Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)

1963-12-05 / 284. szám

MEZŐGAZDASÁGI FIGYELŐ Kerüljön méltó helyére a napraforgó A napraforgó a legnagyobb tömegben termelt olajos rpagvú növény: temése az élelmiszferiparban és más te­rületen nagy jelentőségű. Me­gyénkben van az ország nap­raforgó területének mintegy ötöd része. Termésátlagaink azonban alacsonyabbak az országosnál, s így csak ha­todrészét adják , az összes mennyiségnek. Mint minden más növénynél, a naprafor­gónál is szükséges fokozni a termésátlagokat, hogy eleget tegyünk a második ötéves terv által előirányzott fejlő­dési feladatnak. A napraforgó termesztésé­ben az egy helyben való to­­pogásnák több oka van. Egyik: a növény talajzsarolá­sával kapcsolatos téves né­zet Másik: a megfelelő ta­laj kiválasztásának, a jó táp­­anyagutánpótlásnak a hiánya, A talaj iránt valóban nem nagyon igényes, elbírja a kisebb lugosságot, savanyú­ságot, le legkedvezőbb a közömbös kémhatású talaj. A meszes talajokon jobban fejlődik. Viszont a megyében, túlnyomó többségében erősen savanyú, gyenge termőképes­ségű, meszet nem vagy csak alig tartalmazó, sülevényes, futöhomok és hideg talajokon termesztik, s ezek a talajok a£g elégítik ki a növény igényét A hvanusztartalomrnal szemben is Ms igényű. A talaj igénnyel szorosan össze­függ mélyre ható dús gyökér­­zefce az, hogy jói kihasználja a talaj víz- és tápanyagkész­­letót — feltárja a nyers táp­lálóanyagokat. Élelmes nö­vény — de nem talaj zsaroló! Táplálóanyag igénye nagy, azért közvetlen istállótrágyá­­zofct talajba kell helyezni, vagy zöldtrágyázást biztosí­tani a számára. Ha nem kap közvetlen istállótrágyát, ak­kor jobban — és egyáltalán — ei kell látni nitrogénmű­trágyával. Gabona után a tar­lóra, a napraforgó vetésekor és egyelésekor — összesen háromszor — egy-egy alka­lommal 40—50 kilogramm pétisó szükséges holdanként. Őszi mélyszántáskor szuper­foszfátból 150—200, kálisóból 80—100 Mlogramm leforgatá­­sa a szükséglet a nagy ter­més elérése érdekében. A napraforgó a magban lévő olajtartalom előállítására sok tápláló anyagot használ fel és energiát köt le. A fény­energia szabadon áll a nö­vény rendelkezésére, de a táplálóanyag biztosítása ag­ronómiái feladat. Feltétlenül szakítanunk kell azzal a hi­bás felfogással, hogy az igénytelennek mondott nö­vényeket — mint a naprafor­gót is — a legmostahább vi­szonyok között lehet ered­ményesen termelni. Megyénkben jövőre 34 000 hold a napraforgó — taná­csi — vetésterve, s ennek G0 százaléka homok talajra esik. Ezekem a talajokon különö­sen szükséges a napraforgó táplálóanyag igényének az eddigiektől nagyobb mértékű kielégítése — szerves- és mű­trágyázás révén. A naprafor­gó a közepes anyag- és mun­karáfordítást 50—100 százalé­kos terméstöbblefctel képes viszonozni. A napraforgó, ót mázsás átlagtermése után (ter­melési költsége mintegy 1300 forint), holdanként 200—300 forintot jövedelmez. Ezzel szemben 9—10 mázsás termés holdanként már több mint 1600 forint üzemi eredményt biztosít. Ilyen termésered­ményt több nagyüzemi gaz­daságunk elért és túl is ha­ladt. Vagyis: megfelelő tala­jon, jó tápanyaggazdálkodás­sal, ha elérnénk az említett átlagtermést megyei szinten, akkor az, a jelenlegihez ké­pest több mint negyvenmil­lió forint jövedelemtöbbletet eredményezne a megye gaz­daságainak. Dr. Galgóczi József tud. munkatárs VADÁSZ FERENC: Atizenhirmrdíi TEL jogi kérdések * II. III. Kötbérviták A kötbérek miatt sok vi­ta van. Ilyen pert indított egy tejipari vállalat az egyik szövetkezet ellen. Ugyanis a szövetkezet 30 ezer liter tej szállítására vállalt kötelezett­séget. A hozam azonban még ezt a mennyiséget sem érte el, holott a szövetkezetnek a helybeli községi óvoda és bölcsőde, valamint a kisgyer­mekes tsz-tagok részére is nagyobb mennyiségű tejet kellett biztosítania. A megindult kötbér-perben a szövetkezet azzal védeke­zett, hogy az aszály okozta kisebb takarmánytermés miatt teheneit ’ nem tudta úgy élelmezni, ahogy azt a A szerződéses termelői árak rendszere A földművelésügyi miniszter rendeletben szabályozta az 1963—64 évben szerződés alap­ján termelt vetőmagvak és egyéb termények termelői árát. A szerződéses termelő­ket a megfelelő minőségi fel­tételeknek megfelelő áruért a rendeletben meghatározott árak, jutalmak és kedvezmények il­letik meg. (A továbbiakban a megyében kiterjedten termesz­tett növények árait ismertet­jük.) A gyökémövények közül a cukorrépa ára mázsánként 42 forint, s minden mázsa át­adott cukorrépa után a cukor­gyár telepén 65 kilogramm 7 százalékos, vagy 35 kiló 12 szá­zalékos. vagy 26 kiló 16 száza­lékos, vagy 3 kiló 87 százalé­kos szárazanyagtartalmú ré­paszelet (3 kg. brikettezett), és 0,5 Mió melasz illeti meg a termelőt. A termelőt felár illeti meg ha a rukorrépát - vagy annak egy részét szep­tember 15-ig adja át Felárak szeptember 5-ig 4 Ft/mázsa, szeptember 6—10. között 3 Ft/mézsa, szeptember H—15 között 2 Ft/mázsa. Viszont le­vonásnak van helye, ha a ter­melő hibájából november 30, után történik az átadás: de­cember 1—7 között 2. 8—15 között 3, 15-e után 4 forint mázsánként. A rostnövények közül arost­­kenderkóró ára I. 180. II. 145, III. 100 forint mázsán ként A rosti enkó ró szab­ványminőség szerinti ára I. 280, TI. 245. III. 210, IV. 130, V. 110 forint mázsánként. A magkenderkóró ára 40, az olajlenszalma ára 50—70 forint *«é zsűriként. magasabb tejhozain megkí­vánta. Ezért a tehenek ke­vesebb tejet adtak. A járás­­bíróság a keresetet elutasítot­ta, megállapítva, hogy a fel­hozott okok miatt a szövet­kezet nem vétkes. A gazda­ság tejhozama a kedvezőtlen időjárási - viszonyok rnlati. csökkent. Több tejet a válla­latnak nem adhatott; mert szállítási kötelezettségét idő­rendben megelőzte az előbb említett két másik kötelezett­sége. A vállalat fellebbezésé­re a megyei bíróság a kötbér egy részét megítélte. Törvé­nyességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül he­lyezte és a járásbíróság íté­letét hagyta helyben. A polgári törvénykönyv ér­telmében a termelő akkor kö­teles kötbért fizetni, ha a termést vagy annak megha­tározott részét felróható ok­ból nem adja át. Ebből kö­vetkezik, hogy kötbér felelős­sége alól kimentheti magát, ha bizonyítani tudja, hogy az adott helyzetnek megfelelően járt el. A szerződésnek meg­kötésekor meg volt a reális ■alapja. Nem számíthattak a nyári aszályra, amely rend­kívül káros hatással volt a takarmány term elésre. Orszá­gosan jelentkező probléma volt az állatok takarmányo­zása és átteleltetése. A szö­vetkezet nem tudott takar­mányt vásárolni. Ilyen hely­­zeben nem hibáztatható, hogy gazdaságának tejhozama ke­vesebb lett a tervezett meny­­nyiségnéL A dohánytermelésnél a pe­­ronoszpóra elleni védekező­szert a termelő ingyen kapja, és minden igazoltan elvégzett permetezésént hol­danként 80 forintot kell részé­re fizetni. A dohányvetőmag ára tisztított állapotban, kilo­grammonként 350 forint. A dohány ára mázsánként a következő: szabolcsi vilá­gos I. 2850; II. 2370; III. 2130; barna, simított, szivaranyag 2800; barna simított I. 2300; II. 2150; III. 1950; barna si­­mítaüan I. 2020; II. 1870; III. 1670; alárendelt 1100; hulla­dék 650 forint. Debreceni világos I. 2460; IT. 1980; III. 1620; barin a, si­mított szivaranyag 2430; bar­na simított I. 1920; II. 1700; III 1570; barna simításán I. 1640; II. 1420: TII. 1320; alá­rendelt 1100; hulladék 650 fo­rint mázsánként. Hevesi zöld I. 344; n. 244; III. 164; IV. 104 forint. Kapa­dohány 900 forint. A seprűcirok (cirokszakáll) mázsánkénti ára vegyes a) mi­nőségnél 745; b) 645; c) 545; d, 445 fomt. A hagymák közül a vörös­hagyma I. minőségi osztály­ban 168: II. 137 forint mázsán­ként. A szabvány szerinti fokhagyma ára mázsánként a—d közötti nagyságcsoport­ban I. osztály 750—380; n. osztályban 630—320 forint kö­zött. Ezek irányárak, s legfel­jebb 20 százalékos módosítást eszközöl az Árhivatal a ter­méstől függően. (Legközelebb a burgonya, ' a mák és a kukorica (kait ismertetjük.) 14. Ettől kezdve, ha ő volt szolgálatban, az igazgató so­se lépett a liftbe. Mások is felfigyeltek erre — Ha Túli a szolgálatos — mondta a portás —, az öreg gyalog kapaszkodik fel az emeletre. Balázs gyakoribb látogatá­sainak különleges oka volt. Tanácskozásokat folytatott Lacházi üzemigazgatóval mennyit lehetne lecsípni munkabérekből ? Sorra átvizsgálták az alkal­mazottak valamennyi kategó­riájának helyzetét. — Túl sok az ötven fillér a szakmunkásoknak — mond ta Balázs. — Vannak gyárak, ahol alacsonyabb a kereset. Miért fizessünk mi többet? — A segédmunkások har­minckét fillérjéből is vissza lehet fogni valamit..; ★ Túli vasárnaponként rend­szerint egy órával később kelt. Amikor megreggelizet, Msétált az Aréna úti újság­árushoz, Népszaváért. A na­gyobb címeket az utcán át­nézte, a többit otthon olvasta el, kényelmesen hátradőlve a székben, de gondos figyelem­mel boncolgatva minden hírt és cikket, ami az ország, i főváros és a gyárak helyzeté­ről szólt. Mindig ilyen volt a vasárnap délelőtti program­ja. Így történt tegnap is. El­indult a Domonkosok temp­loma felé. Tizenegyre beszél­ték meg a találkozót a Thö­köly út sarkán. Papp Feri várt rá. Néhány perc múlva csatlakozott hoz­zájuk egy negyven év körü­li, pirospozsgás képű férfi Látásból jól ismerték ezt széles vállú, zömök embert. Gyakran találkoztak vele a Magdolna utcában. Sejtették — mert hallották beszélni is néhányszor —, hogy a balol­dali munkások egyik fontos embere... Vincének szólították, egyikük se tudta, vezetéknév­­e ez, vagy csupán a kereszt­neve, — Örülök, hogy mindketten épségben megvagytok — üd­vözölte őket széles gesztussal. Az első percben feltűnt moz­gékonyságával. — Hol jártál tegnap este? — szögezte a kérdést Ferinek minden bevezetés nélkül. Tudtommal ott kellett volna lenned a tanulócsoportban, ahol.... Feri nagyon kényelmetle­nül érezte magát. Megmond­ja? Ne mondja meg? — Bálban voltam — vág­ta ki gyors elhatározással. — Ipartestületi táncmulatságra mentem. A kislány miatt, aki­nek udvarolok... Elakad. Nem is mondok iga­zat — gondolta zavartan — akiért elmentem, annak csak udvaroltam, akinek udvaro­lok, az... *— Katira gondolt, de hirtelen elszégyellte ma­gát. Micsoda gyerekes, buta dolog, amikor fontos ügyek­ről, politikáról van szó. — Mondtad valakinek, hogy odamész? — Persze. Badantinak. — Tóni mit szólt? — Menjek. — És te? — fordult Túli­hoz Vince. — Nekem nem volt sem­miféle tanulócsoportom — vonta meg a vállát Túli. — űcSaídd mituÍGfi tauiánaík • • # Mikulásra KÖNYVET fi SZÖVETKEZETI BOLTBÓL! (85474) Én a szabókhoz járok, az es­te is fenn voltam... — Jól van, jól van — ka­pott a homlokához Vince — az egy harmadik, akire gon­doltam. NeM is itt kellene lennie, összetévesztettelek. Az a telefongyári fiú. Zolinak hívják, az ott volt. Akkor hát csak hárman leszünk. Értetlenül néztek rá. — Látom, ti nem tudtok semmit. Baj van gyerekek. — Micsoda? — kérdezte ijedten Papp Feri. Az abonyi utcához közeled­tek. Vince hátratekintett, nem követik-e őket. Megállt. — Nem tudtam, hogy akár egyet is megtalálok-e közű letek. Az este megrohanta a rendőrség a Pálma kávéházi tanulókört. Ha nem tévedek, vagy ötven elvtárs járt oda. Mindet lefogták. — Ejha — sápadt el Tú­li. — Akkor Tóni is köztük van. / — Nem — mondta Vince —, egy-két emberről tudok, aki véletlenül nem volt ott. Szerencsére Badantinak is éppen máshol volt dolga. Papp Feri is megkönnyebbült némileg. Bár... — Cigi? — kérdezte. Ö nem volt ott? — Kurimszky? — kérdezte vissza Vince — a palotai? — Igen. — Ö sem. Nem járt oda. De Beke Zoli bent van. Meg Sollner Jóska a nemesféme­sektől, aki lelke az egésznek, Mások is a Kazinczy utcaiak közül... az ezüstművesektől tette hozzá magyarázatképpen — meg építők. Szóval... nagy baj — ismételte. — Beke Zoli is — sóhaj tott Papp Feri. Látszott, csak Mcsinyenként értette meg a csapás jelentőségét. Leszakadt egy tető, sok barátjukat földre sújtotta, a zuhanás szele őket is megcsapta. Még szállt a por, nem látni, nem tudni, M mennyire sérült, ók maguk is épek-e, vagy... — És nem is a Pálma az egyedüli — folytatta Vince. — A Kőris utcában is volt egy helyiség, onnan is sok embert elvittek. Még nem ismerem a teljes névsort — mondta. — Annyi bizonyos, hogy sokan voltak. Elvitték Máté Jóska építőmunkást is, a szakszervezeti ellenzék egyik legjobb emberét. Töb­ben a Mosonyi utcai tolonc­­házban vannak, a legborzal­masabb tetves éheztetőben... Másra terelte a szót. — Mit tudtok a .íémlemez­­iparbeli fejesek megbeszélé­seiről. Feri összeszedte magát. — Csak annyi szivárgott M — mondta, hogy minden­képpen keresztül akarják hajszolni a bércsökkentést. — A*zt beszélik, tíz száza­lékot akarnak lecsipná egészítette M Túli. — Nem lep meg — mond­ta Vince. — Mindenütt ilyes­mire készülnek a vasas szak­mában. Úgy látszik, általános irányzat a bérletörés. Gon­dolják, akinek nem tetszik, fel is út, le is út. Van fa­cér munkás elég... Ha jól következtetek, a tegnapi le­bukás ií? összefüggésben van ezzel. Meg akarnak félemlf­­teni bennünket. — Talán megszagolták, hogy sztrájk készül — mond­ta Feri. — Akkor pedig régen fi­gyelhették a Pálma kávéhá­zat, meg a másik helyet is — vélekedett Túli. — Ha nincs sztrájkhangulat, talán még vártak volna egy ideig. Bár az is lehet, hogy később még többen kerültek volna a kezük közé — Az elképzelhető. — Szerdán beszéltünk Türk főbizalmival — mondta Vincének Papp Feri. — Ba­­danti, Betyák és én. Felkér­tük, adja tudtára Balázs igazgatónak, ha hozzá mer­nek nyúlni a bérekhez, megnézhetik magukat a ha­dimegrendeléseikkel. De a főbizalmi nem lelkesedett túlságosan. Sötétebben látja a helyzetet, mint mi. Csilla­pított bennünket. Azt mond­ta, odabent a szakszervezeti központban az a vélemény, hogy „gazember az is, aM a mai időkben sztrájkra gon­dol”. — A vasas ellenzéknek nem ez a véleménye, — szólt hevesen Vince —, hanem az, hogy elő kell készíteni a sztrájkot a Fémlemezben is. Nem engedjük birka módjára terelni a munkásokat. — Mire gondolsz? — kér­dezte Túli. — Arra. hogy a Magdolná­ban nem dönthetik el, meny­nyi zsírt hagyjon még kisaj­tolni magából a proli — Türk azt mondja, együttérez velünk, de jelen­leg... — Más a vérmérsékletünk — szakította félbe Vince Fei'it. — Akkor hát mi legyen? — A legjobb volna — fe­lelte Vince — ha ti ketten csinálnátok meg a felhívást. Ismeritek a gyárat, tudjátok, mit akarnak » munkások. — Mi? — csodálkozott Fe­ri. — Tóni százszor jobban érti. — Majd ő is elolvassa — nyugtatta meg Vince. — De rá most máshol lesz szükség; Betegállományban lesz egy rövid ideig. Láthatjátok, mi­lyen fontos szerep vár rá­tok... A déli harangszóval egy­­időben ért véget a megbeszé­lésük. Túli és Papp Feri az uta­sítás szerint megfogalmaztál! a felhívást. Ezt a címet adták neki: „Ne engedjünk csök­kenteni a bérünkből!*’ Kedden este készült él a végleges szöveg. A címet megváltoztatták. így hang­zott: „Ne engedjük csök­kenteni a bérünket!” Szerdán, munka után. a Mexikói és az Erzsébet ki­rályné út találkozásánál a grund mellett összefutottak Badantí Tónival. Tíz perces megbeszélést tartott a pártsejt. Tóni nem időzhetett, nem szabad volt ismerősökbe ütköznie. Sze­mébe húzta a sapkáját. Egy­két változtatásban megállaz podtak, aztán Túli zsebretet­­te a ceruzával teleírt papírt; Badanti neki mondta meg hol, mikor, leinek kell majd átadnia. ...Csütörtökön este a meg­jelölt időben egy barna hajú lány sietett valahová a vá­rosligeti tónál a Vajdahunyad vára mögött Lakatos Éva volt, az összekötő. Túli meg­állította jelszóval. A lány át­vette a kóttenyérnyi kézira­tot. Túli — ahogy előzőleg fi­gyelmeztették rá — már ment is tovább. Szombaton, sötétedés után — fél hatkor — ugyanott ta­lálkoztak. Éva csomagot vett M a táskájából és odaadta Túlinak. Kétszáz röplrait volt a cso­magban. Elég kévés, okosan kell vele gazdálkodni — ál­lapította meg Feri hétfőn. Kedden reggel, munkakez­dés előtt néhány perc állt rendelkezésükre. Úgy he­lyezték el a felhívás egy-egy példányát a munkapadok mellé, a szerszámos ládákba, hogy a műszak indulásakor mindenM észrevegye. Ök maguk is olvasással kezdték a napot. Arcukon olyan meglepettség ült, mint­ha életükben először hallot­tak volna a tulajdonosok bércsökkentő szándékáról, s arról, hogy a munkások csak együttes fellépéssel, harccal védhetik meg a kenyerüket. Két kerek lyuk tátongott a szemközti ház szeles, szár­nyas kapuján. Néha, amikor lámpát gyújtottak az udva­ron, olyanok voltak. mint egy óriási koponya fénylő szemüregei. Fuvarozó stráfko­­csi járt be az udvarba, va­salt kerekei élesen zörögtek a Thék Endre utca macska­kövén. Délután nem hallat­szott a szokásos lárma: reg­gel óta hó takarta az úttes­tet. Az utca sötét, csendes veit. (Folytatjuk) 1963, december 5,

Next

/
Thumbnails
Contents