Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

nem csehó" MM l'öbb, mint háromszázezer forintos költséggel átalakí­tottak négy nyíregyházi kis­kocsmát. A rosszhírű „cse­llók” helyett ízlésesen beren­dezett, asztalokkal ellátott falatozók fogadják a vendé­geket. Az üzletvezetők vé­leménye szerint csökkent némileg a forgalom az át­alakított Dózsa György úti, Sip ntcai és a Dimitrov ut­cai falatozókban. Érthető sz, mert «»ékből az italboltok­ból száműzték az égetett szeszt, likőröket és palac­kozott borokat árusítanak. Ugyanakkor a kulturált bit- rendezés „zavarja” a régi „törzsgárdát”. Népszerű lett a presszógép, naponta min­degyik helyen több száz dup­lát vásárolnak a vendégek. A Síp utcai 28-as számú falatozóban pincér szolgálja fe{ az ital és ételféleségeket, a vendegek azonban télika­bátban ülnek, mert a kályha kicsi, kevés meleget ad. A kövezeten vastag sárréteg, amit a vendégek behorda­nak. Legszebb a Dózsa György úti falatozó. Az vi­szont az első pillanatban látszik, hogy a vitrinbe „be­dobálták” és nem berakták a kocsonyát, süteményeket, egyéb hideg ételeket. A Di­mitrov utcáa a XI. számú boltban hiányzik a hamu­tartó az asztalokról. Jobb megoldás híján kénytelenek a földre szórni a cigaretta- csikkeket. A volt „Budapest­ben” söröshordó áll a pult előtt, a kályha körül szemét­tel teli szeneskannák sora­koznak. A vendéglátó vállalat sú­lyos százezreket fordított a kiskocsmák felszámolására. Mostmár viszont a falatozók dolgozóinak kell vigyázni a tisztaságra, resndre, hogy a szépen berendezett, felújított kisvendéglők ne váljanak is­mét rosszhírű csehókká! <bf) Hogy kevesebb legyen az „objektív akadály44 Kötetlen beszélgetés Kocsis Lászlóval, a megye tanács vb tervosztályvezetőjével Nemcsak sok gonddal, szá­mos tanulsággal is szolgált 1963. A munka során adó­dott nehézségek még felis- merhetőbbee mutatták meg, hogy hol „szorít a cipő”, hol van szükség az avult mód­szerek feladására. Eközben sokhelyütt rájöttek arra is, hogy indokolatlan utolsó es­hetőségként a legkülönbözőbb „objektiv akadályokra’“ hi­vatkozni, mert a munkavég­zés jobb szervezésével egész sor ilyen „akadályt” lehet ki­iktatni. Kocsis Lászlóval, a megyei tanács vb. tervosz­tályvezetőjével hasonló kér­désekről beszélgettünk. Mennyit tesz ki me­gyénk múlt évi adóssága, s miben látja ennek okát? — Annák ellenére, hogy 1963-ban kritikus időszakokat kellett átélnünk, terveink főbb mutatóit sikerrel" teljesí­tettük. Tanácsi iparunk 3, élelmiszeriparunk 1 százalék­kal haladta meg előirányzott termelési értékét. Építőiparunk csupán megközelítette a 100 százalékot, melyben ha nem is döntően, de közrejátszik az év elejei 3 hónapos kiesés a kemény tél miatt. „Globáli­san” tehát újabb eredmények birtokába jutottunk. látnunk kell azonban, hogy még jobb lehetett volna a teljesítés, a célszerű, gazdaságos termelés, ha vállalataink egy kicsit ha­tározottabban aknázzák ki a munkaszervezés lehetőségét Adósság a múlt évről, hogy megyénk ipara még mindig elmarad a lakosság szó’ gäl­te tási igényeinek kielégitésé- ben. A szűk vállalati érdek még mindig a késztermékek­nek enged „zöld utat“’ a ja­vítások kárára. Érthető ezek után, hogy 1964-ben fokozot­tabb figyelmet szentelünk en­nek megszüntetésére. A ki­alakult helyzet még jobban indokolja külön javító-szol­gáltató vállalatok létrehozá­sát. Ez a: legközelebbi fel­adataink fontos részét alkotja. Számokban nehezen tudnánk kifejezni azt az adósságot is, amit a gyakori profilváltozás idézett elő a korábbi «ivek­ben. Tudjuk, hogy tanácsi iparunk jelenlegi szerkezete miatt olykor szükségszerű a termékválroztatás, melynek a munkaerő foglalkoztatásban kedvező hatása is van. De káros ez a termelékenység, a gazdaságos termelés szem­pontjából. Csak az időjárás okoz­ta objektív nehézségeken múlott, hogy nem tud- tnk végrehajtani beru­házási programunkat? — Tagadhatatlan, a kriti­kus időjárásnak is része van abban, hogy viszonylag sok a befejezetlen, 1964-re áthú­zódó létesítményünk. De nem­csak ez a fő ok! Mint beru­házók, úgy véljük, jobb mun­kaszervezéssel, a tennivalók folyamatos összehangolásával már át lehetett volna adrJi a megyei SZTK alközpontot, vagy a tervező iroda új szék­házát. Talán kevesebb bosz- szúság lett volna így a 300 ágyas tbc szanatóriumnál, vagy a baktalórántházi sütő­üzemnél is. Miután 1964-et mi is tiszta lappal kezdjük, ezek a létesítmények már az idei keret terhén vannak. A tanácsi. építőipar anyagellátá­sánál mielőbb fel kéll szá­molnunk a hátrányos helyze­tet. Az ÉM-hez tartozó spe­ciális anyagellátó vállalatnak az a gyakorlata, hogy előbb a saját vállalatait elégíti ki, s ha még marad, akkor jut­tat a mieinknek! De ezen túl, több helyi nyitott probléma is megoldásra vár. Különösen építőiparunknál ütközik ki kedvezőtlenül a középkáderek hiánya. Ez sürgetően paran­csolja állandó jellegű építőd ipari technikum létrehozását megyénkben. > Gyakori panasz volt eddig, hogy későn jut­nak el a tervek a válla­latokhoz, s hogy „me­net közben” módosításo­Virágkülönlegességek a nyíregyházi parkoknak Nyílik a ciklámen — Tervek a Kossuth, a Marx és a Szabadság tér * szépítésére — Húsvétra: hajtatott rózsa Kint már mínusz 23,9 fok hideget is mértek. A Nyíregy­házi Kertészeti Vállalatnál ezekben a napokban kezdtek nyílni a ciklámenek, horten­ziák. Az üvegházakban 20— 25 fok meleget mutat a hő­mérő. A virágágyak mellett könnyű ruhában ülnek a dol­gozók: tűzdelik a begóniát, már tavaszra készülődnek. Vincze József telepvezető- helyettes asztalán már ott áll a terv: milyenek lesznek Nyír­egyháza terei, parkjai tavasz dig csak fű volt itt, keveset gondozták. Már megkezdték a régi sövények kiásását, a cser­jés sövények helyére dísznö­vények kerülnek. Itt kétszáz négyzetméter területű virág­ágy lesz kialakítva. Ide ülte­tik a Nyíregyházán eddig még nem ismert Cleame Impatiens Cozmos nevű virágcsaládot. — Vállalatunknál évek óta hányzott a hajtatott rózsa — mondja a helyettes telepveze­tő. — Az új kazánház besze­relésével, a telep korszerűsíté­sével ebben az évben már tu­dunk hajtatott rózsát termesz­teni. Az első szállítmány hús­vét körül érkezik majd a vi­rágüzletekbe. A virágellátással kapcsolatban pedig elmondha­tom, hogy kellő készletünk van, minden igényt ki tudunk elégíteni. A virágházakban mintegy hatezer cserép ciklá­men, hortenzia, ezerötszáz cse­rép fikusz és filodendron vár a vásárlókra. Román Dénes. kát hajtanak végre. Ml a helyset 1964 elején? — Még az új termelési év megkezdése előtt, karácsony és új év között valamennyi vállalat igazgatójának sze­mélyesen adtuk át a részle­tes tervet. De ezzel még csak egyik előfeltételét teremtet­tük meg a tavalyinál jobb munkának: ha a gazdasági vezetők Íróasztaluk fiókjában pihentetik a tervet, s. már most nem beszélik meg a dol­gozókkal, nehezen képzelhető el annak maradéktalan tel­jesítése. Nemcsak arra van szükség, hogy egy-egy bri­gád, vagy munkás a saját feladatával legyen tisztában, az a jó, ha az egész vállalat teendőjét látja. Ha közügy lesz a terv. elkerülhetjük az adósságot még akkor is, ha idei feladataink messze túlha­ladják a múlt évit. Iparunk­nak például 30. élelmiszeripa­runknak 6, építőiparunknak 26 százalékkal nagvobb ter­melési értéket kell előállíta­nia az idén, mint 1963-ban. Nőttek a tennivalók a mező- gazdaságban is s ha csupán a_ gabonatermés felfuttatá­sát emb'tiük márts látjuk: az év eleit felkészüléstől nagy­ban függ az eoész esztendő. Mindent megteszünk azért, hogy az eddiginél sokkal ter­mékenyebb kapcsolat alakul­jon ki a tervező, a beruházó és a -kivitelező között: olyan, amely túlnő a szűk személyi kapcsolaton. Mit várnak az egyes vállalatok vezetőitől? — Mindenekelőtt azt, hogy gondoskodnak a jó vezetés személyi feltételeiről: helyi erőátcsoportosítással ez meg­valósítható. így biztosítani lehet a termelés folyamatos­ságát, az indokolt anyagtaka­rékossággal egyidősben. Várjuk, hogy a műszaki és a fizikai dolgozók részére megteremtik a továbbfejlődés lehetőségét. Reméljük, az idén már fel­adják azt a helytelen elvet, hogy csak az államtól várják a termelés korszerűsítését, s húzódoznak a saját erőforrá­sok felhasználásától, az ön- költségcsökkentési hitelek bá­tor igénybevételétől. Már frá­zisnak tűnik — bár sok igaz­ságot fogalmazunk frázisban — de egy napra sem szabad elfeledkeznünk az újítómoz­galom felkarolásáról, vagy az elfekvő készletek í'elszabadi- tásáról. Ezt az utóbbi luxust egyetlen vállalatunk sem en­gedheti meg magának, in­dokolt tehát az idei határo­zottabb fellépés ellene. Ha mindenhol megtalálják az anyagi ösztönzés legjobb módját, év közben sem lesz nek fennakadások, nem kell majd utolsó szalmaszálként az úgynevezett objektív aka­dályokba kapaszkodni a kö­vetkező számadásnál. (A. S.) szál, nyáron. A város központját, a Kos­suth teret átszelő két sétány mentét többszínű dahliával ültetik be. A dahliaféléket úgy válogatták össze, hogy azok impozáns képet adjanak. A városi tanács felé eső sza­lagágyakat szélesíteni fogják, s azokat is egységes felületű, de többszínű virágkülönleges­ségekkel látják el. Országosan is alig ismert virágféleséget ültetnek ki a Szabadság tér virágágyaira. A Petunia Gr^ndiflora Maccula- ta nevű virág illatával, szép­ségével fogja vonzani a sétá­lókat. Ez a legújabb NDK- petuniaféleség nagyobb meny- nyiségben az országban itt je­lenik meg először. Oj növényféleséggel ismer­kedhetünk meg a Malinovszkij téren is. Ide a jó színhatást keltő szárazságot tűrő fodros petúniát ültetik. Az északi temető előtt levő Marx tér ebben az évben ke­iül belterjes parkosításra. Ed­Iskolai végzettsége? Nem tóiaás azt auíiani, hogy napjainkban mindinkább társadalmi méretet ölt nálunk a tanulás. Sok munkahelyen már éppen az okóz problémát, miként egyeztessék össze & tanulmányi szabadságokat, hogy azt ne érezze meg a fo­lyamatos munka. Különösen szembetűnő a közép- és a fel­sőoktatási intézmények iránti élénk érdeklődés: csupán Nyír­egyházán háromezren gyara­pítják általános és szakmai tudásukat a különféle gimná­ziumokban, technikumokban, az esti, vagy a levelező tago­zatokon az idén. Kellemes gondokkal jár ez: mind töb­ben ismerik fel, hogy csak úgy tudnak lépést tartani a gyors- iramú változással, ha munká­juk után, azon túl könyv mellé ülnek, s újabb próba­tételekre készülnek. Odáig eljutni Ezek után talán kontraszt­ként hat, hogy tanácsaink oktatási állandó bizottságai munkájának igen jelentős ré­szét teszi ki az általános iskolai végzettséggel sem rendel­kező felnőttek problémája. Csak látszólag ellentmondásos ez. Az a korosztály, amely zömmel alkotja a nyolc osz­tállyal sem rendelkezők tábo­rát, olyan viszonyok között élte le fiatal éveit, amikor ke­vesebb is elég volt, vagy — 8 ilyen bőséggel van — önhibán kívül, megélhetési okók miatt nem látogathatta az általánost. Többségük jóval túl van a harmincon, családot alapított, s már gyermeke is középis­kolába jár. Miután munkakö­rük beosztásuk különösképpen nem iskolai végzettséghez kö­tött, róluk kevésszer esik szó a munkahelyen. S közben halad az idő, új termékek, új gépek igénylik a teljesebb embert. Akik felis­merik a fejlődés szabta köve­telményeket, s felül kereked­nek gátlásaikon, beiratkoznak a dolgozók esti iskoláiba. De sokan vannak, akik biztatás, bátorítás hiányában még az elhatározásig sem jutnak. Tized rangú? Kérdésekkel küzdenek: mit szólnak, ha ilyen idős fejjel beülök az iskolapadba? És mi lesz, ha megelégszem azzal, ami van?... Hogy mennyire aktuális kérdés ez, hűen bi­zonyítja a nyíregyházi példa. Friss — és hiányos — felmé­rés alapján 29 munkahelyen több, mint kétezer olyan dol­gozó van, aki nem rendelke­zik az általános iskolai vég­zettséggel. Azért hiányos e statisztika, mert az oktatási áb. kérésére csupán 29 mun­kahelyen vettek fáradságot a „feltérképezésre”, másutt le­gyintettek rá. Ez a közömbös­ség újabb bizonyítéka volt annak, hogy tizedrangú ügy­nek tartják egyes üzemeknél, a vállalatoknál dolgozóik hiá­nyos iskolai végzettségét. Szin­te általános, hogy amikor fel­vesznek egy fizikai dolgozót szóbeli bemondás alapján ve­zetik fel személyi lapjára as iskolai végzettséget, bizonyít­vány nélkül. Ez fölöttébb meg­nehezíti a csak négy-öt-hat osztályt végzettek felkutatását. Pedig a rajtuk való segítés első lépése ez lenne! Egészséges gyár Más tanulsággal is szoigál a nyíregyházi vizsgálódás. Az 1961/62-es tanévben a dolgozók iskolájába beiratkozottaknak a negyede hagyta abba tanul­mányait, 18 százalék azéit, mert munkahelyén nem vet­ték figyelembe az ő plusz el­foglaltságát, s a kettős mű­szak keresztezte az előadások idejét. Tavaly már „csak” a jelentkezők 16 százaléka mor­zsolódott le összesen: többsé­gükben hasonló üzemi okokra hivatkozva. Viszont azt is ér­demes megfigyelni, hogy ahol a vállalat vezetői törődnek ez­zel a „lényegtelen’“ kérdéssel* ott kellően emelkednek a ter­melés mutatói is. A cipőgyá­riaknál például messzemenő segítséget adnak az üzemi ta­gozatú nyolcadik osztálynak* az egész vállalat „drukkol” értük: hatása megmutatkozik a konkrét termelésnél is. Ro­hamosan erősödik ez a fiatal gyár, egységes, a szükséges műveltséggel rendelkező mun- káskollektiva van kialakuló­ban. De jó tapasztalatokat le­het találni a fűtőháznál, vagy az ÍKV-nél is. Mindez azt sür­geti, hogy a lehetőségekhez és az igényekhez mérten szapo­rítani kell az üzemben mű­ködő kihelyezett osztályokat: így könnyebb közös nevezőre hozni a munka- és tanulási időt. Ha az iskola a gyárba „megy”, — jelenleg még csak 5 tanulócsoport működik a nyíregyházi üzemekben! — kevésbé feledkeznek meg a hiányos képesítéssel rendel­kezőkről. S mert ez a forma családias jellegű, sokan kedvet kapnak hozzá. Meg lehet így előzni a tömeges elmaradozást a kötelező órákról, gyakrabban számon lehet kérni a részvé­telt, mert egyszerűbb az ellen­őrzése is. Persze a jelenlegi­nél egy kicsit nagyobb fárad­sággal mindez elérhető az iskolába járóknál is,' hiszen arra nem számíthatunk, hogy máról holnapra valamennyi üzemben kihelyezett osztály kezdi meg működését. Adósok Legfőbb ideje, hogy miköz­ben ezrek és ezrek már kö­zép- és felsőfokon tanulnak, ne feledkezzünk meg azokról sem, akik adósai önmaguknak. Nem lehet szó nélkül tudo­másul venni például azt, h jgy az egyik szorgalmas munkást el kellett tanácsolni a hűtő­gépkezelői tanfolyamról, csak azért, mert négy osztály el­végzése utón nem rendelkezik az anyagismerethez szükséges fizika, matematika legalapve­tőbb tudnivalóival. Mielőbb meg kell keresnünk az ilye­neket, hogy a saját és a társa­dalom érdekében megszabadít­suk őket titkolt szégyenérze­tüktől, s lehetőséget adjunk nekik mulasztásaik pótlására. Angyal Sándor Kartondobozban „utazik44 a jonatán Finnországba Télen is dolgoznál; A nyíregyházi almatároló dolgozói a hideg, téli időben is végzik munkájukat. Kisebb méretekben, mint a „szezon­időszakban”, de a külföldi megrendelőknek most is szál­lítanak almát. Az utóbbi egy hét alatt 50 vagon árut küldtek az NSZK- ba, Finnországba és Svédor­szágba. Várják a jobb időt, a akkor megkezdik a szállítást a Szovjetunióba és a többi szocialista ország részére is. os almatárolóban A finnek 1959 óta nem vá­sároltak almát megyénkből, most több száz vagonnal szál­lítottak illetve szállítanak el az almatárolóból Finnország­ba, ahonnan újabb és újabb megrendelések érkeznek. Az ízlésesen, kartondobozba cso­magolt szabolcsi alma kedvelt árucikk Finnországban. Február elején bértárolást ti végez a nyíregyházi almatá* roló. Tfll p»itrésil«i. Foto: Hammel József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents