Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-19 / 15. szám
„Falusi64 lányok, 1964 „Nem ülünk a tűzhely mellett“ — Ha a KISZ-szervezet a sarkára állna — Anna gimnazista AZ ELMÚLT EV ELEJÉN Jelent meg Végh Antal első könyve, a „Korai szivárványt. A novelláskötet jelentős közönségsikert hozott, s még 1963-ban publikálta Végh Antal a következőt is: Holnap vasárnap c. regényét folytatásokban az Alföld folyóiratnál és az év végén ezt a regényt jelentette meg a Szépirodalmi Könyvkiadó Kékszemű élet címmel. A közönség várta, mert egy tehetséges fiatal író reményteljes bemutatkozását látta az első kötetben, s most bizonyítania kellett Végh Antalnak: tűi tudott-e lépni a Korai szivárvány színvonalán? A KÉKSZEMU ELET két fiatalemberről szól, akik a történet kezdetén végzik el a tanítóképzőt. Tervekkel, vágyakkal, — ugyanakkor némi bizalmatlansággal is — telve indulnak vissza falujukba, hogy ott végrehajtsák — a saját maguk által elképzelt ;— kulturális forradalmakat. Kissé kalandos úton ugyanabba a faluba kerül tanítani két lány is, akikbe a két barát a városon szerelmes volt. A faluban :— a regény szerint — majdnem ideális állapotokat találnak. Az igazgató felkínálja nekik a művelődési ház szakköreinek vezetését, kinek-kinek - érdeklődése szerint.' Lelkesednek, még a korábban lenézett apró munkákat is szívesen végzik. Lelkesedésüket növeli a lányok feltűnőbe, tervezgetnek, pontos stratégiát készítenek „az emberi szellem felszabadítására..." Az az érzésünk, hogy a történetet valami megőszült bölcs mondja el a fiatalkoráról, s az emlékezés meg az évek sodrása lekoptatta a történet szépségének érdes-szúrós szegleteit, akár patak a kavicsokat. Ez azonban csupán ábrázolásbéli hiba lenne, ha nem következne rá éles ellenpontként a regény második része. RÉGEN DÉDELGETETT lotonyereményükkel hőseink felutaznak a fővárosba ismerőseikhez, hogy segítségével motorkerékpárt vásároljanak. A sok pénz hirtelenjében kedveskedő idegeneket vonz magához, mulatnak, nőkkel ismerkednek meg, hatalmas borravalókat osztogatnak, végül teljesen berúgnak. A pénzből alig marad valami, s ők összetörtén térnek vissza a falujukba. Úgy érzik, hogy egész addigi életüket, szerelmüket, vágyaikat mocskolták be egyetlen éjszakán. A történet az olvasó tudatában mindenképpen egy ellentétpár alakjába formálódik: a szeli den naív, idillikus, — kékszemű erkölcsű — falu, és az erkölcstelen, pénzéhes város ellentétévé. A regényben ilyen szinten csap össze a jó és a rossz, az erkölcsös és erkölcstelen, a tiszta és a züllött. A jelenségek önmagukban hordják az ellentéteket, s így minden jelenséget számtalan ellentétpárra bonthatunk (falun is vannak olyanok, akik erkölcstelenek a Végh Antal szerinti értelmezésben, és városon csupán éjszakai pillangók élnek. (Mármost kérdés az, hogy két, 'szerintünk szemben álló jelenség) a falusi illetve a városi életforma azonos nemű ellentétpárjaiból kiragadunk egyet-egyet és azt általánosítjuk, jogos-e cselekedetünk? Természetesen jogos. De nyomban tévedünk, ha az ellentétpároknak csupán az egyik oldalát állítjuk szembe egymással (ilyen lenne pl: a városi és falusi erkölcstelenség szembeállítása), mert ez nem adna konfliktust. Még nagyobb azonban a tévedésünk, ha az ellentétpár egyik — mondjuk pozitív — oldalát helyezzük szembe a másik ellentétpár ellenkező — negatív — sarkával A falusi „jók” küzdelme a városi „züllöttekkel”? A PROBLÉMA NEM UJ irodalmunkban, a népi íróktól kezdve sokan foglalkoztak vele. És a falu—város szembeállításának számtalan bírálatát is adták kritikusaink: kispolgári életfilozófia, metafizikus szemlélet idealista világlátás. Ezek hol gyengébben, hol fokozottabban tükröződnek Végh Antal regényében, de sohasem tisztán, ötvöződnek egy nosztalgikus visszavágyódással, vissza a falusi életformába. A Kékszemű élet főhőseit — a két barátot, Pétert és Vitéziét — nem lehet szétválasztanunk egymástól. Naivak, bo- hókásak, szeretetreméltók, akik felkészültek a vállalt harcra. — Eszményített hősök, valóságos emberi hibák híján. Ügy érezzük, hogy nem két alakról beszél az író, hanem csupán egy emberről, vagy inkább egy embernek két — egymással nem is szembeálló — énjéről. Hogy ez nem ütközik ki élesen, az a regény nyelvezete könnyedségének köszönhető. S ebben — a stílus kérdésében — lépett egyet előre Végh Antal regényével. — de lépett egyet hátra is. A Korai szivárványban, a végsőkig tömörített novellák dikciójában néhol mikszáthi reminiszcenciákat sejthettünk, a Kékszemű életből ezek jórészt eltűntek Cserébe meleg liraiságot kaptunk, s ez a regény legnagyobb értéke. Végh Antal stilusa a Kékszemű életben kevésbé tömör, olvasmányosabb, könnyedebb — s helyenként könnyübb is. Sajátmagának kell megtalálnia egyéni hangját, és ebben reménykedünk. VÉGH ANTAL tehetséges író, remekül koncentrálja a cselekményt írásaiban, és ezt a mondanivaló olyan prizmájába képes állítani, amelyik szétválasztja a fényeset az értékestől, a színeset az erőstől, a csillogót az aranytól. A Kékszemű élet Végh Antal első. regénye, s ebben — megr lepetésre — nem az első regényesek szokásos hibái — a részek aránytalansága, fölösleges epizódok, túl szélesre nyitott cselemény-kapu, stb. — érik utói, hanem eszmei hibák. Bebizonyította azt is, hogy a regényírás technikája tökéletesen birtokában van, s hogy a Kékszemű élet mégis kevéssé sikerült, nem ezen múlott. Ez a tehetség és tudás Végh Antalt képessé teszi sokkal nagyobb művészi feladatok megoldására is. Az író szűkebb hazánkból, Szabolcsból indult írói pályáján. S ha figyelmeztetjük elvi tévedéseire, a féltés, a földinek szóló bíztatás szellemében tesszük. Várjuk újabb könyvét... Kim István Hat lány ül a Nagyhalászi Kendergyár igazgatói irodájának szobájában. Pető Margit, Ragány Anna, Bácskái Gizella, Baranyai Erzsébet, Vida Mária és Mihalik Erzsébet. Lenn dolgoznak az üzemekben, néhány percre jöttünk csak össze egy kis beszélgetésre. A téma aktuális: mivel töltik napjainkban a falusi lányok az estéket? Falusi lány — városi lány — Egy még ma is gyakori előítéletből szeretnék elindulni — kezdi Baranyai Erzsébet. — Vannak emberek, akik még ma is rossz értelemben használják azt a kifejezést, hogy városi lány, falusi lány. Amikor azt halljuk, falusi lány, egy bőszoknyás, fejkendős lány jut az eszünkbe, aki elsősorban öltözködésében, gondolkodásában különbözik a városiaktól. Pedig valójában hogy van? Még Pesten sem lehet megállapítani, különösen az öltözködésről, hogy valaki honnan jött. A falusi lányok önmagukat formálják, mert sokszor meg kell küzdeni a helytelen nézetekkel. Munka- helyiséget bocsátana rendszeidő után, a hosszú téli esté- reseTn a fiatal.ok re. Lenne néhány társasjáték* ken nem ülhetünk állandóan ahol tanulhatna is az ember a tűzhely mellett. Szívesen valamit. Mikor magához tért, látta, 111 hogy Indar teljesen mozdulatlanul fekszik és lélegzete akadozik. Percről percre rosszabbodott az' állapota. Dirga a földre kuporodott és az ágyhoz támaszkodva, üres tekintettel bámult a falra. Tudta, hogy Indar haldoklik. A kis kunyhóban sötétség uralkodott, A lánykák sírni kezdtek. Enni kértek. Dirga képtelen volt felkelni, • hogy ennivalót adjon nekik. Fejében nem volt egyetlen gondolat sem.. ..Csak ült magába roskadtan, reménytelenül és figyelt A Hold feljött az égboltra és bevilágította a kunyhót. Lassanként a lánykák elcsendesedtek, egy ültő helyükben elszenderedtek. Indar hangosan lélegzett. Zihálása szinte betöltötte az egész szobát. Dirga hirtelen föloldódott merevségéből. Megértette, hogy nemsokára ezt a nehéz lélekzetvételt sem fogja többé hallani. Tágra meresztett szemmel, riadtan' ült. Sóhajtást hallott, majd újabbat.. Még egy sóhajtást, de ez már gyengébb... Feszülten figyelt, vajon jön-e még egy. Nem! Csönd volt. Egyetlen hang... Dirga felugrott. Vad kiáltozásba kezdett: — Meghalt! Meghalt a fiam! — Kirohant az utcára. A hajnali szürkületben sok-sok ember vonult a Gan- geshez, hogy elvégezze a szent fürdést. Dirga ott futkosott közöttük és kiáltozott: — Meghalt! Halott a gyermekem! Egy öregember megállítotr ta. — Ki vagy te, anya? M’rfor halt meg a gyermeked? De Dirga csak még hangosabban jajveszékelt és tovább rohant. Ismét megállították, embertömeg gyűlt köréje, mindenki kérdezgette. A sokaság láttára Dirga kissé magához tért. — A fiam tegnap megbetegedett és ma meghalt. ■ — Isten akarata! — mondta valaki a tömegből. — Isten! Isten! — ismételte Dirga és megpróbálta összeszedni a gondolatait. — De hol van ez az isten? — A templomban! — válaszolták kórusban. Szinte önkívületben rohant a folyam partján álló templomhoz. A bejáratnál egy kövér pap durván útját állta, közben vigyázott, nehogy Dirga hozzáérjen. Mintha bepiszkolódna tőle. De Dirga erőteljesen félrelökte és bement a templomba. i z ájtatoskodók között ott volt Lalla kereskedő felesége. Mikor meglátta Dirgát, ráparancsolt, hogy távozzon, de Dirga bátran válaszolt: — Az istenhez jöttem! Miért távoznék? — Papok, távolítsátok el innem különben bepanaszollak benneteket a férjemnél! — fenyegetőzött a kereskedő felesége. Ügy viselkedett, mintha ő lenne a templom tulajdonosa, hiszen az férje pénzéből épült. — Ej, de nagyon jámbor lettél! — gúnyolta Dirgát. — Szeretném tudni, melyik istenhez jöttél, te nyomorúságos koldus? — Szóval ez a ti istenetek? Igen? — kiáltotta Dirga. — Hát csak örvendjetek neki. Én nem akarom a ti isteneteket, nem akarom a gazdagok istenét! — Majd a paphoz fordult és vad haraggal követelte: — Hol van a szegények istene? Mondd meg nekem!... Nos!... — Anya — válaszolta képmutatóan a pap —, ez az isten mindenkié, szegényeké és gazdagoké egyaránt. — Ocsmány hazug! — kiáltotta Dirga. — Ez az isten a gazdagoké. De hol az én istenem? Hol a szegények istené? — Dirga az isten képe után kapott, földhöz vágta, rátaposott és dühöngve kiáltotta: — Itt van nektek a kereskedők istene, a gazdagok istene! A tömeg rárohant. Borzalmasan megverték. Az ütések észhez térítették Dirgát. El- vánszorgott, és eltökélte, hogy addig nem nyugszik, míg meg nem találja a szegények istenét. Templomról templomra 1 vándorolt. Megkért mindenkit, aki útjába akadt, mutassa meg az utat a szegényék istenéhez. Amint így keresz- tül-kasul járta a várost, elérkezett egy mecsethez. A !lejáratnál egy hosszú szakáll ú öreg állt. Hozzálépett. — A szegények istenét keresem. Meg tudnád mondani, hol találom? — Nem tudok semmit a te istenedről — válaszolta a mohamedán pap. — Az én istenem Allah. Ó mindenütt jelen van. és 5 mindenkiért van. — Kinek az istene a te istened? A gazdagoké, vagy a szegényeké? — Allah mindenkiről gondoskodik — mondotta az öreg. — Előtte mindenki egyenlő. Dirga keserűen nevetett. — Akkor miért teremtett gazdagokat és szegényeket? — Ez az ő akarata — válaszolta rosszallóan a pap. — Nem beszélsz igazat, Öreg! — mondta Dirga. S válaszra sem várva elhagyta a mecsetet. Estére már teljesen elerőt- lenedve érkezett egy keresztény templomhoz. A pap éppen prédikál: — A nép számára a gazdagság része az isteni gondviselésnek. A gazdagok az ő szolgái. Eszközei a szegények megsegítésében. A szegények ezért hálával tartoznak isten- ngk, és nem szabad, hogy megtűrjék szívükben a gazdagok iránti irigység érzetét... E szavaktól Dirga ismét dührohamot kapott. Prédikáció közben elkiáltotta magát: — Hazudsz, csaló! — és ng- kirohant a papnak. Megragadták, védekezés közben lezuhant és fejét bevágta az egyik pad sarkába. II oi a szegények istene? 11 — kérdezte Dirga, amikor a kórházban magához tért. — Ne mozogjon, mert beletörik a tű! — figyelmeztette a fiatal orvos, aki injekciót adott neki. Halkan, suttogva ismét megkérdezte: — Hol a szegények istene? Az orvos barátságos mosolylyal válaszolt: — A szegény ember istene... a szegény ember két keze! Dirga fölemelte agyondolgozott kezét és maga elé tartva hosszan, hosszan, kíváncsian nézegette. Fordította: Hollósi Tibor' eljárunk moziba, vagy presz- szóba. Városban senki sem kérdezi, hogy hová, kivel, meddig. De itt?... Itt egészen más. Pedig a szórakozás éppen úgy hozzátartozik a mindennapi élethez, mint a munka. Én Szegeden végeztem technikumot, munkámmal kapcsolatos szakkönyveket is szívesen olvasok. De érdekel a film, szépirodalom és a televízió is. Hiányzik a klub Pető Margit menyasszony. Az estéket arra használja fel, hogy a stafirung egyes darabjait hímezi, disziti. Ügyesen kézimunkázik. — Szüleim korábban ezt másképpen csinálták, összejöttek a menyasszonyos háznál, fonták a kendert és abból készült a stafirung. Amikor befejezték a munkát, táncoltak, szórakoztak egy kicsit. Hol tartunk ma már? A kendert itt dolgozzák fel a gyárban, én is jobban örülök a boltban vásárolt holmiknak. Vida Mária veszi át a szót. — A téli falusi esték csendesek. Nem mondom, megvan itt minden, ami egy városban. Van mozi, presszó, * könyvtár, néhány embernek televíziója is akad. De valahogy ez is kevés. Sokat olvasok esténként, de nem lehet pusztán ezzel eltölteni azt a néhány órát. A presszó tele vap a moziban hetente öt alkalommal tartanak előadást. S ezzel ki is merítettük a szórakozási lehetőségeket. Pedig többre vágyunk. Ha a KISZ-szervezet jobban a sarkára állna, jó meleg klubjEgyedül nehezen megy Ragány Anna most jár gin>- náziumban. örül. hogy Ibránv- ban is megnyitotta kapuit az iskola. Lényegesebben közelebb van, mint Nyíregyháza. Az este a tanulásé, kevés marad a szórakozásra. — Én is a klub hiányát kifogásolom — mondja. — Hallottam, hogy vannak községek, ahol megvitatnak egy- egy könyvet, vitatkoznak a filmekről, színházi előadásokról. Milyen jó lenne nálunk is valami hasonló. Minél sűrűbben. Igaz, itt a gyárban együtt vagyunk. Beszélgethetünk is. de ez egészen más. Figyelni kell a gépeket, ez a hely nero alkalmas arra, hogy megvitassuk a filmet, könyvet, vagy éppen a legújabb divatot. A szabad időben, amikor nem kell figyelni a műszerek kilengő mutatóit, összejöhetnénk. Falusi esték, falusi lányok. A fonó emlékét elmosta az idő, nincs „kaláka” sem. Helyettük könyv, rádió, televízió, presszó került a falusi lányok téli esti programjába. Útkeresés a cél felé., hogy senki sem mondhassa róluk: falusiak. Olyanok szeretnének lenni, aki otthonos az élet mindennapi dolgaiban, nem jön zavarba, ha valamihez hozzá kell szólnia, véleményt kell mondania róla. Egyedül nehezen megy. Több segítségre lenne szükség, Olyan „művezetőre”, aki nemcsak a munkában, hanem a helyes esti szórakozás összeállításában is segítséget nyújt. Bogár Ferene A Semmelweis-ház Budán. Szlovák György raja»' Kékszemű erkölcsiség
