Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

NEM HU TÜKÖR

a Nyírségi Képzőművészeti Kiállítás

Mint már korábban írtunk róla, egy céljaiban átfogó jellegű kiállítás nyílott meg Nyíregyházán, a József Attila Művelődési Ház nagytermében. A rendezés tiszteletre méltó törekvése az volt, hogy bemutassa megyénk • képzőművészeti életét a kiállítók teljességével. A törekvés minden tiszteletre méltósága ellenére sem valósult meg. Részint azért, mert a megyénkből elszármazott képzőművészek nem mindegyike küldte el alkotását, másrészt mert a •részt vevő művészek csak egy része készült erre a kiállításra, s ezért a művek többsége nem üti meg egy ilyen reprezentatív kiállítás mértékét. Olyan képek is bekerültek a zsűrizett anyagba, amelyek még egy sokkal igénytelenebb kiállításon sem vehetnének részt. Vitatkozni Ítéli a rendező szervek elképzelésével, mely szerint minden tehetséget megöletett mosc a kiállítás joga. Néhá- nyan a kiállítók közül még nem művészek (s itt most nem a diplomára gondolunk, hanem a művek érettségi fokára), hanem csak úton vannak a művészet felé. Bármennyire is tehetségesek az még nem elegendő ahhoz, hogy egy megye képzőművészetét maguk is reprezentálják.

Mindezekből már következik, hogy a nyírségi' képzőművészeti kiállítás meglehetősen vegyes képet mutat. Néhány kiemelkedő alkotás ugyan megadia az alaphangot. de ugyanígy néhány jelentéktelen és jellegtelen mű le is rontja.

Ha áttekintjük az egész anyagot meg kell állapítanunk, hogy nagyon kevés az egyéni hang, az egyéni stílus. Szinte valamennyi képen nagy festőink stílusjegyeit, Illetve ezek utánzását ismerhetjük fel.

A kiállítás legegyénibb hangú és egyben legszebb képeket bemutató festője Diószegi Balázs. A csak néhány éve más megyében élő festőművészünk Kirakat előtt című képe a kiállítás legszebb darabja. Finom színharmóniája, a színek érdekes, egyéni, rendkívül igéző hangja, a kompozíció, a festési mód kifejező egyszerűsége, minden mesterkéltség elkerülése a kitűnő festőművész korábbi stílusjegyeit hordja magán, de sokkal szebb, tökéletesebb formában. Nem véletlen, hogy Diószegi Balázs iskolát teremtett Nyíregyházán, ^ a fiatalok festészetében tobb-kevesebb vonatkozásban általában fellelhető az ö művészete.

Egyéni hang szól Óváry János képeiről is. Érdekes, igen jó kompoziciójú a Hegesztők című képe. Öváry képei meglehetősen rajzosak, szinkompoziciója erőteljes. Ez érzik Anyám című képén is. Feltehetően jobb képekkel is szerepelhetett volna ezen a kiállításon.

Pál Gyula képei is a kiállítás erősségeihez tartoznak. Hazafelé című képe jelentős előrelépés a művész néhány év óta folyó céltudatos törekvésének. A levegős, rajzos és mégis felszabadult, nagyvonalú festői módszer e képen a finom színharmónia erőteljes alkalmazásával szerencsés ötvözetben párosult. Hasonlóan sikerült mű a Kapálok.

E ere ez András Kiserdő című képe igen szép, sallang- mentes, tömör alkotás. Stílus jegyeiben talán legközelebb áll Diószegi Balázshoz. A sallangmentes egyszerűségre törekvő festési mód a kompozíció monumentális jellegére való törekvés leginkább az Űj kapa című képén látszik. Azonban a törekvésednek sikeresebb megvalósítását láthatjuk a művész még műteremben fekvő képein.

Váci András rézkarcai tetszettek jobban a kiállításon. Szép, világos megfogalmazású rajzók ezek, az érettség minden jegyével. Táblaképe a Duna Beméth Aurél stílusjegyeivel, igen tetszetős. Boross Géza két kiál’ított képe közül a Zajdát vivő asszony a jobbik, amely inkább sejteti a festő egyéniségéit. Alföld című képe inkább csak egy iskolatanulmány jellegű, bár igen szépen megfestett munka. Huszár István sok kiállított zsírkréta rajza egy kipsit a grafika felé tolja a kiállítás összképét A Krúdy-sotozat több rajza igen szép, egyéni hangű. Azonban kevesebb, többet mutatott volna. Különösen szép a Krú- dy-sorozat IV. Súlyos, tömör kompozíció. Szerencsi Zoltán a megyei képzőművészek legidősebbje a nagybányai iskola tipikus képviselője. Tiszta, szép szfnharmóniájú képe a Rozsály nagybányáid Soltész Albert a kiállításon már látott műveivel szerepel, közöttük legjobb képével, amely ugyancsak egyéni hangú, a Vásárra indulók-kai. Ügy érezzük Soltész Albertben már több van, mint amit ezekkel a régi képekkel a kiállításon bemutat. Csizmadia J. kiállított képei nem egyéni hangúak, talán a Nagy István stílusjegyeire emlékeztetnek. Közöttük legsikerültebb Istálló című képe. Mar- gittay Jenő Család és munka fametszet sorozata ígéretes. Koncz Zoltán akvarelljei színben tisztább és tudatosabb megfogalmazáshoz jutottak el. Kár, hogy a kompozíciót rontja a sok részlet. Kerülő Ferenc képei sok részletben szépen ösz- szefogott, azonban még egyik sem hibamentes. Fülöp Sándor Szürke háztetők című olajképe már megfestett élmények hangulatát tükrözi, színei nem tiszták, érzik, hogy még mesterségbeli tudással adós a kép festője. Szabó Gáspár monotípiái érdekesek, de még inkább csak j tanulmányjellegűek. Kristóf Ágnes Park című vászna érthetetlen, s az is, egyáltalán hogyan kerülhetett még erre a kiállításra is?

A kiállításon eluralkodó grafikai művek, a táblaképek stílusjegyeinek többnyire iskolás modora és a néhány abszolút sikerületlen kép azt az érzést kelti a szemlélőben, hogy igaza van a közmondásnak: aki sokat markol, keveset fog.

Sikeresebb a kiállítás szobrászati része. A két Nagy müvei stílus törekvésben is hasonlók. Nagy Sándornak a már érett szobrászművésznek kiállított szobrai egy erőshangú művész sikeres törekvéseinek eredményei. Különösen szép a Női fej. Kicsiben is monumentális hatású, az anyagszerűség tökéletesen érvényesül a tömör megfogalmazásban. Nagy Mihály szobrai a kezdő művész tanulmányiellegű munkájának kézjegyeit viselik még magukon, sok ígérettel.

A kiállítás hibái, s a néhány kitűnő mű azt a kívánságot ébresztik, hogy gondosabb előkészítés és válogatás után egy valóban a megye tehetségét és az országos képzőművészetben elfoglalt helyét tükröző kiállítás nyíljon majd Nyíregyházán. Mert, hogy arra van megfelelő fedezet, azt ez a kiállítás is bizonyítja.

Sipkay Barna

Egyetemi városrész épül Brnóhan «

A bmoi várostervezők hozzáláttak a brnoi egyetemi városrész építési terveinek kidolgozásához. A tervek szerint Brno nyugati részében 45 hektáron helyet kapnak az orvosi, filozófiai természettudományi és közgazdásági tanszékek épületei. Ezenkívül itt helyezik el a Csehszlovák Tudományos Akadémia egyik tanintézetét és a pedagógiai főiskolát. Az egyetemisták részére korszerű internátusokat építenek.

185 játékfilm készült

Lengyelországban

Lengyelországban néhány nappal ezelőtt mutatták be a felszabadulás óta készített 185. lengyel játékfilmet. Az első lengyel filmnek, a „Betiltott dalokénak 17 évvel ezelőtt, 1947. januárjában volt a bemutatója.

1953-ig évente átlagban négy filmet gyártottak Lengyelországban. 1954-ben számuk már

9-re. s 1957-ben pedig 16-ra emelkedett. Az elmúlt évben összesen 27 lengyel játékfilm készült el.

A 185 lengyel film • közül 55-nek több mint kétmillió nézője volt. A lengyel filmek közül legnagyobb devizabevételi a Keresztesek, az Utolsó szakasz, a Hamu és gyémánt, a Csatorna stb. című filmek biztosítottak

Szórakozni . .

Kevés filmnek volt még ilyen kétes sikere, mint a napjainkban bemutatott Boccaccio’ 70-nek Az első rész telt házak előtt ment, a második rész csak félházakat vonzott! Ehhez mindjárt hozzáfűzhetjük azt az éredekes megállapítást, hogy a lapok kritikáinak mindinkább hitele van a nézőközönség előtt. Mert hogyan is lehetne másképp, hogy egy új film első részénél pontosan jel^j a közönség- siker a jó minőséget, a második résznél a laposságot.

Nem új megállapítás, hogy a kétrészes film négy történetének négy rendezője kvalitásban, felfogásban messze eltér egymástól. Federico Fellini és Vittorio De Sica az első rész két történetének, a Dr. Antonio megkísértése és A főnyeremény című filmnovelláknak a szerzői az olasz film- történet jelentős alakjai. Nevükhöz fűződik a neoreaiiz- mus, az igazságkeresés, az élesszemű bírálat társadalmukkal szemben. Nemcsak felfogásuk, de tehetségük is arra képesítik őket, hogy az alapjában is jó filmnovella- témákat kitűnően vegyék szalagra. A második rész két története A munka és a Renzo és Luciana rendezői Visconti és Mario Bonicelli tehát elev.e reménytelenül vették fel a versenyt a másik két kiváló rendezővel szemben. Szembetűnő a második rész technikai, rendezői megoldásának gyengesége is. Ez azonban kevésbé lenne baj, a na-- gyobb hiba magukkal a történetekkel van.

Detroiti műpártolék

Nemcsak nálunk, hanem Amerikában is köztudott, hogy az új világrész lakói vajmi kevés érdeklődést

mutatnak a művészetek iránt. A derék Joe-k és Jack-ek érdektelenségének felszámolására, ugyanakkor tisztes anyagi haszon reményében bölcs detroiti üzletemberek elhatározták: olyan helyiségben rendeznek kiállítást

,. ahol korábban használt autókat lehetett vásárolni. A megszokott hely és a nagy reklám sok embert oda is csábított, a Jack- ek és Joe-k azonban — miután alaposan kipihenték magukat az ugyancsak reklámcélokból a helyiség közepére állított hatalmas kereveten — többségükben vásárlás nélkül távoztak. Pedig már négy dollárért is lehetett kapni értékes műalkotásokatv

Ekkor a rendezők haditanácsot tartottak, — ahogy erről a „Time" rendre beszámol — melyen a következőket eszelték ki: mindazon urak és hölgyek, akik a tárlat megtekintése után, képet is vesznek, abban a szerencsében részesülnek, hogy automobiljukat ingyen megmossák.

Ettől kezdve sűrűn jelentkeztek a „műpártolók”. A detroiti honpolgárok egymást túllicitálva vásárolták a festményeket. A lelkiismeretük ugyanis így megnyugodott: pénzükért nemcsak „bepiszkolf’ vásznat és „elhasznált” olajfestéket kaptak. i

. de hogyan?

A munka című filmnoveíla

hiába szerepelteti Romy Schneidert, a világhírű és nagyon csinos fiatal filmszínésznőt már-már ruhátlanul, sőt hosszú percekig vetkőző számot is bemutattatnak vele. Az érzelgős, hamis, álköny- nyeket csordító történet legfeljebb bosszankodást vált ki a nézőből. Pedig, hogy igyekeztek a filmnovella alkotói, hogy felvonultassák a közönségcsalogató bevált rec?p:eic egész sorát! Közöttük a szépívű, meztelen női keblet is. A munkátlan, csalódott grófnő „tragédiája” senkit sem hat meg. S ha már áz erotika e filmnovella minden tartalma, hadd jegyezzük meg: mennyivel inkább vonzó e vonatkozásban is a film első részének bármelyik novella ja!

A kétrészes film címe arra utal, hogy valami modem Boceacció-szerű történeteknek leszünk tanúi, amelyek egyként az álerkölcsöt veszik célba, főként egyházi vonatkozásokban. Ez maradéktalanul csak a legelső filmtörténetben sikerült. — Dr. Antonio, az álszent egy- egyházfi igazi érzéseinek leleplezése a kacagtató, kitűnő vígjátékban is emlékezetes marad. Nagy színész, Peppino De Filippo alakította. A főnyeremény ízes, mulattató története is gon- dolkodásre készteti a nézőt. Bár a történet kisebb értékű, a nemcsak szép, hanem csódálatosan tehetséges

Sophia Loren -í’révén méltó párja az előzőnek. Az első rész megtekintése után úgy érezzük, kár volt « második részt bemutatni.

Az egyazon jelleggel és céllal készült négy filmnovella eltérő közönségsikere a legjobb bizonyság arra, hogy a rég bevált filmre- ceptak nem elegendőek ma már. Nem mindegy az, hogyan kívánják szórakoztatni a nézőket filmszínházaink. Az üres, semmitmondó, vagy hamis, hazug, esetleg közhelyszerű mondanivalót lilába öltöztetik a rendezők a legvonzóbb formába; számolniuk kell azzal, hogy a közönségízlés fejlődött, s az emberek ítélőképességét mind nehezebb félrevezetni. S ha ez néha még sikerül egy-egy látványos, romantikus filmmel, az sem az ítélőképesség hiányát, hanem az emberek bizonyos fajta igényeinek kielégítetlenségét jelzi.

KasM DJahan India egyik legnépszerűbb haladó Írója, a lé- lekelemzó elbeszélések »esteli írgát már régesrégtől,

v mintha üldözné a bal- jjcws. Négy gyermekkel a nyakán özvegységre jutott, semmije sem volt. amiből az életét tengesse. A gyerekeket pedig nevelni és táplálni kellett Bár egy percig sem ült tétlenül, a varrással havi öt-hat rúpiánál sohasem tudott többet keresni.

Minden reggel már napfelkelte előtt talpon voK és buzgón imádkozott;

— Ó, istenem, ne feledkezz meg gyermekeimről! Engem büntess vétkeimért, de könyörülj ártatlan gyermekeimen!

Ajtatosan eljárt a templomba, sokat imádkozott és szigorúan betartotta az ősi szokásokat. De élete ettől nem vált könnyebbé, és a gyerekek is éppen úgy betegeskedtek, mint azelőtt. Szegény kicsinyek! Mindegyik csont és bőr volt, akárcsak éhínség idején a csavargók.

Végsőkig feszítette erejét, kora hajnaltól késő éjszakáig ült és varrt, de nyomorúságos keresetéből még a leg- szüíjségesebbre sem futotta, tartozása az uzsorásnál egyre szaporodott.

Dirga férje kisfizetésű alkalmazott volt Laliénál, a

A SZEGÉNYEK ISTENE

6 ^Ivfagyarország

gazdag kereskedőnél. Amíg élt, valahogy csak kijöttek a keresetéből. Súlyos betegsége azonban mindent felemésztett, és Dirga egyszerre vesztette el férjét és kevés megtakarított pénzét. Semmije sem maradt. Férje csak keserves. nyomort, nélkülözést hagyott hátra és az udvaron tolongó, megvendégelésre váló papok emlékét. Mostanában Dirga, ha pappal találkozott, szinte reszketett az izgalomtól. Sokszor eszébe jutott férje halálának napja, amikor a papok, mit sem törődve bánatával, a jövőtől való félelmével, megvefidégé- lésre várva sürögtek-forogtak az udvaron. A házban található minden ennivalót fölfaltak volna, nem érdekelte őket, hogy neki és gyermekeinek betevő falatja sem marad. Dirga többet adott, mint amit helyzete megengedett, mégis morogva távoztak.

Tudta, hogy a papok, akik a felsőbb kaszt tagjai, összehasonlíthatatlanul kedvesebbek istennek, mint ő, s ezért vallásos kötelessége hódolni előttük. Azt is tudta, hogy velük szemben érzett gyűlölete bűn, de bármennyire igyekezett, nem tudott úrrá lenni indulatain. Mindig az lebegett a szeme előtt, hogy a papok, miután nála teleették magukat, más gyászoló házakhoz siettek és azokat is kifosztották.

Amikor egyetlen fia, In- dar elérte.a tizedik évét, Dirga beíratta a községi iskolába. Minden reménysége a fiú volt. Varrás közben felében álmodozó gondolatok keringtek Indar jövőjéről. Hol üzlettulajdonosnak, hol alkalmazottnak képzelte el, aki eleget keres ahhoz, hogy vé- geszakadjon szegénységüknek. Később persze megházasodik és gyerekei születnek... Ilyen álmok voltak Dirga reménységének. eljövendő boldogságának forrásai.

Gondolatait' sokszor megszakították egy-egy brahman- nak az utcáról behallatszó

orrhangja. Ilyenkor hirtelen úgy tűnt fel neki, hogy holtan látja Indart, és kis udvara megtelik nagy sereg mohó pappal. Dirga szinte beleremegett a rémületbe,

kifutott az utcára és sokáig nem tudott szabadulni a lidércnyomástól. . Csak akkor nyugodott meg, amikor megpillantotta az egészséges,

élénk Indáit. Zokogva szorította magához fiát. s Indar megfogta anyja fejét és vigasztalta, mint valami kis gyereket

— Ne sírj, kedves anyám, meglásd rövidesen nagy leszek, dolgozni fogok és neked

nem kell semmit csinálnod. Csak ülsz majd az ágyadon és pihensz.

Egy napon Indar belegen érkezett haza az iskolából. A hideg rázta. Dirga ágyba fektette, betakargatta, majd mellé ült, megfogta a kezét De rövidesen rájött, hogy ezzel nem segít fián. Rábízta a beteget legnagyobb lányára, és elindult a felcserhez. A sarkon talál ko-' zott három brahmannal. Dirga összerázkódott, elállta útjukat és rémülten kérdezte:

— Ö, testvérek, miért jöttök hozzám? Hiszen még él! Még él!

Szinte kiáltotta e szavakat, úgy érezte, szíve rögtön meg>- hasad. A brahmanok pillantásra sem méltatva továbbmentek. Mikor felocsúdott rémületéből, sietett a felcserhez. Pirulákat kapott tőle, de azok nem segítettek. Estére rosszabbodott a fiú állapota. Alig tudott lenyelni egy korty vizet. Nyugodtan, csukott szemmel feküdt. Anyja megfogta kezét.

— Nincs szükséged valamire. kedvesem? — kérdezte.

A fiú egy pillanatra kinyitotta a szemét, de nem szólt. Dirga rádöbbent, hogy Indar a gyengeségtől nem tud beszélni.

Dirga elment a felcserért, alá újabb gyógyszert adott,

és nyugtatgatta, hogy nincs ok aggodalomra. Az egész éjszakát ébren töltötte fia betegágyánál. «Indar' néha-néha felnyögött, kinyitotta véraláfutásos szemét és mereven bámult a mennyezetre. Nyilvánvaló volt: állapota egyre rosszabbodik.

Korán , reggel Dirga elsietett a Ganges-parti templomba, földre vetette magát az istenség szobra előtt és buzgón, könnyek között imádkozott fia életéért.

Estére a felcser hívás nélkül eljött, hogy érdeklődjön a fill állapotáról. Indar eszméletlenül feküdt. Szeme félig nyitva volt. Orrlyuka kitágult. Mikor Dirga szólt hozzá, majd megrázta, nem válaszolt.

— Azonnal orvost kell hivatni, különben a gyermek órákon belül meghal! — mondotta a felcser.

A rvost! De honnan vegyen

^ pénzt orvosra? Hirtelen eszébe jutott férje régi gazdája, Lalla, a gazdag kereskedő. Nagyon gazdag és vallásos ember volt, ő építette a Ganges-parti hatalmas templomot és még néhányat.

Valahányszor Dirga segítségért fordult hozzá, kényszeredett grimaszt vágott és így szólt:

— Igaz, férjed az én alkalmazottam volt, ezért jól meg is fizettem. Azt hiszed, nálam hagyott egy korsó aranyat, hogy amikor jössz, mindig adhassak neked?

Dirga legutóbb elhatározta: soha többé nem fordul hozzá segítségért. De ma, fiáért való aggódásában félretette

minden büszkeségét, és Lalla lába elé vetette magát. De az mereven megtagadta a segítséget. Dirga ekkor a kereskedő feleségét kérlelte, de hiába igyekezett az anyai együttérzést felébreszteni.

— Miért akartok ti, szegények mindig egyformák lenni a gazdagokkal? — kérdezte a kereskedő felesége.

— Semmi szükség arra, hogy házhoz hívjátok az ovrosb

Dirga felemelkedett és elment. Gondolkodott, hogyan találhatna kiutat tragikus helyzetéből. A kereskedő szakácsnője futott utána és titokban két rúpiát nyújtott át. Ez volt a kiút! Dirga rohant az orvos házába. Az ágyból keltette fel és a fiához vezette.

Az orvos, miután behatóan megvizsgálta a gyermeket, szomorúan közölte:

— Sajnos, agyhártyagyulladása van. Haladéktalanul kórházba kell szállítani. Már nagyon elkéstünk«, de talán még sikerül megmenteni.

Dirga már hallott az agyhártyagyulladásról. Egyszerre négy olyan Ismerősre is emlékezett, akik ebben a betegségben haltak meg. Az orvosi diagnózis úgy hatott rá, mint a halotti csengetyü hangja. Csalt állt fia ágya mellett, mozdulni sem tudott« megbénította a reménytelent ség okozta rémület. Észrí sem vette az orvos távozását

1964. január 19.