Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-21 / 16. szám

XXL ÉVFOLYAM, 16. SZÁM ÁRA: 50 fillér 1964. JANUÁR 21. KEDD Jltninre emlékez A z emberiség történeté­ben nem volt forradal­már, tudós, politikus, akinek tanításait annyi ember sajá­tította volna el, követte, al­kalmazta és valósította volna meg, mint Lenin tanításait. „Az egész világ — mondotta Lenin 1910-ben, a Kommu­nista Intemacionale II. kong­resszusán — nagyszámú el­nyomott népre és elenyésző számú elnyomó népre oszlik. Ha a Föld lakosságát egy és háromnegyed milliárdra tesz- szük, az egy és egynegyed milliárd főt számláló óriási többség, azaz a Föld lakossá­gának kb. 70 százaléka az el­nyomott népekhez tartozik.” Mi sem bizonyítja jobban Le­nin tanításainak jelentőségét As szerepét a világ megvál­toztatásában, mint az, hogy ma, amikor halálának 40. év­fordulóján meghajtjuk fejün­ket emléke előtt, a Föld há­rom milliárdra tehető lakos­ságának harmadrésze, egy- milliárd ember a szocializ­must építő országokban él. Egy másik, majd harmadot kitevő rész három földrészen, az imperializmus gyarmati uralma alól felszabadulva, saját, nem tőkés fejlődési út­ját keresi. Ezek az országok az el nem kötelezettség kül- politkiáját folytatják és szemben állnak az Imperialis­ta agresszió politikájával. Egy sor kisebb kapitalista or­szág szintén a2 el nem köte- zettség álláspontján áll. A még gyarmati sorban, vagy félgyarmati függőségben élő népek elkeseredett harcban állnak az imperializmussal. Csak a nyugat-európai kapi­talista országok, az Észak- Atnerikai Egyesült Államok, Japán, Ausztrália, Kanada és a Dél-Afrikai Köztársaság, az emberiségnek Összesen mint­egy 15 százalékát kitevő la­kossággal állnak szilárdan az elnyomó országok agresszív táborában. Az elnyomó or­szágok még óriási gazdaság­gal és hatalmas katonai erő­vel rendelkeznek, de az erő­viszonyok alapvető megvál­tozását megakadályozni nem tudták és nem tudják. Mint ahogyan nem tudják felszá­molni sem belső ellentéteiket, sem az őket egymástól elvá­lasztó ellentéteket. A világ mai képét döntő módon a leninizmus győzel­mes előretörése, a szocializ­mus győzelmei alakították ki. Korunk egyetlen többé-kevés- bé jelentős nemzetközi, tár­sadalmi, gazdasági és kultu­rális eseménye sem érthető ás magyarázható helyesén an­nak a befolyásnak a figye­lembe vétele nélkül, amelyet a szocialista világrendszer gyakorolt a világra. E rend­szer kialakulása, gazdasági, politikai és katonai erejének gyarapodása gigászi változást idézett elő a világ népeinek sorsában. A szocialista világ- rendszer növekvő mértékben ax emberi társadalom fejlő­désének döntő tényezőjévé válik. Az emberiség történe­tében elsőízben az erőviszo­nyok terén a szocializmus a kapitalizmus fölé kerekedett. A dolgozó emberiség ezt a beláthatatlan jelentőségű vál­tozást, amely végeredmény­ben a kizsákmányolás és el­nyomás teljes felszámolásá­hoz és a háborúk veszélyének teljes kiküszöböléséhez fog vezetni, a leninizmus jegyé­ben harcolta ki. Napjaink eseményei világo­san és egyértelműen bizonyít­ják az alkotó marxizmus—le­ninizmus nagy tudományos szerepét és társadalmi haté­konyságát. Csak a leninizmus, az az elmélet, amely eluta­sít minden dogmatikus me­revséget, amely le tudja von­ni a társadalmi jelenségekből adódó általános érvényű ta­nulságokat, elemezni tudja a történelmi fejlődés folyamán bekövetkező változásokat és a történelmi valóságból he­lyes következtetéseket von le, képes megvilágítani az embe­riség harcos, nehéz, de fel­emelő útját a szocializmus vi­lágába. Az imperialista reak­ció és mindenféle fullajtárja, rendőre, terroristája és kút­mérgező tollnoka a világ nem szocialista részében végbeme­nő haladó megmozdulásokat „a kommunista ragállyal” magyarázza és nem látja, vagy nem akarja látni, hogy ez a „ragály” a kizsákmányo­lás, az elnyomás talaján szü­letik, mint egyetlen hatékony védekezés. „A kommunizmus — írta Lenin — a társadalmi életnek kivétel nélkül min­den területén „kicsirázik”, hajtásai meg vannak kivétel nélkül mindenütt, ez a , ra­gály” igen tartósan hatolt be a szervezetbe és átitatta az egész szervezetet. Ha az egyik kijáratot különös gonddal be­tömik, akkor a ragály talál magának más, néha teljesen váratlan kivezető utat Az élet eléri, amit akar”. A szocialista tábor, amely­ben az élet elérte, amit akar, a gazdasági építőmunka, a szocializmus és kommuniz­mus teljes győzelméért folyó harc területe. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai, Lenin tanítá­sait követve, országaik fel- emelkedésének és az egész dolgozó emberiség felszaba­dulásának ügyét szolgálják, amikor a különböző gazdasá­gi és társadalmi rendszerű országok közötti békés ver­senyre irányítják a figyelmet. Az új társadalom építő mun­kájának eredményei érvelhék legmeggyőzőbben a szocializ­mus mellett. „Most gazdaság­politikánkkal gyakoroljuk a legnagyobb befolyást a nem­zetközi forrdalomra” — mon­dotta Lenin. A szocialista tá­bor, amely ma a Világ ipari termelésének már 37 százalé­kát adja, eredményesen fej­leszti a szocialista közösség országainak gazdasági együtt­működését. A Szovjetunió és más szocialista országok ka­tonai erejének megfelelő színvonala, féken tartja az imperialista kalandor-politi­kusok agresszivitását. A szo­cialista országok a béke biz­tosításának és a leszerelés­nek a követelésével alapot te­remtenek a nemzetközi poli­tikában a békés egymás mel­lett élés gyakorlati megvaló­sítása számára. Nekik kö­szönheti az emberiség, hogy a II. világháborút nem követ­te a III. világháború. A béke megőrzéséért foly tatott harcban a szocialista országok egyre aktívabb segít­séget kapnak elsősorban a volt gyarmati országok, az új független államok oldaláról. Ezek az országok gazdasági, társadalmi és kulturális téren óriási feladatok előtt állnak. A gyarmati uralom mélysé­ges nyomort, hihetetlen el­maradottságot hagyott örökbe az új független államoknak. Felemelkedésük útja nehéz és fáradságos. Lenin tanításai ezeknek az országoknak is utat mutatnak. Lenin rámu­tatott: „Nem helytálló az a feltevés, hogy a fejlődés tő­kés szakasza az elmaradott népeknél elkerülhetetlen.” A győztes munkásosztály segít­sége, a szocialista országok segítsége megkönnyíti a fej­letlen országok útkeresését, megkönnyíti a tőkés fejlődés szakaszának elkerülését és a szocialista út választását. A nemzetközi helyzetet be­folyásoló mindezen tényezők nem maradnak hatás nélkül a vezető tőkés országok életé­re sem. A kommunista és munkáspártok feladata ezek­ben az országokban nagyon nehéz, mert hatalmas burzsoá államgépezettel, jól megszer­vezett tőkés gazdasággal és óriási ideológiai befolyásoló apparátussal állnak szemben Mindezekkel szemben és mindezek ellenére kell kiko­vácsolni a dolgozó rétegek legszélesebb összefogását, a reakciós rendszerek, a fasisz­ta provokációk, a háborús uszítás ellen, a demokratikus szabadságjogok védelméért, a béke megvédéséért. Ez a nagy néptömegek mozgósítá­sának és harcba vezetésének útja a tőkés országokban. És ezen az ütőn is Lenin tanítá­sai vezetik a dolgozókat. Le­nin azt tanította, hogy a tő­kés rendszer megdöntése bo­nyolult, nehéz feladat, ame­lyet nem lehet sablonosán megoidahi, de amely nem ol­dódhat meg a munkásosztály vezető szerepe nélkül. Halálának 40. évfordulóján az emberek százmilliói gon­dolnak hálával és határtalan tisztelettel Leninre, aki meg­tanította az embereket a vi­lág megváltoztatásának tu­dományára. Leninre és párt' jára, a Szovjetunió Kommu nista Pártjára, a lenini tanítá­sok folytatójára, a béke, sza­badság és szocializmus legna­gyobb harcosára tisztelettel tekint az egész dolgozó embe­riség. Ez a párt tette a leg többet az egész emberiségért és ezzel érdemelte ki, hogy az emberek Világszerte Lenin pártjának nevezik. Ismét Genf Ma kezdi munkáját a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság Cctrapkin és Foster előzetes tanácskozása Géni, (MTI): Vasárnap Genfbe érkezett a tizennyolchatalmi leszerelé­si bizottság munkájában részt vevő szovjet küldöttség. A le­szerelési értekezlet, amely ja­nuár 21-éfl kezdi meg újra munkáját — mint ismeretes — csaknem öt hónapig szü­netelt. Carapkin, a küldöttség ve­zetője a repülőtéren az újság­íróknak arra a kérdésére, mi­lyen álláspontra helyezkedik majd a szovjet küldöttség a tárgyalásokon, kijelentette: A világ közvéleménye jól ismeri a Szovjetunió béke- szerelő külpolitikáját, a Szovjetuniónak azt a tö­rekvéset, hogy megállapo­dás jöjjön létre korunk sürgető problémáiban, töb­bek között az általános és teljes leszerelés kérdésé­ben. A magunk részéről készek vagyunk arra, hogy megismerkedjünk más or­szágok új elgondolásaival és javaslataival. Nekünk jő terveink vannak, önök ezt tudják. Mindent meg fogunk tenni a tárgyalások sikeréért — fejezte be szavalt Carapkin. Az AFP hírügynökség jelen­tése szerint hétfőn Gsnfben tanácskozásra ült össze a ti­zennyolchatalmi leszerelési ér­tekezlet két társelnöke: Carap­kin szovjet és Foster amerikai delegátus. Ugyancsak az AFP közli, hogy a négy nyugati ha­talom, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Kanada és Olaszország képviselői tárgya­lásokat kezdenek. Maga 6Z ér­tekezlet — a hírek szerint — kedden kezdődik. Hétfőn délben megérkezett Genfe Peter Thomas angol külügyi éllamminiszter, aki a tárgyalásokon a brit delegá­ciót vezeti. A hatalmak képviselői olyan időben ülnek össze, amikor még friss hírként is­merkedett meg a világ Hrus­csov szovjet kormányfő kali- nyini beszédével. A seovjet textilváros munkásai előtt el­mondott szavaiban a szovjet miniszterelnök határozott sza­vakat ejtett béke és háború kérdéseiről — mintegy nyi­tányként a ma kezdődő genfi megbeszélések elé. „Mi tudjuk, mi a háború és mit hoz az emberekre. Mindent megteszünk azért, hogy ne legyen háború” — mondotta Hruscsov. Nem ráolvasással és szó­beszéddel. határozott és ki­dolgozott tervekkel kell és lehet elősegíteni az általános és teljes leszerelést. Három héttel a genfi megbeszélések kezdete előtt hangzott el a szovjet kormányfő javaslata arról, hogy nemzetközi egyez­mény segítségével rekesszék ki a nemzetközi vitákból az erőszakot mint módszert «— ez a javaslat mintegy kiegé­szítője azoknak a részletesen kidolgozott és pontokba fog­lalt tervezeteiknek, amelyeket a Szovjetunió az elmúlt esz­tendőkben a legkülönbözőbb nemzetközi fórumokon ter­jesztett elő. Bizonyos derűlátással te­kinthetünk a genfi megbeszé­lések elé. Ha a nyugati ha­talmak képviselői is belát­ják, hogy az egymással oly szorosan összefüggő problé­mák (például a német béke- rendezés kérdése, az államkö­zi kapcsolatok megjavításá­nak problémája, a külföldi llómasizpontok kérdése, az atomfegyver további elterje­désének megakadályozása) megoldásában milyen nagy hasznot jelentene akár egyet­len lépés is a leszerelés kér­désében, a felismeréstől nem hosszú az út a cselekvésig. Kefenaí felkclíi Tanganylkában Nyerere elnök sorsáról nincs hír Dar es Salaam, (MTI): Nyugati hírügynökségek je­lentései szerint a tanganyikai hadsereg néhány egysége a hétfőre virradó éjszaka folya­mán fellázadt és átvette a hatalmat a fővárosban. Az utcákon katonai teher­autók cirkálnak, barikádo­kat állítottak fel, sőt, megszállták a város re­pülőterét és a főposta épü­letét is. Julius Nyeferé tanganyikai elnök hivatalának épületét ugyancsak katonaság veszi kö­rül. Egyelőre még nem lehet tudni, hogy az őrség kihez csatlakozik. Nyerere sorsa nem is­meretes, egyes jelentések szerint azonban * kor­mány már le is mondott. Tekintve, Hogy a nemzet­közi telefonvonalak megsza­kadtak és csak az angol, illet­ve az amerikai követségek tartják még a kapcsolatot a külvilággal, a helyzet képe tisztázatlan, az angol és ame­rikai állampolgárokat semmi­féle bántódás nem érte, a nők és gyermekek azonban min­den esetre a követségek épü­letébe húzódtak. A tanganyikai események alig néhány nappal a zan- zibári kormány megdönté­se után következett be. A tanganyikai kormány éppen vasárnap küldött 130 rendőri Zanzibárba, hogy segítse * rend helyreállításét. Johnson válasza Hruscsov üzenetére Washingtonban közzétették Johnson elnöknek Hruscsov szovjet miniszterelnök újévi üzenetére adott válaszát. Hruscsov üzenetében azt in­dítványozta, valamennyi or­szág kormánya mondjon le arról, hogy vitás területi kér­dései« megoldására fegyveres erőt alkalmazzon, Johnson válaszában hang­súlyozza, egyetért azzal, hogy Hruscsov oly nagy jelentő­séget tulajdonít a béke meg­szilárdításának és fenntar­tásának. Szükségessé vált — hangoztatja —, hogy új erő­feszítéseket tegyenek a súr­lódások okainak felszámolá­sára és azoknak az eszkö­zöknek o megjavítására, ame­lyek a véleményeltérések békés megoldását szolgálják. Johnson elnök indítványozza, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió a genfi lesze­relési értekezleten újabb ja­vaslatokat terjesszen elő az alábbi kérdésekről: a nukleá­ris fegyverek elterjedésének megakadályozása; a hasadó­anyagok katonai Cé.okra tör­ténő gyártásának megtiltása, hasadóanyagok békés célokra való felhasználása; valameny- nyi atomrobbantási kísérlet megszüntetése; a nukleáris fegyverzet korlátozása; a vélet­len vagy szándékos háború kockázatainak csökkentése; az általános leszerelés megvaló­sítása. Hruscsov üzenetének köz­ponti késelésére, a területi viták békés megoldására tér­ve az elnök kijelentette, hogy üdvözli fíruscsovnak az erő alkalmazásának kiküszöbölé­sére vonatkozó elgondolásait, majd négy általános alapel­vet terjesztett elő. Ezek között szerepet: egyetlen kormány se alkal­mazzon erőszakot nemzetkö­zi határok megváltoztatására, vagy nemzetközi megállapo­dás keretében elismert köz­igazgatási területek módosítá­sára; egyetlen kormány se törekedjék arra, hogy erő­szakkal növelje területéi* más, „már meglevő hatósá­goknak megdöntésével.“* Johnson harmadik irányvo­nalként azt is javasolja, hogy a kormányok mondjanak le a „fe.forgatásról” és „titkos fegyverszállításokról” függet­lenül az indokolástól, az elis­meréstől, vagy a diplomáciai kapcsolatoktól. Az elnök in­dítványozza, a kormányok tö­rekedjenek arra, hogy at ENSZ és más eszközök, vagy területi szervezetek révén bé­késen oldják meg a vitás kér­déseket és növeljék a világ­szervezet „békefenntartó sze­repét.1“ Johnson befejezésül azt » reményét fejeid ki, hogy « Szovjetunió és az Egyesült Államok nem csapán arra korlátozza tevékenységét, hogy hangsúlyozza a fennálld nézeteltéréseket, hanem ké­pes arra, hogy különbőz® területeken megállapodásoka# kössön egymással.

Next

/
Thumbnails
Contents