Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-28 / 49. szám
Tanárok nevelése Négy teljes órát vitáztak minap a Nyíregyházi Ta- rrképző Főiskola taggyűlési egyetlen napirend fért. Szenvedélyesen és tudo- ányosan, ahogy ott rnegfo- ilmazták, pedagógiai tuda- ssággal. Pedig a beszámoló rgya mindössze az volt: ket-e diákotthonból, a föis- la ugyancsak fiatal otlho- ból a közösségi élet maga- bb szintjére emelkedő kalcium. A vita végén azután y határozott a kis kommu- ;ta kollektíva, hogy ne léén az. Ne legyen, mert az tévézést itt nem afféle cég- bla átfestésnek, hanem a velés eredményei gyümöl- 5nek tartják. A kollé'jum ír nem diákszállás, s nem szálloda, hanem a szó szoros leimében a főiskolai neve- i szerves része, amelynek lami többet kell adnia, nt ágyrajárási, vagy tanu- •eszpresszói lehetőséget Mondhatná valaki, ugyan t lehet beszélni erről a máról. Miért van ehhez gy órára szükség a taggyű- =en, amikor a diák dolga a nulás. Ha ebben jó ered- . ínyeket ér el, akkor ott úgy tölti el a szabad ide- t, azt csinál a diákotthonin, amtit éppen akar. Mondatná azt is, hogy a diákok ebben az esetben a főis- ilai hallgatók— képzésére egannyi fórum van még. it, milyen újat adhat hát íkhez a kommunisták ta- icskozáea? Azt hiszem, ez a taggyűlés ipen azért érdekes, mert igcáfolja azokat, akik nem ’lyeslik, hogy a taggyűlés egvitasson úgynevezett szá- z témákat. Az említett ta- icskozás ugyanis megtalál- a módját, hogyan lehet és 11 foglalkozni a munkával, Országszerte megindult az deklődés a középiskolákban egyetemi és főiskolai to- bbtanulás iránt. Megyénk- n is lehetőség nyílt ezelőtt rt évvel a pedagógus pályát ilasztó fiatalok továbbtanu- sára, a nyíregyházi Tanár- pző Főiskolán. Kik jelent- ízhctnek a főiskolára? Ho- an történik a jelentkezés? •re a kérdésre válaszol orzsolt István, a Ta- trképző Főiskola igazgató- dyettese: — Felvételét kérheti főis- ilánkra minden középiskolát “gzett fiatal, aki a pedagógus ilyát élethivatásának tekinA felvételi kérelemhez iikséges nyomtatvány kap- itó a megyei nyomtatványbol- kban. Kérelmeket a három mél nem régebben érettsé- zetteknél a középiskolák azgatói március 21-dg fogad- ik el és május 10-ig megkül- k a főiskola igazgatóságáéi. A felvételi kérelemhez atolni kell a jelentkezés ott megszerzett oklevelet, letőleg bizonyítványt, a kö- ipiskolai értesítőt és önélet- ijzot. Aki a jelentkezés évé- ;>n érettségizik, oklevelét és mulmányi értesítőjét a felvéti vizsgán köteles bemutati. A három évnél régebben rettségizettek ugyanazon a yomtatványon jelentkezhetek, de kérelmüket a munka- ely vezetője véleményezi és iidi be a főiskolára május 0-ig. A jelentkezők magyar, iológia, vagy matematika Srgyat választhatnak főszak- ént. A választott szaktárgyiéi felvételi vizsgát tesznek únius 25 és július 20 között. Második szakként: történelem, irosz, ének-zene, földrajz, me- őgazdasági ismeretek és gyakorlatok, műszaki ismeretek gyakorlatok, testnevelés, -kémia, fizika és rajz va- asztható. — Milyen a képzési rendszer? Kik jelentkezhetnek levelező tagozatra? — Főiskolánkon a képzési Az iparosítással együtt jelentkezik a műszaki fejlődés, a műszakiak egyre növekvő szerepe. Lesz-e elég és jól képzett műszaki dolgozónk? És milyen lehetőségek vannak a már itt dolgozók számára kétszázhetven kilométerre a fővárostól? Ezek a kérdések szerepeltek a kerékasztal-beszélgetésen. A beszélgetés részvevői: Gergely Ferenc vegyészmérnök, az Országos Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyáregységének vezetője, Scholtz Béla főmérnök, a MTESZ megyei intéző bizottságának titkára és Vé'gh János* a megyei pártbizottság ipari osztályának munkatársa. „Nyolcórás kispolgár“, vagy küzdő szellem Pesti, debreceni egyetemeken tartottak a közelmúltban beszélgetést. Felvetődött, hogy a végzős műszakiak nem mennek dolgozni máshová, mint az egyetemi székhelyre. Ez nem kis nehézséget jelenthet fejlődő iparunknak. A most végző egyetemi hallgatók valóban ragaszkodnak a nagyvároshoz, sőt még ott ig a nagyüzemhez. Részben érthetőek az indokaik. A tanulmányi idő során színházhoz, hangversenyhez, kulturált szórakozáshoz szoktak, amit másutt nem kaphatnak meg hiánytalanul. Nehéz ' az idehozásuk azért is, mert megyénknek eddig nem volt számbajöhető ipara. Nincs műszaki tradiciója sem. Nincs, ami a távolról ide- vonzza a fiatal műszakiakat. El sem tudják az egyetemen képzelni, mi van nálunk most, mi lesz öt, esetleg tíz év múlva. Ha mégis idejönnék? Mivel találkozhatnak Szabolcsban? Nálunk sajnos nem a legmagasabb a műszaki színvonal. Aki idejön, két út előtt áll. Vagy hozzákezd a munkához, s az akadályok, az erkölcsi megbecsülés hiányának láttán belefárad az akarásba, elfásul és úgynevezett „nyolcórás” kispolgár lesz, vagy tovább küad az újért, a jobbért, a fejlettebbért. Az utóbbihoz nagy akarat, önképzés, rutin kell. A napi munka után tanulmányozni a műszaki irodalmat, folyóiratokat* újításokat, utasításokat, esetlég nyelvet is megismerni, mindez nem könnyű dolog. Nagy vidéki áruház. Idő: négy perccel hét óra előtt. Ebben a pillanatban Ilonka megpillantotta a komisz vevőt a bolt előtt. Odaszólt Klárikának: — Megint záráskor jön ez a nő. Kérlek, te foglalkozz vele, engem vár Pista a sarkon. Különben is tt sokkal türelmesebb vagy. — Tudod, hogy nekem mozijegyem van, nagyon sajnálom, a nő a tied. A vevő bejött. Ilonka mosolyt erőltetett arcára. — Mit adhatok? x — Valami szép hegedűversenyt kérek. — Tessék, Csajkovszkij. Becsomagolhatom? — Tegye fel, kedves. Miért kell ezt a világhírű lemezt leforgatni? — dühöngött magában Ilonka, öt másodpercet belehallgathatsz, azután vagy kell, vagy nem. Hangosan így szólt: to- Tehát ezt.~ — Miért vette le, kisasz- szony. így nem tudok dön- isnL — Bocsánat, Csajkovszkij és Ojsztráh. Gondoltam feKomisz vevő lesleges tovább, és különben is zárunk. — Adja inkább Ravel Boleróját! Ilonka csomagolni akarta, de a vevő mást gondolt: — Talán mégis a Schubert Rosamunda nyitányt. De tegye fel.„ Ilonka gondolkozott... Ha most ridegen azt mondja, hogy a zárás ideje mér eí is múlt, ez a rémes nő még a panaszkönyvet kéri. Pista meg várja. Feltette a Bolerót. — Na, szervusz —, mondta kárörvendően Klári. — A kulcsokat a pultra tettem. Ne felejtsd el a kira- vkatvilágítást bekapcsolni! — Levehetem? ' Ez folyton ismétlődik, ötven forint. — Várjon, kérem, még nem döntöttem. — Tessék sietni! Megbüntetnek, ha nyitva tartok. — Húzza le félig a redőnyt! Én még zárás előtt jöttem! Elég baj, hogy jöttél, — futott át a mérges gondolat Ilonka agyán. — A népén nem vásárolsz és Pista sem vár meg. — Ezt fel se kzll tenni. A Bajazzók és azonkívül az Ave Maria is rajta van. Harmincöt... Monaco énekli. — Most jut eszembe, Mo- nacót már kétszer is vettem. Mit ajánl? hegszívesebben azt ajánlanám, hogy tűnj már el az üzletből — mondta volna az eladó, ha szíve szerint beszélhet Ehelyett így szólt: — Tessék talán Holnap- Tízkor nyitunk... — Értem, de nekem ma kell ajándékba vinnem a lemezt egy rokonomhoz. Ilonka megint csak gondolatban fejtette ki véleményét. — Pukkadj meg! Mosolyogva kérdezte: — Tehát mit mutassak? —*• Mi a véleménye Modugnoról? — Sokat keres... Tehát egy Modugnó. Ez a legújabb. — De nem tudom, hogy örülnek-e neki? — Majd úgy csinálnak, tjiintha örülnének. (Jaj, a Pista! Olyan türelmetlen fiú!) Megzörgette a kulcsokat. — Mit szólna egy jó tánclemezhez? — kérdezte a vevő. — Bár nem tudom, hogy... Ilonka az órájára nézett. Hét óra tizenhat... Gyorsan feltett egy lemezt. — De hiszen ez nem tánclemez! Ez a Rákóczi indulói Miért tett fel indulót? — Mert elhatározásra jutottam... Indulok! És a kedves vevőt sem hagyhatom a bezárt boltban... Palásti László kell találni. Ma, a huszadik! század második felében nem lehet a műszak után letenni a körzőt, s a logarlécet.. . Innen minden előadásra Pestre menni, nem bírják a vállalatok anyagilag és idővel' sem. A MTESZ vállalkozott a hézagbetöltő szerepre, hogy a Szabolcsban élő műszakiakat közelebb hozza egymáshoz, a megye fejlődésével kapcsolatban adjon tanácsot, véleményt, javaslatot, segítse a továbbképzést. Buzdítson, tanítson arra, hogy a régi tudást rendszeresen szükséges újjal kiegészíteni. Lényegében létezik kilenc tudományos egyesületünk. Ezek között olyan is van, mint az ÉTÉ, amely már szakmai előadássorozatot tart fontos kérdésekről. Legutóbb a paneles építkezés színhelyére, Csehszlovákiába tanulmányi kirándulást is szervezett. Sajnos, nem minden egyesületünk ilyen. Oka, hogy egyrészt nincs, aki az elöadá« sokat szervezze. másrészt nagyfokú a közömbösség. Amikor az ország egyik! legnagyob gondja éppen a műszaki fejlesztés..? A továbbképzés és a műszaki szint valóban egymás függvénye, jórészt ezen múlik a termelékenység. Létkérdés. hogy minden tekintetben versenyképesek legyünk a kapitalista gyárakkal, akár itt* Szabolcsban is. Nem bekül« hetünk meg semmiféle passzivitással. Az idő halad, a technika fejlődik, s a megye iparától már a legközelebb; időben világszínvonalat követelnek. Vannak e követelménynek technikai, gépesítési feltételei, de nem mindegy az sem milyen a műszaki élet. Sokat segítene ebben egy műszaki klub, amely otthonává lenne a különböző s egy szakmabelieknek. soEat segítene a legfontosabb problémák megoldásában. Nem nagy igény, s n MTESZ központ már nyolc- százezer forintot adna e célra* a megyei párt vb pedí? határozatot hozott a létesítésére. Zárójelben: a Nyíregyházához hasonló városokban mindez nem probléma már. Szabolcsi műszaki napok Az illetékesek nyílván megszívlelik a kérést ami jogos. De ez csak az érem egyik oldala. A másik a távlati fejlesztés, amelyhez már most hozzá kell igazítani a távlati műszaki fejlesztési. képzési terveket. Van képzett vezető, akinek mégsem érdekes más mint a Pillanatnyi előnyök hajszolása üzemében vagyis a tervteljesítés minden áron. Már ma sem jó ez, nemhogy a távlatba Mikor akarja az ilyen vezető megalapozni a holnapot? Ügy sem lehet haladni hogy egy-egy szabolcsi vállalatnál évről évre a fiókban marad a műszaki fejlesztésre leadott összeg, amely megyénkben több millió forintot jelent. A beszélgetés még tovább tartott, szóltak a részvevők a tudományos egyesületek, a MTESZ elképzeléseiről,' hasznos terveiről, az ősszel megrendezésre kerülő szabolcsi műszaki napokról, amely már jó hírverése lesz az itteni műszaki életnek, az ipar munkájának. Állandóan visszatért azonban a józanság: már most kezdjünk hozzá pótolni, amit elmulasztottunk. K. J: 1964. február 28. Kerekasztat-beszélgetés A szabolcsi műszakiak helyzetéről Pedig nekünk általában ma végzett embereink vannak a műszaki beosztásokban.. Irányított műszaki képzés Aki elvégzi az egyetemet, az nyilván tud. De csak sokról tud 'eveset. Amikor bekerül az üzembe, áz egész ipar egy bizonyos szakágába jött, s a jó munkához azonnal szüksége van a sajátos, speciális képzettség megszerzésére. Heg kell ismernie, ami adott, s ami hasonló, de fejlettebb gyárban már van. Ezenkívül látnia kell, mi az, ami- ebből Szabolcsban, vagyis az ő üzemében megvalósítható. Mindezt önállóan és nagy energiával kell végigcsinálnia a fiatal műszakinak. A munka első stádiumában tehát kétszeresen nehéz a mérnök, illetve technikus helyzete. Különösen, ha nincs irányított műszaki képzés. Vállalataink nagy többségénél nem ismernek ilyet. Pedig az irányítás nagyon fontos része az egész műszaki képző nek, sőt a műszaki fejlesztésnek is. Mennyire kellene, hogy a gyárak, vállalatok ellássák műszaki dolgozóikat a profiljuknak megfelelő ha- zjai és külföldi szakfolyóiratokkal, könyvekkel. Vagv — amit a megyében egyedül á gumigyár csinál — féléves, éves szakmai programot adnának ki, a kutatási témakörről pedig beszámoltatják kollégáik előtt. Ide tartozik a szakmai tapasztalatcsere a keleti, illetve nyugati országokba. De erre szolgál a külföldi ösztöndíj, a tanulmányi kirándulás a fejlettebb technikával dolgozó országokba. Ezek alapján már nyugodtan ki lehet adni egv-egy új gyártmány bevezetésére vonatkozó tanulmány elkészítésére a megbízást. S ez már a műszaki fejlesztési terv megvalósulásának jelentős feltétele Anyagilag is ösztönözhetjük a mérnököt, technikust a továbbképzésre, például célprémium kitűzésével. Nem ártana az őt érintő előadások meghallgatására kötelezni akár a Technika Házában, akár a Mérnöktovábbképző Intézetben. Ez lenne a kívánatos. A gyakorlat azonban más. Volt egy műszaki szabadegyetemi előadás, ahol mindössze tizenkét érdeklődő lézengett — hangsúlyozzuk, fontos témánál. így persze nem lehet fejlődni a fővárosban sem. Ezen az úton egy jó képességűből közepes, a közepesből pedig gyenge lesz. Nincs műszaki klub Mit lehet mégis tenni? Csak helyi megoldásokat kereshetünk, azt viszont gyorsan meg látszólag maximális. Marxista—leninista ideológiai és világnézeti műveltség, meggyőződés párosul a magas fokú szakmai felkészültséggel, a szocialista erkölcsi tudatosság a korszerű általános műveltséggel. S mindez kulturált és természetes emberi magatartásé általános iskolai tanárban. Látszólag valóban maximális. Má ez még nincs így*, vagy ritkán van így. A főiskola másfél éves fennállása alatt sem érhette el e célokat — ezt nem is lehet várni ilyen fiatal, lehetőségekkel, adottságokkal még csak hiányosan rendelkező intézménytől. Mégis sokat adott. Elsősorban azért, • mart azt tartja, s következetesen igyekszik megvalósítani, hogy a közösség gazdaa tartalmú élete nyomán jut el a diák az egoizmus valamennyi lerakódásától a közösség, a mind nagyobbá táguló közösség meggyőződéses, alkotó hívének állapotáig. Ösztöndíj, juttatások, szociális segélyek — mind azt támogatják, hogy megalapozzák a hallgató nyugodt tanulását. Az itteni, főiskolai pártmunka pedig nem tapogatózva, de határozottan egészíti ki az „érdemes tanulni” államilag kimondott igazságát. ' Érdemes és kell, mert nagy célok megvalósítása áll előttünk. És a megvalósításban elsőrendű szerepet szánt népünk a pedagógusoknak. Ez a taggyűlés nekem azt mondta: ezt a szerepet már nem lámpással, hanem fényszóróval akarják vállalni az innen hamarosan kikerülő százak, s majd a jövendő ezrek. Kopka János lehet és kell a vita középpontjába helyezni az embert így, szó szerint: az embert. Nem a diákot és nem a jövendő kémia, biológia, matematika, vagy irodalom tanárát, hanem az embert, ami az előző fogalomnál jóval több. Ügy is lehetne mondani. a kommunista tanárt, az ideális nevelőt, aki tevékenyen és alkotóan él benne majd az iskola Setén túl a szélesebb kör, a község a társadalom életében. Hadd írjam le, hogy ismertem iskolát és ismertem, ma is ismerek nevelési módszereket. Mindig is úgy éreztem, hogy az iskola az valahogy nem adja, nem tükrözi teljességgel és alapossággal, nem adja vissza a kívánatos mélységgel az életet. * Hiányoztak ezekben az iskolákban az elméleti megismerés alapjain kívül azok az elemek, amelyek a hallgató holnapját, jövőjét, egész jövendő életért hivatottak meghatározni. Elég volt az is, hogy megállapítsák a diákról, érti a dolgokat, vagy nem érti. Hogy érzi a dolgokat? Ezt már az iskola nem tartotta munkája nélkülözhetetlen részének. Itt erről volt szó a négy óra kétszáznegyven percéből legalább kétszázban. Az előbb mondtam, pedagógiai tudatossággal. Most kiegészítem: kommunista hujnanítás- sal is. Hisz olyan témakör ez, amelyről lélektelenül nem lehet szólni, akár meg se próbálja valaki. Embert nevelni — nagy dolog. Kommunista embert nevelni még nagyobb. És kommunista nevelőt formálni a diákból, mindenképpen dicséretes, igazán nemes vállalkozás. Az igény, a követelmény Ki jelentkezhet a főiskolára? Válaszol: Porzsolt István igazgatóhelyettes dig 350 jelentkezőt veszünk fel. A Tanárképző Főiskola levelező tagozatán a képzés egy és kétszakos. A képzési idő a kétszakosoknál négy, az egyszakosoknál három év. Levelező tagozatra azok jelentkezhetnek, akik általános és ipa- ritanuló-islkolában tanítanak vagy akiket a megyei tanács vb. művelődési osztálya képesítés nélküli nevelőként alkalmaz. Az 1964—65-ös tanévben kiegészítőszakos képzést is indítunk. A választható szakok megegyeznek a nappali tagozaton választható szaktárgyaikkal. A felvételi vizsgák anyaga megtoló’ható a „Tájékoztató a felsőoktatási intézmények felvételi rendjéről” című kiadványban, melyet a könyvesboltok árusítanak. Tomasovszky István idő 4 év, ebből a hallgatók c 2 évet nappali tagozaton töl- i tenek el. Ez idő alatt egy szakból, valamint a pedagógia; , tárgyakból befejezik tanulnia- < nyaikat és részállamvizsgát ; tesznek. Ezután elhelyezik ; hallgatóinkat a megye általá- ; nos iskoláiba, ahol szaktant- j tóként dolgoznak. Ezzel egy- j idejűleg a második szakjukat - levelező formában folytatják, i A negyedik év végén a má- j sodik szakból és marxizmus- j ból tesznek államvizsgát és t ezzel befejezve tanulmányú- : kát: kétszakos általános isko- ] lai tanári oklevelet kapnak, i A felvett főiskolai hallgatók- i nak — más főiskolákhoz ha- i sonlóan — állami keretből ta- , nulmányi ösztöndíjat, rendszeres szociális támogatást és i diákotthoni ellátást biztosi- 1 tunk. Ez évben nappali ta- : goaatra 150» levelezőre pe4
