Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-21 / 43. szám

ITavaszvárás Tiszadobon Még a fagy az erősebb — A legfrissebb újítás Készülnek a melegágyak A nyíregyházi II. számú sü­tőüzem légkörét valahogy így udnánk jellemezni: vidámság, üszinteség, eleven érdeklődés az élet lránt. Szeretik a szak­májukat. Már a műhelycsarnokban ’orró a levegő. A munkások fe­lér nadrágban, félmeztelen iolgoznak. Homlokukon csak- igy gyöngyözik a verejték. N'emcsak a kemencék, hanem i munka folyamatos ritmusa is melegíti az embereket. Most élen még el is viselhető ame- eg, de nyáron? A tűző nap melegével gyakran eléri az >0 C-fokot is. 17 órás műszak A munkások boszorkányos Igyességgel vetik a kemencé­je a kenyeret, összeszokott jrigád, kemény kötésű férfi- >mber valamennyi. A munka olyamatos, a kis szüneteket ü használva beszélgetünk. Mi­yen a pék élete ma? Eszük- >e jut a Népszava 1940-es év- oiyamában a sütőipari mun- cásokról írott cikke. „... Van egy szakma, amely évszázadok óta rendíthetetle­nül végig dolgozza a naptárt izilvesztertől szilveszterig. 5őt, amikor piros betűs ünne- >ek következnek, akkor meg öbbet dolgozik. Arra, hogy innepeljenek, pihenjenek, en­nek a szakmának nem jutott de je..." Az idősebb szakmunkások ircizmai megrándulnak, tekin- etük hol a fiatalokra, hol a cemencére pillant. Mert be- izélgetés közben is figyelmük i munkára tapad. — Ncs, hát gy volt; ez? Az „öregek” egyet­értőén bólintanak, míg a fia- alok megmosolyogják. „Rég folt már az...” — Régen volt. de így igaz — mondja Hajdú László, az igyik legrégibb szakmunkás. — Vmikcr Laknemál dolgoztam, tájnál háromkor kezdtem és tste nyolc-klleno órakor hagy- am abba a munkát. Se ünnep, se vasárnap-. Szeszélyes az időjárás, az emberek türelmetlenek. A nulla és a plusz 2 fok olyan ötletet adott Hajnal Rezső traktoros csoportvezetőnek, hogy ki­küldte az Sz—100-as traktort a határba. Motorkerékpáron maga is utána ment. A eaáz- lóerős gép azonban hiába erőlködött; kifordult a föld­ből az eke. Mély még a fagy. — Bemegyünk. Majd pár nap múlva újra megpróbáljuk — szélt a traktorvezetőinek. FŐ MUNKAHELY MÉG A MŰHELY A szerelőműhely előtt Zsó- ki Gáborral, a tsz elnökhe­lyettesével találkozott. Amióta enged az idő, az elnökhettes gyakran jár a műhely körül. Most nézte a kijavított gé­peket és azt, mi van még hátra. Együtt léptek a mű­helybe. Kiss Ferenc, a mű­hely vezetője, csatlakozott hozzájuk. Körbe járták a sze­relőhelyeket, beszélgettek az emberekkel. A bakokon széjjel­szedve két MTZ traktor és egy Zetor állt. A sarokban egy 24 soros vetőgép javítá­sán dolgoztak. Kiss Ferenc kérdezés nél­kül jelentette: — Az erőgépek 80 száza­lékával már elkészültünk. A lengyel tárcsákat, kis vetősé- peket. ekéket kijavítva hát­ravittük a kiürült dohánvoaj- tába. Néhány alkatrész hiány­zik még és készen leszünk a három magas nyomású per­metezőgéppel is. Az öntöző- berendezé'ek jók, az egyik­nek a csöveit újrafestettük, a másik kettővel nem volt különösebb baj. A traktorok körül ott sür- gött-forgott az öt „iskolás". Réti József, Deme László, Üj- szászi Sándor, Nagy János és Novak Miklós csak nemrég jöttek meg Hajdúböszörmény. ''ól, a szerelőképző tanfo­lyamról. gépász továbbképző iskoláról. Mozgásukon ügyes­kedésükön látszott, nem volt hiábavaló a tanulás. KAMPÓ A TÁRCSÁN Szél kerekedett. Havat már nem tudott kavarni, fodroz­ta hát az összefüggő nagy víztócsákat. Nem kerülget­tek. Egyenes irányban vágtak át a dohánypajtákhoz. Rend­ben sorakoztak ott a gépek, úgy, ahogyan sorra kerülnek majd a tavaszi munkában. Elől az ekék, kijavítva, bezsí­rozva. Hajnal Rezső a tárcsák­hoz intette aa elnökhelyettest. — Ezeken egy kicsit újítot­tunk. Boronahúzó kampót he­gesztettünk rájuk, most bizto­san nem szakad le a váz. Elidőztek egy pillanatig a vetőgépeknél is. — Jobbak, mint új koruk­ban. Felhegesztettük a eso- roszlyákat. . — És mi lesz a krumpli- ültető gépekkel? — Időre meglesznek. Nem ok nélkül érdeklődött az elnökhelyettes a burgonya­ültető után. Most ez a leg­frissebb újítás. Aa utóbbi idő­ben nagy kedvet kaptak az újításokra a tiszadobi Tán­csics Termelőszövetkezet szak­emberei. Két éve, az elnök- helyettes kezdte azzal, hogy elkészítette a „gólyát”. Nem tetszett neki, hogy az elevá­toros kazalrakással „pocsék­ba ment” a pillangósok nagy része. Letöredeztek, el pereg­tek a levelek. A lucernával, lóherével pedig úgy kell bán­ni, mint a himestojással. Meg­tervezte hát és megcsináltatta a gépesített gólyát. Olyan mint egy toron ydnií. csak fából készült, két-három mázsa szá­las takarmányt emel fel egy­szerre, s oda teszi, ahová az ember akarja, a levelekben nem esik kár. MIT TUD A LENGYEL FŰKASZA A gólya után az újítások egész sora következett. Átala­kították a pótkocsikat ráfutó- fékesre és most a burgonya­ültető gépeken van a sor. Tavaly már kipróbálták. Egy paíántázó gépre módosított csoros-lyát, tartódobozokat szereltek. Négy növényter­mesztő brigád van, idén már mind a négy olyat akar. Ért­hető, hiszen könnyebb és lé­nyegesen gyorsabb vele a munka, pontosabb a tő és sortávolság. Az élet, az embe­rek késztették arra a szere­lőket, lakatosokat, traktoro­sokat, hogy újítsanak. A tszb tagok eleinte kétkedéssel fo­gadták, idegenkedtek a gé­pektől, most meg se szeri, se száma a kívánságoknak, — Kiss elvtárs nem lehetni a borsot is géppel vágni. Lehetett. A lengyel tűka« -záió gépeket átalakították a műhelyben és tizednyi idő ia elég volt a betarításhoz. Ősz* szel Hajnal Rezsőt rohantál* meg a magtári dolgozók kí­vánságukkal. — Találjatok már ki vala­mit, hogy ne kelljen vállon hordán; a magtárpadlásra a zsákokat. Kitalálták. Zsákhordásra ia alkalmassá tették a szállító* szalagokat. Az elnökhelyettes, miután az_ épülő hideglevegős szikla- szárítót is megnézte, elkö­szönt Hajnal Rezsőtől, átment az út másik oldalára, a kis- majorba. A termelőszövetke­zet moziterméből zárt ajtó® keresztül is az udvarra szü- remlett a lányok kacasása. Benézett. Az asztaloknál leg­alább negyvenen csomózták a dohányt. Beszélt a brigád- vezetővel, az megnyugtatta: — „Nincs már sok hátra, talán 60 mázna, aztán megyünk * melegágy készítéséhez”. A 100 férőhelyes tehénró ál. lótól balra már készül a me* leoágv. Porkoláb Antalt, a növény­termesztési brigádvezetőt ta­lálta ott. — Ma szépen jöttek ki ars emberek. 32-en dolgoznak a trágyahordásnál, a melegágy- készítésnél. Napos az idő, de egyik nap így, másik nap úgy. Zsóki Gábor arra gondol» hogy Hajnal Rezső elsiette magát a szántással. Persze valóban jöhetne már a ta­vasz. Az emberek és gépek készek a munkára. Seres Érni) A gávai Űj Élet Tsz-ben tavaszra készülve javítják a korai burgonyához szükséges csíráztató ládákat. • (Hammel felv.) (lif t té orooiok azon, hogyan gyógyíthatnánk jobban, korszerűbben. S eb­ből a töprengésből születnek az egyszerű, de — megítélésem szerint — nagyon hasznos ész- szerűsítések, újítások, amelyek mind-mind megkönnyítik ami dolgunkat és a betegek mi­előbbi gyógyulását is elősegí­tik. — Dr. Stangl József igaz­gató főorvos például szerkesz­tett egy úgynevezett vákuum- extractort, amely lényegesen megkönnyíti a szüléseket,- segít a szülő nőnek, s nagy szerepe van a csecsemőhalandóság el­leni küzdelemben is. Gergely Mihály sebészorvos különböző állványokat készített a balese- tes betegek számára, csinált egy szívókészüléket is a bél- csavarodásos műtétekhez. Dr. Palásthy gyermekgyógyász-fő­orvos egy gőzfejlesztő készülé­ket szerkesztett, amely szabá­lyozza a levegő páratartalmát. Ez a csecsemőosztályon igen­igen fontos. Egyik ápolónőnk is újított. Nyakó Lászlóné egy­szerűsítette a szívhűtőkészü­lék vízelvezetését. — Egyet-mást én is csinál­tam. Készítettem egy ragta- paszgörgetőt, amely megaka­dályozza, hogy a tapasz lehú­zás közben összeragadjon, ész- szerűsítettem a konzervcsont- hoz való készüléket, a sérv-, visszér-, aranyér-műtétekkel kapcsolatos műtéti módszere­ket újítottam. Nem kell túl­ságosan nagy jelentőséget tu­lajdonítani ezeknek — hiszen nekünk kötelességünk a bete­gek egyre jobb ellátására tö­rekednünk. Az utóbbi mondat első fe­le egy kicsit sántít. Mert amit az emberi éleiért te­szünk — akármilyen apró dói ot is — an a min io nagy értéke nag jelentő­sége van Ezek az új.tá-ok pedig mm apró do n k ét a beten embe e gyógyulá­sa é dekében szti e tek, | jelzik ú’!t6V hiatá ser#* tétét, teljes emberséget. Ratko Józsii EGY LEVÉL NYOMÁN: Teremtsenek rendet az ófehértói erdőirtáson Szakma, amely végigdolgozza a naptárt Régen volt, de igaz — Ma sem könnyű — Műszak végén a kettes pékségben leiben van. A körülmények nem éppen a legkedvezőbbek az orvosi munkához, hiszen nines például saját áramfej­lesztőjük, a fűtés is korsze­rűtlen •— és bizonyítékul fel­sorolhatnék még néhány ezek­hez hasonló dolgot. Talán éppen ezek a rossz technikai adottságok ösztönöz­ték a kórház orvosait arra, hogy jobb szakmai ellátással ellensúlyozzák a körülménye­ket — hogy újítsanak. Pedig nincs sok szabad ide­jük — a sebészeten például van olyan nap, hogy tizenöt műtétet is el kell végezni. S ezek után dr. Kondrai Gerő sebész-főorvosnak még arra is jutott ideje, hogy újításait ki­gondolja, megtervezze. — Nem tudom hirtelen — mondja tűnődve, — hogy hány újításom van. S nem is csak én újítok. Mindnyájan, még az ápolónők ia gondolkozunk Nagyon sok ember töp­reng, gondolkozik azon, ho­gyan tehetné kiin yebbé, gyorsabbá napi munkáját. A gondolkodás eredménye­képpen nem egy ésszerűsí­tés, újítás, találmány szü­letik, amelyek értékét álta­lában a népgazdaságnak megtakarított ezer vagy millió forintokban mérik. Az orvosi újítások érté­két azonban nem a megta­karítás összege határozza meg, azoknak emberi érté­kük van. Az egészségügyi intézmé­nyek újításaiból kétévenként megyei • kiállításokat szoktak tartani. Ezeken eleinte csak a kisvárdai járási kórház állí­tott kj — 1961-ben 12, 1963- ban 16 újítást. A kórház ma­ga — kivéve az új, kliniká­nak is beillő nőgyógyászatot — egy majdnem százéves épü­lte a keresetük is.” Nem he­lyes álláspont. Már csak azért sem, mert szaporodik a bai­i esetek száma. Törvényelenül • aláíratják az emberekkel, hogy részt vettek a baleseti oktatá­, son, holott ilyet nem tartot­• tak. Helyesen cselekedtek ■ egyes munkások, amikor ezt nem írták alá. E problémák, a kapkodás, együttesen vezettek oda, hogy egyes vezetők nem megenged­hető hangot használtaira mun­kásokkal szemben. De miért? Az a vezetési szem’élet, hogy ezeknek az embereknek nagy része már több munkahelyen dolgozott, s akad közöttük olyan is, aki előbbi munka­helyéről tartozással jött át. ; Csak egyet felejtenek el a ve­zetők: azt, hogy ezek is embe­rek. Nagy részük a 2—300 ki­lométerre lévő munkahelyről azért jött haza Szabolcsba, hogy felhagyjon a véndoréiet- tel s családja közelében le­gyen, itt keresse meg a ke­' nyerét. Szép szóval sok minden el­■ érhető. Durvasággal viszont csak mérgesedhet a helyzet vezetők és beosztottak között. Nem helyes hatalommal fenye­getőzni, olyan hangokat hasz­; nálni hogy majd „én megmu­tatom”. Ezek miatt jogosan bosszankodnak az emberek, * kérik, hogy szolgáltassanak igazságot. Ezt kérte az SZMT. Ezt vár­juk mi is! Farkas Kálmán a tényeket. Általános panasz hogy a bérjegyzékből nem tud ják megállapítani a munkások hogy milyen és mennyi mun káért kapták a fizetést. Ner gondoskodtak a munkafegye lem elemi feltételéről sen Akkor kezdik a munkát ami kor a vonatok beérkeznek, akkor fejezik be, amikor a vo natok indulnak. Sokszor meg történik az, hogy a munkásol otthagyják a félig kirakot vagonokat, s futnak a vonat hoz, hogy haza tudjanak men ni. De vajon ez miért követ i kezhetett be? Panaszkodnak a bürokrati kus ügyintézésre, ami késlel teti a családi segélyek és egyél juttatások időbeni kifizetését Többen nem kapták meg a jo gosan járó fizetett ünnepekr a bérüket. Fonák dolog, heg; azok a dolgozók, akik 8 hó napra kötöttek szerződési megkapják a munkaruhát azoi viszont akiknek meghatározat lan időre szól a szerződésük de már több mint egy észtén deje dolgoznak, nem kap tak munkaruhát. Ez elé gedetlenséget szül. Törvén; tiltja és a vezetők is tudják hogy 8ö kilósnál nehezebl rönköket nem lenne szabai vállon cipeltetni, az emberei mégis erre „kényszerülnek’ De miért? Azért, mert a gu rító pályát nem építették meg Az egyik vezető ezt mondta „azért nem, mert a dolgozói nem akarják. S kevesebb len Levelet kapott a Szakszer- vezeték Szabolcs Megyei Taná­csa. A Nyírségi Állami Erdő- gazdaság ófehértói telepén dol­gozó munkások írták. Arról panaszkodnak, hogy rossz mun- ks.körűimé—között dolgoz­nak, s egyes vezetők nem em­berséges módon bánnak velük. A levél tartalma arra kész­tette az SZMT vezetőit, hogy vizsgálatot tartsanak. Már az első benyomások ar­ról tanúskodtak, hogy nem alaptalanul és ok nélkül fog­tak tollat az emberek. Kétség­telen, hogy az ófehértói te­lepnek egy része ideiglenes jellegű, csak abban az időben üzemel, míg a termelőszövet­kezetek részére szükséges, 360 dohánypajtának megfelelő gar­nitúrát el nem készítik. De va­jon ez feljogosít-e valakit ar­ra, hogy csak úgy nem teljes szívvel és lélekkel foglalkoz­zon az itt dolgozó munkások­kal, sérelmeikkel, a munka- szervezés feltételeivel, a fe­gyelemmel, s mindazokkal a problémákkal, amelyek megol­dása így, vagy úgy befolyásol­ja az emberek, vezetők és munkások közötti viszonyo­kat? Helytelen lenne azt monda­sd. hogy általános az elégedet­lenség, de az egyes munkáso­kat ért sérelem, jogtalanság s az embert méltóságában meg­sértő és bántó hangok szolida­ritást váltanak ki a többiek- ből is. És joggal. De nézzük badságukat az ország legszebb vidékein tölthetik, rendszere­sen kapnak beutalókat. Sőt, Vass László a Szovjetunióban tölthette jutalomüdülését. De a mához tartozik az is, hogy a fürdő és az öltöző nem a legmegfelelőbb. Ha esik az eső, olvad a hó, beázik. A me­leg vízzel is baj van. Pedig az egészség szempontjából az első rendű lenne, mert egész nap forró levegőn dolgozni és munka után hideg vízben fü­rödni nem a legkellemesebb. Meg arról is szóltak, hogy több kulturális rendezvényen szeretnének részt venni. Gyak­ran megfeledkeznek róluk, pej dig nekik is vannak igényeik. A műszaknak vége. Ha a fürdő miatt egy kicsit bosz- szankodva is, de néhány perc után már a lisztes arcú mun­kásokból jól öltözött férfiak lettek. Nehéz volna megkülön­böztetni, ki mit csinált a mű­szak alatt. Bálint Lajos — De Laci bátyám — veti közbe Gulyás Mihály fiatal szakmunkás — most is dol­gozni kell vasárnap... Ha majd felépül az új — Persze, hogy kell, vála­szolja — hisz az emberek min­dennap várják a friss kenye­ret. Csakhogy most egy hó­napban egy vasárnapon. Meg aztán nyolc órát dolgozunk. Az egyetértés teljes, de nem tudják mint jelentett a múlt­ban péksegédnek lenni. Egy segédnek az év 365 napját és 3380 órát kellett dolgoznia, ha egyáltalán munkát kapott. Pi­henés, tanulás, szórakozás? Csak álom! A levegőt a friís kenyér il­lata tölti be. Modem dagasztó és szaggató gépek zúgnak. Mondják: a felépülő új ke­nyérgyár, az lesz az igazi sü­tőüzem. Hozzáteszik: ma még nem könnyű. Különösen meg­viseli őket a meleg. Persze minden munkának meg van a neheze. Ha az ember megcsinál valamit — Egy óra és a ropogós ke­nyér itt gőzölög a kezemben — hoz egy szép kenyeret Bogár János. Ebben is van szépség, megnyugvás. Mert ha az em­ber megcsinál valamit rende­sen, az az öröm. Ma sem könnyű. Bár álta­lában kétezernél többet visz­nek haza. Aztán pihenésre, szórakozásra is jut idejük. Szinte valamennyiük lakásában rádió, némelyiküknek televí­zió van. A huszonkilenc mun­kásból hárman technikumban tanulnak, többen a 7—8 álta­lános iskolát végzik. Milyen boldogan újságolják: gyerekeik egyetemeiken tanulnak. Sza-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents