Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)
1963-12-24 / 301. szám
Karácsony LOSONCZY ANNA TlSZASZEn I MÁM ÓNBAN 400 éves szabolcsi emlékek Új könyvek Ajmatov: Életveszélyben Egy Lenin-díj, egy korábbi nagyszerű kisregény, a világhírűvé vált Dzsamila szerelme és magyarországi látogatása alkalmával megismert megnyerő egyénisége hozta közel és tette ismertté nálunk is a kitűnő, fiatal kirgiz írót Számunkra rendkívüli környezetben, a Tiensan zord hegyei, Anarhaj sztyeppéi, kirgiz aulok, a vad sziklák közt zúgó Bajdamtal folyó keretei között játszódnak ezek az elbeszélélések. Alakjai egy nomád nép gyermekei, akik a jurták világából egyszerre léptek át a traktorok, autók zúgásába, de új társadalmi rendjük mélyén sokszor ősi ösztönök, indulatok feszülnek. Vörösmarty Mihály összes költeményei A Magyar Pamaszus sorozatban immár másodízben Iát napvilágot két szép kötetben nagy költőnk egész életműve. Az első lírai költeményeit, a második elbeszélő műveit foglalja magában. A több mint 1300 oldalas, bibliapapíron nyomott kötetek időrendben közük Vörösmarty Mihály verseit Az első kötet függelékében megtaláljuk kevéssé ismert ifjúkori verseinek és törekedékeinek gyűjteteményét is. A második kötet tizenegy eposzának teljes vagy töredékekben megmaradt szövegét tartalmazza. Az új kiadást Horváth Károly és Mártinké András rendezte sajtó alá. Vörösmarty Mihály költészete a mai nemzedék számára is örökbecsű mondanivalókat fakulhatatlan szépséget és igaz hazafias érzéseket sugároz. A „Szózat", a „Gondolatok könyvtárban” és egyéb nagy versek költője szívébe zárta a megújult magyar társadalom is. Ennek jele, hogy a most megjelent új kiadás több mint 40 ezer példányban került olvasók kezébe." (Szépirodalmi} A tlszaszentmártoni pőr némileg egy romantikus történelmi novellára emlékeztet. A szereplők közül legfőbbek Losonczy Anna az Alsó részek főkapitányának a lánya, Várday Kata, a kisvárdai vár úrnője, s a háttérből felködlik az első magyar költő alakja is. 1552-t írunk, Losonczy István már elvállalta az Alsó részek főkapitányságát, melynek Temesvár a székhelye, bár nagyon jól tudta, hogy Temesvár a „koporsója lesz”. Egy antik tragédia hőse vállalja így a sorsát. A vár körülzárása előtt arra kérte Ferdinándot, hogy birtokait teljes egészében kapja meg a négy Losonczy lány. MINTEGY HARMINC ÉY UTÁN 1584-ben az egykor fiúsított négy lány közül a hatalmas Losonczy vagyont már csak ketten bírják: Anna és az édes lánytestvérként tekintett unokatestvérnek a lánya, a kiskorú Várday Kata, — a többi halott. Anna Ungnád Kristóf horvát bán felesége leginkább a Vág-völgyében tartózkodott, ez a táj keretezte a Balassával csak nemrég lefolyt szerelmét is. Várday Kata pedig Kisvárdán nevelkedett eleinte Várday Mihály gyámsága alatt. Kata gyámjának a neve nem ismeretlen a magyar irodalomtörténetben. ö volt Dobó Krisztina első férje. Az említett 1584. év augusztusában Krisztina Sárospatakon tartózkodott, ekkor a Dobóék birtokában volt a vár, s Krisztina udvarában és udvarlására ott tartózkodott Balassa is. Várday Mihály ugyanakkor betegen Kisváráén várta a szeptemberben bekövetkezett halálát. Anna ekkor Tiszaszentmártonban tartózkodott (utánajött Bálintnak?), s híre járta, hogy Balassa el akarja venni Krisztinát. Úgy látszik, hogy ez több volt, mint amennyit Árina el bírt viselni, Bálintnak kevéssel előbb is voltak kisebb botrányai, amelyekbe csak úgy, mint a Krisztinának szóló «prezentálásba, még az Annától kölcsönkapott „tizennégy száz” tallért fektette, de Anna most már cselekedett is. A TISZASZENTMÁRTONI VÁRKASTÉLY a Losonczyak ősi birtoka volt Úgy látszik, a XIII. században keletkezett, egyrészt a tiszai átkelőhely, másrészt a hét falu (Mándok mezőváros, Eperjeske, Oroszújfalu, őrmező, Tornyospálca, Szentmárton és Zsurk), védelmére. Amint említettük, a volt Losonczy birtokot Anna és Várday Kata közösen használta, és a szentmártoni várkastélyt is közösen bírták, bár nem egyenlő jogon. És Anna itt találta meg azt a gyenge pontot, ahol az esküvőre készülődő Balassán üthetett. Férje halálakor ugyanis Krisztina kezelte nemcsak a kisvárdai vár birtokát, hanem gyámsági alapon a kiskorú Katának a szentmártoni, sőt a zempléni Garanyban lévő kisebb birtok részét is. A hosszú pereskedés akzal indult meg, hogy ebben az 1584-es évben szeptember végén Anna várnagya, nyilván nem a saját jószántából, kidobta a várkastélyból a Várdayak embereit, és a Kata volt jobbágyait is feleskette Losonczy Annára. Egyszóval mindent megtett, amivel kimerítette azt a fogalmat, amit az akkori jogi nyelv erőszakos elfoglalásnak nevezett, s melyet a nemrégen hozott törvények ismételten tiltottak. Szentmárton „hatalmasul való megvételében” Annát nem a vagyonszerzés vágya,- hanem sértett szerelmén való bosszúállás fűtötte. 1586. ÚNIUS (5-én A XVI. századi Szabolcs nagy pőrének lefolyásában a feudalizmus világa olyan közelről megmutatkozik, hogy e tekintetben tankönyvi illusztráció lehetne. Az erőszakos foglalás ellen ' Várday Kata képviseletében az új gyám, Zokoly Miklós fellebbezett a vármegyéhez. Pár nappal rá ugyanezt a Zokolyt megválasztották az egyik alispánnak is. (A másik alispán is a Várdayak embere volt, ez utóbbi szintén jogtalanul birtokolt a Losonczy részből.) És ekkor1 Zokolv Miklós mint alneres felszólította az alispánokat — tehát sajátmagát is, hogy tegyék vissza Várday -Katát a szentmártoni birtokrészbe. Hiába vonultak ki Zokolyék népes nemesei, félnemesei és jobbágycsapattal a várkastély alá, Anna megbízottja kihúzott karddal ellenállt Közben a gyűlések, döntések követik egymást Zokoly kegyetlenkedík a Losonczvakhoz hű jobbágyokkal, véresre veri őket, elviszi bútoraikat, a szentmártoniak viszont megfenyegetik Zokolyt, hogy megölik. Szántó András nemes ember Anna szolgálatában megjelent a megyegyülés előtt, s véres ruháit mutogatva panaszt tett Kopócsy Ferenc és László ellen, hogy véresre verték. Akkoriban napirenden volt az ilyesmi dolog. (íme a ma már szórványos falusi verekedések történelmi alapja, az urak utánzása!) Szántó András körül más volt az igazság. Egyike volt azoknak, akik a Kopócsy testvéreket megverték. A két Kopócsy levelet vitt Kisváráéról Szentmiklósra Telegdy Mihályhoz, útjuk a szentmártoni várkastély tövében vitt el, s mikor az eszenyi révhez igyekeztek, a szentmártoniak meglátták őket, s karókkal, vasrudakkai, karddal megverték. * A szentmártoniak azonban nem elégedtek meg a veréssel, Kopócsy Ferencet be is hurcolták a várkastélyba, nyilván a levelet akarták tőle elvenni, bent tovább verték, és nyolc nap múlva a sérüléseibe bele is halt A gyilkosság óriási felháborodást keltett, az özvegy panaszt emelt Ungnád Kristóf, Losonczy Anna és Fodoróczky András várnagy ellen. Levél jött, másik ment, mikor Anna elindult, már május volt. Úgy látszik a Szabolcs megyei urak még sosem íátták őt közelről, mert a szűkszavú jegyzőkönyv bői és a hihetetlenül bőbeszédű felmentő levélből, mely csak egy jogi terminusokba öltöztetett merő hajbókolás, az világlik ki, hogy Anna szó szerint elbűvölte a megyeieket 1588-ban kerül Ismét előtérbe a birtokper. Ez az év olyan, mintha a két évig pihenő harcot most csak összefoglalnák és megismételnék. Megjött a helytartótanács újabb levele, mely az előzőhöz hasonlóan most sem világos. A megye, mint azelőtt is, Várday Katának ítéli a birtokrészt, az ítéletet ugyancsak végre is akarják hajtani, de. csakúgy képtelenek rá, mint először. Egyetlen új mozzanat az, hogy Anna hajlandó a leánynegyedet kifizetni, mely akutáüs lett, 1589 elején Kata férjhezment Telegdy Pálhoz. ÚJ EMBER, Ó\ VONALVEZETÉST hozott a pörbe. Június végén Telegdy a kisvárdai várból Szentmárton alá vitte az ágyúkat és elkezdte lövetni. Ilyen érvekkel szemben a szentmártoniak nem voltak felkészülve. A várkastélyt átadták, áe a környékről nyugtalanították a Várdayakat Mikor 1587 őszén Ungnád meghalt, már Balassát is megtörte a válása és pőréinek elvesztése. Valahol Pozonyban vagy Nyltrában találkozott is Annával. A régi tűz feléledt, vagy talán még nagyobb lánggal lobogott Ha verseinek hihetünk, ezek őszintébb, mélyebb hangja azt mutatja, hogv a költő szerelme ekkor lel' szenvedély, s költészete ekkor kapta igazi lírai érettségét. Anna—Júlia ekkor lett az igaz. múzsája. Bálint bízott is, hogy egykori szerelme feleségül is megy hozzá, de nem így lett. Anna Forgách Zsigmondhoz ment feleségül, apja egykori temesvári hadnagyának a fiához, s nem sokkal azután ismét elfoglalja hatalmasul Szentmártont Egy 108 főből álló jobbágycsapat Szent Mihály napjára virradóra a várkastély alá ment Péter diák néhányadmagával bebújt a csatorna!tikon — úgy látszik a várkastélynak egy kapuműve Is voll a csatornán kívül — kinyitotta a többieknek a kaput, álmukban meglepték a Várdayé-; embereit Vérontás nem történt a jelek szerint, bár a Kata embereit nem egészen gyöngéden juttatták kívülre. Kit a várfokról dobtak le, kit kezénlábán lóbálva vetettek a palánkon át a vízbe, „ki ugyan locsogott az árokba”, ahogy az egyik tanú vallotta. A panasztétel, megyei határozat, a végrehajtási kísérlet a már jól ismert módon történt Már megvolt a gyakorlatuk Egy nagy különbség azonban volt. Anna már kifizette közben Kata leánynegyedét, és Rudolf császárnál is döntést tudott elérni a maga javára. Ez utóbbi körülménynek a magyarázata az, hogy Anna halála után a Losonczy birtok a kincstárra szállott volna. ★ A szentmártoni birtok mégsem szállott a kincstárra, Anna halála előtt kivitte, hogy birtokait férje örökölje, Mándok központtal, ahol később a barokk kastélyt építették. A kisvárdai vár egykori riválisa, Losonczy Anna várkastélyának a maradványai ma már védett terület, s az egykori szenvedélyek, gyűlölködések, özvegyi bánatok, virtuskodó kalandoknak a tanúja a Tiszapart csendjében várja, hogv napvilágra kerülhessen, s az ország egyik nevezetes helyeként látogathassák. Koroknay Gyula,, A z öreg, gőcsörtös ágú ** tölgyről levált egy dohánybarnára száradt levéL Pillanatig tétován időzött, mint az ejtőernyős kiugráskor a nagy mélység fölött, majd ráfeküdt a szélre, s lebegett. A vastag avaron már milliónyi tarsa varra. , Idősb Zanati József az utcai szoDa ablakánál állt, nézett ki a kis térré, ami nyáron játszoneiy a gyerekeknek, meg libalegelő. Ezen a gyepes helyen állt a tölgy, s Zanati József nézte, számolta a levelek hullását. Csak úgy, különösebb gondolatok nélkül. Hirtelen belerezzent a felismerés, hogy leélte hetven esztendejét, de még soha nem figyelte meg ezt az öreg fát így ősszel, levelek hullása idején. Vagy látta már máskor is? Ennyire tisztán, soha. Együtt nőtt idősb Zanati József a tölgyfával. Ferenc József cs. és kir. ültetette, a millenáris esztendőben. A fa rriég nem nőtt magasra, amikor Zanati József cs. és kir. újonc honvéd, sokezernyi társával el indult Galicia felé. Megvédeni a hazát... Tizennyolcban került haza: a nagy hidegek, pálinkás szuronyrohamok, a papírtalpú baka-bakancsok, meg az orosz lövészárkokból néha áthallatszó harmónikaízó emlékével. És két srapnelldarabbal; egyik a bal combjában, másik a bal karjában. Most is megvannak, ki tudja tapogatni őket. ŐSZUTÓ A szilánkok a sajgásról jutottak eszébe. Erős szél lesz reggelre — állapította meg két csalhatatlan jelből: a fájásból, meg a látóhatár vöröséből. Jó néhány évvel ezelőtt még büszkélkedve viccelt, ha a sebesüléséről esett szó. — Legalább nem kell meterógia, meg leveli béka — mondogatta. — Ez az én időjósom. Teltek az évek, a tölgyfa vaskosodott. A két Zanati fiú, meg a többi szomszédgyerek baltával lyukakat vágtak a fa törzsébe, úgy kapaszkodtak fel a lombok közé. Mindig volt mit keresni: borsószemnyi gömbölyű, meg nagy ripácsos gubacsot, játékpipának való makkot. Aztán nyesték a fát, mert ráborult az útra az ága, más évben meg a hernyók pusztították le, csúfosan kopaszra, nyár derekán. Sokszor hitték, hogy elpusztul, de tavaszra mindig kihajtott. Zanati Józsefet is nyesegette az élet. Jóska fia nem jött viszsza a Donkanyartól. Még jó, hogy nőtlen volt, nem hagyott árvát. Felesége is néhány éve hagyott minden terhet Zanati József rokkant vállára. Szálegyedül maradt az öreg házban, mert kisebbik fia, Imre, nősülés után új házat épített, s oda költözött. Nem, neki nincs egy rossz szava sem a fiára és a menyére. Amikor meglátogatja őket, mindig jó szívvel, kedvei szóval fogadják. A fiatalasszony mos rá, kenyrfet süt, hetenként egyszer elmegy, és kitakarítja a lakást. Kérlelték már több alkalommal: költözzön hozzájuk; a harmadik, a kis szobában jól meglehet Nem kellene annyi tüzelő, rendszeresen enne főtt ételt De idősb Zanati mnidig elodázta a döntést. Egész életét egyedül küzdötte végig: felesége nem olyan asszony volt, aki nagy kérdésekben sok vizet zavart volna Most, ebben a dologban sem eppen az Önállóságát féltette, mert nem sokat oszt-szoroz az mar ebben a korban. Az az igazság, hogy nem képes megválni az öreg háztól. Amikor a többiével együtt az 6 pár hold földje, igavonója a közösbe került, a felszínes vonakodáson túl, lelke legmé lyen egy kis örömet is érzett: kevesebb lesz a gondja, és úgy még nem volt, hogy senogyse legyen. El-eljárt dolgozni, morgott, acsarkodott mint a többiek, ha valami nem volt ínyére. Pár év után nyugdíjba helyezték; nem a kora inkább a rossz lába, karja miatt. Amolyan elégtéteiréiet érzett a sorssal szemDen, amikor havonként megkapta a különben nem vaskos nyugdíjról szóló cédulát, amikor, a maga idejében, felhajtottak az udvarára egy szekér tűzrevalóval az esztendőre való porció gabonával, meg egyebekkel Ilyenkor azt érezte: az élet most fizeti vissza az adósságát a fiatalkori nehéz, gondokkal munkával terjies nehéz évekért. Nem dúskált most sem, de igényei sem voltak olyanok, hogy ne tudta volna azokat kielégíteni. Jmre fiától kapott egy félig kimustrált rádiót, ami esténként, ha kedve tartotta bekapcsolni, elszórakoztatta. Olvasni iíem szeretett, nem is tudott; régen, katona korában megismerkedett a betűkkel, elsilabizál most is az írott papíron de íze, zamata nincs az ilyesminek. Legszívesebben a tévét nézi: mióta Imréék megvették a készüléket, gyakoribb vendég náluk. A mozit nem szereti a sok, zsivaj ózó gyereknépség miatt. A tévé, az egészen más. Komótosan ■ elterpeszkedik előtte, rágyújt, igaz, csak cigarettára, mert a pipa..., megérti ő a fiatalasszonyt... És ahogy nézi a sorra pergő képeket, úgy érzi, mintha valamikor, nagyon régen, még gyerek korában járt volna a világvárosokban, a tengerpartokon, az afrikai erdőkben. Tudja, persze hogy tudja: nem járt ő ezeken a helyeken soha, de annak idején ilyesformán színesedtek meg a rablópandúr játékok, a kiserdőben tett csatangolások. Nagyon jó most ezeket az álmokat látni. Maga sem tudja, hogy van a politikával. Fiatal korában, ott Galíciában, nem tudta, nem érezte, hogy miért kell neki a sáros vagy csonttá fagyott lövészárokban feküdnie, s várni a röpködő halált. Abba sem volt beleszólása, hogy Jóska fia a Donkanyamál... A földosztás? Azt is mások csinálták. ö jogosnak tartotta, hogy kapott három holdat A törvényt mindig nagyon tisztelte, nem tudott ellene kakaskodni. „Majd megcsinálják úgy a nagy asztalnál ülők, hogy nekem se legyen rossz”. — mondogatta magának, s ment, ment, mindig ment a saját dolga után. Nem ért rá egyébbel, a mások ügyeivel, a politikával foglal kozni. A múltkorában látta a tévében az amerikai elnök temetését, s hallotta, mi történt ott. Volt ő az utóbbi időben néhányszor, unaloműzésként, egy-egy gyűlésen, meghallgatta a szónokokat, akik beszéltek a termelésről, a’ háborúról meg a békéről, el is képzeli, hogy az atombomba csúnya fegyver lehet, de valahogy nem tudták megfogni ezek a dolgok. A Kennedy temetését látva döbbent rá igazán, akkor értette meg, hogy tényleg vannak még olyanok, akiknek nem volt elég az el múlt két világégés. Mert neki ugyan már nem sokat tartogat a jövő, de a fiatalok, az unokái, Imre három gyermeke... Hogy milyen okos gyerek az a kis Jóska! A tévé előtt állandóan magyaráz a nagyapjának. Ez jó is, csak ne kérdezgetne aztán állandóan olyanokat amiről ő azt sem tudja mi fán terem. Nagyon szereti a gyerekeket, az unokáit. Mesélget nekik, s azt sem bánja, ha közben butaságokat fecsegnek. A múlt.korában a varázsbotos királyfiról mesélt, aki hip-hopp, mindig ott termett, ahöl akart. Az ötesztendős Ági közbeszólt: — "Nagyapa, nem úgy volt az. mert a királyfi űrrakétával repült. Azzal lehet gyorsan szállni. — Imrét, a fiát is szereti. Gyakran elüldögélnek kettesben egy-egy pohárka bor mellett. Csakhát Imre egészen bele van gabalyodva a traktorba. Mindig arról beszél, ő meg nem nagyon érti ml is az a kardán, a dugattyútömítés, meg ehhez hasonló dolgok. — Mégis csak jó lenne a gyerekekhez költözni — mondja magának Zanati József, ahogy visszakanyarodnak gondolatai az egyedüllétre. — De nem ma radhat itt a ház magára. Ha itt hagyom, mi lesz vele egyedül? Merengésében kopogtatás zavarja meg. Gyorsan csapódik az ajtó, s berobban a Jóska unoka. — Nagyapa! Holnap disznóölés lesz! Csak ezután köszön, s kezdi a mondókáját. — Nagyapa, édesapa üzeni, hogy holnap levágjuk a kövérebbik hízót. Tessék eljönn hozzánk. Édesapa azt mondt: hogy nem muszály korán jön ni, mert van, aki segítsen, r ugye, nagyapa — tér rá me már a saját kérésére —, ug eljön korán? Imre, meg Ági i felkelnek, és majd mi négy fogunk segíteni. — Jól van, jól — mondj Zanati József, s magához von ja, oda az ablakhoz az unokáját. — Ha ti akarjátok, ott leszek korán. — Nézd csak, kisfiam —mu tat ki az ablakon az őre tölgyfára, nem tudva elszakad ni az előbbi képtől. — Nézc csak, hogy milyen szépen szállnak a falevelek. Libegnek, utána leesnek. Mind leesik... Megint megjön a tél... *7 óska nem ügyel nagyapja »,/ szavaira. Törődik is ő az zal, hogy lehull a levél? A ritka másnapi eseményre gondol, meg arra, hogy, ha megjön $ hó, akkor sokat szánkózhat Egészen tavaszig... Samu András
