Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)

1963-12-11 / 289. szám

Az emberiesség szép példája Hosszabb ideje kórházban kszik községünk egyik la­tja, Medve László, felesége intén beteg, egy balesetből Ifolyólag hosszú ideje ma­­itehdietlen. Így négy gyer­ekük ellátatlanul maradt. nőtanács sietett a bajba tóit család segítségére, ’edvéék háztáji földjéről is nőtanács asszonyai törték a kukoricát, le is morzsol­ok, sőt a szárat is levágták, agy kárba ne vesszen. Úgy érzem, hogy ezek az tszonyok, akik özv. Szabó íihályné vezetésével pártfo­­isukba vették a Medve csa­­dot szép példáját mutat­ok a közösségi gondolkodás­­xk, és cselekedetnek. Gál indorné, özv. Sebestyén yuláné, Bán Gizella, Ros­ts Gézáné és özv. Sárinszky jzsefné cselekedete elisme­rt érdemel. S. D. Csaroda Hozzászólás cikkünkhöz A Kélet-Magyarország szombati számában ' megje­lent „Hogy igazi pedagógu­sokká váljanak” című cikk­hez szeretnék hozzászólni. Tantestületünk a képzett­ség alapján nagyon külön­böző, hiszen tanítanak itt főiskolát végzettek, tanítók es képesítés nélküliek is, de azonosak vagyunk ab­ban, hogy mindnyájan a szocialista emberré nevelés alaprakói vagyunk. Szerin­tem a pedagógus nem a ta­nári diplománál kezdődik, inert ha igen, akkor minek nevezhetnénk magunkat mi képesítés nélküliek? Bevallom örülök, hogy érezhetőm társadalmunk leg­nagyobb ajándékát, azt a megbecsülést, hogy már 18 éves koromban pedagógus lehettem. Hogy a munkában kibontakozzék alkotó ked­vünk, tehetségünk, hogy si­kerélményeket szerezzünk Dalos est Fényeslitkén A nevelőtestület meghívá­sára Fényeslitkére látogatott a Debreceni Gördülőcsapágy Gyár kórusa. A 45 tagú kó­rus dalos estjén zsúfolásig mégtelt a községi kultúrott­hon nagyterme. A műsor előtt adták át a nevelőtestü­letnek a GÖCS ajándékát, az aszúval töltött, díszes, horto­bágyi csikóbőrös kulacsot. A íényeslitkei úttörők küldött­sége meleg szavakkal üdvö­zölte a vendég kórus karna­gyát Temyei Andrást —egy­kori csapatvezetőjüket — és egy láda ízlésesen csomagolt jonatán almát ajándékoztak a kórusnak.-A műsor első részében a GÖCS énekkar Bach, Men­delssohn, Bartók és Kodály műveket adott elő. A műsor második részében a debrece­ni KIOSZ Énekkar szerzett szép perceket a közönségnek. Az énekkarok fellépését még emlékezetesebbé tette Körön­di Györgynek, a Csokonai Színház tagjának közreműkö­dése, aki operákból adott elő részleteket. A szép est után munkás­­paraszt—értelmiségi találko­zót tartottak a vendégek tisz­teletére, ahol a hajnali órá­kig, igen jő hangulatban ma­radt együtt a vendégsereg. Pilcsák Elemér szakfelügyelő és mi képesítés nélküliek „beváljunk” a pályán, jó­részt attól függ, hogy meg­­kapjuk-e munkánk elismeré­sét, megbecsülését. De függ a légkörtől, attól a közös­ségtől is melyben élünk, és amely állandóan hat ránk. Számomra megnyugtató az a felelősségérzet, ami neve­lőtestületünkben megnyilvá­nul a közösség tagjaival, a képesítés nélküliekkel szem­ben is. Idősebb kartájaink, szakfelügyelőink szívesen segítenek, tanáccsal látnak ei bennünket. Kötelességük­nek tartják, hogy belőlünk jó szakembereket; a nép­művelő, tudatformáló mun­kát is szívvel lélekkel vég­ző pedagógusokat nevelje­nek. Tulják, hogy sok mód szertani nehézséggel kell megküzdenünk, és sokat kell tanulnunk. Én az Egri Pedagógiai Főiskola másodéves, levelező hallga­tója vagyok magyar—orosz szákon. Hogy valóban mes­terré váljak, hogy elsajátít­sam az oktatás és a* nevelés módszereit, ahhoz hosszabb idő kell. De hit, szív, biza­lom, alapos pedagógiai tu­dás, és optimizmus is szük­séges. Tárbály Katalin képesítés nélküli nevelő Kisléta Válaszol az illetékes olvasónk panaszára V A D A S Z FERENC: Atizenhrrmbdek TEL Ifj. Nagy Lajos kislétai ol­vasónk panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy a községi ' óvodában, amikor főzés van, átlagosan 10—12 felnőtt is étkezik, és a szü­lők úgy látják, hogy ez gyerekek rovására történik. Bérlettel gyalog Ajs utóbbi egy hónap alatt, már negyedszer fordult elő, bogy engem és több társa­mat nem yctt fel reggel 6,46-kor Sóstóhegynél a Nagyhalász—Nyíregyháza között közlekedő autóbusz. Emiatt késve érkeztem mun­kahelyemre, s természetesen felelősségre vontak ezért. Annál sérelmesebb ez a többször ismétlődő eset, mert 8 éve vagyok bérletes «utóbusz utas. A Záhony­ból közlekedő vonat, menet­rendje miatt, nem alkalmas átázásunkhoz, » villamos pedig három és fél kilomé­terre van lakóhelyünktől, így esak autóbusszal közle­kedhetünk. De az autóbusz, mire Nagyhalászból Sóstó­hegyre ér, már zsúfolásig megtelik. Korábban már szóltam az AKÖV illetéke­seinek, minden esetben ígértek egy kisegítő járat megindítását, de erre még a mai napig nem került sor. Kérdem: akkor miért adnak ki annyi bérletet, amennyinek tulajdonosát — s ezt már előre tudják — úgy sem képesek utaztatni? Ilyen körülmények között, bérlettel a zsebünkben — gyalog „utazunk” munkahe­lyünkre. Deák Mihályné- Sóstóhegy Liliom u. 10. A megyei tanács művelődési osztálya vizsgálatot tartott ez ügyben, és a következő vá­laszt küldte: ,A levél az óvodai főzési idény befejezése után érkezett, így nem tudtuk megállapítani, hogy a pedagógusok óvodai ét­kezése valóban megrövidíti-e a gyerekeket Az étkezők létszámának nö­vekedésével egyidejűleg emel­kedik az étkezésre fordítható összeg is, ennek következtében nem érheti károsodás a gyere­keket. Általános tapasztala­tunk, hogy az óvodák vezetői lelkiismeretesen járnak el a gyerekek ellátása terén, s nem tesznek kivételt a felnőttek ja­vára. A jelzést ennek ellenére szem előtt tartjuk, és a főzés újrakezdése után fokozottan figyelemmel kísérjük a kislé­tai óvoda étkeztetését. A felnőttek ővódai étkezte­tésének engedélyezéséről csu­pán annyit, hogy a pedagógu­sok részére ezt Minisztertaná­csi határozat teszi lehetővé.” Az ököritói Fergeteges tánccsoport sikere Miskolcon December 7-én és 8-án Mis­kolcon rendezték meg az észak-magyarországi nép­tánc tájkonferenciát. A konferencián az ország legjobb néptánc szakemberei mellett öt megye tánccsoporí­­vezetői is részt vettek. A szombat esti Borsod, Hajdú, Heves, Nóg­­rád és Szabolcs megye leg­jobb élvonalbeli, élő hagyo­mányokat színpadra állító, gyermek és közép színvona­lat képviselő népi tánccso­­portjai adtak műsort. Töb­bek között fellépett az Euró­­pahírű Debreceni Népi Együttes, valamint a Diósgyő­ri Vasas Művész Együttese, a Miskolci SZMT Avas Tánc­együttese, a Balasagyarmati Palóc Népi Együttes, az Óz­di Liszt Ferenc Művelődési Ház Táncegyüttese. Megyénk táncmozgalmát a 25 éves ököritófülpösi Fergeteges fmsz tánccsoportja képvisel­te — várakozáson felüli si­kerrel. A motívumokban, és térfor­mában gazdag, lendületes fergeteges tánc volt az egyet­len műsorszám, amely pro­dukció közben vastapsra kész­tette a több százas szakem­ber nézősereget. A műsort elemző vitában a szakemberek egyöntetű elra­gadtatással nyilatkoztak az ököritói tánccsoport gazdag hagyományairól, a tánc érté­kéről és előadásmódjáról. Vitazáró válaszában dr. Ka­posi Edit, a Népművelési In­tézet Táncosztályának veze­tője első helyen említette és részletesen foglalkozott az ököritói műsorszámmal. „Eb­ben a mai formájában is filmre kell vennünk'* ezt a táncot, hogy megörökítsük a tánctudomány számára” — mondotta. A miskolci tájkonferencia az utóbbi években példátlan erkölcsi sikert hozott és to­vább öregbítette megyénk néptánc mozgalmának és a földművesszövetkezeti önte­vékeny művészeti csoportok­nak a jó hírét. Péter László 19. Egy órát töltött ott. Nem történt semmi. Elhatározta: egy barátnőjéhez ' megy An­gyalföldre, nála el lehet né­hány napig. Cigi egy közeli ínségkony­hára ment. Remélte, talál ott valakit, aki segítségére lesz, hogy átöltözzön. Szerencséje volt; öccse egyik barátjával találkozott. Megkérte, menjen a szüleihez, hozza el egyik nadrágját és a sapkáját. Meg­beszélték: egy ismerős szabó mester lakásán találkoznak. Minden jól sikerűit. Az öccse hozta el Ciginek a holmit. A szabómester szívesen segítsé­gére volt. Átöltözött, aztán az öccsével együtt ment el Pest­újhelyre. — Ne kérdezz semmit — mondta Cigi az öcesének. — Ki kell rámolni egy lakást. Eltüntetjük a nyomokat. — Egy mukkot se szóltam — vont vállat az öccse. Hátulról, a kerten keresztül közelítették meg a házat Semmi gyanúsat nem észlel­tek. A zár érintetlen volt, a lakásban nem járhatott senki. Gyors munkát végeztek. A fiatalabb Kurimszky becsoma­golta a sokszorosító gépet és elvitte egy ismerős pékségbe. Visszatért & elvitte az írógé­pet is. Sándor ezalatt, nem kis szívfájdalommal, az ínségmun­kásoknak készült röpiratot égette. Nem volt mit tenni, érezte a veszélyt, jobb, ha megelőzi. Péntek volt, nem készült el a rendcsinálással, ott maradt a lakásban, s szombaton kora hajnalban újra tömni kezdte a kályhába a röpiratokat. Vödörben hordta a hamut az udvarra. Sebtében gödröt ásott a kemény talajba. Nem először tette ezt, volt már gyakorlata benne. Szél kere­kedett, a kéményein át félig égett röpiratokat emelt a szél a magasba. Meg kellett figyel­ni, hova szállnak. Nagy ügy­­gyél-bájjal valamennyit össze­szedte. Eltemette ezeket is a hamuval együtt. Vasárnap már „tiszta” volt a lakás. Cigi túrára ment —Régen láttunk, — mond­ták a fiúk. t— Akadt egy kis munka a szakmában — • felelte —, kel­lett at pénz. + Este Piri üzenete várta: ta­lálkára hívta, Angyalföldre, Hétfőn délelőtt tizenegykor a Körvasút sarkon, a Szent László út — a mostani Mauth­­ner Sándor utca — végén ta­lálkoztak. —Tegnap lant jártam — újságolta Piri. — Megelőztél. — Az egész anyagot eléget tem — mondta a fiú szomo­rúan. — Mi mást tehettél volna? . —A gépek is biztonságban vannak, — Azzal váltak el, hogy egy időre leállnak a munkával. Cigi gyalog ment vissza Pestújhelyre. Aprófát vágott a küszöbön, hogy tüzet rakjon, és éppen arra gondolt, hogy újra „mozgásba hozza” a ci­pészműhelyt, kalapálgat, fol­tozgat egy kicsit, azután leg­alább egy hétre lezárja a la­kást, amikor zörgettek a kerti kapun. — Ez a Peidl-féle ház? — kérdezte egy micisapkás fiatal férfi. — Igen. —Nyissa ki. Állanarendőr­­ség. Mire elhúzta a reteszt, már ott volt Hain Péter is har­­madmagával. —Menj előttünk — dörögte s a házra mutatott. Mielőtt elérték volna a konyhaajtót, Hain hatalmas ütést mért a tarkójára. Be­tuszkolták a szobába. — Hol a lány — kezdték. — Miféle lány? —Majd adok én neked mi­félét — dühöngött Hain, és intett embereinek. Azok rá­rohantak, «gyomron rúgták, pofozták. — Vége a játéknak Ku­rimszky uram — mondta Hain gúnyosan, s a fiú tarkójához nyomta aN revolvert. — Hol vannak a gépek? — Nekem nincsenek gépeim, csak egy-két kaptafám. — Na nézd csak, hogy szá­jai-. — Te bolseviki kutya, bo­londnak nézel bennünket? — Elég sokáig bújócskáztál velünk — mondta dühösen Hain, — de most megszoron­gatjuk a nyakadat. Tudod úgye, hogy mi vár rád? — Mi várna? A szavalókórusért talán csak nem kötnek fel? — A szavalókórusért? Az írógépek, a sokszorosítók hol vannak? A nyomda... — El tetszett téveszteni a címet... Rárohantak, rúgták, pofoz­ták, ahogy érték. — Tudód te nagyon jól, az anyád istenit, hogy milyen gé­peket keresünk, ne add a hü­lyét! Amikor a lakásban nem ta­láltak semmit, a kertből léce­ket kerítettek, szürkülni kezd­ték a pöcegödröt messze egy személykocsi áll* Hain nyilván oda akarja kí­sérni. A saroknál — mielőtt be­fordultak volna —, összeszedte ' minden erejét s könyökével oldalba vágta a főfelügyelőt. Bármennyire óvatos volt is Hain, meglépte a támadás. Ujjai lecsúsztak a fiú karjá­ról, a hirtelen lökéstől bele­­tántorodott az esővízes árok-, ba. Cigi nem látta, mi történt vele. Érezte, hogy szabad a karja, gondolkodás nélkül ne­kilódult és futásnak eredt. — Fogják meg, gyilkos! kiáltotta Hain. — Megölt egf öregasszonyt! A járókelők riadtan meg­álltak. Cigi vékony volt. jól — Ide süllyesztetted, vagy elástad? — Mit? — kérdezte ártat­lanul .; ' — Fuj! — a detektívek ve­szettül káromkodtak. — Nincs ebben semmi. — Ki nem vihették innen — erősítgette az egyik. Cigi a Kinizsi utcai lódenkabátost vélte felismerni benne. De most rendesen fel volt öltöz­ve, Hain dühös, szemrehányó pillantást vetett rá. — Alig­hanem neki köszönhetem — gondolta Cigi, — hogy el­­ügyetlenkedte a figyelést. Úgy látszik másfelé kódorgotí, ami­kor hurcolkodtunk. Bementek a fáskamrába, ásni kezdtek. Aztán a padlást ku­tatták át Összeverték Cigit a kamrában, ütötték a padláson. A hiábavaló keresés után visszamentek a konyhába, kö­rülfogták. — Megmondod-e, hol a Piri? A fiú vállat vont. — Ilyen nevű lányt nejn is ismerek... Hain pofonjától nekiesett a kályhának. A kályha megin­gott,* a kormos kályhacső le­dőlt ráesett Hain fejére. A főfelügyelő megijedt. Azt hitte, valaki hátulról fejbe­verte. De másik pillanatban már tisztában volt a helyzet­tel: kabátjára, ka’apjára vas­tagon dőlt a korom. A detektívek nem tudták megállni, alnevették magukat. Cigi.is vigyorgott. — Röhögsz? — sziszegte Hain, és eszeveszett dühhel esett a fiú gvomrának. Rúgá­sai elöl összegömyedten véd­te magát. ★ Fél három volt délután. Ku­­rimszkyt a detektívek a fal hoz állították, tisztogatni kezdték főnökük öltözetét. — Velem jössz — mondta Hain, miután a kutatás is, a kérdezősködés is eredményte­len maradt. — Ha nem visel­kedsz rendesen, megnézheted magad. Vedd fel a kabátod. Két detektív a lakásban maradt, egy előre ment. Elindultak. Cigi belül ment a járdán, Hain a másik oldal­ról szorosan fogta a karját, hogy ha szökni próbálna, a kerítéshez szoríthassa. így mentek a sarokig. A fiú észrevette, hogy nem bírta a futást. Észrevette, hogy néhányan utána erednek, má­sok igyekeznek'elébe vágni. — Nem igaz! — kiáltott»*' — nem vagyok gyilkos, kom­munista vagyok! Hain tovább kiabált, o is megismételte: — 'Kommunista vagyok? Sokan kiszaladtak a kapuk elé. Cigi érezte, hogy üldözői elmaradnak, újabbak nem áll­nak a helyükbe. A sarki ven­déglőből is kitódulfak az em­berek — kártyázók, munka­nélküliek, — de ezek közül senki se állta útját A következő sarok után a szántóföldhöz ért. Lövés dör­dül Kurimszky hátranézett és térdre eset az ijedelemtől. Egyszer egy detekfívregény­­ben azt olvasta, amikor az üldözöttet találat érte. abban : a pillanatban forróság öntötte el a testét. Végigtapogatta ma­gát. ő a nagy ijedtségen kívül semmit sem érzett. Talpra ugrott és futott to­vább. Felmérte a helyzetet- a detektívfőnöknél kisnjérettl pisztoly lehet. Már nagyobb köztük a távolság, semhogy eltalálhatná. Ez a felismerés megkettőzte erejét, még gyor­sabban szedte a lábait. A rákospalotai temető felé tartott. 'Palota és Pestújhely határán széles út húzódik a köztemető és a zsidó temető között. Arrafelé menekült. Visszanézett, nem látta Haiftt. Egy vadásztársaság kö­zeledett. Kikerülte őket. Tud­ta: a Mátyás utcánál ér vé­get Pestújhely. Putri állt nem messze az utca végén. Rosszullét fogta el. A veré­sek után a rohanás, a szökés izgalma, az ijedtség felkavar­ták a gyomrát. A kerítésnek dőlt hányni kezdett. Megszé­dült, néhány másodpercre el­vesztette az eszméletét. Arra ocsúdott fel, hogy egy kis cigánylány ráncigálja a kabátját (Folytatjuk.) 1963. december 11. 5

Next

/
Thumbnails
Contents