Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)

1963-12-13 / 291. szám

Csökkent az iskolai mulasztás Nyíregyházán l5j gyakorlókért — Szigorítás az építészeknél - Többet teszünk az ifjúság védelméért nyíregyháza várói tanácsa legutóbbi ülésén beszámoltatta munkájáról, tapasztalatairól az oktatási állandó bizottságot. Több, a gyermekek nevelésé­vel közvetlenül összefüggő kér­désre kaplak választ. Múlt évi munkájának kö­zéppontjába az iskolai mulasz­tások csökkentését helyezte az állandó bizottság: tagjai fel­keresték az iskolákat, a taní­tástól elmaradozó gyermekek szüleit s keresték a megelőzés lehetőségét. Ennek nyomán az elmúlt oktatási évben lénye­gesen csökkent az iskolai mu­lasztást Nyíregyházán: éves vi­szonylatban átlagosan 5,7 nap jutott egy gyermekre. Ezen­kívül több akadályt kellett el­hárítani az elmúlt időszakban a folyamatos oktatás útjából. Szép bútorral rendezték be az Üjkisteleki szőlőben újonnan épített kéttantermes iskolát, felújították a bálintbokori is­kolát s az új tizenkettes isko­lánál is időben megoldottak néhány tárgyi nehézséget Lé­péseket tett továbbá az áb. annak érdekébe:!, hogy az általános iskolák nyári tábo­rozását szolgáló sóstói Tóparti Vendéglő művelődési irányítás alá kerüljön. A városi gőz- és kádfürdő építésének megkez­désével gyakorlókért nékül maradt több nyíregyházi is­kola. Részükre a Ságván tele­pen sikerült új területet adni, ahol a politechnikai gyakor­latokat akadály nélkül végez­hetik a jövőben. Időközben felszínre bukkant, hogy a kivitelező ktsz-ek az oktatási . intézményeknél vál­lalt építési, felújítási munkára nem kötnek szerződést s így a munkákat' rendszerint kése­delmesen fejezik be. Ez nagy­ban gátolja az oktató-nevelő munkát Éppen ezért az ál­landó bizottság felhívta az al­sófokú oktatási intézmények gondnokságát: jövőre már ja­nuár és február hónapban ve­gye fel a kapcsolatot a kivi­telezőkkel s megállapodásai kát rögzítsék szerződésben! ROSSZ TERVEZÉS: 600 didergő diák Reprezentatív külsejű épület áll Vásárosnamény­­ban. 600 gimnazista új ott­hona. Egészen új, mindössze két hete költöztek bele a tanulók. Az épület való­ban szép, beépített szekré­nyekkel, ablaksorával meg­nyeri a látogató tetszését. Ülamnnk 6,5 millió forin­­rnt áldozott, hogy a tanulók kedvezőbb körülmények kö­zött sajátíthassák el a tn­­dományt. Gyönyörű gimnázium, nagy befektetés és mégis— A tanári szobában télika­bátba, bundába burkolt ne­velők topognak a* asztalok előtt. A falon hőmérő, plusz 5 fokot mutat. Még a leg­edzettebb emberek sem en­gedhetik meg maguknak, hogy ilyen helyen kiska­­bátban legyenek. A tanter­mek déli fekvésnek. Itt lé­nyegesen kedvezőbb a hely­zet. ..Melegebb” van. Plusz 14 fok! A diákok időnként felállnak, az ének ritmusá­ra helybenjárást végeznek, hogy cpv kicsit felmeleged­jenek. Szaporodik a hiány­zók száma is. Megfáztak, betegek. Ez az áldatlan állapot már két hete tart. Hosszas huzavona után szakembe­rek szálltak ki a helyszínre. Megállapították, hogy a ka­zánház felépítése teljes egészében a tervek szerint történt. Átépítet: csak úgy végezhető, ha módosítják a terveket. A kéményseprők szerint 6 méterrel magasí­tani kellene a kéményt, a szerelőknek aas a vélemé­nye, hogy egy kéményre nem kapcsolható háromnál több kazánegysé<g, itt pedig öt van rákötve. A központi fűtés felett még tart a vita, s a diákok tovább dideregnek. De mi történik, ha hidegebbre for­dul az idő? Senki nem kí­vánhatja. hogy 10—13- fo­kos tantermekben a tanulók vagy akár a tanárok ered­ményt produkáljanak. A baj azonban nem jár egyedül. A 4 plusz 2-es gyakorlati oktatásra beren­dezett gimnázium megálla­podást kötött a Nyírmadai Állami Gazdasággal, a tanu­lók gyakorlati oktatására. A gazdaság szakembert bo­csátott rendelkezésükre. Az 5-ös AKÖV kisvárdai ki­­rendeltsége vállalta, * hogy a hét első négy napján ki­szállítja a tanulókat a gaz­daságba. A vállalás csak papír maradt, néhányszor kijött ugyan a kocsi, de az utóbbi időben hiába vár­ják. A tantestület kénytelen elférni a tanmenettől, a Nyírmadai Állami gazdaság jogosan reklamál: minek a szakember, ha nem jönnek a diákok? Az autóbuszok máris so­kat késnek. Emiatt a vi­dékről bejáró tanulók oly­kor 'csak a második óra közepén érkeznek a tante­rembe. Sürgős intézkedésre van szükség! Bogár Ferenc Az utóbbi hónapban széle­sebb alapra helyezték a vá­ros ifjúságának védelmét: különböző munkaterületekről mintegy hatvan aktívát sike­rült bevonni a veszélyeztetett fiatalok ellenőrzésébe. Meg­kezdték a kedvezőtlen körül­mények és viszonyok között nevelkedő gyermekek alapos feltérképezését, így könnyeb­ben tudnak majd segíteni rajtuk. Több nyíregyházi vál­lalat ajánlotta fel segítségét olyan esetekre, amikor a gyer­mekek fejlődését szociális okok gátolják: az ilyenek szüleit, vagy magukat a 18 éven aluli fiatalokat a lehető legrövidebb időn belül munkához, kere­sethez juttatják. A következő félesztendőben a felvilágosító munkát is előtérbe helyezik: 1964. júniusáig hatvan, gyer­mek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos tájékoztatót tarta­nak a városban, környékén. (as) Téli szünidő: december 22-től január 5-ig December 22-én kezdődik és január 5-ig tart a hagyomá­nyos téli szünidő. Az utolsó ta­nítási nap tehát december 21-én szombaton, szünet után az első pedig január 6-án hét­főn lesz. Kulturális szemle 300 ezer úttörő részvételével A téli vakáció kiemelkedő eseménye az úttörők 6. kultu­rális szemléjének bemutató-so­rozata: a rajz- illetve csapatve­télkedőkön — hozzávetőleges számítások szerint — több mint 300 000 vers és mesemondó, bábjátékos, ifjú muzsikus, éne­kes, és „népi táncos” áll majd a közönség és a zsűri elé. Garibaldi-leveleket találtak A szovjet archívumokban Garibaldi néhány eddig isme­retlen leveleire bukkantak. E levelek fényt vetnek a nagy olasz hazafi életének egyes mozzanataira. A most megtalált levelek kö­zött van egy érdekes dokumen­tum: Kossuth Lajos — Gari­baldihoz intézett levele. Eb­ben a levélben Kossuth arról ír, hogy a magyar ifjúságot fel­lelkesítette az olaszországi né­pi harc. Kossuth Garibaldi fi­gyelmébe ajánl egy fiatalem­bert, aki Magyarországról fog­ja felkeresni, hogy együtt har­coljon az olasz forradalmá­rokkal. 21. — Persze, persze, ha így van — mondta ő eltitkolva az ijedtségét —, holnap még kö­rülnézek, aztán vagy-vagy. Ha kapok munkát bejelentkezem, ha nem, elmegyek, pedig na­gyon jól meglennék itt magá­nál. Aznap este a fiatal lány, aki élelmezéséről gondoskodott, el­vitte a hírt az elvtársaknak. Másnap reggel érte jöttek. Csomagolt s elvitték Alsógöd­re, ahol egy fűszerkereskedő kiadta a vikendházát. Üggyel­­bajjal fűteni is lehetett ben­ne. — Megteszi két fiatalnak, — mondta a fűszeresnek Hoff­man Karcsi, aki a megállapo­dást közvetítette. — Rendes tisztviselők, a lány is a fiú is, Legfeljebb egy hónapig lesz­nek Pesten. Piri is megjött Dunakesziről, együtt foglalták el az alsógö di lakást. Minden jól ment az első napokban, de aztán vá­ratlan nehézségek támadtak. A fűszeresné barátkozni akart Pirivel, hívta, menjen vele sé­tálni, moziba, színházba. Nehéz volt kitérni a meghívások elől. De eleget tenni azoknak ép­penséggel lehetetlen volt: a rendőrség körözte mindkettő­jüket. Udvariasan, feltűnés nélkül tovább kellett állni. Bárdék elküldték Hoffmann Karcsit. Ö megint segített. Fel­­sőgödön egy Müller nevű csa­lád baromfitenyésztéssel fog­lalkozott. Két hétre kiadták az egyik szobájukat a pihenni vá­gyó „vidéki házaspárnak”. Néhány nap múlva felkeres­te őket Éva. Bárd András fe­lesége. A párt üzenetét hozta Kurimszkynak el kell hagynia Magyarországot — menjen Bécsbe —, Pirinek pedig ha­mis papírokat szereznek, hogy bejelentkezhessen. ★ Papp Feri vasárnap este Rá­kospalotára ment. Badanti ré­vén az előző csütörtökön talál­kozója volt egy Gyuszi nevű elvtárssal. A Népművészeti Múzeum lépcsős kapujánál várt rá. Tóni előzetes leírása alapján mindjárt megismerte: széles vállú, kerek arcú, rövid­re nyírt bajusszal, barátságos, nyílt tekintetű. — Te vagy hát Papp Feri? örülök, hogy megismerlek. Hosszabban kellene beszélget­nünk, gyere fel hozzám. Itt la­kom a Tűzoltó utcában. Ha szükség lenne rá, te úgy tu­dod, hogy Brandt tanító va­gyok, hallottad, hogy órákat adok, számtan és mértan lec­kéket szeretnél venni. A Tűzoltó utca páratlan ol­dalán volt a ház — a számát nem nézte meg — ahol „Gyu­szi” lakott. Odafent, a szűk, bútorozott szobában — plüss­­takarós kanapé, keskeny szek­rény, kis kerek asztal és két szék volt minden berendezése — Mária Sándor regénye A zendülő hevert az asztalon és egy vastag Babits kötet, a Ha­lál fiai. Gyuszi pemetefű cukorkával kínálta, szüleiről, munkájáról Luca napi szokások a régi Nyírbogéi ónkban A Luca naphoz nagyon sok babonás népszokás fű­ződött országszerte. Ma már amolyan megmosolygoft tör. téneteik ezek, amelyek a ré­gi idők embereinek gondol­kodásáról, fantáziájáról ta­núskodnak. Akárcsak a nép­mesék a Luca-napi szoká­sok is népraja szempontból érdekesek. Az utóbbi eszten­dőkben tűnőben vannak, itt ott már csak az öregek em­lékezete tartja számon őket. Éppen ezért helyes és fon­tos ezek összegyűjtése, nép­rajzi feldolgozása.. A legismertebb, legálta­lánosabb szokás a lucaszék készítés volt Szólás is ma­radt fenn erről: Lassan ké­szül, mint a Luca széke. Régen Nyírbogdányoan Lu­­ea napján kezdték faragni a lucaszéket. Karácsony szombatjáig kellett elkészül­nie. Akkor aztán aki a szé­ket csinálta, elment a templomba, a széket letette a szenteltvíz tartó alá, ő maga ráült, s figyelte a ki­felé jövőket. A néphit ugyan­is azt tartotta, hogy így meg lehet tudni, ki boszor­kány a falubeliek közül. Az, akin a széken ülő szarvakat „látott", boszorkány volt A székfaragó vitt magával félkilónyi mákot is, hogy alkalom adtán szétszórhassa, mert ha a boszorkányok észrevették, hazáig üldöz­ték. S mivel a boszorká­nyoknak útközben fel kel­lett a szétszórt mákot szed­niük, hazamenekülhetett ha­ragjuk elől(!) / A nyírbogdánvi nr lá­nyok Luca-napi tit- zzatos műveletei, amelye1' mind a férjkeresést, fé” Lógást szol­gálták, szint-' , ismertek or­szágszerte Az eladó lány, makor .-nid sem láthatta. kiment a kertbe. Hátt ü oda­­állt a kórókuphoz, , ahány napraforgószárat e sze bírt fogni a háta mc gött, kie­melte, s megszá? iolta. Ha páros volt a k' íúzott szá­rak száma — P st jelentette, hogy még az idén férjhez megy, ha r Íratlan számú volt — azt, hogy bizony várhat mér a férjhezmenés­­sel. Ez- tán odament a szalmáké maihoz, csutakot csinált, a közepére madza­got köcött, s addig dobálta ért az alkalmatosságot a fa ^gai közé, míg fel nem akadt. Ha már első dobás­ra fennakadt- örülhetett: azt jelentette, hogy egy éven belül bekötik a fejét. Ha a második, harmadik dobás sikerült csak — akkor viszont várhat a jegykendő­re két-hárotn évet... Persze, * nagylányok nemcsak arra voltak ki­­—hogy mikor, ha­nem arra hogy kihez mennek férjhez. K>■ pedig így lehetett megtudni: Luca napján este apró céduláim ráírták a számításba jöhet«, legények nevét, s a cédu­lácskákat galuskatésztába gyömködtók, kiszaggatták, s feltették főni. A lány any­jával, családjával együtt árgus szemmel figyelte, me­lyik galuska bukkan fel elő­ször a forró tésztalében. Azt az eladó lány kikapta a vízből s kifejtette belőle a cédulácskát. S nagyon bol­dog volt, ha az a név jött ki először, akinek gazdáját amúgyis a legjobban ked­velte. A következő próbát is el­adó lányok végezték. Ki­mentek este a disznóólhoz, belerúgtak, s ahányat a hí­zó röffentett, annyi év múl­va mentek férjhez a hiede­lem szerint. Ezt meg-meg­­próbáljájí még ma is Nyír­­bogdányban. persze, csak mulatságból. _ Bodnár Bálint érdeklődött. Aztán rátért ta­lálkozásuk céljára: segítenie kellene ifjúmunkás röplapok készítésében. v— Elég komolynak, megbíz­hatónak ismerünk. Vállalnád? — kérdezte. — Kivel? — érdeklődött. — Már ismered őket — nyug­tatta meg Gyuszi.- — Találkoz­tatok. — A diák? — kérdezte. — Igen — bólintott „Brandt tanító” és hozzátette: — meg a kislány, ök ketten szívesen dolgoznának veled. — Akkor én is — felelte ő. Gyuszi tanácsokkal látta el: legyen óvatos és körültekintő. A Fémlemezipar pártsejtjének munkájában mostantól kezdve ne vegyen részt. — De Badanti? — kérdezte zavartan. — Ö tudja, hogy más meg­bízatást kapsz — mosolygott Gyuszi. :— Legközelebb még eljössz vele a Kazinczy utcá­ba az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék ülésére, hogy útrava­­lóul kapj egy kis politikai in­formációt, aztán a továbbiak­ban arról már az összekötőd gondoskodik. Munkásotthonba és más ilyen helyekre ne járj olyanokkal, akiket a rendőrség ismer, ne jöjj össze. A címet, amit Fürst Sándor­tól kapott, nem írta fel, de jöl megjegyezte. Újfalura, a Beze­­rédi utca negyvenháromba kellett mennie, Varga István kazánkovács lakására. Csabai Kálmán, az Eötvös­­kollégista diák várta ott egy kislánnyal, akit Aliznak hív­tak és nyolcadikos gimnazista volt. Gyuszi jól tudta: két he­te ismerte meg őket. Már az első találkozáson nagyon ro­konszenvesnek találta mind­kettőjüket. Nemcsak harcos­társak voltak, hanem — ezt minden mozdulatuk elárulta — szerelmesek - is. A Capitol mozi mellett talál­kozott velük, egy esős délutá­non. Elmentek jó darabig. A Baross tér sarkán a cukrászdá­ban beszélgettek hármasban. Aki összehozta őket — Pistá­nak hívták — már a mozitól nem messze elvált tőlük. Hármasban beszélgettek, köz­ben tanulmányozták egymást. Azok ketten őt, ő Alizt és Kál­mánt. Megtudta, hogy a fiú bé­kési, a lány pesti szülők gyer­meke. Biztonságosabb társal­góknak bizonyultak, mint ő- Neki kicsit nehezebben ment az ismerkedés. Eleinte zavar­ta, hogy a fiú bölcsészhallgató, a lány is diák. Öltözetéről ítél ve urilány. De aztán hamaro­san feloldódott köztük a fe­szültség. Aliz és Kálmán olya­nok voltak, mint a többi ha­sonlókorú fiatal, akkor is, ha beszédük tárgya idegen fülnek kissé szokatlannak tűnt volna, Ott, akkor kevés időt töltöt­tek „hivatalos” dolgokkal. — Ezek nem ide valók mondta Csabai. Éppen csak megállapodtak csendesen az időpontban: mi­kor találkoznak majd újra. En­nél többet nem is mondtak: •Együtt kell majd dolgoznunk, hogy mit, azt még mi sem tudjuk. Ment Feri a csikorgó villa­moson. A perronon átsüvített a szél. Kevesen utaztak. To­pogott, hogy ne fázzon a lá­ba. Eszébe jutott újra Aliz és Kálmán, a beszélgetés a cuk­rászdái sarokban. Felsóhajtott: — Szépen együtt vannak gv ndolta. M. st kétszeresen érezte ne­héz gondját. Két hete múlt, hogy Katival az a baj történt a tüntetésen. Estig bent tartot­ták a Hársfa utcában. Utána a szülei napokig nem engedték el hazulról, ö pedig, mikor megunta a várakozást gondolt egy merészet, és elment hoz­zájuk. Már előzőleg volt ná­luk egyszer-kétszer. Akkor úgy tűnt, szívesen látták. Ezúttal éppen csak, hogy ki nem tes sékették. Kaszásné hellyel se kínálta. Azt mondta, fél, ha az ura hazajön, patáliát csap. — Miért? — kérdezte ő. Egy kicsit tetette magát, hogy az asszonyt megnyugtassa. Szán­dékosan úgy tett, mintha már el is felejtette volna „azt a kis kellemetlenséget”, mintha semmi jelentőséget nem tulaj­donítana neki. — Még kérdi? — Az asszony tekintete csupa szemrehányás volt. — Talán jobb is — aján­lotta —, ha most nem várja meg az uramat^ mert nagyon haragszik. Kati néni került volna ilyen helyzetbe, ha ma­ga Papp úr, nem hívja magá­val a Körútra. Már megint Papp úr. nem Ferenc — gondolta. — Honnan tudtam volna — védekezett, — hogy ilyen csetepaté lesz? — Legalább ne tetesse ma­gát — mondta az asszony —, gyárban dolgozik, ott . jól tud­ják, mi készül. Igazán nem kislánynak való dolog. Ilyen szégyen... Még jó, hogy nem verték meg. Be is csukhatták volna. Bár az is elég, hogy egy ártatlan gyereknek , végig kel­lett hallgatni azt a sok durva beszédet, ami ott végbement. Mindennek elmondták sze­gényt, fenyegették, tökdöslék. — Hát most már mindegy — próbálta megnyugtatni Kaszás* nét. — Kati hamar elfelejti. — Az is lehet, hogy felírták a nevét, a címét — dohogott tovább az asszony, — az egész család meg lesz bélyegezve. Még az apjának is az állásába kerülhet. Mit szólnának a cég­nél, ha megtudnák? Kati sírt. Ellenkezett az any­jával. Öt pedig nyugtatni pró­bálta, ne sértődjön meg az anyja kiíakadásai miatt. Mi­lyen megható volt, amint erő­­sítgette: — Feri nem tehet róla, nem volt ott, én magam csináltam az egészet. Nem is bánom, nem szégyellem. A szemét is kika­partam volna annak a vadállat rendőrnek, mert megütött egy nyomorék asszonyt. Mégse várta meg Kaszást, el akarta kerülni a kellemetlen találkozást. Ha a lány apja go­romba lenne, nem tűrhetné szó nélkül. De végül is, nem állhat oda veszekedni Kati ap­jával. Eljött. Azóta titokban talál­koztak néhányszor. Aztán Kati biztatására egy este mégis el­ment. Kaszás otthon volt. Ép­penséggel nem volt túlzottan barátságos, de az ellenkezője sem. Szűkén mérte a szót, az­tán csak előhozta a dolgot. Vé­gül legyintett: — Most már mindegy. — Látnivaló volt: ar­ról is pontosan értesült, hogy ő előző látogatásakor már meg­kapta a magáét. Kaszásné lassanként mégis lecsillapodott. Célzást tett rá, hogy neki nem volna kifogása ellene, ha együtt jár — Kati­val — bár nagyon fiatal még a lány, ráérne — csak a poli­tizálás aggasztja, mert Papp urat túlságosan érdeklik az ilyen dolgok. — Szükséges az — védeke­zett —, hiszen munkáról, bér­ről, életről van szó. , Akkor Kaszás megpendítet­te: — A megélhetés senkinek Se mellékes, de az ember más módon is elérheti a boldogu­lást. Én például a megbízható­ságommal és a szorgalmammal értem el, hogy jó embere let­tem a cégnek. Egyszer talán azt is ki tad­ná járni — mondta —, hogy egy fiatal, ügyes szakembert felvegyenek javító-karbantartó lakatosnak. Meg tudná keresni azt a pénzt, amit a gyárban, s ez sokkal biztosabb kenyér vol­na. ★ ö megértette a célzást. Látta azt is, hogy a válasza nem tetszett Kaszáséknak. Mert annak az volt a lényege, hogy szó sem lehet ilyesmiről, sose cserélné el a gyárat ilyen állásért. Még akkor se. ha töb­bet keresne. A villamos a Mexjkói útról az Erzsébet királyné útra for­dult. Vargháéknál — tegnap így állapodott meg Csabaival — fél nyolckor vastagon ei lesz függönyözve az udvari lakás ablaka, „ha minden rendben van”. Ha az ablak világos, ak­kor nem mehet be, (Folytatjuk! 1963. december IS. * VADASZ FERENC: j Atizenhgrmbd;« TEL

Next

/
Thumbnails
Contents