Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

Befejezték „A pénzcslnáló” című új magyar film forgatását. Részül a felvétel Házy Erzsébetről és a kán-kán lányokról. MTI Foto—Bojár Sándor felv. Január 28-án volt 120 érve, hogy született. A szülői ház a Kossuth tér és a Felszaba­dulás útjának sarkán állott. Azelőtt városháza volt, mikor eladták egy felvidékről jött gyógyszerésznek, és még ké­sőbb vendéglő lett, a Kisko­rona. ' A tér felöli o1 dalán márványtábla hirdette: „E házban született Benczúr Gyu­la..." 1944-ben megsemmisült az épület, a táblát a múzeum őrzi. 120 éve indult el egy tüne­ményes pálya. A 17 éves fia­talember a bajor fővárosban elsőnek végzett a felvételi vizsgákon, Európa akkori második művészi központjá­ban. Húszéves múlt, mikor mestere Piloty, az akadémia igazgatója bevonja müncheni freskóinak a készítésébe, 25 éves, mikor a román király­nő Carmen Sylva néven is­mert német költőnő megvá­sárolja 11. Rákóczi Ferenc el- fogatása című képét. Egy évvel később a Vajk meg- keresztelésével Madarász, Lotz, Székely előtt elnyeri Eötvös József pályadíját. 32 éves, mikor kinevezik a müncheni akadémía tagjává. Közben a bajor király állan­dó megbízással látja el, hív­ják Weimarba, Prágába az ottani akadémiák igazgatói szélvébe, de 39 éves korában hazajön Magyarországra, hogy e meginduló budapesti Mes- i.. ..-kólát vezesse. Sokat dol- i, -uk, aranyérmek, első dí- ji. c, kitüntetések, megrende­lések valósággal záporoznak rá, a főrendi ház és a Tudo­mányos Akadémia tagja les2, s Piloty halála után a histó­rizmus Európa-szerte elis­mert vezető tekintélye. Mégis a mai műkritika Benczúrt meglehetősen nega­tívan Ítéli. A haladás kerékkötője volt. Ez a súlyos vád két irányból is zúdult rá: politikailag néz­ve művészete a kiegyezés ideológiájának támasza, ké­sőbb pedig az uralkodó osz­tály kiszolgálásával leplezte a társadalmi problémákat A másik támadási felületet, az általa képviselt histórizmus nyújtotta, mely gátolta a fel­törő új szemlélet érvényesü­lését. v lényegében véve, el kell ismerni, mindkét vádban var, az igazságnak valami magva az érveléseknek azonban nem ez az igazi motívuma, más szóval, ha napjainkban Ben­czúr nem áll azon a ponton, ahol lennie kellene, nem a fentebbi okok miatt van, ha­nem más olyan mélyebb gyö­kerű művészeti elvek miatt, melyek szöges ellentétben áll­nak a benczúri szemlélettel. Elismerjük, hogy Benczúr a kiegyezés után egyre in­kább levetkőzte rebellis haj­lamait. Ez a vonal követhető a Hunyadi László búcsújától kezdve II. Rákóczi Ferenc <?t- fogatásán, s főleg a két Vajk megkeresztelésén keresztül Budavára visszavételéig. Benczúr nem közvetlen ta­pasztalatból ismerte a sza­badságharcot. És ha feltesszük azt a kérdést, vajon a töb­bi magyar művész hogy vi­selkedett ebben az időszak­ban, azt kell látnunk, hogy talán az egy Madarász kivé­telével a többi művesz is többé-kevésbé elhúzódott a politikától. Még maga Mun­kácsy is rátért az enteriőrök­re és csendéletekre, hogy ké­sőbb pályája végén megfes­se a Sztrájkot Vajon nem találjuk-e Benczúrnál semmi nyomát az ifjúkori hitvallásának? Bu­davár visszavételének figu­rái közül tanulságos össze­hasonlítani a parádés Lotha- ringiai Károly mellett gya­logló véres Petneházyt. Az osztrák fővezér, és a falakat elsőnek megmászó magyar hős közti ellentét nem abból a forrásból ezárrr.azik-e, mely később a Mátyás-sorozatot ihlette? . _ Azok a képei, melyeket magának festett. A kislány bábuval, Etelka gyermekeinek négyes portréja, másod'k fa lesége, Trefort, Mikszáth ké­Üj dokumentumok a Rákóczi-szabadságharcról Becses örökségünk Bajza József születésének 160. évfordulójára liciszitikai munkájában azon­ban ennél is tovább ment: Kossuth Lajos politikai elvei­vel való azonosulásának gesz­tusa volt, hogy elvállalta 1848- ban a Kossuth hírlapja című lap szerkesztését s a lapot a század egyik legnépszerűbb, legolvasottabb újságjává tet­te. Ez a munkája aránylag rö­vid ideig tartott: a szabadság- harc válságos szakaszában a kormánnyal együtt Debrecen­be menekült Bajza is. életé­nek legnagyobb élménye mindvégig a szabadságharc maradt, s haláláig vallotta, hogy nemzete a helyes utat választotta, amikor a demok­ráciáért küzdött forradalmi módon, fegyveresen. E szűkre szabott helyen nincs mód arra, hogy elmé­lyültebben. a teljesség igé­nyével idézzük vissza Bajza alakját: arra is alig, hogy csak megemlítsük azokat a területeket, amelyeken har­colt a haladásért, hirdette ha­ladó eszméit, republikánus hitvallását. Becses örökség számunkra Bajza József. Küz­delmes, tiszta életének ered­ménye, hogy utat nyitott a magyar kritikai élet kibonta­kozásának. Szenvedélye, bá­torsága és megingathatatlan elvhűsége mindmáig világító példája a nép sorsát, a társa­dalom és a művészet problé­máit átélő s egységben látó kritikusnak. máig olyan sem — tegyük hozzá mindjárt — aki .Bajzá­nál kevesebbet tévedett volna. Az 1830-as évektől kezdve csaknem a szabadságharc kez­detéig a magyar irodalmi vi­lág középpontjában Bajza ál­lott. ,.Másfél évtizeden át — írták róla — minden magahitt törtető, minden tehetségtelen író, minden köpönyegforgatc szélhámos állandó hideglelés­ben reszketett Bajza miatt.” A nemzeti irodalom eleven lelkiismerete volt: a tudás, a tekintély, az erkölcsi nagyság fegyverzetében. „Irodalmi köztársaság” — ez volt Bajza egyik kedvenc ki­fejezése. Mit értett ezen? Konkrét, korabeli jelentését — s egyben Bajza életprogram­ját — talán így lehetne váz­latosan összefoglalni: függet­leníteni és elhatárolni az iro­dalmi életet a tehetségeket megnyomorító feudális tekin- télyi elvtől, hogy a társada­lomban betöltött szerepe sen­kinek se biztosíthasson előjo­gokat: megtörni a régi provin­ciális mecénás! rendszert: biz­tosítani az irodalmi élet de­mokratizmusát, az alkotás jo­gát, hogy szabadon szolgálhas­sák az írók a népet. A polgári egyenlőség gondolatának, Baj­za korában, ennél szélesebb keretek között aligha lehetett volna érvényt szerezni szer­kesztői tevékenységében, pub­Egyetlen arckép, Barabás Miklós Bajza-portréja őrizte meg számunkra a vonásait. Gondosan nyírott bajusz, sza­káll, magas, tiszta homlok, szelíd, férfias tekintet — a magyar reformkor egyik leg­nagyobb alakja néz ránk a képről. Az életművet írásai őrzik, erkölcsi eszményét pe­dig az a klasszikussá vált programadó mondata, amely az 1831-ben megindult kritikai lapok vezércikkének élén állt: „Kritika kell közöttünk, meg nem kérlelhető, kemény kri­tika, de részrehajlatlan, de igazságos, mert csak így lehet életet hozni literaturánkba”. Amiért ma, születésének százhatvanadik évfordulóján, a nagy elődöknek járó tiszte­lettel emlékezünk rá, az min­denekelőtt Bajza irodalom­szervezői, kritikus, publicisz­tikai tevékenysége. írónak in­dult, néhány fiatalkori költe­ményét ma is a reformkori ma­gyar líra értékes darabjai kö­zött tartjuk számon, azoknak a verseinek pedig, amelyeket érett férfikorban írt, s ame­lyekben a Habsburg-zsarnok- ság által eltiport ország fájdal­ma szólal meg, szilajon, telve gyűlölettel az elnyomók iránt, a magyar forradalmi költészet legmaradandóbb alkotásai kö­zött van a helyük. Pályájának egésze, életművének teljessége mégsem a költőé, s romanti­kus hajlandóságú elbeszélőé, hanem a kritikusé, akit ígaz- ságszeretete, rendíthetetlen kö-, vetkezetessége, kristálytiszta elvhűsége és objektivitása a magyar irodalom legnagyobb alkotói közé emel. Alkotói közé — nem véletlenül írjuk így: Bajza életműve, több év­tizedes kritikai tevékenysége magasrendű irodalmi alkotás: cikkeivel, irodalomelméleti munkáival, történeti tanulmá­nyaival, színházigazgatói mű­ködésével (hosszú ideig volt a Nemzeti Színház igazgatója) megteremtette Magyarorszá­gon a színvonalas kritikai élet alapvető feltételeit, segí­tette a feudalizmus béklyóit széttörő regények, színművek létrejöttét: írásaiban a reform­kor haladó, hazafias eszméi szólaltak meg. Nincs még egy kritikus a magyar irodalomban, aki olyan kemény elszántsággal, szívós buzgalommal küzdött volna elveiért, mint Bajza. S nincs Benczúr Gyula Vita a mai műkritikával mai tudjuk érzékeltetni, me­lyet nemigen . szoktak emle­getni. Nagybánya ugyanis az európai fejlődésben épp úgy elmaradt, mint a histórizmus az impresszionizmus idején. 1896-ban Van Gogh már ré­gen halott, Gauguin és Gé­zán már az utolsó periódu­suknál tartanak, és Nagybá­nyán csak ez évben indul el a Hollóssy-iskola. Benczúr maga hű maradt, ahhoz az irányhoz — csak úgy mint Munkácsy — mely őt naggyá tette. Szerény em­ber lévén, ahogy nem érde­kelték a kitüntetései, épp úgy nem erőszakolta felfo­gását se tanítványaira. Kö­zülük elég talán hármat meg­nevezni: Kernstock meggyő­ződéses szocialista, fényes Adolfot is már a szegény emberek érdeklik, s Koszta a Szentes környéki tanyák vizionáriusa lett. Mindezekből talán eléggé átviláglik, hogy Benczúr mai értékelésében nem annyira az érvek dominálnak, hanem korunknak egy bizonyos idegen­kedése, majdnem ellenszen­ve. JJint két ellentétes pó­lus úgy áll a Benczúr és a ma művészete egymással szemben. Nem szeretjük a teljes konkretizálást, mert a poézist másképpen értelmez­zük. A pátosz ma póznak hat A formák szépsége és a bűvészmutatvány számba menő technika nem köt le, mert inkább formát rombo­lunk, új izgalmakat keresünk. Nagyon kevés a kétféle mű­vészet között a közös vonás, talán csak a megindultság, mely ott rezeg Benczúrnak a ma legjobbnak tartott ké­peiben. És éppen az a tény a mai műkritika legfőbb hiá­nya, hogy Benczúrt a kor­társ szemével nézi. Néhány év óta Benczúr művézete körül folyik Valóban valami rehabilitálás féle, de vélemé­nyünk szerint 8 nagy nyír­egyházi mester még mindig nincs a helyére téve. Koroknay Gyula pei, ezeken csodálatos benn- sőség és lírai mélység ural­kodik. Szabó István Kossuth-dí- jas szobrásztól hallottuk — most ő lakik a nagy festő egykori kis katélyában —, hogy mikor Benczúr dol­gozott, senkit sem engedett magához, bárki is volt az. Az egyik Eszterházy herceget is úgy megvárakoztatta, hogy az órák teltével végül is doi- gavégezetlen távozott. Benczúr állítólagos kerék­kötő szerepének másik vo­natkozása, művészi természe­tű. Megismételjük: a Ben­czúr áltál képviselt historiz­mus nem engedte az új mű­vészeti irányokat érvénye­sülni. Hogy a kérdést tisztábban lássuk, foglaljuk össze a Benczúr hazaérkezése előtti művészi életet. Munkácsy és Markó külföldön dolgozott. Madarász, Székely, Lotz nem­rég jöttek haza, azonban át­ütő társadalmi sikert, eleve művészi életet létrehozni egyikük sem tudott. Benczúr hazajötte váltotta ki azt a fel pezsdülést, melyre szükség volt, hogy meginduljon a társadalom művészeti vérke­ringésébe, s megindította a művészetek virágzásához elengedhetetlenül szükséges pénzforrások zsilipéit. Ben­czúr európai híre, a hazatérte és a kiállításának a sikere teremtette meg a magyaror­szági társadalom művészet- barát rétegét, ettől kezdve beszélhetünk nálunk művé­szeti közéletről. Ez Benczúr­nak soha el nem vitatható érdeme. Kétségtelen, hogy Párizs­ban az impresszionizmus már 1874-ben elkezdte hódító út­ját Szinyei esete kitűnően bizonyítja, hogy a művész­közönségünk akkor még gyer­mekcipőjét koptatta. És a műkritika sem állt magasabb szinten: legalább annyi kárt csinált, mint hasznot. Nem Benczúr hátráltatta a fejlő­dést, hanem a hazai művé­szeti viszonyok. Hogy ez mennyire így volt, azt egy kis párhuzam­cegnek, azaz Ragotskynak, van egy fia, aki Franciaor­szágban él, feltételezem, hogy érdekelhetik őt ezek az ira­tok. Természetesen, miután Hercegséged áttekintette a lényegüket Ügy gondoltam tehát, hogy ezeket az irato­kat elküldöm önnek, Mar- seilles-en át; a király könyv­tára címére. Kérem rendel­kezzék velük, Herceg Űr, be­látása szerint...” Megérkeztek-e Párizsba Rákóczi iratai ? Erre biztos adat van. 1772. május 24-én keltezték V r- gennes levelét, amelyet Kons­tantinápoly ba írt (s amely ugyacsak most a kutatások során került elő); ebben köz­li, hogy az iratokkal teli lá­dát egy Raulin nevű férfi, Saint-Prest diplomáciai futár­ja rendben és hiánytalanul átadta. A ku'atás egyelőre eddig jutott. A levelekkel teli láda még nem került elő, s egyet­len egy sem a levelek közül. Feltételezhető, hogy az anyag megvan, sőt valószínűleg egy helyen található, valamelyik párizsi vagy vidéki francia levéltárban. (Átfogó kutatást még nem tartottak, de azt már meg lehet állapítani, hogy sem a Bibliothéque Nationale-ban, sem a kfllügy- . minisztérium levéltárában nincs.) Rákóczi ismeretlen iratai a • módszeres kutatás nyomán ' valószínöleg megkerülnek \ majd. De az eddig felbukkant új dokumentumok is lelbe- . csülhetetlen történeti értéket képviselnek. harcnak mindeddig kellően nem értékelt külpolitikai ösz- szefüggéseit világítják meg, és sok tekintetben kiegészít­hetik a történettudomány is­mereteit is a kuruc—francia kapcsolatok alakulásáról. Végül egy kalandos történet következik, amelynek — saj­nos — egyelőre még nincs befejezése. A francia külügy­minisztérium irattárának úgy­nevezett „törökanyagában” Köpeczi Béla,a korszak kuta­tója talált egy levelet, ame­lyet Saint-Priest konstantiná­polyi francia követ írt az ak­kori párizsi külügyminiszter­nek, Francois Vergennes-nek. Saint-Priest a levélben elő­adja, hogy a konstantinápolyi francia követség épületében, általános iratrendezés közben, amelyre állomáshelyének el­foglalása alkalmából került sor, találtak egy irattal teli ládát. Hamarosan meg sem tudták állapítani, hogy az ira­tokat milyen nyelven írtak; nem volt a követségen senki, aki ismerte volna a magyar nyelvet. Néhány hét múlva azonban, szakértők segítségé­vel, Saint-Priest követ heve­nyészve lefordíthatott több okmányt, s azonnal megértet­te, miről van szó. Vergennes ’ külügyminiszterhez írt levelé- ' nek egy része így szól: '. „... Nagyméltóságú Herceg ; Ür, bizonyára tudni fogja, mit ■ kezdjen ezekkel az iratokkal ■ Magam nem őrzöm őket to- 1 vább. Mint fentebb írtam, ■ kétségtelen, hogy ezek a leve- ; lek néhai Ragotsky magyar • fejedelem hagyatékából szár­■ maznak. Miután arról tájé- - koptattak, hogy nevezett Her­hiteles vallomásaiból ismer­hetjük meg Rákóczi politiká­ját, diplomáciai törekvéseit. Ugyancsak új felfedezés Bonnac márki levelezésének egy része. Bun- nac, aki egyidőben XIV. La­jos francia király svédországi követe volt, fontos szerepet játszott a lőnie szabadságkiiz- delem megindulásában. A ma­gyar szabadságmozgalom iránt . rokonszenvet tápláló diplomar ta támogatta Versaillesben Rákóczi és Bercsényi terveit, , és — különösen a küzdelen , kezdeti szakaszában — se­gélyösszegeket is folyósítta- , tott számukra. Bonnac most , felfedezett leveleinek a kora- . beli európai politika jobb , megértésében is szerepük le- l hét, s feltehetőleg más orszá- i gok tudósai is felhasználják L majd. Világosan megállapít­ható a 217 levélből, hogy Bon- : nac — jelentékeny erők hang- s adójaként — helyeselte a Rá­- kóczi-szazbadsagharc támogató- sát, mert tisztában volt vele- hogy ezzel francia érdekeke- is véd. (Franciaországnak- ugyanis ekkor elsőrendű ér­- deke volt a mohón terjeszke i dő, vad háborús tervekke- teli Habsburg-monarchia ha- talmának korlátozása, sajá- biztonságának megvédése mi- att.) Ezek az új dokumentu j mok a Rákóczi-szabadság két, levelet sikerült megvásá­rolni, visszakapni. Legutóbb rz ötvenes évek végén búk kantak elő ismeretlen, nagy­értékű Rákóczi-dokurnentu. nők Franciaországban, amelye két a Troyes-i levéltárnak egyik a magyar történelmet jól is merő szakértője fedezett fel Ekkor határozta el a Magyaa Tudományos Akadémia, hogy átfogóbb munkát indít kül­földön — elsősorban Francia- országban — található. Rákó czira vonatkozó iratanyag fel kutatására. A kutatásnak maris vannal eredményei, amelyek — rö vld ideje folyó gyűjtésről lé vén szó — nem is mondható] jelentéktelennek. A legtöbl új, eddig ismeretlen doku mantum a francia külügymi nisztérium levéltárából, a Pá rizsi Nemzeti Könyvtárból (, Bibliotséque Nationalebó!) é a Troyes-i városi könyvtárbe került elő. A legérdekesebb okmányó közé tartozik Des Alleur márkinak, a XIV. Lajos frar cia' király által Magyaroi szagra küldött altábornagy nák és diplomáciai megbízod nak több jelentése. Des A' leurs 1705 és 1710 között hí vonta terjedelmes levélbe tudósította a versaillesi uc vart a magyarországi esem< nyékről, a kuruc szabadsáj küzdelem állásáról. Ilyen m< dón tehát a külföldi szemtan Amikor Rákóczi és a kuruc seregek kezéből földre hullt a zászló, amelyre 1703-ban hí­mezték a „Pro patria et li­bertate” (a hazáért és a sza­badságért) szavakat; amikor széhulltak a kuruc hadak, s a hazafiak bujdosni mentek, száműzetésbe kényszerültek, magukkal vitték tárgyi emlé­keiket. irataikat, okmányai­kat is, a fejedelem egész le­véltárát és a szabadságharcra vonatkozó dokumentumok egész tömegét. E történeti kin­csek egy részének örökre ■ nyoma veszett; Párizs, Lyon, Troyes, London, Konstantiná­poly, Rodostó voltak a mene­külő vezérek, forradalmárok állomásai, s ezeken kívül még sok más európai város, ért­hető tehát, hogy a magukkal . vitt okmányok közül sok el­kallódott. Hiszen a bujdosók , közül nagyon sokan siámüzé- ; tésben haltak meg, többen " családot alapítottak odakinn, féltve őrzött tárgyaik, erek­■ lyéik aZ utódok birtokába ke- ’ rülxek; s múlt az Idő. fakult ’ a hősök emléke... \ Pedig a Rákóczi-szabadság- fc harcra vonatkozó minden ok- . many, irat, emlék felbecsülhe- 1 tetlen. j történeti értékű kincs t 4 számunkra. Egy részük — nai- íc gyón csekély hányaduk — az >- elmúlt évszázadok alatt kül- i- földön előkerült, több emlé­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents