agyveleje — ez a címe. A kötetben ez a vers Is benne 'esz. Most már véglegesen döntőt, ad majd egy köny­vet ennek a fiatalembernek. Undok vénember — a fia­talember elhatározta, kiköl­tözik a szobából. Bűz van, meleg van, füst és a Londesz. Hívják a fiatalembert, már diktálhat. Óra, másfél telik el. A fiatalember visszajön, arcán fényesség. A riportot leadta. Holnap nagy betűkkel a cikke, alatta a neve, bor- gisszal. Enyhültén néz Lon­desz bácsira. A riport sike­rült. Kedves figura ez a Lon­desz. Figura, figura, bár olyan komoly, ahogy itt ül. Bizonyo­san eugos cipő van rajta, nem látszik, mert az íróasztal alá dugta a lábát. Cugcss cipő, hosszú gatya, pertlivel, ta'án jégering is, érmelegítő. Pe­dig fekete zakó van rajta, csí­kos nadrág, ősz, ritka haja — rózsaszín a fejbőre ■— rend­ben, a szemüvege papos. De mogorva. Ez fogja meg az emberek gombját? Egy szót sem szól. Londesz bácsi felkel az író­asztaltól, a fiatalemberhez 'ép, égjük kezében tekercs. Megfogja a fiatalember zakó­jának gombját. Füha! Röhög­ni kell. Vajon szabad-e azt mon­dani: — Londesz úr, vigyáaaom leszakad a gomb! Nem szabad, kuncogni sem szabad, finom öreg arca van, a szemüvege papos. — Hát — mondja Londesz bácsi —, hál’ Istennek elké­szült, A fiatalember szívesen néz rá. Igen, egy szuszra ledik­tálta Haverda Máriát. Boraon- ganak majd a polgárok a reg- ge’i kávéjuk mellett. — A vers — mondja Lon­desz. Kiteríti a tekercset: — Rózámnak, aki mennybe költözött... A hangja monoton Londe.sz bácsinak. A vers mégis száll. Repdes a szürke szivarfüst. ben, leveri a kávézac keser­nyés szagát. A fiatalember saája nyit­va marad. — Hát — mondja a vers Után Londesz bácsi. Akkor barátkoztok össze. Vagyis Londesz bácsi még egyszer felolvasta a verset. — Nagyon szép <— mondta ismét a fiatalember. Hozzátet­te: — Igazán gyönyörű! Londesz bácsi friss szivarra gyújtott. Maga e'é nézett, pö­fékelt, aztán hirtelen, fiata­losan felugrott: — Hát szervusz) — száraz keaét nyújtja a fiatalember­nek. — Legyünk pertuk. — Egy költővé? ülök egy szobában — hencegett Biri- nél a fiatalember. — Felol­vasta nekem az új versét. Biri ásított. Géber Náci, a mulató tulajdonosa, megpa- rancso’ta neki ezt a fiatalem­bert. Ha nem engedelmeskedik — Géber kirúgja, az elnök hatalmas. Birinek egy szak­szafonos volt a szerelme. ' — Londesz Eleknek hívják — mondta a fiatalember —, híres ember. — Menj most már el — fordult el tőle a 'ány —, fel akarok öltözni. Birit nem lehet — persze név nélkül sem lehet — elme­sélni Londesznek. (Folytatjuk) t964, február X Van mit és miért tanulni 70 millió almából — Szakmunkásképzés Nyírmeggyesen val, vacsorára hurkát, kol­bászt kapnak a diákok. — A tsz. levágott egy disz­nót, és mi hurkát Készítünk. Kedvezünk mi a falusi diák­jainknak. Tegnap palacsintát kívántait: egész nap azt sü­töttük. Kívánnak és kapnak a di­ákok. De hogyan tanulnak? Szentmiklósi Ilonka megmu­tatja a füzetét, tele van né­gyesekkel. ötösökkel. .. Gyarapodó szakértelem Mennyi minden történik egy év alatt egy községben. Mennyi jó és lelkesítő dolog. Olvastam az országgyűlési tudósításban Kállai Gyula elvtárs felszólalását, amely­ben arról is beszélt, hogy mezőgazdaságunk erősödő gé­pesítése, kérni zálása és elekt- rifikálása, a belterjesség fej­lődése, a nagyarányú szőlő- és gyümplcstelepítések, a nagyüzemi baromfinevelés az intenzív állattartás, a mű­velt mezőgazdasági szakmun­kások tíz és százezreit köve­teli meg. Nyírmeggyesen en­nek a gondolatnak az élő, és elevenen ható példájával ta­lálkoztam: fejlődik a ’ gazdál­kodási mód és ezzel együtt gyarapszik a szakértelem. Seres Ernő szálkáról, Nagydobosról, Jár­miból, Őrből és Paposról jöt­tek a 15—16 éves fiúk és lá­nyok. A tsz-ek küldték őket. A tsz-ektől havonta 110 fo­rintos ösztöndíjat kapnak. A nyírmeggyes: termelőszövet­kezet 19 tanulót szerződte­tett, az első eljövendő szak­munkásokat a telepített, és a még telepítés alatt lévő 1200 holdas gyümölcsöshöz. Szegedi Zsiga 15 éves, most az egyszer nem szám­tanból, magyarból felel, ha­nem olyan kérdésekből, ame­lyek önmagával és diáktár­saival is kapcsolatosak. — Nagyon jól érzem itt magam. Tanulni bőven kell, de én szeretek tanulni. Nincs nekem ezenkívüli semmi vá­gyam, itt mindent megkapok és megtalálok, ami csak szük­séges. Egy bátyám Pestre ment, de én itt maradok, itt is tanulhatok, szórakozni is lehet. Palacsintát kívántak A lányok — ők vannak többen — Bertóti Ilonka. Deák Katalin megmutatják a hálótermet. Otthonosan be­rendezett, tiszta szoba. A konyhában pedig készül az ebéd. Gere Dezsőné gondnok, el­sorolja az aznapi menüt: Csontleves, pörkölt spagetti­Egyotlen tekintet, amely Uégigsiklofct a magaslaton, Átfoghatta az asszonysereget, a fasor mögötti szürke mű­helykocsikat, a dombhátakon esikorgó földgyalukat, egy­szóval mindazt az izgalmas össza-vissaaságot, amely uralta a 'nyírmeggyesi határt. Az emberek itt merészen ál­modtak. Merészen, de reáli­san. Vadon Gusztáv, a tsz. elnöke, Mikó Miklós az ag- renómus és még sokan ide gondolták és megcsinálják az védeni”, a sivatagban. Fejszés csapatok irtják a lesőrokat, döntik a szál aká- eakat. Fejszét fogtak — Ezt meg kellett magya­rázni. Tízszer, százszor kel­lett az embereknek elmon­dani, hogy ezen a homokon nein terem semmi, nem te­remhet más, csak alma, őszi­barack és szőlő. — De a fasorok a dűlő- wtefc, a mezsgyék, hozzánőt­tek az emberek gondolkodá­sához és mondták az ellen­vetést. — Hunnan, miről ismerem’ meg, melyik volt az én fö­dém akkor. Az én földem és a te föl­ded. A semmit nem termő, semmire sem jó föld tulaj­donjoga. Az érzés. Fejszét fogni a fasorokra annyit je­lentett, hogy szét kellett szaggatni az enyém-mienk szálaknak a gondolkodásban még ma is összekuszálódott fonalait. Nem volt könnyű, fájdalmas volt. — 1375 holdon egy év alatt ossz értékben 342 ezer forint­nyi érték termett. Ha ebben a földben termőre fordul a gyümölcsös, 70, később 100 Biillió forintot fizet majd. Aztán a tsz. elnöke a falu és a tsz .központjában egy épületet mutatott. Kőműve­sek dolgoztak ott, asszonyok meszelték a belső terem far leit, súrolták a padlókat. —• Kollégiumot építünk, ffct lesz a járás első szak­munkásképző iskolája, kollé­giuma. összébb kellett húz­ni magunkat, az irodai búto­rokat a folyosón tároljuk, de szívesen szorítunk helyet.. Ösztöndíjas fiatalok Pár hete újra ellátogattam Wyírmeggyesre. Láttam az őszi serénykedést, most kí­váncsi voltam a diákokra. Valóban 25 fiú és leány de­cember 1-én megkezdte a ta­nulást. Pócspetriből, Máté­‘ pedig a Nyíregyházi VAGBP Vállalat kirendel ürgeként órajavító részleg kezdi meg működését. A járás 14 községében varn> már bevezetve a különböző háztartási gépkölcsönzés. Több, helyen ezt edényköl­csönzéssel bővítettük, aminek az a lényege, hogy az ímsz lehetővé teszi nagyobb össze­jövetelekre (lakodalom, név­adó ünnepség, bankett stb) edények, tányér, pohár fa­zék kölcsönzését. A háztartási kisgépkölcsön­zésekkel a dolgozó háziasszo­nyok munkáját kívánjuk könnyíteni. Ezt a célt szol­gálja a PATYOLAT felvevő helyek szervezése is. Ilyas vau már Nagyecseden, de több nagy község, mint Ho- dász, Nagydobos, Ököritófül- pös, Mérk részéről szintál meg van az érdeklődés. En­nek azonban csak akkor tu­dunk eleget tenni, ha a PA­TYOLAT Vállalat mátészal­kai telepe nagyobbításra ke­rül, ami reméljük, rövidesen megoldódik, s a szolgáltatói tevékenységet ilyen vonatko­zásban is fokozni tudjuk — fejezte be tájékoztatását a járási tanács iparügyi előadó­ja (asztalos) ..... ------­Korszerűsítik az állattenyésztő telepeket Csak kipróbált, jól gépesíthető islállótípusok építését engedélyezik szövetkezetek számára is. A gépesítés és az automati­zálás gyorsítása érdekében a2 idén több, a legújabb techni­kai berendezésekkel felsze­relt istállótípus* építenek fel hazánkban a fejlett ái atte- nyésztéssel rendelkező orszá­gokból beszerzett épület­elemek felhasználásával. A szupermodern’- épületek egyikét, az ugyancsak kül­földről hozott berendezések­kel együtt, valószínűleg az idei mezőgazdasági kiállítású,! is bemutatják. södésével párhuzamosan célul tűzték a hazai viszonyoknak leginkább megfelelő, tartós és korszerű istállótípusok kialakí­tását. A legutóbbi két évben már csak olyan istállótípusok építését engedé yezték, ame­lyekben az alapvető munkák gazdaságosan gépesíthető1- Vi évtől kezdve pedig az elter­jesztésre elfogadott új épület típusokat előbb az állami gaz­daságokban építik fel, és csak miután 1-2 évig üzemeltetik, s a tapasztalatok kedvezőek, akkor engedélyezik a termelő­Fejlődik a szolgáltatói hálózat a mátészalkai járásban Az életszínvonal emelkedé­sével párhuzamosan növek­szik a vidéki lakosság szol­gáltatói igénye. Kielégítése fokozatosan előtérbe kerül a mátészalkai járásban is — erről beszélgettünk Szén Já­nos elvtárssal, a járási ta­A mezőgazdaság szocialista s átszervezése és ezen beiül az t állatállomány közös tartásának 1 kialakítása sok helyütt terem­tett kényszerhelyzetet. Ezek- * ben az években száz- t számra készültek a szer- r fás épületek, ideiglenes szar- € vasmarha és sertésszállások, 1 baromfitelepek, stb. A legutób- g bi szigorú teleK sok kárt okoz- e tak a nem megfelelő istá lók- j ban elhelyezett állatállomány- 1 ban, il'etve nagy kieséseket a < termelésben. Az állattenyész- i tés vezető szakemberei a sző- s vetkezeti gazdaságok megerő- i SODÓ BÉLA: Persze, Londesz bácsi...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents