Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)
1963-12-08 / 287. szám
Nyíregyháza — holnap Fejlődésünk jelentős állomása: a csatornázás Uj miniszterek a kormányban 48 millió forintba kerül Nyíregyháza szennyvízcsatorna fővezetékének és a városi derítő megépítésének munkája. Óriási pénz ez, s olyan, amely nem jelentkezik közvetlenül fontos létesítményként a lakosság előtt. De, hogy milyen nagy szükség van rá — sőt lett volna rá — ezt azok tudják a legjobban, akik hiánya miatt évekig hadakoztak. A szennyvízlevezetés? tisztítás ugyanis egészségügyi szempontból fontos elsősorban. Nem kevés a városképi jelentősége sem. A hiánya viszont nagy gátja egy város fejlődésének. 17 kilométeres csapadékelvezető — jórészt ismeretlen A régi magyar városokban kivétel nélkül elhanyagolták a közművesítésnek ezt az ágát. Pedig a szennyvíz egyre több a városok fejlődésével, a mind magasabb lakáskutúrával, az ipari üzemek létesítésével (Jó oélda rá a Nyíregyházi Konervgyár, amely nagy vízigéayű és naponta 1000—4800 köbméter erősen szennyezett, elhasznált vizet bocsájt majd ki.) Ennek ellenére a város a legutóbbi időkig nélkülözte a '•atornahálózatot, s a szennyez jobb hiján az udvarokra, utcákra került. Volt ugyan egy hatvan év alatt összetákolt csapadékvízelvezető csatornahálózatunk. Ez viszont a különböző elképzelések alapján, tervszer űtlenül épült meg. 1928-ban ugyan megvalósult a város átfogó csatornázási terve, de ez is csak terv maradt, kisebb részletei valósultak meg a felszabadulásig. A meglévő csatornahálózat hossza 17 kilométer, adatai azonban nagyrészt ismeretlenek. (A következő hónapok munkája lesz a feltérképezés.) nalán szeli át a várost, amelyből ágaznak a hosszabb-rövidebb mellékgyűjtők. Ennek a munkának a költsége 48 millió forint. A mellékcsatornázás a létesülő beruházásokkal együtt készül el, ezekbe a régi épületeket is bevonják. Ennek a költsége újabb 50 millió lesz. Drágább, mint másutt A legsűrűbben lakott városrészek a jelenlegi városközép tályán, az észak-déli irányban végigvonuló homokdombokon vannak. Ez a vonulat 8— 15 méterrel magasabb, mint az Alföld szintje. Ettől a szinttől jóval alacsonyabb a város bujtosi része, amely egészségtelen fekvésű és á távlatokban megszűnik, mint lakótelep. Nyíregyházára jellemző a szél által összehordott homokbucka sor. Ezek kisebb-nagyobb öblözetekre tagolják a város lakóterületét. Az egységes gravitációs csatornahálózat kiépítése ezért meglehetősen nehéz és természetesen jóval drágább is mint a jobb fekvésű városokban. A mélyépítési munkák csak talajvízszint süllyesztéssel végezhetők. Több helyen közbeeső átemelőtelep építése is szükségessé Vált. Az Északi temető, az Ószőlők, az ottani ipartelep és a Bujtos melletti lakótelep szennyvizeit emeli át a Pazonyi téri, a déli városrész ipartelepének szennyvizét egy ma még meghatározatlan helyre épülő átemelő. A pénz megtérül Kevesen tudják, hogy az utóbbi évek során megvalósult beruházások — elsősorban a lakásberuházások — még nagyobb arányúak lehettek volna. Érthető viszont, hogy az állam e célból a város rendelkezésére , bocsa jtott összegeit nem tudták kizárólag a lakásokra fordítani, hiszen meg kellett belőle építeni az egyedi vízművet, majd a derítőt. A város jelenlegi hálózatával összegyűjtött vizeket ideiglenesen a Kórház utcai átemelővel juttatják a TITÁSZ és a mezőgazdasági technikum szennyvíztisztító telepére, ahonnan tisztítás után jut a víz az Érpatakba. Az átemelő telep kapacitása ma még éppen elég. Ám, ha a város lakóépületeit, iparát is rákapcsolják a telepre, akkor az közel sem bírná a megterhelést. Az új, egységes nyíregyházi csatornarendszer teljes megépítésével és alkalmazásával minden lakóépület több ezer, sőt több tízezer forinttal épül meg olcsóbban, mint eddig. 15 C00 köbméter tisztított víz naponta Az elmúlt év közepén jóváhagyták a város központi tisztító telepének beruházási programját. A telep a Kótaji utca és a záhonyi vasútvonal közötti területre épül. Méretezésénél a 20 éves távlati lakószámot és a meglévő, valamint a tervezett ipari üzemek igényeit vették figyelembe a tervezők. Ezzel a teleppel teljes megépülése után naponta 15 000 köbméter szennyvizet tudnak tisztítani. Nagy biztonságú tisztítási eljárást dolgoztak ki, hogy a százezer lakos egyenértékű elhasznált víz tisztítás után egészségre ártalmatlan legyen. Gondoltak arra is, hogy a megtisztított vízzel öntözhessenek is a mezőgazdasági jellegű, városkörüli területeken. A telep első létesítménye a napi 10 000 köbméteres tisztító, amely már épül. Ezt követi majd az ötezres teljesítményű egység, amelynek megépülésével újabb jelentős állomásához érkezik a város. . K. J. 1955-ben újrakezdődött A város vezetői látták, új, az egész várost átfogó csatornarendszer megépítése szükséges. Ezért már nyolc évvel ezelőtt elkészült a Mélyépítési Tervező Vállalat újabb csatornázási tanulmányterve, amelynek alapján már 1956-ban megkezdődött a város korszerű szennyvízcsatornázása. Nyíregyháza ebben az évben ötmillió forintot fordított e célra saját erőből. Később, 1960-ban országos gond lett a nyíregyházi közművesítés. A tervhivatal fedezetet adott a vízmű és csatornarendszer kiépítésére. Az ötéves terv éveiben — 1965-ig — véglegesen elkészül a szennyvízcsatorna-hálózat gerince, a fővezeték. A főgyűjtő a déli városrészről indul, s a Makarenko, Szabolcs, Rákóczi, Kórház és Fecske utcavo-Evzárás előtt ugyancsak látogatott lett a tsz-iroda a nyírlugosi Szabadság Tsz-ben. Felvételünk azt a pillanatot örökítette meg, amikor Kiss Endréné főkönyvelő, Zsukk István elnökhelyettes, Merkó Kela gyakornok és Sándor György mérnök egyesítik a munkaegység elszámolásokat. Kisjó: PEREG AZ ÉTLAP mióta nagy sikerrel mennek ezek a négyórás előadások, újból fölmerül a kérdés, hogy a moziban mit együnk, hogyan együnk, mennyit együnk, mert ugyebár, pesti ember szeret ezt isj azt is, enni spéciéi nagyon. No, persze nem is kívánhatja senki, hogy a közönség éílen-szomjan ücsörögje végig a négy órát, nem jakír és koplalóbajnok a dolgozó. Azt viszont mindenki beláthatja, hogy a perec vajmi sovány utravaló egy véget érni nem akaró film folyamán, nem is beszélve a szüntelen izgalomól, amely ismét csak arra jó, tőgy ingerelje a gyomorsavakat. A minap egy nagyon kedves család hazulról hozott ajas-szalámis kenyérrel oltotta meg a kérdést, de az volt az érzésem, hogy a papa szívesebben fogyasztott volna meleg vacsorát. Amiben teljesen igaza volt. Vajas-szalámis után tele van a fog mindenfelé morzsákkal és nincs kellemetlenebb, mint előadás alatt folyton böködni a nyelvvel a zápfog mögé. A moziban való kosztolás nem új dolog, annak idején a mi kis városunk filmszínházának nézőterén, ahogy elsötétedett, azonnal megkezdtük az evést, s míg csak pergett a film, ropogtattunk valamit. — Gyössz a muziba? — szólt át Mujkos Dani a kerítésen és megcsörgette zsebében a tökmagot. Ugrottam szaporán. Danival érdemes volt vállvetve tolni a kultúra szekerét anyja, a híres-neves tökmagárus, zsákszám sütötte a jeles csemegét, s előadás végén bokáig ért körülöttünk a héja. De fogyasztotta az egész nézőtér. A tökmag volt akkor a sikk, de ettünk napraforgómagot is, meg pattogatott kukoricát, persze, a legszívesebben amerikai mogyorót, úgy ropogott tőle a padló, mint az őszi avar az erdőn. Kara Péter barátomnak szőlögazda volt az apja, cseresznyét, meggyet potyáztunk, magját sötétben két ujj közül kilőni a legszebb sportok egyikének számított. Jött aztán a vajalma, a nyári piros, a cukorkörte, néha * ügy csemcsegett a nézőtér, hogy elnyomta a zongorát. 'Mert egy szál zongora volt a zenekar. Fuksz Károly bácsi verte és időnként odasziszegelt hozzánk: — Dani, az anyád ne sirasson, passzolj ide jélmarékkal! S attól kezdve csak a basz‘ s&usa szólt az etűdnek. Ahogy beköszöntött az ősz, minden este ijedezett a publikum, hogy össze akar dőlni a mozi, úgy recsegett az erkély. Ott. volt a diákhely, sa banda azzal szórakozott, hogy a csapószékek ülőkéje alatt diót tört. Ez azonban még hagyján, de az elvetemültebbek dióhéjat és almacsutkát hajigáltak le földszinten ülök A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége szombaton délelőtt ülést tartott. Kádár János előterjesztésére megtárgyalta, s egyhangúlag elfogadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a kormányzati munka további erősítését szolgáló személyi és szervezeti javaslatait. A Minisztertanács szombaton délelőtt ülést tartott. Kádár János előterjesztésére megtárgyalta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének a kormányzati munka további erősítésére irányuló javaslatait. A ’’ormány a javaslatokat egyhangúlag elfogadta, majd miniszterhelyettesi kinevezésekre hozott határozatot. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa szombaton délben ülést tartott. Az Elnöki Tanács tagjain kívül részt vett az ülésen Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a kormány elnöke és Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, a kormány elnökhelyettese. Az Elnöki Tanács a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének együttes javaslatára Incze Jenőt külkereskedelmi miniszteri, Kossá Istvánt — saját kérelmére, nyugalomba vonulására tek in tet tel — közlekedés- és postaügyi miniszteri, Pap Jánost belügyminiszteri tiszte alól érdemeik elismerése mellett felmentette. Az Elnöki Tanács Pap Jánost a Minisztertanács elnökhelyettesévé, Benkei Andrást belügyminiszterré, Biró Józsefet külkereskedelmi mimiszterré, dr. Csanádi Györgyöt közlekedés- és postaügyi miniszterré megválasztotta. Az Elnöki Tanács Hollai Imrét és Incze Jenőt rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté kinevezte. A kormány új tagjai Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének kezébe letették a hivatali esküt. Az ünnepélyes eskütételen jelen volt Kádár János, Fehér Lajos, Fock Jenő és Kállai Gyula. Az új miniszlerek életra?za BENKEI ANDRÄS, 1923-ban született Nyíregyházán. IIoszszabb időn át géplakatosként dolgozott. 1949-ben az Élelmezési Ipari Dolgozók Szakszervezete Szabolcs-Szalmár megyei bizottságának titkárává választották. A következő években a szakszervezetek megyei tanácsának termelési felelőse volt, majd 1951-ben a megyei pártbizottság, ipari osztályának vezetője lett. 1954-ben a Nyíregyházi Váró si Pártbizottság első titkárává, 1957-ben a Szabolcs-Szat már megyei pártbizottság első titkárává választották. E tisztségében dolgozott belügyminiszterré történt megválasztásáig. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, országgyűlési képviselő. bíró József, 1921-ben született Budapesten. Hoszszabb időn át mint műszekülkereskedelmi ként dolgozott. miniszter-Dr. CSANÄDI GYÖRGY 1905-ben született. Műszaki egyetemet végzett, mérnök, közgazdász, a műszaki tudományok doktora. 1929-től 1945-ig a Magyar Államvasutak pécsi igazgatóságánál dolgozott, mint pályafenntartási és építési mérnök. 1945- ben a MÄV pécsi igazgatóságának vezetőjévé nevezték ki. 1947-ben a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vasúti műszaki osztályának vezetője, 1949-ben a MÁV vezérigazgatója lett. 1957-től a köz* lekedés- és postaügyi minisz* tér első helyettese volt. Kinevezések A Minisztertanács szombati ülésén — érdemeik elismerése mellett, más beosztásukra tekintettel — felmentette tisztségükből dr. Simoiiovits Istvánt, az egészségügyi miniszter első helyettesét, Púja Frigyes külügyminiszter-helyettest, dr. Hegedűs Andrást. a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettesét és dr. Korom Mihályt, a határőrség országos parancsnokát. A Minisztertanács kinevezte Horn Dezső közlekedés- és posta ügyi miniszter-helyettest a miniszter első helyettesévé, Köteles Jenő altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettest a miniszter első helyettesévé, dr. Szabó Zoltánt, az Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát az egészségügyi miniszter első helyettesévé, Kiss Dezsőt, a budapesti pártbizottság titkárát közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettessé, Rödönyi Károlyt, a MÁV vezérigazgató-helyettesét közlekedéséi postaügyi miniszterhelyettessé és a MÁV vezérigazgatójává, Szalai Bélát, a HUNGAROTEX vezérigazgatóját külkereskedelmi miniszterhelyettessé, Szilágyi Bélát, a külügyminisztérium főosztályvezetőjét külügyminiszter-helyettessé. Huszár Istvánt, az MSZMP KB osztályvezető helyettesét a Központi Statisztikai Hivatal első elnökhelyettesévé, dr. Szabady Egon főosztályvezetőt a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettesévé. II KGM seg’fségét héri a kísvárdal Vullán A minisztérium válasza cikkünkre rész, szerelő, illetve hegesztő dolgozott különböző budapesti üzemekben. A felszabadulás után elvégezte a műszaki főiskolát, majd a gazdasági és műszáki akadémiát. A Külkereskedelmi Minisztériumban előbb a bérosztály, majd a műszaki osztály vezetője, később az import főosztály vezetője lett. 1955- ben külkereskedelmi vállalat vezérigazgatójává nevezték ki. 1957-től 1960-ig a londoni külkereskedelmi kirendeltség vezetője. 1960-ban a Külkereskedelmi Minisztérium pártbizottságának titkárává választották. 1962 januártól soraiba, amit mindmáig csak pironkodva tudok elmondani, mert osztályfőnökünk a huszadik század szégyenének nevezte a szörnyűséges neveletlenséget, ha akkoriban ismert lett volna a hulligán fogalom, ugyancsak vagdalta volna a fejünkhöz. No, persze, Vámos úr, e mozi bérlője, tulajdonosa és vezérigazgatója sem maradt tétlen. Lesbe állt minden este, és a hosszú, türelmes, kitartó megfigyelésnek végül is eredménye lett. Sikerült tetten érnie egy bűnözőt, < de minő remekül sikerült! Egy alak a sötétben a szeme láttára dobott. Mint később kiderült, lerágott kukoricacső volt és a földszintről visszhangzó üvöltés bizonyította, hogy nem fáradt hiába. A direktor úr a merénylőt kirángatta a pádból: — Most megvagy, büdös csavargó — harsogta diadallal — no, rögtön kitűnik majd, miféle szülők gyermeke az ilyen kötélreváló?! Ahogy azután a világosságra értek, megtanulta a direktor úr, mennyire kockázatos látatlanul ítélkezni és általában, hogy az élet milyen sokszínű. A tettes a saját fia volt. A Kelet-Magyarország 1963. november 10-i számában „A probléma él, megoldásra vár — A Kohó- és Gépipari Minisztérium segítségét kéri a kisvárdai Vulkán” című cikkében vállalatunk 04. sz. gyáregységének problémáival foglalkozik. A cikkben közölt tények általában megfelelnek a valóságnak. Igaz az, hogy a munkafeltételek a gyáregység egyes üzemeiben az országos átlagnál rosszabbak A műhelyek egy része elavult, a munkaeszközök jelentős hányada korszerűtlen, a szociális intézmények állapota sem kielégítő. Az anyagtárolás lehetőségei nem megfelelőek, de ennek a magas tárolási veszteségekben jelentkező káros hatása — a cikkben foglalt mértékben — csak a kötőanyagoknál és a homoknál állapítható meg, semmi esetre sem fogadható el a nyersvas géptöredék, a szén és a koksz vonatkozásában. Ez utóbbi anyagok tárolása ugyanis más öntödékben is a szabadban történik. A kisvárdai gyáregység 1963. IV. 1-ém került az öntödei Vállalat szervezetébe, s már a lap cikkét megelőzően megállapítottuk, hogy az anyagtárolás nehézségei ellenére az adott lehetőségek ésszerűbb kihasználásával a helyzeten javítani lehet. Ezért a vállalati központ a gyáregység vezetőjének 1963. október 25-én konkrét utasítást adott, hogy a mostoha körülmények ellenére miképpen szervezze meg az újonnan beérkező anyagok tárolását, s ezzel csökkentsék a fedett raktárhelyiségek hiányából keletkező veszteségeket. A cikkben felvetett problémák valóban megtalálhatók, de nem azért, mert a minisztérium nem segítette kellő.1 keppen a gyárat. Ugyanis komoly beruházást kapott a 3 éves tervben és az I. ótéves tervben, mely egyrészt a termelő kapacitások létesítését, másrészt a szociális állapotok javítását célozza. Az egész gyárra kiterjedő rekonstrukcióra más fontosabb' beruházások miatt nem kerülhetett sor. Helyesen hangsúlyozza a cikk a gyáregység termelő tevékenységének népgazdasági jelentőségét. Az iparirányítás átszervezése kapcsán megkezdett profilrendezés a gyáregység feladatává tette a radiátorgyártást. 1964. júniusától kb 200 ezer négyzetméterrel több radiátort kell termelni, mint 1962-ben. A megnövekedett feladatok és a megnövekedett munkáslétszám miatt a beruházás elengedhetetlenül szükséges. Az 1962. évi radiátorgyártást 1965-re a háromszorosára kell fejleszteni. Ez tette szükségessé a 9 és fél millió összegű beruházási program jóváhagyását. 1963. évi tervezési kezdéssel. A gyáregység új csarnokrészleget és gépeket kap, valamint szociális jellegű létesítmények (fürdő, ebédlő) épülnék. A jövőt illetően még további fejlesztésre számíthat a gyár, mert a kazántag gyártását a in. ötéves terv során ide kívánjuk telepíteni és az eddigi gyakorlatnak megfelelően a termelő kapacitások mellett a szociális helyzet javítását is biztosítjuk. Somogyi László Kohó- és Gépipari Minisztérium. 1963. december 8.
