Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-04 / 28. szám

Haimos, Tiborszállás, Va- laskert: karámkerf tette ura­dalmi tanyák a Kraszna menti erdőségek között! A gróf Károlyi féle uradalmi tanyavilág. Úgy harminc esz­tendeje jártam itt először. 1964 elején, egy szürke net- köznapon legalább ötvenen szállnak le velem együtt a vonatról és sietnek be, a ro­hamos gyorsasággal faluvá nőtt helységbe, Tiborszállás- ra. Az utcán betonjárda, a sorakozó oszlopokon villany­os telefonhuzalok feszülnék. A hajdani tiszfcartói lakásban a. községi tanács. „Tíz utcát nyitottunk-* Deresedő hajú férfi ül az asztalnál: Molnár Zoltán ta­nácselnök. 1937-ben summás- ként került Tiborra, és 1955 óta' tanácselnök Itt. Talu? Igen. Kérdezzünk csak róla egyet-mást. — A felszabadulás óta tíz utcát nyitottunk és a.. kiosz­tott telkeid mind be is épül­tek. Kétszázötven új házunk van, kivétel nélkül erős kő­alapon, szellős ablakokkal. Szalma vagy nád egyen gét kér. Bukszájából százas­sal fizet.. Husztiné középkorú as.z- szony. Mellette fiatal leány­ka áll. — Ne azt tessék, inkább azt az alsóbbat. Úgy nézem, az finomabb — mondja a ve­vő. — Drágább ötvenkét fo­rinttal. — Nem baj, azt tessék mutatni* Hátulról, vállnál, a lány­kához méri Husztiné a kar­digánt, aztán nézi a kötést, gusztál egy kicsit. — Ez jó lesz.' Még egyet adjon. Azt a kéket. Blokkolásra kerül mind a két kardigán. Elmúlik a záróra ideje, persze, mig mindenki meg­kapja a maga áruját. A két alkalmazott gyorsan számol, hogy postára adja a pénzt. Tízezer forintöt meghalad a- dé'.elötti forgalom. — Ez mindig így megy? — Még igyebbül — mondja Bozókiné. — A délutáni for­galom mindig több. Hátha a zárszámadás meglett volna már...? Mert a tsz-ünk, az Uj Élet. nem tartozik az utolsók közé. Donka Sándor tizenegy éve vezeti itt a postát. Ezernyi sajtólennék — Az első évben, mikor idekerültem, csak néhány sajtótermék járt a faluba — magyarázza. — De ez is nagy eredmény volt itt, mert el lehet képzelni, mi volt itt ilyesmiből 1944 előtt. Ma például ott tartunk, hogy csak naponta 117 napilapot hord szét Szilágyi Albert kézbesítő. Hetenként viszont? Azt nehéz lenne felsorolni. 450 előfizető van a faluban, ami azt jelenti, hogy majd­nem minden családhoz két­fajta kiadvány jár. Tíz évvel ezelőtt 33 rádióelőfizető volt. ma 196. Televízió 7 van. '21 aulóvárományor — Vagy itt vannak pél­dául a nyugdíjasok. 17 500 forint érkezik egy-egy hó­napban címükre. Tsz öreg­ségi járadékosoknak külön 9800 forint jön. — Takarékosság? — 126 takarékbetétet tar­tunk nyilván. Ezenkívül li­en 5000 forintos, 10-en Í0U0O forintos autónyereménybeté- tet mondhatnak magukének. Megjegyzendő kérem, hogy ötvenháromban még mind­össze 20 takarékbetétes volt a faluban. A postamester említ egy gondot: kövesútat kellene csi­nálni a főutcába. — Ősszel, tavasszal sáros az utca. Nem illik Tiborszál- láshoz. Van rá eset, hogy a boltba árut hozó gépkocsi nehezen tud bejönni. Azt kellene most legsürgősebben csinálni, kövesútat. De hisz- szük, hogy ez is meglesz, mert akarjuk. így tettünk rr! itt már sok mindent. Asztalos Bálint. vényekből négy és almából négy és félmillió volt a jöve­delem. Zárszámadás alkalmá­val több mint két és félmillió forintot osztottak szét, 42 ezer forint volt az idős tagok ju­talmazására. A tsz-tagok egy­havi jövedelme, elérte az .1400 fői intőt, egy család évi haszna 18 ezer forint lett. Egy év alatt több mint két­millió forinttal nőtt a tsz kö­zös vagyona. Az 1964. évi tar­talékok értéke __ közel két és félmillió forint. Az idei gaz­dálkodás erősödését többek kö­zött az is segíti, hogy újabb hatvan holdon végeznek öntö­zéses termelést. A tsz eredményei ulapjan nemhogy elkívánkoznának a tagok a közös gazdaságból, hanem, akik korábban elmen­tek, kérik felvételüket. Nemes Gyula. Kétezer forinttal nőtt egy tag jövedelme Ókorit ófülpösön Aa ököritófülpösi Számos- menti Termelőszövetkezet zár­számadó közgyűlése alapos számbavétele volt az elmúlt évi gazdálkodás hiányosságai­nak, amelyek mind a vezetés­ben, a szervezeti életbén, mind a szakmai irányításban és a munkafegyelemben előfordul­tak. A vezetőség beszámolója őszintén rámutatott a hibákra, ugyanakkor a kivezető útra is, elemezte, hogy már eddig. mit tettek az 1964. évi gazdálkodás sikere érdekében. A Számos- menti Tsz t— noha áruértéke- sílesi tervét 105 százalékra tel­jesítette —. te Pb termelési ág­ban. mint a zöldségtermesztés,- baromfinevelés stb. lemaradt a tervezettől. A hiányosságok ellenére is van előrehaladás a szövetkezetnél a beruházásokban, a termelési alap képzésében, s abban is, hogy több mint kétezer fo­rinttal nőtt 1962-höz viszonyít­va aa egy tagra jutó jövede­lem, amely közel 11 000 forint. S. A Mátészalka. Af»i«y mérleghiány után aktív zárás a buji Táncsics Tsz-ben A jo természeti adottságok­kal rendelkező buji Táncsics Termelőszövetkezet — a szer­vezeti élet . lazulása eredmé­nyeként — 1962-ben egymillió “s 400 eaer forintos mérleg­hiánnyal zárt. Tavaly, a szak­emberekkel megerősített szö­vetkezet vezetősége olyan ter­melési tervet készített, amely­nek végrehajtása megszüntet­heti a mérleghiányt. A végre­hajtás nem volt könnyű, mert még 1963-ban is gyakoriak voltak a fegyelemsértések. A kollektív összefogás mégis meghozta a várt eredményt: a mérleghiány megszüntetésén tűi aa egy tagra jutó munka­egység értéke, a prémiummal együtt 36,66 forint. A vezetőség beszámolója az idei terv fő feladatainak is­mertetése során megállapítot­ta, a tudatformálás, a munka- fegyelem javítása, a közös va­gyon megbecsülése terén szük­séges a legtöbbet tenni ahhoz, hogy elgondolásaikat valóra válthassák. Bojtos István. 1964. február 4v Olvasóink, tudósítóink írják: Egy év számadása a termelőszövetkezetekben Úl falu az erdők ölén sincs, pedig itt a láp közel, egyes helyei még mindig adnak fedésre való anyagot. Nincs rá szükség. Minden családnak saját háza van, csupán néhány fia­tal házaspár lakik együtt a szülőkkel, de ezek is telve i'annak saját fészekrakási szándékkal. — Uj épületben van a postánk, új a kultúrház. a szövetkezeti bolt, a kisven­déglő... Három fiatal tanár­képző főiskolán tanul, leg­alább huszonötén gimnázium­ba, technikumba járnak in­nen... ötvenhat óta két és fél kilométer járdát is építet­tünk... Akármelyik nagy község­be beillene a vegyes bolt. Számolom a benti vásárlókat: hatvankettő. Mindjárt vége a délelőtti nyitvatartásnak, öz­vegy Bozoki Lászlónénak, Udvari Ferencnének ugyan­csak meg kell mutatni, ho­gyan értik mesterségüket. Kel kardigán Tóth Mihály bácsi tsz nyugdíjas öt pakli pipado­hányt, meg egy fűzér fű­zött ötven hízómarhát készíte­nek elő értékesítésre. Varga Beruát. . i j tagokkal gyarapszik a kölesei tsz A kölesei Kossuth Tsz tagjai „megelégedéssel hallgatták a közgyűlési beszámolót, amely a közösség gazdasági és szer­vezeti életének komoly fejlő­dését ecsetelte a korábbi év­hez viszonyítva. Voltak még lazaságok elsősorban a munka minőségénél; de ezek a fogya­tékosságok végképp megszün­tethetek az idén. A termelőszövetkezetben a , .hústermelésből, állati termé­kekből három, szántóföldi r.ö­ség értéke a 18, az egy tagra : jutó jövedelem csak a 6243 fo­rmtot érte el. A méhtelekiek 1963 január- ’ jában választották meg elnö- ! Kükké a gacsályi Dózsa Tsz el­nökét, Beke Sándort. A kettős einök a napokban megtartott méh teleki zárszámadási köz­gyűlésen bejelentette a tagok­nak, hogy a mérleghiányt : riiégszüntették a termelésben 1 megszületett szép eredmények l nyomán, és az egy munkaegy- 1 ség értéke több mint kéts.ie­■ rese az előző évinek; egy tag • éves .iövedélmc 19 742 forint ■ lett. Mindezen túlmenően az ■ idei előlegezések . alapját is - megteremtették tartalékolás­• sál, s azzal, hogy többek kö­A termelőszövetkezeti zár számadások egyre sűrűsödnek egy-egy napon hat, nyolc, sö több heiyen is megtörténik a; elmúlt esztendő gazdasági szervezeti eredményének ; felmésére a közgyűléseken Megszűnt a vezetésben lévő hiba Méhteleken A méh teleki Uj Élet Ts: 1959 őszén alakult; s évekei keresztül sok problémává küzdött. Komoly hiba volt i munkaszervezésnél, a fegye lemnél, de legnagyobb hiá nyosság a vezetésben jelent kezett. 1962-ben is 149 ezerio rint lett a kis szövetkezét mér leghiánya; az egy munkaégy Embertársi kötelességünk is az ÉRDÉRT Vállalat tuzséri fatelepe. E kilenc üzemből ke­rül ki a balesetek 42 százaléka! És ebből adódik a feladat: fo­kozottabb agitációt, nagyobb elővigyázatosságot, ellenőrzést és felelősségre vonást kell al­kalmazni ezeken a helyeken. Javult a baleseti helyzet a mezőgazdaságban. Örvendetes tény, hogy amíg 1962-ben a ■ mezőgazdasági üzemekben — beleértve a tsz-eket is — kilenc , halálos végű üzemi baleset volt, addig az elmúlt évbén csak egy történt. Ennek az a magyará­zata, hogy a gépállomásokon, állami gazdaságokban az elmúlt évben már 700 társadalmi mun­kavédelmi őr tevékenykedett, akik a termelőszövetkezetek­ben is végeztek ilyenirányú patronáló munkát. A patroná- lás egyik példája, hogy a szo­cialista mezőgazdasági üzemek által rendezett murikavédelmi előadásokra, filmvetítésekre is meghívják a tsz-tagokat. A Szakszervezetek Megyei j Tanácsának munkavédelmi bi- zottságg egyre szervezettebben kapcsolódik bele a balesetelhá­rítási munkába. Az eddigi négy hivatásos felügyelő munkáját már a 24 állandó tagja is se­gíti, 28 társadalmi munkavé­delmi felügyelőt vizsgáztattak le és láttak el igazolvánnyal. Ezek a felügyelők nemcsak el­lenőrzik, segítik Is a balesetvé­delmi munkát. Az elmúlt évben több mint félszás gazdasági ve­zető ellen tettek feljelentést a munkavédelmi előírások betar­tásának elmulasztása miatt Mindez egymagában nem vonja maga után a balesetek csökkenését. A gazdasági veze­tőknek és a szakszervezeti bi­zottságoknak fokozni kell a megelőző munkát. Ne elégedje­nek meg az adminisztratív in­tézkedésekkel. A propaganda lehetőségeit pedig ki kell hasz­nálni, az új dolgoztoknál ellen­őrizni kell a szabályok betar­tását. Munkaköri kötelezettségein­ken túl ez embertársi köteles­■ ségünk is. T. A. Megyénkben az elmúlt évben 2104 üzemi baleset történt és ennek ! övetkeztében 38 ezei 427 munkanap esett ki a terme­lésből. Ez — az 1962. évihez vi­szonyítva — emelkedést jelent, Kedvezőtlen ez a statisztika, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt évben megyénkben jelentősen emelke­dett az üzemi munkások szá­ma. 1962-ban ezer ember közül majdnem 35 dolgozót ért ki- sebb-nagyobb üzemi baleset! Kétségtelen, hogy a munká­ba álló új dolgozó nem annyira rutinos a balesetvédelmi elő­írások betartásában és alkal­mazásában, mint a fegyelme­zettebb törzsgárda. Az elmúll évben a megye különböző üze­meiben mintegy hatezer új dol­gozó állt munkába. Van olyan üzem, ahol szinte egyik napról k másikra több száz ember fel­vétele vált szükségessé. Ilyen helyzet állt elő az ÉRDÉRT vállalat különben is balesetve­szélyes faosztályozó üzemeiben Ez is előidézte azt, hogy «2 említett üzemekben több voll a baleset, nagyot nőtt a mun­kából kiesett napok száma A balesetek növekedésének azonban személyi okai is van­nak. Az előző évi, viszonylag jobb eredmények egyes veze­tőket elbizakodottá tettek. As oktatás formálissá vált, nem kisérték fokozott figyelemmel az új dolgozók munkáját. Töbt helyütt — a termelés fokozása érdekében — eltekintettek a munkavédelmi berendezések felszerelésétől és használatától Felületesek a házi kivizsgálá­sok, népszerűtlennek tartják í felelősségre vonást, nem derítik ki, hogy ki, vagy kik a felelő­sök. Sokszor a szakszervezet bizottságok sem kapcsolódnak bele a kivizsgálásokba. A balesetek zömét néháni vállalat adja. Ilyenek az Öntö­de Vállalat kisvárdai üzeme, t Nyírségi Erdőgazdaság, az 5-ö; AKÖV, az Állami Építőipar Vállalat, a Tiszalöki Faipar Vállalat, Nyírlugosi Állam Gazdaság, a nyíregyházi fűtő ház, záhonyi állomás és átrakó Szálka és gerenda fizessenek neki az „egyszerű” halandók. Amikor „lebukott”, akkor jött rá, hogy a cech is meg a pech is van a világon. Mérlegeltem, hogy ártal­mamra lehet-e, ha őszinteség­re ragadtatom magam? Haj­dani barátaim foglalkozásuk szerint távol esnek tőlem, nem árthatnak nekem, tehát jöhet az őszinteség. — Mondd, Pistukám, te az ágytá’at is kihordod Jósika után a felettesed iránti tisz­teletből? Nagy szemeket meresztet­tek. arcuk elvörösödött, s már attól kellett tartanom, hogy a kissé túltáplált Jóskának valami baja támad. — Jó szemed vap, látszik, Van érzéked e’hullajtott sza­vak szemétdombján vájkálni — dörmögte Jóslta. — Fizess. Pistukám gyerünk, elment az idő. Ne haragudj, kérlek — fordult hozzám —, ma még dolgunk van. — Hát megharagudtál, Jós­ka? Ezt nem vártam volna tőled — mondtam mosolyog­va. — Más szemében a szálkát is ésizreveszed, de magadé­ban a gerendát sem — jelen­tette ki mérgesen. Elmentek, pedig még akar­tam nekik va’amit mondani. Hirtelen eszembe jutott égy japán anekdota, ami az én sértő őszinteségemet is más világításba helyezte volna Ott az a szokás divatozik, hogy’ a hadisikereket a kisbíró ve­ri dobra. Közhírré tétetik, ennyi és ennyi ellenséges ka­tonát semmisítettünk meg, sokat fogjul ejtettünk és ren­geteg fegyvert zsákmányol­tunk. Egyszer valaki megkér­dezte a kisbírót: és mond csak, öregfiú, nekünk mennyi a veszteségünk? A kisbíró eszes ember volt és emiffyen válaszolt; menj át a tű V>1dal­ra. azt ők tudi-'k... Gulyás Mihály pírt, .saódt Jóskának, kicsit ! húzza odébb a könyökét, ne- 1 hogy bepiszkolja és törli, , törli a pacnit. A csuda vigye d, Pista, bosszankodom magamban, hát ; az a’iárendeltségi viszony ná- ’ latok ezt is jelenti, a szolgai 1 alázatosságot és időszerűtlen meghunyászkodást? Szeretném 1 emlékeztetni őket arra, mire « esküdtünk é keménykötésű lel- i kesedésünk fiatalos esztendei- 1 ben, a kollégiumban, hogy mi nem leszünk se kis-, se nyárs- ' polgárok, olyan új emberi ' magatartást erőszakolunk ki - környezetünkben — ha mu- 1 száj, „sértsd meg a polgárt” i alapon, pimaszkodással is —, 1 hogy... szúval..., hogy ne csak < a legfontosabban, a gazdaság­ban szűnjék meg embernek 1 ember által való kizsákmá- 1 nyolása, hanerrt az emberek ' közötti mindennapi érintke­zésben is. S mig az utóbbiban i és legfontosabban meg is 1 szűnt, a köz- és magánélet i bizonyos fokig ellenőrizetlen berkeiben tovább hatnak a> 1 polgári, kispolgári viselkedési ] szabályok. Ismertem derék ; jóra való embereket, akiknek : természetes jótulajdonságait i lassan megemésztette a talp- : nyo’ók hízelgése, fennhéjázok, : majdan gorombáit és követelő­zők lettek. Megszokták, hogy < az emberek tisztelik beosztá- 1 sukat és megfeledkeznek ar- : ról, hosy csak egyéni m aga­tar fásukkal, korszerűen példás 1 viselkedésükkel vívhatják ki 1 maguknak, hogy őket mint ' emberieket is tiszteljék ésl t szeressék. Olyan kis- és ma­gasbeosztású erpberrel is ősz- ' szeakadtam. aki nemcsak el­tűrte, de el is várta, hogy Pistának fülig szaladt a szá­ja, hiába, legszebb öröm a káröröm. Az úgy vo’jt... de elöljáróban hadd mondom el, milyen ember is volt az a ; Kopasz? Kiváló tanár, de dur­va mint a pokróc. Kopasz szerette a pontosságot, a ru­galmatlan, kegyetlen hajszál­■ pontosságot. Do'it írtunk áb­rázolóból. A startnál felemel- te ceruzáját, csak akkor volt szabad a füzet fölé hajolni, • amikor rákoppantott az asz­talra. A finiskor elővette zseb­: óráját, ~s amint a másodperc­mutató közeledett az óra vé­géhez, úgy emelkedett kezé­ben a ceruza. A harminchét ceruzának egyszerre kellett koppania az övével, ha vala­ki megkésett... Én az emléke­zetes esetikor megkéstem, Hoz- i zámvágtázott. egyetlen mar- i tolással kitépte füzetem­ből a lapot, összegyűrte, ha i jól emlékszem, még bele is ■ harapott, aztán a gombócot a képembe vágta -— ökör! — derrentstt rám, aztán, mert ! enyhének találta a minősítést, ■ még hozzátette — Hatökör. : Cimboráim jót nevetnek, én • csak tessék-lássék kullogok • harsány jókedvük után. Ért­■ hető... Feketét iszuk, s töröm a i fejem, hogyan adhatnám yisz­- sza a leckét. Jóska baráton! 1 ügyetlenül fogta meg a csé- > szét, kilöttyint belőle, a fe- . kete iőtty csúnyán ékte’enke- i dik a fehér márványlapon. Jóskának arcizma s»m rez­- dűl, könnyed magabiztosság­■ gal, fá se tekintve Pistára, ezt mondja: t — Légy míves törüld !e. i Pista magától értetődőnek r veszi az utasítást. Táskájá- . ból kimarkol egy darab pa­T.smerős társasában ülök, *■ harmadmagammal. Együtt jártunk iskolába, gimnázium­ba kerek tíz évvel ezelőtt. Tíz evvel? Tévedtem, tizennégy Hogy megy a idő! Egykori osztály- és osztá’yos társaim hivatalnokok lettek, hiszem, a szó nem átvitt, ha­nem eredeti értelmében, s az élet mozgalmas valósága né­mi alárendeltségi viszonyt szőtt koséj ük. Régen nem láttuk egymást. Jóleső érzéssel veszem tudo­másul, hogy Jóska beosztási­ban Pista fölé kerekedett. Jóska az osztály eminensének számított, mig Pista a szolid átlagos szintet tartotta. Bár­csak minden ember sorsában ennyire következetes lenne az élet! Egy csendes presszó sarokba húzódva diskuráltunk, diákmúl­tunkban lapozgatunk, s meg­nevetjük régi magunkat. Jóskának akad a legtöbb de- lőlnivalója, természetesen a mi kettőnk rovására. Jóska a kiválóságok — különben érdekesnek egyáltalán nem tekinthető — életét élte. Nem érték meglepetések, s termé­szetesen a tanárok se nagyon ny aggatták, o’jyan is volt, aki nem is mert összeakaszkodni vele. Ha valamelyik tanár né­pin megsértette, kettőzött szorgalommal tanult, forrás­munkáikat böngészet, csak ke.- vesek által ismert ritkaságo­kat gyűjtött kobakiában, az- lón egy alkalmas ni’lanatban előrukkolt, egyébként megéj- tfen ártatlan, diákos képpel cgv olyan kérdéssel, melyre iáién csak ő tudta a vá’laszt. Rápirított a tanárra, annyi szent. — Emlékszel? — bök ol­dalba. — A kopasz, hogy ki­tölt voted? A Kopasz többször is kitolt '■elem, s kénytelen-keletien meg keilett kérdeznem, bog'.' a *súk közül melyükre gondol.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents