Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)

1963-12-11 / 289. szám

\z üzemi agitáció és a szocialista brigádmozgalom *1 Szabolce-Szátirnár megye Építők között mínusz 2 fokos hidegben Az Árpád Utcán, a daru alatt — ..Majd ha 15 evet lehúz, ő sem didereg“ — Mit játszót Papp Laci ne.rs ipari jellegű, de ma már az iparban, közlekedés­­beh — beleértve az építő­ipart is — közei 25 ezren dolgoznak, és ez a szám ál­landóan növekszik. A jól szervezett és hatásos üzemi agitációt az Is megköveteli, hogy valamennyi üzemben az utóbbi években alakul­tak, vagy vannak kialakuló­­ban a törzsgárdák. Ismei-ve sajátos nehézsé­geinket, növekvő termelési feladatainkat, a megyei párt­végrehajtóbizottsága foko­zott figyelemmel foglalko­zik a fiatal üzemekben fo­lyó politikai tömegmunká­val, a termelés pártellenör­­zésével. Korábban a termelési agitáció főképp azt célozta, hogy a dolgozók szeressék meg munkahelyüket és be­osztásukat, használják ki a munkaidőt, tartsák be a munkafegyelmet és tanulja­nak, szerezzenek nagyobb tudást. Ma már többet beszélünk a szocialista munkaverseny­ről, a saocialista brigádmoz­galomról, sőt a verseny még magasabb rendű formájá­ról; a szocialista műhely, üzem, vállalat, gazdaság cí­mért folyó vetélkedésről. Elmondhatjuk, hogy me­gyéikben a versenymozga­lom jó úton halad. Megfe­lelő (ütemben szerveződnek a tórzsgárdák az üzemek­ben, a vállalatoknál. I.énye­­gétoeo még az építőiparban is megszűnőben van a ko­rábbi nagymérvű fluktuáció. Ez a tény megsokszorozta a termelési agitáció hatékony­sági. Az üzemek dolgozóit a jövőbe vetett bizakodás jel­lemzi. Ugrásszerűen meg­nőtt a tanulási vágy. Pár évvel ezelőtt még alig lehe­tett „megagitálni” üzemeink dolgozói közül néhányat, hogy tanuljon, vagy képez­ze magát tovább. Ma viszont a dolgozók kérik — követe­lik a tanulás lehetőségének megteremtését. A fizikai dolgozók ezrei tanulnak me­gyénkben is általános, vagy középiskolában. Megnőtt a szafctechnikumok iránti ér­deklődés. Az 1962—1963-as tanévben több mint 3040 felnőtt dolgozó végezte ta­nulmányait különböző tech­nikumokban, amíg egy évvel korábban csak 1700-nn. A gazdasági vezetők és a műszaki dolgozók nagy ré­sze megértette, hogy a mun­kaverseny & termelés szer­ves része, hogy a dolgozók nevelése, szakmai felkészült­ségük fokozása a termelés színvonalának emelkedését szolgálja. A fentieket igazolja, hogy 3963-ban 730 brigád 6300 fővel vesz részt a szocialis­ta brigádmozgalomban. Ör­vendetes, hogy a jó agitáció eredményeikónt mintegy 1000 dolgozó nő is bekapcsoló­dott. ★ A termelési agitáció mi- Iven formáit alkalmaztuk és alkalmazzuk a jövőben a termelés tökéletesítése. az emberek gondolkodásának tovább formálása érdeké­ben? Néhány évvel ezelőtt arz üzemek nagyságától függően létrehoztunk agitáelós kol­lektívákat. Ezeket a kollek­tívákat különböző feladatok­kal bíztuk meg. Időközön­ként a pártszervezetek veze­tőségei összehívták az elv­társakat, beszámoltatták a végzett munkáról, és Újabb feladatokkal bízták meg őket Hamarosan rájöttünk, hogy ez a módszer nem elég eredményes. Abban az idő­ben nem voltak jelentős zárt üzemeink, hiányoztak • töraagárdák, szervezetle­nek voltak a brigádok, nagy volt a fluktuáció. Ezek az agitáció; kollektíváit kizáró­lag a párttagokból rekrutá­­lódtak, holott az egyébként is kis létszámú párttagság nem egyenletesen oszlott meg a termelőfolyamat egyes szakaszaiban. Éppen a fentiek miatt nem volt meg­felelő ezeknek a csoportok­nak a2 irányítása, összefogá­sa sem. A Központi Bizottságnak az üzemi agitációról szóló 1960. évi határozata nagy segítséget adott ahhoz, hogy munkánk hatékonyabbá té­teléhez kialakítsuk a nekünk legmegfelelőbb módszereket. Sokat vitattuk, hogy kü­­iönválasszák-e az üzemek­ben á termelési agitác.'ót, avagy szorosan kapcsolják-e össze a mindennapos politi­kai munkával. Az a helyes gyakorlat _ alakult ki, hogy a termelési agitáció a szo­cialista brigádmozgalom szerves részévé vált. Ez a versenyforma az a keret, amelyet ha jó tartalommal töltünk meg, lényegében tel­jes egészében megoldja a reá váró feladatot. Ha si­kerül az üzemi munkások nagy többségével megértet­ni, hogy mit jelent szocialis­ta módon élni, dolgozni, ta­nulni, akkor nem marad más hátra, mint biztosítani és tökéletesíteni a termelés anyagi, műszaki feltételeit. -Ez a módszer a mi üze­meinkben jól bevált. Elértük hogy dolgozóink kezdemé­nyezik, szorgalmazzák a munkaverseny különböző formáinak meghonosítását. S ez visszahat a termelés szervezőire, irányítóira is, mert ä folyamatos termelés feltételeinek megteremtésé­re készteti őket. A szocia­lista munkaverseny elvesz­tette formalitását és tartal­massá vált. Megtaláltuk a lehetőségét annak, hogy a dolgozók szé­les körben, kellő részletes­séggel megismerjék a tervet és maguk igyekezzenek mun­kájukat a tervekhez igazíta­ni. Ennek legfőbb fóruma a jól szervezett termelési ta­nácskozás. A termelési ta­nácskozásokat a párt- és gazdasági vezetők — a tár­sadalmi szervek vezetőivel együtt — készítik elő és egységes, egyeztetett progra­mot terjesztenek a dolgozók elé. Ezen a tanácskozáson vitatják meg a műszaki, gazdasági kérdéseket is. Ér­tékelik a niunkaversenyt és szervezik a szocialista brigá­dokat. Foglalkoznak a szak­mai és politikai oktatás kérdéseivel, és mindazzal, ami előre viszi a feladatok tökéletesebb megoldását. A szocialista brigádok ne­velése, szervezése a pártve­­zetőségek munkájának elő­terébe került. Minden veze­tőségi tag pa tronál egy-egy brigádot, rendszeresen láto­gatják a brigádokat, és fog­lalkoznak problémáikkal, bármilyen természetűek is legyenek azok. Gyakorlatilag a brigádtagok az üzemek agitátorai, és igen pozitív hatással vannak a környe­zetükben levő többi dolgo­zóra. Számos üzemben jól bevá­lik a havonta rendszeresen, vagy időközönként megjele­nő üzemi híradó, amit a dolgozók szeretnek és vár­nak. Ezekben legtöbbször tartalmas, agltatív cikkek, írások jelennek meg. Veze­tők, műszakiak, brfgádveze­­tök, pártmunkások vagy ép­pen KISZ-fiatalök írnak a termelést akadályozó hibák­ról, hiányosságokról és ja­vaslatokat tesznek jobb megoldásokra. ★ Jól bevált módszer van kibontakozóban m anyagi érdekeltség fejlesztésére. A vállalatok rendelkezésére ál­ló igazgatói alapok felhasz­nálása főleg a szocialista munkaverseny és a szocialis­ta brigádmozgalom kereté­ben történik. A szemléltető agitáció esz­közei, a vállalati híradók, faliújságok, versenytáblák kevésbé érik el céljukat. Részben azért, mert kevés a zárt üzem és a dolgozók nem is tekintik meg őket, másrészt azért, mert az aktuális kérdésekkel foglal­kozó írásos üzemi híradók betöltik szerepüket és job­bten eljutnak az egyes bri­gádokhoz. Nagymértékben segítette a termelési agitációt, hogy az 1961. évi vezetőségválasz­­íásnál igen sok új, tehetsé­ges erő került be a pártve­zetésbe. Több, hozzáértőbb, politikailag, szakmailag ma­gasabb képzettségű elvtárs került funkcióba, akik ered­ményesebben végzik a párt­­politikai munkát. Megyénk üzemeiben is a személyhez szóló szóbeli agitáció bizonyult leghaté­konyabb módszernek. Ehhez azonban az kell, hogy ne csak s pártvezetők, az agi­­tációs csoportok, a bizalmiak és a kommunisták agitálja­nak, hanem mindenki, aki embereket irányit, embe­rekkel foglalkozik, akár bri­gádvezető, akár egyszerű brigádtag. Ha a pártvezetőségek fel­használnak minden össze­jövetelt (termelési, műszaki, bizalmi, tanácskozás, -üzemi tanács), akkor nagyon sok agitátort szerezhetnek ma­guknak anélkül, .hogy külön toboroznák őket. Ehhez azonban elsősorban az kell, hogy mind a gazdasági veze­tők, mind a pártszervezetek vezetői állandóan emeljék poliHkai, szakmai felkészült­ségük színvonalát, különö­sen marxista közgazdaságta­ni tudásukat. Nem lehet egyetérteni azokkal, akik azt az állás­pontot képviselik, hogy a szocializmus alapjainak le­rakása után az agitáció szükségtelenné vált. Ellen­kezőleg, a szocializmus épí­tésének üteme egyre gyor­sul, a termelési feladatok növekednek, és ez szükség­képp megköveteli, hogy fo­kozzuk a politikai felvilágo­sító tevékenységünket. Szabó Gyula a megyei pártbizottság munkatársa (Megjelent a „Pártélet” 1963 decemberi számában) Az Árpád utcában hatalmas daru gémje mered az ég fe­lé. A 25 méteres óriás mel­lett szinte eltörpül az a né­hány ember, akii. dacolva a hideggel, faggyal keményen dolgoznak. Lesúlyt a csá­kány, szikrázik a kő, szerte­szét repülnek az apró jégszi­lánkok. A terep szinte szem­látomást simul. Sietni kell, mert megérkezett az építő­munkások legnagyobb ellen­sége, a fagy. Áll az óriásdaru — Ha ilyen lenne az egész tél, — mondja Fekete András brigád vezető —, akkor egy szót sem szólnánk. Nem mon­dom hideg van, de ez még könnyen elviselhető. Kérges keze kesztyű nélkül pihen a csákány zúzmarás nyelén. Edzett munkáskéz, a mínusz 1—2 fokos hideget észre sem veszi. 15 éve dolgo­zik az építőiparban, megszok­ta már. Fejével a daru felé biccent. — Az a fontos, hogy ez már a helyén van. A művezetőtől tudtam meg, hogy ilyen hatalmas daruval rendkívül nehéz mozogni. Né­ha napokat vesz igénybe, amíg sikerül beállítani. Ke­mény talaj kell, nehogy el­süllyedjen. A Fekete-brigád egy délelőtt beállította. Pedig mindössze hatan vannak. Fel­tűnt, hogy a beszélgetés köz­ben senki sem dugta zsebre a kezét. Csak a brigád vezető fia — Fiatal még —, legyintett az apja —, alig 20 éves. Csak néhány éve dolgozik velünk ha 15 évet lehúz ebben a szakmában, ő sem fog dide­regni. Bele kell tanulni a fia­taloknak is. Jelszó Igen. bele kell tanulni, mert ennek a szakmának is megvannak a maga fortélyai. Éppen úgy, mint a többinek. Másként dolgoznak nyáron, és másképpen a hidegben. Természetesen ilyenkor ne­hezebb. Lepattan a csákány a fagyos talajról, megfagy a beton, nem is érdemes vele foglalkozni. Antal János, a brigád egyik tagja hallott arról valamit, hogy a Szovjetunióban gő­zölési eljárást alkalmaznak. Oda viszont helyiség kell és megfelelő berendezés. ilyen itt nincs. Sietni kell tehát, hogy amit lehet elvégezze­nek. — Reggelenként egy kupi­ca pálinka jól melegít. A brigál tagjai felkaplak a fejüket. Megértőén moso­lyognak. Néhány évvel ezelőtt Antal Jánosnak ugyanis volt egy jelszava: mentsük meg az ifjú nemzedéket az alko­holtól, igyuk meg mi az egé­szet! Meg is Itta a ráeső rész sokszorosát. A társai azonban összefogtak és nem az ifjú nemzedéket, hanem őt. men­tették meg. — Bolond ember A aki italra költi a keresetét — vé­lekedik most már AntalJ ános. A család sínyli meg. Égy pohár még csak elmegy, de aztán elég. Szenvedély a sport Szerencsére senkinek sincs ilyen kérőé szenvedélye. Nem a kocsma az, amely közel hozta őket egymáshoz, hanem a sport. A Spartacus mécs­eséit rendszerint együtt nézik végig. Vasárnap első doiguk — „Elkallódott” tehetség, fel nem fedezett ember, ki­aknázatlan sokoldalúság — mondják Zágonyi Dénes üvegtechnikus munkatársai ■a tiszavasvári Alkaloida Ve­gyészeti gyárban. Persze ö egészen másképpen látja ezt. Nem érzi sem mártír­nak, sem pedig elkallódott­­nak magát, hiszen azt a sok­sok mindent amihez ért; művészetet és egyszerű bar­kácsolást mért né kamatoz­tathatná a gyáron belül? Hívták már máshová is, az igazgatója pedig főiskolái javasolt; tanuljon, tanuljon, igyekezzék egy irányba te­relni tehetségét, ne aprózza el sokoldalúságát. S, hogy mért nem fogadja meg a jó tanácsolcat? 15 esztendeje dolgozik az Alkaloidában és ez idő alatt' mennyi-mennyi mindén változott ott és fog ezután. Hát ez az „ezután" tartja, marasztalja mindun­talan, hiszen a gyár fejlő­désének egy kicsit ő ts ré­szese. A laboratóriumban — ahol dolgozik — számtalan újítása, klsebb-hagyobb ész­­szerűsítése könnyíti, segíti a munkát. Színész volt 15 évvel ez­előtt, így a gyár kultúrcso­volb megnézni u Kelet-* la­­gyarországban, hogy mii .lát­szott Papp Laci Spanyolor­szágban. Élénk figyelemmel kísérik kedvenc csapatuk bul­gáriai útját, eredményeit. Ki nem fogynak a dicsére jel­zők bői. A brigádvezető jeli ad. vé­ge a cigörettaszünetnek Is­mét kézbe kerülnek a Csáká­nyok, lapátok. megindul a munka. Szorgalmas, dob;-» emberek. Arra a legbüszkéb­bek, hogy Nyíregyházán alig van olyan épület, amel" ne viselné magán munkájuk nyo­mait. Irodaház. Békeház. Zrí­nyi gimnázium, az Arany Já­nos utca környéke, stb. fb. Néhány csapás Után már nem is érezni a hideget. A munka mindent legyőz. A központi irodaház építésénél most rakják cask le az alapo­kat. A Fekete-brigád munká­ján is múlik, hogy minél előbb készen legyen. portjában is játszott vala­mikor. Bár még csak 40 éves, de azt mondja, ebből már „kiöregedett”. Persze szívügye még ma is a szín­játszás, így aztán felhasznál­va rajzkészségét a Ülsiléti* két mindig 3 tervezi, készí­ti. A gyár úgyszólván . min­den területén ott van a ke­­zenyoma. Az igazgatói iro­dát a „Laboratórium! rész­let” festménye díszíti, saját maga fújta üvegfigurúl, és mivel szobrászkodik is. a gyár udvarára mákgubót jelképező szökőkutat terve­zett. Egyszóval nagyon sok­­mindent kellene otthagy­nia a gyárban. Nem pénz­beli értékről van szó, sok­kal többről. A munkatársak­ról, az emlékekről. S ha né­ha-néha egy kicsit úgy iá érzi, hogy aprópénzre vál­totta álmait, valójában; nem rossz ott a gyárban, ahogy ő mondta. Bizony nem rossz, Hiszen színes egyéniségét, sokolda­lú tehetségét elismerik ve­zetői, munkatársai. Elisme­rik. Az elismerés pedig ér­telmet ad as életnek. Ízt mondja nekem.bará­­tom, dr. F. A„ a hírne­ves orvostudor: — A leletek arra mutatnak, hogy nincs semmi szervi el­változás, magyarán szólva, kutya bajod. A főfájások, amikre panaszkodsz, nyilván idegi eredetűek, túlfeszített szellemi munka, kimerültség, átmeneti vérkeringési zava­rok. Persze, az életmódon fel­tétlenül változtatni kell. — Feltétlenül! — ismételte kér­lelhetetlen szigorral, miköz­ben vastag szivarját óvato­san és szeretettel hengerget­­te meg a hamutálca peremén. Majd mellemnek szegezte a kérdést: — Hogy állunk a narkoti­kumokkal, kedves barátom? — Hét... nem a legjobban.., — dadogtam. — Az a büdös cigaretta, tudod, tizenöt Har­mónia naponta... Df. F. Á. elgondolkozva burkolózott szivarja illatos füstjébe, miközben a haladó gondolkodású, megértő orvo­sok nyájas ábrázatát öltötte magára. — Az nem is sok... — szólt engedékenyen. — Ha meg­elégszel ezzel a tizenöttel, nem lesz semmi bajTM Nem Gádor Béla: krónikus főfájás hinném, hogy a nikotin... El­lenben hogy állsz az alko­hollal? — kérdezte, és szú­rós tekintettel várta a vá­laszt. — Hát, bizony néha meg­iszom egy-két pohár bort, vagy konyakot... Sőt, ha- jó társaságban vagyok, még töb­bet is... Barátom méltatlankodva ingatta a fejét. Befojtotta a szivarja végét, majd újabb szivarra gyújtva, szomorú szemrehányással mondta: — És te állítólag, intelli­gens ember vagy... Hát, hogy lehet, a te érzékeny idegze­ted mellett, egy korty alko­holt Is elfogyasztani... Most én világosítsalak fel az alkcn hol mérgező hatásáról? Szé­­gyelld magad! — Sört sem? — kérdez­tem könyörögve. — Egy kortyot se! Igyál li­monádét vagy parádi vizet! Megszégyenülve kullogtam el tőle. Távozóban még lát­tam, hogy aggódó arccal néz utánam, ha ugyan a sűrű szivarfüstben jól tudtam ki­venni arcvonásait. •Dr. H. Zs. barátom, a ne­ves professzor, magánrende­lőjében fogadott. Vidáman paskolla meg reszkető keze­met. — Fel a fejjel, barátocs­­kám! Nem kell idegeskedni! Nincs itt semmi komoly baj... No, szedd össze magad... Igyál egy pohérka kisüstit, most kaptam faluról, ez majd meg­nyugtat... Koccintottunk és ittunk. Egy kicsit erős ital volt, de jó, tiszta, zamatos. Megittam még egy pohórkával. hogy erőre kapjak, aztán megkér­deztem: — Szóval, úgy gondolod, hogy nem halok meg rövide­sen?... — Szamár vagy! Olyan (dienes) hogy csak gratulálhatok... De hát persze, az Idegek, azok a fránya idegek... Mondd, hogy élsz te? Ismerlek benneteket, bohémek... Felvilágosítottam, hogy té­ved, szolidan élek, de bizony néha megiszom egy-két po­hárkával, sőt, ha társaság­ban vagyok... Mosolyogva félbeszakított: — Társaságban mindenki iszik, az természetes... Az em­ber néha iszik, iszogat... De az a nyomorult bagó sohasem megy ki a szádból! Hányat szívsz naponta? — Tizet.,, tizenkettőt... — dadogtam. — Egy darabot se! Egész nap füstöl, és még csodálko­zik, hogy folyton faj a fejé... Hiába vitáztam, nem tágí­tott kimondott szavától. Ami­kor látta, hogy nagyon elszo­morodom, megkínált még egy pohárka kisüstivel, aztán el­váltunk. Kénytelen voltam a két híre« orvosrtudor tanácsát megfo­gadni. Nem kis lelki küzde­lembe került. Most dr. F. Á. tanácsához híven dohányzom és dr. H. Zs. véleménye alap­ján iszom. Csak ne fájna folyton a fejem. Bogár Ferenc ARCOK. EMBEREK Elkallódott?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents