Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-12 / 9. szám

A CSALÁD OLDALA

A szegény ember vak lova

ísztorna:

Kinek van igaza?

Sgy sofőr ismerősömmel egyszer hosszabb útra indultam. Az út feléig nem is volt semmi problémánk, ám egyszer csak lefékez és egy jelzőtáblára mutat.

Kis fahíd előtt álltunk meg a gépkocsival. A híd előtt a jelzőtáblán az állt, hogy a híd teherbírása 7,5 tonna.

— Na akkor fordulhatunk !a vissza, mert a mi kocsink teherrel együtt kb. 10 tonna, — mondtam én lemondóan. Az ismerősöm azonban kis gondolkodás után megnyugtatott, hogy nincs ok aggodalomra, mert minden baj nékül átkelhetünk a hídon.

Baj nékül keresztül jutottunk a hídon, és csak akkor jöttem rá a turpisságra.

Hogyan lehetséges ez?

A teherautó keréktávolsága nagyobb, mint a kis híd hosz- sza, így aztán a híd megterhelése ---mivel egyszerre cSakf'

két kerék van a hídon — csupán 5 tonna Ezt pedig játszva kibírja.

Zofotarevszki);

A pubi

Az egyiket azért

tartja el a csatád, mert öreg,

akár az őszi tevéi: a másik kicsi még,

végzi az iskolát-,

Van más eltartott is;

ez már kamasz iegérw Nem töri

atléta markait a fejsze,

inkább moziba jár.

Körfűrésszel bánni? Ahhoz nincsen mersze.

Vendéglőben lézeng

a jómadár, •

Ha leszáll az este,

febuzdul a testei 'nej, mennyi benne az életerői Zenés tánclokálba szalad el repesve „vadnyugati” szvingre perdül a nő.

Térdig ér a nadrág

könyökig a kabát, a haja hullámos

musztáng-sörény.

Ugrálnak a jampikNoház, az angyalát,

„csörögnek” a parkett víg tükörén.

Barátunk pléhpofa, mozgása tétova,

csoszogva kacsázik, némán, bután;

— mintha nem is látta

volna a nőt soha,

mint egy hullát huzza maga után Bronzvörösre festett nőjének rebegi■

— Köszönöm — s kiissza a poharát, aztán dülöngve,

nosza, isten neki, másán taxiba

vágja magát,

Anyukához haza

száguld a kis édes.

No ugye, hogy milyen hercig gyerek?

Egy kicsit kapatos, ám cuki, aranyos—

Nem mondom, amit tesz,

hát... bizony az fényes de azért anyuka nem pityer eg Rosszat „pubijárói”

hiába mondanál: hogy milyen nyegle egy jampi szegény, és hogy a meredek

szakadék szélén áli.

Nincs nála különb a fáid kerekén!

gyobb, de annál okosabb és ügyesebb.

Este, oviikor már mindenki aludt, Bandi felkelt ágyából és kiment a lovacskához.

— Mit tegyek lovdcska véled? — szólt, — mire á lovács- ka felnyentctt.

— Aha, éhes vagy azt mondod? No, akkor gyere! — Kivezette a lovacskát az istállóból és vitte a rétre, hadd legeljen,- ö meg lefeküdt egy fűzfa tövébe, hogy gondolkodjék. Kettőt sem gondolt, amikor zörrent felette a bokor és csörögni kezdett egy szarka. Hallgatta a fiú mit mond a tarka tollú madár, majd felcsillant a szeme.

— TŰZ a réten van az erdő, erdőn túl egy hegy — újságolta a szarka — a hegy tövében fakad egy forrás, a forrás vizében aranyhalacska úszik. Aki a halat kifogja gazdag ember lesz.

— Hallod ezt lovacska? — szót Bandi. — Gyerünk gyorsan, keressük meg azt a forrást.

A lovacska kétszer sem mon- .dotta magának, noszogatta a fiút, üljön fel a hátára, mikor fölült, vágtatni kezdett, vitte kis gazdáját. Éjfél előtt túljutottak a réten, éjfél után elérték az erdőt, és hajnalrh megtalálták a hegyet.

A■ lovacska mivel a réten jóllakott, megszomjazott, hát vizet keresett. Talált is egy forrást. A forrás tiszta volt, mint a kristály, hűvös, mint a harmat. Vígan itta a vizet, s míg ezt cselekedte, Bandi a víz mélyét kémlelte és szívdobogása is megállt, attól amit látott. A vízben aranyhal úszott, önfeledten, uszonya, pikkelye fénylett, foszforeszkált.

— Hopp, — káltott Bandi — azzal a vízbe kapott és már a tenyerében vergődött a hal.

— Engedj el, engedj el kisfiú, megháWom, — fcö- nyörgött a halacska.

t* — Elengedlek aranyhal — szólt—, ha megteszed, hogy a lovacska lásson.

—Alighogy ezt kimondta á lovacska vidáman fölnyeritett. Ránézett a fiú és látja, mind két szeme ép, mind a két szeme csillog.

Örült is. A szegény fuvaros majdhogy nem bukfencet vetett örömében. A lovacska pedig ettől kezdve ha fuvarozni kellett soha nem állt meg, dolgozott gazdájával napestig. Gyűlt is a lyukas garas, gazdagodott a fuvaros családjával együtt...

A szarka igazat mondott. Bandi kifogta az aranyhalat, de azáltal lett igazán gazdag, hogy nem volt. kapzsi, nem tartotta meg, hanem újból útjára engedte.

Seres Ernő

AJ

Az idei tél divatjából: különleges mintázatú

vaslagszáiú, tisztagyapjú sportpulóvereit.

Balassa Ferene íelv.

Hasznos tanács háziasszonyoknak:

A helyes étrend összeállításéról

Legfontosabb követelmény, hogy ne legyen egyhangú, ugyanazon ételek gyakori szerepeltetésével ne váljék unalmassá. Tegyük változatossá a legegyszerűbb étkezést is. Az ebéd, vagy vacsora keretében ne ismétlődjön egyforma ízű, vagy egyforma fűszerezésű étel. Ne adjunk például az asztalra paradicsom salátát, ha paradicsomlevessel kezdtük az étkezést. Ne főzzünk karalábélevest, ha a főétel töltött- káposzta.

Fegyelemmel kell arra is lenni, hogy az1 emberi szervezetnek vegyes táplálkozásra van szüksége, tehát a növényi és állati eredetű tápanyagok egyformán fontosak...A huzamosabb ideig tartó egyoldalú húsfogyasztás éppen úgy ártalmas,1 mintha az állati fehérjét hosszabb ideig hélkülöz- zük. '' *

Mindenesetre az egyes ételéket úgy állítsuk össze, ho®y egy-egy ebéden, vagy vacsorán két vagy több nehéz étel ne szerepeljen. Például, ha sertéshúst adunk, akkor a leves, vagy az előétel mindig köny- nyebben emészthető étéi legyen.

Ha könnyebb a főétel, abban az esetben a leves, vagy a tészta legyen laktatóbb,

Télen inkább zsíros, tápláló ételeket főzzünk. Tavasz- szal pedig a különböző idény főzelékfélét, zöldségfélét, gyümölcsöt fogyasszuk. Nyáron egészen könnyű ételekből álljon az étrendünk. .

Természetesen figyelmünkét az sem kerülheti el, hogy kik fogyasztják az ételeket? A nehéz testi munkát végzők nehezebb ételeket, hús és szalonnafélét kapjanak. A nők viszont inkább szárnyasfélét, süteményeket.

Fontos szerepe van az étrend összeállításánál az ízlésnek is. Lehetőleg úgy kel! összeállítani a napi étrendet, hogy mindenki megtalálja benne kedvenc ételeit is.

EGY HETI ÉTBENOJAVASLATUNK A TÉLI IDŐSZAKBAN

HÉTFŐ:

Ebéd: kelvirágleves, párolt marhafelsálszelet makarónival.

Vacsora: parajfőzelék tű-, körtojással.

KEDD:

Ebéd: gulyásleves, mákos- tekercs.,- Vacsora: savanyútüdő, zsem- logombőcíal.

SZERDA: .

Ebéd; csontleves kis . koc- katésztával, vagdalt sertésszelet sárgaborsópürével. •

Vacsora: rakott burgonya

cékla.

.CSÜTÖRTÖK:

Ebéd: bableves füstöli csülökkel, túróscsusza.-Vacsora: carhonyás hús

ecetes uborkával.

PÉNTEK:

Ebéd: zöldségleves rakott

káposzta.

Vacsora: serpenyős burgonya kolbásszal, ecetes paprika.

SZOMBAT:

Ebéd: rántott leves, marhapörkölt burgonyával. paprikasaláta.

Vacsora: finomfőzelék, bun- dászsemle, .

VASÁRNAP:

Ebéd: húsleves -reszelt. tésztával, főtt marhahús, tört- burgonya, ecetes torma almáslepény.

Vacsora: paprikás gomba

tükörtojással, gyümölcs.

GYERMEKREJTVÉNY

Vízszintest I. Naptár. 4. Alant. 3. Megsért. 6. ÁK. S. | Háziállat. 10. Európai nép. 11. i Téli sport. 12. Folyami ízelt- ! lábú. 14. Homo sapiens. 17. Szovjet motorkerékpár márka. 18. Huzal. 20. Évszak, 21. Hangtalanul parolázóü! 22. Ilyen rendelő is van. 24. Színházi idények. 26. Apor ...(neves színművésznő). 28. Tetszésnyilvánítás közismert idegen szóval. 29. Mily betűi keverve. 30. Iszap. 31. TLOS. 32. Dör- mög-höz hasonló hangutánzó szó. 34. Földmunkát végez (—’). 36. AO. 37. Sávdarab! 39. Körmöl. 40. Futtatott szőlősort. 43. Női név. 44. Német személyes névmás.

Függőleges: Z Megfejtendő. 3. Megfejtendő. 7. Veszteség, omladék. 9. Kutyáé. 11. Szó, oroszul. 13. Dőlyfös (második kockában betűhiba). 15. Magyar hírszolgálati iroda rövidítése. 16. Igekötő. 17. Bevagdosó, 19. Tamáska. 21. Folyó széle. 23. Sporteszköz. 25. Végrehajtó bizottság. 27. Vízgőz. 30. Ételízesítő. 32. Ebben a pillanatban. 33. Szabolcs megyei, Tisza menti község. 35. Sarok. 36. Azonos magánhangzók. 38. Létezik. 41. GH. 42. Balta fele. 43. Késen van ilyen. 44. Költőféle (második kockában 2 betű).

Megfejtendő: A függ. 3. és 2, mely egy neves magyar író nevét, könyvének címét és egyik jelentős szereplőjét tartalmazza.

Könyvjutalmat nyertek:

Eszenyi' Tibi Záhony, Sziky Zoltán Porcsalma, • Pásztor Mária Székely, Losoncy Zsófia Nyíregyháza.

Modern lakás — modern bútor

— A lakásberendezés új művészete —

Mostanában igen sokunkat foglalkoztat, mi Tegyen és mi ne legyen a mai ember lakásában?

Kezdjük az utóbbival. Nincs teleháló, a házastársi duplaággyal. két nagy ruhásszekrénnyel, toalet-tükörrel és páros éjjeliszekrénnyel. Nincs továbbá komplett ebédlő, a szoba közepén tucatnyi kárpitozott szék gyűrűjébe fogott ovális asztallal nagydarab „masszív” szekrényekkel, tálalókkal. Mindez' ósdi, a régi, nagyméretű lakások nehézkes és az egész lakóteret elfoglaló berendezése lévén, —be sem férne a mai ember otthonába, — amelyben a bútor nem öncélú dísze a lakásnak, hanem használati- tárgy. Minden egyes darabja meghatározott rendeltetéssel készül s a lehető legkisebb helyet foglalja el, hogy a szobában maradjon tér mozgásra, munkára, kényelemre, otthonosságra. Ennek az elvnek megfelelően a bútorokat nem disziti. szükségtelen dekoráció, faragott angyalka, csavart oszlop, s hasonlók. Simavonalú, alacsony méretezésű, inkább világos színeikben, könnyed szerkesztési formáikban megkapó bútorok a divatosak* amelyek egyszerűen kezelhetők és tisztíthatok s a nagyobb darabokat kiegészítő kis bútorokkal válnak teljessé és tetszetőssé.

A bútorokat a falak mentéi! helyezik el, a szoba belső területe üres, legalábbis a közepe szabadon marad, teret engedve a járkálásnak, mozgásnak. A telehá!óra jellemző nagy monstrum ruhásszekrény, — ahol csak lehet — kikerül a lakószobából, az elsőszobába. A legkorszerűbb elképzelés szerint beépített szekrény formájában; ahol ez nem lehetséges, a beépített szekrény mintájára készült,- bő férőhelyes, a fal magasságát alaposan kihasználó, több- síkú előszobaszekrények alakjában. A szobai, szekrény szerepe teljesen megváltozott: elsősorban a munkát és a szellemi életet szolgálja.

A komplett ebédlő helyébe a lakókonvha, vagy étkezőkonyha lépett. A konyhaasztalt az egész helyiséget hosz- szában elfoglaló pult váltja fel, amelyen minden elfér: alsó része edényszekrény, falra szerelt felső szekrényrészei elegendő helyet hagynagy a konyha alapterületéből és finomabb porcelánok, üvegedények számára alkalmasak. Az étkezőfülkét osztófal választja el a tulajdonképpeni konyhától: bútorzata étkezőasztal, székek, — az asztaliam ja lemosható műanyag, vagy ugyancsak mosható. szÜRt lakk.

leszállók erről a szekérrőll és megsuhintotta ostorát. A lovacska a fenyegetőzésre sem mozdult, « a fuvaros mit tehetett, hogy szavát betartsa, leszállt. De a szekér és ló to- továbbra is egy helyben maradt, így hát a fuvaros ismét fenyegetőzőt: — Ej, lovacska, ha fölszállok! — és suhintgatta tovább az ostorát. Ennek a fe- nyegetődzésnek sem volt semmi haszna. A Fuvaros felszállt, majd megint leszállt és ezt nem egyszer addig-addig cselekedte, mígnem beesteledett. Keresete ebből bizony nem lett. Lyukas garas nélkül hajtott végre is haza nádfedeles kunyhójába, ahol már várta a felesége és hét éhes gyereke.

Otthon elpanaszolta búját- baját feleségének és együtt keseregtek, hogy a lovacska vak. Azon is tanakodtak, gondolkodtak mit tegyenek, de semmi okosat nem találtak ki. Hallotta apja szavait Bandi, a hét közül is a legkisebb gyerek, aki bár alig volt egy arasznál naVan valahol egy fa, a fának hét ága. a hét ágnak hét levele, a hét levélnek hét meséje. A mesék szépek, színesek, mint a szivárvány, s ha feljön a hold az égre, pajkos szellő ha fújdo- gál, megrezzennek a levelek és alsuttogják sorra meséjüket. Az egyik levél legutóbb ezt zizegte:

Eli a falu végén egy szegény ember, olyan szegény, hogy még neve sem volt, úgy hívták, hogy Fuvaros. A szegény embernek volt egy vak lova, a lóhoz egy szekere és fuvarozga- tott kora hajnaltól késő estig. Ez nem is lett volna baj, mert a munkái nagyon szerette, a baj az volt, hogy a lovacska vak volt, vak mind a két szemére. Gyakran megtörtént hát, hogy a lovacska állt makacsul, mint egy nagy fülű szamár, nem mozdult se jobbra, se balra, . se előre. Noszogatta ilyenkor a fuvaros, hogy: — Gyi lovacska, gyi! — de bizony hiába.

A noszogatás után megtörtént, hogy fenyegetőzőt a szegény ember: — Ej lovacska, ha