Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-25 / 46. szám
Két megjegyzés: Érvek ? Történt egyik nyíregyházi üzemünkben, hogy anyaghiány miatt le kellett állítani a munkát, s az embereket íizetésnélküli szabadságra küldték. Ilyen esetekben, a munkatörvénykönyv írott paragrafusai szerint a munkásokat jogosan megilleti fizetésük nyolcvan százaléka. Nem kapták meg Szóvá- tette ezt az egyik szakszervezeti vezető a szakma kongresszusán is, amelyen az illetékes miniszter a következőket üzente a nyíregyházi igazgatónak: „Ha haza megjr, mondja meg az igazgató elvtársnak, én üzenem nem a piaci kofa, hogy a munkásoknak fizesse ki a részükre járó jogos bérüket/’ Megmondta. Az igazgató: így érvelt: „Egyetlen munkás sem jött panasz- szál hozzám emiatt." S ez- Kel elintézettnek látta az ügyet. Felvetődik az emberekben a kérdés: csak akkor kell a munkások érdéit védeni, ha szóvá teszik? Vajon, csak akkor tartsuk és tartassuk be aa emberiség törvényét, 'aa erre felhívják a figyelmet’ Pedig nem kevesebb mint 200 ember fizetéséről volt akkor szó. A kisvárdai tejüzemből a nyíregyházi központba érkezett tejszínt — bár jó volt •— gyengébbnek minősítették; Csupán azért, ha netalán az exportnál kifogás alá esnék, hivatkozhassanak a gyengébb alapanyag minőségére. Az említet két eset kirívó példa. Ezek. ellen küzdeni kell. mert nemcsak az a becstelenség, ami kiderül, hanem aa is, amit elfednek a hétköznapok. Farkas Kálmán Hatszáz család víz nélkül Hatszáz család nélkülözte a vizet a* Arany János utcai lakótelepen és környékén szombaton estétől hétfő reggelig. Az ok: a megyei építőipari vállalat csatomaásói két hete dolgoztak a Toldi utcán és — «nivel! a szennyvízárok keresztezve a vízcső vezetékét — kibontották, majd fedetlenül hagyták a csövet. Egy tűzcsap szombat este nem bírta tovább a hideget szétfagyott. A., vízmű összeg tar- íaleka, száz köbméter víz elfolyt. A felelőtlen munka miatt sok száz ember nem tisziál- kodhatott, késett a vasárnapi ebed. Hosszú sor állt vízért a legközelebbi kerekeskútnál, a Makarenko utcán, de a kút nagymértékű igénybevétele „Újszerű élet ez, tetszik Iff Gary Indiana és újra Napkor — Lottónyereség és lECelm^íHXll • nyolcvanéves optimizmus — Guróly György nagy útja miatt már onnan is csak sáros víz jött. Az Ingatlankezelő Vállalat nehéz munkával tömitette el a csapot, ekkorra azonban teljesen elöntötte a környéket a kiömlött víz. Déltől három óráig működött újra a vízmű, ez- ntán este hétig megint nem volt víz. A felső szinteken pedig hétfő reggelig tartott a vízhiány, a nyomás ugyanis nem bírta felvinni a már megindult vizet. Mindez — munka, többletköltség, bosszúság — egykét vállalati dolgozó hanyagsága miatt. Vajon lesz-e. aki gyorsan intézkedik a főcsap teljes kijavítása, s a kár megtérítése ügyében?! Kopka János Körös-körül új házak olvadnak egybe. Napkor új települése ez, ahol húsz—huszonöt lépésre van egymástól a hat Gurály-testvér háza. Az elmúlt évben a testvérek száma eggyel szaporodott. Gurály György Amerikából jött haza, hogy életének hátralévő idejét a testvérek között, a szülőföldön élvezze. Az egyik testvér villaszerű lakásában találjuk meg. Jó ma- magyar diszxiótofföst reggelizik. Négy fiatal világgá megy Jó étvágyat kívánok, kezet szorítunk. A nyolcvanéves ember széles mosolyra tárul, aztán hellyel kínál. A cigarettát elhárítja: — Sokáig árultam, de egyet sem szívtam. Csak a pipát szeretem, arra gyújtok rá. Négy huszonegy éves napkori fiatalember 1906-ban elhatározta, hogy világot lát. Amikor Hamburgban hajóra szálltak, már úgy sírtak mint a gyerekek, de visszaút nem volt. Nekivágtak az ismeretlen világnak... — Amerikában egy Gary Indiana nevű kis faluban kötöttünk ki. Egy kis vasgyár működött, ott kaptunk munkát. A munka nehéz és fárasztó volt. Kétszer is baleset áldozata lettem. Egyszer a kezemen — mutatja a megbénult hüvelykujját —, másodszor pedig nehéz vastömböt emeltem és a derekamba roppant. Egész éjszaka ott feküdtem mozdulatlanul, mig rámtaláltak. Aztán újabb megpróbáltatás. Sztrájkba léptünk a gyárban. Elbocsátottak. Hosz- szú hónapokig nem volt munkám. Se ruha, se pénz. Már az adósságból ki sem látszottam, amikor végre sikerült egy banknál takarítói állást szereznem... Aki szegény, nagyon szegény A pipára gyújt. — Nehogy azt gondolja, hogy Amerikában olyan könnyű az élet. Mégcsak ott kell igazán megdolgozni a pénzért. Sokszor váratlan fordulatok érik az embert, s ha nincs pénze, bizony éhén halhat, amíg megkérdik, mi a baja. Mert aki szegény, ott igazán szegény. Hát így jártam én is. Már összegyűjtöttem egy kis pénzt. Mert dolgozni Szerettem. Kis üzletet akartam nyitni, de jött a nagy pénzválság és füstbe szállt minden tervem. Csak a nagypk... azok mind meggazdagodtak a mi megtakarított pénzünkön. Mit tehettem? Újból kezdtem az életet. Utcaseprő, majd a várost magyarház gondnoka lettem. Sok magyar él ott, engem pedig jól ismertek... Fényképeket vesz elő. Gary Indiana város képét mutatja, amely Chicágóval majdnem összeépült már. Itt kezdte az életét. Az ezer lelkes kis falu 220 ezer lakosú várossá fejlődött, ahol Amerika egyik legnagyobb vasgyára ontja az acélt, mintegy 30 ezer embert alkalmazva. Itt élt, itt élnek a gyerekei. „Nagyon megnyugtattál, kedves barátom" Az ajtón kopogtatás, a postás lép be. Gurály Györgynek hozott levelet Felbontja, hangosan olvassa: „...Nagyon megnyugtattál kedves barátom, hogy ne féljünk senkitől, nyugodtan hazamehetünk... Ha is ten segít, vagy én, vagy a feleségem, hazamegyünk, mert mindketten egyszerre nem mehetünk... Sokszor ölel régi jó barátod, Péter Albert, Joliet1 városból...” Sokan megkérdezik tőlem, hogy hazajöhetnek-e? — S ön hogyan szánta rá magát? — Nem volt könnyű. Az újságok sok mindent írtak, meg beszéltek odakint az emberek... Kétszer voltam látogatóba itthon, tavaly pedig úgy határoztam, végleg a szülőfalumban maradok. Itt akarok meghalni, ahol születtem... Jobb a pezsgős vacsoránál Aznap éjjel, amikor hazafelé indült, álmatlanul forgolódott az ágyban, gyötrődve töprengett sorsán, hátra lévő életén. Nagyon nehéz búcsút mondani a megszokott otthonnak, a környezetnek, a barátoknak, a gyerekeknek, a felesége sírjának... S az indulás napján, könnyes szemmel, de jó érzéssel integetett búcsút az összes ismerősöknek, meg a városnak. — Kevés nagyszerűbb érzés van — mondja — mint idehaza, ahol gyerekeskedtem, felnőttem, az örömet megosztani. Mert ez az én igazi hazám. Jobban esik itt egy pohár pálinka, egy karéj zsíros kenyér mint Amerikában egy pezsgős vacsora. Furcsának hangzik, de így van. A gyerekeim azt írták, meglátogatnak, En is meg akarom őket látogatni... — Vállalkozna még -ilyen nagy útra? — De még mennyire! Fiatal-' nak érzem magam. Meg aztán én akarok lenni az időjós... A százéves időjós a meteorológia helyett... Szavaiból hallatlan opt: : - mus árad. Nyolcvan évével ’ dolgozik mint egy fiatal V testvérek úgy beszélnél; -.“„.a, mint a legjobb tsz-tagrol. Csak- 'úgy szórakozásból egész tálon csomózta a dohányt. Mind öltő osztályú lett. — Újszerű élet ez, tetszik nekem! Nem kell félni, hogy máról holnapra az utcára kerülnek. Búcsúzóul hozzáteszi: — Lottózom is. Már nyertem porszívót, meg televíziót! De a legnagyobb nyereségem az.ide- hazai boldogságom, Bálint Lajuf Minden települést bekapcsoltak a javító'S/olgáltató hálózatba a nagykállói járásban Nyolc község ás 120 település; ez a nagykállói járás. A 41 ezer lakosból több mint 11 és fél ezren élnek külterületen. A szétszórt tanyavilág lakóinak ellátása mindig is nagy gondot okozott. A járás minden községiét, sőt a nagyobb településeket la be kellett kapcsolni a javító-szolgáltató hálózatba. Az elmúlt évben már minden község rendelkezett cipész javítórészleggel. A Nyíregyházi Fodrász Szövetkezet eddig három helyen — Nagy káliéban, Kállósemjért- ben és Balkányban — létesített férfi és női fodrászatot. A többi községben ma- gánkisiparosok látják el ezt a szolgáltatási munkát. A lábbelik javítását pedig a Nagykállói Cipész KTSZ végzi. Rövidesen női fodrászatot rendeznek be G észtereden ó» Szakolyban. Legrosszabb a helyzet aa építőiparban. A ktez ugyanis még« nem győzi kielégíteni a növekvő lakásépítfcenzési igényeket. Orajavító engedélyt adtait ki Nagy kallóban, vegyes javí* tó iparengedélyt Érpatakra úa Geszterédre. Hiányzik még a rádió- és tv szerelő: egyedül I3alkány rendelkezik ilyen javító kisiparossal. Bai kény- bán már korábban nyílt egy női méretes szabó részleg és ebb.en az évben nyílik meg egy férfi méretes is. Jelentős fejlődés előtt áll a fém- és faipari szövetkezet, amelynél megszervezik a rádió, tv, kerékpár, - motorkerékpár és háztartási kisgépek javítását, BODÓ BÉLA: Dobrolszki, a tapétás Most, amikor hideg idők járnak, makacsul visszatér gyerekkoromból Dobrolszki képe. Mert akkor ís ilyen fagyos idő volt, amikor megláttam a sebesültszállító autóban. A Sebesülteket, a pólyáit fe- jűeket, az átkötött mellű Írató rakat, a láblövéses bakákat szállító autók óvatosan kígyóztak a Keleti-pályaudvar irányából. mi áz utcán bámészkodtunk a fehér télben s már azt is tudtuk, hogy a fehérre festett vöröskeresztes kocsik a Tavaszmezői utcai áll. főgimnáziumba Viszik a sebesülteket. A Tavaszmező utcai épületbe jártam én is, elsős voltam, kihirdették: Hadikórház' lett a2 iskolánkból. A kocsik éppen megtorpantak az utcánk sarkán, s az egyik autóról a ponyvatakaró hirtelen lecsúszott. Mellettem a szomszédasszony összecsapta a kezét: — Úristen... Látják?... A Dobrolszki... Az én Dob- folszkim... Rövid nagrágos fiú voltam még,, nem értettem, miért az ö Dobrolszki ja? Ügy tudtam a tapétússsgéd albérlő volt a szomszédasszonyunknál, mielőtt behívták a háborúba, amelyet azóta első világháborúnak neveznek. Az ő Dobrolszkija? Nem tudtam még milyen csendes, vagy égő regények keletkeznek nő és férfi közt, de azt sem, hogyan szakit bele millió regénybe a háború. Az csak egy pillanatra csodálkoztak: tt el, hogy a szomszédasz- szony sírva követi a többihez lassan csatlakozó autót, hiszen én is sajnáltam Dobrolszki bácsit. Inkább az döbbentett meg, ahogy néztem a kocsiban, milyen sápadtan fekszik, fején kötés, amelyet átitatott a vér. Ö, Dobrolszki Is észrevett minket, megpróbált ránk, vagy még inkább a szomszédasz- szónyra mosolyogni, nem sikerült neki. eltorzult mosolya a bepiszkolódott kötés keretében még jobban megriasztott. Aztán rendőrök zavartak fel minket a járdára. A szomszéd- asszony megragadta a kezemet s ezt mondta: —* Átkozottak a háborújukkal. Háború?? Gyerekfejjel _ nem sokkal többet tudtam, mint a felnőttek körülöttem a mi utcánkban. Csak annyit: megölték Ferenc Ferdinándot, a trónörököst, ezért Ferenc József, a monarchia ura, hadat üzent, s nincs elég kenyér, mert háború van. Azt tudtam: Dobrolszki katona lett — megsimogatta fejemet, amikor a házban mindenkitől elbúcsúzott — de ha elképzeltem Dobrolszkit bakaruhában. úgy gondoltam, olyan szépen fütyül kint is, mint ahogy itthon szokott. Mert kitűnően fütyült. A létra tetején is — egyszer láttam munka közben, amikor a tapéta csikóikat ragasztotta a falra, de esténként otthon ís fütyült, szinte állandóan, trillázott, mint egy énekes madár, mindig bő, jó kedve volt. Dobrolszki napközben létrájával finom szép lakásokba járt dolgozni, itt a Józsefvárosban, a szomszédasszonynál szűkös albérleti szobája volt, szűk és szegényes, de micsoda trillák, füttyök... Két-három rumos tea után (kevés citrommal) koncertet adott, csak hallgattuk mi gyereke!-, s a szomszédasszony áhítattal. Három dologért szerettem őt nagyon. A bajuszáért, tetszett nekem bozontosnak ható, mégis rendben tartott, fekete nagy bajusza, aztán mert rózsás, aranycsíkos, ezüst kockás tapéta darabokat adott nekem a eukrosdobozból készült, magamcsinálta bábszínházam díszleteihez, de elsősorban édes vidám füttyéért. Vékony ezüst hangon is tudott, mint a nagy művészek a hegedűvel, de táncoltatta is a füttyét, ugráltatta úgy, hogy nevetni kellett a hangok ugrafougrálásán; a fütty nekieredt, felszökött a mennyezetre, alábukott, az asztalon táncolt a fütyülés, forgott, libegett nagy vidám kedvében. Talán egy hét múltán azt mondja a szomszédasszony: — Eljönne velem hozzá?» Magát nagyon szerette;.. Csomag volt a szomszéda®*- saooynál, s egy csuporba* romos tea, jól bebugyolálva, mert ilyen népeknek, mint mi, nem volt akkor termoszunk. Hét elmentünk a hadikórházba. Az ágya előtt megálltunk. —A fejlövéssel már nincs baj — mondta Dobrolszki •— hanem nincs már csak egy lábam. ..Ahogy behoztak, rögtön levágták... Nem mertem a szomszéd- asszonyra nézni, de piros lettem, úgy felháborított az igaz- tatanság. Hót valakinek, aki mindig csak létrázik, levágják a lábát! Ugyanakkor az a gondolat is belémkapott: Dobrolszki többé nem fog fütyülni. Valahogy úgy emlékszem, ez még jobban fájt akkor nekem, mint az, hogy íél- lábű lett. A szomszédasszonyt még abban az esztendőben elvitték a rendőrök. A házban úgy beszélték: folyton szidta s ki- ráírt * háborút, b égy császári és királyi tisztet leköpött a Nagykörúton. Kihagyok most sok, sok esztendőt, úgy térek a továbbiakra. Nyár, szagos, kellemes este. Kerthelyiség Budán. A műlugasban összetolt asztalok; színészek, írók. Loknis haja van a szerelmemnek, japánvágású szeme, kezdő színésznő. A beszélgetésre körülöttünk. nem figyelünk, az étel kihűl — fogjuk egymás kezét. Huszonnégy esztendőm lobog bennem. Valaki megáll az asztalnál — miért néznék fel? Aztán mégis, mert valaki fütyül. Halkan, de sok szólammal trilla és madárcsicsergés, a fütty Ugrál, kering, táncol, allegro vivace persze óvatosan azért, nehogy a főpincér td tessékel je * fűttyöa koldúst — Dobrolsaki — mondtam örvend esve i egyben ekzotrao* rodva. — füttyéről felismertem. Hóna alatt mankók, az egyik nadrágszára térdig visz- szahajtva, rongyos katonaköpeny rajty (pedig mondom nyár van) a mellén rojtozá szalagon Károly csapatkereszt, fején hátratolva, zsíros katonasapka. — Egy pohár bort, Dobrolszki? — Nem szabad innom... — Az asszony? — Két éve meghalt... — Hol lakik? — Menhelyen. — Istenien fü'yül — szól közbe a kezdő színésznő, szakmai elismeréssel. — Csak este... Kocsmákban .,, Ha nem veszik észre a pincérek... Nem tűrik ... Én is kezdő voltam még. Pénzem alig. — Egy cigarettát? Dobrolszki aztán tovább ment mankóin a szomszéd asztalhoz. Később láttam, a pincér, mint valami szigorú hatósági közeg kiklséri a kert- helyiségből. Dobrolszki az ajtóból visszanézett, találkozott a tekintetünk. Most is érzem azt a bűntudatot, amelyet akkor éreztem. Hogy nem tudtam segíteni Dobrolszkin, gyermekkoron* füttyös eszményképén. Ráadásul alighogy kilépett a vendéglő kapuján, hirtelen zuhogni kezdett. Nyári zápor. Felugrottunk az asztal mellő! s futottunk, nehogy bőrig ázzunk. Mi tehnór m
