Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

Fibrcsa leüti Amerikában És Bill Decker, a texasi fő- sheriff, mit szeret? ö és ve­zérkara mindenekelőtt a ,,sztár”-fötókat szeretik. Elbor- zasztó ama magazinképek so­kasága, amellyel hivatali szo­bájának falait díszíti. (Máso­dik képünk.) Ez a sheriff ta­lán akkor Is műgyűjtő hajla­mait szo'gálta, amikor megöl- ték Kennedyt, s amikor a gya nusított Oswald forró ólmot kapott Jack Ruby bártulajdo­nos revolveréből. Dallas azóta Is vteßman él. No persze, az élet nem áll meg semmiféle tragédia hatá Sára. Jack Ruby „műintézete” sem pang. A teljes lemezte- lenedésra készenállő, alig öltö­zött Ruby-girlök frissítőt szol­gálnak fel a törzsvendégeknek. (Harmadik képünk.) Talán ép­pen azoknak a texasi „gentle- manoknak”, akik annak Ide­jén eképpen üdvözölték váro­sukban a szövetségi főbírót: „Kergessük el Warrent!”, „Lincseljük meg Warrent!*’ Nota Bene: — képünkön lát­ható Ruby-girlök eléggé pu­cérak. De talán még pucérabb az a tény, hogy Amerika egyes államaiban néger gye- mekeket robbantanak föl templomokban, férfiakat és nőket lövöldöznek le az utcán és szabad préda még az elnök élete is. Furcsa köd ez bi­zony... Húsz évig a dél-amerikai indián törzsek között Fehér nő, mint a törzstőnök ielesége Nemrég visszatért Rómába egy expedíció, amely Ettore Bioca, a Római Egyetem tudo­mányos munkatársa vezetésé­vel hosszabb időt töltött az Amazon melletti dzsungelek- ben, Brazília és Venezuela egyenlítői vidékén és tanulmá­nyozta az ottani növény- és állatvilágot. Aa expedíció tagjai ismert biológusok, zoo­lógusok és pszichológusok vol­tak. A kutatók rendkívül ér­dekes adatokat szereztek az ottani vegetációról, s közben egy szenzációs fölfedezést tet­tek. Az expedíció tagjai meg­ismerkedtek egy Helena Va­lero nevű nővel, aki nagy se­gítségére volt a tudósnak. Helena Valerót tízéves ko­rában rabolták el aa indiánok, s ő több mint húsz évet töl­tött a legprimitívebb dél-ame­rikai indián törzsek között. Kitűnően megismerte ezeknek a nagyrészt még ismeretlen népeknek az életét, szokásait, babonáit, s így meséje igen jelentős a tudomány szempont­jából. Bioca professzor egy olasz misszionárius révén ismerte meg Helena Valerót Brazíliá­ban. Ä professzor Rómában megtartott előadásán néhány érdekes részletet mesélt el Helena Valeróról, de ez csak egy kis része annak az óriási anyagnak, amelyet később könyv formájában is kiadnak. Az olasz tanár majd egy hó­napig beszélgetett Helénával, magnetofonszalagra vette be­szélgetésüket, s körül belül 300 oldalnyi jegyzetet készített. A BÁTOR TÖRZSFONÖK FELESÉGE Helena tízéves volt, amikor az indiánok elrabolták. Véle­ménye szerint rajta keresztül akarták megismerni a fehér embereket, mivel ez az indián törzs — a namoeterek — igen kezdetleges életmódot folytat, retteg minden ismeret­lentől, sőt kerül minden talál­kozást a fehér emberrel. Helénát a namoeter indiá­nok törzsfőnökc Vette felesé­gül. Fosiva, a törflsfőnök, né­hány kisebb törzsnek a feje volt, igen bátor, tekintélyes ember. Jóllehet, mint említet­tük, ezek a dél-amerikai in­dián törzsek igen primitívek, életüknek mégis meg vannak a maga íratlan törvényei. A ■még fejletlen gyermeklány férje jól ismerte ezeket a törzsi szokásokat, s mivel nagyerejű ember is volt, álta­lános megbecsülést vívott ki magának. Fosivának Helénán kívül még négy felesége volt, de ha­marosan annyira megszerette a fehér lányt, hogy a többiek­re ügyet sem vetett Helena két gyermeket szült. A dzsungel törvényei azon­ban kíméletlenek, s egy na­pon Fosivát is utólérte végze­te: végboss2Jú áldozata lett. A törzsfő halála után a na­moeterek nagy háborúba ke­veredtek a többi törzzsel, s egy csetepaté alkalmával a fiatal özvegyet elrabolták a jananama törzs tagjai. Helena nem maradt sokáig özvegy, mert itt is szemet vetett rá egy törzsfőnök, el is vette fe­leségül, s az aszony még két gyermeket szült Idővej Helena annyira kiis­merte a duasungelt, az ottani életet, annyira megtanult tá­jékozódni, hogy szökésre szánta rá magát. Egy kínál­kozó alkalmat felhasználva si­került négy gyermekével együtt megszöknie. A JANANAMA INDIÁNOK A jananama indiánok a Rio Grande és az Orinoko völgye között elterülő áthatolhatatlan dzsungelben élnek. Ez a törzs harcias, gyakran kegyetlen is. A fehér embereknek mind ea ideig nem sikerült közelebb­ről megismerkedni vele mart a dzsungel lakosai csapdákkal, mérgezett hegyű nyilakkal ár­talmatlanná tették a kíváncsi betolakodókat. A növényzet nagyon buja és vad — Bioca professzor meg is említette, hogy az expedíciónak renge­teg nehézséget kellett leküz- denie, míg elért odáig — ezen­kívül ezt a vidéket azért is nehéz) megközelíteni, mert a Sera Karima és a Sera de NebUna nevű, szinte járhatat­lan hegyek övezik. Helena Valero igen sok ér­dekes részletet mesélt el Bio­ca professzornak a jananama indiánok életéből. Ezek az in­diánok az úgynevezett endo- kannibalizmust űzik. Meggyil­kolt rokonaik testét elégetik, s hamvait, valamint megszene- sedett csontjait különféle al­kalmakkor banánkásába ke­verve megeszik. Kitűnően is­merik a kurórét is, ezt a rop­pant veszedelmes, gyorsan ólő idegmérget. Ezzel kenik be nyilaik hegyét. Dívik közöttük a kábítószer fogyasztás is — egy fajta ismeretlen összeté­telű, lisztszerű port lehelnek be, révületbe esnek, halluci- nációik vannak, s varázslóik szerint ilyenkor kerülnek kap­csolatba a szellemmel, a He- kurával. Orvosságaik is vannak. Egy rákfajta hamuját szokták se­beikre szórni, s azok igen ha­mar begyógyulnak. Másfajta gyógyszereik is vannak. Hele­ns elbeszéléséből kitűnik, hogy igen ellenállóak a beteg­ségekkel szemben, a romlott fog például náluk ismeretlen. ★ Bioca professzor a továb­biakban elmondta, hogy Hele­na Valero, aki most már civi­lizált környezetben éj négy gyermekével, még számos ér­dekes, a tudomány előtt ed­dig még ismeretlen részletet mesélt el ennek a primitív indián törzsnek az életéről, s minden bizonnyal állítható, hogy sok értékes adathoz jut­tatta a tudósokat Hipnopédia? MAGNETOFON A HIPNOTIZŐR ÉS A PEDAGÓGUS SZEREPÉBEN 1964. február 2. Kennedy igazi gyilkosát még Warren főbíró és bizottsága siszták, a „veszettek”, a john- 'fokoSdö (els6 képünk> faúzgón teVé- birchls‘ák é* az á^áz faJirttók türelmetlenséggel követelik a kenykedik. Ámde Texas, ahol fellegvára. Ok pedig szeretik »furcsa köd” eloszlatását. Igaz, a gyilkosság történt, a neofa- a — furcsa ködöt. Baktériumok a törülközőn rák 59 százaléka gennyes meg­betegedések okozója és ezek közül 20 százalék a penicillin­nel szemben közömbös hatást mutatott. Különösen a gyere­kek által használt törülközők voltak bőséges bacilusgazdák. A két tudós megállapítása szerint a gyerekek az iskolá­ban, játék után használt tö­rülközői tartalmaztak rend­kívül sok baktériumot. Hozzá­juk hasonlóan az üzemekben, műhelyekben. Irodákban mo­sakodó, és nyilván közös tö­rülközőket használt felnőttek családi törülközői is feltűnő nagy számban hordoztak bak­tériumokat. A tudósak a vizsgálat után azt ajánlják, hogy mindenki­nek legyen meg a saját tö­rülközője. Kézmosás után úgy a gyerekek, rr! ' a felnőttek, de különösen - asszonyok konyhai munka után, használ­janak papírtörülközőket s ezeket használat Után semmi­sítsék meg. A tömegbetegségek sorában nem az utolsó sorban álla­nak a bőrbetegségek. Ez indí- ' tóttá a Düsseldorfban műkö­> dó Közegészségügyi és Mikro- . biológiai Intézet két tanárát, W. Ki kúth és L. Grün pro­fesszorokat, hogy megvizsgál- 1 ják mi okozza a bőr gombá- i sodását és egyéb bőrbajokat? [ Arra a gondolatra jutottak, , hogy biológiai vizsgálatnak kellene alávetni a családok 1 törülközőit Ezért a város újonnan épült részében épült házak lakói 1 közül azokat, akiket általában * jómódúaknak ismernek:, íel- i szólították, hogy az általuk- használt törülközőket vizsgá­> lat céljaira bocsássák az in- i tézet rendelkezésére. Száznál s több törülközőt küldtek be. , Feltehető, hogy nem a leg­mocskosabb darabokat bocsá­tották vizsgálat alá. Megálla­■ pítokák a beküldők által ren­- delkezésre bocsátott törülkö­zőikkel kapcsolatosan, hogy azokat átlag négy naponta há­j rom személy használta A megvizsgált családi törülkö­zők 50 százalékában négyzet­centiméterenként 13 888, har­minckét száza! ékában 27 77?- és 14 százalékában 55 565 bak­tériumcsirát találtak. A csi­emlékezetükbe vésték, mint a szokásos ébrenlét állapotában. S ekkor érkezett el az a pil­lanat. midőn ellenőrizni lehe­tett azt az elgondolást, amely Bellimben váratlanul felötlött. Az egyik ismerős diák vizs­gára készült. Ismeretei nem voltak túlságosan nagyok és sok anyagot kellett áttanulmá­nyoznia. — Megpróbálok magán se­gíteni — mondta neki Bellini, miután a diák megemlítette 1 előtte a hagyományos aggodal­makat: „Nehogy elvágjanak.” Kísérlet nagyban Bellin! hipnotizálta a diákot, majd felolvasta neki a tan­könyvből a legnehezebb része­ket. S mi történt? A fiú « vizsgát ragyogóan lehette! Az egyik olasz kisváros bentlakásos iskolájában kísér­letet végeztek a tanulók két csoportjával. Minden csoport­ban 15 tanuló volt. Az egyik ■ csoport a szokásos körülmé- _ nyék kö2Ött, a másik Mario Bellini módszere alapján ta­nult. A tanár megmagyarázta az anyagot, majd magnetofonba diktálta. Másnap a kísérleti csoport, 15 tanuló hipnotikus álomba merülve hallgatta meg az anyagot. Ezután pe- i dig... — Ébresztő! Nagyszerűen . aludtál! Kitűnően érzed ma- . gad! Ébredj! — Mario Bellini parancsoló hangjára mindert- . ki felemelte a fejét. Eazel a t hipnotizőr szerepe véget is . ért. Most már a pedagógus . következett. A tanár sorra ki- • szólította a tanulókat, klkér- i dezte az anyagot, s meggyő- I ződött róla, hogy remekül d- i sajátították. Az új módszer tudományos- . pedagógiai értékéről még korai . lenne beszélni. Csakis a kísér­let lehet itt a szigorú és elfo­gulatlan bíró. (A Science et Vie C. íolyó- ) Irat anyagai alapján.) Krokodilvadászat — késsel méter távolság maradt, láttuk, hogy An an da két ugrással ar­ra az útra került, amelyet a krokodil hagyott maga után a homokon. Ügyes és könnyű mozdulatokkal beszúrta kését a homokba, éllel felfelé, az­után kiáltott valamit. A bozót felől nagy zaj hallotszott. A falu lakosai kiabáltak és do­boltak, A krokodil rosszat sejtett, csapott egyet a farká­val, megfordult, s kúszni kez­dett Vissza a víz felé. Az út­ról nem tért le, egyenesen a kés felé tartott. A következő percben a kés felmetszette a hasát Ezután a lakosok ráve­tették magukat az állat tete­mére, s hozzáfogtak egymás között felosztani. (Fordította: Hornok Mária) bott a lába alá. A piócák felmásztak a gida oldalára és beszívódtak a tomporába. A gida keser\-esen kezdett mekegni. Még 40 perc sem telt el. máris két dudor Je­lent meg a folyó tükrén —- a krokodil szemei. A gida egész idő alatt ke­servesen sírt. Végül mar ki­látszott a vízből a ragadozó teste is. Én azt gondoltam, hogy a krokodil, amelyet odavonzött a gida mekegése, kijön a partra, Ananda pedig késével rátámad és leszúrja. De té­vedtem. Ananda nem hagyta el rejtekhelyét, sőt akkor sem, amikor a krokodil erőteljesen iramodott áldozata felé. Azon­ban, amikor már a kecske és a krokodil között csak egy Autónk mintegy 300 kilomé­tert futott Colombo tói délre, s megálltunk egy kis folyó­menti falu mellett. Kocsinkat körülvették a falu lakosai. A tömegből kivált egy magas, széles vállú ifjú. Kezében sarló alakú kés és aranysárga kókuszdió volt. Az újságíró szóba elegyedett a fiúval. — Anandának hívták, egyike a legjobb krokodilvadászoknak. Ananda a krokodilvadászat jó néhány fortélyát ismeri. Az egyiket közülük mindjárt lát­ni i3 fogjuk. Az ifjú intett egyet, hogy kövessük. Anan­da eltűnt a bozótban és né­hány perc múlva megjelent egy kecskegidával. A gidát egy pálma törzséhez kötözte, amely nem ijessze a parttól állt. azután élő piócákat do­Voltaképpen egy semmiség­gel kezdődött az egész. A pá­ciens egyik fogát el kellett tá­volítani, ám a beteget nem volt szabad érzésteleníteni. Mario Béllini doktor megta­lálta a megoldást A fogat hipnotikus állapotban távolí­tották eü, s a páciens a leg­kisebb fájdalmat sem érezte. Bellini csakhamar sikeres vak­bélműtétet hajtott végre, mi­közben a beteg hipnotikus ál­lapotban volt. Erre Bellini hipnózissal gyógyítani kezdte a dadogást az álmatlanságot és a lelki zavarokat. S ekkor egy érdekes dolog derült ki: hipnózis alatt a gyógyulás fo­lyamata lényegesen meggyor­sult Tanulás — játszva A legmeglepőbb dolgok azonban még hátra voltak. Bellini már az első kísérletei során véletlenül felfigyelt egy körülményre: páciensei a hip­nózis alatt az elmondottakat összehasonlíthatatlanul jobban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents