Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-07 / 31. szám
Új elnök — új tervek A tagságon múlik, milyen gazdag lesz a tiszadadai Dózsa Tsz Nyugdíjba küldik a kerekeskutakaf Egy életrevaló gondolat — Vízvezetékei építenek \ apán 1 9d5-b<sn végezte az egyete* ei. s nyolc éven keresztül int - agronómus dolgozott a saaiöki járásban. Az irá- ■ítusban, szemezésben nagy akörlatra tett szert. Garat iszló, aki néhány hónapja tiszadadai Dózsa Termelőóvetkezet elnöke. A Dózsa a járás teggyen- ■bb termelőszövetkezete. *y munkaegység értéke 17— forint körül lesz. A tagság lismerte. hogy a hiba első- rban a vezetésben volt, ni a munkára erősen kiha- tt. MUNKASZERVEZÉS Az új vezető mindég tele an tervekkel, elképzeléseket hogyan javíthatná a .unkát, hogyan adhatna tobst. — Elsődleges feladatnál; temem a munkaszervezést ddig két brigád dolgozott, :Otíti egyet a-akítunk belőle. brigádon belül három mun- acsapat lesz. Feltétlen szűkig van egy félfüggetlenített ahányos csoportra, felfügget- mített vezetővel. Minden család terúletválla- ísí ívet kap, ameryet reáliái, erejüknek megfelelően illenek ki. A gyermekes nyák ,a faluhoz közel fekvő »rületéket kapnak. Azok a yugdijasok, akik munkát kainak vállalni, szintén a özelebb fekvő földekből ré- zésülnek. — Ez évben ö<t erőgéppel ővítjük a termelőszövetkezet épparkját a hozzávaló mun- aeszközökkel együtt. Előze- 2s számítások alapján 10— 0 forint megtakarítást fog a jelenteni normálholdan- :ént_ Időben el tudjuk vé- ;ezni a munkát és minőségi- eg is többet tudunk adni. ÖNTÖZÉS, HALTENYÉSZTÉS A Dózsa Tennelőszövetke- :et sea-téstenyésztóse járási szinten az első helyen áll. is. 3 hónapon belül 110 kilogrammos sertést adnak át a élvásárló szerveknek, ez 300 érint tiszta jövedelmet je- ent darabonként. De a sertéstenyésztés melletti. félfej- .esztik, a szarvasmarha és a juhállományt is. Nagy feladatot, de munkaegységenként 2—2,5 forintos emelkedést jelent az öntözéses gazdálkodás. A Tisza hullámterében ideális helyen fekszik 335 hold, ahol — ha megkapjuk az MA 200-as öntözőberendezést — gazdag kertészetet lehet kialakítani. A tavaszi áradások során zárnánk le a holtágat, s a víz egész évre elegendő lenne. Sőt, ezen a területen hal és viziszámyas tenyésztést is lehetne folytatni, ami további egy forintot emelne a munkaegység értékén. A Nyugati Főcsatorna déli határunkat szeli át, vizével 2rf0 holdon végezhetnénk árasztásos öntözést. Elsősorban az állatállomány fenntartásához szükséges takarmányt termelnék itt. 10—10 holdon telepítenek kajszit, meggyet, cseresznyét, bár ennek közvetlen eredményét csak évek múlva fogják érezni. — Ezek csak tervek — mondta Garai elvtárs —, megvalósításra várnak. Sok függ attól, hogy a tagság hogyan segít. Szeretném elérni, hogy .az emberek legalább olyan szorgalommal és lelkiismeretességgel dolgozzanak a közösben, mint otthon a háztáji földeken. A TAGSÁGON MÚLIK A korábbi években megmondták ugyan a tagok a véleményüket, de csak egymásnak és nem a vezetőknek. Akár jó, akár rossz az a terv, bátran szóljanak hozzá mert ezen is múlik, hogy ne 17—18 forintot érjen egy munkaegység, hanem ennél jóval többet. A tiszadadai Dózsa Tsz-nek éppen úgy megvannak a lehetőségei, mint a szomszédainak. Csak ki kell használni azokat. Bogár Ferenc Szilágyi Vera, a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet gyümiilcstirmeszlési o ztál) áruk laboránsa Wartburg készüléken az almafa levél rész -lélegzését, oxigén felhasználását vizsgálja. Foto: Gammel József Móra Ferenc anekdoták Móra a „Szegedi Naplóhoz" került — Tessék közelebb jönni — nézett föl irataiból szemüvegén keresztül a kiadó, ahogy a fiatalember bemutatkozott. .neki. Móra odalépett a kiadó kopoft íróasztala elé, amelyen éppen akkor vezette be egy hatalmas könyvbe a hu- szonötéves újság 950-ik előfizetőjét. — Hány éves? Móra elvörösödött: — Huszonhárom. A kiadó jelentőségteljesen megnyomta a szót, tovább érdeklődött. — Remélem, nem nős? Az újonnan érkezett újdonász mentegetőzve válaszolta: — Nem, kérem. Most akarók megnősülni, ha megmaradhatnák itt a Naplónál... A kiadó kövéres, piros arca elborult: — Hm, hm. Ejnye, ejnye. És mennyi fizetést kéme ön? Móra feladta a harcot: *— Nem tudom, kérem. Amit kezdő újságírónak fizetni szoktak. A lapkiadó rácsapott az íróasztalra: •Február *-ín lesz harminc éve, bogy a« Sró halott. — Mondjuk ötven forintot. Rendben van? A hírlapíró-jelölt elfogadta: — Rendben van... A kiadó megelégedetten gyújtott rá a szivarra és mosolyogva szóit oda a pénztáros kisasszonynak: — Szerónke, ez a fiatalember lesz a Szakács Andor utóda. Fizessen ki neki száz koronát. . Most Móra Ferencen volt az el borulás sora: — Nem lehet, kérem. Én soha újságot nem írtam, s nem bizonyos, hogy tudok írni. Ha aztán ez sül ki, miből fizetem én vissza a száz koronát? Azért jobban szeretném, kérem, ha engem csak utólag fizetnének... • A kiadó föltolta a szeméről homlokára szemüvegét, mert érdemesnek látta Mórát jobban szemügyre venni: — De hát miből fog élni egy hónapig, fiatalember? Móra a világ legtermészetesebb hangján válaszolta: — Hoztam magammal egy sajtot, meg marad még vagy öt' forintom, ha a lakást kifizetem... Árpád csontjai Móra Ferenc szegedi mú- zeumigazgató korában ásatásokat kezdett, de a kiszemelt föld tulajdonosa, egy öreg magyar megmakacsolta magát: — Aki az én földemet ösz- sze akarja turkálna, ötven koronát kell annak fizetnie! Móra Ferenc megértőén bólintott: — Megadjuk. Nagy sugdosás támadt erre. Időbe került, míg a gazd- uram* visszaővakodott: — Beszéltem az anyjukkal. Nem engedhetjük meg száz koronán alul... Móra megdühösödÖtt. Keményen kikelt, hogy nem szégyenlenek ennyit kérni, amikor az Árpád sírját keresik ott. Szegény a tudomány, biz’ ő most már az ötven koronát sem adja meg. Vette is a kalapját és indult kifelé. — Ne szaladjon már, no — szólt a gazda — Osztón igazán az Árpád apánk sirja után túrkálnak maguk? Az író-múzeumigazgató megértőén magyarázta: — Igaz, ha mondom. Az öreg magyar tovább kíváncsiskodott: — Osztón éppen az én földembe temetkezett volna Árpád apánk? Móra széttárta karjait: — Lehet, hogy éppen oda... No, de ne tartsuk £el egyIzgalmas kérdés foglalkoztatja a vajai embereket. Azt latolgatják: hogyan valósítsák meg a község vízműve- zetését. Vaja egyike azoknak a szabolcsi községeknek, ahol tervbe vették a vízvezetékhálózat megépítését. Aki ismeri a vajai embereket azt tartja róluk: amit egyszer a fejükbe vesznek éa elhatároznak, abból nehezen engednek. Nehéz István tsz-tag például ezt mondta: Ahol a víz, ott a tisztaság Az utókor hálásan gondol majd ránk, amiért vízműve- sítettük a községet. Aztán hozzáteszi: — Azért mi is szeretnénk élvezni.., Valóban nagy szó a falu életében a vízművesítés. Az új létesítmény a fejlődő község arculatát is megváltoztatja, mert ahol a víz. ott a tisztaság és az egészség. Ma még távolról kell hordani a vizet, de ha elkészül a vízmű, ott lesz közvetlen a házak szomszédságéban, a szobában. Csak egy könnyed csavarás a vízcsapon, s a víz máris folyik.., —• Szinte él sem akarom hinni — mondja Bíró Sándor cipész —, hogy Vaján vízmű legyen. Olyan kezdeményezés ez, amelyet feltétlen támogatni kell. A századik nett egyrészét az állam vállalja magára. A többi összegei a községnek tíz év alatt keli kifizetni. A számítások szerint egy-egy családra évente 300—350 forint jutna. A vízmű két 120—150 méter mély tótból nyerné a vizet, amit szivattyú segítségével a víztoronyba nyomatnának. A toronyból elágazrva a községet mintegy 12—13 kilométer hosz- szú esőhálózat szőné be, melyhez 52 vizet adó kútcsap és 32 tűzcsap kapcsolódna. Természetesen — s ez a főcél — a vízvezetékhálózatból bárki a lakásba vezetheti a vizet, melynek munkálatai előzetes számítások szerint 500 forintba kerülne. — Hiba lenne azt mondani, hogy a falu egységes a vízmű megépítésében — mondja a tanácselnök. Sok a kétely és az idegenkedés... Megéri ? Igen ! — De azt is elmondhatjuk — szól közbe Sólyom Gyula a Hazafias Népfront elnöke —, hogy a községnek jó része mellette foglal állást. Sőt, akik aláírták a társulást, tevékeny agitációt folytatnak a vízmű Kíváncsiak voltunk a,, unva berek véleményére. Az elsd laáznál a kiskapuban találjuk) a gazdát, Sípos Béla ts2-tagot. — Már gondolkoztam rajta. Nagyon jó dolog lenne. A magam részéről támogatom • vállalom a rámjutó költséget. Az utca másik oldalán Kira Miklós egyéni paraszt fogad bennünket. — Legalább nem kell olya* messziről cipelni a vizet.. — Majd én cipelem — csattan fél az asszony — azért » pénzért én is elhordom.. — Nem értél te ehhez. A pesti lányod is ezt fogja mondani Számvetés Végül is aláírta a társulást. Az utcán kisebb csoport beszélget. — Én már számvetést i* csináltam — mondja Berkészí Gyula. Nem azt mondom* hogy nem fog megterhelést jelenteni, de nyugodtan kibírjuk, Sőt, az öntözéssel s kertemben annyi zöldséget termelek amiből futja majd. Vaja felismerte a közművesítés jelentőségét, s 1965-re it® is megépülnek a vízvezetéke^ a fürdőszobák. A tanács és a társadalmi IV'e let; szervek helyesen látják, hogy. olyan lehetőségről van sző, melynek elmulasztása visszavetné a község fejlődését. A község gazdasági fejlődéBáliiit l.ijo* Vigyázat, robbanás 1 sét tekintve jól áll — mondja Helmeczi Miklós tanácselnök. A tsz-ben a munkaegység értéke közel van az ötvenhez. Erre is alapozott a tanácsülés, amikor egyhangúlag a közié« vízművesítése mellett szavazott. A tanácsülés után megalakították a vízüvyi társulást, melybe nyomban tizenheten léptek be. S azóta? — Közel járunk a századik taghoz — mondja Molnár Mátyás, a szervező bizottság egyik tagja. — De ez a szám naponta emelkedik. Kétely és idegenkedés Már elkészült a tanulmányi terv. A vízmű építése előreláthatólag mintegy öt és fél millió forintba kerülne, melymást. Sietős a dolgom, istennek ajánlom... A tanyai ember így kérlelte Mórát: — Ne siessen mér, no. Ha igazán az Árpád apánk sírját kutatják, én rajtam ne múljon. Túrják fel a földem, nem kívánok érte semmit. A kutatás ezúttal is eredménytelen maradt. Néhány héttel később Móra Ferenchez beállított kocsidéra; csonttal, régi fegyverekkel a tanyai magyar. Mórát éppen kutatás közben találta. — Ez már csak az Árpád apánké? — kérdezte diadalmasan. Móra megnézte a csontokat, azután így szólt: — Nem az a barátom, csak egy germán katonáé.A derék öreg nem hagyta magát elküldeni, hanem azt mondta: —- No, de a múzeumba csak kiteszi? Móra el nevette magát: — Ki oda. Az öreg tanyai magyar halkan, sunyítva súgott erre Móra Ferenc felé: — Pedig nem sajnáltam volna egy pár köböl búzát magának, ha ezt tette volna ki az Árpád apánk csontjainak. A híres író magyarázni kezdte: — No, de ha a tudomány nem ezt mondja — felelte — pedig a tudomány: tudomány, nem lehet azzal bolondozná. kísérlet és siker a Mintha asatateiTé vált volna a záhonyi átrakó. Fojtott detonációk rázzák a levegőt, apró szilánkok röpködnek a vasérchegyek között álló va- gonsorok felett. A vaséicát- rákás nyáron sem könnyű munka, de télen fokozottan igénybe veszi az emberek erejét. Mire a Szovjetunió távoli vidékéről érkező vagonsorokat beállítják a vasérc-hegyek között kigyóaó sínekre, úgy egybefagy, mintha egy darabban rakták volna a kocsira. Bányászokká vedlettek át ilyenkor az átrakómunkások. Az öreg magyar megrázta a fejét: — Nono, tudjuk azt mink, hogy nagy haj maguknak az Árpád apánk sírja... Nagy, gazdag embernek kell annak lenni, akinél azt maguk megtalálják. A díszpolgár Móra Ferencet szülővárosa. Kiskunfélegyháza, 1929-ben díszpolgárává választotta, s a Darú utcát, ahol az író született, Móra Ferenc utcának nevezték el. Este, a diszün- nepségen, Móra Ferenc így emlékezett az eltelt harminc esztendőre, amióta Kiskunfélegyházáról elindult: — Mi történt azóta? Harminc esztendővel ezelőtt elment innen egy foltozó szűcsnek és egy ken yérsii tögető asszonynak a fia, fekete hajú díákgyerek, akinek hátán háza, kebeléi kenyere. Ügy ment el innen, mint egy isten madara, anélkül, hogy tudná, hol fog leszálln? majd. Harminc év után hazajött egy öreg ember. A diákember haja megfehéredect, de folytatja apja mesterségét- tollal. Tollal hímezi a virágokat, a rozmaringokat, s tulipánokat. Az anyám mesterségét is folytatom. Kenyeret sütök a magyar Irodalom asztalára. Nincs változás. Ma sincs egyebem, mint a rajtamvaló, ma is isten szegénykéje vagyok— határállomáson Hosszú hegyes végű, koksaká'y- hákban melegített acélruda- kat vernek az egy beállt vas- érchalomba. robba nőtől tetet he’yeznek a lyukba. Aztán elhangzik a figyelmeztetés: vi- gyázat, robbantás! Hagyományos módszer, évek óta így csinálják. Több az ember, mégis lassan halad a munka. Emberek kellenek az acélrudak melegítéséhez, s a hevítéssel, meglágvu’t anyag hegye hamar tompul. A karbantartó műhelyben két kovácsnak egyéb dolga sincs*! mint élezni a szerszámokat. Orosz Jóméi hattagú brigádját az elsők között tartják nyilván az átrakóban. A brigádvezető mégis elégedetlen* soka’lattá a vagonki rakással eltöltött időt. Valahogy így okoskodott, a vasrudak hegye hamar tompul. Mi lenne, ha. nem melegítenénk? Elgondolását közölte a brigáddal is. Egy käs óvatoskodás után mindannyian ráálltak a próbára. Másnap hideg vasukkal dolgoztak. A kísérlet sikerült. Háromszor annyi kocsit ürítettek ki, mint a többiek. S így ment ez a többi napokon is. Orosz József ék messze maguk mögött hagyták a többieket. Eredmény ükre az átrakásvezető is felfigyelt, s jöttek-mentek a kiváncsi emberek. Az új módszer propagálásába már bekapcsolódott a szakszervezet is. Azóta még sokkal mozgalmasabbá vá’t aa átrakó. Szaporodnak a robbanások, gyorsabban ürülnek a szovjet vagonok. Csökken a kovácsok munkája, a lassan csak az emberek melegítik meg a kezüket a kályháknál. S a hír szárnyaira vette Orosz József nevét... (íótti| I9tt4. február
