Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-30 / 24. szám
Vasutasok — civilben? Meggondolt helyi iparpolitikát Irta: Nemes Imre, a megyei tanács vb. elnökhelyettese Amíg begördülnek a tankkocsik Vizsgáznak az emberek és gépek — A tejnél nem iehet fennakadás fogadására. A félemeletről Mázsári Sándor ügyes mozdulattal rakja a tali kannákat a gépkocsira, hogy a város minden pontján idejében megérkezzen a szá'lítmány. Néha, néha megáll egy pillanatra, kezét leheletével melengeti. — Sokszor a hátunkon is cipeljük a kannát — mondja ránk pillantva —, mert a kocsival nem tudunk mindenhová bejutni. Olyan is előfordult, hogy az utolsó helyeken már megfagyott a tej. Mondták is, mit csináltunk, pedig nagyon siettünk... — Ezen nem is lehet csodálkozik — veszi át a saót Tóth István főművezető . hisz gyakran 16—20 fokos hidegben is szállítottuk a tejet. A csapok befagytak, sokszor órákig forró vízzel, gáz’ampával melegítettük a csöveket, hogy az odafagyott tejet le tudjuk fejteni. Hányszor odaragadt az emberek vizes keze a csőhöz», de a tejnél nem lehet fennakadás...! Egy kollektíva összefogása sokra képes. Sok nehézség és küzdelem árán vfvták ki maguknak a „Szocialista brigád” megtisztelő címet. Tavaly nyerték el e’őször és ha most is megkapják: méltán! A tizenöt tagú ezá’Iítótori- gád lelke a* ßnamnek. DEREKAS MUNKÁT VÉGEZTEK A brigádnapló tanúsítja: eddig minden vállalásukat teljesítették. Naponta 40 ezer liter tejet szá’lítanaík be. Szállítási tervüket 115 száxa- lékra teljesítették.- Egyetlen igazolatlan napot sem hiányoltak... Tanácsát, segítséget adnak s telepeken, anyagi felelősséget válla'twjí a tej beszállításáért... Munkájukat híven tfifcr&sl a napló. Az Set Is, Délután három óm. Befut az első szállítmány. II- csik József Kaka mázról és környékéről hon 2500 liter tejet. PauHk András elkéri a tankból kivett és se eredeti mintát, majd a laborba adja. Néhány pere és a * izsgólat eldöntötte, hová mávattyúzzák ki az árut. Egy kőt mozdulat és a tej már folyik a kádba. .. . A gépkocsim lévő szivattyú csup>a füst. — Sajnos, köztien olvasztani kel’ett — mondja Ifcsik József — mert ml* az egvik helyről a másikra értünk, befagyott. Elég gyakori ** mostanában. , , . Aztán befut a többi kocsi is. Délután öt órára mind a tíz n fejtőhöz áll H-burr»** Miklós, Krrráte József, Pál Ferenc. Tanító Kálmán és a brigád többi tagjai even a napion is dereka.» munkát végeztek, Bálint Lajos Arcok, emberek rendelazdflíi; a műn ..at végző szerVék hatáskört, ni l étei néhány szakma, főként a személyi szolgáltatás —, fényképész, fodrász, kozmetika — ahol rögzített árak vannak. Ott, ahol az árak nincsenek rögzítve, a javításra fordított idő lehet a vállalási díj kiszámításán. k alapja. A műszaki szervezés feladata, hogy időben és jó minőségben elégítse ki a javító-szolgáltató igényt. Ezt legtöbbször az alkatrészek hiánya gátolja, a megoldása szintén központilag lehetséges. Szinte elképzelhetetlen, hogy valamennyi javító egység olyan alkatrész- készlettel rendelkezzen, hogy az előforduló javításokhoz azt raktáron tartsa. Ezt tehát megyei készletezéssel lehet megoldani! A ktsz-ek létrehozása csak az 1949-50-es években kezdődött. A tanácsi vállalatok alapítása is az 50-es évek elejéa történt, fejlesztésük pedig mindössze néhány éve vette kezdetét. Minisztériumi vállalataink mindössze két-liárom esztendeje foglalkoznak szolgáltatással. A megye iparosítása tehát nem tekinthet visz- sza hosszú múltra. Mégis kenés olyan községe van már megyénknek, ahol valamilyen formában ne lenne javító-szol- gáltató tevékenység. Ettől függetlenül valamennyi szakmának nagyon sok még a tennivalója. Megyénk lakossága túlnyomd részt mezőgazdasági foglalkozású. Az igények is másképp jelentkeznek, mint az ipari vidékeken. A szolgáltatás, a háztartási-gép javítás szükséglete itt csak a mezőgazdaság szocialista átszervezése után, akkor is egyszerre jelentkezett. Az igény tehát még újkeleti. Mindezek nehéz feladat elé állítják tanácsainkat. Az elmúlt évi hálózatfejlesztési eredményeink ennek ellenére nagyok, de közel sem ktelégitöek. Jó példa erre, hogy a különböző szakmákban megtervezeti 100 új részlegből sem valósult meg valamennyi. A tervet nem sikerült teljesíteni. Főként a személy-szolgátatásnál — elsősorban a fodrász tevékenységnél — találunk nagyobb hiányokat. Az ellátást nálunk a legkülönbözőbb módon, az adottságokból kiindulva kell tehát megoldani. A vállalati és szövetkezeti részlegek munkáján kívül igénybe vettük a földmü- vesszövetkezeti felvevő hálózatot. Ez a megye nagy területét öleli át és nagyon sok szakmát pótol, rendkívül sokat segítenek túrajárataink. A gépkocsik járják a községeket, ott összeszedik a javítandó cikkeket, majd javítás után visszaszállítják azokat Vannak javítási ágak, amelyek máris kielégítően dolgoznak. A GELKA által végzett rádió, tv és háztartási kisgép javítás például már az egész megyére kiterjed. A javítási ágakat részben sikerült megosztani a szektorok között De, hogy az ellátást hogyan biztosítják, ezt csak akkor tudjuk hűen felmérni, ha azt a községi tanácsok rendszeresen ellenőrzik, vizsgálják, ahhoz segítséget kapnak a lakosságtól és a társadalmi szervektől. Különösen nagy a szerepük a tanácsi állandó bizottságoknak és a nőtanácsoknak. A szükségletek megfelelő és helyes kielégítése ugyanis elsősorban éppen a nőknek jelent könnyítést, amivel együttjár, hogy több energia szabadulhat fel a mezőgazdasági és egyéb munkák végzésére is. A megyei tanács végrehajtó bizottsága elsőrendű fontosságot tulajdonit a helyi iparpolitika kialakításának, fejlesztésének. Keresi a lehetőségeket, amelyekkel könnyíteni tud a jelenlegi helyzeten. Mindez a törekvés esak akkor lehet eredményes, ha a járások és a községek egyetértésével, erőfeszítéseivel találkozik, s a helyes felmérésekre, igényekre alapozott meggondolt helyi intézke' désekkel párosai. Emberségesebb megoldási választásáért elsC-^rban a helyi tanácsoknak, mint testületeknek kell mindent megtenniük. Nekik kell megkeresni a lehetőséget, biztosítani a körülményeket. Ha kisebb községről van szó, ahová vállalati, vagy ktsz-részleg nem vihető, akkor gondoskodniuk kell olyan szakemberről, aki — mint kisiparos, vagv működési engedéllyel rendelkező — az igényeket kielégíti. Ha a község adottságánál fogva még egy ember foglalkoztatása, megélhetése sem biztosított, ugyancsak a helyi tanácsoknak kell megkeresni a módot, hogy kiegészítő kereseti lehetőséget biztosítsanak a szakembernek. Lehet természetesen olyan probléma is, amelynek a megoldásához központi segítségre is szükség van. Ilyen a műszaki szervezés, a vállalási díjak kialakítása és rögzítése. Az árak kialakítása a jelenlegi gáltató tevékenység bővítésének. Felhívta a helyi szervek —, elsősorban a tanácsok — figyelmét arra, hogy e korábban elhanyagolt területre nagyobb gondot fordítsanak. A megyei, járási és községi tervek elkészültek. Meg kell azonban állapítani, hogy ezek a tervek nem hibamentesek, vagyis az igények felmérése nem volt reális. A hibás tervezésnek megvoltak az okai is. Többek között, hogy a tervezési időszakban nem álltak rendelkezésre felhasználható inuta tószámok, normák. Nem volt olyan tapasztalat, hogy például egy ezer lakosú község hány fodrászt, szabót, cipészt, stb. tud foglalkoztatni, illetve hány ilyen szakember szükséges a lakosság jó ellátásához. A javító-szolgáltató igény kielégítéséért, annak helyes és legmegfelelőbb módjának megßzocialista iparunk nag; ■ mennyiségben állítja elő a la kosság..ak szükséges iparcikke ; két. Ezzel párhuzamosan az ú cikkek javításában és a javí tás-szolgáltatásban is problémi . jelentkezik. Pedig a javító-szol gáltató tevékenység igen fonta politikai kérdés. Azonkívül hogy a megoldatlan helyzet i lakosságnak sok bosszúságo okoz, népgazdasági szempont bői is kárt jelent. , Hazánkban sok olyan fo gyasztási cikk kerül forgalom ba, melyhez importanyago i használnak fel. Ez a körül meny is megköveteli, hogy < termékek élettartama maximé lis legyen. Éppen ezért a lakosság helyi szükségleteinek kielé gítését és a fejlesztés terület egyeztetését tartalmazó hely iparpolitikai tervek készítésén a gazdasági bizottság hozot határozatot. A határozat nag! lendületet adott a javító-szol viszonylag melegebb nap — a hőmérő mínusz 10—15 fokot mutatott állandóan. Ilyen időben sem orvosi, sem emberi szempontból nem helyes beteg emberekkel 5—10—14 kilométeres utat megtétetni csak azért, hogy a főorvos megállapíthassa: munkaképes-e már. vagy még beteg-e a beteg! Viszont táppénzes ellenőrzésre szükség van. Bár, mint egy korábbi cikkünkben megírtuk, egyre kevesebb a táp- pénzesaló, de azért egy-kettő mindig akad. Am szerintünk egy körzeti orvos is különbséget tud tenni táppénzcsaló és valóságos beteg között. S különben is: akit az SZTK-ren- deléseken „kiírnak” a munkából, nagyon valószínű, hogy az igazán beteg. A törvény, amely előírja a rendszeres ellenőrzést, helyes, és bizonyos ideig még szükség lesz rá. De vajon vonatkoztatható és alkalmazható-e feltétel nélkül megyénk nagyobb orvosi körzeteiben, amelyekhez több község is tartozik? Mert hogy a betegek télen hosszú utakat tegyenek meg, nem egészséges, nem jó alkalmazása ennek a rendelkezésnek. Mit lehetni-, tenni a járó- betegek védelmében? A főorvosok, akik szolgálati autón járják a körzeti rendelőket, a, körzeti orvosokkal együtt ellátogathatnának a körzetek többi falujába Is, hogy helyben legyen az ellenőrzés. Ez mindenképpen emberségesebb megoldás volna — mert hiszen egy egészséges ember autón könnyebben és egészségére nézve veszélytelenebből utashatlk, mint öt-tíz, vagy húsz — megyei viszonylatban pedig többszáz beteg ember szekéren. Még akkor is emberségesebb, ha olyan sok- dolgú emberről van is szó mint az orvos. Kaiké József Együtt utaztam egy építőipari munkással, aki hosszú betegeskedés után tegnap ment vissza Kazincbarcikára dolgozni, Mint ilyenkor szokás, betegségéről, kórházról, orvosokról beszélt. Beszélgetés közben megemlített egy olyan problémát Is, amely nem csak őt, hanem minden beteget érint ö körülbelül így fogalmazta ■Wg: — Talán hamarabb Is meggyógyultam voüna, de minden két hétben egyszer át kellett mennem G-be, főorvosi ellenőrzésre. Az oda-vissza 14 kilométer szekerezést, fázást, és floksaor két-három órai várakozást jelentett... öten-hatan, sokszor tízen is mentünk, • mindig betegebben érkeztünk haza, mint ahogy elindultunk. Most mondja meg nekem, miért kellett ezt csinálni? A válasz egyszerű és magabiztos: azért, mert törvény írja elő. S ha valaki megszegi, nem kaphatja meg a táppénzét. Ml hét akkor a probléma? Megyénk minden olyan egészségügyi körzetében, amelyhez több falu tartozik, a járóbetegek kéthetenként átjárnak a körzeti orvos lakhelyére főorvosi ellenőrzésre. Nyáron gyalog, vagy kerékpáron, télen a tsz-től kért szekérén. A járóbetegek közt vannak idegbetegek, májgyulladásosok, epe- és vesekövesek, kar-. lábtörésesek, nemrég operált vakbélgyulladásosok stb..., Sőt, tudok olyan beteg- is, akinek naponta meg lett tennie 12 kilométert, y a tüdőgyalladása elleni kelőjét a körzeti orvostól megkaphassa... Ezek a járóbetegek aztán így télen tényleg betegebbek lesznek egy-egy ilyen kényszer út után. Gondoljunk csak arra, hogy ezen a télen még alig volt egy-egy darab. Vattásnadrággal több, mint félezer munkás nincsen i ellátva, 68 kocsirendező nem . kapott kesztyűt. Hiányzik a . halinacsizma, posztó köppeny . nadrág, zubbony, szőrmesapka , és így tovább. Szinte felsorolni ! is sok lenne« 5 A probléma nem újkeletű.- Az átrakóban év közben sok új 5 dolgozót vettek fel, s ennek megfelelően igényelték a ru- ( hákat a MÁV Debreceni Igaz- gatóságának anyagosztályától. . A pótigény’.ést továbbították a- budapesti anyrgellátási igazga- ; tóságnak. A válasz; nem volt . betervezve, várni kell. Várnak: 3 a sürgős intézkedésre! A tél alaposan kitett m-agá ért Nem újság a íázós ember de kétszeresen szenvednek ; hidegtől azok, akik a munka idejüket a szabadban töltik Záhonyban mostanság nem rit ka látvány a svájci sapkában nyári ruhában és félcipőbei do'gozó kocsirendező. Az ok nem kapták meg az elmúlt év re törvényesein járó védő- é illetmény ruhákat Nem esak egy-két emberrő van szó! Több, mint háromé zer dolgozó öltözete hiányos Az elmaradt védő- és illet ményruha nagy része pedii éppen a hideg e'len védene Vattászubbonyból a hiány 42 Koppányi mester Hajnal van, aa utcai lámpák még ontják a fényüket, de a megyei tejipari válla'at telephelyén már mozgalmas az élet. Ki tudná megmondani, hány háznál várják felnőttek és gyerekek a friss tejet...? Gépkocsik sorakoznak, a motorok zúgása felveri a csendet. Nehezen megy az indítás, mert a hidegben megdermed az olaj, befagynak aa üzemanyagot szállító csövek. Három kocsi is egymásba „karol”. hogy induljanak. Körösi László, a gépkocsi- zók brigádvezetője és sok társa régi, tapasztalt ember a szállítási munkában. Megszokott ritmussal végzik munkájukat, de a hideg tél őket is próbára tette. HIDEG A VEZETŐFÜLKÉBEN — Kétszeres erőfeszítést kell tennünk — mondja a brigádvezető, hogy idejében kiérjünk és beszámítsuk a tejet. A gépkocsik sem a legjobb állapotban vannak. Sőt. A vezetőfülkében alig 1—2 fokkal magasabb á hőmérséklet, mint a szabadban. Ez nagyon megviseli az embereket... A tél a gépkocsik acé’jait is próbára teszi. A napokban történt, hogy Dankó László eénlcocsliának sebességváltója fencsellőn felmondta a szoi- jálatot. A kocsi tankja tele 0 t tejjel, félig már meg- agyva. A gépkocsivezető Jele- nényes volt és a Szabadság 'sz-től sikerült egy sebválót kölcsönözni. Beszerelte, s 1 tejszál’ítmány megérkezett A villanyfény kipirult gépkocsivezetők arcát világítja neg- Tipegnek, topognak a tidegben._ Némelyikem megtopott bunda. Az egyik fiaál gépkocsivezető mégis meg- egyzi: „Két éve kaptam, hogy "og hét évig kitartani...? — Ez azt amit mi sem érünk — mondják egyszerre öbben ia. Rossz minőségű bundát adnak, amit hiába /arr meg a feleség, a bélés így megy szét mint a... A motorok zajában Vitéz Viktor, a szá'lítási brígádve- sető szaval harsognak. —- Négy brigádban indulunk ■na — szól Körösihez. -— Három vidékre, egy a városba. MINT AZ ÓRAMŰ A szállítási brigádok óramű pontossággal, hármas csoportsán indulnak, mert ebben az időben nem lehet tudni, mitor van szükség egymásra. Megindul az élet a feldolgozó tizemben is. Kádakat nosnak, készítik elő a tej nyúlt az új készítmény. Ilyen „gépszíjjal” kezdett üzemelni a villanytelep, s ezt használták csépléshez is azon a nyáron... Éjjel-nappal dolgozni kellett. Akkor még nem volt mestervizsgája, a város vezetői azonban megnyugtatták. Most nem az a fontos, hogy van-e vizsga, vagy nincs, hanem, hogy hasznát vesszük-e, vagy se. Hasznát vették. Azóta érzi itthon magát ebben a városban Koppányi Gyula. Idestova, S0 éve. Dehát nem is olyan sok ez. Még csak SÍ esztendős, s jobb szeme ran, mint valaha. Némrég meglátta, hogy milyen kényelmetlen védőráccsal dolgoznak a szikviz üzemben. Szépszövésü drótból elkészítette ennek a kényelmesebb, praktikusabb változatát. Ma már ezt használják Nyíregyházán, s rövidesen az egész országban. Persze ez esak egy kis kiruccanás a szakmából. Olyan, mint a sodronyszövés. Legszívesebben a szitákkal foglalkozik. Benyúl a konyhaszekrénybe, s kiemel egy szitáes- kát. A feleségemé. Több, mint 20 esztendős, s a szálai úgy feszülnek, mint a hegedűhúrok Gyarmati Béla nálják. Hogy meg kell dolgozni szövés közben minden colért, A vékony áztatott lósző) ügyes kezet, jó szemet és nag\ gyakorlatot kíván. A betét kisüzemi előállítása ma már alií kifizetődő. A rostakészítés inkább az. A jó szitásnak a drót szövéséhez is kell értenie. Koppányi Gyula ért hozzá, s milyen jó, hogy megtanulta , Ilyenkor, holtszezonban, miken nem kelendő a szita, rosta, epe- < da rugókat és sodronyokat ké szít a kárpitos ktsz-nek. Áztál ■ ilyenkor lehet megmunkálni t , szita, rosta kérget is. A mű ■ helyben egész halom sorakozik í „Ez ugyan nem szászrégen fenyő — magyarázza a mester j hanem canadai nyár, de töké s letesen megfelel. Az elsők kö- zött alkalmaztam az ország- ban.” * Koppányi Gyula kézénél > egyformán engedelmeskedik i * fa, a drót, a lószőr, sőt mé\- más is. 1945-ben gépszíj híjái ■ minden üzem állt Nyiregyhá- zán. De álltak a cséplőgépek is 1 Koppányi mester régi terme * löktől dohányzsinegeket vásá rolt, s abból szőtte a gurtni- kot. Kátránnyal' szurokkal im- pregnálva egész tartósnak biza scamottartenak Koppányi mesterre, illetve a munkaeszközeire, készítményeire, hogy az utókor is lássa a nyomait a szitakészítés tudományának. A múzeum jósoltából látni is fogja a közönség. Csak éppen azt nem látják majd, ki és hogyan dolgozott ezekkel az eszközökkel, mert semmilyen szemléltetés nem tapinthatja ki a mesterség lelkét. Munka közben kell ehhez látnunk a mestert. Nos, Koppányi Gyula még dolgozik. Haladó szakma, pusztuló foglalkozás — mondogatja. Elsorvasztja a finomliszt, meg az üzemi konyha. De mikor megmutatja a sűrvszövésü betéteket, az idomított kérgeket, a csillogó sárgaréz rostákat, úgy látom, maga se hiszi komolyan, hogy végét járja a szakma. Igaz, nincsenek már olyan nagy vásárok, mint régen, de a szitát manapság se tudják nélkülözni. A legjobb vásárlók most is a cukrászüzemek, meg jónéhány aprógyer- meket mama, akik szitán pasz- szírozzák a bébieledelt. Koppányi Gyula leginkább ezeket a kis hétcolos átmérőjű szitákat szereti. Col7 Igen. A szitás szakmában ezt a hosszmértéket haszRőntyes körül fával, közepébe íhaha — nyerített az valaha. Ha valahol találóskérdétt kell mondanom, mindig ez jut először eszembe. Pedig több, mint 20 esztendeje, hogy hallottam egy kislánytól, aki a messzi, maga* hegyek közül jött egy nyárra, a nti alföldi falunkba. Irma nélkül (így hívták a kislányt) máig se jöttem volna rá a találóskérdés nyitjára. Pedig hát nem valami különlegességről van szó, hanem csak a szitáról, aminek ugye fa a kérge és lószór szövet a közepe. Tehát körös körül fával, közepébe ihaha — nyerített az valaha. A furfangos kis kérdést két évtizede elhozta már egy gyerek az Alföldre, de hogy a szitakészítés őshazája is Erdély, ezt csak most tudtam meg Nyíregyházán Koppányi Gyula ssit«- és rostakészítő mestertől. Hogy miért Erdélyben dívott leginkább á szitukészítés? Erről ugyan nem beszéltünk a mesterrel, de úgy hiszem ^ egyrészt á kukoricaliszt, másrészt a szép fenyők miatt. No, de ne vegyük el a néprajzkutatók kenyerét annál is inkább, mert dk már régen
