Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)

1963-12-15 / 293. szám

A főosztályon végigfutott a szenzációs hír: „Mézes Hugó odavágta a vélemé­nyét a pórénak... — Es a főosztályvezető, hogy viselte eV — kérdez­te valaki kajánul. — Megrándultak az arc­izmai — nevetett egy benn­fentes -—, de Mézes Hugó jól felkészült, tényeket mondott az osztály munká­járól és elvileg támasztotta alá állítását. Erre mit tehe­tett egyebet, lesütötte sze­mét. Mézes kartárs a nagy nap estéjét tisztelői körében töl­tötte az egyik budai kisven­déglőben. Barátai nógatták, mondja már el, hogyis tet­tént? Hugó mélyet sóhajtott, •utána elmosolyodott. .,Ho­gyan...? Amikor szólásra (Bátor ember emeltem a kezem, láttam, a főnök viszolyogvi ráncolja a homlokát. Már sejtette, hogy dicsérni fogom. Le kell szögeznem, dörögtem feléje, hat hónapi együtt­­múködéi feljogosít e megál­lapításra, hogy ön a legkivá­lóbb vezető, akivel csak ebben a szakmában dol­gom volt. — Hugó bátyám — kér­dezte az egyik fiatal — ezt a szemébe mondtad? — Bele én— nevetett Mé­zes és nagyot kortyolt a sö­réből. — Ha láttátok volna kezének azt a kétségbeesett, elhárító mozdulatát. De GÁDOR BÉLA: Bonyolult vásárlás Pesti cukrászdában tii té­rné]! yt vásárolni nem tarto­zik a legkönnyebb és leg­­üdí'iöbb feladatok közé, nor­mális körülmények között ser«. De hadd mondom el egjr aránylag bonyolult vá­sárlásom hiteles történetéit Tessék jól figyelni. 'Bementem a cukrászdába, ahol. rengeteg csinos és íny­csiklandozó külsejű süte­mény fogadott. Habozás nél­kül kiválasztottam a leg­­esinosabb elárusítónőt, és megjelöltem azt a három darab süteményt, amelynek elfogyasztását tervbe vet­­teiii. Ezenkívül kértem még egy .gesztenyepürét is. A kisasszony felírta egy szá­­molöcédulára a három sü­temény árát, villámgyorsan összegezte a számjegyeket amiből kiderült, hogy 10 fa. rúd! 65 fillér lefizetése elle­nében a süteményeket álve­­hetem, ha majd egyszer el­jön az ideje. Ezután egy másik blokkra felírta a gesztenyepüre árft, négy forint tizet, és egy P betűt is. írt a blokkra, ami nyil­ván. „pürét” jelentett. Tes­sék jól figyelni, mert ennek később jelentősége lesz. Ezekután még egy pillantást vetett a süteményes szám­láin/ majd mégállapítván hogy áz összegezésben té­vedett, ' a 10 forint 65-ös számlát 11 forint 65-re ja­vította. Én' a két blokkal a pénztárhoz fáradtam, és váciam soromra. Néhány percnyi civilizált tülekedés után a pénztárositö színe elé, - kerültem. Megjegyzem, hogy kivételes szerencsém volt, mert a Nationalkasz­­sza ezúttal nem romlóit él abban a pillanatban, ahogy odaértem. Mert, ezt csak mellékesen jegyzem meg, a Nation alkassza rendszerint abban a; pillanatban szokott el ^omlani, amikor az én blokkomra kerül a sor. Ilyenkor ugyanis néhány percig várni kell, amig elő­kerül Jenő, olf 'os overall­­báf»i és egy srófhúzó és kö­tőtű felhasználásával addig piszkálta a fo<»ast:°rekeket mig ismét működésbe nem lépnek. Fz most nem volt A ,. '-I■!,-r-T,ö eTk^zdte 2 blokkolást, és benyom‘a a gépen . a tízest Te^sé’- iól firtvpio; mert ennek később jelen.tő«-é(>e lesz. ’Á pénztárosnő működését ugyanis, az én hangom állí­totta meg. Egy pillantást vetvén a fejjel lefelé álló számokra, pechemre mecál­­laoítottam. hogy az eláru­sító;, kisasszony összeadása volt, helyes, és ezt közöl­tem is a pé'nztárosnővel. Ő megköszönte éberségemet, % blokkot 10 forint 65-re ja­vította. Ezek után előbb a púpét blokkolta le, majd látyán munkája eredmé­nyét, f°!.sik oltott; — . Szánt -isten! A tize? már be volt nyomva, most mit csináljak? Valóban, a blokkon 14 forint 10 fillér volt látható, mely összeg sem a három sütemény árának, sem a püré árának nem. meg. A pénztárosnő kezét tördelte kétségbeesésében, úgyhogy segítségére siettem tanácsommal. — Egyszerű a megoldás — mondtam. — Blokkolja le a differenciát, a tíz forint ötvenötöt.. Majd meglátjuk, mit hoz az idő. A pénztárosnőt meggyőz­te fatalista érvelésem, de a szorongás nyomai nem tűntek el arcáról. Esedezve kérlelt: — Tessék elmagya­rázni a csórna golóban, mi­ről van szó... Ugyanis a blokkal a cso­­magolóba kéllett fárad­nom, ahol illő sorállás után a csomagolónő színe elé kerültem. A kartársnő ré­mülettől dermedten nézett rám. Hosszú és kimerítő magyarázatom nem nyugtat­ta meg. Egész testében resz­ketett a felindultságtól: _ De hiszen a püré kü­lön számlára megy! Hogyan tudok ón így a pürével le­számolni— Most hosszú, izgatott szó­váltás következett a csoma­­golónő és, a pénztárosnő kö­zött, amelyből én bepillan­tást nyerhettem volna a püré rendszer rejtelmeibe, ha lenne hozzá fogékonysá­gom. így csak az emberi in­dulatok shakespearei ka­vargásában gyönyörködhet­tem. Végül is, bizonyos idő múltán szerényen így szól­tam: — Bocsánatot kérek... Én vettem, cukrászati terméke­ket, azok ellenértékét kész­pénzben kifizettem, az áru itt van az orrom előtt, tes­sék azt nekem ideadni, a többi az önök dolga. A csomagoló kartársnő azonban nem látta ilyen egyszerűnek a dolgot. Elro­hant, hogy megkeresse az üzletvezetőt. Közben az élet ment tovább, csak én áll­tam ott tehetetlenül a pult sarkánál, orrom előtt a ki­fizetett süteményekkel. Megkíséreltem, hogy a má­sik csomagolönőt megkör­nyékezzem. Minden • ered. mény nélkül. Szórakozottan és bűntudatosan keresztül­nézett rajtam. Végre előke­rült az üzletvezető. Amint megismerkedett a tényállás­sal, azonnal intézkedett A süteményeket nekem ítélte. Én boldogan markoltam fel csomagomat, de azért ma­radt valami hiányérzetem. Elmenőben, bizalmasan odahajoljam a csórna golO- nőhöz: — Tessék már mondani, miért kellett itt nekem, vá­rakoznom? A kisasszony fülembe súgta a titkot: — Mert ön volt az egyet­len tanú arra, hogy a pénz­tárosnő követte el a hibát... Megnyugodva és egy ki ót. büszkén távoztam. Ez zért mégis más érzés. Nem :int vevő várakoztam, ha­­ie mint koronatanú. engem nem zavart. Engem nem lehet megfélemlíteni! Még azt fejtettem ki, hogy amig főosztályunk munkája ilyen biztos pilléreken, az ilyen embereken nyugszik, mint ö, addig az ágyamban én is nyugodtan nyugszom. Taps és hurrázás után Mézes kartás így folytatta: „Tudjátok, az értekezleten előzőleg mindenféle csip-csup ügyet feszegettek. Hogy rossz a Pest környéki telepek anyagellátása, hogy nincs biztosítva az átmenet az évre. meghogy sok udvari munkás még nem kapta meg a rhitiudom én mijét... És így tovább... Tudjátok, nem akarom sérteni őket, különben rendes emberek, de hogyis mondjam, mélyről jöttek. Faragatlanul beszél­nek, amit gondolnak, ki­mondják, alig lehet nevelni őket. De azért akad bíztató momentum is. Például ott van a fiatal Gurdics. Az én nevelésem. Ha látnátok, milyen ügyes. Véleményt még nem mond, de ragyogó fejttechnikával máris töké­letes biztonsággal bólogat úgy, hogy azzal mindig a felettese véleményét húzzza alá... Van tehát utánpótlás barátaim! E szavaknál Mézes kartárs szeme homályos lett, de nem törölte le az ünnepi pillanat szülte nemes férfikönnyet. Ordas Nándor Szeret táncolni? Nagyon. Akkor miért nem tanul meg. KÉP SZÖVEG NÉLKÜL g/RF* —■ Milyen szépen lebarnultál! — Te viszont borzalmasan elsápadtál: Azt javaslom, jöjjön inkább a jövő héten, mert a«, igazga­tó ma idéges! Arany János öt versének cí­me van rejtvényünk bekül­dendő soraiban. Megfejtés után, helyes sorrendbe rakva a verscímek első betűi egy pá­lyadijat nyert művét adják. Beküldendő sorok: vizsz. 21. 45., 63., függ. 20. és 43. Ezenkívül beküldendő még a pályadíjat nyert mű címe. Vízszintes: 1. Hazárd­játék. 5. Gyors égési fo­lyamat. 7. A Látván SZSZK fővárosának régi neve. 11. Az ENSZ angol betűi. 12. GÜ. 14. Személyes névmás. 15. Légi, idegen szóval. 16. Az ókori mi­tológiában a vakvéletlen is­tennője. 19. Csőfurat átmérő. 21. Arany vers cím. 23. Van bátorsága 24. Francia négy­szög: lovassági alakulat. 25. Helyhatározórag. 27. Záp ke­vert betűi. 29. Spanyolul folyó. 30. Gondol. 32. Azonos magán­hangzók. 34. Korszak. 37. Ket­tőzve gyermekjáték. 38. össze­kevert lom! 40. Tejtermék. 42. Vissza: nóta. 44. Azonos más­salhangzók. 45. Arany vers cím. 46. Mennyei. 47. Évszak. 48. IVN. 49. Egy angolul. 50. GA. 51. CON. 52. Névelővel női becenév. 54. ZL. 55. Ismétlés rövidítve. 56. Pauza (ék. hiány). 58. Készít-e jegyzetet? 59. Ön­költség, fenntartási költség. 61. Lószerszám. 63. Arany vers cím. 68. Ö-val a végén arany és drágakő mesebeli országa. 69. Bíztató. 70. ... tíka, repü­léssel kapcsolatos szó. 72. LOAN. 73. Testrész. 74. A vízsz. 5. ellensége. 75. Orrjel­ző. Függőleges: 1. Kézmelegítő volt régen. 2. Végtelen elekt­ród! 3. Törvényhozó testület volt Spanyolországban és Por­tugáliában 1911-ig. 4. Vissza: Öra szerkezeti része. 6. Kerget. 7. Becézett férfinév. 8. így fek­tetik a gyerekeket, ha kevés a fekvőhely (ék. hiány). 9. Visz­­sza: egy németül 10. Irányt mutató szó. 13. Fiatal nőstény­­szarvas többesszámban. 14. Kukorica más szóval (ék. hiány). 17. Igen kis növésű. 18 meg van benne a szándék. 19. Francia kártyalap. 20. Arany vers cím. 22. A zenében élénk­ség. 26. Munkatárs. 28. Börtön, fogház, zárka régi közhaszná­latú szóval. 31. A burzsoá mo­nopóliumok egyik formája. 33. A görög abc utolsó betűje. 35. Méreg. 36. Elektolizis útján KERESZTREJTVÉNY fémmel von be (ék. hiány). 37 Szobrok anyaga. 39. Az SZTK elődje. 41. Vissza: férfinév. 42. Járatlan, tájékozatlan, hozzá nem értő. 43. Arany vers cím. 44. RTO. 51. Orosz író utóne­vének csupán kezdőbetűjével. 52. Névelő. 53. Görög félsziget­ről való. 55. Munkahelyek. 56. C-vel az elején zajtalanság. 57. Varázsló pap (ék. hiány). 59. Rá. 60. Mássalhangzó kiejtve. 62. Előzetes vázlat. 64. NRIR. 65. Kétjegyű mássalhangzó. 66. Vissza: száz fokon a víz. 67. Fűszer. 71. Kettőzve: cu­korkái éle. A megfejtéseket legkésőbb december 22-ig kell beküldeni. A helyes megfejtők között 10 db könyvet sorsolunk ki. December 1-i rejtvénypályá­­zatünk nyertesei: Megfejtés: Írország déli és középső részét dominiumi stá­tussal ruházták fel, mint ír Szabad Államot. Nyertesek: Frecska László­­né, Galántha Klára, Márkus Józsefné, Tamás Lajosné nyír­egyházi, Molnár Erzsébet csen­­geri, Horváth Andrásné máté­szalkai, özv. Deme Sándornc és. Veres Gyuláné nyírbátori, Vincze László vajai, Hankóczy József ófehértói kedves rejt­­vényfejtői'nk. A nyereményeket — egy-egy szép könyvet — postán küld; jük ,el.

Next

/
Thumbnails
Contents