Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)
1963-12-01 / 281. szám
Csontváry kiállítás <fellemezhet-e egy — bármily fckláló — anekdota egy alkotó művészt? Kétségtelen, hogy az anekdoták is sok mindenre rávilágítanak, de igen nagy hiba elsősorban anekdotákból ítélni meg valakit, akinek alkotásai maradtak fenn. Ez a hiba történt meg — sajnos, elég sokáig — Csontváry Kosztka Tivadarral, a XIX. század végének és századunk elejének patikussegédből lett, nagy autodidakta festőjével kapcsolatban. Az anekdoták — amelyek főleg abnormális lelkiállapotokra utaló kijelentéseire és tetteire vonatkoztak —» önmagukban .igazak voltak, mint ahogy igaz is, hogy Csontváry orvosilag bebizonyított betegsége hatással volt több képének természetlátásúra, a képeken látható emberi alakok és tárgyak arányaira stb. is. És nem lehet vitás az sem, hogy korunk művészete az értelmes, tudatos, teljes emberség, a testi-lejkl egészség hitvallása, az őrület elleni tiltakozás jegyében fejlődik. Csontváry azonban minden lelki ficama és több képének könnyen kimutatható aránytalanságai ellenére mérhetetlenül több volt, mint anekdoták és orvosi szakkönyvek hőse, aki a maga sajátos szimbólumokat teremtő mesét és valóságot egybeötvöző erejével nagy egyéniség volt. Amikor mintegy fél ével ezelőtt Székesfehérvárott megnyílt Csontváry Kosztka gyűjteményes kiállítása, tíz és tízezrek „zarándokoltak” el Fehérvárra az ország minden részéből. És külföldről is. S amikor most, a budapesti Szépművészeti Múzeum nagy márványcsarnokában lett láthatóvá (az egy, technikai okokból ki nem állított „Balbeek” című vászon kivételével) a fehérvári kiállításnak a művész — mennyiségileg nem nagy — termését átfogó anyaga, már az első napokban ezrek és ezrek nézték meg azt. Többek között az emlékkönyv bejegyzései bt zonyítják, menyire tetszik a legkülönbözőbb korú és foglalkozású nézőknek a „Tátrai táj’ álomittas lírája, a Csontváry olaszországi „apostoli bolyongásai”-!, megörökítő „Taorminal görög színház romjai” nem nyomasztó monumentalitása, a Van Gogh drámai művészetével — nem tudatos — rokonságot tartó „Sétalovaglás a tengerparton”. Nem kell mégis mételni — ellenkező előjellel — a már említett „anekdóta-szemlélet” hibáját és azt állítani, hogy Csontváry minden alkotása remekmű, hogy furcsaságai soha nem ütköznek ki, vagy hogy nincs különbség csodála tos önarcképei (a gyermeki gátlástalanság és a rejtett, egészen finom szellemesség egyaránt jellemzi e képeket!) és néhány zsenialitást, de torz voná sokat is mutató kompozíciója, példáid a már említett „Balbeek” között, A lényeg az, hogy annak a folyamatnak a tanúi vagyunk, amikor széles tömegek érdeklődése és szeretete szentesíti kiváló festőknek és műbírálóknak azt az ítéletét, hogy Csontváry Kosztka Tivadar, a különc anekdótahős, a „dilettáns” festő kora egyik legnagyobb magyar művésze volt. Olyan nemzetközi hírnévre is jogot tartó festő volt ő, aki egyszerre tudta felidézni egy furcsa vágású női szem, egy fiatal fa, vagy akár egy ruhadarab megragadó különösségét és azt a rettenetét, amit az elnyomással és háborúkkal terhes korával való szembenézés váltott ki belőle. Amíg kortársai közül sokan — képességes művészek is — olcsó idilleket festettek, Csontváry a tisztaság és a harag, az ember felé forduló áhitat és a veszélyre figyelmeztető dráma festője volt. Sok ezer látogatója volt a Szépművészeti Múzeumban rendezett Csontváry kiállításnak. Őjabb ismeretterjesztő forma: • x A népművelési akadémia A felnőtt lakosság számára rendezett ismeretterjesztés sokféle formája között az akadémiák kiemelkedő sze repet játszanak. Olyan rétegeknek nyújthatnak magasabb színvonalú ismereteket, amelyeknek művelődési igénye már kialakult, de nem ez iskolarendszerű oktatásban vesznek részt. Az akadémiák a hallgatók igényeinek és műveltségi színvonalának megfelelően több évfolyamra, rendszerint hérom évre terjedő, pedagógiailag jól átgondolt, egymásra épülő előadások alapjár. haladnak. A „tananyagot”, úgy állítják össze, hogy abban a szakmai ismeretek mellett a nevelés is kellő hehelyet kapjon. Feladatukat azonban csak úgy válthatják Valóra, ha tekintettel vannak a hallgatók foglalkozására, műveltségben szintjére, korára, nemére, stb. Ezek szem előtt tartásával jöttek létre a legkülönbözőbb akadémiák: a munkás-, tsz-, ifjúsági akadémiák, nők akadémiái. Bár nem általános, de van még: belkereskedelmi, sportakadémia, sőt „ülnök”akadémia is — utóbbi a Megyei Bíróság szervezésében. Ez a differenciáltság teszi lehetővé, hogy az akadémiák nagyjából azonos összetételű hallgatóságnak nevelése is nagyabb eredménnyel járhat, mintha a legkülönbözőbb műveltségű, érdeklődésű és korú emberek részére kellene megmagyarázni korunk legfontosabb műveltségben kérdéseit. Az akadémiák egyre terebélyesedő fája a tél folyamén hajtással gazdagódik: megkezdi működését a népművelők akadémiája. Joggal tehetik fel a kérdést: van-e egyáltalán szükség erre a tanfolyamra, vajon tartalmában jelent-e eltérést az eddigiektől? Népünk kulturális nevelése igen nagy feladatok elé állítja hivatásos és „tiszteletdíjas” népművelőinket. Ezen kíván segíteni kormányzatunk azzal is, hogy a háromezer lakosnál népesebb községek részére főhivatású állásokat szervez. Természetesen mondanunk sem kell, hogy a növekvő feladatokat még az új „státuszok” megszervezése sem tudja véglegesen megoldani, bár igen nagy segítséget fog jelenteni az újabb könyvtárosok, mű velődésiotthon-igazgatók működése. Ezért van nagy jelentősége a népművelésben is —, akárcsak más területeken — a társadalmi segítségnek. Társadalmi aktíváink eddig is szívesen kapcsolódtak be a műkedvelő előadások jegyeinek eladásába, vagy segítettek a rend fenntartásában a táncmulatságok alkalmával. Vannak tapasztalatok arra nézve is, hogy szeretettel működnek közre az intézmények szépítési munkáiban is. A lehetőségek azonban szirite kiment hitetlenek! Tevékenyen segíthetnek a klub műsorának összeállításában, vezetésében, a filmvita irányításában, az olvasók toborzásában, az akádémiák körüli adminisztrációs munkák ellá'.ásában,. hogy csak néhányat említsek. Ha számba vesszük azokat a dolgozókat, akik a községi tanácsok állandó bizottságaiban, a művelődési tanácsokban, a icultúrotthonok, klubok társadalmi vezetőségeiben tevékenykednek, láthatjuk, hogy népes gárda van hivatva ennek a munkának a segítésére. De ahhoí, hogy milyen mértékben támogatják kultúrpolitikai célkitűzéseink megvalósítását, társadalmi aktíváinkat is meg kell ismertetni ezekkel a feladatokkal. Erre legalkalmasabbnak kínálkozik az akadémiai forma. Bizonyára érdeklődés fogj'a kísérni az ilyen tárgyú előadásokat: művelődéspolitikánk időszerű kérdései, a korszerű műveltség tartalma, a felnőtt ember iskolán kívüli művelődése, az erkölcsi és világnézeti nevelés a népművelésben, a művészi. ízlés fejlesztése, az emberekkel való helves bánásmód, a népművelés intézményei és Irányításuk, a kulturális munkatervek. A népművelők akadémiája egvelőre csak Nyíregyházán indul a város és a közelebbi községekből szervezett társadalmi munkás népművelők számára — a nemrégen újjászervezett Megyei Művelődési Ház rendezésében. Tervünk az, ha az akadémiáknak ez az újabb formája beválik, számukat a következő művelődési évadban a jelentkező igények arányában emelni fogjuk. Bízunk abban, hogy ez a forma is — a többiekhez hasonlón — hamarosan népszerűvé válik. Az Jődásoík anyagának meghallgatásával, az utánuk lefolytatott konzultációkkal és vitákkal a tömegek művelődésében részt vevő aktivisták, a társadalmi szervek munkatársai elsajátíthatják a népművelési munka legfontosabb elméleti, módszertani ismereteit és meg tudják adni majd azt a megfelelő segítséget, amelyre szocialista építésünk jelenlegi szakaszában a legnagyobb szükségünk van. Sánta János a Megyei Mflv. O. főelőadója * VADÁSZ FERENC: j Aiizenhrrmidik TEL n. Gondolkozott: Nem mérés dolga, egyszerűen kell, tehát úgy lehet felfogni, hogy utasítás — döntötte el magában. — Ha a párt alkalmasnak tart erre a munkára, az megtiszteltetés. Csak akkor volna kötelességem kitérni, ha magam is úgy érezném, nem leszek rá képes. De ha a párt kéri, minden erőfeszítésre hajlandó az ember... — Persze — ismételte. Ha egyszer csinálni kell, vállalom. _ Beszélgettek még egy ideig, főleg a megbízatással Összefüggő tennivalókról. Ügy váltak el, hogy Pista kijelölte a következő találkozás idejét és helyét ★ Néhány nappal később Cigi Dinda Bélához ment Rákospalotára, aki az Imre utca ötvenötben lakott. Dinda is cipész volt, az apja is. Az öreg egy tenyérnyi foltozóműhelyben kínlódott, Béla pedig hol gyárban, hol mesterrél dolgozott, aszerint, hogy milyen volt az .időjárás”. Dinda négy évvel volt idősebb Kurimszkynál. Ezidőtájt éppen gyárba járt, de otthon a lakásán is fuserálgatott. A felesége ismerősöknek varrt, Dindának is volt már dolga a rendőrséggel, de nem volt egészen fekete. A „bolsigyanúsak” kategóriájába tartozott, a bőrösöknél a baloldaliak ^ közé sorolták. Lakásán időről-időre illegális szemináriumot tartott a rákospalotai. körzeti bizottság. Kurimszky is tagja volt, Andrásit Gyula cipészsegéd volt a bizottság titkára. Akkoriban már hónapok óta' József Attila vezette a szemináriumot. Ha a politikai „időjárás'' különösen kedvezőtlen volt, átmenetileg apja kis kócerája volt Dinda menedékhelye. Harmadnap este Oláh Sándorhoz, a „Fecske kerület” sajtóelosztójához vezetett Cigi útja. A Fec.ike kerület ilyen néven nem volt feliégyezve semmilyen térképre, e megjelölést csak az illegális mozgalomban ismerték, azt jelentette: Ferencváros, Csepel, Kispest, Erzsébetíalva. Ezután egy szőke lánnyal találkozott Kurimszky a Telefongyár közelében, a Hungária úton. Mindegyiküknél otthagyott egy-egy csomagot, melyet úgy vitt magával a kabátja alatt — a hóna alá szorítva hogy útközben minden ideg,szálával figyelt, feltűnés nélkül szemügyre vett mindenkit, közel és távol, előtte és mögötte, nehogy elkapják a szállitmányr.yal. A monoriaknak Vecsésre kellett kivinni az anyagot. Krumplival fedte be egy hátizsákban. Egy kiskocsmában várt rá Baj Icai János megbízottja. Minden alkalommal szárnyra kelt a párt üzenete. Eljutott a gyárakba, a szakszervezeti helyiségekbe, a természetbarátokhoz, a nyomorgók levesosztóiba, az ínségkonyhákra, a munkások hajlékaiba, a tanonciskolába, levente foglalkozások alkalmával a gyakorlótérre, olykor még a tanyákra is. „A statárium nem szünteti meg a válságot — állapította meg az ifjúmunkásoknak szánt egyik röpirat. — Egymás után zárnak be a gyárak. A Gazdasági Gépgyár, a Nagy és Róna autókavosszéri agyár leállt, a Dräsche téglagyár majdnem minden munkását elbocsájtotta. Száz meg száz munkás lett újra munkanélkülivé. A Gazdasági Gépgyárban alig pár tanoncot szabadítottak fel, a lobbit egyszerűen az' utcára szórták. Az eddig eltöltött éveket most elveszítik, de mit törődnek ezzel a töké lek,.. Voltak nehezebb vállalkozások is. Néhányszor Budán, a Fillér utcában egy nyúlánk, szőke kárpitossegéddel, Tömpe Istvánnal találkozott Kurimszky. O volt a felső kapcsolata. Nyolc-tíz kilós pakkokat vett át tőle. A központi apparátus anyaga volt, szokatlanul nagy kincs. A „Kommunista" és a „Pártmunka” sokszorosított példányain kívül akadt benne külföldön nyomott „Űj Március”, sőt moszkvai „Sarló és Kalapács” is. Ezeket a csomago kát -is Dindáékhoz vitte, ott bontották szét kisebb kötegeltbe. Megkönnyítette Kurimszky helyzetét, hogy a •tendőrségen még nem nagyon ismerték. A július—augusztusi toloncházi közjátéknál az 5 személyének nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Kartotékján egyelőre neki is csak az első rovatot töltötték ki: „Kommun!sta-gyan ús” Ilyen volt Andrásfi Gyula, vele v egykorú cipészsegéd nyilvántartási lapja is, Pákozdi Ferencé, a fiatal költőé, és a többieké, a huszonegynéhány szavalókóvus tagé, De azért Kurimszky feltételezte: egy-két detektív bizonyosan emlékszik az arcára. Az elővigyázatosság sose árt. Ö lehetőség szerint valamennyi rendőrségi „ismerős” arcát megjegyzete: felkészült, hogy egy utcai találkozásnál ne azok fedezzék fel őt, hanem megfordítva. Erre mindig ügyelt, olyankor is, ha semrríi nem volt- nála. Ha anyagot vitt, akkor kétszeresen. Leesett a hő, beállt a szigorú tél. Szegények nehéz tele. Péntek délelőttönként hosszú sorok álltak a kerületi elöljáróságok előtt, ilyenkor osztották az Ínségesek ebédjegyeit. Annyi kellett már, hogy nem győzték. — Nincs fedezet — mondta a polgármester. — A későnjöttek — több ezren — ilyenkor utalványt kaptak a heti jegy helyett: egy kiló kenyér és tíz fillér árú lóhúskolbász vásárlására jogosított. Szerencsére a kormány „belátó” volt: leszállítot-Ú J magyar film: j f % ’ Nappali sötétség Érdekes címe van ennek az új magyar filmnek, Nappali sötétség. Témája és cselekménye sem érdektelen, az 1944-es időkben zajlanak az események, melyet Nádai Gábor író tihanyi nyaralásának egyik napja idéz fel, ugyanis találkozik Janits Ferenccel, akivel 1944. augusztusában válságos napokat éltek át. Kifejező képsorral kezdődik a film, az operatőri és rendezői munka jóvoltából mind vizuálisan, mind a lélektani háttér szempontjából. A napot, a világosságot elborító nappali sötétség, amely a fasizmus vészterhes hónapjait jelképezi kifejező és stílusos. Ilyen indítás után követhetjük nyomon Nádai Gábor ismert író 44-es sorsfordulóit, aki humanistának vallja magát, gyűlölettel tölti el a fasizmus, azonban a néma ellenállók típusához tartozik. Megszeret egy bujkáló asszonyt, akiről kiderül, hogy zsidó. Hogy megmentse az elhurcolástól megszerzi neki lánya iratait. S mintha a szerelme a lánya lenne Tihanyban húzódnak meg egy parasztháznál, amíg a rendőrkopók el nem hurcolják a névleges Nádai Ágnest, a valóságos Ágnes helyett, aki politikai ügybe keveredett. A film, az úgynevezett viszszapergető módszerrel idézi fel a 44-es eseményeket, a tihanyi nyaralási képsor váltakozik a 44-es bujkálás képsorával. Sajnos nem elég erős szálak fűzik egymáshoz a régebbi eseményeket, ezért a nézőn minduntalan megszakítcfctnak érzik a , főcselckményt. Néhány homályos, tisztázatlan kérdés is lappang a képsorok mögött, többek között az illegalitásban bujkáló Róbert alakja nem kidolgozott, az író által megmentett Janits egyénisége sem bomlik ki előttünk a kívánt hőfokon és terjedelemben. De a film egyik legnagyobb fogyatékossága talán, hogy a sok lehetőséget kínáló cselekmény nincs szerves összhangban a szereplők, és főleg a főhős Nádai jellemének, gondolkodásának, mondhatjuk erkölcsi magatartásánas alakulásával. Nem érezzük Nádai Gábor író kiforrott és határozott humanizmusát. Talán ha nincs közbeiktatva Ágnes letartóztatása, a világ zajától távol, néma közönnyel vészelte volna át hősünk a legkritikusabb napokat, amikor pedig nem hallgathatott a lelkiismeret szava, nem lehetett ösztönös és véletlenszerű „megsegítéssel” viseltetni a sorsdöntő dolgok iránt. A Nappali sötétség, melyet Palotai Boris „A madarak elhallgattak” című regényéből Fábri Zoltán írt filmre és rendezett, hagy ugyan maradandó nyomokat a nézőben, vannak a kötelező művészi színvonalon megoldott jelenetei, de összhatásában nem éri el a kívántakat. A szereplők, Básti Lajos. Szegedi Erika főiskolai hallgató, Ladányi Ferenc, Makai Margit, Béres Ilona főiskolai hallgató és Várkonyi Zoltán a megadott keretek között mozognak. Tóth János operatőri munkája tartózkodik a sablonoktól. Páll Géza ta a lóhús árát, hatvannégy fillér lett kilója. Erzsébeten, a csepeli híd mögött a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat gubacsi téglagyárának szárítókemencéjét esténként megrohanták a hajléktalanok. Egyik éjszaka háromszázötvenen aludtak ott. A rendőrség felriasztotta őke”: bejelentőlapot kért. Senkinek se volt bejelentő-lapja. A hajléktalanok egyik osztaga volt ez a sok ezerből. Dr. Chikán Béla erzsébeti polgármester kijelentette: nem segíthet ezeken, mert nem erzsébetiek, ö már így is ötezer ínségebédet főzet naponta. ☆ December tizenhetedikén tüntetés volt a Belvárosban. Ezerhuszonhét embert előállítottak. Száznál többet a Szerb utcai kapitányságra. Ott nagy pofozás, verés folyt. A Nemzeti Kaszinóval szemben, a Szép utea egy számú ház kapualjában egy üres üzlethelyiségben, a Rákóczi úti Clarus cukrászda udvari helyiségében is összegyűlt néhány száz fogoly. A Vörösmarty téri földalatti megálló várócsarnokában is százak szorongtak a rendőrök gyűrűjében. Pista a szilveszter utáni első találkozón — az angyalföldi pályaudvarnál és a Tárnái rét környékén jártak — azt mondta: — Jól csinálod fiú. Ha nem Ijesztelek meg veTe, most egy új kombináció került szóba veled kapcsolatban. — Hadd halljam, nem vagyok ijedős. — Tudom — nevetett. Pista. — De gondolhatod, ezek a mi dolgaink olyan természetűek, hogy a bátorság egymagában még nem minden. Bátorságra és lélekjelenlétre legtöbbnyire olyankor van szükség, amikor már közvetlen a veszély, amikor baj fenyeget. Ezt lehetőleg el kel? kerülni. De gz éberség... — Egyetértek — bólintott Kurimszky. — Arra gondoltunk — folytatta Pista —, hogy n*Red kellene átvenned a nyomdát. Több lapra,- üzemi újságra, röpcédulára van szükség. Az előállítás körül nagyok a nehézségek. Ez a munka, hogy úgy mondjam, életkérdés. Érted, úgy-e? Ahány röpirat és illegális újság, annyi agitátor. Az írott szó nagy erő, helyettünk beszél, olykor nem is csak egy emberhez, hanem többhöz. Megfigyeltük a Kender és Jutában, a Vörös Juta kézről-kézre jár. És jól látható a hatása is. A munkások bátorítást merítenek belőle... — Máshol is így van — mondta Kurimszky. — Ha a párt ismeri a munkások minden gondját, akkor tud a nyelvükön beszélni. — Bejárok a melegedőiébe. — Ezt elég rosszul teszed — kapta fel a fejét Pista. — Megfeledkezel arról, hogy a párt megtiltotta? — Dehogy — védekezett Cigi —, ez régebben történt. .. — Jól vap — enyhült meg Pista. — Tudhatod, ezeket a helyeket szemmel tartja a rendőrség... — Hogyne tudnám. Ott gubbaszt a munkanélküliek között a spicli is, aki csak arra les, hogy valaki kifakadjon... — Na ugy-e? Vigyázz elvcárs — intette komolyan Pista, — Ezentúl pedig... Feltéve, hogy vállalod, még inkább kerüld az ilyen helyeket. Tisztában kell tenned azzal, hogy ez a munka életveszélyes. — Nem azért lettem kommunista, hogy plüssfotelben csücsüljek. (Folytatjuk) 1963. december 1.
