Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-29 / 50. szám

Nyolcszázezer forinttal bi>. Tavaly egymillió 740 er forint volt a termelési l'v, idén két és fél millióra lelték. Danes Albertné, a írmihálydi Üj Élet Tsz fő- inyvelöje bizonyít. Szá­nkkal érvel, hogy nem túl- s, nem alaptalan és meg- ndolatlan ez a „nagyot :arás.’’, a tervezésükben. HAVONTA ELŐLEGOSZTÁS — Hosszú évek után vég- egyenesbe jutott a tsz. Ta- iy a korábbi rossz évek att óvatosan terveztünk, ín az eredmények láttán ír nem volt «re szükség, rsze, nemcsak az hatott rkentően, hogy túlteljesí- ,tük a tervet, hanem azok lehetőségiek is, amelyeket dig nem használtunk ki :ggé. Idén először termesz­eik magken dert. A 100 hold burgonya, a felemelt do- nyterület, a 10C hektoliter- 1 több tej, a 3 ezer darab- 1 több baromfi, több. hízó irha, több hízó sertés szer- iése és értékesítése bizto- ják majd a nagyobb ered- inyt És ami majd az em- rekre hat, ami növeli a mkakedvet; úgy tervezzük, gy havonta előlegként ndan egységre tiz forintot etünk ki. PÉNZ ÉS KRITIKA A főkönyvelő asszonnyal /írbátorban találkoztunk, izében a főkönyvvel, a vdokumerrtációkkal, arra rt, hogy elfogadtassa a szügyi tervet a bankkal. A nk nem ölt kifogással. A Az extraháló üzemeltetésé* vei 9—10 hónapra nyúlik a feldolgozási időszak. Gyakor­latilag tehát nincs szükség az emberek elbocsátására. És egy másik, nem kevésbé fon­tos szempont: fokozni tudják az olajkihozatalt és a 'napra­forgóból visszamaradó dará­ból is további olajat tudnak kivonni, anélkül, hogy az ál­lati takarmányként használt tápértéke csökkenne. Az olaj­pogácsából — ezt is takar­mányként hasznosítják. A fe­hérjetartalom csökkenése nél­kül újabb 6 százalék olajat nyernek. A gyertya­gyártásé csak a jelen A köznapi munka forgata­gában alig-alig esik már szó a gyár másik gyártmányáról, a gyertyakészítésről, amelyből egyre kisebb a kereslet. A nyírbátoriak is tudják, hogy a jövőt már nem ez, hanem a korszerű, világszín­vonalon mozgó növényolaj-fel­dolgozás jelenti. Gregor Pál „Minden anyagi és szelle­mi erőt az extraháló üzem lét­rehozásáért!? — Jó néhány hónapja ez a jelszó, ez fog­lalkoztatja a nyírbátori nö­vényolajgyár műszaki, fizikai dolgozóit Tizenöt éves vá­gyuk van megvalósulóban, és bizony akad gond bőven. Épül az új olaj feldolgozó Berki József főmérnök el­mondta, hogy 1949-ben tartot­ták az első hivatalos tárgya­lást a gyár extraháló üzemé­nek megépítéséről. Azóta se szeri, se száma a tanácskozá­soknak, helyszíni szemléknek. Végre most megvalósulhat. Nemcsak a tervek készültek el, folyik az építkezés is. Szeptember 30-ra a 33 millió forintos rekonstrukció első fá­zisa befejeződik: elkészül az extraháló üzem épülete. Az üzem korszerűsítése nemcsak a gyáriakat tartja lázban. A születő létesítmény bölcsőjénél ott bábáskodik az egész község. A pártszerve­zet, a járási tanács és termé­szetesen az országos vállalat ARCOK, EMBEREK Nem történt baleset Az esetről sokat beszél­ek Záhonyban. Bubrik And- ás nevét azok is megis- nerhették. akik még Sofia­ern hallották. Tőle, a moz- lonyveaetőtől azonban alig ehet néhány szót kiszedni, örömmel beszél a Diesel- oozdonyról, amit a köizel- oúltban kapott. Dicséri a motorját, berendezését, azt nondja, álom vele doígoa- li. De a tettéről, alig szói alamit. — Minden olyan gyorsa« értén t, hogy csak utólag -idtam átgondolni. Tolatást égeztem a hajnali órák- 'an. A mellettem lévő vá- ányon szembe jött velem gy másik szerelvény. A olatási határ közelében oltunk, ilyenkor nagyon ell vigyázni, mert külön- en a két szerelvény su- olja egymást, kisiklanak, riási kár keletkezhet. A lunkásök is észrevették a öaelgő veszélyt. Kézzel- ibbal integettek, kiabáltak, zonban a mozdony nem lit meg. Pillanatok alatt önteni kellett, mert a tásodpercek százezreket je- mtettefk. Teljes sebességre apcsoltam. a Diesel meg- grott, _s alig néhány centi- ? húztam, el a szembejövő terelvény mellett. Amikor :szálltam a mozdonyról, ki- iondhatat.lar.ul fáradtnak "eztem magam. Nem for­int baleset, sem fennaka- ás a forgalomban. Ennyi a történet. Bubrik ndrás nem dicsekszik vele :nkinek. Becsületesen vég- i tovább a munkáját, mint hogy azt 12 évi szolgálat iatt megszokta. Egyszer­iül késett, felettesei elége- ettek vele. — Aki egyszer eljegyezte lagát a vasúttal, — mond­ja búcsúzóul, — annak he­lyén kell, hogy legyen az esze, meg a szíve. Nem kell sókat tenni, csupán betar­tani azt a négyszavas kis utasítást, amely szinte min­den mozdonyban ott van a műszerfal felett: „Szemed a pályán legyen!” A tények bizonyítanak. Bubrik Andrásnak helyén volt a szeme és a szive is... Bf. Miitia nagypapa pillanat, mellényulás, máris bajt okozhat az esztergakés, gyalugép, motor stb — magya­rázza. — S milyen fájdalom egy feleségnek, a családnak, amikor az apa. helyett á híre érkezik, hogy baleset érte, be­szállították a kórházba... Rok­kanté válik csökkent munka- képességű lesz. S miért? Az emberi gondatlanságért, figyel­metlenségért. Garasos István hét esztende­je dolgozik a Szakszervezetek Megyei Tanácsánál, mint mun­kavédelmi felügyelő. Sokat lá­tott, tapasztalt ez idő alatt. — Sok munkasikernek örül­tem, de sajnos láttam és vizs­gáltam olyan eseteket is, ame­lyek megráztak, elszomorítot­tak, s ilyenkor mindig fel-felöt- lött bennem a gondolat; miért, miért, hát nem tudnak eléggé egymásra vigyázni az embe­rek?... Gondolkodik. — Elmondok egy esetet. Ta­valy az ÉM. Szabolcs megyei Építőipari Vállalat munkásai daru segítségével betoneleme­ket raktak ki vagonokból. A betongerenda, a leeresztéskor úgy fejen ütötte az egyik mun­kást, hogy azonnal meghalt Bűnvádi eljárást kellett indí­tani a daru kezelője ellen is. Ilyen áldozatokkal járt a szál­lítási és anyagmozgatási óvó rendszabály elmulasztása, az emberek figyelmetlensége, fe­lelőtlensége. Sokszor érzi azt Garasos Ist­ván, ez az izig vérig munkás­ember, hogy belefáradt a küz­delembe. Különösen kedvét szegi, amikor tehetetlenséget, vagy nemtörődömséget lát Amit hiába bolygat — Mégis csinálom, szeretem ezt a munkát, mert szeretek az emberek gondjaival foglalkoz­ni. Megértem én azt is, hogy vannak anyagi gondjaik is az üzemeknek. Tudom, nem állnak rendelkezésükre nagy összegek különböző beruházásokra. De mégis azt meg nem értem, hogy felelőtlen módon foglalkozza­nak a munkásokkal. Itt van például az építőipariak asztalos­üzemének a problémája. Már két éve bosszant. Az üzem kor­szerűtlen, nincs a munkásoknak öltözője, fürdő, rossz a porel­szívó berendezés, s hiába boly­gatom. Pedig tudomásom sze­rint volt rá pénze is a válla­latnak. Azzal hitegetnek ben­nünket, hogy máshová költöz­tetik az üzemet. Ez azonban még nem történt meg. Megfenyegették Garasos Ist­vánt. —- Ez meg azért történt, mert nem járultam hozzá addig a Szatmárvidéki Faipari Vállalat vásárosnaményi ládaüzemének az üzemeléséhez, míg ideigle­nes jellegű fürdőt és öl­tözőt nem biztosítottak a munkásoknak. A rekonst­rukciós tervből ezeket ki­felejtették. Nézzünk el felette mi is?! — tekint rám. — Ezt mi nem tehetjük meg... Évenként 250 vizsgálatot vé­gez, s egyszer legalább minden üzembe ellátogat. — Azokra a helyekre, ahol több a probléma, nagyobb a baleseti veszély, sűrűbben is ellátogatok. S ezekről a vizsgá­latokról írásos feljegyzések is készülnek. Ma már egyre keve­sebb az a vezető, aki ne fo­gadná el szívesen tanácsainkat, s ne intézkedne. De azért itt-ott akad tennivaló. Itt van például az ÉRDÉRT tuzséri, 14-es tele­pe, ahol tavaly 138 baleset tör­tént. Ezek közül kettő volt sú­lyos. Bűnvádi eljárást is kér­tünk... S mégis, az állandó fi­gyelmeztetésem ellenére is el­nézik az ottani vezetők, hogy a munkások a pályakocsikat a megengedettnél jobban túlter­heljék. Ezek okozzák aztán a baleseteknek 50—60 százalékát. Sokszor okoz ez nekem álmat­lan éjszakát. Felelőtlen emberek — Felelőtlenek az emberek sokszor saját magukkal szem­ben is. Hányszor elhangzik a fi­gyelmeztető szó után: „engem oktat szakikám, értem én, régi munkás vagyok.” S néhány nap múlva, éppen ezt az embert éri baleset, mert hiába kérték, használja a védőszemüveget, vagy mást. — Nem tudom megállni, hogy ne szóljak — mondja Garasos István. — Tudom, mert én is voltam műhelyfőnök, dolgoz­tam a Vulkánban Kisvárdán, s a vérembe van. Az egyik al­kalommal a szálkái állami gaz­daság asztalosüzemében szól­tam rá az egyik munkásra, mert a gyalugépen a késtartó- nyílás nem volt lefedve. — Tudok én magamra vi­gyázni elvtárs, még álmomban is megcsinálom ezt a munkát — válaszolta. — Később mégis 5 gyalulta el az egyik ujját. Az eset után ellátták védőkészülékkel a gé­pet. S ez bosszantja az embert. Sokan soha nem előre, hanem utólag gondolkoznak. Ezek bosszantják Garasos Istvánt, a munkavédelmi fel­ügyelőt és érettségizett gépla­katost. Farkas Kálmán N yírmihálydiban egyenesbe jutottak Az idei tervek mé«: biztatóbbak Megvalósul egy 15 éves elképzelés Duplájára nő a növényolaj feldolgozás — Megszűnik az idény jelleg A megyei termés Szabolcsban marad „Miért nem tudunk eléggé • vigyázni egymásra?" Aki reggeltől estig az üzemeket járja — A legnagyobb fájdalma: a nemtörődömség képviselői is mindent megtesz­nek a nyírbátoriak vágyának mielőbbi megvalósulásáért. Mindenképpen gazdaságos A szellemi irányítók sor­ra elmondják, hol szorít a ci­pő. Nagy Barnabás, műszaki osztályvezető. Molnár Sándor, a karbantartó műhely vezető­je, Paulovics László, szer­kesztő és Vajai Gyula, beru­házási felelős szavai nyomán kibontakozik a jövő új üzemé­nek képe és persze a minden­napi munka gondjai is. Ha a rekonstrukció meg­valósul száz százalékkal meg­nő a növényolaj feldolgozás. A megyei napraforgómag-ter­més felét eddig Pestre kellett szállítani. Most majd itt dol­gozzák fel, a mintegy 30 ezer tonnányi termést. Tehát, a termőtáj középpontjában vég­zik a feldolgozást és ez min­den szempontból gazdaságos. Megszűnik a gyár idényjelle­ge. Garasos István olyan, mint egy örökmozgó. Járja az üze­meket reggeltől napestig, s ez ismétlődik esztendőről eszten­dőre. Magával viszi a munká- j sok gondját, panaszát, s amelyi­ken tud, segít. Tanácskozik, ha szükséges „hadakozik”, vizs­gál, érvel, bizonyít. S mindezt a dolgozók érdekében teszi. Együtt örül az emberekkel, ha vastagabb a fizetési borítékjuk, velük drukkol a munkasikerei­kért, de ugyanúgy bánkódik és bosszankodik, mint a többiek, ha valamelyik munkást baleset éri. És ez sajnos a hozzá tarto­zó 180 üzemben előfordul. Elég egy óvatlan pillanat — En is munkás voltam, ki­lenc esztendeig géplakatos. Magamról tudom, hogy az em­bert munka közben is foglal­koztatják az otthoni gondok, problémák, s miközben dolgo­zik, azon gondolkodik sokszor, hogyan járjon végére az egyik­nek, vagy a másiknak. S ilyen­sor elég kérem egy óvatlan hivatalba késve jártam, s emiatt nehézségeim voltak feletteseimmel.” Jegyzetükben a következő­ket olvastam: „Kitartóan és fáradhatatlanul harcolt a munkaidő csökkentéséért, s ezért munkaadói zaklatták.” ,JDe rendőrökkel soha sem­mi dolgom nem volt ’ — fi­gyelmeztettem őket. „Csupán egyszer vezettek elő, amikor Budejovicéba elsöosziályú kocsin utaztam, jóllehet Hl. osztályra szólt a jegyem, de nagy volt a tülekedés” Ezt így módosították: az osztályharc áldozata lett, de ez nem törte meg elszántsá­gát abban, hogy az osztály­nélküli társadalomért har­coljon, amelyben mindenki­nek meglenne a maga he­lye. Amikor az egészet elolvas­tam, rájöttem, hogy nagyon viharos életem volt és re­mek példány lett belőlem az olvasókönyvek számára. Ez annyira felizgatott, hogy le kellett feküdnöm, de ha még bele is halok, azzal a kelle­mes tudattal csukom le sze­meimet, hogy emlékem jó kezekben van. Achille Gregor (Megjelent a Dikotorázban) i szobrokat, s fogam miatt sem . volt földrengés” — mondat- ' tani. „Nem találtam fel ke- rülöekét, sem új Pithagoras- tételt, ugyanolyan egyszerűen ' éltem, mint önök.” I „Azért mondjon csak va- > lamit" — biztatgatiek kenet­teljesen — majd mi ezután i átpofozzuk. Nem volt csoda- > gyermek? Milyen kalandja volt az iskolában?” „Az iskolában gyakran raj- i takaptak, amint a pad alatt indián-történeteket olvas­tam” — mondottam, s ők valamit írtak. Jsgyzetfüze- tükbe pillantottam és a követ­kezőket olvastam: „Az iskolában a tanító meg nem értése üldözte, mivel betiltott külföldi szerzőket olvasott.” „Az érettségi bankett ató» ittas állapotban „kardot az áruló mellébe” — kiabáltam, s ordítottam, amikor a rendőr a csendhá borítás miatt pénzbüntetést rótt ki rám.” A munkámban, sajnos, uraim, szintén nem tűntem ki — kíméltem magam. ,,A Életem 120. évében meglá­togatott két újságíró, azzal a kéréssel, hogy adjak nekik egy kis interjút. Megkérdezték tőlem, hogy eddigi életem során mi gya­korolta rám a legnagyobb hatást? Közöttem velük, hogy amikor Klanovicéban bő­röndökkel megrakodva olyan gyorsvonatra akartain fel­szállni, amely ott r.em állt meg. Elmondották nekem, hogy ez nem igen érdekelné az olvasókat, olyan ihintanagy- papát keresnek, aki például soha nem szitkozódott, har­colt a monarchia ellen, le­döntötte a Mária Terézia- szobrot, a földrengéskor ösz- szes fogait elvesztette, uno­káitól aranyfogsort kapott ajándékba, szóval ilyen és hasonlókra lenne szükségük, ami amellett, hogy olvastat­ja magát, igen jótékonyan hat az olvasók erkölcsére. „Beszélhetek őszintén?” ■— kérdeztem. Bólintottak. „Soha nem döntöttem le alakítjuk a kocák fiaztató ólját, amellyel csökkenthete jük majd az elhullást. Ta­valy 472 ezer forintért meg­építettük a víztornyot, most 66 ezer forintért egy 50 köbméteres víztárolót építünk, aminek a konyhakertészet és az állattenyésztés egyaránt hasznát látja. A beszélgetésben részt vett a község párttitkára is. — Ahogy a tavalyi terv megvalósult, ugyanúgy az ez évit is teljesítjük és erre szá­mos biztosítékunk van. Ami­kor a zárszámadó közgyű­lést tartottuk, itt volt a tszcs elnöke is, vele együtt Tóth Lajos tszcs-tag. Lajos bácsi kijelentette: „Egyre jobban csinálják a tsz-tagok a dolgukat, elhiszem, hogy most már nagyobb eredmé­nyekre is képesek”. Tóth La­jos nemcsak a maga nevé­ben beszélt, de sokak véle­ményét mondta el. Az elis­merésnek, bizalomnak persze akad más formája is itt a községben. Pár napja csak, hogy felkeresett Pásztor Mi- hályné, aki szintén tszcs-tag és megkérdezte, mit gondo­lok jó lenne az, ha belépne a tsz-be 14 hold földjével. Barna Gyuláné lő holddal már belépett. A JÓ PÉLDA VONZÓ Üj vágányra terelődött a beszélgetés, a tsz és a tszcs- tagok kapcsolatára, ami szin­tén szerves része annak, hogy az idei 800 ezer forinttal fel­emelt terv megválás« üjon. — A tsz és a tszcs kap­csolata a munkában a leg­szilárdabb. Lényeges kapcso­lat, hogy három tszcs-tag-gyermeke nálunk ipari tanu­ló, nem egy tszcs-tag fia itt szakember a tsz-bea... Alakul, formálódik itt min­denképpen az élet és ebben a tsz fejlődése, eredménye a mérvadó. Segítője ennek a 132 holdas gyümölcsös is. amelynek telepítését, most tavasszal kezdik meg. Ezt szolgálja a magkender a több dohánytermés, a nagyobb te­rületű konyhakertésaet, a sertés, a hízó marha, a barom­finevelés nagyobb aránya, de leginkább meghatározói az emberek, akik megvalósítják, végrehajtják a terveket. Sere» Ernő tavalyi eredmények után az új terveknek, számoknak hi­tele lett. De mit mondanak ezekről a tervekről Nyírmi- hálydiban? A tsz-majorban, a park kö­zepén, a tágas irodaházban, a nagy terveknél: egy pi­cinyke része már a szó igazi értelmében valóság Kétezer sárgapihés naposcsibe csipog ott, ahol pár napja a zár­számadó közgyűlést tartották és munkaegységenként az elképzeléseket is meghaladva 38 forintot osztottak. — Eagkért a csibékért áp­rilisban már pénzt kapunk és a járástól egy alapos kri­tikát — mondja Krasnyánsz- ki József, az elnök. — Nem­rég tataroztuk az épületet, dehát hová tegyük a csirkét, ha az építőipar nem készült el idejében, az óllal? Az elnökkel ott folytatjuk a beszélgetést, ahol a fő­könyvelő asszonnyal abba­hagytuk. Reális-e, megvaló­sítható-e a célkitűzés? 350 KG MŰTRÁGYA HOLDANKÉNT — Az igaz, hogy a 855 hold termőföld, amellyel ren­delkeztünk tavaly, de három évvel ezelőtt is 855 hold volt. Korábban csak beszél­tünk a belterjes gazdálkodás­ról, most meg egyre nagyobb mértékben megvalósítjuk. A talajerő javításához vásárol­tunk 100 vagon szerves tr á­gyát és az idén már 550 kilogramm műtrágyát ad­tunk egy hold földre. Meg­kétszerezzük a vegyszeres gyomirtás arányát. Aa állattenyésztésben bevezettük az itatásos borjúnevelést, át-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents