Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)

1963-12-28 / 302. szám

Tél a parkban 180 fokos fordulat Főszezon Demecserben Készül a keményítőgyár rekonstrukciós terve Gaál Sándor a vjtkai Kos­suth Tsz főkönyvelője alig hogy szürkült az ég alja. in­dult az irodába. Az év utolsó hónapjára úgy összetorlódott a munka, mint a zajló Tiszán a jég. Vitkán kora hajnalban már eleven az élet. Nem.győz köszöngetnt. Közben arra gondol: másképpen volt ez égy évvel, de féi .ívvel' ez­előtt is. Az emberek kétke­dőn fogadták, de nemcsak őt, vele együtt Szálási Kál­mánt, az agronómuet és Si­ket Gyulát, az elnököt. A bi­zalmatlanság ‘ nem az egyes embernek, a szaktekintélynek szólt, hanem annak a célkitű­zésnek, hogy a ritkái határ­ban, a tsz-ben a kihelyezett vezetők irányításával ISO fo­kos fordulat történhet. ÍGY volt A tagság tavaly nem, de az idén megszavazta a kész­pénz fizetést. Minden ledol­gozott munkaegységérték 80 százalékát havonta készpénz­ben kifizették, a fennmaradó 20 százalék elszámolásra zár­számadásra maradt. Az em­berek hitték is, nem is, hogy ez jó lesz. Aratáskor arról vitatkoztak, jobban mondva kétkedésüknek úgy adtak ki­fejezést: „Most még kapunk pénzt, mert le kell aratni a búzát, de aratás után mi lesz?' Akkor már biztos nem lesz semmi.* Négyéves tapasztalat diktál­ta ezt. A tsz négy éve alakult és akkor mindegyik ta{L a másiktól várta, hogy a belé­pési nyilatkozat aláírása után dolgozzon is valamit. Persze akadt akkor is kivétel, de ke­vés. Egy ölnyi mélyszántást nem végeztek. Szerves trá­S Versenyt futunk az idő­re!» ez most a legnagyobb iondunk — Perlaki Gyula gazgató főmérnök mondta zeket a szavaival, amikor Meglátogattuk az Országos Szeszipari Vállalat demeeseri :eményítőüzemét. Három műszakban dolgoz­lak és az alapos korszerűsítés­­e váró gépek szünet nélkül esaellk a burgonyát, készítik i bonbonszörpöt. — Télen a ml örök ellensé­günk a fagy — mondja az gazgató. — Főszezon ide, fő­­zezpn oda. ha a hőmérő hi­­íanyszála a nullfok alá süly­­ved és befagynak a vízveze­­ékcsövek — megbénul a ter­helés. Vasárnap és tínnepna­­sokon is dolgozunk, hogy éves érvünkét teljesíthessük. Több nint kétezer vagon burgo­­lyát akarunk feldolgozni já­­ipár elsejéig és meg is te*z­­ziik — ha az időjárás engedi. Mielőtt a műhelyeket végig ártok volna, két tanulságos ta tiszti kát tett elénk Lajtos ,ászló főmechanikus. Az egyik­től az üzem eddigi termelési red menyeit, a másikból a Ieeemberi egészségügyi szemle apasztalutát tudtuk meg. Szeptember 28-tól december í-ig 15 vagon burgonyacukrot a 130 vagon bonbonszörpöt ;észitettek. A keményítőgyár­ás alapanyagát, a burgopya­­eszeléket — napi 25—-30 va­­íonos mennyiségben'dolgozták el. A gyár egész területén sok i llm-lom. Ez volt az egész­­égügyi szemlebizottság jegy­­őkönyvének első mondata, a Ieeemberi őrjárat után. Majd íz utasítások következtek: A izárító üzemben működő úgy­­levezett Haubold-féle centri­fugát azonnal le kell szerelni, lalesetveszélye miatt. Helyet­­e a dobszűrős berendezéssel olvtassák a munkát. Több (épet védőráccsal kell ellátni. Az üzemrészekben itt is ott s feltűnnek a karbantartók. \ gépek nagyobb igénybevé­­;ele gyakrabban szüli a hibá­ját. Még sincs fennakadás. Slég ha annyit mondunk, rogy az öt szocialista címért cüzdö brigádja közül négy tő­ük kerül ki. Az ötödik, a kő­műves H. Nagy József brigád­ja, ők már oklevelet is sze­reztek. Megérkezett a gyárba az 1045-ben kezdődő 52 millió fo­rint értékű rekonstrukció terv­dokumentációiénak egy része. Három mázsát tesz ki és egyes rosszmájnak szerint további két mázsa várható még, mert hogy minden tízmillió forint felújításhoz egy mázsa tervja­vaslat szükséges, Az igaz, hogy egy fél szoba falat megtöltöt­tek az iratok Icai. de a dolgozók szívesen veszik, hiszen ez már az 6 modern üzemük terve. Ottjértunkkor a műszakiak tanulmányozták az egyik akta­csomagot, míg egy másik iro­dában az új épületek helyét vitatták. A lakatosműhelyben nagy sürgés-forgást láttunk. A test­vérüzemek részére sürgősen el kell készülnie néhány ke­ményítőipari célgépnek. A pé­csiek rázószitákat, az ászának lészivattyút várnak. A mennyezetig érő gépek fül­siketítő zaja a feldolgozó mű­helyekben önkénytelenül is fel­íratja velünk: az új kemé­nyítőgyárban is ilyen zaj lesz? Örömmel hallgattuk később Perlaki Gyula válaszát: Az ö végén visszanéz a ván­dor és megállapítja « megállapítandókat. — Munkámmal elégedett va­­gyök — mondja barátom, a humorista. — Egész éven át ostoroztam a fonákságo­kat. Már január elsején megír­ta, hogy a közlekedésben még mindig vannak hibák, még mindig akad pincebo­­gárszagú krumpli, a nylon harisnyán leszalad a szem, és ha állványozás alatt mégy el és fejedre kő esik, a? koppan. Februárban a gyufát os­torozta, melynek lepattan a vége és lyukat pörköl a pali bajszában* megírta, hogy némely szódéS veri a lovát, de már van, amelyik nem veri és hogy némely film le tudja kötni a figyelmet, de van amelyik nem tudja lekötni. Márciusban szóvá tette, hogy a mokkafőzőhöz nincs gumikarika, hogy a pesti házakban sok a zajos üzem, hogy az utcai órák nem egyformán mutatják az időt, és a gyerekek futball közben kűlyézite egymást. automata gépsorok szerkeszté­sénél erre is tekintettel va­gyunk. Nemcsak csökken a feldolgozási műveletek száma, hanem csendesedik is a gyár­tási folyamat. És ezzel már az igazgató főmérnök a jövő keményítőgyárának. képét is körvonalazta. Automatizálják a feldolgozást. Szinte emberi kéz érintése nélkül lesz majd a burgonya az automata gép­sor végén — keményítő. Érdekes kísérletekről is hallottunk. Lajtos László fő­mechanikus néhány hét múlva bemutatja pépesítő berende­zését, amely ha beválik, sza­badalom is lehet. Lényege, hogy 1 százalékkal több ke­ményítőt von ki a burgonyá­ból, ami milliós népgazdasági megtakarítást jelent. Perlaki Gyula és Zajácz Endre tech­­nius a visszamaradt, úgyneve­zett cefréből próbál további hasznos anyagot kivonni. A demecseriek bizakodnak. Remélik nem lesz kényszer­­szünet és teljesíthetik adott szavukat. Gregor Pál gyát, műtrágyát nem adtak a földnek, pedig volt. A 100 hold t©rmó gyümölcsösben a fák gondjaira bízták, ha van kedvük teremnek, ha nincs akkor nem teremnek. A fá­kat ápolni, metszeni cifelej­tették. Az állatok szana­szét voltak a faluban és csupán ebből 250 ezer forint kár keletkezett. És adták az előleget. Adták boldognak boldogtalannak, hiszen fasz-tag volt aM kapta, de hogy a ka­pát egyszer sem vágta a föld­be azzal nem számoltak. Év végére így csak adóság, mér­leghiány maradt. ÍGY VAN Gaál Sándorral szemben a gyalogútón Varga József ta­posta a havat. Éjszaka me­gint kinyitotta iszák)át az ég és hullott vagy tíz centire való fehérség. Zárszámadás — Április folyamán újabb fonákságok seregére hív­tam föl a figyelmet — mondja. — Miért nincs tédugó, körtekapcsoló, guri­­gurt karika, facsavar, gáz­lángra alkalmas kenyérpi­rító és mitől van oly irlóz­­tató illat némely fővárosi bérházakban? Májusban? A legélesebb szatíra hangján ostorozta a vigyázatlan autóvezetőket, a vigyázatlan gyalogosokat, a vigyázatlan anyákat, apá­kat, kisfiúkat, kislányokat és áltálában mindama fo­nákságokat, amik a közle­kedési balesetek számát hétről hétre növelik. Júniusban alaposan beol­vasott a hegyes orrú csukák divatjának, a hosszú konty divatjának, a tupírozás di­vatjának, a tűsaroknak, a női kalapok begyűröinelt, és epébe mártott golyóstol­lat mutatott rá, mennyire tűrhetetlen fonákság, hogy Európának ezen a pontján a busz fogantyúja ráz. A forró július további fo­nákságok ledöfésónek hava volt. Júliusban írta meg, mekkora felelősség terheli a beretvaecsetelc gyártóit amiatt, hogy a penzliből hullik a szőr, hogy a zsilett­­penge húz, hogy a leltei üdülőháznak befolyik a te­teje, hogy a Külső Gáz ut­cában hangosan rádióznak, és hogy egyes eladók a tíz dekába még mindig bele­csempészik a szalámivéget. Augusztusban következ­tek azután az augusztusi fonákságok, a főúr, ki a számla végösszegéhez hoz­záadja a dátumot, a kabi­nos, ki borravalót fogad el, a budafoki maszek árus, ki galambtpjást hoz a piacra, a kiszolgáló, alci nem viszo­nozza a köszönést, és a sza­badtéri mozi pad, amelyen elzsibbad a néző nadrágja. EGY HAVI KERESET: KÖZEL HATEZER FORINT — MIÉRT JÖN VISSZA VARGA jOZSEF VITKÁRA? — Jó reggelt —> köszöntek egymásnak, majd Varga Jó­zsef megérintette a főkönyve­lő karját. — Kérdeznék vala­mit. Lenne-e hely számomra itt a tsz-ben. Úgy gondoltam jövőre itt maradnék. Tudja tíz éve dolgozom a Talajjaví­tó Vállalatnál, de ha itt hely­ben megtalálom, amit ott. minek járjak el a faluból. A főkönyvelő mosolygott. , — Már hogyne lenne hely, Az idén 40 tagot vettünk fel. Csehszlai Péter, Nagy István is szólt, visszajönnek. Maga miért ne jöhetne. A szűk irodában minden székre jut gazda. Brigádve­zetők, az irodai dolgozók, ag­­ronómus, főkönyvelő úgy megtöltik a szűk teret, hogy mozogni is alig lehet. Az asztalokon irat irathátán, elő­készület a zárszámadáshoz. A főkönyvelő előtt kimutatás hever. Tavaly 396 ezer forint volt a mérleghiány, idén a felosztható jövedelem több műit 1 millió forinttal lett több a tervezettnél. Az agronómus szemben a főkönyvelővel ül. Kiváncsi, mert nyáron, ősszel nem ért rá a számok után kérdezős­ködni, sok dolga akadt a ha­tárban, hát most. kérdezi: — hogy is állunk? Számok röpködnek a leve­gőben. Állattartásból 54ö ezer forint többletjövedelem, a közös alap növekedése 1 női­hez viszonyítva, 1962-ben 49,3 százalék, idén a tiszta vagyon­növekedés 148 százalék. Pré­miumra 200 ezer forintot fi­zettek ki. 400 ezer forintot hagynak tartalékra... ÉS JOBB LESZ Gaál Sándor délután a no­vemberi bérlistát ellenőrzi. Az egymás alá sorakozó szá­mokon keresztül látja, ki ho­gyan dolgozott. Liga Zoltán keresete 2412 forint. Kiss Bef» taianné-é 2215 forint. Nagy Miklósé 3550 forint és Balogh István sertésgondozó a szap<v rulat után prémiummal együtt 5940 forintot kapott egy hó­napra! Persze még ,v.m' is akad 100—200 forintos kere­set, de aki ennyit kap nem is dolgozott három napnál többet egész hónapban, A 100—200 forintos embe­rekhez türelem kell. Türelem van, most már jobban, inert a nehezén túljutott a tsz. A 424 tagból a legtöbn ember becsületesen dolgozott és megszűnt a kétkedés is. Ha mindenki akarja és tesz is érte, akkor van eredmény. Olyan volt idén a gyümöl­csös, hogy öröm volt nézni, össze! nem maradt föld mély­szántás nélkül, még a háztá­­lyit is felszántották. Embe­rek tették ezt, azok az embe­rek, akik korábban kételked­tek... Gaál Sándor arra gondol* — Nem csoda az, ha Varga József jövőre a ritkát határ­ban akar dolgozni. Seres Ernő Egymillió plusz • • Öntözik a gyümölcsöst is Géberjéívben A most már nem sokára lezárásra kerülő idei könyve­lés is végképp bebizonyította, hogy a géberjéni Győzelem Tsz fiatal agrármérnöke, Ko­vács István okos dolgokat be­szélt. Pedig mikor két évvel ezelőtt az adottságok általa elképzelt jobb kihasználását megpengette, sokan szóltak ellene, mások közömbösen le­gyintettek. Ma már senkisem legyint. Általában mindenből több termett a tsz-ben, mint ter­vezték: kukoricából öt (má­jusi morzsoltban), naprafor­góbál egy, dohányból három, burgonyából tíz, cukorrépából száztizünkét mázsa. (Cukor-Szeptemberben terítékre kerültek az éjszakai csend­háborítók Óbudán, az autó­ajtók csapdosása a Kertész utcában, a járdazúzó-gép ropogása Kispesten, és az átkozott mozdonyaíp a Déli­pályaudvar környékén. Az októberi fonákságok közt vezető helyen osto­rozta a színházi köhögőket, az előre csomagolt rizs mi­nőségét, és hogy szívós a moziban árusított perec. Novemberben minden ed­diginél erősebben a lottót, hogy csupa süket számot húznak ki, sok a rossz neon és kicsi a gesztenyepüré­­adag. Végül decemberben sorra vett mindent, ami addig kimaradt, és egész hó fo­lyamén teljes erővel ta­posta a hidra fejét. Bátran elmondhatja, hogy fonák­ság nem maradt irlation. — Szóval elégedett vagy? — kérdeztem záradékul. — Elégedett vagyok, jól vagyok. — És a fonákságok? — Köszönik. Ök is meg­vannak. Kis jó répa átlagtermés: 272 mázsa) Harminc hold termőgyümöl­csösről húsz vagonnal szállí­tottak el több árut, mint várták'. Tavaly a hatszázhet­ven hold közös szántóból, mindössze tíz hold lucerna volt, az idén pedig hatvan holdra futott fel az ilyen ve­tésű terület. Az állattenyész­tés után nincs is baj az ér­tékesítéssel, mint ahogy a nö­vénytermesztésnél sem. Egy­ségenként harminchat forin­tot számítottak, s ötven kö­rül lesz, A falü határában kanyarog a Holt-Számos. Kovács István azt is kivitte—■ szinte egyedül elsőnek a megyé­ben —, hogy nemcsak szán­tóföldi területet öntöztek, ha­nem a harminc hold gyümöl­csösből huszonhárom holdat is! És erről a területről „in­kasszált” a szövetkezet mint­egy millió forint pluszt. Kovács István az esőztető öntözőberendezés sssórófejére hosszú gumicsövet szerelt, s a gumicsövet úgy húzza egyik fától a másikig, ahogy akar­ja. Vizet adott a nyári hő­ben a fék tövére t az öntöző­berendezés csövei egymásba­­kapcsolva elvezették... Az emberek nevettek: „Nem bo­szorkányság ez” — és a gu­micsövet kivették a kezéből. Utána maguk csinálták. A fiatal agrármérnök most azt a tervet forgatja a fejé­ben, hogy jövőre az összes, termő gyümölcsöst háromszor öntözik meg: virágzáskor, el­ső és második hullás idején. Többet öntöznek egyéb terü­leten is» Első osztályú állat­­tenyészetet akar kifejleszteni. Elképzeléseiben a tagság — vele van. Asztalos Báliul ^fagfarorsság 5 1963. december 28.

Next

/
Thumbnails
Contents