Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)
1963-12-11 / 289. szám
Az emberiesség szép példája Hosszabb ideje kórházban kszik községünk egyik latja, Medve László, felesége intén beteg, egy balesetből Ifolyólag hosszú ideje maitehdietlen. Így négy gyerekük ellátatlanul maradt. nőtanács sietett a bajba tóit család segítségére, ’edvéék háztáji földjéről is nőtanács asszonyai törték a kukoricát, le is morzsolok, sőt a szárat is levágták, agy kárba ne vesszen. Úgy érzem, hogy ezek az tszonyok, akik özv. Szabó íihályné vezetésével pártfoisukba vették a Medve csadot szép példáját mutatok a közösségi gondolkodásxk, és cselekedetnek. Gál indorné, özv. Sebestyén yuláné, Bán Gizella, Rosts Gézáné és özv. Sárinszky jzsefné cselekedete elismert érdemel. S. D. Csaroda Hozzászólás cikkünkhöz A Kélet-Magyarország szombati számában ' megjelent „Hogy igazi pedagógusokká váljanak” című cikkhez szeretnék hozzászólni. Tantestületünk a képzettség alapján nagyon különböző, hiszen tanítanak itt főiskolát végzettek, tanítók es képesítés nélküliek is, de azonosak vagyunk abban, hogy mindnyájan a szocialista emberré nevelés alaprakói vagyunk. Szerintem a pedagógus nem a tanári diplománál kezdődik, inert ha igen, akkor minek nevezhetnénk magunkat mi képesítés nélküliek? Bevallom örülök, hogy érezhetőm társadalmunk legnagyobb ajándékát, azt a megbecsülést, hogy már 18 éves koromban pedagógus lehettem. Hogy a munkában kibontakozzék alkotó kedvünk, tehetségünk, hogy sikerélményeket szerezzünk Dalos est Fényeslitkén A nevelőtestület meghívására Fényeslitkére látogatott a Debreceni Gördülőcsapágy Gyár kórusa. A 45 tagú kórus dalos estjén zsúfolásig mégtelt a községi kultúrotthon nagyterme. A műsor előtt adták át a nevelőtestületnek a GÖCS ajándékát, az aszúval töltött, díszes, hortobágyi csikóbőrös kulacsot. A íényeslitkei úttörők küldöttsége meleg szavakkal üdvözölte a vendég kórus karnagyát Temyei Andrást —egykori csapatvezetőjüket — és egy láda ízlésesen csomagolt jonatán almát ajándékoztak a kórusnak.-A műsor első részében a GÖCS énekkar Bach, Mendelssohn, Bartók és Kodály műveket adott elő. A műsor második részében a debreceni KIOSZ Énekkar szerzett szép perceket a közönségnek. Az énekkarok fellépését még emlékezetesebbé tette Köröndi Györgynek, a Csokonai Színház tagjának közreműködése, aki operákból adott elő részleteket. A szép est után munkásparaszt—értelmiségi találkozót tartottak a vendégek tiszteletére, ahol a hajnali órákig, igen jő hangulatban maradt együtt a vendégsereg. Pilcsák Elemér szakfelügyelő és mi képesítés nélküliek „beváljunk” a pályán, jórészt attól függ, hogy megkapjuk-e munkánk elismerését, megbecsülését. De függ a légkörtől, attól a közösségtől is melyben élünk, és amely állandóan hat ránk. Számomra megnyugtató az a felelősségérzet, ami nevelőtestületünkben megnyilvánul a közösség tagjaival, a képesítés nélküliekkel szemben is. Idősebb kartájaink, szakfelügyelőink szívesen segítenek, tanáccsal látnak ei bennünket. Kötelességüknek tartják, hogy belőlünk jó szakembereket; a népművelő, tudatformáló munkát is szívvel lélekkel végző pedagógusokat neveljenek. Tulják, hogy sok mód szertani nehézséggel kell megküzdenünk, és sokat kell tanulnunk. Én az Egri Pedagógiai Főiskola másodéves, levelező hallgatója vagyok magyar—orosz szákon. Hogy valóban mesterré váljak, hogy elsajátítsam az oktatás és a* nevelés módszereit, ahhoz hosszabb idő kell. De hit, szív, bizalom, alapos pedagógiai tudás, és optimizmus is szükséges. Tárbály Katalin képesítés nélküli nevelő Kisléta Válaszol az illetékes olvasónk panaszára V A D A S Z FERENC: Atizenhrrmbdek TEL Ifj. Nagy Lajos kislétai olvasónk panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy a községi ' óvodában, amikor főzés van, átlagosan 10—12 felnőtt is étkezik, és a szülők úgy látják, hogy ez gyerekek rovására történik. Bérlettel gyalog Ajs utóbbi egy hónap alatt, már negyedszer fordult elő, bogy engem és több társamat nem yctt fel reggel 6,46-kor Sóstóhegynél a Nagyhalász—Nyíregyháza között közlekedő autóbusz. Emiatt késve érkeztem munkahelyemre, s természetesen felelősségre vontak ezért. Annál sérelmesebb ez a többször ismétlődő eset, mert 8 éve vagyok bérletes «utóbusz utas. A Záhonyból közlekedő vonat, menetrendje miatt, nem alkalmas átázásunkhoz, » villamos pedig három és fél kilométerre van lakóhelyünktől, így esak autóbusszal közlekedhetünk. De az autóbusz, mire Nagyhalászból Sóstóhegyre ér, már zsúfolásig megtelik. Korábban már szóltam az AKÖV illetékeseinek, minden esetben ígértek egy kisegítő járat megindítását, de erre még a mai napig nem került sor. Kérdem: akkor miért adnak ki annyi bérletet, amennyinek tulajdonosát — s ezt már előre tudják — úgy sem képesek utaztatni? Ilyen körülmények között, bérlettel a zsebünkben — gyalog „utazunk” munkahelyünkre. Deák Mihályné- Sóstóhegy Liliom u. 10. A megyei tanács művelődési osztálya vizsgálatot tartott ez ügyben, és a következő választ küldte: ,A levél az óvodai főzési idény befejezése után érkezett, így nem tudtuk megállapítani, hogy a pedagógusok óvodai étkezése valóban megrövidíti-e a gyerekeket Az étkezők létszámának növekedésével egyidejűleg emelkedik az étkezésre fordítható összeg is, ennek következtében nem érheti károsodás a gyerekeket. Általános tapasztalatunk, hogy az óvodák vezetői lelkiismeretesen járnak el a gyerekek ellátása terén, s nem tesznek kivételt a felnőttek javára. A jelzést ennek ellenére szem előtt tartjuk, és a főzés újrakezdése után fokozottan figyelemmel kísérjük a kislétai óvoda étkeztetését. A felnőttek ővódai étkeztetésének engedélyezéséről csupán annyit, hogy a pedagógusok részére ezt Minisztertanácsi határozat teszi lehetővé.” Az ököritói Fergeteges tánccsoport sikere Miskolcon December 7-én és 8-án Miskolcon rendezték meg az észak-magyarországi néptánc tájkonferenciát. A konferencián az ország legjobb néptánc szakemberei mellett öt megye tánccsoporívezetői is részt vettek. A szombat esti Borsod, Hajdú, Heves, Nógrád és Szabolcs megye legjobb élvonalbeli, élő hagyományokat színpadra állító, gyermek és közép színvonalat képviselő népi tánccsoportjai adtak műsort. Többek között fellépett az Európahírű Debreceni Népi Együttes, valamint a Diósgyőri Vasas Művész Együttese, a Miskolci SZMT Avas Táncegyüttese, a Balasagyarmati Palóc Népi Együttes, az Ózdi Liszt Ferenc Művelődési Ház Táncegyüttese. Megyénk táncmozgalmát a 25 éves ököritófülpösi Fergeteges fmsz tánccsoportja képviselte — várakozáson felüli sikerrel. A motívumokban, és térformában gazdag, lendületes fergeteges tánc volt az egyetlen műsorszám, amely produkció közben vastapsra késztette a több százas szakember nézősereget. A műsort elemző vitában a szakemberek egyöntetű elragadtatással nyilatkoztak az ököritói tánccsoport gazdag hagyományairól, a tánc értékéről és előadásmódjáról. Vitazáró válaszában dr. Kaposi Edit, a Népművelési Intézet Táncosztályának vezetője első helyen említette és részletesen foglalkozott az ököritói műsorszámmal. „Ebben a mai formájában is filmre kell vennünk'* ezt a táncot, hogy megörökítsük a tánctudomány számára” — mondotta. A miskolci tájkonferencia az utóbbi években példátlan erkölcsi sikert hozott és tovább öregbítette megyénk néptánc mozgalmának és a földművesszövetkezeti öntevékeny művészeti csoportoknak a jó hírét. Péter László 19. Egy órát töltött ott. Nem történt semmi. Elhatározta: egy barátnőjéhez ' megy Angyalföldre, nála el lehet néhány napig. Cigi egy közeli ínségkonyhára ment. Remélte, talál ott valakit, aki segítségére lesz, hogy átöltözzön. Szerencséje volt; öccse egyik barátjával találkozott. Megkérte, menjen a szüleihez, hozza el egyik nadrágját és a sapkáját. Megbeszélték: egy ismerős szabó mester lakásán találkoznak. Minden jól sikerűit. Az öccse hozta el Ciginek a holmit. A szabómester szívesen segítségére volt. Átöltözött, aztán az öccsével együtt ment el Pestújhelyre. — Ne kérdezz semmit — mondta Cigi az öcesének. — Ki kell rámolni egy lakást. Eltüntetjük a nyomokat. — Egy mukkot se szóltam — vont vállat az öccse. Hátulról, a kerten keresztül közelítették meg a házat Semmi gyanúsat nem észleltek. A zár érintetlen volt, a lakásban nem járhatott senki. Gyors munkát végeztek. A fiatalabb Kurimszky becsomagolta a sokszorosító gépet és elvitte egy ismerős pékségbe. Visszatért & elvitte az írógépet is. Sándor ezalatt, nem kis szívfájdalommal, az ínségmunkásoknak készült röpiratot égette. Nem volt mit tenni, érezte a veszélyt, jobb, ha megelőzi. Péntek volt, nem készült el a rendcsinálással, ott maradt a lakásban, s szombaton kora hajnalban újra tömni kezdte a kályhába a röpiratokat. Vödörben hordta a hamut az udvarra. Sebtében gödröt ásott a kemény talajba. Nem először tette ezt, volt már gyakorlata benne. Szél kerekedett, a kéményein át félig égett röpiratokat emelt a szél a magasba. Meg kellett figyelni, hova szállnak. Nagy ügygyél-bájjal valamennyit összeszedte. Eltemette ezeket is a hamuval együtt. Vasárnap már „tiszta” volt a lakás. Cigi túrára ment —Régen láttunk, — mondták a fiúk. t— Akadt egy kis munka a szakmában — • felelte —, kellett at pénz. + Este Piri üzenete várta: találkára hívta, Angyalföldre, Hétfőn délelőtt tizenegykor a Körvasút sarkon, a Szent László út — a mostani Mauthner Sándor utca — végén találkoztak. —Tegnap lant jártam — újságolta Piri. — Megelőztél. — Az egész anyagot eléget tem — mondta a fiú szomorúan. — Mi mást tehettél volna? . —A gépek is biztonságban vannak, — Azzal váltak el, hogy egy időre leállnak a munkával. Cigi gyalog ment vissza Pestújhelyre. Aprófát vágott a küszöbön, hogy tüzet rakjon, és éppen arra gondolt, hogy újra „mozgásba hozza” a cipészműhelyt, kalapálgat, foltozgat egy kicsit, azután legalább egy hétre lezárja a lakást, amikor zörgettek a kerti kapun. — Ez a Peidl-féle ház? — kérdezte egy micisapkás fiatal férfi. — Igen. —Nyissa ki. Állanarendőrség. Mire elhúzta a reteszt, már ott volt Hain Péter is harmadmagával. —Menj előttünk — dörögte s a házra mutatott. Mielőtt elérték volna a konyhaajtót, Hain hatalmas ütést mért a tarkójára. Betuszkolták a szobába. — Hol a lány — kezdték. — Miféle lány? —Majd adok én neked mifélét — dühöngött Hain, és intett embereinek. Azok rárohantak, «gyomron rúgták, pofozták. — Vége a játéknak Kurimszky uram — mondta Hain gúnyosan, s a fiú tarkójához nyomta aN revolvert. — Hol vannak a gépek? — Nekem nincsenek gépeim, csak egy-két kaptafám. — Na nézd csak, hogy szájai-. — Te bolseviki kutya, bolondnak nézel bennünket? — Elég sokáig bújócskáztál velünk — mondta dühösen Hain, — de most megszorongatjuk a nyakadat. Tudod úgye, hogy mi vár rád? — Mi várna? A szavalókórusért talán csak nem kötnek fel? — A szavalókórusért? Az írógépek, a sokszorosítók hol vannak? A nyomda... — El tetszett téveszteni a címet... Rárohantak, rúgták, pofozták, ahogy érték. — Tudód te nagyon jól, az anyád istenit, hogy milyen gépeket keresünk, ne add a hülyét! Amikor a lakásban nem találtak semmit, a kertből léceket kerítettek, szürkülni kezdték a pöcegödröt messze egy személykocsi áll* Hain nyilván oda akarja kísérni. A saroknál — mielőtt befordultak volna —, összeszedte ' minden erejét s könyökével oldalba vágta a főfelügyelőt. Bármennyire óvatos volt is Hain, meglépte a támadás. Ujjai lecsúsztak a fiú karjáról, a hirtelen lökéstől beletántorodott az esővízes árok-, ba. Cigi nem látta, mi történt vele. Érezte, hogy szabad a karja, gondolkodás nélkül nekilódult és futásnak eredt. — Fogják meg, gyilkos! kiáltotta Hain. — Megölt egf öregasszonyt! A járókelők riadtan megálltak. Cigi vékony volt. jól — Ide süllyesztetted, vagy elástad? — Mit? — kérdezte ártatlanul .; ' — Fuj! — a detektívek veszettül káromkodtak. — Nincs ebben semmi. — Ki nem vihették innen — erősítgette az egyik. Cigi a Kinizsi utcai lódenkabátost vélte felismerni benne. De most rendesen fel volt öltözve, Hain dühös, szemrehányó pillantást vetett rá. — Alighanem neki köszönhetem — gondolta Cigi, — hogy elügyetlenkedte a figyelést. Úgy látszik másfelé kódorgotí, amikor hurcolkodtunk. Bementek a fáskamrába, ásni kezdtek. Aztán a padlást kutatták át Összeverték Cigit a kamrában, ütötték a padláson. A hiábavaló keresés után visszamentek a konyhába, körülfogták. — Megmondod-e, hol a Piri? A fiú vállat vont. — Ilyen nevű lányt nejn is ismerek... Hain pofonjától nekiesett a kályhának. A kályha megingott,* a kormos kályhacső ledőlt ráesett Hain fejére. A főfelügyelő megijedt. Azt hitte, valaki hátulról fejbeverte. De másik pillanatban már tisztában volt a helyzettel: kabátjára, ka’apjára vastagon dőlt a korom. A detektívek nem tudták megállni, alnevették magukat. Cigi.is vigyorgott. — Röhögsz? — sziszegte Hain, és eszeveszett dühhel esett a fiú gvomrának. Rúgásai elöl összegömyedten védte magát. ★ Fél három volt délután. Kurimszkyt a detektívek a fal hoz állították, tisztogatni kezdték főnökük öltözetét. — Velem jössz — mondta Hain, miután a kutatás is, a kérdezősködés is eredménytelen maradt. — Ha nem viselkedsz rendesen, megnézheted magad. Vedd fel a kabátod. Két detektív a lakásban maradt, egy előre ment. Elindultak. Cigi belül ment a járdán, Hain a másik oldalról szorosan fogta a karját, hogy ha szökni próbálna, a kerítéshez szoríthassa. így mentek a sarokig. A fiú észrevette, hogy nem bírta a futást. Észrevette, hogy néhányan utána erednek, mások igyekeznek'elébe vágni. — Nem igaz! — kiáltott»*' — nem vagyok gyilkos, kommunista vagyok! Hain tovább kiabált, o is megismételte: — 'Kommunista vagyok? Sokan kiszaladtak a kapuk elé. Cigi érezte, hogy üldözői elmaradnak, újabbak nem állnak a helyükbe. A sarki vendéglőből is kitódulfak az emberek — kártyázók, munkanélküliek, — de ezek közül senki se állta útját A következő sarok után a szántóföldhöz ért. Lövés dördül Kurimszky hátranézett és térdre eset az ijedelemtől. Egyszer egy detekfívregényben azt olvasta, amikor az üldözöttet találat érte. abban : a pillanatban forróság öntötte el a testét. Végigtapogatta magát. ő a nagy ijedtségen kívül semmit sem érzett. Talpra ugrott és futott tovább. Felmérte a helyzetet- a detektívfőnöknél kisnjérettl pisztoly lehet. Már nagyobb köztük a távolság, semhogy eltalálhatná. Ez a felismerés megkettőzte erejét, még gyorsabban szedte a lábait. A rákospalotai temető felé tartott. 'Palota és Pestújhely határán széles út húzódik a köztemető és a zsidó temető között. Arrafelé menekült. Visszanézett, nem látta Haiftt. Egy vadásztársaság közeledett. Kikerülte őket. Tudta: a Mátyás utcánál ér véget Pestújhely. Putri állt nem messze az utca végén. Rosszullét fogta el. A verések után a rohanás, a szökés izgalma, az ijedtség felkavarták a gyomrát. A kerítésnek dőlt hányni kezdett. Megszédült, néhány másodpercre elvesztette az eszméletét. Arra ocsúdott fel, hogy egy kis cigánylány ráncigálja a kabátját (Folytatjuk.) 1963. december 11. 5
