Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-06 / 30. szám
Első helyen a város fejlődése Javaslótok a megvalósítás Munkában a hídépítők VlilMVI Beszélgetés Bíró László elvtárssai, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökével Hetvenhat riyiregyhá/i ta-' nacstag számolt be a közelmúltban választóinak munkájáról. a városi tanács és a végrehajtó bizottság tevékenységeiről, terveiről. Kok közérdekű javaslatot tettek ezeken a beszámolókon a megjelentek, amelyek zöme a város további fejlődésével kapcsolatos. Beszélgetésünk — amit Bíró László elvtárssal. a városi tanács vb elnökével folytattunk — témája is ez: hogyan fogadja, kezeli, valósítja meg a lakosság észrevételeit a végrehajtó bizottság. — Milyen a tanács vezető szerveinek kapcsolata a nyíregyháziakkal? — Pozitív, állandóan javuló. Nincs olyan tanácstagi beszámoló, fogadóóra, amelyen ne úgy beszélnének a választók Nyíregyházáról, mint a sajátjukról; olyan szeretettel a tervekről, mint amelyek mindegyikünk érdekeit akarják megvalósítón’. A legutóbbi beszámolási időszak is ezt mutatja, a javaslatok nagy része közérdekű. A bejelentések már csak elszórtan magánjellegű panaszok ; előtérbe került a közérdek. Sok vállalatnál, üzemben, intézménynél számoltak be a tanácstagok az idei elképzelésekről, a város távlati rendezési tervéről Nagy figyelemmel, érdeklődéssel hallgatták ezeket a választók, s annak ellenére, hogy ezek már eleve az ő javaslataik alapján készültek, még most is sok okos, megvalósítható gondolatot tettek hozzá. A kapcsolatnak e formája kielégítő, jó. A dolgozók látják, hogy a tanács, a végrehajtó bizottság — természetesen a lehetőségeken belül — igyekszik is élni a segítséggel. — Mivel foglalkoznak főképp az emberek? — Említettem, hogy elsősorban a város fejlődésével. Kút, járda, villanyhálózat, az új üzletek a perifériákon, a korszerű közvilágítás, az autóbuszjáratok sűrítése. Energiánk, pénzünk jórészét ilyenekre kell fordítani, hiszen elég rosszul állunk alapvető kommunális létesítményekkel. Feltétlenül érdemes megemlíteni, hogy a javaslatokat a tanácstag jegyzőkönyvben rögzíti. A tanács vb egyes osztályai feldolgozzák azokat, s ezt követően vizsgáljuk meg, milvenek a lehetőségek a megvalósításra. Mindenki választ kap, az is. akinek e pillanatban nem adtunk érdemtóges, pozitív feleletet. Az egv évvel ezelőtti választásokat megelőző jelölő gyűléseken igen sok közérdekű javaslatot kaptunk. Többségük nagv beruházásokat igényel, ezért csak a távolabbi években jöhetnek számítóbba. De igen lényeges, hogy már a második ötéves tervben, vagyis a jövő év végéig , mintegy harminc százalékban már megoldást nyernek a felvetések. Villamosítunk például több nyíregyházi bo3 éves egészségügyi terv Baktalórántházán A baktalórántházi községi tanács az 1904-66 évi egészség- ügyi fejlesztés tervét tárgyalta leutóbbi ülésén. 1964-ben a gyermekgyógyászati szakrendelés beindítása érdekében szakorvosi lakást és rendelőt létesítenek. A lakosság jobb egészségügyi ellátásának érdekében egy körzeti orvosi lakás vásárlás is szerepel a tevben, mélyhez 15 ezer forinttal járulnak Hozzá közsegfejlesztésii alapból. Ugyancsak ez évben korszerűsítik a két körzeti orvosi váró- és rendelő felszerelést. Az egészséges környezet kialakítására tovább folytatják az utcák és terek fásítását. Jelentős létesítmény lesz még az idén, a 40 férőhelyes bölcsőde építésének megkezdése. Az egészségügyi terv 1965 évi programjában szerepel egr iskolaorvosi á'fiés szervezése, melyhez szolgálati lakást vásárolnak. Megkezdik az anya- és csecsemővédelem javítása érdekében egy korszerű egészségház építésének tervezését, előkészítését és befejezik a 40 férőhelyes bölcsőde építését, s átadják rendeltetésének. Az öregek és csökkent munkaképességűek foglla'koztatása érdekében könnyűipari üzemet létesítenek. A 3 éves egészségügyi terv utolsó 1966 évében a körzeti orvosi lakások, várók, redelők korszerűsítése, felújítása kerül sorra. 200 ezer forintos köaségfejlesztési hozzájárulással megkezdik az egészségház építését. A belterületi csapadék és szennyvíz levezetéséhez csatornázzák a község főutcáit és tereit, valamint törpe vízmű épül a jó ivóvízellátáshoz. Kricsfalussy Béla kortanyát, jelentős hálózatbővítést hajtunk végre. Másfél millió forintból csatornázzuk a Hunyadi utcai szennyvízárkot, üzletet adunk át a Ságvári telepen, és sok utat, járdát építünk. A fentiek lényege, hogy a javaslattevők és a tanács, annak szervei egyet akarnak, azért minden intézkedés pár- huzmo9 a javaslattól. — Említette elnök elvtárs, hogy nem teljesíthetnek minden kérést. Nem szegi ez kedvét a tanácstagnak, a választónak? — A város lakóit képviselő tanács tagságának több, mint a fele nem foglalkozott a múlt évig közügyekkel, legalábbis nem ilyen behatóan. Igen lelkiismeretesek, benne élnek a munkában, a helyzetben, megértik a nehézségeket is, amelyekkel Nyíregyháza még jócskán küzd ebben az időszakban. Megértik, hogy az útburkolás nak, a villanyhálózat bevezetésének sok az akadálya, az utóbbinak elsősorban anyagi és leginkább a tanyán. Az előbbinek pedig a város csatornázása, vízművesítése veti gátat, ám ezekre égető szük-J ségünk van a továbblépéshez,! ezért a tanácstagok nevébe«! is a lakosság türelmét kér-i jvk. Van persze olyan is, hogy egyes választókörzetek sorozatosan benyújtják a számlát, a megoldásra pedik —■ ők is tudják — igen kicsi a lehetőség. Épp ezért mondjuk e helyen is: a lehetőségektől sajnos nem tudjuk elszakító ni a kérést. — A központi helyen tehát a városfejlesztés áll. Hogy foglalkoznak a tanácstagok a kisebb ügyekkel amelyek csak látszatra kisebbek, valójában a lakosoknak a legnagyobb ügyei? — Figyelembe vesszük ezeket is. így történt például, hogy határozatot hoztunk a tanya világ javítási-szolgáltatási helyzetének megoldására, amely már időszerű. A kisipari szövetkezet felvevő helyeket létesít, de nem zárkózunk el a kisipar megadásától sem, ha ezt valaki kéri. Vagy az egyik hozzászólás alapján javasoltuk még őszszel a TÜZÉP-nek, hogy az egészen nagy tételek kiadásának mellőzésével javítson a város tüzelőellátásán. A végrehajtó bizottság diferenciál- ni akar, hogy a helyzet általános megítélésén túl alaposan megismerje a jellemző részleteket is. Munkatervünkben szerepel, hogy a végrehajtó bizottság, a tanács olé kerülő napirendekre már a legközelebbi jövőben a tanácstagok, üzemek, vállalatok, tömegszervezetek, a lakosság javaslatait kérjük. Ez lényegében egy nagy közvéleménykutatás arról, rnit akarnak megvizsgáltatni a város dolgozói. A közvéleménykutatá3 állandóan folyik. Különböző vizsgálatokat, ellenőrzéseket tartanak az állandó bizottságok, g javaslatokat tesznek. Legutóbb azonnal intézkedtek egy javaslat nyomán, hogy legyen a városi rendelőben vasárnap is gyermekszakorvos. Ugyanígy most tárgyalunk égy másik javaslatot, hogy vasárnap is járjon a tanyavilág és a város között busz mert az emberek nem tudnak másként bejönni. Ez nagyobb probléma mert Nyíregyháza lóval kevesebb busszal rendelkezik, mint más vidéki városok. A tanácstagok munkája tehát szerves része a város fejlődésének, változásainak — fejezte be nyilatkozatát Bírói László élvtárs. A szeszélyes időjárás ellenére is jól haladnak feladatuk tel» jesítésével a kisari hídépítők. Foto: Darabos Lászlót Célok, vágyak, emberek Portrék az este fényénél az iskolában Este van, de az iskola ablakai világosak. Folynak a beszámolók a dolgozók önálló nyíregyházi általános iskolájában. Az igazgató Mai fiatalok Hbian a nyíregyházi Ságvári TSZ fiataljai közül. (Balról-jobbra): Varga Anna, Pánkot.« Hona Szabó József, Kresztyankó András, Zajácz Gizella és Garai Mária arca a fiatalság elégedettségét tükrözi. Foto: Hammel József. — Szitár László vagyok. 196U- ban neveztek ki ide, azóta foglalkozom kimondottan a felnőttek oktatásával, nevelésével. Ebben a tanévben az induló létszámunk 500 volt, s most 457-en adnak számot a tanultakból. A felnőtt hallgatóink hetenként két alkalommal 12 tanítási órán vettek részt. Őszintén szólva nem kevés ez a dolgozó ember részére, akik a mindennapos fáradságos munka mellett fognak könyvet, ülnek a padba, sokan 20—30 esztendő után. És sajnos a mostani tantervűnk nem veszi figyelembe, hogy felnőtteket oktatunk, s az előadó tanáron múlik, melyik, hogy tudja korrigálni ezt. Különösen a két műszakban dolgozó tanulókkal van problémánk, s jó lenne ha az üzemek, vállalatok vezetői is segítenének ebben, számon kérnék hallgatóinktól a tanulást, mert így a kétoldalú ellenőrzéssel még jobb eredményeket érhetnénk el. No nem panaszkodható!«, mert a tanulmányi átlag jó. Akadnak már vállalatok, mint például az állatforgalmi vezetői, akik levélben fordultak hozzánk, hogy tájékoztassuk őket dolgozóik tanulmányi eredményeiről. Ennek mi nagyon örülünk. Egyes hallgatóknál előfordul, ha néhányszor hiányoznak, letörnek, s azt látják, hogy az elmaradást nem tudják pótolni, s kimaradnak. Többsége azonban kitartó. S ezek közül válasszunk most ki hármat a VIII. osztályból. Néz-, zük meg, ki miért tanul. — Jól ismerem őket, hisz a VIII. osztályban én tanítottam a történelmet és földrajzot — mondja az igazgató. Asszony, dolgosat írás után A matematikai dolgozat után vagyunk. Vége a nagy izgalomnak. Kipirult arccal lép ki a teremből egy fiatalasszony. — Úgy érzem sikerült — mondja Szappanos Mihályné háziasszony. — Főzni megtanultam, meg is volt elégedve velem a család, csak én nem voltam megelégedve magammal — mosolyog. — Szégyelltem magam, hisz a férjem techni- komba jár, a kislányom harmadikos, foglalkozni kell vele, s bizony nem egyszer olyan fogós kérdés elé állított, hogy csak csodálkoztam. A napokban például azt kérdezte meg tőlem: „Mond anyukám, milyen tulajdonsága van az anyagoknak, ha melegítjük.” S én nem jöttem már zavarba. — Hogy a célom mi a tanulással? — Őszinte leszek. Ha a lányom nagyobb lesz, szeretnék dolgozni, mert ez a háztartás már olyan, hogy nem elégíti ki a ma emberét. Én csak olyan mindenes „cseléd” legyek?! Kisebbségi érzésem volt, s ezt már nem érzem. Sokat köszönhetek a férjemnek, mert igazán sokat segített, bátorított. Bizony éri 1942-ben jártam ki á hat elemit. Féltem, hogy sokat felejtettem, s egyáltalán meg kellett azt is tanulnom, hogyan tanuljak. Ma már ott tartok, hogy szeretnék tovább tanulni, ha megkezdődik a dolgozók gimnáziuma, beiratkozom. Most érzem csak igazán, milyen kellemetlen elmaradottnak lenni. Ha valaki fejlődni akar, lépést kell tartania a fejlődéssel. Ezt magyaráztam a szomszédasszonyomnak, Kóczon Miklósnénak. Ő azzal érvelt, hogy kinevetik. Menjen csak — mondtam neki, és ne törődjön mással. S ma már ott tart ahol én. Nem gyerekség Ősz hajú, szemüveges ember. Beteges, de kitartó szorgalmú. — Fenyvesi Mihály vagyok. Most ötven esztendős. Én vagyok az osztály veteránja, mert aki utánam következik az már 10 esztendővel fiatalabb. — A tanulásban azonban példás, tavaly is jó rendű volt — szól közbe az igazgató. .— Őszintén szólva én először gyerekesnek tartottam, hogy az órákon jelentkezzem, pedig tudtam az anyagot. No de ez csak az első időkben volt. Nekem már nem lenne kötelező, hogy tanuljak „vén" fejjel, hisi a rendelkezés kimondja, de mégis. Úgy érzem és látom* hogy tíz, talán húsz év múlva már egyetlen ember sem lesz nálunk, akinek ne lenne meg a nyolc általánosa. S én sem szeretnék lemaradni. Most a nyíregyházi ecetüzem vezetője vagyok, azelőtt tanyán éltem, s nem volt módom tanulni. Hét kilométert kellett volna gyalogolnom az iskoláig. Képzelheti* hogy nem könnyű 38 esztendő után újra iskolába járni. De szívesen csinálom, a munkám is megkívánja, fnert úgy érzem a nagyobb felkészültség megkönnyíti azt. Két akarattal Lelkes Jolán egészen fiatal* alig 21 éves. Több helyen dolgozott már. — De sajnos csak segédmunkásként — állapítja meg szomorúan. S ezt a gyerekes lejemnek köszönhetem, amiért kimaradtam a VIII. osztályból. S ezt most kell pótolnom. A tanulás helyett a munkát választottam, s mit gondoltam még akkor arra, hogy először tudni is kell. Most aztán pótolom! — mondja mosolyogva — mert a MOKÉP gépkezelő-tanfolyamára is járok, meg ide is. Nem könnyű, de tudom, hogy meg lesz az értelme. Ott már márciusban végzek. S oda is csak úgy vettek fel. hogy itt az iskolában kértem igazolványt, hogy a VIII. osztályba járok. A félévi beszámolón már túlvagyok. — Hogy ment? — A számtanom négyesre sikerült. Szeretnék tovább tanulni ! Farkas Kálmán. Országos versenybizottság elé kerülnek a megye legjobb baromfitenyésztői A megyei mezőgazdasági versenybizottság üésén a termelőszövetkezetele 1963 évi baromfitenyésztési és nevelési versenyének az eredményével foglalkozott. A mintegy száz versenyző tsz-munkacsa- pat közül a járási verseny- bizottságok negyvenet terjesztettek a megyei bizottság elé. A tojástermelő termelőszövetkezeti nagyüzemek közül több meghaladta a tyúkonként i évi száz darab tojást. Sárga magyar fajta tyukáílománynál a milotai Üj Élét Tsz évi 128 darabos tojásétlagot ért el. a tiszadobi Táncsics Tsz 116-ot. A plimuth fajtánál magasan kiemelkedő a termelés a ti- saadobi Táncsics Tsz-ben 164 darabos tyukonikénti eredménnyel, s jó az átlaga a vállaji Rákóczi Termelőszövetkezetben is, ahol a megye egyik legnagyobb törzstyuk- állománya van. Az árubaromfi neve'éséngl az elhullás! százalék, a fel- nevelési idő, az értékesítési átlagsúly és a felhasznált abraktakarmány alapján a pa- szabi Petőfi, a felsősimái Béke Őre és a géberjéni Győzelem szövetkezetek tartoz- tozmik a megye legjobbjai közé. A tények alapján a megyei versenybizottság javaslatot tett, hogy mely termelőszövetkezetek kerüljenek az országos versenybizottság elé a* 1963 évi baromfi tenyésztési* nevelési eredményeik alapján.
