Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)
1963-12-14 / 292. szám
Még most sem robbant Mérk-Jeges-tenger-Spanyolország... 1962. decemberében kezdődik ez a témájában, megoldásában Mikszáth ..Korlétfá”-jálioz hasonló történet. A fent irt időpontban a tzakszervezet megyei munkavédelmi ellenőre megállapította, hogy a kisvárdai kórház acetilén-gázfejUsz'őjértek időszaki vizsgálata aktuális. A vizsgálatot annak kell elvégeznie, alrí ezelőtt végezte, A kórház gondnoka főbb hetes munkával megállapította az irattári adatokból, hogy a korábbi vizsgát a HŐTERV végezte. 1963. január 4-én írt nekik. A válasz február 11-én érkezett meg: „Nem mi vagyunk az illetékesek, forduljanak az Egészségügyi Minisztériumhoz”! A minisztériumba küldött levélre a megyei tanács egészségügyi osztályától kaptak dörgedelmes választ: ..Nem kell minden aprósággal a miniszterhez futni! Az időszaki vizsgálatot egy debreceni kazánbiztos végzi. forduljanak ahhoz!” És a gondnok fordult, mert a gázfejlesztő még most sem robbant fel... A kazánbiztos március 2-i válaszából kiderült, hogy nem ő az illetékes erre a megtisztelő feladatra, hanem a megyei tanács által egy külön erre a célra feljogosított személy. A gondnok március 6-i levelére 11-én jött a tanácsi válasz és tanács: „A vizsgálat elvégzése J. Z. gépészmérnökre tartozik, írjanak neki! És a gondnok írt, mert nem akart börtönbe kerülni a gázfejlesztő felrobbanása esetén. Két ízben írt J. Z.-nek aki egyszer sem válaszolt. S közben teltek a napok, hetek, hónapok, levelek jöttek-mentek ide-odaj ebben az ügyben, s szapori-f tották a kórház postaköltségét és a gondnok bosszúságát... Levél ment a megyei tanácshoz, onnan a kórházhoz, J. Z-től szintén a kórházhoz, a kórháztól a Tiszakécsket Perm etezőgyár hoz, a permetezőgyártól új fent a kórházhoz, a kórháztól J. 7,-hez — és a gázfejlesztőt még a mai napig sem vizsgálták át. Közben újabb munkavédelmi ellenőrzés Is volt. Az ellenőr megígérte, hogy segít az időszaki vizsgálat elvégeztetésében. Hát segített is: szeptember 10-i jegyzőkönyvében súlyos hiányosságként említette a vizsgálat elmulasztását.. Eddig a történet, s most következik a gordiusi csomó megoldása: A gondnok, látván, hogy az időszaki vizsgálatot végrehaj‘s,ni ncm lehet, mert nincs illetékes, megrendelt egy új 2500 forintos acetilén gázfejlesztőt. A jövő év első negyedében meg is luipja. Addig m*g a régivel dolgoztat, ha ugyan időközben az fel nem robban. Mert könnyen felrobbanhat... Dehát mit tegyen a szegényember? Igaz is, mit tegyen’ Ugyanis most meg a hidrofor időszaki vizsgálata esedékes... Azt hisszük, érdemesebb még most megvenni az új hidrofort, semmint egy év múlva, amikor kiderül hogy erre a vizsgálatra sincs illetékes... Töltőtollát kemény, energikus betűket írva vezeti a negyedív papír gépelt sorai alatt: Kákos Mihály párttitkár. Vagy féltucatnyi értesítést ír alá. Egyéni gondokra, észrevételekre válaszol. „Vagyok, aki voltam“ Az utolsó aláírás után összecsavarja az írószerszámot, ritkuló ősz haját hátra simítja. Én meg nézem a fehér hajú embert; ilyen idős korral nem láttem még párttitkárt. — Az időm nem sok még, mindössze hatvanhárom év. Inkább az egészségem, az rakoncátlankodik. — Irónikusan teszi hozzá; — A hirtelen klímaváltozások ajándéka. — Klímaváltozások? Mérken? — ötvenben tértem haza a világ másik végéből, Észak- Kanadából, a Jeges-tengertől. Azelőtt meg Spanyolországban jártam, Afrika szomszédságában. Utána megint Kanada, majd, mint mondtam, 1950-ben ez a soha nem felejtett kedves szülőfalum... Azonnal munkához, harchoz kezdtem. Végül is szív és tüdőtágulást kaptam. Tűrést, óvatosságot kíván. Egyéb baj nincs. El tudom én még látni a párttitkárságot. Míg a kezem, lábam tenni tudom, vagyok, aki voltam. Tudatot adott a párt A családnak soványka életreményt ígért huszonkilencben a négy holdacska. Kákos Mi-Ratkó József Gyorsan fejlődik a javításszolgáltatás Kevés a szakmunkás és a beruházási keret a ktsz-eknél Kákos Mihály megpróbáltatásai — Levél „A cselekvés a hitem“ Kamulaból hály pedig nem akart, nem tudott senki szolgája, lábakapcája lenni. Az alakoskodást, sutyi-mutyiságot hasonlóan gyűlölte. Teljes embernek vallotta magát, s emberségéből szikrányit sem engedett. Nemcsak magának alkotott véleményt, elképzeléseit másoknak is mondta. A hivatalos rendszer hamar szemet vetett rá és most már kétszeres okot is érzett a kivándorlásra. Hátha jobb lesz. — Sajnáltam a családom, sírt a feleségem, kislányom. Magam se hittem, hogy olyan írtóztató messzire kerülök — emlékezik. — Nem törődtem vele, csak munkám legyen, ke- ^ ressek. Meg: hagyják békén aj becsületemet. Végül mégis csak be kellett látnom, hogy ott sem vaj minden... Még abban az évben, mikor megérkeztem, beléptem a kommunista pártba. Mindjobban felismertem önmagámban, hogy amit azelőtt csak éreztem, tudattá a párt alakította bennem. Ugyannyira, mikor megtudtam, hogy a spanyol nép fegyvert fogott a szabadságért, demokráciáért, elnyomói ellen külföldről is segítséget vár, pillanatig se haboztam. Hivatalosan tiltva volt a toborzás, dé a kommunisták megtaláltuk a módját, hogy akik önként jelenkeztünk, el is jussunk Spanyolországba. Zalka Mátéval Kákos Mihályné mégcsak nem is sejtette a magyarországi Szabolcs megyében, a mátészalkai járás Mérk kézségében, hogy az 193»—1938 között a férjétől várt levelek .Spanyolországban íródtak. S ezek a levelek a szokott munka- és kelenséges gránát a hős tábornok, Zalka Máté kocsiját felrobbantotta... Az igazi kárpótlás Tizenhárom évvel ezelőtt tért vissza fél világot bejárt küzdelmes útjáról. Még abban az évben párttitkárrá választották. Volt tsz-elnök is, s mióta az egész falu a nagyüzem mi gazdálkodás útjára lépett, a kommunisták ragaszkodása újra a pártszervezet élére állította. S még mindig nem mond nemet! Pedig 1960 óta nyugdíjas, a Szocialista munkáért érdemérem kitüntetés tulajdonosa. Megérdemelné a gondtalan pihenést. — Nem. Egyáltalán nem fizetésért csinálom. A cselekvés a véremben van, mondhatnám úgy is: a hitem. A pénz nem kárpótolhat mindent. Az élet alakulása, a fejlődés a régivel szemben — az igen. Életem eddigi eseményei után sem tartanán* magám kommunistának, ha azt mondanám: téged, Kákos Mihály ne érdekeljen már a holnap. Míg élek érdekel, amit tudok, megteszem érte. Kinn erősen alkonyodik a decemberi délután. Felveszi nagykabátját, fejébe teszi a kalapot. Gondosan bezárja a pártiroda ajtaját és kerékpárra ül. Hogy el ne késsé a tsz vezetőségi gyűlés kezdetét. Asztalos Bálint A SÖRFEJTŐGÉ.PNÉL A KISZÖV sokszínű — fczolgáltatlásá, javítási részlegeit ábrázoló — térképén az utóbbi évek erőteljes fejlesztése ellenére is sok még a fehér folt. Több községben, s elsősorban a távoli Szatmárban, Beregben hiánycikk a fodrász, a tv és rádióműszerész, a bádogos és üveges szakember. A ktsz-ek fő célja már nem az új termék előállítása, hanem a lakosság szolgálata. Ezt tükrözi, hogy ma nyolcvan javító-szolgái fató részleg működik a megyében. A három év alőtti 18 milliós évi javítási, szolgáltatási érték idén hatvankétmilliéra nőtt. 1964-ben már hetvenmillió az előirányzat. retre lenne szükség a gyors javuláshoz. A beruházási aszszegek is nőnek, az elmaradottság azonban jóval nagyobb, mint, hogy egy—két év alatt megoldhatnák a problémát. Kisipari szövetkezeteinkben jelenleg több, mint ötezren dolgoznak. Ez a létszám is kevésnek bizonyult már a növekvő igények kielégítéséhez. A legnagyobb gond a rádió, tv, női fodrász, építő-, és vasmunkás szakemberek munkába álk'tása. Kevés az ilyen szakember a megyében. A Íriszek rövidesen segítenek ezen a problémán is: ezer tanulót vettek fel, közöttük ilyen szakmákat tanulnak már sokan. Ezenkívül az ország más részein működó szakmunkástanfolyamokra is küldenek megyénkből dolgozókat, hogy elsajátítsák a szakmákat. A KISZÖV vezetői közölték: termelő üzemeikben a jövőben sem emelkedik a létszám, sőt néhány szövetkezettől a javító-szolgáltató munkára irányítanak át jó szakmunkásokat. A lakossági igény mind jobb kielégítését azzal is szolgálják a ktsz-ek, hogy dolgozóik általános és politikai oktatásra járnak, munkásakadémiákon ismerkednek behatóan a szakmával. (bálint) Tovább bővül a lakosság számára dolgozó hálózat is. Vásánosnaményban és Baktalórántházán 800 ezer forintból énül új szoleáltató üzemház. TornyospáVán, Csen gerben 200 ezer, Záhonyban félmillió, Nyíregyházán 700 ezer forintot költenek a szolgáltató egységek bővítésére. Jelentős terhet vállalnak a munkából a megye földmű vessző vetkezetei. Több körzetben szállítják már teherautók a Javítandó ruhát, lábbelit, műszaki cikket a távoli községekből a legközelebbi műhelybe. Ez na gvon enyhíti a lakosság gondjait, gyorsabb lett a javítás, csökkent a szolgáltatási idő. A lakosság részére végzett munkát serkenti a ktsz-eknél azok a rendelkezések Is. amelyek szerint öt százalékkal kapnak több nyereségrészesedés e .fjyítá'han. szolgáltatásban dogozók. Az intézkedések ellenére még mindig sok a tennivaló. A szövetkezetek mevved szövetségénél elmondták: Ismerik a problémákat, de nagyobb összegű beruházási ke-Ördögi szerencséje van, fiatal barátom. Oh, ha én lehetnék az ön helyébe! Micsoda lehetőségek, micsoda perspektíva! Sajnos, az ifjúság múlandó, sóvárgásom hiábavaló. De legalább osztályrészemül jutott kései éveimre, hogy felkarolhatok ilyen tehetséges fiatalokat, mint maga. Holnap tárgyalja a bíráló bizottság az ön újítását, s én leszek a korreferens. Mondom, maga szerencsés csillag alatt született, mert bennem olyan emberre talált, aki legbensőbb ügyemnek érzem az ifjú kollegák felkarolását. Hogyan? Feketét főzet? Igazán kedves, rajongom érte. Tehát az újítása. Ahogy általában isméit erőmből telik, megvédem, kedves kollega. Csak semmi szerénykedés és hálálkodás: nem Iterül nagy fáradságomba. Hiszen az ön elmés szerkezete, amely duplájára emeli a forgácsoló népek kapacitását, minden szónál többet mond. Hirtelenjében nem is találok olyan egyént, akihez hasonlíthatnám az ön tehetségét. Persze, néhány részletkérdés még tisztázásra vár, de kicsire nem adunk. Kár, hogy öt perc múlva négy, s nincs időm AJÁNLAT vázolni újítása szépséghibáit. Hogy beülhetünk egy presszóba? Remek, ölt mindig fején találja a szöget. Jó, nem bánom, fél konyak is jöhet a duplához. Ön egyre inkább a hatalmába kerít, fiatal barátom. Szervusz, azt hiszem én vagyok az idősebb. Az újítás sikerére! Ja, hogy az újítás szépséghibái. Hát kérlek, esetleg beleköthetnek a szerkezet előállítási költségébe. Harmincezer, az mégiscsak harmincezer. No, de ne ijedezz, én nyomban kijátszom kontralapomat a szőrszálhasogatóknak: kétezer megtakarítás elérhető, ha teszem fel, a szerkezet vázát olcsó műanyagból s nem importlemezből készítjük. Hehehehe, ugye jó az öreg a háznál? Node, drága barátom, jó lesz vigyázni, ez már a negyedik fél konyak. Bár rajtam nehezen fog ki. Egészségedre! S persze, az sem lehet közömbös a cégnek, hogy a szerkezet valamennyi alkatrészét házilag resetről szóló egyszerű tudósítások helyett még kedvesebb, a család iránt ragaszkodóbb hangúak voltak. — Meg akartam kímélni itthoni szeretteimet a felesleges riadalomtól. Ami levelet írtam, előbb Kanadába küldtem egyik jó elvtársamnak, az ottani borítékba tette, ottani bélyegző került rá. Ha pedig... — kis szünetet tart, fehér haján megint végigsimít. — Ha pedig a fasizmus elpusztít, a feleségem — amennyire mindig ismert — tudom, teljes bocsánattal megértett volna. Szerencsésen életben maradt. Egy szomorú emlékre azonban mindig fájó szívvel gondol: látta, amikor egy eltudja elkészíteni Na, látod, ezekre is gondolni kell. Fel a fejjel, bízz a régi, tapasztalt rókában. Még ma éjjel nekidülök s elvégzem a szükséges módosításokat. Oh, ne izéij már, kérlek, hiszen te sem lopod a pénzt. Tessék, itt van vissza kétszáz, nekem öt piros ínséggel elég. Talán még egv duplát, konyakkal„ Látod, ezt becsülöm benned. SqJc mai fiatal a csillagokban jár, fütyül az idősebb kollegákra. De te... Te, más vagy. Csalhatatlan zseni, igazi tehetség vagy. No nézd csak, lassan éjfél. Fel a fejjel, szeretett barátom, holnap résen leszek. (Másnap) Hiába, egy ember, az csak egy ember. De ha én nem vagyok ott, még ésszerűsítésként sem fogadták volna el. Nehéz volt, mégis kisrö- j foltam belőlük háromszáz forint tisztelctdijat. Sebaj, kis kollega, még előtted az élet. S remélem, nem utasítod vissza társulási ajánlatomat. Ezután ma‘d együtt, jó? Mert az újításhoz név is kell. Én nem sajnálom tőled a nevemet— A. S. ARCOK, EMBEREK: A benzinkutas Megállás nélkül dolgozik a benzinkutas. Meztelen,. vörösre- fázott kezével állandóan hajtja a kút szivattyúját, s az egy-egy húzásra monoton kattogással válaszd. Kora este van. Egymás után érkeznek a gépjárművek a Dózsa György utcai benzinkúthoz. A ködből lassan kiválik két fénycsóva, majd egy vörösre festett tartálykocsi. Beáll a sort». Egy Zetor és egy teherkocsi áll előtte. Szabó Sándor gyorsan kiszolgálja őket, majd megindul a föld alatt elhelyezett hatalmas bazin töltése. így jut néhány perc arra, hogy beszélgessünk. Kifáradt az állandó szivattyúzásba. — öreg szerkezet ez már, nem ártana lacserélni. Fáradtságos vele a munka. Képzelje él, mennyit kell szivattyúzni mig az ember feltankolja azt a rengeteg kocsit. Volt már olyan nap, hogy hét-nyolcezer liter üzemanyag ment el. Sokszor egész- karaván áll itt, s a gépkocsivezetők rám kiabálnak, hogy lassan pumpálom. — Meg van elégedve a munkájával? Szereti? — Miért ne. Foglalkozás ez is, csak meg kell szokni. S én már négy éve vagyok az ÁFORT-nál. Mindennap tűnnek fel új arcok, új emberek. Jól esik, amikor reggelenként az iskolába, óvodába siető gyerekek észrevesznek, s köszönnek: „Csókolom benzines bácsi’*. Csaknem valamennyi járókelő arcát ismerem, látom őket amikor mennek, s amikor jönnek munkából. A gépkocsivezetőket is valamennyit ismerem. Tudom, melyik milyen időközönként érkezik, mennyit tankol. — Volt a nyáron egy kedves kis emlékem. Néni tudom, érdemes e elmondani... Engem megkapott. Egy negyvenöt év körüli parasztember jött, kocsival. Valahova szatmárba való volt. Nem lehetett öreg a Moszkvicsa, mert „CE” rendszáma volt Benzint kért, de már hajtotta is le a rendszámtáblát, s dugta a pisztolyt a tartály nyilasába. „Nálam csak gázolaj van bátyám, benzint a Debreceni úton kap — mondtam neki. Elpirult egy kicsit. S aztán kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját, s érett ropogós cseresznvével kínált. Egy nagy ív újságpapírt tele rakott vele. Volt is öröm otthon, hiszen akkor még cseresznyét a piac se látott. — De van kellemetlenség is. Hogy példát említsek, ...hát a ben zi n j egye! de el. Tudja, olykor jönnek vállalati jeggyel, magán járműbe üzemanyagért. S az ember kicsit restelli is magát, olyankor nemet, mondani. Az ilyennek mindig az a vége, hogy azt mondják az embernek, hogy azért nem szolgálom ki őket, mert nem nyomnak egy tízest a markomba. — Na ez elég lesz megint egy pár napra — szól a szaktárs, miközben kihúzza a betonnyílásból a hatalmas gumitömlőt. Ismét tele a föld alatti tartály. A tartálykocsi helyére almásládával megrakott teherautó áll, s Szabó Sándor ismét dolgozni kezd. K. D,