Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)
1963-12-17 / 294. szám
Imi nagyobb veszteség i pénznél Mire vezei a könnyelműség ~ltélm kezeit a tagság: megvonta a bizalmai emelő érzés annak a tiudahogy jobb életre, boldo asra szövetkezett közösség iga elé állít embereket, s alommal övezi őket. Eli’ja a helyes vezetést, iráitást a közös célok érdekért. Mindenki javára egyane persze nehéz tenni, álidó figyelmes körültekinsei, felelősséggel jár a ve$í~poszt, amit ha jól lát gazdája, joggal számít; tiszteletre, megbecsülésre, mind többen vannak ilyefc. arczali Zsigmond, az ököriülpösd tsz volt elnöke is 7 indult, sokat várt tőle tagság. De, az ő esete mésnt folytatódott. FOGYNI KEZDETT A KÖZTISZTELET Megválasztása idején mais ígérte: legjobb képéé- Se, tudása szerint igyekik ellátni az elnöki tecnket. Rendelkezett is ilyen lajdonságokkal, s a növek• köztisztelet, a tagság révről megnyilvánuló tenrtíaráa jó segítségnek igérkett. Sajnos azonban, a kőzeteiét egyszercsak „fogyni” ■zdett, a cselekvés ereje alább ígyott. Furcsa dolgokat rzdtek ■ beszélni az elnökkel ipcsolatban. Tarczali Zsigmond ahelyett, )gy a szárnyra kelt híreket sztústa volna, az arra alkalmit adó okoik indítékaitól egsz?03adftotta volna magát, út sem jörödött a tagság angulátával. Üres beszédek, ellene való áskálódásak minősítette azokat. Aki ibáját, a közösség rovásáa, a saját anyagi előnyére Lkövetett cselekedeteit kezdik szóvá tenni, azokat hanoskodássnl. „nagy szavakal” való dobálozással igyeezett elhallgattatnl. Az önényeskedést, a szövetkezet árára való özeiméit pedig ovább folytatta. A lejtőn, min önmagát indította él, nár * nem tudott megállni. MEDDŐ FOGADALOM A járási pártibizottság és a járási tanács dolgozói többször elbeszélgettek Tarczali Zsigmonddal. Mindannyiszor azt ismételgette, hogy egyesek rosszindulatúan rágalmazzák, irigylik tőle az elnökséget. Fogadta: többé nem ad okot semmiféle híresztelésre, sőt elnökhöz illő ]ó példával fog előljámi. A párt és tanácsi segítségre is meddő fogadalom maradt ígérete. Nem maradt más hátra, mint alapos vizsgálatot indítani a szövetkezetben. A vizsgálat megindulásakor többen legyintettek a faluban: nem ér az semmit. Tarczalinak nem lehet ártani. Mire alapozták ezt a kijelentést? Nem egyébre, mint arra, hogy Tarczali több Ízben is, amikor veszélyesen csomósodott körülötte a hínár, előszeretettel hangoztatta: a járás az egyik zsebében, a megye a másik zsebében, szükség eseten pedig a minisztérium a farzsebében van. TÉNYEK — VALÓTLANSÁGOKKAL SZEMBEN Ezúttal azonban nem segített semmiféle hangoskodó?. A vizsgálat bizonyítékai mindjobban gyűltek. Kiderült, hogy a közösség rovására, a saját személyes hasznára deszkával, cementtel és egyéb építési anyagokkal manipulált. Mint elnök, vezető beosztásával visszaélve szabálytalanságok sorozatát követte el a baromfitelepen is. Kiderült, hogy az épületanyag és a baromfi dolgokon kívül sertéssel, takarmányrépával, hieemamaggal, illetve azok árával is üzérkedett. Szabálytalanul könyveltetek, fekete pénztárkönyvet vezettetett SALAMONI „ÍTÉLET" De mi történhet akkor, ha a vezető hozzányúl a közös vagyonhoz? Egyenes biztatást ad a potyára, a könnyű szerzeményre ■ hajlamos személyeknek. Az ökörítófülpösi tsE-ben Is megbátorodtak egyes erre hajlamosak, a jogtalan előnyök reményében. Páran négy zsák burgonyát elloptak a közös készletéből. A jobb érzésű tagok megálljt próbáltak kiáltani a tolvajlásofcnak. Akik elvitték a burgonyát, rádöbbentek tettük helytelenségére. Egyikük önként bevallotta a történteket az elnöknek. Meglepetésére azonban Tarczali a homlokára ütött, mintha a legtökéletesebb Salamoni Ítélet született volna ott; haladéktalanul „megoldotta” a lopás kérdését. Mind a négy zsák burgonyát felajánlotta az iskola úttörő tsz-ének. A dolog lényege persze az volt. hogy a volt elnök iparkodott a más botlását is simán elintézni, szabályos eljárásra a saját dolgai miatt már képtelen volt. j FOLYTATÁS - A BÍRÓSÁGON A vizsgálat eredményei — a bizonyító okmányok jeleivel, a mintegy 100 meghallgatott személy vallomásával — jegyzőkönyvbe kerültek. Eredménytelenül szaladgált Tarczali a kocsmákba, megfelelő „tanúk" után. S mint ahogy az nem is történhetett mésképp, a tagság végleg megvonta tőle bizalmát, leváltotta az elnöki posztról és érdeklődve várja a bírósági folytatást. ★ Tarczali Zsigmond esete ismét tanulság: mire vezet a könnyelműség, a közösség érdeke elleni önkényes tettek sora. De arra is nyomatékosan figyelmeztet, mi következhet abból, ha a tagság, a vezetőség a számszaki ügyintézés azonnali cselekvés helyett elnézi, hagyja vagy halogatja a közbelépést, minden megoldást csakis a felsőbb szervektől vár. Mert, bár itt is keletkezett a közösből anyagi kár, az igazi nagy veszteség azonban az, hogy a tsz — legjobb adottságai ellenére — évek óta egy helyben topog, a kiegyensúlyozatlan vezetés és az afoból származó légkör állandóan visszarángatta. És ezt a veszteséget pénzben aligha lehet megjelölni. Asztalos Bálint Gumigyárban Másfél évvel ezelőtt hiány volt a gumilabdából A hűlföldről behozott játékszer igen sokba került. Talán ez tette szükségessé, hogy <t Ruggyanta Arvgyár nyíregyházi üzemegységében megkezdjék a gyártást. Az elmúlt év áprilisában elkészült az első gumilabda. Azóta fáálltak a teljes termelésre. Havonta 35—40 ezer darabot gyártanak, így ez m játékféleség eljut az ország minden játékáru nagykereskedelmi vállalatához. Nagy a kereslet a gumilabda után most, az ünnepek előtt, s a keresletet az idén már teljes egészében ki tudják elégíteni. Képünkön Fekete Marié pettyezi a gumilabdát. Harc az elemekkel Fjjel-nappal épül a fagyban is a Nyugati Főcsatorna Kietlen, göröngyös úton vánszorog a gépkocsi. Csak a távolban húzódó villanypóznák és cserjék nyújtanak némiváltozatosságot. A környezet harctérre emlékeztet. Óriási földhányások, amelyek mögött szinte eltörpülnek a gépek, dózerek. A kemény fagy sem akadályozza egyenlőre a Nyugati Főcsatorna építőit, — Ez csak a nyers munka — mutat a földhányások irányába Lengyel László főmunkavezető. — Kétségkívül az oroszlánrészt mi végezzük, de kemény-feladat marad a kézi munkásoknak is. Hideg-meleg váltakozva Mellettünk egy lánctalpas vesztegel. Kezelője idegesen topog körülötte, közben megenAz ÁFOR figyelmébe: Döcög az üzemanyagellátás Nincs nagyobb bosszúsága a gépkocsivezetőnek, mint benzinkút előtt kocsival sorban állni, várni, s mi re sorra kerülne! ^Nincs tovább, elfogyott! Várni kell, amíg megérkezik a tankautó.” Ez szinte mindennapos jelenség, nemcsak Nyíregyházán, hanem a megyében másutt is. Itt. a városban még csak tűrhető az ilyen eset, ha a másik benzinkútnál még van Üzemanyag. De számtalanszor előfordult már, hogy egyik sem tudott adun Hol azért, mert kifogyott, máskor pedig elromlott a számláló automata. A Hadzel téri benzinkút nem Is olyan régen majd egy hétig volt üzemképtelen, s voltak napok, amikor csak N ágy kalló ban, vagy Tokajban lehetett benzint kapni. Egy vidéki, gyár igazgatójával történt meg, hogy miután Nyíregyházán nem kaptak üzemanyagot, kimentek NagykáUóba. Mire kiértek, a kút készlete elfogyott, de a kocsi tankjában sem maradt üzemanyag. Órákat kellett várni, amíg a tankkocsi megérkezett... Kisvárdán történt, december ll-én. A benzinkútnál a következő felirat: „A kút elromlott.” S a gépkocsik jöttek, a vezetők tanakodtak Vajon hol kapnak üzemanyagot? Végül kisütötték: az állomás mellett van egy AFÓR-lerakat. De a benzinkiadásnál már lejárt a munkaidő. Csak a vezető jóindulatán múlott, hogy kiszolgál lak egynéhány szerencsés képkocsit. Közöttük egy teherautót, amely Budapestre indult áruért, de a kálváriajárással m<fr elfecsérelt pár órát. Nyírbogdár.yban szinte számát sem tudni már gépkocsiknak, motorkerékpároknak. Annak ellenére, hogy az AFOR-nak kirendeltsége van a Kőolajipari Vállalatnál, a környéken lévő gépjármüvek legközelebb csak Nyíregyházán vehéttífek fel üzemanyagot, megyeszékhelyet is tehermentesítenék azzal, ha ott egy benzinkutat létesítenének. Kétségtelen, hogy a városrendezési terv készítése el odázta a Nyíregyházán tervbe vett új üzemanyagkiadó telep megépítését. Azonban ez nem ok arra, hogy ne javítsák a jelenlegi kiszolgálást! Tóth Árpád GÁDOR BÉLA: Garfunk&í és az élői fiika ged néhány káromkodást is. Társai nevetve figyelmeztetik: — Csak a tehetetlen ember káromkodik... Hamar akad segítség, s a dózer már tolja is maga előtt a földet. Keményen meg -kell itt dolgozni minden köbméterért. Harc, amely a gépek és az elemek kpzött folyik. A talaj homokps, a fagy egyenlőre nem jelent komoly akadályt. Csak a hideg. Béni József ingujjban vezeti a lánctalpast. — Itt benn fullasztó a hőség — magyarázza. — De ha kilép az ember, már megfázik. Béni József Bajáról jött, itt csak a vállalat által bérelt kis szobában lakik munkatársaihoz hasonlóan. Az egész napi fárasztó munka után jólesne egy kis meleg, de nincs szén, Ua nem sietsz nagyo-n — 11 mondta Garfunkel elárulom neked az élet titkát. Egy mondat. — Nagyon sietek — mondtam, és már mentem is volna tova, de ez a marha mindig le tud bilincselni valamivel. Ezúttal azt csinálta, hogy felhajtott egy stampedli rumot, hörpintett egyet a feketét pohárból, majd felvett az asztalról egy közönséges gyerekcsörgőt, és gügyögve rázni kezdte. — Elárulom az élet titkát... • ismételte gyügyörészve. ■— Mennyiért? — Húszast — mondta, majd sietve hozzátette. — Tizes! — Megéri... — mondtam és leültem mellé. — Halljuk újabb ökörségeidet. — Kérlek. Az élet titka egy mondatban így hangzik: senki sem felnőtt. Érted? — Értem, Senki sem felnőtt, ez az élet titka egy mondatban. Szervusz. — Várj! — szólt és vissza■ nyomott a székbe. — Megmagyarázom bővebben. Az emberek, köztudomás szerint gyermekként jönnek a világra. Később a társadalom mindent elkövet, hogy felnőtteket neveljen belőlük. Erre minden eszközt felhasznál a nádpálcától egészen a vezércikkig. Ámde az emberek mégsem lesznek felnőttek, csak úgy tesznek, mintha azok lennének. Belül gyerekek maradnak, mert az jobb. Nézd meg, mit szeretnek legjobban az emberek: játszani. Totózni, lottózni, meg szerelmeskedni. Figyeled a gondolatmenetemet? — Nem. — Akkor folytatom. Az emberek a nevelés hatására elkezdik szégyelleni, hogy ők gyerekek, és megjátsszék egymás előtt a felnőttet. A főnök parancsolgat, a lektor nagyképüsködlk az orvos szakállt ereszt és latinul beszél. Holott tulajdonképpen mindegyik labdázni szeretne vagy bigéznt. Láttál te már atomtudóst a futballmeccsen? Vagy láttál már diszpécsert pinpongozni? — Sőt. Láttam éjjeli -pincért nappal meghalni. — Na, látod. Most jövök én, és azt mondom: hulljon le az álarc! Ne nagyképüsködjünk, ne pózoljunk, hanem valljuk be férfiasán, hogy mindnyájan srácok vagyunk az Ur színe előtt, és gyerünk játszani. — Óriási! És ki fog dolgozni? — Mindenki. A munka is játék, ha nem beszélnek róla felnőttesen. Láttál te már főszerkesztőt autót szerelni, és vuitrackereskedöt verset írni? Óriási lelkesedéssel csinálják, mert játszanak. Hát majd ezentúl játszunk bányászosdit, vegyészesdit, az orvosok pedig azt fogják játszani: hot a vakbél, komámasszony?! Óriási, soha nem látott aranykor virrad ránk! A legragyogóbb az emberiség történetében! Nem lesz például háború. A nemzetközi értekezleten összeülnek a nemzetek képviselői, és azt fogják játszani: „Sicc, hátulsó pár, előre fussatok!” Az amerikai elnök reggel bemegy rolleren a Pentagonba, és azt mondja a szenátusnak: „Srácok, ma nem intézünk senkihez jegyzéket. Olyan szép idő van, kimegyünk a rétre, ürgét önteni„.u Az infantillzmus elfogja végre méltó helyét az ég alatt, és az egész világ nem lesz más, mint egy nagy dedó.. — Ne tegyelek tisztába? — kérdeztem aggodalmasan, mert Garfunkel teljes erejéből rázta a csörgőt, és ez arca egészen kivörösödött. Ve már nem lehetett megállítani. — Vj korszak hajnala virradt ránk! Egy felnőttek nélküli, paradicsomi kor, ahol a vérszomjas lakásügyi előadó mellett békésen legelészik a jámbor ágyrajáró. S akinek ez nem tetszik, az megismerkedik fegyvereink erejével. Garfunkel félelmes gesztussal kivágott az asztalra egy gumicsuzlit, aztán fáradtan elmosolyodott, és jóval szeré nyebben hozzátette. — Kapok egy tízest... — Miféle tízest? — kérdeztem gyermetegen. — Hát amit megígértél, ha elárulom az élet titkát... — Ki ígérte meg? Én? kérdeztem csodálkozva. Aztán felállva a helyemről, így szóltam: — Ipics-apacs, nem ér a nevem... Kiöltöttem a nyelvemet, és vidám bakugrások közepette elhagytam a kávéházat. olykor akad csak néhány vös dörrel. Boros Sándor bácsi a legöregebb „szaki”. 56 éves, dolgozott a Dunántúlon, csatornákat, halastavakat csinált. Ö a kis kollektíva szíve-lelke. Pedig, lenne éppen elég ok a bosszúságra. Betegeskedik, a család 300 kilométerre van. Hideg van, fagyos a talaj, mégis keményén, becsülettel dolgoznak* Harapnak az acélfogak — A vízre talán sehol nincs olyan nagy szükség, mint itt. Csak több gépünk lenne — vélekedik. — Sietni kell, mert ki tudja, milyen telünk lesz. Itt még csak boldogulunk valahogy, de arrébb talán a szképer ládák acélfogai is beletörnek a fagyos földbe. Vigyázni kell a partra is. Nehogy tavasszal széjjelmenjen. A gépek gigászi munkája nyomán lassan kibontakozik a Nyugati Főcsatorna körvonala. A partok még rendezetlenek, de tavasszal már alkalmasak lesznek arra, hogy helyes irányba tereljék az éltető vizet. A munkások jogos büszkeséggel mutatják a már elkészült részt Mindennap pénz 1964. július elsejére a Keleti Főcsatornától egészen a Király érig terjedő szakasz vizet ad — mondja Lengyel László. — Több, mint 12 kilométeres hosszúságban lehetőség nyílik az öntözéses gazdálkodásra. óriási jövedelmet biztosít majd ez a termelőszövetkezeteknek. Rajtuk van a környék szeme, a határidő is sürget. Mindennap, amivel hamarabb készül el a csatorna, súlyos forintokat jelent. Tisztába vannak vele, meg is tesznek mindent, amit csak emberileg lehet. Éjszaka a reflektorok fényei mellett folyik tovább a munka. A táj kopár, kietlen. Az éltető víz azonban néhány év múlva teljesen megváltoztatja a környék képét. Bogár Fcrení 1963. december 1*.
