Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
Borzalom és udvariasság A frankfurti náci per részletei A valódi gyümölcslevek magőrzik • nyári gyümölcsök eredeti ízét, aromáját. Étvágytalanság, fáradtság ellen igyon reggel egy pohár gyümölcslevet (Bp 526 üre* borosüveget, vagy éppen csizmát használtak. Meglepő, hogy sokan közülük pontos adatokat közölnek. Az időpontra is emlékeznek. Még meglepőbb azonban, hogy egyikük sincs tudatában tettei súlyosságával. Egyetlenegyen sem látni a megbánást, a bűntudat jelét. Egy volt táborőr azt bizonygatja a bíróság előtt, hogy ő valamikor zsidó üzletbe járt bevásárolni. Egy másik közli, hogy csak portásként vállalhatott volna munkát, de ezt túj piszkosnak, megalázónak találta, ezért csatlakozott az SS-alakulatokhoz. A vádlottak közt van Franz Hoffmann, aki üzleti okokból csatlakozott. Apja sörözőjében ugyanis elég sok volt az SS és az SA vendég. Hoffmann munka nélkü] volt, és most ezzel akarja megmagyarázni csatlakozását, Hoffmann 1933-ban Dachau- ban kapott megbízatást, majd ezután többször előléptették, mintegy 12 évig egyik gyűjtő- táborból a másikba vezényelték. Rendkívüli érdemnek minősíti, hogy amikor felesége és gyerekei Auschwitzba költöztek, szolgálót igényelt, és engedélyt kapott egy börtönlakó szolgálóként való alkalmazására. Közli, hogy a szolgálólánynak megengedték a lakásukon való tartózkodást. Nyomatékosan megjegyzi, hogy felöltöztették, ruházták. Még nyomatékosabban hozzáteszi, hogy táplálták Is. A jótett netovábbjaként említi meg. hogy a szolgálólányt szinte szabad, emberi lényként kezelték. Hoffmann korábbi bírósági ítélet alapján már életfogytiglani börtönbüntetését tölti. (Nyugat-Németországban a háború után eltörülték a halál- büntetést.) A bíró megkérdezi, hogy korábban miért ítélték el. Tényleg kivégzett-e két embert? Hoffman azt válaszolja, hogy az esettel kapcsolatban sem-! mire sem emlékszik. A bíró nyomatékosan és komolyan magyarázni kezd: — Ha emberi lény meggyilkolásáról van szó, a vádlott két eshetőség közül választ. Vagy emlékszik, hogy elkövette a gyilkosságot, vagy arra, hogy nem gyilkolt. Nem helyes tehát azt válaszolni, hogy a részletekre nem emlékszik. Minden jel arra mutat, hogy a tárgyalás elhúzódik. Csak az előzetes nyomozás, a vádirat összeállitása öt évig tartott. Az egész egy auschwitzi okirat nyomán indult el. A Vörös Hadsereg megérkezése előtt egy lángokban álló hivatalból egy katona vagy volt táborlakó kivett egy iratcsomót. Ezt később, 1958-ban Frankfurtban megmutatta egy újságírónak, az pedig dr. Bauer ügyésznek. Az ügyész elhatározta. hogy végére jár a dolognak. Munkája elég sok akadályba ütközött Sok tanú már halott, mert a haláltáborokból kevesen szabadultak ki élve. Az okiratok, ha nem pusztultak el, valahol az amerikai, az orosz, a lengyel, vagy keletnémet irattárakban hevernek. Mégis mintegy 1300 tanút sikerült kihallgatni. Ezek közül sokan nem Németországban élnek. A vádirat 23 személyi terhel. Ezek közül kettő kivételével valamennyien álnév alatt éltek. A bíróság 22 vádlott ügyében igyekszik fényi deríteni a haláltáborok szörnyűsége:,•*■. Egy vádlott, egy korábbi táborparancsnok tavaly nyáron a vizsgálati fogságban szívbajban meghalt. A vádiratot még nem olvasták föl teljes egészében, azt mondják 700 000 szóból áll. Christa — Hannibál útján A nyugati világ kedvenc szólamai közt. vezető szerepet játszik az érvényesül szabadságának fogalma. Nos, a müncheni Christa Wanninger kisasszony (képünkön jobbról) úgy érez'e, hogy birtokában van mindazoknak az adottságoknak, amelyek az érvényesülés manapság nyugaton legdivatosabb lehetőségéhez, a filmvászonhoz juttatják. Hannibal útjára lépett tehát, az. Alpokon túl kereste szerencséjét.. De pechje volt, akárcsak a hunok királyának: 9t is megölték, csak nem méreggel. hányni — két késszúrással. Sikere azon bért mé^is biztosi ottnak látszik: élettörténetéből csinálnak mQSjv filmet. Hogy ki ölte meg Christát? Azt senki sem tudja. A nyomozást az ismere len tettes tűién megszüntették. Felvételnük kedvenc ,zóra- kozása közben 'örökítene meg Christát... M/t látott, az amerikai riporter: Egy cbíc Jack Ruby nt uia fő* áh au Az alábbiakban közöljük a Daly Mirror című londoni lap tudósítójának rövid riportját Jack Ruby- nak, Oswald Lee gyilkosának éjjeli mulatójából. A kirakatban egy miniatűr tengeralattjáró. Mintegy három és fél méter hosszú, másfél méter széles és egy méter magas. Bársony szőnyegen helyezték el. Eladó. Az ára — csekély 18 000 dollár. Ez a tengeralattjáró Dallas legnagyobb áruházában várja vevőjét, akinek hatezer font sterling felesleges pénze van. Lassan két hónapja lesz, hogy az Egyesült Államok fiatal elnöke az egész nemzetközi közvéleményt megrázó szokatlan gyilkosság áldozata lett. Mellettem lomha léptekkel halad el egy rendőr, övében oldalfegyver. Alig hatvan méterre tőlem az. épület, amelyből a gyilkos lőtt. Homlokzata vörös téglából. Az egész épül-t olyan pí z- kos és szürke, hogy az embert szinte sérti a , gyilkosság színhelye. Még Lee Oswaldr.ak is ideje volt. hogy közvetlenül a gyilkosság után autóbuszra üljön. Ez Texas. Ettől a helytől alig 50 méterre van Jack Ruby Carussel nevű éjjeli mulatóhelye. Ruby elhatározta, hogy ő lesz Lee Oswald hóhéra. A mulató törül tarka reklámok: „Lányok! Lányok! Lányok!!" „Girls! Girls! Girls!”, „Látogassák a Carussel éjjeli mulatót1’, „Bár és italok”, „Minden szombaton este egzotikus táncok!” „Ne nyúlj hozzá, süt!”, „A szerencsés cica éjszakája”, „Vörös hajú”, „Girls! Girls! Girlsi“ Aki élve szabadult a cápa torkából Az ÉM. BORSOD MEGYEI MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT azonnali belépésre keres MISKOLC. KAZINCBARCIKAI MUNKAHELYÉRE KUBIKUS, ÁCS szakmunkásokat A kubikusok átlagkeresete 1500,— Ft-tól 1900,— Ft-ig. Az ácsoké 2200,— Ft-tól 2500,— Ft-ig. Jelentkezni lehet A JÁRÁSI TANÁCSOK MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN, illetve MISKOLCON, a Borsod megyei Mélyépítő Vállalatnál Herezeg Ferenc ú. 19. se (85712) Az alábbi történetet egy ausztráliai úszómester mondotta el. Az önkéntes életmentők tanfolyamán sok mindent megtudtam a tenger rettegett réméről, a cápáról. Tudtam például, hogy a kutya szagát nem tűri, hogy a világos szín és a gyors mozdulatok felkeltik a figyelmét, hogy legszívesebben délután 2 és 4 óra között támad. Azt azonban sohasem sejtettem, hogy egyszer magam is szembe kerülök majd vele, ahogyan ez 1959. november 29-én, Dél- Ausztrália egyik kikötőjében, Femhavenben megtörtént A fürdő néptelen volt. Egy hirtelen zápor ugyanis szétkergette a fürdőzőket, s csak én maradtam a parton öt barátommal, akik szintéin önkéntes életmentők voltak. Már nem emlékszem, kinek támadt az az ötlet#, hogy ismét fürödjünk meg. Az ajánlatot mindenesetre elfogadtuk, és egykettőre a langyos hullámokba vetettük magunkat. Egyszerre, úgy kétszáz méternyi távolságban furcsa, periszkópszerű tárgyra lettem figyelmes, amely éles volnal- ban hasította a vizet egyenesen felém. Azonnal tudtam mi az. Mielőtt azonban barmit is tettem volna, valami lerántott a víz alá. Hatalmas fogai combomba vágódtak, s magával ragadott. Tudtam, hogy végem van, de azért nem adtam fel a reményt. Fájdalmat nem éreztem, az volt az első gondolatom, hogy eszméletemet nem szabad elveszítenem. Tehetetlenül viaskodtam éa hadonásztam, majd öklömmel a szörnyeteg fejét és kis szemét kezdtem püfölni és — hihetetlen dolog — a borzalmas állat egyszerre csak elengedett. A felszínre jutva mélyet lélegeztem. Nagy szükség volt rá, mert majdnem két percig tartott a vi as kod ás a viz alatt. Körülöttem a tengervíz vértől piroslott. Vér! — rémültem el, még jobban, mert azt is tudtam, hogy a cápát a vér szag« csábítja legjobban. Kétségbeesett mozdulatokkal kezdtem úszni a part felé, ahol barátaim álltak, s nem if sejtették, mi történik velem. Teljes erővel igyekeztem, de a lábamat neun éreztem. „Vajon leharapta a szörnyeteg?” — villant át agyamon a gondolat Ahhoz nem volt bátorságom. hogy odanyúljak, és meggyőződjem a valóságról. A pillanatok óráknak .tűntek, Úgy éreztem, sohasem teszem meg azt a néhány métert, ami a part homokjáig bátra van. Vérem tovább foiyt, s most már sebemet is éreztem. — Segítség! Azonnal hívjatok orvost! Megsebesültem. Kétségbeesett kiáltásomat meghallották, s mielőtt még eszméletemet vesztetem volna, hozzám rohantak és kihúztak a partra. Abban a pillanatban elájultam. Nyilván a fokozódó fájdalomtól. Combomon legalább tíz helyen mély vágás volt, min*íha be- retvával metszették volna bele. Szerencsémre a cápa hatalmas fogai egyetlen fontosabb ütőeret vagy idegszálat sem metszettek el. Megvolt a remény, hogy lábomat nem kell majd levágni. A kórházban azonnal mee- operáltak. Vérátömlesztést kaptam. A visszereket és izmokat 360 öltéssel varrták össze. Az orvos bízta'ott, hogy egy hónap múlva talpra fogok állni. Valóban a hónap elteltével hazaszá’lífcottak, de utána nagyon sok idő telt még el, mire talpra állhattam. (Megjelent a Növi Saüi Magyar Szó legutóbbi szá mában.) Beléptem • „ szórakozás íar- kasvermébs. Keskeny lépcsők vezetnek felfelé, a vendég kinyitja az aitót. egy kisebb teremben találja magái. Á terem hátsó részében érő én megvilágított emelvény, ő homályból rekedt hang követe1 őzik. — Két dollárt! Azt már nem tette hozzá* hogy kérem, vaey rés. A belépési di.i tehát *ét dollár. Homályban botladozók, de azért találok szabad asztalt. Egymás utón érkeznek a vendégek. Az emelvényen a szórakoztató vigyorog. A mellettem levő székre egy tarkaruhás nőszemély ereszkedik és dünnyög valamit. — Sört? Sok volt neki hozzátenni* hogy óhajt-e sört. Sört rendelek és egy dolláft adok neki. Aprópénzt nem kapok vissza. A közönség derül a műsoron. A közönség, — kereskedelmi utazók és tengerészek. Jack Ruby gyilkos intézetebe újabb és újabb látogatok érkeznek. Jól fizetnek. Jól megy az üzlet. Az Egyesült Államok elnökének meggyilkolása jövedelemforrássá változott. Jövedelemforrássá változott annak a Tlppit nevű rendőrnek a meggyilkolása is. aki el akarta fogni az elnök gyilkosát. Lee Oswald veszte is jövedelemforrás. Nem hunyok szemet, tudom, hogy az én pénzem is ehhez a pénzhalomhoz kerül. Az emelvényen most a reklámozott vörös hajú táncol. Mosolyog, kacsingat, vetkőzni kezd. Pazar csípő, látványos termet — a közönség elégedett. A három hangszerből álló zenekar tombol. Egy termetes nőszemély asztalomhoz közeledik és javaslatot tesz, hogy beszélgessünk. Épp készülök a beszélgetésre. amikor egy tengerész eL bődül. — Hej, kisanyám idegyere! A nőszemély eltűnik a félhomályban. anélkül, hogy elköszönne tőlem. A Carusselből csak Jack Ruby, a hóhér hiányzik. A dallasi börtönben tartózkodik, ahol úgy bánnak vele, mintha valami tekintélyes személyiség lenne. .Dally Mirror) 1984. január 26. A bíró elcsodálkozik, hogy ilyen egyszerűen megkapta beosztását Auschwitzba. Megkérdezi,'hogy talán ő kérte ezt a beosztást. Kaduk kijelenti, hogy nem. Oda osztották be. Elvégre a parancs, parancs. Hozzáteszi, hogy nem akart menni, kézzel-lábbal ellenkezett, és fogalma sem volt, hogy hova kerül. Mindezt lélegzet- vétel nélkül hadarja el. A vád képviselői valószínűleg ezzel kapcsolatban emlékeztetnek, hogy Auschwitzba csak szigorúan válogatott személyek kaphattak beosztást. A bíró _ megkérdezi, hogy mint őrnek, milyen feladata volt. Kaduk felsorolja, hogy ügyelnie kellett a rendre, a tisztaságra és a csendre. A bíró további magyarázatot kér. Kaduk elmondja, hogy mindent meg kellett tenniük a szabotázsakció és az ellenállás meghiúsítására. Mind a 22 vádlott gyilkosság, gyilkosságban való részvétel, kínzás miatt áll a bíróság előtt. Ezek az emberek nem bürokrata parancstovábbítók voltak, hanem közvetlen gyilkosok, kegyetlen kínzók. Nagyrészt azért gyilkoltak, mert erre parancsuk volt. de olykor azért is, mert kedvük éppen úgy tartotta. Olyan elképesztő tetteket hajtottak végre, aminek hallatára elborzad az ember. A Kaduk elleni vád szörnyű gaztettekre vonatkozik. Egy vádpont alapján halálra taposott egy zsidó gyereket. Egy kivégzés alkalmával elszakadt a hóhérkötél. Kaduk ’ a vád szerint először megkí- nozta az áldozatot, majd ismét fölakasztotta. Egy éjjel ittas fővel idős táborlakók közé ment, s több foglyot megfojtott: sétabotot tett a nyakukra, majd ráállt a-botra. A szörnyetegek egymásután jelennek meg a bíróság előtt. Mindegyiket székkel kínálják, mindegyikét , urázzák, udvariasan beszélnek velük. Vannak köztük, akik injekciós tűvel öltek, mások a fagyos téli éjszakában kínozták a meztelen foglyokat, ismét mások a mérges gázt kezel téli, vagy pedig revolvert, botot, Kyugat-Németországban, Frankfurtban már napok óta : folyamatban van a hírhedt auschwitzi volt náci tábor börtönőrei és alkalmazottai ' ügyének tárgyalása. A bírósági tárgyalás előreláthatólag néhány hónapig tart. Húszon- ! két volt nád gonosztevő felel ] tetteiért a második világhá- ’ ború alatt és előtt elkövetett j gaztetteiért Az alábbiakban néhány i részletet közlünk e tárgya- 1 Iáéról. A bíróság elnöke kimért ! hangon fölteszi a kérdést: Legyen szíves megmondani, Herr Kaduk, teljes nevét és 1 életkorát. A vádlott figyelembe se ve- , szí a bíró szavait, megragadja a mikrofont és rikácsoló hangon, össze-vissza kiabál, törvénytelen eljárásról és vele : szembeni igazságtalanságról hadar. ö a tizedrendű vádlott. ■ Auschwitzban táborőr volt. A . tárgyalás második napján ál- ; lították bíróság elé, hogy mondja el élete történetét. , Arról kiabál, hogy a szovjet hatóságok által halálbün- tetést kapott, ezért a mostani bűnügyi eljárás nem törvényes. A bíró csöndesen megjegyzi. — Ml tudjuk mindezt, Herr Kaduk, és ha eljön az Ideje, erről Is tárgyalunk. Most azonban önről szeretnék valamit,, megtudni. Á vádlott őrjöngése egy kicsit alábbhagy. Elmondja, hogy neve Oswald Kaduk. elemi iskolát végzett, 57 éves, hentes, tűzoltó, a legutolsó foglalkozása ápoló. A bíró megkérdezi, hogy önként lépett-e 1940-ben az SS- alakulatokba. — Igen, uram — válaszolja Kaduk. — Mi késztette erre? — Nem politikai rokok, a politika nem érdekel. A sakkklub. Társaim mind SS-tagok voltak. Kaduk különleges kiképzést kapott, majd előléptették és rögtön az auschwitzi táborba rendelték.
