Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-12 / 9. szám

A CSALÁD OLDALA A szegény ember vak lova ísztorna: Kinek van igaza? Sgy sofőr ismerősömmel egyszer hosszabb útra indul­tam. Az út feléig nem is volt semmi problémánk, ám egy­szer csak lefékez és egy jelző­táblára mutat. Kis fahíd előtt álltunk meg a gépkocsival. A híd előtt a jelzőtáblán az állt, hogy a híd teherbírása 7,5 tonna. — Na akkor fordulhatunk !a vissza, mert a mi kocsink teherrel együtt kb. 10 tonna, — mondtam én lemondóan. Az ismerősöm azonban kis gon­dolkodás után megnyugtatott, hogy nincs ok aggodalomra, mert minden baj nékül átkel­hetünk a hídon. Baj nékül keresztül jutot­tunk a hídon, és csak akkor jöttem rá a turpisságra. Hogyan lehetséges ez? A teherautó keréktávolsága nagyobb, mint a kis híd hosz- sza, így aztán a híd megterhe­lése ---mivel egyszerre cSakf' két kerék van a hídon — csu­pán 5 tonna Ezt pedig játszva kibírja. Zofotarevszki); A pubi Az egyiket azért tartja el a csatád, mert öreg, akár az őszi tevéi: a másik kicsi még, végzi az iskolát-, Van más eltartott is; ez már kamasz iegérw Nem töri atléta markait a fejsze, inkább moziba jár. Körfűrésszel bánni? Ahhoz nincsen mersze. Vendéglőben lézeng a jómadár, • Ha leszáll az este, febuzdul a testei 'nej, mennyi benne az életerői Zenés tánclokálba szalad el repesve „vadnyugati” szvingre perdül a nő. Térdig ér a nadrág könyökig a kabát, a haja hullámos musztáng-sörény. Ugrálnak a jampikNoház, az angyalát, „csörögnek” a parkett víg tükörén. Barátunk pléhpofa, mozgása tétova, csoszogva kacsázik, némán, bután; — mintha nem is látta volna a nőt soha, mint egy hullát huzza maga után Bronzvörösre festett nőjének rebegi■ — Köszönöm — s kiissza a poharát, aztán dülöngve, nosza, isten neki, másán taxiba vágja magát, Anyukához haza száguld a kis édes. No ugye, hogy milyen hercig gyerek? Egy kicsit kapatos, ám cuki, aranyos— Nem mondom, amit tesz, hát... bizony az fényes de azért anyuka nem pityer eg Rosszat „pubijárói” hiába mondanál: hogy milyen nyegle egy jampi szegény, és hogy a meredek szakadék szélén áli. Nincs nála különb a fáid kerekén! gyobb, de annál okosabb és ügyesebb. Este, oviikor már mindenki aludt, Bandi felkelt ágyából és kiment a lovacskához. — Mit tegyek lovdcska vé­led? — szólt, — mire á lovács- ka felnyentctt. — Aha, éhes vagy azt mon­dod? No, akkor gyere! — Ki­vezette a lovacskát az istálló­ból és vitte a rétre, hadd legel­jen,- ö meg lefeküdt egy fűzfa tövébe, hogy gondolkodjék. Kettőt sem gondolt, amikor zörrent felette a bokor és csö­rögni kezdett egy szarka. Hall­gatta a fiú mit mond a tarka tollú madár, majd felcsillant a szeme. — TŰZ a réten van az erdő, erdőn túl egy hegy — újságolta a szarka — a hegy tövében fa­kad egy forrás, a forrás vizé­ben aranyhalacska úszik. Aki a halat kifogja gazdag ember lesz. — Hallod ezt lovacska? — szót Bandi. — Gyerünk gyor­san, keressük meg azt a for­rást. A lovacska kétszer sem mon- .dotta magának, noszogatta a fiút, üljön fel a hátára, mikor fölült, vágtatni kezdett, vitte kis gazdáját. Éjfél előtt túlju­tottak a réten, éjfél után elér­ték az erdőt, és hajnalrh meg­találták a hegyet. A■ lovacska mivel a réten jól­lakott, megszomjazott, hát vi­zet keresett. Talált is egy for­rást. A forrás tiszta volt, mint a kristály, hűvös, mint a har­mat. Vígan itta a vizet, s míg ezt cselekedte, Bandi a víz mé­lyét kémlelte és szívdobogása is megállt, attól amit látott. A vízben aranyhal úszott, önfe­ledten, uszonya, pikkelye fény­lett, foszforeszkált. — Hopp, — káltott Ban­di — azzal a vízbe kapott és már a tenyerében vergődött a hal. — Engedj el, engedj el kisfiú, megháWom, — fcö- nyörgött a halacska. t* — Elengedlek aranyhal — szólt—, ha megteszed, hogy a lovacska lásson. —Alighogy ezt kimondta á lovacska vidáman fölnyeritett. Ránézett a fiú és látja, mind két szeme ép, mind a két sze­me csillog. Örült is. A szegény fuvaros majdhogy nem bukfencet ve­tett örömében. A lovacska pe­dig ettől kezdve ha fuvarozni kellett soha nem állt meg, dol­gozott gazdájával napestig. Gyűlt is a lyukas garas, gazda­godott a fuvaros családjával együtt... A szarka igazat mondott. Bandi kifogta az aranyhalat, de azáltal lett igazán gazdag, hogy nem volt. kapzsi, nem tartotta meg, hanem újból útjára en­gedte. Seres Ernő AJ Az idei tél divatjából: különleges mintázatú vaslagszáiú, tisztagyapjú sportpulóvereit. Balassa Ferene íelv. Hasznos tanács háziasszonyoknak: A helyes étrend összeállításéról Legfontosabb követelmény, hogy ne legyen egyhangú, ugyanazon ételek gyakori sze­repeltetésével ne váljék unal­massá. Tegyük változatossá a legegyszerűbb étkezést is. Az ebéd, vagy vacsora keretében ne ismétlődjön egyforma ízű, vagy egyforma fűszerezésű étel. Ne adjunk például az asztalra paradicsom salátát, ha paradicsomlevessel kezdtük az étkezést. Ne főzzünk karalábé­levest, ha a főétel töltött- káposzta. Fegyelemmel kell arra is lenni, hogy az1 emberi szerve­zetnek vegyes táplálkozásra van szüksége, tehát a növényi és állati eredetű tápanyagok egyformán fontosak...A huza­mosabb ideig tartó egyoldalú húsfogyasztás éppen úgy ár­talmas,1 mintha az állati fehér­jét hosszabb ideig hélkülöz- zük. '' * Mindenesetre az egyes éte­léket úgy állítsuk össze, ho®y egy-egy ebéden, vagy vacsorán két vagy több nehéz étel ne szerepeljen. Például, ha sertés­húst adunk, akkor a leves, vagy az előétel mindig köny- nyebben emészthető étéi le­gyen. Ha könnyebb a főétel, ab­ban az esetben a leves, vagy a tészta legyen laktatóbb, Télen inkább zsíros, táp­láló ételeket főzzünk. Tavasz- szal pedig a különböző idény főzelékfélét, zöldségfélét, gyü­mölcsöt fogyasszuk. Nyáron egészen könnyű ételekből áll­jon az étrendünk. . Természetesen figyelmünkét az sem kerülheti el, hogy kik fogyasztják az ételeket? A ne­héz testi munkát végzők ne­hezebb ételeket, hús és sza­lonnafélét kapjanak. A nők viszont inkább szárnyasfélét, süteményeket. Fontos szerepe van az ét­rend összeállításánál az ízlés­nek is. Lehetőleg úgy kel! összeállítani a napi étrendet, hogy mindenki megtalálja benne kedvenc ételeit is. EGY HETI ÉTBENO­JAVASLATUNK A TÉLI IDŐSZAKBAN HÉTFŐ: Ebéd: kelvirágleves, párolt marhafelsálszelet makaróni­val. Vacsora: parajfőzelék tű-, körtojással. KEDD: Ebéd: gulyásleves, mákos- tekercs.,- Vacsora: savanyútüdő, zsem- logombőcíal. SZERDA: . Ebéd; csontleves kis . koc- katésztával, vagdalt sertés­szelet sárgaborsópürével. • Vacsora: rakott burgonya cékla. .CSÜTÖRTÖK: Ebéd: bableves füstöli csü­lökkel, túróscsusza.-Vacsora: carhonyás hús ecetes uborkával. PÉNTEK: Ebéd: zöldségleves rakott káposzta. Vacsora: serpenyős burgo­nya kolbásszal, ecetes papri­ka. SZOMBAT: Ebéd: rántott leves, marha­pörkölt burgonyával. papri­kasaláta. Vacsora: finomfőzelék, bun- dászsemle, . VASÁRNAP: Ebéd: húsleves -reszelt. tész­tával, főtt marhahús, tört- burgonya, ecetes torma al­máslepény. Vacsora: paprikás gomba tükörtojással, gyümölcs. GYERMEKREJTVÉNY Vízszintest I. Naptár. 4. Alant. 3. Megsért. 6. ÁK. S. | Háziállat. 10. Európai nép. 11. i Téli sport. 12. Folyami ízelt- ! lábú. 14. Homo sapiens. 17. Szovjet motorkerékpár már­ka. 18. Huzal. 20. Évszak, 21. Hangtalanul parolázóü! 22. Ilyen rendelő is van. 24. Szín­házi idények. 26. Apor ...(neves színművésznő). 28. Tetszésnyil­vánítás közismert idegen szó­val. 29. Mily betűi keverve. 30. Iszap. 31. TLOS. 32. Dör- mög-höz hasonló hangutánzó szó. 34. Földmunkát végez (—’). 36. AO. 37. Sávdarab! 39. Körmöl. 40. Futtatott sző­lősort. 43. Női név. 44. Német személyes névmás. Függőleges: Z Megfejtendő. 3. Megfejtendő. 7. Veszteség, omladék. 9. Kutyáé. 11. Szó, oroszul. 13. Dőlyfös (második kockában betűhiba). 15. Ma­gyar hírszolgálati iroda rövidí­tése. 16. Igekötő. 17. Bevag­dosó, 19. Tamáska. 21. Folyó széle. 23. Sporteszköz. 25. Vég­rehajtó bizottság. 27. Vízgőz. 30. Ételízesítő. 32. Ebben a pillanatban. 33. Szabolcs me­gyei, Tisza menti község. 35. Sarok. 36. Azonos magán­hangzók. 38. Létezik. 41. GH. 42. Balta fele. 43. Késen van ilyen. 44. Költőféle (második kockában 2 betű). Megfejtendő: A függ. 3. és 2, mely egy neves magyar író nevét, könyvének címét és egyik jelentős szereplőjét tar­talmazza. Könyvjutalmat nyertek: Eszenyi' Tibi Záhony, Sziky Zoltán Porcsalma, • Pásztor Mária Székely, Losoncy Zsó­fia Nyíregyháza. Modern lakás — modern bútor — A lakásberendezés új művészete — Mostanában igen sokunkat foglalkoztat, mi Tegyen és mi ne legyen a mai ember lakásá­ban? Kezdjük az utóbbival. Nincs teleháló, a házastársi dupla­ággyal. két nagy ruhásszek­rénnyel, toalet-tükörrel és páros éjjeliszekrénnyel. Nincs továbbá komplett ebédlő, a szoba közepén tucatnyi kár­pitozott szék gyűrűjébe fo­gott ovális asztallal nagydarab „masszív” szekrényekkel, tá­lalókkal. Mindez' ósdi, a régi, nagyméretű lakások nehézkes és az egész lakóteret elfogla­ló berendezése lévén, —be sem férne a mai ember ott­honába, — amelyben a bútor nem öncélú dísze a lakásnak, hanem használati- tárgy. Min­den egyes darabja meghatáro­zott rendeltetéssel készül s a lehető legkisebb helyet fog­lalja el, hogy a szobában ma­radjon tér mozgásra, munká­ra, kényelemre, otthonosság­ra. Ennek az elvnek megfe­lelően a bútorokat nem disziti. szükségtelen dekoráció, fara­gott angyalka, csavart oszlop, s hasonlók. Simavonalú, ala­csony méretezésű, inkább vi­lágos színeikben, könnyed szerkesztési formáikban meg­kapó bútorok a divatosak* amelyek egyszerűen kezelhetők és tisztíthatok s a nagyobb darabokat kiegészítő kis bú­torokkal válnak teljessé és tetszetőssé. A bútorokat a falak mentéi! helyezik el, a szoba belső te­rülete üres, legalábbis a kö­zepe szabadon marad, teret engedve a járkálásnak, moz­gásnak. A telehá!óra jellemző nagy monstrum ruhásszek­rény, — ahol csak lehet — kikerül a lakószobából, az elsőszobába. A legkorszerűbb elképzelés szerint beépített szekrény formájában; ahol ez nem lehetséges, a beépített szekrény mintájára készült,- bő férőhelyes, a fal magassá­gát alaposan kihasználó, több- síkú előszobaszekrények alak­jában. A szobai, szekrény sze­repe teljesen megváltozott: elsősorban a munkát és a szel­lemi életet szolgálja. A komplett ebédlő helyébe a lakókonvha, vagy étkező­konyha lépett. A konyhaasz­talt az egész helyiséget hosz- szában elfoglaló pult váltja fel, amelyen minden elfér: alsó része edényszekrény, fal­ra szerelt felső szekrényrészei elegendő helyet hagynagy a konyha alapterületéből és fi­nomabb porcelánok, üveg­edények számára alkalmasak. Az étkezőfülkét osztófal vá­lasztja el a tulajdonképpeni konyhától: bútorzata étkező­asztal, székek, — az asztaliam ja lemosható műanyag, vagy ugyancsak mosható. szÜRt lakk. leszállók erről a szekérrőll és megsuhintotta ostorát. A lo­vacska a fenyegetőzésre sem mozdult, « a fuvaros mit tehe­tett, hogy szavát betartsa, le­szállt. De a szekér és ló to- továbbra is egy helyben ma­radt, így hát a fuvaros ismét fenyegetőzőt: — Ej, lovacska, ha fölszállok! — és suhintgatta tovább az ostorát. Ennek a fe- nyegetődzésnek sem volt sem­mi haszna. A Fuvaros felszállt, majd megint leszállt és ezt nem egyszer addig-addig cseleked­te, mígnem beesteledett. Keresete ebből bizony nem lett. Lyukas ga­ras nélkül hajtott végre is haza nádfedeles kunyhójába, ahol már várta a felesége és hét éhes gyereke. Otthon elpanaszolta búját- baját feleségének és együtt ke­seregtek, hogy a lovacska vak. Azon is tanakodtak, gondol­kodtak mit tegyenek, de semmi okosat nem találtak ki. Hallot­ta apja szavait Bandi, a hét kö­zül is a legkisebb gyerek, aki bár alig volt egy arasznál na­Van valahol egy fa, a fának hét ága. a hét ágnak hét le­vele, a hét levélnek hét meséje. A mesék szépek, színesek, mint a szivárvány, s ha feljön a hold az égre, pajkos szellő ha fújdo- gál, megrezzennek a levelek és alsuttogják sorra meséjüket. Az egyik levél legutóbb ezt zizeg­te: Eli a falu végén egy szegény ember, olyan szegény, hogy még neve sem volt, úgy hív­ták, hogy Fuvaros. A szegény embernek volt egy vak lova, a lóhoz egy szekere és fuvarozga- tott kora hajnaltól késő estig. Ez nem is lett volna baj, mert a munkái nagyon szerette, a baj az volt, hogy a lovacska vak volt, vak mind a két sze­mére. Gyakran megtörtént hát, hogy a lovacska állt makacsul, mint egy nagy fülű szamár, nem mozdult se jobbra, se bal­ra, . se előre. Noszogatta ilyen­kor a fuvaros, hogy: — Gyi lo­vacska, gyi! — de bizony hiába. A noszogatás után megtör­tént, hogy fenyegetőzőt a sze­gény ember: — Ej lovacska, ha

Next

/
Thumbnails
Contents