Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-21 / 43. szám

Elkészült a gimnáziumok idei érettségi vizsgaanyaga A gimnáziumok idei érett­ségi vizsgaanyagát a napok­ban eljuttatják az iskolák­nak. A tételeket — az új vizs­gaszabályzatnak megfelelően, a minisztériumok által meg­jelölt anyagból — aa érettsé­giztető tanárok állítják majd dssae. Az új vizsgaszabályzat egyébként előírja, hogy a szóbeli érettségi -—A — téte­leit a szaktanár a tanulókkal legkésőbb március 15-ig kö­zölje. A B, illetve C-altétele- ket a jelöltek csak a szóbeli vizsgán ismerhetik meg. A szóbeli, illetve saóbeli. és gya­korlati vizsgán a tanulók a számozott tételeket húzzák. Ha a jelölt a húzott tételből nem tud felelni, póttételt kap­ott, aki azonban póttételt húz, közepesnél jobb osz­tályzatot nem nyerhet. Egy jelölt legfeljebb két tantárgy­ból_kaphat póttételt. A vizsgaszabályzat kimond­ja azt is, hogy az a diák, akinek írásbeli érettségi dol­gozata elégtelen, de szóbeli vizsgára mehet, szigorított szóbelit tesz. A vizsgán pót­tételt nem húzhat, s közepes­nél jobb osztályzatot a kérdé­ses tantárgyból nem kaphat. Egy-egy jelölt vizsgája egy tantárgyból legfeljebb 15 per­cig tarthat. Ez alól kivétel az az eset, ha az érettségiző pót­tételt kap. Az előírások sze­rint az érettségi vizsgán egy- egy tétel megoldása előtt a felkészülésre legalább húsa perc időt kell a tanulóknak biztosítani. Amerikai farmer levele a Pravdában és az Izvesztyijában Garst a Szovjetunió és az USA mezőgazdaságának fejlődéséről, Magyarországról Rákóczi kiállítás készül Tufán Tezet-e alagút a Rákóczi kastélyhoz Kutat Esze Tamás leszármazottja A 1703-ban járt először II. Rá­kóczi Ferenc Vaján. Utazásá­nak az volt a célja, hogy a tekintélyes Vay családot és rajtuk keresztül a vajainkat is megnyerje a szabadság- harc ügyének. Nyolc évvel ké­sőbb, 1711-ben ismét Vaján járt a fejedelem, hogy a Szat­mári béke egyes pontjait megtárgyalja. Ennek 1961-ben volt a 250. évfordulója. Ekkor kapott kedvet Molnár Mátyás múzeumvezető, hogy komo- lyebb Rákóczi kutatásokat vé­gezzen. — Egy kiállításra készü­lünk, — mesélte Molnár elv­társ. — „Rákóczi és a kuru­cok emléke a magyar nép hagyományaiban” címmel ez év végén szeretnénk bemu­tatni. Szorgalmasan gyűjtiük az anyagokat. Felhívást küld­tünk szét az országba, hogy ahol Rákóczival kapcsolatos hagyományok vannak, küld­jék el nekünk. Már érkezett is egy kisregény Zsadánvból, s reméljük, hamarosan többet is kapunk. A fejedelem hamvait 1906- ban Kassán helyezték örök nyugalomra. Már a vaiaiak birtokában van egy kék-pi­ros szalag, bársonv és ara­nyozott rojt. ami Rákóczi ra­vatalán volt. — Jelziést kaptunk, hogy Nyíregyházán megtalálták azt a gyászkocsit, amely a feje­delem hamvait szállította. A hír valódiságát most ellen­őrizzük. Az anyaggyűjtéshez sok se­gítséget nyújtanak a vajaiak és a környező községek lakói. Tucatnyi monda él a nép kö­zött, különösen az idősebbek raktároztak' el sok emléket. Állításaik szerint Nyírkáta— Miskavölgyből lövette a feje­delem Nagyecsedet. — Az alagutak kérdése so­kat foglalkoztatja az embere­ket, — mondja a múzeumve­zető. — Több évtizeddel ez­előtt Nyírmadán egy kocsi lovastól együtt beszakadt. Feltételeaés szerint az alag­út egyik sankaszába. A mon­da szerint Nyírmadáról Va­jára alagút vezetett. De fan- tasztikusabb állítosok is szü­lettek. Ezek szerint Nagy­ecsedet Tokajjal, sőt Munkács- csal is alagút kötötte össze. Erre vonatkozóan semmiféle bizonyítékaink nincsenek. Sok segítséget nyújt Esze Tamás, haaánk legnagyobb Rákóczii kutatója, aki a feje­delem ezredes kapitányának a leszármazottja, s 15 éves kora óta kutat. Fényképeket, írásos dokumentumokat küld, hogy a kiállítás anyaga még teljesebb legyen. <W> Húsz fröccs As elsé ... Szomszéd úr olyan isme­rős, ha megengedi, idetele­pednék a pohárkámmal... Tetszik tudni, az errber szer­vezetének jó egy kis bor. így, egy pohárka borocska, kis szódával. Mert a fröccsöt sze­retem. Lehörpintem vacsora előtt. Felfrissít. A feleségem is mondja: „Édespapa ne bot- iakodj itt amíg elkészül a vacsora. Menjél szépen le, s igyál egy pohár bort. Jobb lesz az étvágyad. „Mert tet­szik tudni ilyen a feleségem Ha nem olyan lennék, áld nem tud mértéket, persze nem mondaná. De bát én a családomnak élek. Engem nemcsak, hogy le lehet en­gedni, de még küldenek is, az egészségem javítása céljá­ból. Tetszik tudni? A* ötödik... Mert kérdem szomszéd úr, mi van ma a dolgozó ember­nek? Kinek ez, kinek az. Ne­kem például kérem tisztelet­tel, egy-két pohár bor meg- ivása... És közben diskurál- gat az ember, a világ dolgai­ról, hozzá hasonló rendes em­berekkel, persze. Ügye olyan ember, mint én, aki csak a családjának él, ennyit meg­engedhet magának. Bár tud­Az SZKF mezőgazdasági plénumának napjaiban kö­zölte a Pravda es az Izveiz’yija Roswell Garst ’smert nevű amerikai tanner érdekes levelét a Szovjetunió és az Egyesült Államot: mezőgazdaságának fejlődéséről. Az amerikai farmer levelei a két nagy szovjet lap teljes terjedelmében közölte, bár — mint a Pravda hangsú­lyozta — különösen néhány politiltai vonatkozású meg­állapításával nem lehet egyetérteni. Ám a belierjesitésszl kapcsolatos megjegyzi ei mi ndenképpen érdeklődésre tar­tanak: számot. Mivel mezőgazdasági megye vagyunk szer­kesztőségünk az alábbiakban részletesen ismerteti az amerikai farmer levelének főbb megállapításait. A körülmények Amerikában és Európában Garst nemcsak a Szovjet­unióban, hanem Magyaror­szágon és Romániában is járt, így alkalma van össze­hasonlítást tenni a USA és a kelet-európai országok me­zőgazdasága között. Elöljáró­ban azonban külön hangsú­lyozza, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok tör­ténelmi fejlődésében úriási a különbség. 1917-ig önkény- uralom volt Oroszországban, a nép túlnyomó többsége analfabéta volt, márpedig általános közoktatás nélkül egyetlen ország sem fejlőd­het. A szovjet hatalom 47 évéből viszont le kell számí­tani a háborús időszakokat, majd az azt követő- újjáépí­tést, így a fejlődés szmpon- jából kedvező esztendők szá­ma csak mintegy 20—25 Ma­gyarországon és Romániában a második világháború befe­jeztél g feudális rendszer volt. igen sok írástudatlan, két véssé iskolázott emberrel; itt tehát a nehézségek hason­lóak vol'ak. Az Egyesült Ál­lamokban ezzel szemben csaknem ’kétszáz éves ha­gyománya van a demokrati­kus kormányzatnak. Több nemzedék járt már jó isko­lákba. Az írni olvasni tudás­nak, az iskolázottságnak több nemzedékre visszanyúló ha­gyománya van Az amerikai: „hibridnép” olyan emberek­ből alakult, akik elegendő bátorsággal rendelkeztek ah­hoz, hogy új földek meghó­dítására induljanak. Ráadá­sul a polgárháború óta az amerikaiak nem háborúztok saiá'; földjükön. Ennek im­már kilencven esztendeje A Szovjetunió területén ezzel szemben az utóbbi ötven óv­ja, a feleségem ezt nem tel­jesen érti. Kicsit mormog, mormog, de persze azért el­enged, mert tudja, hogy én tudom a mértéket. A flzedfk.;; Nézd apuskám! Már ne ha­ragudj, hogy tegezlek, de olyan belevaló képed van Én kérlek szépen a csalá­domnak élek, az én kicsi fe­leségemnek, meg az én szép kis gyerekeimnek... Nekem más nincs, mint egy kis bo­rocska. Engem a kalandok, a nők, a színház nem vonz. Ide térdelhet eléyn Szófia Lo­ren és elzavarnám, mert én ilyen srác vagyok, kérlek... Szeretek egyszerű, becsületes emberek között kicsit el­időzni vacsora előtt... Az asszony ezt nem érti. Most balhézik a gyerekekkel, ösz- sze veszik a szomszédokkal, ha hazamegyek, kérlek... ajaj... De a franc ebbe az életbe! Minek melózik az em­ber, ha nem azért, hogy egy kicsit kikapcsolódjon. Tudod mit dolgoztam én életem­ben ... Iszonyatos, amit én, összedolgoztam. És mindig csak a család, meg a család... Hát mond édes, aranyos kis cimborám, hát nem' érdem­iem meg én, hogy egy-két fröccsöt megigyak az én egészségemre, az én drága jó barátommal? A tizenhatodik... Én a családomnak élek!... De a családom engem meg nem ért __Ide süss... hukk... Szépen keresek, itt a cédula. Ma kaptam fizetést™ Mind, mind megy haza az én drága családomnak...Egy gicsinyge nekem is jár édes haverom. Hád az is baj, hogy ed-két po-pohárka bort az én egész­ségemre™ Én téged szered- lek. Neked megmondom édes pajtásom, hogy nekem min­denem a családom. Hej, csak egy kislány van a világon... Jól van. nem énekleg! Hogy beszélnek velem!™ Én dol­gozó ember vagyok. Én a családomat ellátom. Nekem jogom van itt lenni, és egy po-po-pohár bort meginni. A huszadik... , ‘Hogyan?... Nincs kiszolgá­lás?! Majd az én jó cimbo­rám... Hói az én cimborám? Nem megyek ki... Id mara­dok!... Tudják maguk, givel beszélnek? Egy családjának élő? dolgozóval így nem le­het... Igen? Ketten egy ellen? Majd megkeserülik. Ilyen pi­szok helyre se teszem be töb­bet a lábam... Hukk. Mi az isten ez alattam? Szevasz cimbora! Éppen déged keres­telek! Gyere fel az én kis feleségemhez. Bemutatlak a családomnak. Nagyon fo-fo- fognak örülni™ a n. ben két háború is pusztított# Amikor 1955-ben először jártam a Szovjetunióban, majd hazafelé Magyarorszá­gon, Romániában és Cseh­szlovákiában — írja Garst láttam, hogy a mi mezőgaz­daságunk messze előtte jár a kelet-európai mezőgazdaság­nak. Nem mintha a mi ké­pességeink olyan kiválóak lennének, önök pedig kevés­bé okos emberek volnának. A körülmények adódtak így; amelyekről már beszéltem: nekünk jobb körülményeink voltak a fejlődéshez. Lényegében az USA mező- gazdasáv mák fejlődése egé­szen 1940-ig igen-igen lassú volt.^ A terméshozamok csak csekély mértékben emelked­tek 1890 és 1940 között. Igv például a kukoricatermés megmaradt a hektárankő-r j 16 mázsánál, a gyapottzálé pedig a mintegy 18 mázsá­nál. S egy tonna gabona elő­állításához 1930-ban még min­dig csaknem annyi munka­órára volt szüks-ég, mint 1910-ben. 1940-től azonban az USA mezőgazdaságának produktivitása gyors ütemben rövekedett, s az egy tonna gabonára fordított munka csökkent A farmer négy pontja Ennek az időszaknak az első tizenöt esztendeje, 1940- től 1955-ig Kelet-Európa, te­hát nemcsak a Szovjetunió hanem Magyarország, Romá­nia, Lengyelország, Bulgária, Jugoszlávia és Csehszlovákia népei előbb élet-halál harcot, vívtak, majd a háború által tönkretett gazdaságuk hely­reállításával voltak elfoglal­va... A továbbiakban Garst ar­ról ír, hogy ezzel szemben Amerika kénytelen volt sa­lját Európába küldött, hadse­regét élelmezni, sőt szövet­ségesei számára • is szállí­tani. Miközben Kelet-Európa nem tudott normális mennyi­ségű élelmet előállítani, az USA minden korábbinál na­gyobb mennyiség előállításá­ra volt kénytelen, mégpedig sokkal /kevesebb munkará­fordítással. Ily módon 1355- ben az USA farmerei sokkal termékenyebben dolgozlak, mint a kelet-európai gazda­ságok. De nem azért, mintha az amerikaiak okosak, eme­zek pedig lusták lettek vol­na, hanem a fejlődés körül­ményeinek különbsége foly­tán. Mivel azok az emberek, akikkel Kelet-Európábán „ a mezőgazdasági intézmények­ben 1955-ben találkoztam, kitűnő, nagy tudású és dol­gos emberek voltak, akár­csak azok, aikikkel •» ’kolho­zokban és a szovhozokban találkoztam — írja Gaig^ —, arra a következtetésre jutot­tam, hogy a kelet-európai gazdaság 1955-ben ott tartót1, ahol az Egyesült Államok mezőgazdasága 1925-ben, vagyis harminc évvel elma­radt tőlünk. 1963 tavaszán, amikor a Szovjetunióba láto­gattam unokaöcsém mel, azt mond ám, hogy érzésem sze­rint nyolc év az elmaradás. Nyolc év alatt ugyan nem érnek utói bennünket, mert mi továbbra is nagy fejlő­dést akarunk elérni, de a Szovjetunió megduplázza ez­alatt a terméshozamokat és számottevően csökkenti a munkaráfordítást. Ezek ütőn lássuk, mit tett az Egyesült Államok és hogy art, lássuk, mit tett Oroszország és egész Kelet-Európa s mire képes még. Garst ezután négy fontos tényezőt sorol fel • mező­gazdaság fejlesztésében: 1. a hibrid kukoricamagvak al­kalmazását, 2. a gépesítést, 3. a műtrágyázást, 4. az utak kiépítését. Egy további ja­vaslatában pedig megemlíti, hogy ott, ahol az éghajlati viszonyok nem alkalmasak a szója termesztésére, a takar­mányok fehérjedúsítására a karbamidot kell felhasznál­ni. Az átlagos és a jó farmer Részlegeiben vizsgálva eze­ket a tényezőket, azt írja, hpgy a mezőgazdaság terme­lékenységében az első nagy lépést a hibrid kukorica je­lentette, amelyet ma már nemcsak ott vetnek az fgve- sült Államokban, ahol a sze­mek mla't termesztik, hanem ott is, ahol silónak. Áz Egve- sült Államoknak tizeiöt év­re volt szüksége ahhoz, hogy ezt elérje. Érdekes, hogv a Szovjetuniónak csak öt évre (1956—1960) volt szüksége ahhoz, hogy mindenütt hib­rid kukoricát vessenek sze­mes terménynek. Most már az a feiaddt, hogy mindenütt száz százalékosan mbrid ku­koricát vessenek silónak is, mert a hibrid, jobb told tö­meget ad. ami által a géne­ket is jobban ki lehet hasz­nálni. A hibrid kukorica át­lagosan harminc százalékkal hoz több termésű Az Egye­sült Államokban terem a vi­lág kukoricatermésének min­tegy a fele, az ország egyéb­ként is rendkívüli mértékben gépesített, itt gépes: ették először a kukoricatermesztést Garst ennek alapján javasol­ja, hogy a legkorszerűbb amerikai mezőgazdasngi gé­peket vásárolja minden or­szág. Szemléltető példát is említ; negyvenkét esztende­je, amikor megnősült, egy mázsa kukorica előállításá­hoz két munkaórára volt szükség. Ma az .átlagos far­mer 16, a jó farmer pedig 8 perc munkaráfordítással nyer ekkora kukorieameny- nyiséget. A hibrid kukorica es a széles körű gépesítés az a két nagy lépés, amit mi tettünk — írja Garst, majd hozzáteszi, hogy Keiet.-Euró- pában még nem százszázalé­kos a hibrid kukorica veté­se és nem olyan jó a gépe­sítés, mint amilyen lehetne. A harmadik tényező: a műtrágyázás, amely mind az élelmiszer, mind a takar­mánynövények, valamint a gyapo; terméshozamát is számottevően növelte. 1830-től 1930-ig, tehát negyven éven át mintegy tizenhat mázsa volt a hektáronkénti átlag kuko­ricatermés, de aztán a hibri­dek vetésével a következő tizenöt évben huszonnégy mázsára emelkedett. Ezen a színvonalon azonban cs~#i azután tudtak felül emelked­ni, hogy az ötvenes években sok műtrágyagyár épül' (ezt Garst a kormány kedvező, adópolitikájának tudajdonítja.) 1963-ban már negyvenkét mázsa volt a hektáronkénti kukoricatermés átlag. Az Egyesült Államokban folyta­tódik a műtrágyagyártás, to­vább fognak növekedni a terméthozamoik. A rovar- és gyomirtókból is a legjobba­kat alkalmazzák. Ugyanakkor Garst szerint tanulmányozási célra több vitamint és anti­biotikumot kell gvártani, kü­lönösen a sertéseik es a ba- romfik számára, amelyek takarmányozásában e két dolognak különösen nagy sze­repe van. Garst szerint az amerikai vegyi üzemekkel ugyanaz a helyzet, mint q mezőgazdasági gépekkel. Az Egyesült Államokban a leg­korszerűbbek a vegyiüzemek építkezési módszerei. Az amerikai műtrágya kitűnő, szemcsés minőségben készül ezért a talajba vitele rend­kívül könnyű: Tizenöt esz­tendeje ez még nem vo.lt így: az amerikai műtrágyk vagy túlságosan szétporlad­tak, vagy összeállnak, ami lehetetlenné tette, hogy egyenletesen adagolják azo­kat. Ma viszont rizs sasrmyi nagyságban készülnek 3 mft- trágyaszemcsék, ami mdg- könnyiti a talajba juttatá­sukat (Amíg a műtrágya nem jó minőségű és nenéz az alkalmazása, a farmerek nem szívesen dolgoznak ve­le.) Az Egyesült Államokban emellett a jó minőségű mű­trágyák talajba juttaiasam igen egyszerű gépeket szer­kesztettek. Rossz minőségű műtrágyával azonban egyet­len gép sem tud dolgozni. S e gondolatmenet záróakkord ja Garatnál: meggyőződésem, hogy bölcs dolog, ha most a Szovjetunióban nagy ősz- szegeket fordítanak a vegy­ipari üzemek építésére. a ezek az összegek a muraka- 'ermelékenység növekedése révén meg fognak térülni* mihelyt a vegyi gyárait fel­épülnek. A jó utak nagy előnyei Garst véleménye szerint a mezőgazdaság fejlődéséhez jó utakra is szükség van. Nem a városokat összekötő or­szágutakra: hisz tudja, hogy ilyenek a Szovjetunióban is vannak. Olyan utakra gr.rdol amelyeket Amerikában „farm­piac” utaknak neveznek. Szerinte a Szovjetunióban is ilyen utakat kell érit ni. (Ezzel egyébként Ameriká­ban több éven át foglalkoz­tak.) Garst elmondja, hogy Amerikában vannak a leg­tökéletesebb útépítő gének. Az ilyen gépek együt ebével egy nap alatt öt-hat ember különösebb megerőltetés nél­kül egy kilométer -itat énít- het. Ez az út min'egy egy- harmad méterrel emelkedik a terep szintje fölé. Miköz­ben a gép ígv- — mint vala­mi töltést — a terepre „szór­ja” az utat. keoldnT. egy méterrel a - talajszí nt alá nyúló árkot ás. Az út közép­ső, legmagasabb és mintegy tí2-tizenkét méter széles ré­sze a két* széle felé iejtúsö- dik, hogy az eső lecsororjon róla, a havat pedig lefóija a szél. „Többször is javasoltam — írja Garat —. hogy a Szovjetunió és más kelet- európai országok vásárolja­nak néhány készletet ezek­ből az amerikai útépítő gé­pekből, s így saját tapaszta­latukon győződjenek meg arról, hogy ha meg vannak a szükséges gépek, mi mindent lehet elvégezni minimális időbeli és pnyagi ráfordítás­sal. / A levelet, amely ojen solfe egyéb mellett még a karba- midok már említett felhasz­nálásáról ír az amerikai far­mer, az USA Iowa államából keltezve, érdekes módon ab­ban a reményben zárja, hogy „az SZKP központi Bize t- ságának februári plénumán megvitatják a mezőgazdaság belterjesebbé tételének kér­dései', valamint a leszerelés előrehaladásával kapcsolatos kérdéseket is megfelelő kép- pen hangsúlyozni fogják. Re­mélem, hogy mindkét terü­leten — mind a mezőgazda­ságban, mind a leszerelésben — nagy előrehaladást sikerül elérni,” Nagyszerű haladás a Szovjetunióban Ami a szovjet mezőgazda­ság perspektíváit illeti, a levél más helyén Garst azé szerint így ír: „az 1955 és 1964 között el lelt kilenc esendőben (az első" dátum eiső kelet-európai utazásom idejét jelöli) nagyszerű hala­dást' értek el. Meggyőződé­sem, hogy a fejlődés most még gyorsabb lesz. Meggyő­ződésem ez, mert a Szovjet­unió népét olyannak is­mertem meg, mint amely lel­kesen dolgozik, kellő szakis­merettel rendelkezik, barát­ságos; olyan népnek ismei> tem meg, amely hazáját vi­rágzónak akarja látni, élet- színvonalát magasnak, s olyan népnek, amely számot vet azizal, hogy ezt a célt csak a legkorszerűbb módszerek aSé kalmazáeával lehet elérni.®

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents